Ki üdvözül?

Készítette: Keresztény szépségportál

Egyetlen emberre se mondhatjuk, hogy üdvözül, mindaddig, amíg bűneit szereti és következetesen azokban él.

Spurgeon

www.keresztenyszepsegportal.hu

Akiket keres az Úr!

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus Krisztus csak azokat keresi és tartja meg, akik felismerik, hogy elvesztek.

(Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az idő

Készítette: Keresztény szépségportál

Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!

(ismeretlen)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az özvegy ember imája

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Élt egyszer egy ember, akinek sok kicsiny gyermeke volt.
Betevő falat már nem volt a háznál, minden kifogyott a kamrából, a polcok is üresen álltak.
A szegény embernek már csak a hite maradt.

Éjt, nap alá téve imádkozott. Hívta Urát, és a segítő Szellemeket.
Napok teltek el, de imája nem lelt meghallgatásra.
Számos sóhaj hagyta el az ajkát. Visszagondolt a múltra, a régi szép időkre,- arra, amikor még élt a felesége, a támasza, szívének legkedvesebb lénye, melegsége. Akivel minden búját, bánatát megoszthatta, de az örömben is emiképp osztoztak.
- Ó de szép idők voltak azok biz'á!
De ez mára csak a múlttá vált, egy emlékké, emlékképé, amit a szíve legrejtettebb mélyén, féltve őriz.
- Mi lesz velem és a gyerekekkel?
- Mi lesz velünk, ha már az Úr sem segít?
- Az Öreg Isten is elhagyott már minket?- sóhajtott fel.
Tovább fűzte gondolatait:
- Ez nem lehet, nincs olyan Isten, aki ne vetné szemét reám, ne hallgatná meg könyörgésem, szívből jövő imáimat.
Hisz biz'á, nem magamért teszem. De az éhes szájakat valahogy be kell tömnöm.
Ha már az anyai melegséget nem pótolhatom, legalább meleg tejet, kenyeret oszthassak szét...
- Tán még ebben érzik az anyai öl melegségét...
Könnyek buggyantak ki szeméből, fáradt, megtört arcán lefelé csurogtak, - nem szégyellte őket.
Siratta a múltat, a régi szép időket.
A családot, az asszonyt, ki hirtelen beteggé vált és elment az Űrhoz.
Ő már jó helyen van. Őnéki már könnyű. Ő már az Angyalok közt énekel.
- Nem látja, (vagy vajon látja, - ha a Felső világ Szellemei léteznek ő is, látja) az éhes, kisírt, szomorú arcú gyermekeket?
Gondolatait így fűzte tovább:
- Asszony, legalább te segíts már nékünk!
- Oda föntről hullass egy pár édes almát, az Édenkertből!
Súlyos csend ülte meg a szobát, csak a gyermekek szuszogása törte meg néha a csöndet. Mintha megállt volna az idő, mintha megállították volna az adott pillanatot.
Fény villant az ,,öreg" szeme előtt. Megdörzsölte a szemét, azt hitte, nem jól lát, képzelődik.
Egy sugárzó fényű Angyal állt előtte.
- Ne a múltat sirassd ,,öreg", és ne a jövőben gondolkodj!
A mostban, a mában élj!
A jelen pillanattal törődj! - mondta az Angyal és széttárta a kezét.
- Menj békével, tedd el magad holnapra, gyógyír kerül a bánatodra.
Ki Istenben hisz, és remél, és még tudja is az Istent... Ő orvosolja bánatod!
Sohasem hagyna magadra téged, hisz legfontosabb számára a Kegyelem.
Ahogy jött a látomás, úgy tűnt el.
Az ,,öreg" megtörölte könnyáztatta arcát, nehézkesen felállt az asztal mellől, - kábán nézett előre.
Nem értette mi is történt vele. - Tán megzavarodtam?
- A fejemben hallottam a hangokat...
- Áh, badarság, és legyintett egyet.
- Nem hiszek a csodákban!
- Pont hozzám szólt volna egy égi lény, és nyújtana segítő jobbot.
Gondolatait tovább fűzte, de mire a végére ért, valami különös nyugalom, melegség járta át a lelkét.
Ledőlt a kemence mellé, hogy átmelegítse sajgó tagjait, - a meleg jót tesz neki...
Másnap reggel itt virradt rá a Nap.
Korán volt még, hajnal, mikor az ajtón kopogtattak.
Egy megtermett asszonyság állt az ajtóban, kezében ragyogó alma, a másik kezében egy hatalmas kosár, amely telis tele volt pakolva jobbnál jobb dolgokkal.
Az asszony kezet nyújtott.
- Én vagyok az új szomszéd.
- Özvegy vagyok. A férjem, Isten nyugosztalja, a múlt télen ment át az Örök Világba, a Fényességbe.
- Hallottam az asszonyoktól munka közben, hogy magukkal meg mi történt.
- Nehéz a férfiembernek egyedül a sok gyerekkel! Oszt meg nem is az a doga, hogy átvegye az anyaszerepet.
- Gondoltam egyet és összepakoltam egy pár dolgot, amire szükségük lehet. És már lépett is beljebb, hogy kipakolja a kosár tartalmát.
Meleg tej, és kalács illata csapta meg az ,,öreg" orrát, és az asszony csak pakolt, és pakolt...
Megtelt az asztal. Egy kamrát meglehetett volna tölteni avval a sok földi jóval, ami hirtelenjében az asztalon termett.
Az ,,öreg" nem tudott szóhoz jutni. Csak állt némán, nem tudta mire vélni a dolgot.
Könnyes szemeit az asszonyra emelte:
- Magát az Öreg Isten küldte...
- Áldott legyen, és az is, amit hozott áldássá váljék...
- Köszönöm...
Gyereksírás hallatszott, hüppögés, majd feltűnt az ajtóban egy álmos, kócos hajú kisleány. Öreg maciját magához szorította, (aki időtlen időt élhetett már meg, az állapotából ítélve), úgy szorította, mint aki soha nem akarja elengedni.
- Tati, megjött a Mami?
- Olyan illat van....
Az ,,öregnek" földbe gyökerezett a lába, erre a kérdésre nem számított.
Csak állt és nézte a hüppögő gyermeket.
Az asszony kitárta kezét, a következő pillanatban már magához ölelte a gyermeket.
- Én jöttem át hozzátok, én vagyok az új szomszéd.
A kislány végigmérte az asszonyt, és mind aki időtlen idők óta ismeri, - hozzábújt.
- Máskor is átjössz? - fészkelte beljebb magát az asszony ölébe.
Az asszony, kérdőn az ,,öregre" nézett, - ő hálásan bólintott.
- Biz'á átjövök én.- válaszolta kedvesen az asszony.

