+(1).jpg)
Példabeszédek
1. fejezet: A KÖNYV CÉLJA , és haszna
Péld. 1,1 Salamonnak [(šəlómóh): békés, béke],
Dávid [(dávíḏ
dáviḏ): szeretett, szerető; összekötő, egyesítő;
főember] fiának, Izráel [(jiśərá'él): akiért Isten harcol; Isten fejedelme] királyának példabeszédei [mondásai;
példázatai]*
*Isten adott
Salamonnak igen nagy bölcsességet (ḥáḵəmáh: a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt
alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány,
mely bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az
övéinek) és értelmet (megértés, a gondolkozás képessége), és mély
szívet (léḇ): az emberi
személyiség középpontja, a bölcsesség, az értelem székhelye. Kapcsolatban áll
az emberi szellemmel, Isten keresésének, az Ige befogadásának „szerve”). Olyan sok
bölcs gondolata volt, mint a fövény, mely a tenger partján van. Úgy hogy a
Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége és
Egyiptomnak (evilág szimbóluma) egész
bölcsessége.
Sőt bölcsebb volt minden embereknél, még az Ezráhita ('ezəráḥí: őslakos, föld szülötte) Ethánnál ('êṯán: maradandó, tartós, kitartó, állandó; »állandó, mindig vízzel telt
(folyó) is és Hémánnál (hêmán: hűséges, megbízható, hívő;
’szerencse gyereke’), Kálkólnál (kaləkól: fenntartás megőrzés,
táplálás; megtartó, kenyéradó) és
Dardánál (darəda a tudás gyöngye; bölcsesség,
megismerés gyöngye), a Máhol (máḥôl: körtánc,
tánc; táncos) fiainál; és híre neve
vala minden nemzetségek között köröskörül (és valamennyi nép körében).
És szerze
(és mondott) háromezer példabeszédet, és
az ő énekeinek száma ezer és öt volt. Szólott a fákról is, a Libanon (a
fehér, fehér hegy) cédrusfájától az
izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról (az
állatokról), a madarakról, a csúszó-mászó
állatokról és a halakról is. És jőnek vala (az emberek) minden népek közül, hogy hallgassák a
Salamon bölcsességét; a földnek minden királyaitól (sőt a föld királyai
közül is mindazok), akik hallottak vala
az ő bölcsességéről” (1 Kir. 4,29-34)
//Az itt
leírt bölcsesség olyan egyetemes megismerő képesség, amely megérti és rendezni
tudja a világ jelenségeit, felismeri a teremtett világban Isten szándékát és
minden dolog rendeltetését. A Róm 1:20 alapján úgy mondhatnánk, hogy kibetűzte
a kozmosz elemeinek csodálatos abc-jét. A salamoni tanítások eszköze a példázat
volt. Isten úgy teremtette a világot, hogy jelképekkel van tele. Jézus is a
világból vett példázatokkal és hasonlatokkal fejezte ki Isten országa titkait.
A 3000 példázat egy kerekszám lehet. Az 1005 értelme pedig: több mint ezer.
Különös dolgokat sejttet a 13 vers Salamon bölcsességének titkairól. Beszélt a
fákról, a legnagyobb cédrustól a legkisebb növényig, az izsópig. Bin Gorion
szerint ez valószínűleg azt jelenti, hogy tudta minden fáról és növényről mire
jó és milyen életkörülmények a legkedvezőbbek számára. Ismerhette a növények
gyógyító hatását. Ismerte az állatok jellegzetességeit és értette sajátos
nyelvüket. Híressé is lett mindenfelé.//
(Jubileumi kommentár)
Péld. 1,2
„Bölcsesség és erkölcsnek [figyelmeztetés; intés, oktatás, képzés példa;
útmutatás] tanulására (megismerésére),
értelmes beszédek [az értelem szavainak] megértésére [felismerésére]; hogy
bölcsességet, [tudományt] fegyelmet [erkölcsöt] tanuljunk, és megértsük [felfogjuk, felismerjük] az értelmes beszédet [mondásokat, intést; (a logoszt=Igét)]
Péld 1,3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és
becsületességnek megnyerésére
[Más
fordítások: Hogy világos útmutatást
kapjunk, igazságosságra, [ítéletre]
jogra, becsületre; [az okos intés
elfogadására; bölcs okulás elnyerésére] (hogy elfogadja a fegyelmezést, melyből éleslátás, igazságosság, jó
ítélőképesség és becsületesség származik)];
Péld 1,4 Együgyűeknek [naiv,
hiszékeny, becsaphatóknak] eszesség [éles elme], gyermeknek [fiatalok, ifjú]
tudomány [ismeret, tudás, értelem, belátás]
és meggondolás adására.
