Ján. 8,1 Jézus pedig [útnak indult, és] elméne az Olajfák hegyére.
Ján. 8,2 Jó [korán]
reggel
azonban ismét ott vala a templomban [és
ismét megjelent a szenthelyen], és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja
vala őket*
*Az Úr rendszeresen: „Tanít vala pedig naponta a templomban;
éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala [(aulidzomai): tölti az
éjszakát, és ott tartózkodott], mely
Olajfák hegyének neveztetik. És kora reggel hozzá megy vala [hozzá sietett]
az egész nép, hogy őt hallgassa a
templomban” (Luk. 21,37-38).
Ján. 8,3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt
vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
Ján. 8,4 Mondának néki: Mester [tanító], ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
Ján. 8,5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes,
hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz*
*De a törvény azt is kimondta, hogy
a férfit is meg kel kövezni, nem csak a házasságtöró asszonyt: „Ha valaki más ember feleségével (vagyis
férjes asszonnyal) paráználkodik,
mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a
parázna férfi és a parázna nő” (3 Móz.
20,10).
És ismét: „Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonynyal hál, ők
mindketten is meghaljanak: a férfi, aki az asszonynyal hált, és az asszony is.
Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből” (5
Móz. 22,22).
Ján. 8,6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy
legyen őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
Ján. 8,7 De mikor szorgalmazva [továbbra is faggatták, és kitartón] kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik:
Aki közületek nem bűnös [(anamartétosz): vagyis bűntelen, és nem vétkezett], az vesse rá először a követ.
Ján. 8,8 És újra lehajolván, [tovább] írt vala a földre*
*Mert Ő az: „Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait,
hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék”
(Jób. 5,12).
És hogy az Úr Jézus mit írt a porba, azt Jeremiás próféta
már megprófétálta: „Izráelnek reménysége,
oh, Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az URat, a
folyóvíz forrását” (Jer. 17,13).
Ján. 8,9 Azok pedig ezt hallván [(akúó): ezt felfogva, és megértve] és a
lelkiismeret által vádoltatván [és
meggyőzetve], egymásután kimenének [elódalogtak,
elsomfordáltak] a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az
asszony a középen állva.
Ján. 8,10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem
láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid?
Senki sem kárhoztatott-é [vagyis senki sem ítélt
el] téged?
Ján. 8,11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda
néki: Én sem kárhoztatlak [vagyis
én sem ítéllek el téged]: eredj el és [mostantól fogva] többé ne vétkezzél!
Ján. 8,12 Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én
vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz):
fénye]. Aki engem követ, nem járhat a
sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága [fénye];
»Más fordítás: Aki engem követ, soha nem él sötétségben,
mert az a világosság lesz benne, amely életet ad«*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a
sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján.
12,46).
És: „Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).
A János írása szerinti Evangélium így tesz bizonyságot a
világosságról: „Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]. És a világosság [a fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik],
de a sötétség nem fogadta be azt. [nem
fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni;
fogva tartani. A görög szöveg
szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött].
„Az igazi világosság
eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert (Más lehetséges
fordítás: „Az igazi világosság az Ige volt, amely megvilágosít minden e világra
jövő embert). A világban volt és a világ
általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé (a saját világába)
jöve, és az övéi nem fogadák be őt” (Ján. 1,4-5.9-11).
Ezt a fényt hordozzák az Övéi, akikről azt mondja az Úr: „Ti vagytok a világ világossága [a
kozmosz fénye; mert ti vagytok a világ számára a fény]…” (Mát. 5,14).
És az apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mert valátok régen (vagyis egykor) sötétség, most pedig világosság az Úrban:
mint világosságnak fiai (mint világosságnak gyermekei) úgy járjatok (és úgy éljetek). Mert
(ugyanis) a világosságnak gyümölcse
minden jóságban és igazságban és valóságban (és egyenességben) van” (Eféz.
5,8-9).
Ézsaiás prófétán
keresztül jelenti ki az Úr, hogy mi a feladata Krisztus testének, az egyháznak,
vagyis a kihívottak közösségének: „Én, az
Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé
teszlek (és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet), pogányoknak világosságává (és benned
ajándékozom meg világosságommal a nemzeteket). Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből (a
börtönből) kihozzad, és a fogházból a
sötétben ülőket” (Ésa. 42,6-7).
És ha a Krisztusban megigazultunk, akkor azt mondja az Úr: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a
hajnal világossága (mint a felragyogó világosság), mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig” (Péld. 4,18).
Hát: „Kelj fel,
világosodjál (és tündökölj), mert
eljött világosságod, és az Úr dicsősége (rád ragyogott, és) rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja
a földet, (sűrű homály a nemzeteket) és
éjszaka a népeket, de rajtad feltámad (és fölötted ott ragyog) az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És
népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez
(és a rád ragyogó fényhez). Nem a nap
lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked,
hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed” (Ésa. 60.1-3.19)
Ján. 8,13 Mondának azért néki a farizeusok: Te önmagadról
teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz [(aléthész):
és nem érvényes és nem valóságos].