Lehet ezt Csodának nevezni?
Ki dönti el, hogy kinek, mi a Csoda?

Isten szava megáll örökké

Készítette: Az élet egy csodálatos küzdelem (Life is a beautiful struggle)

" Soha ne kérdőjelezzük meg a sötétben,
amit Isten kimondott a világosságban! "

Rick Warren

A Kegyelem az ember életében

Britt Nicole - Stand (magyarul)

A menny gyógyító hangja – Anita története

Piros, zöld és kék karácsonyi fények tükröződtek halványan a zongora fényes felületén, ahogy ujjaim végigszaladtak a jól ismert billentyűkön. Klasszikus zongoristaként szívemet mindig felröpítették a zene szárnyai. A zenei hangok, amelyek bensőmben fakadtak és az idegpályákon át az ujjbegyeimig terjedtek, már azóta örömöt hoztak, mióta zsenge hétéves koromban először kezdtem zongorázni. 

Azon a napon azonban a lelkem még magasabbra szárnyalt, mint általában. És miért ne? Nasir és én boldog házasok voltunk. Első gyermekünk biztonságban rejtőzött a szívem alatt. Életem melódiája oly gyönyörű volt, hogy úgy tűnt, semmi – de semmi – nem tudja tönkretenni. Egyszerűen hagytam, hogy az öröm átáradjon a billentyűkre. 

Még akkor is, amikor éppen nem zongoráztam, örömtelien lebegtem az ünnepi időszakban. Egyik decemberi nap észrevétlenül folyt át a másikba. Mindaddig, míg nem egy délután, amikor megszólalt a telefon, és egy tollért meg jegyzettömbért nyúltam, hogy lejegyezzek egy üzenetet. Furcsán és megmagyarázhatatlanul, a kezem nem engedelmeskedett. Ráncolt szemöldökkel és összeszorított állkapoccsal erőlködtem, hogy az „A” betűt megformáljam. Nem ment. Túl sokat gyakoroltam volna? 

Biztosan nem. Amikor tinédzser voltam, órákon át gyakoroltam naponta. A középiskolában a Royal Conservatory-be (Királyi Konzervatórium) jártam, hogy zenei diplomát szerezzek, és számtalan órát töltöttem a billentyűzeten. Szerepeltem koncert termekben és kávéházakban, templomban és esküvőkön. Ennek ellenére, a zongorával töltött éveim során soha ehhez hasonló nem történt. 

Szenteste, 1991-ben, egy klinikára igyekeztem. Ott az orvos visszautalt a családi orvoshoz, aki sok időt töltött azzal, hogy műszereket mozgatott le-fel a karjaimon és lábaimon. A vizsgálat után felkapta a telefont, és felhívott egy másik orvost, mielőtt elküldött a sürgősségi osztályra, további vizsgálatokra. 

„Teste bal oldala gyengébb, mint a jobb” – magyarázta az orvos. „Nem úgy reagál, mint a jobb oldal.” 

„Ez mit jelent? – kérdeztem. 

„Nem vagyunk biztosak” – ismerte be. „Lehet agydaganat vagy vérrög. Azt akarom, hogy karácsony után menjen el a főkórházba Torontóban további vizsgálatokra.” 

A következő vizsgálatok során volt ágyék felszúrásom, és elvégezték agyam EEG vizsgálatát. Semmi sem volt meggyőző, és az orvosok nem voltak hajlandók elárulni nekem, mire gyanakodtak. Úgy érezték, hogy a végleges diagnózist MRI-vel lehet elkészíteni, de arra a vizsgálatra várnom kellett, amíg a kisbabám megszületik.

Nem sokkal ezután Nasirral a Pláza bevásárlóközpontban sétáltunk, amikor összeestem. Bal kezem meggörbült, mint egy karom, ahogy a teljes bal oldalam görcsbe rándult. Nasir besegített a kocsiba, és megpróbálta kiegyenesíteni a kezem. De az nem volt hajlandó megmozdulni. Egy idő múlva végül kiengedett. 

Testem elárult 

Hetek múltak, és téli vihar söpört át Torontón, hófúvásokkal takarva be házunkat. Nasir üzleti ügyben Londonba repült, és én, egyedül a hátborzongatóan csendes házban, figyeltem, ahogy az üzenetrögzítő ki-be kapcsolt minden áramkimaradásnál. Dideregve kibújtam az ágyból, hogy ellenőrizzem a termosztátot. Egyik pillanatban még mentem lefelé a hallba, a másikban neki estem a falnak. Nem tudtam járni úgy, hogy ne dőltem volna oldalra, és el ne estem volna. Mi történik velem? 

Furcsa tüneteim folytatódtak – voltak jobb napok és voltak rosszabbak – 1992. május 3-ig, amikor megindult a vajúdás, és rengeteg vért vesztettem szülés közben. Fiúnk, Matthew James, úgy szakadt ki a világra farfekvéssel. Nem volt idő epidurálásra, vagy a fájdalom gyógyszeres csillapítására. 

Mindenki úgy gondolta, hogy az azt követő könyörtelen fájdalmat a szülés traumája okozta. Csak napok múltán jöttek rá, hogy medence vérrög keletkezett, és nagy sietve a sebészetre vittek. Egy kéthetes kórházi kezelés után hazatértem, ahol Nasir anyaként és apaként szolgált fiunknak. Én egyszerűen túl gyenge voltam, hogy segítsek. 