[Más fordítások: Hogy a tapasztalatlan gyermek okosságra, eszességre tegyen szert, az ifjú meg tudásra, tudományra, ismeretre, és körültekintésre, meggondolásra, gondolkodóképességre;
Mert: Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és
megfontolást]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Meggondolás (és megfontolás) őrködik
(virraszt) feletted, értelem őriz (és
oltalmaz) téged” (Péld. 2,11).
Ezért ügyelj arra: „Fiam,
ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcsességet, és a
meggondolást.
(Más fordítás: Fiam, ne
téveszd ezt szem elől (soha), vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy,
vigyázz a bölcsességre és a megfontoltságra)!
És lesznek
ezek élet a te lelkednek (a személyed
életévé válnak), és kedvesség (és
ékesség) a te nyakadnak
(Más fordítás: Ez élteti
személyedet, és ékesíti nyakadat).
Akkor bátorsággal (biztonságban, biztos léptekkel) járod
a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd (és nem botlik meg soha a lábad).
Mikor lefekszel, nem rettegsz (és nem
rettensz fel); hanem lefekszel (és
édesen alszol) és gyönyörűséges lesz a te
álmod.
(Más fordítás: Hogyha leülsz,
nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol).
Ne félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszok
pusztításától (támadásától), ha eljő.
(Más fordítás: Nem kell
félned (nem kell tartanod) a hirtelen fölrettenéstől (ijedségtől), sem attól,
hogy viharként rád törnek bűnösök, istentelenek /Isten nélkül élők).
Mert az Úr lesz a te bizodalmad (és oltalmad) és
megőrzi a te lábadat a fogságtól (nehogy tőrbe essék).
(Más fordítás: Mert az Úrban
bizakodhatsz, és ő megőrzi (vigyázza) lábad a csapdától).” (Péld. 3,21-26).
Mert: „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki
elhallgatni a vétket (Az értelmes ember türelmes, türelmessé teszi
okossága, díszére válik, ha megbocsátja a vétket, és a legszebb benne, ha
elnézi a hibákat)” (Péld. 19,11)
Péld 1,5 Ha bölcs hallgatja őket, [figyeli] gyarapítja (még
jobban) tudását, [a bölcs bölcsebb
lesz] az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon [szerez érett tanácsokat; bölcs útmutatást nyer; ügyesség birtokába jut].
Péld. 1,6 Példabeszédnek [hasonlatok,
képes beszédek, példa, példázat; jelkép; allegória; talány. - összevetés;
Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos] és példázatnak, bölcsek
beszédeinek [(dáḇár. g. logosz)=Ige] és
találós meséinek [nehezen
érthető dolog, bölcs mondás] megértésére.
[Hogy megértsük a mondást [Példabeszédet és magyarázatot; fejtörőt; behatoljon a mondás értelme]
és a hasonlatot, [példázatot] a
bölcsek szavait [találós meséit]
fogós kérdéseit. [találós kérdéseit;
rejtvény értelmét]
Péld. 1,7 Az Úrnak félelme*feje a bölcsességnek; a bölcsességet és
erkölcsi tanítást a bolondok**megutálják.
[Más fordítás: A bölcsesség [ismeret] kezdete [feje] az Úrnak félelme, ám a balgák [bolondok] megvetik [megutálják] a
bölcsességet [tudományt] és az intést.
[erkölcsi tanítást; fegyelmezést]***
*Félelme az
Úrnak: (phobeó): félelem:
Istennel kapcsolatos jelentése: tisztelet.
**Balgák, bolondok: az ember lelki, szellemi terméketlenségét és
fegyelmezetlenségét fejezi ki. Az önfejűséget, büszkeséget és a helyes
ítélőképesség hiányát jelenti; nem annyira az intelligencia és gondolkodóképesség
fogyatékosságát
***A bölcsesség és értelem megszerzéséről így szól az Úr, aki már a
teremtéskor elmondta: „Az
embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a
gonosztól való eltávozás.” (Jób. 28,28).
Dávid megvallása is erről szól: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása (józan esze) van mindenkinek, aki ezt gyakorolja
(akik eszerint élnek; okosak, akik kitartanak benne); annak dicsérete megmarad mindvégig.” (Zsolt. 111,10).
Mert az Úrnak félelme (tisztelete) bezárja a réseket,
amiken keresztül a gonosz bejöhet: „Az
Úrnak félelme (tisztelete) a
gonosznak gyűlölése (a rossznak utálata).
A kevélységet és felfuvalkodást (büszkeséget, önteltséget, kevélységet,
dölyföt, gőgöt és a fennhéjázást), és a
gonosz utat (a gonosz életet), és az
álnok szájat gyűlölöm (és a száj hamisságát megvetem, utálom);
»Más fordítás: Aki féli (tiszteli) az Urat,
gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok
beszédet gyűlölöm (megvetem, utálom)«” (Péld. 8,13).