Ján. 8,14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is
bizonyságot önmagamról, az én bizonyságtételem igaz [(aléthész): érvényes és valóságos]; mert tudom
honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök és hová
megyek*
*És az Úr Jézus válasza a vallásos embereknek: „Ha én teszek bizonyságot magamról, az én
bizonyságtételem nem igaz [Más fordítás: ha én magamról tennék bizonyságot,
akkor az én bizonyságtételem nem volna hiteles, és nem volna érvényes]. Más
az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel [és
hiteles a tanúsága], amellyel bizonyságot
tesz rólam [amellyel rólam tanúskodik]. Ti elküldtetek Jánoshoz,
és bizonyságot tett az igazságról [Más fordítás: Ti Jánoshoz követeket
küldöttetek el, és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról (alétheia: a valóságról) tett]. De
én nem embertől nyerem a bizonyságtételt [azonban én nem fogadok el
emberektől tanúságtételt, mert mellettem nem ember tanúskodik]; hanem ezeket azért mondom, hogy ti
megtartassatok [(szódzó): megmeneküljetek, megszabaduljatok, és életben
tartassatok]” (Ján. 5,31-34)
Ján. 8,15 Ti (hús)test
szerint ítéltek, én nem ítélek [én
nem ítélkezem] senkit [és senki felett]*
*Hát: „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” (Ján. 7,24). Hanem Isten szerint
ítéljetek: „Mert az Úr nem azt nézi, amit
az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a
szívben van” (1 Sám. 16,7)
Ján. 8,16 De ha ítélek [és ítélkezem] is én, az én ítéletem igaz [hiteles, és érvényes]; mert én
nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.
Ján. 8,17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy
két ember bizonyságtétele igaz [és
tanúságtétele hiteles, és érvényes]*
*A törvény kimondta: „Ne álljon elő (és nem lehet elég) egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és
semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy
három tanú szavára álljon a dolog (és lesz érvényes egy ügy)” (5
Móz. 19,15).
És az apostol megerősíti a kijelentést: „Aki megveti (és elveti) a Mózes törvényét, két vagy három
tanubizonyságra irgalom nélkül meghal”
(Zsid. 10,28).
Ján. 8,18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagamról, és
bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem*
*Az Úr Jézus már korábban kijelentette,
hogy: „Én semmit sem cselekedhetem
[és semmit sem vagyok képes tenni] magamtól.
amint hallok, úgy [és a szerint] ítélek
[(krinó): döntök, határozok el], és az én ítéletem [(kriszisz): döntésem] igazságos [(dikaiosz): jogos, méltányos, pártatlan]. Mert nem a magam akaratát keresem [(theléma):
nem a saját elhatározásomat követem], hanem
annak akaratát [(theléma dzéteó): elhatározását kutatom,
vizsgálom, törekszem, igyekszem követni], aki
elküldött engem, az Atyáét. Ha én teszek bizonyságot magamról, az én
bizonyságtételem nem igaz
[Más fordítás: ha én magamról tennék bizonyságot, akkor az
én bizonyságtételem nem volna hiteles, és nem volna érvényes]. Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és
tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel [és hiteles a tanúsága], amellyel bizonyságot tesz rólam
[amellyel rólam tanúskodik]. Aki
elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem
hallottátok soha, sem ábrázatát [(eidosz): megjelenését, látható formáját, vagyis Őt
magát] nem láttátok” (Ján.
5,30-32.37).
János apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét,
az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amelylyel
bizonyságot tett az ő Fiáról” (1 Ján.
5,9)
Ján. 8,19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele
Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én
Atyámat is ismernétek*
*Már korábban kijelnette az Úr:
„Kiálta azért Jézus a templomban,
tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való
vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz [és valóságos] az, aki engem elküldött [aki engem
kibocsátott], akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem őt, mert őtőle
vagyok [őbenne létezem], és Ő küldött
[Ő bocsátott ki] engem” (Ján.
7,28-29).
A tanítványainak is azt mondja a testben megjelent Úr: „Ha megismertetek volna engem, megismertétek
volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt” (Ján. 14,7).
Mert Istent csak
Krisztusban, és az Ő kijelentése alapján lehet megismerni: „Az Istent soha senki nem látta; az
egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében
[ölén] van [nyugszik], az jelentette [nyilatkoztatta] ki Őt.
[Más fordítás: Ő
jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá]”
(Ján. 1,18)
Ján. 8,20 Ezeket a beszédeket [(rémákat): kijelentéseket] mondá Jézus
a kincstartó helyen [vagyis a
templompersellyel szemben], amikor tanít vala a templomban; és senki sem
fogta meg őt [és senki nem emelte reá
a kezét], mert még nem jött el az ő órája [a kijelölt, elrendelt idő].
Ján. 8,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és
kerestek majd engem, és a ti bűneitekben [(hamartia): a ti céltévesztésetekben] fogtok
meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek [és nem juthattok] oda.
Ján. 8,22 Mondának azért a zsidók [júdeaiak]: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja:
Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda?*
*Az Úr Jézus újra-és újra
figyelmezteti a júdeaiakat: „Egy kevés [egy rövid] ideig még veletek [és
a tiétek] vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött [aki kiküldött] engem. Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és
ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda
kerüljetek]. Mondának azért a zsidók
maguk között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a
görögök közé szóródottakhoz akar-é menni [talán
a görögök között lévő szórványba készül], és a görögöket tanítani? Micsoda beszéd ez, amelyet monda [mi az értelme annak a (logosznak): az Igének, amelyet
mondott]: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti
nem jöhettek [(erkhomai): nem
kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert
nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek]”
(Ján. 7,33-36).