Szemek a látásra 

Egyéb tünetek mellett, Matthew születése után, kezdtek problémáim lenni a látásommal. A probléma egy ideig hol erősödött, hol gyengült, de kicsinyenként egyre rosszabb lett, mígnem az orvosom úgy döntött, elküld egy neurológushoz. 

„Takarja le a szemét, és olvassa el ezt a betűt!” – mondta a neurológus. 

„Doktor úr, én nem látom a betűt” – válaszoltam sóhajtva. „Nem látom a táblázatot. Még önt sem látom.” 

„Jól van,” – válaszolt az orvos – „elindulok ön felé. Szóljon, amikor lát engem.” 

„Doktor úr, tudom, hogy most előttem van. Nem látom önt, de érzem a leheletén a narancsot, amit ebédre evett.” 

Megerősítette, hogy látásom 80-90%-át elvesztettem. 

„Nem tudom, miért van meglepődve” – mondta az orvos a papírjaimat olvasva. „Számítania kellene ilyen dolgokra.” 

„Miért?” – kérdeztem. 

Nem válaszolt. 

Mostanra már nem tudtam írni. Nem tudtam késsel vágni. Nem tudtam a távolságot megítélni, vagy vezetni. Nem tudtam zongorázni. Nem tudtam a gyermekágy lepedőjét behajtani, nem tudtam felvenni egy játékot, vagy gondját viselni a kisfiamnak. 

Égetett a vágy, hogy lássam a kisfiam. Nasir az ölembe tette, én meg addig fordítottam a fejem, amíg meg nem pillantottam egy tűhegynyi fényt aprócska arcán. Matthew! Megpróbáltam megsimogatni az arcocskáját, de nem éreztem bőrének puhaságát. 

1992. novemberében egy MRI vizsgálat megerősítette diagnózisomat: sclerosis multiplex. Nasir és én döbbent hitetlenségben ültünk, miközben a St. Michaels Kórház vezető neurológusát hallgattuk. Elmagyarázta, hogy az idegek a testünkben olyanok, mint a villanyzsinór. Az idegszálak borítóját mielin hüvelynek hívják. A sclerosis multiplexes betegekben a mielin elkopik, miáltal az idegszálak védtelenek maradnak. Amikor érintkeznek, az olyan, mint amikor két forró villanydrót rövidzárlatot okoz. „Kedvesem, amit nem tudunk erről a betegségről, az sokkal több, mint amit tudunk” – mondta. „Kap tolószéket és katétert.” 

26 éves voltam. 

Állásfoglalás 

Mielőtt összeházasodtunk, Nasir majdnem azonnali gyógyulást tapasztalt az övsömörből. Én is azonnali gyógyulást akartam, de hónapokig imádkoztunk, és hittük, hogy Isten meggyógyít, és az állapotom csak romlott. Ennek ellenére, sohasem foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy lehet, hogy nem gyógyulok meg. Jézus mindig meggyógyított bárkit, aki hitte, hogy meg fogja gyógyítani. Az Újszövetség efelől nem hagy kétséget. Amennyire tudtam, hittem a gyógyulásomban. De nyilvánvalóan nem tudtam eléggé. 

Csak egy megoldás volt. Bele kellett mélyednem a gyógyítással kapcsolatos bibliai igazságokba, amíg az szemmel láthatóvá nem válik. Mivel nem láttam olvasni, szükségem volt a témával kapcsolatos kazettákra. De az meg lehet, hogy drága volt, és házasságunkban most először a pénz „hiánycikk” volt. 

A vállalatot, amelynél Nasir dolgozott, rosszindulatú átvállalással kivásárolták. Amikor az új tulajdonosok eltávolították a cég csúcsvezetőit, Nasir elvesztette állását. Nagyon kevés pénzünk maradt karácsonyra, de ő fogta mindazt, ami volt, és az egészet gyógyító kazettákra költötte. Talált egy kiárusító dobozt, amelyben a kazettáknak csak egy dollár volt darabja. A spórolt pénzen vett egy folyamatosan lejátszó magnót. Felállította az ágyunk mellé úgy, hogy halljam Isten Igéjét a gyógyulásról napi 24 órában. 

Minden vasárnap, akármilyen lehangoló is volt az állapotom, Nasir igyekezett elvinni engem és a kisbabánkat a gyülekezetbe. A második padon ülve nem láttam tisztán a pásztort. Amit hallottam, nem tudtam emlékezetemben megtartani. Végül már arra is képtelen voltam, hogy egyenesen végigüljem az istentiszteletet. Felmásztam egy padra, és lefeküdtem. Dicséret és imádás alatt nem tudtam felemelni a karjaim. Nem tudtam a kezem felemelni. Így hát felemeltem a kisujjam Isten imádására. 

Egyik veszteség a másik után 

Az, hogy elvesztettem a testi funkcióim feletti uralmat, borzalmas volt, de az emlékezetem elvesztése még rosszabb volt. Kanadában, Svájcban és Németországban nevelkedtem. Beszéltem angolul, egy keveset németül, görögül és franciául. Néha most már a legegyszerűbb angol szót sem értettem, és a beszédem elmosódott lett. 

Egy alkalommal megszólalt a telefon, és én vettem fel. Amikor letettem, Nasir megkérdezte, ki telefonált. „Senki sem telefonált” – mondtam. Másodpercek múltán már nem emlékeztem a beszélgetésre. Ápolónők jöttek, hogy megfürdessenek, és segítsenek Nasirnak, hogy gondunkat viselje nekem meg a kisbabánknak. 

1993. novemberére elvesztettem testem bal oldalán az érzékelést. Gyakran az agyam üzeneteket küldött, hogy a bal lábam viszket. Mivel képtelen voltam érezni, hogy mit csinálok, lyukat vakartam a bőrömön. A cipőmbe leszaladó vér volt az egyetlen jelzés számomra. Egyszer először a bal lábammal léptem bele a forró fürdőbe. Fogalmam sem volt, hogy megégett a lábfejem és a lábszáram, amíg a jobb lábam hozzá nem ért a vízhez. 

Végül már olyan gyenge lettem, hogy nem tudtam az ágyban megfordulni. 