Mert: „A
bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (tisztelete), és a Szentnek a megismerése ad értelmet (az az okosság).” (Péld.
9,10).
„Az
Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az
alázatosság (Az Úr félelme a bölcsesség iskolája (bölcsességre int), az alázatosság
megelőzi a dicsőséget, /és aki tisztességet akar, előbb legyen
alázatos/).” (Péld. 15,33)
Péld. 1,8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és
a te anyádnak oktatását el ne hagyd. [Hallgass, fiam, apád intelmére, erkölcsi tanítására;
fegyelmezésére] s ne vedd semmibe [el
ne hagyd] anyád tanítását! [oktatását; törvényét]*
*És a Szent Szellem
így folytatja a figyelmeztetést: „Fiam! Az én tanításomról el ne
felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze a te elméd (a te szíved, a
bensőd); Mert napoknak hosszú voltát
(magas életkort), és sok esztendős (hosszú)
életet, és békességet (szerencsés
éveket s boldogulást) hoznak (jólétet
szereznek) néked bőven” (Péld.
3,1-2)
„Őrizd meg
(tartsd hát meg), fiam, atyád (apádnak)
parancsolatját, és anyád tanítását el ne
hagyd (ne vedd semmibe)” (Péld. 6,20).
„Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne
utáld a te anyádat, mikor megvénhedik.
Igen örül (vígan örvendezik,
hangosan ujjong) az igaznak atyja (apja),
és a bölcsnek szülője (aki bölcset
nemzett) annak vígadoz (örül)” (Péld.
23,22.24).
Mert: „A bölcs fiú enged atyja intésének (megfogadja az apai intést); de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem
ád (nem hallgat a dorgálásra).
»Más fordítás A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem
hallgatja a feddést«” (Péld. 13,1).
És: „Aki szereti (szívesen veszi) a
dorgálást (az intelmet), szereti a
tudományt (és a tudást, az szeret tanulni); aki pedig gyűlöli a fenyítéket (a feddést, aki haragszik, hogyha
dorgálják), oktalan (buta) az (és ostoba marad)” (Péld.
11,32).
Bizony: „A bolond megutálja az ő atyjának tanítását (megveti apjának
intését); aki pedig megbecsüli a
dorgálást (figyel a feddésre), igen
eszes (és okos lesz).” (Péld. 15,5).
A törvény parancsa így szólt
az engedetlen fiúról: „Ha valakinek
engedetlen és konok (rossz útra tévedt, önfejű; pártütő és makacs) fia van, nem hallgat sem apjának, sem
anyjának a szavára, és még ha megfenyítik, akkor sem hallgat rájuk (nem
engedelmeskedik nékik), ragadja meg őt
apja és anyja, vigyék ki (fogják és vezessék) a város véneihez a helység kapujába.
(Jelentsék), és így szóljanak a város véneihez: Ez a fiú engedetlen és konok
(rossz útra tévedt és önfejű, pártütő és makacs), nem hallgat a szavunkra. dorbézoló (tobzódó) és részeges (iszik és tékozol). Akkor
kövezzék azt halálra a város férfiai mind. Így takarítsd (irtsd) ki a
gonoszt a magad köréből! Az egész Izráel hallja meg ezt (s tudja meg a
dolgot), és féljen!” (5Móz. 21,18-21).
Az Úr Jézus megerősíti a
kijelentést, így szólva: „Mert Isten
parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy
anyját szidalmazza [sértegeti, gyalázza, rosszat mond rá, átkozza,
gonoszul beszél, becsmérel, ócsárol], halállal
lakoljon [bűnhődjék; továbbá: azt, aki gonoszat mond atyjára vagy
anyjára, ki kell végezni!]” (Mt. 15,4).
És Isten fiainak is szól a figyelmeztetés: Mert még vérig nem állottatok ellent,
tusakodván a bűn ellen
(Más fordítás: Mert a bűn
ellen való harcban (küzdelemben) még nem álltatok ellen egészen a vérig //a véretek ontásáig//).
És elfeledkeztetek-é az intésről (a bátorításról, a vigasztalásról), amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne
vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj (és ne csüggedj el), ha ő dorgál (megfedd, ha korhol) téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja
(megfenyíti), megostoroz pedig mindent (mindenkit), akit fiává fogad. Ha a fenyítést
elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival (hát
maradjatok állhatatosak a fenyítéskor); mert
melyik (és milyen) fiú az, akit meg
nem fenyít az apa?
Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok (ha nem részesültök a fenyítésben), melyben mindenek részesültek (ami
mindenkinek kijár), korcsok (fattyak)
vagytok és nem fiak” (Zsid. 12,4-8).