És Pál apostolon keresztül hangzik a
kijelentés arról, hogy miért nem mehetnek oda a zsidók, ahol az Úr Jézus van:
„… hiszen előbb már bizonyítottuk, hogy zsidók [vagyis júdeaiak] is, görögök [vagyis pogányok] is mind bűnben [azaz: céltévesztésben] vannak, [vagyis elvétették a célt, és
ezért a céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak]”
(Róm. 3,9).
Mert: „… az Írás mindent (és mindenkit) bűn [vagyis céltévesztés]
alá rekesztett [és összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből [vagyis Jézus Krisztus hite által] adassék a hívőknek” (Gal. 3,22).
És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten mindeneket [minden
embert] engedetlenség [hitetlenség, csökönyös és lázadó
makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta
merülni; összezárta = közös helyzetbe
hozta annak érdekében] hogy mindeneken
[vagyis mindenkin, és mindnyájukon] könyörüljön.
[és irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)
Isten azonban – aki maga a
Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen
Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött
Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)
„az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme (a sátán) megítéltetett”
(Ján. 16,11)
„Most van e világ
kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e
világ felett); most vettetik ki e világ
fejedelme” (Ján. 12,31).
Ezért: „ha valaki
újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. Mert: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes
bemenni] az Isten országába [Isten
királyságába; birodalmába]. Ami testtől született, test az [ami
hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az]; és ami [Szent] Szellemtől született
[Szent Szellemből jön létre], szellem az. Ezért: Szükség
[(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]”
(Ján. 3,3.5-7).
Arról is bizonyságot
tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget,
jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra],
hogy Isten fiaivá legyenek [Isten
gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő
nevében hisznek; Akik nem
vérből, sem a (hús)testnek akaratából
[ösztönéből], sem a férfiúnak
indulatjából [vágyából], hanem
Istentől [Istenből] születtek” (Ján.
1,12-13).
Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).
A tanítványoknak ugyanezt mondja az Úr Jézus: „Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok.
Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak mondám, hogy: Ahová én megyek, ti
nem jöhettek; most néktek is mondom”
(Ján. 13,33).
„… mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg”
(Jn.
7,39)
Ján. 8,23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok [lentről származtok], én onnét
felül való vagyok; ti e világból valók vagytok [én pedig fentről származom], én nem vagyok e világból való [nem e világból származom].
Ján. 8,24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben [(hamartia):
céltévesztésetekben]
haltok
meg [pusztultok el]: mert ha
nem hiszitek, hogy én VAGYOK, meghaltok [elpusztultok] a ti bűneitekben [(hamartia): a ti céltévesztésetekben]*
*Az Úr Jézus kijelentette magát a
júdabelieknek, - és a mindenkorban élő vallásos embereknek, hiszen meg van
írva, hogy: „Isten ezt felelte
Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. Majd
azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok” (2Móz. 3,14).
Az Úr Jézus úgy jelenti ki magát, ahogy azt már előre
kijelentették a próféták: „Én, én vagyok
az Úr (JHVH: Jahve), és rajtam kivül nincsen szabadító! Én
hirdettem, (és én mondtam meg) és
megtartottam (hogy megszabadítalak), és
megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek (mert én hirdettem, nem
valamelyik idegen isten), és ti vagytok
az én tanuim, így szól az Úr (JHVH:
Jahve), hogy én Isten vagyok.
Mostantól fogva is én az leszek (és
csak én leszek), és nincs, aki az én
kezemből kimentsen (és kiragadjon); cselekszem,
és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr (JHVH: Jahve), a ti
megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom
mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba. Én az
Úr vagyok (JHVH: Jahve), szent Istenetek, Izráelnek teremtője,
királyotok” (Ésa. 43,11-15). Igen:
„Én vagyok az Úr (JHVH: Jahve), és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem
ismerél” (Ésa. 45,5).
„Ezt mondja az ÚR
(JHVH: Jahve), aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és
megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én
vagyok az ÚR (JHVH: Jahve), nincs más!” (Ésa. 45,18).
„Emlékezzetek meg a
messze régi (az ősrégi) dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten
vagyok, és nincs hozzám hasonlatos”
(Ésa. 46,9).
„Ezt mondja az ÚR
(JHVH: Jahve), a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR (JHVH: Jahve), vagyok a te
Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen
járnod kell” (Ésa. 48,17)
Ján. 8,25 Mondának
azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: Amit eleitől fogva mondok is
néktek [Más fordítás: De hát ki vagy te? A kezdet (arkhé: az eredet), amint már mondtam nektek - mondta Jézus
feleletül]*
*Így hangzik
a kijelentés arról, hogy ki Jézus, aki a Krisztus, a testet öltött Isten: „Kezdetben
[már] vala az Ige és az Ige [logosz]
vala az Istennél, és Isten maga
vala az Ige. Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg Ő] az Isten” (Ján. 1,1-2).