Imádkozott értem Nasir, és imádkozott értem a pásztorom. Addig hallgattam a gyógyító kazettákat, amíg már fejből tudtam őket. Hittel kimondtam Isten Igéjét. Ahogy teltek a hetek, új látások kezdtek derengeni bennem. Felfogtam, hogy amennyire szükséges megvallani Isten Igéjét, annál csodálatosabb, amikor Isten szól hozzám. Azt is felfedeztem, hogy nem vehetem át gyógyulásom Nasir kijelentéséből. Nem gyógyulhatok meg senki más kijelentésén keresztül. Az én kijelentésemnek kell lennie azért, hogy létrehozza az én gyógyulásomat. 

Kérdések anyám halálával kapcsolatosan 

Ahogy szívemet vizsgáltam, rájöttem, hogy vannak olyan hitelvi kérdések, amelyeket sohasem döntöttem el igazán. Egy felekezeti egyházban nevelkedtem, amely a leplezetlen igazságot tanította az üdvösségről. De azt is tanították, hogy Isten teszi az embereket beteggé, hogy megleckéztesse őket. Azt tanították, hogy nem mindig az Isten akarata, hogy gyógyítson. Azt tanították nekem, hogy a gyógyítás elmúlt az első apostolokkal. 

Mi az igazság? 

Intellektuálisan hittem, hogy gyógyítás ma is van, de valami belül még mindig ezt sikította: „Várj egy percet! Anyám belehalt a rákba, noha imádkoztunk érte!” 

Mást mondott a szívem és mást a fejem. Megértettem, hogy a pusztán mentális beleegyezés soha nem gyógyít meg, vagy nem hoz győzelmet. A szívemben kellett elrendezni a gyógyulást. 

Pontosan ez az, amit elhatároztam, hogy megteszek. Gyenge, vak és testem bal oldalát érezni képtelen voltam, de addig hallgattam Isten Igéjét, amíg már kétség nélkül tudtam: Jézus kifizette az árat a gyógyulásomért 2000 évvel ezelőtt. Az, hogy most már ez a kijelentés az enyém volt, gyökeresen megváltoztatta a kilátásomat. Többé nem úgy láttam magam, mint egy beteg embert, aki megpróbál meggyógyulni. Ehelyett – a Kereszten történtek miatt – úgy láttam magam, mint egy gyógyult embert, aki megparancsolom a betegségnek, hogy hagyja el a testem. 

„Még ha nem is látok rendesen, és nem tudom leemelni a lábam az ágyról, ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy 2000 évvel ezelőtt meggyógyultam!” – jelentettem ki. „Még ha nem is tudom rendesen felemelni a karjaim, nem várok arra, hogy meggyógyuljak, meg vagyok gyógyulva.” 

„Ha holnap felébredek, és nem látok, nem érzek, nem tudok beszélni, mozogni és állni – akkor is hiszem Isten Igéjét, amely azt mondja, meggyógyultam … akármit is mond az orvos.” És nemcsak mondtam a szavakat, hittem is azokat. 

Egy újabb támadás 

Ahogy folytattam a hit nemes harcát, más értékes leckéket is tanultam. Például, felfedeztem, hogy az ördög nem tisztességesen játszik. Irgalmatlanul zsákmányul ejti gondolati életünket. Állandóan bombázta elmémet tolószékes képemmel. Víziókat villantott fel elmémben a temetésemről. Belső képeket adott arról, hogy valaki más neveli fel a gyermekemet. 

Megértettem, amit soha azelőtt, hogy miért mondja nekünk a Biblia, hogy minden gondolatot foglyul kell ejtenünk Krisztusnak engedelmeskedve. Egy ilyen csatában ez élet-halál kérdése. Nem volt könnyű foglyul ejteni azokat a gondolatokat, de úgy döntöttem, mindenképpen megteszem. Amikor láttam magam tolószékben ülni, csatornát váltottam az elmémben, és ahelyett teniszezni láttam magam. Kicseréltem a temetésem vízióit olyan képekkel, amelyeken megint klasszikus zongorán játszom. Újra és újra elképzeltem magam, ahogy szaladok, és játszom Matthewval. 

Azt is tudtam, hogy szükségem van egy bibliai ígéretre, amelybe belekapaszkodhat a hitem. Az egyik jól ismert ige a gyógyulásról az I. Péter 2:24, így szól: „… akinek sebeivel gyógyultatok meg”. Mivel anyám ezt az igét vallotta meg, és meghalt, nem tudtam hittel megragadni, így kértem Istent, hogy adjon nekem másikat. A II. Krónika 16:12 – 13-hoz vezetett. „És megbetegedék Asa, királyságának harminckilencedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat. És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala királyságának negyvenegyedik esztendejében.” 

Annak ellenére, hogy Asa meghalt, ez a kép rengeteg hitet adott arról, hogy hogyan éljek. Ez lett a megvallásom: „Én, Anita, Téged kerestelek, Uram, az orvosok helyett. Ezért én, Anita, életemnek huszonhatodik évében nem fogok elaludni anyámmal. Én fel fogom nevelni a gyermekemet. Én sétálni fogok a háztömb körül. Én teniszezni fogok.” 

Elhatároztam, hogy semmit sem tehet az ördög, hogy megállítson. Én valóban újra élni fogok. 

Több mint pusztán szellemi éhség 

Időközben az Úr életem más fontos területeiről is szólt hozzám. Foglalkozott velem olyan bibliai kérdésekkel is, mint a meg nem bocsátás. Ugyancsak foglalkozott velem természetes dolgokkal kapcsolatban is, mint például az étrendem. Kezdtem észrevenni, hogy állandóan éhesnek éreztem magam, de semmi sem elégített ki. Egy nap az Úr azt mondta nekem, hogy képzeljem el magam egy élelmiszerboltban, ahogy fel-alá járkálok minden egyes folyosón. Megkérdezte, mire vágyik a testem. Akkor éppen január volt Kanadában, és a testem egy érett, lédús őszibarackra vágyott. Még ha éppen őszibarack szezon is lett volna, képtelen voltam autóval kimenni a piacra, hogy vegyek egyet. 