Hiszen: „… Isten fiai… Istentől születtek.” (Ján. 1,12-13).
Mert: „Az ő akarata szült minket az igazság igéje által….” (Jak.
1,18).
//Megjegyzés:
Az ószövetségben sok szó esik a fenyítésről, ostorozásról. De hogy ezen a
szerető Édesatyánk mit ért, azt csak az Ő Igéje tudja kijelenteni, hiszen tudjuk, hogy az Igét az Ige
magyarázza meg a legjobban. Erre csak egy
példát hozunk fel: "Mit csináljak (cselekedjem, tegyek) veled, Efraim? Mit csináljak (cselekedjem,
tegyek) veled, Júda? (Hiszen) hűségetek (szeretetetek) csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint
a korán tűnő (múló) harmat. Ezért a próféták által ostoroztam
őket, beszédeimmel gyilkoltam őket (Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak
beszédivel, ajkam szózatával): ítéletem
napvilágra jön (ítéletem elérkezik,
mint a világosság)"
(Hós. 6,4-5).
Kiderül tehát, hogy az „ostorozás” a prófétai
szóval történik, vagyis: Isten Igéjével, hiszen a próféták Isten
Igéjét szólták!//
Péld. 1,9 Mert kedves ékesség [díszes koszorú] lesz a te fejednek, és [ékes] aranylánc [ékszer] a
te nyakadra. [Hisz díszes [ékes] koszorú [kedves ékesség] ez a fejedre, ékes aranylánc [ékszer] a nyakadba.]*
*Akkor Atyád: „Ékes koszorút
tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked.” (Péld. 4,9). „És ez
a… korona, az ő Istenének kenet-olaja…”
(3 Móz. 21,12)
Péld 1,10 [Szerelmes]
fiam, ha a bűnösök [(aszebész): istentelen (Isten nélkül élő), szentségtörő]
el akarnak csábítani téged [el akarnak
hitetni, és rosszra csábítanak]: ne fogadd beszédüket. [ne engedj nekik] ne
egyezz bele [('ḇh): kívánod,
hajlasz rá, vágyódsz, áhítozol rá, kedvedre volna]!
Péld 1,11 Ha [így szólnak
hozzád, és] azt mondják: Gyere mi velünk, leselkedjünk vér után,
rejtezzünk el [rejtsünk el] az
ártatlan ellen ok nélkül [tőrt, kelepcét, csapdát];
Péld 1,12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen,
mint akik mélységbe szállottak. [úgy elnyeljük őket élve, [elevenen] mint az alvilág, [a sír; a koporsó; a
holtak hazája az élőket; a seol]* az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba
készül, [egészen, tökéletesen) mint akik mélységbe (sírba) szállnak; mint a
gödörbe (verembe) szállót]
* (H: šə'ól šə'ôl; G: hadész): A
holtak hazájának neve az Ószövetségben, ahova az emberek haláluk után
»alászállanak«. Sírgödörszerű képződmény. Ezt a téries képzetet nem szabad
túlértékelni. A Seolba való leszállás gyakran csak a meghalás képes kifejezése,
az eltemetésre történő utalás. Balázs
Károly: Újszövetségi Szómutató szótár)
Péld 1,13 Minden drága marhát [jószágot, értéket, kincset]
nyerünk [szerzünk, találunk],
megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
[mindenféle drága kincset [marhát;
jószágot; értéket] szerzünk, [nyerünk;
találunk] megtöltjük zsákmánnyal [fosztott
marhákkal; ragadománnyal] a házunkat.
Péld 1,14 Sorsodat [osztályrészedet] vesd közénk [Ha ránk bízod sorsodat, osztozz sorsunkban,
társulj velünk; vess sorsot velünk]; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: s velünk együtt részesedsz [a prédából] a sorsoláskor,
mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.”
[egy erszényünk lesz].
Péld 1,15 [Szerelmes] fiam, ne járj [ne indulj]
egy úton [(dereḵ): életmód,
életvitel; vallási szokás, istentiszteleti mód] ezekkel [ne járj (menj velük) egy úton],
tartóztasd meg [tartsd távol; fordítsd el]
lábaidat ösvényüktől [ne lépj rá ösvényükre];
Péld 1,16 Mert lábaik a gonoszra [(ráʿ) rosszaság, romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság,
veszélyes, rosszindulatú, sikertelen, boldogtalan, szerencsétlen, baj,
gyalázat, csapás, szerencsétlenség]
futnak [ők rossz úton futnak], és sietnek a vérnek ontására [rohannak].
Péld 1,17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat
szemei előtt: [valójában nem hoz az a háló semmit] amit minden madár [szárnyas állat] szeme láttára [szemei előtt] vetnek [De
hiába feszítik (vetik) ki a hálót a
sok szárnyassal szemben].