Mert: „Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben [az egekben]
és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek [trónusok],
akár uraságok [uralmak; felsőbbségek, hatalmasságok], akár
fejedelemségek [kormányzatok,
birodalmak], akár hatalmasságok [fennhatóságok]. Mindenek
Őáltala és Őreá nézve [őbenne; őérte] teremttettek; [mindeneket (a
mindenséget) rajta keresztül, és Beléje torkollóan teremtett]”
(Kol. 1,16).
Minden az Ige
által teremtetett: „Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta
keresztül támadt; általa jött létre] és
nála nélkül [Tőle
különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s
egyetlen létező sem lett Őnélküle] Minden általa lett, és nélküle semmi sem
lett, ami létrejött” (Jn. 1,3)
És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben
teremté Isten az eget (a mennyet) és
a földet” (1 Móz. 1,1)
De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése)
által teremtetett (a világokat Isten szava, rémája=kijelentése alkotta), hogy
ami látható, a láthatatlanból állott elő (nem a jelenségek világából
állt elő, ami látható)” (Zsid. 11,3)
Mert: „Az Úr szavára
lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük (Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának
lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9)
Nehémiás megvallása a
Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te
teremtetted (alkottad) az eget, az
egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a
tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és
az égnek serege előtted borul le” (Nehem.
9,6)
Ézsaiáson keresztül
szól az Úr: „Így szól az Úr (JHVH=Jahve),
megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva (aki az anyaméhben formált). Én
vagyok az Úr, aki mindent cselekszem (Én, az ÚR (JHVH=Jahve), alkottam mindent). Aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól
(egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet)” (Ésa.
44,24)
A világokat teremtő
Igéről így hangzik a bizonyságtétel: „És az Ige testté lett és lakozék mi
közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét),
aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)
Isten Őt: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is
teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése (kisugárzása), és az
ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával
fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki (miután) minket
bűneinktől megtisztítván, üle a (mennyei) Felségnek jobbjára a
magasságban” (Zsid. 1,1-3)
És tette: „Felül minden fejedelemségen és
hatalmasságon és
(ható)erőn és
uraságon és
minden néven, mely neveztetik [amelyet
segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban
(aionban)], hanem a
következendőben is” (Eféz. 1,21)
„Mert
Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mert tetszett az egész
Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol.
2,9; 1,19)
A feltámadott
dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának
is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének
kezdete (ktiszisz arkhé: teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14)
Ő: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak
azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén
föl, emberekhez hasonlóvá lévén (és magatartásában is embernek bizonyult)” (Fil. 2,6-7).
János apostol
elragadtatásban így látta az Urat: „És
látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala,
hivatik vala Hívnek (Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és
hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az
ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga (és fején sokágú
korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel
hintett (mártott) ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének
neveztetik (Ez a név adatott neki: az Isten Igéje)” (Jel. 19,11-13)
Ezékiel is látta
látomásban Őt: „És vala mintegy mennyezet az élőlények feje fölött, olyan,
mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejük felett. És a mennyezet
alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek
kettő vala, amelyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, amelyek
befedik vala amonnan az ő testüket. És hallám szárnyaik zúgását, mint sok
vizeknek zúgását, úgy, mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás
hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.
És lőn kiáltás a mennyezeten felül, amely vala fejük felett, és ők megállván,
leeresztik vala szárnyaikat. És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala,
látszék mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek
formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként
ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és
fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És
fényesség vala körülötte, Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott
lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr (JHVH:
Jahve) dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy
szólónak szavát” (Ezék. 1,22-28)
János apostol
látomásában lát egy királyiszéket: „És a királyiszék előtt üvegtenger vala,
hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy
élőlény, szemekkel teljesek elől és hátul. És a négy élőlény, amelyek közül
mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és
meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a
mindenható Isten, aki vala és aki van, és aki eljövendő. És mikor az élőlények
dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyiszékben ül, annak,
aki örökkön örökké él. Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyiszékben
ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé
teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt.
Mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jel. 4,6.8-11).
Ján. 8,26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek [(krinó): és sok helytelen dolgot kellene helyrehoznom] és sok mindent
kellene mondanom rólatok: de igaz [(aléthész): valóságos,
és igazságos] az, aki küldött engem; és én azokat
beszélem a világnak, amiket tőle hallottam vala.
Ján. 8,27 Nem vevék
észre [nem ismerték fel], hogy az Atyáról szól vala nékik.
[Más fordítás: És
nem (ginószkó):
értették meg, hogy (autosz): Ő maga az Atya, aki beszél nekik].
Ján. 8,28 Monda azért
nékik Jézus: Mikor felemelitek [(hüpszoó):
és felmagasztaljátok] az embernek Fiát* akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem
cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok [és azt hirdetem]**
*És így
folytatja az Úr Jézus: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket
magamhoz vonzok” (Ján. 12,32).
Mert: „amiképpen [(kathósz): ahogyan] felemelte Mózes a kígyót a pusztában [a
sivatagban], akképpen [(hútó hútósz): így, ilyen módon] kell [(dei): szükséges; szükségszerű] az
ember Fiának felemeltetnie” (Ján. 3,14).