„Mi egy őszibarack?” – kérdezte tőlem az Úr. 

„Vitaminok!” – értettem meg. Az Úr azt mutatta meg nekem, hogy a testemnek bizonyos vitaminokból és ásványokból hiánya van, így tanulmányoztam, mire lehet szüksége. Aztán ennek megfelelően megváltoztattam az étrendemet. 

Imádkozás közben Isten ezt a szót adta nekem: „aminosavak”. Nasirnak pedig ezt a szót adta: „protein.” 

A mielin hüvelyt tanulmányozva felfedeztük, hogy aminosavakból áll, amelyek a protein számára építőtömbök. Elkezdtem szója protein italokat inni, és úgy feltöltődtem energiával, hogy éjjel nem tudtam aludni. 

Látóképességem teljesen visszatért. Potyogott a könny az arcomon, ahogy kisfiam kék szemébe néztem. Nevettem, elámulva azon, mennyire megnőtt. 

Testem engedelmeskedett Isten Igéjének. 

Szívesen mondanám, hogy a csata gyorsan eldőlt a javamra. De nem. Nasir és én hitben álltunk a gyógyulásomban két és fél évig. Testemben a változások olyan fokozatosak voltak, hogy fel sem fogtam akkor, hogy zajlanak. Ahelyett, hogy egy támadás három hónapig tartott volna, csak két hónapig tartott. A következő támadás talán csak egy hónapig tartott … aztán hetekig és napokig. Mígnem végül megértettem, hogy minden tünet eltűnt. 

Valamikor 1994. tavaszán, miután győzelmet arattam, életem melódiája teljesen helyreállt. A nap melegen sütötte az arcomat, ahogy Matthew összecsukható gyermekkocsiját a parkba toltam, és figyeltem, ahogy alszik, és mosolyogtam, amikor egy pillangó megcsókolta kis fejét, aztán tovatáncolt a szélben. Amikor Matthew felébredt, karomban tartottam, és beleültem egy hintába, egyre magasabbra és magasabbra lökve magunkat, amíg mindketten nevettünk az örömtől. Hazaérve felkaptam egy teniszütőt, és éreztem erős súlyát a kezemben. Ideje, gondoltam. Ideje élvezni életem minden pillanatát.

12 éve annak, hogy a sclerosis multiplex elerőtlenítő traumája elhagyta testem. Azóta a sclerosis multiplexes betegek szemében látható egyetlen tipikus kóros elváltozást sem találtak az enyémben. Egy autóbalesetet követően egy újabb MRI vizsgálatom is volt. Nem maradt kóros elváltozás sem az agyamban, sem a gerincagyban. 

Az orvosok szerint a terhességem váltotta ki a betegséget. Azt mondták, köttessem el a petevezetékeimet, és sose legyek újra terhes. Alig egy évvel a gyógyulásom után, követtem az Úr buzdítását, hogy legyen még egy gyermekem. Normális terhességem volt, semmi jele a sclerosis multiplexnek, és második fiúnk, Josiah, épen és egészségesen született. 

Nasir egy azonnali gyógyulást kapott, az enyém két és fél évbe telt. De a lényeg az, hogy Isten mindkettőnket csodálatos módon meggyógyított. Mindenki azonnali megnyilvánulást akar, de nem mindig így működik. Tényként tudom, hogy ha inkább hittem volna tüneteimnek, és inkább hallgattam volna a tüneteim szavára, mint Isten ígéreteinek szívemben csengő hangjára, sosem gyógyultam volna meg. Azt is tudom, hogy ha időkorlátot szabtam volna ki Istenre, könnyen el is szalaszthattam volna az én csodámat. 

Tulajdonképpen nem csak a csodámat szalasztottam volna el; elszalasztottam volna az életem, a gyermekeim, a szolgálatom és a házasságom. Ezt mind el akarta lopni tőlem a Sátán. De 2000 évvel ezelőtt Jézus előre nézett, és látta az én szükségemet. Ő szenvedte el a sclerosis multiplex korbácsütését a kereszten. Teljesen kifizette az árát. 

Ma ujjaim táncolnak a zongorám billentyűin, ahogy Nasir, Matthew és Josiah körém gyűlnek, és hallgatnak. A szívemből hangjegyek fakadnak Isten dicséreteként, s aztán kilövellnek az idegeken át az ujjbegyeimig, ahol elengedem őket, mint hangokat. Minden hangjegy, minden pillanat, minden hang egy csoda. Minden lélegzetvétel, minden reggel, minden nap ajándék. 

Amikor Isten létbe szólította a világot az Ő hangjával, az egész világegyetem megtelt az Ő szeretetének zenéjével. Azok a zenei hangok még mindig visszhangoznak Igéjén keresztül, gyógyulást hozva bárkinek, aki igazán figyel, és hisz. Amikor az igazságnak ezekre a hangjegyeire hangoltam fülemet, és hagytam, hogy hangosabban szóljanak hozzám, mint a tüneteim, a pokol egyetlen démona se tudta visszatartani az én csodámat. 

Azóta, hogy az a csoda megtörtént, évek jöttek és mentek, de Isten isteni zenéje még mindig szól … és ha hajlandó vagy csak a menny gyógyító hangjára hallgatni, a csodák teveled is megtörténnek. 

Fordította: Horváth Lídia 

Olvashatod dr. Nasir Siddiki bizonyságát , és a későbbiekben megjelenő további bizonyságokat (Siddike tollából) 

2007. júniusában láttam egy DVD-t Nasir Siddiki és felesége Anita csodálatos gyógyulásáról. Az interneten keresgélve megtaláltam honlapjukat. Elképedve olvastam egy általuk küldött magazinban Nasir és Anita csodálatos gyógyulásának történetét, sőt további négy bizonyságot: Nasir bátyjáról (Asif), és három gyermekükről (Aaron, Matthew és Josiah). 

Lefordítottam, hogy megoszthassam gyülekezetbeli testvéreimmel, hogy ők is erőt meríthessenek a bizonyságokból. Igen, Jézus ma is gyógyít! Nasir így zárja Josiah történetét: God has a miracle for you, azaz – Istennek van számodra csodája. 