Péld. 1,18 Ezek mégis vérük árán is ólálkodnak, lelkük [önmaguk] árán is leselkednek; [mert ők a saját vérük ellen
állnak lesbe] saját életük kárára ólálkodnak.[vetnek csapdát; forralnak
ármányokat; vetnek tőrt]
Péld 1,19 Ilyen az útja [ösvénye;
('óraḥ): sorsa] minden kapzsi embernek: gazdájának
életét veszi el. [így végzi mind], aki rablott holmit
szerez, [így jár minden kapzsi, fösvény ember; haszonleső; aki tisztességtelen hasznot
szerez] életét veszi az saját gazdájának. [tulajdon életét veszi el]*
*És így
folytatódik a figyelmeztetés: „Ne irigykedjék a te szíved a bűnösökre;
hanem az Úr félelmében légy egész napon”
(Péld. 23.17)
Mert: „Az erőszakos ember elhiteti az ő
felebarátját, és nem jó úton viszi őt.” (Péld.
16,29).
Ezért, még: „Ha testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját
fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így
csábítgat. Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem,
atyáid sem. Azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülötted vannak, akár
közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ne engedj neki, és
ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld, és ne mentegesd azt” (5Móz. 13,7-9).
Az Úr figyelmeztetése: „A
hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14).
A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat;
a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről
neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében,
és nem ujjongtam velük…” (Jer.
15,16.17).
„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosakkal nem
barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök”
(Más fordítás: Gyűlölöm
az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt.
26.4-5).
Így hangzik a prófécia: „Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs
az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza
atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem
követelőzik, és a bíró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke
kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz
olyan, mint a tövisbokor… „ (Mik.
7,2-4).
„Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan
vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás
ösvényeiken. A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban,
ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet. Ezért van távol
tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk,
de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.” (Ésa. 59,7-9).
És hogy ezek a próféciák
a mindenkorban élő hívőkről szól, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent
Szellem megismételve a kijelentést: „Lábaik
gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját
nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemük előtt.” (Róm. 3.15-18).
Ezek: „Mert nem alhatnak (mert aludni sem
tudnak) azok, ha gonoszt (ha rosszat)
nem cselekesznek: és kimegy szemükből az
álom, ha mást romlásra nem juttatnak (és elrabolja álmukat, ha nem
vethetnek gáncsot). Mert az
istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát isszák
(Más fordítás: Bűnnel
szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak)” (Péld.
4,16-17).
Ezek Isten nélkül élő
emberek, csak látszatra hívők, vagyis vallásosak: „Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után (a bűnösök
szavai vérszomjasak); az igazaknak pedig
szája (beszédük) megszabadítja
(megmenti) azokat” (Péld.
12,5).
Ezért: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a
tudományt (ezt a tanítást) viszi, ne
fogadjátok azt be házatokba (a gyülekezetbe), és azt ne köszöntsétek; (2 Ján. 1,10).
Ezek okoznak szakadást,
ezért: „Az eretnek (a szakadást
okozó) embert egy vagy két intés után
kerüld (térj ki előle); Tudván, hogy
az ilyen romlott (kivetkőzött önmagából), és vétkezik (bűnben él), önmaga
is kárhoztatván magát (és magában hordja ítéletét)” (Tit. 3,10-11).
„Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak (akik belopakodnak) a házakba, és foglyul (rabul) ejtik
a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól (és vágytól) űzött asszonykákat, Kik mindenkor tanulnak,
de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak” (2 Tim. 3,6-7).
Dávid
megvallása: Boldog ember [vagyis: a gondoktól és bajoktól mentes az
élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi
jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből
fakad, és Isten ajándéka], aki nem
indul [jár; követi] a gonoszok
[hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa nyomán, [szerint] aki nem jár [meg nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül [téblábol, lézeng,
lakik, tartózkodik, időzik] a csúfot űzők
közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes, kártékony,
ártalmas emberek) székébe]” (Zsolt 1,1)
Péld 1,20 A bölcsesség künn szerül-szerte kiált; az utcákon [úton-útfélen, köztereken] zengedezteti [hallatja] az ő szavát. [szónokol;
adja szózatát].
Péld 1,21 Lármás utcafőkön [utcasarkon;
a népsokaság főhelyén], kiált a kapuk
bemenetelin [bejáratánál, ajtóiban],
a városban [a városkapuk ajtóiban]
szólja az ő beszédit. [mondja mondásait] *
*Ezért azt kérdezi
az Úr: „Hát a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem (és az okosság) nem bocsátja-é ki (nem hallatja-e) az ő szavát? A magas helyeknek tetein, az
úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg
(Más fordítások: Kiáll a
magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra; >Fönt a magaslaton az út
fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást<).