Amikor
a nép engedetlenné vált, és mérges kígyók marták meg őket, akkor szabadulásért
kiáltottak: „És monda az Úr Mózesnek:
Csinálj magadnak tüzes kígyót (egy rézkígyót), és tűzd fel azt póznára: és ha
valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn,
hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben
marada” (4 Móz. 21,8-9).
De a nép hozzá
imádkozott, és bálvánnyá tette, de Ezékiás király volt az, aki: „Ő rontotta le a magaslatokat (és
szüntette meg az áldozóhalmokat). törte
el (és összezúzta) a (szent) oszlopokat, és vágta ki az Aserát (a
szent fákat), és törte össze (darabokra)
az érckígyót (a rézkígyót) is, amelyet Mózescsinált. Mert mind az ideig
az Izráel fiai jóillatot tettek (és tömjéneztek) annak, és nevezék azt Nékhustánnak (jelentése: rézből való kígyó)” (2
Kir. 18,4).
**És
folytatja az Úr Jézus, újra –és újra elmondva: „… Az én tudományom [(didakhé):
az én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem
az enyém, hanem azé, aki küldött engem”
(Ján. 7,16).
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő
parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az
ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya
mondta nekem” (Ján. 12,49-50).
„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én
beszédeimet (az én igémet): és az a beszéd (az az ige pedig), amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az
Atyáé, a ki küldött engem” (Ján. 14,24).
Ján. 8,29 És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott
engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki
kedvesek*
*És így
folytatja az Úr Jézus: „Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és
az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem önmagamtól
mondom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek
nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem,
magukért a cselekedetekért higgyetek”
(Ján. 14,10-11).
Ján. 8,30 Amikor ezeket mondá, sokan hivének őbenne.
Ján. 8,31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti
megmaradtok az én beszédemben [(logoszomban): igémben], bizonynyal [és valóban] az én tanítványaim vagytok;
Ján. 8,32 És
megismeritek az igazságot [(alétheia):
valóságot], és az igazság [(alétheia):
a valóság felszabadít, és] szabadokká tesz titeket*
*És az apostolon keresztül jelenti
ki az Ige, hogy kiről beszél az Úr Jézus: „Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2 Kor. 3,17).
Ő pedig maga az Isten, mert: „Az Isten Szellem…” (Ján. 4,24)
És: „…a Szellem az Igazság)” (1 Ján. 5,6).
Ján. 8,33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem
szolgáltunk soha [és rabszolgái
nem voltunk] senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?
Ján. 8,34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek,
hogy mindaz [vagyis mindenki], aki bűnt
cselekszik [(hamartia): vagyis céltévesztésben van], (rab)szolgája
a bűnnek [(hamartia): vagyis céltévesztésnek]*
*Hiszen: „… akinek oda
szánjátok [és alárendelitek] magatokat
szolgákul [vagyis rabszolga gyanánt] az
engedelmességre, annak vagytok szolgái, [vagyis rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek
[vagyis a céltévesztésnek] halálra,
[vagyis ami a halálba vezet] vagy az
engedelmességnek igazságra? [ami
megigazulásra vezet]. Mert mikor a bűn
[vagyis a céltévesztés] (rab)szolgái
valátok, az igazságtól szabadok [függetlenek] valátok” (Róm.
6,16.20).
Mert: „Saját bűnei
fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. (Péld. 5,22)
Ján. 8,35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a
Fiú marad ott mindörökké*
*És hogy ki a
fiú, arról így hangzik a kijelentés: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából],
hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,13).
És akik újjászülettek, azokhoz így beszél a Szent
Szellem: Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi
szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem
fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (Gal.
3,26-27; 4,6-7)
Az újjászülő beszéd
pedig: „…az igazság beszéde, mely az
evangélium” (Kol. 1,5))
Ján. 8,36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal
szabadok lesztek*
*A Fiúról így szól Isten Igéje: „Így is van megírva: Lőn [teremtetett] az első
ember, Ádám [jelentése: (vörös)
földből való], élő lélekké
[élőlénnyé]; az utolsó Ádám (vagyis
az Úr Jézus) megelevenítő [és éltető]
Szellemmé” (1 Kor. 15,45).
És akik Őt befogadják, azok lesznek szabadok: „Mert a Jézus
Krisztusban való [a természetfeletti] élet
szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá
tett] engem a bűn [vagyis a
céltévesztés] és a halál törvényétől” (Róm. 8,2).
Ján. 8,37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok
engem ölni [(dzéteó): és arra törekedtek,
hogy megöljetek], mert az én
beszédemnek [(logoszomnak): az én igémnek]
nincs
helye nálatok [(khóreó): és nem fogadtátok be].
Ján. 8,38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is
azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok [és hallottatok]*
* „Felele nékik
Jézus és monda: Az én tudományom [(didakhé): az én
tanításom, az a tan, amit tanítok] nem
az enyém, hanem azé, aki küldött engem”
(Ján. 7,16).
„Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki
küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek” (Ján. 12,49).
„Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én
beszédeimet (az én logoszaimat: igéimet): és az a beszéd (az a logosz: ige), amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” (Ján. 14,24)
Ján. 8,39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám.
Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait
cselekednétek.