Dr Nasir Siddikiről (1953) többek közt a következő információ olvasható: evangélista, szerző és üzleti tanácsadó. Súlyos övsömör betegségéből való csodálatos gyógyulását követően megtért, mohamedánból keresztény lett. Kanadából az Egyesült Államokba költözött. Tulsában (Oklahoma) él második feleségével, Anitával és három gyermekével, és Wisdom Ministries nevű gyülekezetükben szolgálnak. Szerepeltek olyan híres televíziós evangélisták műsorában, mint Benny Hinn, Rod Parsley, Kenneth Copeland. Tanulmányait egyebek közt a Kenneth Hagin fia alapította Rhema Bible School-ban, és az American Bible College and Seminary-ban végezte. (Horváth Lídia fordító)

http://www.mindenlehetseges.hu/a-menny-gyogyito-hangja/

Győzelem... !!

Három Igét olvassunk fel:

Zsolt 91,13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

Luk10,19  Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.

Kol2,15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban (…nyilvánosan mutogatta, győzelmet aratott felettük a kereszt által).

Ha itt befejeznénk, akkor is azt tudnánk mondani, hogy ezek fantasztikus ígéretek, és mehetnénk haza. De sokkal biztosabb vagyok benne, mint ezelőtt bármikor, hogy ha nincs erőnk a sátán legyőzéséhez, akkor vereségben élünk. Ha nem tudjuk, hogyan tegyük, az is vereséget jelent. De ha tudjuk, hogy Isten Igéje mit mond erről, akkor győzelemben fogunk járni. 

Sokan tudják, mi tartozik hozzájuk, de nem tudják, hogyan kovácsoljanak előnyt ebből, vagy hogyan alkalmazzák. Ha nem tudjuk, hogyan arassunk győzelmet sátán fölött, aki egyébként nagyon erős az ő birodalmában, akkor mind fizikai mind szellemi síkon vereséget szenvedünk. Tudnunk kell tehát, hogyan vehetünk fölötte hatalmat, és kerekedhetünk fölé. 

Ki áll a háttérben, a világ történéseit illetően? Emlékszel, a 2 Kor 4,4-ben Pál azt mondja, sátán e világ istene. Ki áll a bűnözési hullám mögött? Sátán. Ki áll a modernizmus mögött, amely tagadja Isten Igéjét, annak igazságát, erejét, és hatalmát? Sátán. Ki áll az evolúció mögött, mely tagadja, amit Isten Igéje mond erről? Ki áll a hamis tanítások mögött? Isten természetfölötti csodáinak tagadása mögött? A betegségek, járványok mögött, amik végigsöpörnek a földön? Sátán. Mielőtt gyógyulást találnál valamire, már ott a másik probléma. 

A Biblia elmondja az Apcsel 10,38-ban, hogy Jézus körbejárt jót cselekedvén (A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.)

A Biblia a betegséget sátáni elnyomásnak tartja. Ki áll a megkötözöttségek (dohányzás, stb.) mögött? – És tudjuk, hogy Istennek sok gyermeke is meg van kötözve. – Ki áll a sötétség szelleme mögött, aki akadályozni akar téged az imában? Sátán. Aki elszánt arra, hogy legyőzzön, hogy megrabolja azt a győzelmet, ami megillet. Mit fogunk tenni? Ilyenkor az ember felteszi a kezét és azt mondja: nem tudunk mit tenni. NEM, NEM, NEM!  Ezerszer is nem! Jézus a győztes! 

Az Igében benne van, hogy lefegyverezte, foglyul ejtette az ellenséges erőket. Ugyanazokat a hatalmakat, erőket, amikkel nekünk kell megküzdenünk itt. (Ef 6:12  Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.)

Ez egy kicsit érthetetlen számunkra, pedig az Igében benne van, hogy semmissé tette őket. (Köszönjük Uram, hogy legyőzted az ördögöt.) Tudjuk, hogy Jézusnak erre nem volt szüksége, ő miattunk tette meg, mint a mi helyettesítőnk. 

A 91. Zsoltárban az van: oroszlánon taposunk. Felfigyelhettél arra, hogy a Bibliában két oroszlánról van szó. Az oroszlán a sztyeppék királya, itt azonban az ördögről beszél az Ige. De a Biblia beszél egy másik oroszlánról is, Júda oroszlánjáról. Ő az Úr Jézus Krisztus! A Szentírás határozottan állítja, hogy Ő Júda törzsének oroszlánja. Ha követjük Jézus családfáját, akkor tudhatjuk, hogy Ő Júda törzséből származik. Júda jelentése: dicséret. Ő a dicséret törzsének az oroszlánja. 

Azt is tudjuk a Bibliából, hogy Jézus és Isten a dicséreteink között lakozik. Pál és Silás börtönben volt, a hátuk korbácsütésektől sebes, és a börtön legmélyére vetették őket kalodában. És az Ige szerint a sötétség órájában, éjfélkor imádkoztak. (Apcsel 16,25) De az ima csak egy lépés a győzelem felé. Ők dicséretet énekeltek Istennek. Amikor dicséretet énekelünk Istennek, akkor jönnek a válaszok. Mert Jézus a dicséret törzsének az oroszlánja. Ha azt akarod, hogy az Úr közbelépjen az érdekedben, kezdd el Őt dicsérni a sötétség legnehezebb óráiban. A 91. Zsoltárban az oroszlán nem állatként van megemlítve, inkább erőket jelent, olyat, ami erős és félelmetes – a sátánról beszél, amelyen taposnod kell. 

Az 57. Zsoltár mondja: a lelkem oroszlánok között van. (Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.). Érezted már ezt?  Fel kell azonban ismernünk, lehetséges, hogy a lelked oroszlánok között van, ennek ellenére ezeket megtapossuk. Lehet, hogy oroszlánok között vagyunk, de semmi esélyük nincs ellenünk, ha tudjuk, hogyan bánjunk el velük. Jézus foglyul ejtette az erősségeket, hatalmasságokat. (Kol 2:15  Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.) 