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók
bemenetelinél zeng.
(Más fordítás: A városba vivő
kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált).
Tinéktek
(hozzátok) kiáltok, férfiak; és az én
szóm az emberek fiaihoz van (szavam az emberekhez szól)!” (Péld.
8,1-4).
És hogy miért azt Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „Hogy vigasztalást [bátorítást]
vegyen az ő szívük, egybeköttetvén
[egyesíttetve] a(z) [(agapé): Isten szerinti]
szeretetben. És hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes
gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére.
[Más fordítás: „hogy
szívükben megerősödve (felbátorodva) és a szeretetben egyesülve (összeforrva)
eljussanak a tökéletes (teljes)
megismerés (megértés)
minden gazdagságára: Isten
titkának, Krisztusnak a megismerésére (ismeretére)”]. Amelyben [Akiben] van a bölcsességnek és
ismeretnek [és a tudománynak; (gnószisz):
megismerés, ismeret, tudás.(főként a
kinyilatkoztatásból származó tudás)] minden kincse elrejtve. [(apokrüphosz): Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti
embernek hozzáférhetetlen) kincsei]” (Kol. 2,2-3).
Már Salamon azt tanácsolja,
hogy Őrá, vagyis Krisztusra figyeljünk: „Ha
figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet (és ha figyelmesen hallgatsz a
bölcsességre). Hajtod a te elmédet
(és szívből törekszel) az értelemre. Igen (bizony), ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled
(és hangosan kéred), Ha (úgy) keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az
(elrejtett) kincseket (úgy) kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak
félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz (akkor megérted, mi az ÚR
félelme, és rájössz, mi az istenismeret). Mert
(csak) az Úr ad bölcsességet, az ő
szájából (ismeret és) tudomány és
értelem származik” (Péld. 2,2-6).
Mert Ő, vagyis: …[Krisztus]
az Isten ereje [hatalma;
hatóereje] és az Isten bölcsessége.
Mert Ő adatott nékünk: „… bölcsességül… Istentől, [Isten
rendeléséből] és igazságul
[megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké]
és váltságul: [váltság általi
szabadításul]” (1Kor. 1,24.30)
Péld. 1,22 Míglen szeretitek [meddig
kedvelitek, gyönyörködtök; kívánjátok], oh, ti együgyűek [hiszékenyek, becsaphatók,
szemtelenek, éretlenek,
bolondok; kicsinyek; dőrék; tapasztalanok] az együgyűséget [bolondságot;
gyermekséget; dőreséget; ami ártalmas; a
tapasztalatlanságot, hiszékenységet, becsaphatóságot]. És gyönyörködnek a csúfolók [gúnyolódók]
a csúfolásban [a pimasz fecsegésben],
és [meddig] gyűlölik a balgatagok [esztelenek, ostobák] a tudományt [az észt, a
belátást; tudást, ismeretet]?!*
*Ennek
következménye: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való… És mivelhogy
elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról” (Hós. 4,6).
„Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek,
balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni
pedig tudatlanok” (Jer. 4,22).
„Ezért fogságba
megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és főemberei éhen halnak, és
sokasága szomjú miatt eped meg” (Ésa.
5,13)
Péld 1,23 Térjetek az én dorgálásomhoz [bizonyítékomhoz]; ímé közlöm
veletek az én [egész] Szellememet [(pnoé): leheletemet], tudtotokra adom [megtanítom] az én beszédimet [(logosz): Igémet] néktek.
[Más
fordítás: Hallgassatok korholó szavamra! Térjetek meg, ha megdorgállak (ha megfeddlek)]
Kiöntöm előttetek [közlöm veletek; kiadom
tinéktek; kiárasztom rátok; kitárom nektek]
egész Szellememet [(pnoé): leheletemet], és a szavaimat elétek tárom: [tudtotokra adom,
megismertetem veletek; kijelentem; tudtul adom az én beszédeimet (Igéimet) néktek]
Péld 1,24 Mivelhogy hívtalak titeket [kiáltottam, szóltam nektek,
nem jöttetek], és vonakodtatok [de
folyton elutasítottatok,
ellenálltatok, nem akartátok],
kiterjesztém az én kezemet [karomat, segítségemet], és senki eszébe nem vette
[senki sem figyelt, oda sem néztetek, nem volt, ki
fölnézzen];
Péld 1,25 És elhagytátok [semmibe vettétek, megvetettétek] minden én tanácsomat, és
az én feddésemmel [érvelésemmel,
dorgálásaimmal, bizonyítékommal] nem gondoltatok: [mit sem törődtetek;
elhanyagoltátok; nem fogadtátok meg]*
*Már a prófétán
keresztül így szól az Úr az Ő népéhez: „Kiterjesztém kezeimet egész napon a
pártos (lázadó) nép után, a mely nem jó úton járt (hanem saját) gondolatainak nyomán. Titeket én a kard alá
számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre (fegyver lesz a sorsotok,
valamennyien a vágóhídra kerültök): mert
hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek
szemeim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok” (Ésa.