Ján. 8,40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert [olyan valakit], aki az igazságot [(alétheia):
a valóságot] beszéltem
néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte*
*Már Bemerítő
János így figyemezteti a júdeabelieket: „Teremjetek azért megtéréshez [a más
felismerésre téréshez; a gondolkozás megváltozásához] méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi
(ős)atyánk! Mert mondom néktek, hogy az
Isten ezekből a kövekből is támaszthat [életre kelthet] fiakat [gyermekeket; utódokat] Ábrahámnak” (Luk. 3,8).
Hiszen
Isten azért pecstelte el a körülmetéletlen Ábrahámot: „… hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak
körülmetélkednek, hanem követik [és
lépést tartva menetelnek] is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének
nyomdokait” (Róm.
4,12).
És így
folytatja az apostol: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen
[szemmel láthatóan] az. Sem nem az a
körülmetélés, ami a (hús)testen
külsőképpen van [és hústesten látható]: Hanem
az a zsidó, [vagyis az számít zsidónak] aki
belsőképpen [titkos belsejében] az;
és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi
körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem
emberektől, hanem Istentől van. [Istentől jön, és származik]. Vagy
Isten kizárólag a zsidóké
[vagyis a júdeaiaké]? Nem a pogányoké
[vagyis a nemzeteké] is? Bizony, a
pogányoké [a nemzeteké] is. mert
egy az Isten, aki megigazítja [vagyis megigazulttá nyilvánítja] a körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint
aki] a körülmetéletlent pedig hit által [vagyis
a hiten keresztül]” (Róm. 2,28-30).
És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből
fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned
fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő
Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9).
„Értsétek meg
[ismerjétek fel] tehát, hogy akik hitből vannak [hitből élnek], azok az Ábrahám fiai” (Gal.
3,7).
És: „nem mindnyájan fiak, [Ábrahám gyermekei]
kik az Ábrahám magvából valók; hanem:
Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit]
tekinti magul” (Róm. 9,7-8).
Isten ugyanis
így szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak
adom ezt a földet” (1 Móz. 12,7)
És az apostolon
keresztül megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig
Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról;
hanem mint egyről. És a te magodnak, aki
a Krisztus” (Gal. 3,16)
Ezért akik a
Krisztuséi, azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák
szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)
Ján. 8,41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának
azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
Ján. 8,42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti
atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől [az Istenből] származtam és jöttem [ki és érkeztem meg]; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött
engem.
Ján. 8,43 Miért nem értitek [és miért nem ismeritek fel] az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az
én szómat [(logoszomat): Igémet]
»Más fordítás: Mert
hallani sem bírtátok (és nem vagytok
képesek befogadni) az én igémet«
Ján. 8,44 Ti az ördög* [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség,
ellenálló] atyától valók vagytok [Más fordítás: ti
atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És a ti
atyátok kívánságait [szándékát,
ami kedvére
van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló
etheló): azt készültök,
szándékoztok, azt igyekeztek
megvalósítani]. Az emberölő [(anthrópoktonosz): embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé):
eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban [(hisztémi):
felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia): valóságnak], mert nincsen ő benne igazság [mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor
hazugságot [(pszeudosz): hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a
sajátjából szól [magából meríti]; mert hazug
[(pszeusztész): és
csaló] és [(autosz): ő
maga a] hazugság atyja**
*Ördög /
a sátán másik neve / (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló,
aki gáncsot akar vetni, mindent össze akar zavarni, keverni, dobálni mind a
világban, mind az egyénben, ott ahol a nagy ELRENDEZŐ (vagyis Isten) végzi
munkáját. A vádaskodó emberek az ördög fiai.
**És János
apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Aki a bűnt cselekszi (hamartia:
aki
elvéti a célt) az ördögből van;
mert az ördög kezdettől fogva bűnben (céltévesztésben) leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit
lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne
marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot
nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő
atyjafiát (a testvérét). Mert ez az
üzenet, amelyet kezdettől fogva
hallottatok, hogy szeressük egymást; Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala,
és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő
cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak (1 Ján. 3,8-10).
Kainról így hangzik a
bizonyságtétel: „És monda az Úr Kainnak:
Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én
az én atyámfiának? Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére
kiált én hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről,
amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből.
Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló
leszel a földön” (1 Móz. 4,9-12).
És Ézsaiás próféta így
prófétál Jeruzsálemről: „Milyen paráznává
lett a hűséges város! Jogossággal volt tele, igazság lakott benne, most pedig
gyilkosok!” (Ézs. 1,21). „Gonoszak voltak hozzá, nem fiai már, a maguk
gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék. Így fizettek-é az Úrnak: balga és
értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, aki teremtett? Ő alkotott és erősített meg” (5 Móz. 32,5-6)
„Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál, hogy
meginogjanak előtted a hegyek!” (Ésa.
63,19).
És az Úr válasza a
próféta jajkiáltására: „Azért ezt mondta
az ÚR: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen
súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt
jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom” (1 Móz. 18,20-21).