Tudjátok, hogy a 21. Zsoltár a mostani életünkre vonatkozik? Gyakran temetések alkalmával olvassuk fel. Pedig amikor arról olvasol, hogy a halál árnyékának völgyében jársz, az nem a fizikai halálról szól. Hiszen az Úr kövér legelőkhöz vezet, s mikor átvezet a halál árnyékának völgyén, az csak árnyék. S Ő megvigasztal engem, sőt a poharam túlcsordul. A zsoltár úgy fejeződik be, hogy irgalmad és kegyelmed követnek engem életem minden napján. Tehát ez élőknek és nem holtaknak szóló zsoltár. S az Úr házában lakozom örökké. 

Ebben a világban, melynek sátán az istene, a feje, s itt a sötétség királysága van, ebben az életben nekünk ezen a völgyön kell átmennünk. Ez a halál árnyékának a völgye. A szellemi halál árnyékának völgye vesz körül minket. A betegségek, a szegénység – ez a halál árnyéka. 

De ugyanez a zsoltár mondja: asztalt terít nékem az én ellenségem előtt. A 91. Zsoltár arról beszél, hogy megtapossuk az oroszlánt és sárkányt – ezek az ellenségek szimbólumai, azaz sátánon és seregén taposunk. És az, hogy asztalt terít az ellenség előtt, arra vonatkozik, hogy a sátán és démonjai előtt terít asztalt az Úr. Előkészíti az asztalát az Úr, és rajta győzelem van. De valamit fel kell fedeznünk: előkészíti az asztalt az ellenség jelenlétében. Bizony az ellenség jelen van, és jelen is marad. Ádám felségárulása óta joga van itt tartózkodni. 

De hálát adunk Istennek: lehet, hogy ordít az oroszlán, és közel is jön, de nem tud elkapni! Mi az Atya asztalánál ülünk, hiszen Ő készített egy asztalt nekünk, az ellenség jelenlétében. Sokan túl sokat foglalkoznak az ellenségeikkel. A tekintetedet inkább az asztalra helyezd, mert ott győzelem van az ellenség minden ereje fölött! Ne akarj bajba kerülni. Vedd le a szemedet az ellenségről, és nézz az asztalra, mert meg kell taposnod az oroszlánkölyköt és a sárkányt, az ellenséget. Nekik vereséget kell szenvedniük! Ha megtaposod az oroszlánt, járnod is kell rajta, a lábaid alá kell, hogy kerüljön. 

Igen, sátán a lábaink alatt van, mert Jézus az Egyház feje, mi pedig a teste vagyunk. S Ő mindent az Egyház, a saját lábai alá vetett. Ő a fej, mi a láb. S ugye a láb a test egy része. Ha a láb alatt van, akkor az egész test alatt van. 

Ebben a zsoltárban a kígyó héberül kobrát, áspiskígyót is jelent. Ezeknek a veszélyes kígyóknak a teljességét jelenti itt a kígyó szó. Mindenféle démont jelent – de te jársz rajtuk, és megtaposod őket. Taposnod és járnod kell rajtuk. Felettük kell járnod. Megtaposod az oroszlánt, a sárkányt, kígyót, oroszlánkölyköt. Beszéltünk az oroszlánról, most nézzük az oroszlánkölyköt. Mi lehet ez? Az első a sátán maga, a vérszomjas. A kölyök tele van energiával, amely mindenféle démoni aktivitást jelent, de tudod mit? Nem kell félned ezektől. Halleluja! Mert az Úr a pásztorod – nem szűkölködsz. Mert Ő asztalt terít nekünk, és rajta van a győzelem. 

5Móz 32,33  Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje. Nemcsak az oroszlánkölykön, de a sárkányon is taposol. Hatalmad, erőd, felhatalmazásod van arra, hogy taposs a sátánon és minden sátáni erőn, démonokon, erősségeken. Az Ige szerint az ő boruk a sárkány mérge, s az áspiskígyó epéje.

Az Újszövetségben a Róm 3,13-ban olvasunk az áspiskígyó mérgéről a nyelvük alatt. Ebben a világban bizony az áspiskígyó mérge az emberek nyelve alatt van. Olyan, mint az áspiskígyó fullánkja. Ezek bizony a rágalmazó beszédek. Évekig szolgáltam, s ez évben már a szolgálat 63. évén vagyok túl. Ám ez idő alatt senki nem hallotta, hogy valakit is kritizáltam volna, nem emlékezhettek arra, hogy bárkiről bántón beszéltem volna. Lehet, hogy rólam igen, azokért imádkoztam. Súsárolni, rágalmazni, bántani, rosszat mondani másokról olyan, mint az áspiskígyó mérge. Neked azonban hatalmad van ezeken taposni. Járj ezeken, és menj tovább. 25 éves koromban mondtam először, és most is ugyanúgy gondolom: ha valaki azt mondaná, hogy megöltem a nagymamámat, akkor is csak tovább mennék, dicsérve az Urat. (Köszönöm Uram a győzelmet!

Tehát megtapossuk az oroszlánkölyköt és a sárkányt. A sárkány egy kígyófajta, sok feje van. De erre is azt mondja a zsoltár, hogy megtaposod, a lábad alá kerül. Lehet, hogy suttognak ellened, ilyenek voltak ellenem is, de ez nem változtatott meg. Halleluja! Ugyanaz vagyok ma is, mint tegnap. Nem fogadtam el bántásnak, hanem megtapostam és a lábam alá vetettem ezeket. Ismeritek a bizonyságomat: 16 évesen halálos betegségből keltem föl, a Márk 11,23-24 alapján cselekedtem. Az Úr 1950 májusában hallhatóan ezt mondta: tanítsd hitre a népemet, mégpedig az Igémen keresztül. Megengedtem, hogy bizonyos tapasztalatokon átmenj, és megtanultad a hitet az Igémből és a tapasztalataidból.