65,2.12).
Hát: „Akképpen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől
félnek (amitől borzadnak); mivel
hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték
szemeim előtt, s amit nem szerettem, azt választák” (Ésa. 66,4).
És hiába szóltam, ők: „… nem akarták meghallani (nem akartak
figyelni), sőt vállaikat vonogatták
(lázadozva hátat fordítottak), és
bedugták füleiket, hogy ne halljanak. Szívüket is megkeményíték (gyémánt
keménnyé), hogy ne hallják a törvényt és
(azokat) az igéket, amelyeket a
Seregeknek Ura küldött vala az ő Szelleme által, az előbbi (a régebbi) próféták által. És igen felgerjedt
(emiatt háborodott fel olyan nagyon) a
Seregeknek Ura” (Zak. 7,11-12).
Mert: „Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni az én beszédeimre, amely a
maga szívének hamisságában jár (és megátalkodott szívük szerint élnek), és jár idegen istenek után (más
isteneket követnek), hogy azoknak
szolgáljon (azokat tisztelik), és
azokat imádja: olyanná lesz majd (ez a nép), mint ez az öv, amely egészen hasznavehetetlen” (Jer. 13,10).
Mert: „Aki
a feddésekre (a fenyítés ellenére) is
nyakas marad, egyszer csak (hirtelen) összetörik,
gyógyíthatatlanul” (Péld. 29,1).
„Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket
megcselekszitek (és ilyen dolgokat
követtetek el bár én intettelek benneteket), azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam (idejében
intettelek), és szóltam ti néktek, de nem
hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek” (Jer. 7,13).
„Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és
leszállnak abba népem főemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezői
(Más fordítás: Ezért tátja ki torkát a sír,
fölnyitja száját mérhetetlenül. Odakerül az előkelő és a tömeg, a zajongók és a
vigadozók)” (Ésa. 5,14).
„És ha kiterjesztitek (felém nyújtjátok) kezeiteket, elrejtem (eltakarom) szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot (és
bármennyit is imádkoztok), én meg nem
hallgatom: vérrel rakvák kezeitek (vér tapad a kezetekhez)” (Ésa.
1,15).
Pál apostolon keresztül pedig
egyértelműen kijelenti a Szent Szellem, hogy kiről szóltak a próféták: „Az Izraelről… ezt mondja (az Úr): Egész napon kiterjesztettem kezeimet
[kitártam karjaimat] az engedetlenkedő [hitetlen]
és ellenmondó [ellenszegülő; feleselő; vitatkozó, visszautasító; ellenem harcoló] néphez [népség felé]” (Róm. 10,21)
Péld 1,26 Én is a ti nyomorúságtokon [bajotokon, veszteteken; romlástokon;
szerencsétlenségeteken] nevetek, megcsúfollak [kigúnyollak], mikor eljő az, amitől féltek [ha hatalmába kerít titeket a rettegés].
Péld 1,27
Mikor eljő [ha rátok tör, ha eljön
viharként; midőn rátok rohan (hirtelen)],
mint a vihar [mint a zivatar, mint fergeteg elérkezik] az, amitől
féltek [a félelem, amitől rettegtek, a pusztítás; nyomorúság és a végveszély; szerencsétlenség; baj szakad
rátok]. És a ti nyomorúságtok, mint a forgószél [szélvihar módján] elközelget: mikor eljő ti reátok
a nyomorgatás és a szorongatás [ha
utolér, ha rátok jő a háborúság és
romlástok; az ínség, a szükség; nehéz idők jönnek rátok]*
*És így folytatódik
a figyelmeztetés: „És amiképpen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és
megsokasított titeket: akképpen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és
kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, amelyre te
bemégy, hogy bírjad azt” [5Móz 28,63].
Mert: „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton
jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs.
65,2).
Ezért. „… elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem mind a ti atyátok
fiait…” (Jer. 7,15).
De figyelmezteti az Úr
Krisztus népét is:
„Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa,
(minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma);
előkép] estek rajtuk; [történt
velük] megírattak pedig a mi
tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük
mi)] akikhez az időknek
[világkorszakok (aionok)] vége elérkezett.
[akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,11).
És azt kérdezi az Úr: „Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok
mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a
kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme,
dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a
halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól” (Ézs. 50,2).