És lejött az Úr, és bizonyságot tett Bemerítő
János is, és Ő is, de: „mikor elvégezik
az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő fenevad hadakozikellenük, és
legyőzi őket, és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak
utczáin, (a széles úton) amely
szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, ahol az ő Urukat is
megfeszítették” (Jel. 11,7-8)
Ján. 8,45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok [(alétheia):
a valóságot mondom], nem
hisztek nékem*
*Pilátus kérdésére így válaszol az Úr: „… Én azért
születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról (alétheia:
a valóságról).
Mindaz, aki az igazságból (alétheia: valóságból) való, hallgat az én szómra” (Ján. 18,37).
Az Úr Jézus kijelentése: „… Én
vagyok az igazság (alétheia: valóság)…” (Ján. 14,6).
És János apostol így folytatja: „…a Szellem az igazság (alétheia: valóság)” (1 Ján. 5,6)
Ján. 8,46 Ki vádol engem közületek bűnnel [(hamartia):
céltévesztéssel]? Ha pedig
igazságot [(alétheia): valóságot] szólok: miért nem hisztek ti nékem?
Ján. 8,47 Aki az Istentől van [aki Istenből való], hallgatja [(akúó): felfogja, és megérti] az Isten
beszédeit [(rémáját): kijelentését, Igéjét]; azért nem hallgatjátok [(akúó): és nem fogjátok fel, és értitek meg]
ti,
mert nem vagytok az Istentől/ből
valók*
*János apostolon keresztül hangzik a kijelentés: „Mi az Istentől vagyunk: aki
ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk.
Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).
Ján. 8,48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól
mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög [(daimonion):
démon, egy gonosz szellemi lény] van benned? [Más
fordítás: A zsidók erre rátámadtak: „Hát
nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk]*
*A zsidók az Úr Jézus minden
kijelentésére így reagálnak: „…
Ördög van benned [(daimonion ekhó): démon, vagyis gonosz
szellem vett birtokába, és tart fogva]” (Ján. 7,20). És újra: „sokan mondják vala közülök: Ördög van benne
és bolondozik (és őrjöng), mit
hallgattok reá” (Ján. 10,20).
Ján. 8,49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög [nincs én bennem démon. Nem vagyok ördögtől megszállott]; hanem
tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok [(atimadzó): nem tiszteltek / nem becsültök, hanem
kicsúfoltok, és megvettek] engem.
Ján. 8,50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet [(doxa): és hírnevemet, tekintélyemet]: van, aki
keresi és megítéli [ő (krinó): eldönti, és igazságot szolgáltat]*
*Mert én: „Dicsőséget
[(doxa): elismerést, tisztességet, megbecsülést,
dicséretet] emberektől nem nyerek
[és nem fogadok el]” (Ján. 5,41)
Ján. 8,51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja [(téreó): figyel rá, és megőrzi] az én
beszédemet [az én (logoszomat):
igémet], nem lát [(theóreó): nem tapasztalja meg a] halált soha
örökké*
*Mert: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én
beszédemet [(logoszomat): igémet]
hallja [(akúó): és hallgat
rá, megérti, és felfogja] és hisz annak, [(piszteuó): és bízik abban], aki engem elbocsátott [(pempó):
elküldött], örök [az
örökkévalóságon át tartó, vagyis természetfeletti] élete van. És nem
megy a kárhozatra [vagyis (kriszisz) az ítéletre],
hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).
És így folytatja
az Úr Jézus: „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és
hisz benne, örök élete [egy más minőségű, természetfeletti élete] legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó
napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete [egy más
minőségű, természetfeletti élete] van
annak” (Ján. 6,40.47).
János apostolon
keresztül megerősíti a kijelentést a Szent Szellem: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs
meg abban” (1 Ján. 5,12).
Mert az az Isten
akarata: „Hogy valaki [mindenki, aki]
hiszen [(piszteuó): hitre jut]
Őbenne,
el ne vesszen [(apollümi):
el ne pusztuljon, meg ne semmisüljön],
hanem örök élete legyen [Őbenne]. Mert úgy szerette Isten e világot [(koszmosz):
univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen
[el ne pusztuljon], hanem örök élete
legyen [(ekhó): birtokol]. Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra
[(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy kárhoztassa
[elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy
megmentse őket általa]. Aki hiszen [(piszteuó): hitre jut]
Őbenne, el nem kárhozik [nem esik
ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki pedig nem hisz [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg
elutasította Őt], immár elkárhozott
[már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a (sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg
elutasította Őt] az Isten egyszülött
Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]. Aki
hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű, természetfeletti] élete van; aki pedig nem enged [nem
hisz; nem engedelmeskedik; (apeitheó): nem hisz (szándékosan és önfejűen); rábeszélhetetlen, makacs] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten
haragja marad rajta”(Ján. 3,15-18.36).
„Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz
az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben,
amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy
örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú,
azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1
Ján. 5,10-12).
Ján. 8,52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg,
hogy ördög [(daimonion): vagyis démon, gonosz szellemi lény] van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is;
és te azt mondod: Ha valaki megtartja [(téreó): és megőrzi] az én
beszédemet [(logoszomat): az én igémet], nem kóstol [az (geuomai): tapasztalja,
nem ízleli meg] halált
örökké [(aión): az
örökkévalóságban].