Hogy ki, és hova jött el,
arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „[Az Ige] az igazi világosság [a fény], eljött
[érkezőben] volt
már a világba, amely megvilágosít [és
fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert [Ő jött el a világba]. A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre,
teremtetett; rajta keresztül támadt], de
a világ nem [mégsem] ismerte meg
[ismerte föl] Őt. Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt” (Jn. 1,9-11)
Péld 1,28 Akkor segítségül hívnak engem [kiáltanak hozzám], de
nem hallgatom meg [de én nem válaszolok,
nem felelek; nem hallom]: keresnek
engem [reggel (hajnalban); korán fölkelnek], de meg nem találnak. [nem lelnek meg engem]*
*És: „Ha felém
nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én
nem hallgatom meg…”(Ézs. 1,15).
Mert: „Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket
ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket
Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem
hallgatott meg” (Ézs. 59,1-2).
Hiszen: „Nincsen,
aki az igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne,
haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket
szülnek” (Ézs. 59,4).
„Ezért így szól
az ÚR: Veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni. Segítségért
kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket.” (Jer. 11,11).
Bizony: „Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket (nem válaszol
nekik); sőt elrejti akkor orcáját előlök,
mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik (gonosz tetteket követtek el)” (Mik.
3,4).
Ezért így szól az Úr: „Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog
kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket (és nem leszek könyörületes); s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem
hallgatom meg őket. (Ezék. 8,18)
Péld 1,29 Azért, hogy gyűlölték [(miszeó): gyűlöl, utál, undorodik valamitől,
ellenszenvet érez; a szeretet egyre fogy, ami azután a legteljesebb
ellenszenvhez, és rosszakaratú megnyilvánulásokhoz vezet érzelemben és
gyakorlatban egyaránt] a bölcsességet [(daʿaṯ):
ismeret, tudás, megismerés; értelem,
felfogás, belátás], és az Úrnak félelmét [tiszteletét] nem választották. [kevésre becsülték; nem vették (nem fogadták) be]
Péld 1,30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én
feddésemet. [Nem törődtek; nem hajlottak) tanácsomra; nem nyugodtak meg tanácsomon] és a korholásomat [feddésemet; intelmemet bizonyítékomat] megvetették, [(ná'ac):
kinevet, kicsúfol, kigúnyol, megvet,
elutasít]
Péld 1,31 Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő
tanácsokból megelégednek. [lakjanak jól azzal], amit kiterveltek. [az ő tanácsukból elégíttetnek meg]
Péld 1,32
Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket [A balgákra, kicsinyekre pusztulást hoz önfejűségük, elpártolásuk,
és saját ellenkezésük öli meg], és a balgatagoknak szerencséje
elveszti őket [az ostobákat önteltségük, elbizakodottságuk, könnyelműségük pusztítja
el]*
*Mert: „Az ő útjaiból
elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú” (Péld. 14,14).
Azért: „Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erőszaktételnek borát
isszák” (Péld. 4,17).
Pedig: „… akik hamisságot (bajt) szántanak
és gonoszságot (vészt, gyötrelmet) vetnek,
ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).
És: „Akármilyen ifjú, s erős még a csontja, mégis vele együtt leroskad a
porba” (Jób. 20,11).
Pál apostolon keresztül
folytatódik a kijelentés: „Ne
tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt
fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást;
aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).
Hát: „Mondjátok
az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik. Jaj a
gonosznak! Rossz dolga lesz, mert keze munkája szerint bánnak vele. Ó népem!
Gyermekek sanyargatnak, asszonyok uralkodnak rajtad! Ó népem! Vezetőid
félrevezetnek, tévútra visznek téged!” (Ézs.
3,10-12)
Péld 1,33 Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és
csendes lesz a gonosznak félelmétől. [aki rám] hallgat, biztonságban élhet, [bátorságban lakik; rettegés nélkül fog nyugodni és bővelkedni] nyugodt lehet, nem kell
rettegnie bajtól [csendes (mentes) lesz a gonosznak félelmétől; és nem rettenti baj]*
*Mert: „Ha
készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival” (Ézs. 1,19).
„Mondjátok az igaznak (a megigazultnak), hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek
(tetteiknek gyümölcsét eszik)” (Ésa. 3,11).
Mert: „Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező
fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a
szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan
lakhattok a ti földeteken.
Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor
lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a
földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt elűzitek ellenségeiteket,
és elhullanak előttetek fegyver által. És közületek öten százat elűznek,
és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a
ti ellenségeitek fegyver által. És hozzátok fordulok, és megszaporítlak
titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerősítem veletek.
És réginél régibbet ehettek, és az új elől is régit
kell kihordanotok. És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem utál
titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig
az én népem lesztek.” (3 Móz. 26,4-12)