»Más fordítás: A
zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől
megszállott vagy«
Ján. 8,53 Avagy nagyobb [(meidzón): vagy idősebb] vagy-é te a
mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod [és kinek tartod] te magadat*
*Az Úr Jézus már korábban kijelentette, hogy a Logosz Ő maga: „…Aki én bennem hisz, örök élete [vagyis természetfeletti élete, az
életnek egy más létezési formája] van
annak” (Ján. 6,47).
És így
folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni
magát, eggyé válni] Isten e világot
[(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy az Ő egyszülött [az egyetlen] Fiát
adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a
Fiúban], el ne vesszen [el ne
pusztuljon], hanem örök élete legyen
[(ekhó): örok életetet birtokoljon]. Aki hiszen [(piszteuó):
hitre jut] Őbenne, el nem kárhozik [nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a
kárt hozó a (sátán) hatalma alatt]. Aki
pedig nem hisz [(piszteuó):
nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt], immár elkárhozott [már ítélet alatt van; marad a kárt hozó a
(sátán) hatalma alatt], mivelhogy nem
hitt [(piszteuó): nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt] az Isten egyszülött Fiának nevében [Isten egyetlen Fiában]”
(Ján. 3,16.18).
És: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig
nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik] a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36). „Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz
az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben,
amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy
örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú,
azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1
Ján. 5,10-12).
Az
Úr Jézus bizonyságtétele küldetéséről: „Bizony,
bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az én igémet) hallja és hisz abban, aki engem elbocsátott
(elküldött), örök élete van; és nem megy
a kárhozatra (ítéletre), hanem általment
a halálból az életre.” (Ján. 5,24).
Mert: „Az
pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és
hisz Őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon” (Ján.
6,40).
Már a prófétán keresztül így
figyelmeztetett az Úr: „Ne legyetek
olyanok, mint atyáitok, akikhez az előbbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt
mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitokról, és a ti
gonosz cselekedeteitekből, de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám,
szól az Úr. Atyáitok? Hol vannak ők? És a próféták örökké élnek-é? De az én
beszédeim (logoszaim: igéim) és végzéseim,
amelyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti
atyáitokon? És megtértek és azt mondták: Amint elhatározta vala a Seregeknek
Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk” (Zak. 1,4-6)
Ján. 8,54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem [(doxadzó): és magasztalom] magamat, az
én dicsőségem [(doxa): tekintélyem,
tisztességem, dicséretem] semmi: az én Atyám az, aki dicsőít [(doxadzó): dicsőségessé tesz, és megdicsőít]
engem,
akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,
Ján. 8,55 Pedig nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha
azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem
őt, és az ő beszédét [az ő (logoszát):
igéjét] megtartom [(téreó): megőrzöm, és betartom]*
*Az Úr Jézus válasza: „…
Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem
jöttem, de igaz [és valóságos] az,
aki engem elküldött [aki engem kibocsátott], akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok
[őbenne létezem], és Ő küldött [Ő
bocsátott ki] engem (Ján. 7,28-29).
És így folytatja az Úr Jézus: „… Ha az
Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől (az Istenből) származtam
és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött (ő bocsátott ki) engem”
(Ján. 8,42).
De: „… senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az
Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [és
kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]”
(Mát. 11,27).
És: „ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem
az Atyát… „ (Ján. 10,15).
Ján. 8,56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett [és ujjongott azon], hogy
meglátja az én napomat; látta is, és örült.
Ján. 8,57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős
nem vagy, és Ábrahámot láttad*
*Ábrahámnak a mindenhetó Isten jelent meg, és egyben kijelentést nyer,
hogy Jézusban a Mindenható jött el: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak,
és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes (és feddhetetlen). És monda Isten
Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára
az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy
legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle. Ekkor Ábrahám arcra
borult, de nevetett és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek
lesz-é gyermeke? Avagy Sára kilencven esztendős lévén, szűlhet-é” (1 Móz. 17,1.15-17)
Ján. 8,58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek:
Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok*
*János apostol így tesz
bizonyságot az örökkévaló Igéről: „Ő
kezdetben [(arkhé): eredetileg] az
Isten” (Ján. 1,2).
Pál apostol is Róla tesz bizonyságot: „És Ő előbb volt [és van]
mindennél, és minden Őbenne áll fenn
(illeszkedik egybe). [Más
fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]”
(Kol. 1,17).
És: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké
ugyanaz” (Zsid. 13,8).
Mózesnek így jelentette ki magát: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK,
AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok” (2 Móz. 3,14).
Ézsaiás már megprófétálta, hogy emberré lesz: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú
adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak,
tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának (és Örökkévaló Atyának),
békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).
Mikeás pedig azt prófétálta meg, hogy hol fog megszületmni: „De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny
vagy a Júda ezrei (és nemzetségei) között:
belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől
fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2).
Ézsaiáson keresztül pedig így szól az Úr: „Én hirdettem, és megtartottam, és
megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim,
így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek, és
nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Ezt
mondja az ÚR (JHVH = Jahve), megváltótok, Izráel Szentje: A ti
érdeketekben küldök Babilóniába, letörök minden zárat, a káldeusok pedig
jajveszékelnek. Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője,
királyotok” (Ésa. 43,12-15)
Ján. 8,59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják;
Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen
módon eltávozék.