Vannak emberek, akik túlzásba esnek. Én az út közepén akarok maradni. De így is hallani nem éppen kedves dolgokat a hit szolgálatokról, hit üzenetekről. Néhány évvel ezelőtt egy szolgáló egyik reggeli prédikációm után odajött hozzám: miért tanítasz olyan sokat a hitről? Én azt válaszoltam: több oka is van. 1. Hit által tudsz üdvösséget kapni, kegyelemből, hit által tartatunk meg – ez Isten ajándéka. 2. hit nélkül nem tudsz keresztény életet élni. Hitben járunk, nem látásban. 3. Nem tudsz Istennel hit nélkül élni. Mert az igaz ember hitből, hit által él. 4. Az imád hit nélkül nem talál meghallgatásra. Jézus azt mondta: amikor imádkozol, hidd, hogy megkapod és meglesz néked. 5. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, a mennybe sem tudsz hit nélkül menni. 

Ez a szolgáló már 25 éve szolgálatban volt, de azt mondta: tudod Hagin testvér, még soha nem tanítottam a hitről. De hála Istennek, ezután már tanított.

Pál azt írja az 1 Thess 5-ben: ragaszkodj mindazokhoz, amik jók. Itt Pál apostol – ha a teljes szövegkörnyezetet nézzük – a próféciákra és a szellem mozgására utalt: a szellemet ne oltsd meg, ne állj ellene a próféciáknak, vizsgálj meg mindent és ragaszkodj a jókhoz. Látjuk, hogy hangsúlyozza: vizsgáljatok meg mindent, és ami jó, azokhoz ragaszkodjatok. Már elmondtam, hogy 1933 ápr. 22-én kerültem betegágyba, 1934 januárjában a nagyszüleimnél laktunk, mert édesanyám elvált, és hozzájuk költöztünk. Akkor édesanyám öccse is velünk lakott. Nagyapámnak akkor több háza is volt, és elhatározta, hogy átköltözünk egy másikba, hogy ezt helyreállítsa, és kiadja. 

Január 1-jén költöztünk, s az én hálószobám volt az utolsó. A költöztető körbevezetett a városon, s közben egy hang azt mondta – ma már tudom, az ördög volt -: jól nézz körül, mert most láttad utoljára ezt a teret. Jó fiú vagy, de nincs reményed a gyógyulásra. Nem tudtam, honnan jön ez a hang, de egy kis fénysugaram volt, és a bensőmben (ma már tudom, a szellemem volt) hangosan felkiáltottam: NEM IGAZ, MÉG FOGOM LÁTNI! Ide fogok jönni testben, és megnézem ezeket az épületeket. 

Nyolc hónap múlva még mindig ágyhoz kötött voltam, de 1934 augusztus második szombatján ott álltam a főtéren! Éppen piacnap volt, zsúfolt volt a tér. Ott álltam a járda szélén, kivettem a Bibliámat, és kinyitottam a Márk 11,34-nél, felolvastam, majd hangosan azt mondtam: ördög, mondtam neked nyolc hónappal ezelőtt, hogy azért is itt fogok állni. (Nem tudom az emberek mit gondoltak, de nem is érdekelt). Ragaszkodtam hozzá, és 63 éve ragaszkodom hozzá. Sok minden történt azóta, de még mindig hiszek ebben az Igében. Vizsgálj meg minden dolgot, és ragaszkodj hozzá, ragadd meg, szorítsd magadhoz. Ragaszkodj ahhoz, ami jó. Szorosan tartsd. Mert van egy ellenséged, aki ellenlábasod, aki meg akar rabolni. Mert ő egy tolvaj. De te ragaszkodj hozzá. Mondd: köszönöm Uram Isten Igéjét, halleluja! 

A Luk 10,19-ben olvassuk: adok neked hatalmat, ami azt is jelenti, hogy adok neked felhatalmazást, hogy kígyókon és skorpiókon taposs… S végre már látjuk, hogy az Ige nem fizikai kígyókról beszélt, hanem az ellenség, a sötétség minden erejéről, sátánról. Íme, adok nektek felhatalmazást, hogy kígyókon….? Nem, az ellenség minden erején. Adok hatalmat, hogy taposs a kígyón és skorpión, adok erőt a taposásra. Gyakran előfordul, hogy ellened suttognak, pletykálnak, megjegyzéseket tesznek rád. Ezek a fullánkok. Sokszor, mikor hibázol az életben, ezek fullánkok nagyon fájdalmasak lehetnek. De hála Istennek, ezeken is taposunk! 

S ez a győzelem nem esetleges, néha esik meg, hanem mindig. Ezt a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus halála és feltámadása által kaptuk, a felemeltetése és az Atya jobbján, a magasságban való leülése után.

 Pál a Róm 15,4-ben azt írja, hogy ami Izraellel történt, az a mi tanulságunkra íratott meg. Nos, az 5 Móz 2,31-ben az Úr Mózesnek azt mondta: nektek adom Sihont, kezdd el birtokba venni ezt a földet. Vagyis: bár neked adtam, de birtokba is kell venned bizonyos dolgokat. Az enyém már potenciálisan, de mikor lesz ez valóságossá? Amikor birtokba veszem: kijelentem, hogy amit Isten mondott rólam, az igaz. Ahogy a Józsué 1,3-ban van: Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek.

Mit jelent ez? Minden helyet, ahol megtaposod a kígyót és skorpiót, neked adtam. Ez nem lesz automatikusan az enyém, egészen addig, míg birtokba nem veszem. Megtapossuk a z oroszlánkölyköt és sárkányt, s az Úr adott nekünk hatalmat, hogy tapossunk az ellenség minden erején. Ha arra vársz, hogy Isten megadja neked a győzelmet, azt mondom: már megadta, Jézuson keresztül már megtette! Akkor válik realitássá az életedben, ha megtaposod az ellenség minden erejét. 

Taposd meg az ellenséget. Várod a gyógyulást? Kezdj el a gyógyulásodban járni, mert hozzád tartozik. Taposd meg az ellenséget, mert a tiéd az a föld. Neked adtam – mondja az Úr. Ragaszkodj ahhoz, amit az Úr neked adott. Vedd birtokba azt a földet. Sok hívő azt hiszi, hogy a fáról, mint érett gyümölcs leesik a győzelme. Pedig azért tenni is kell. Taposni kell. Ezt nem fogod tudni megtenni, ha lábujjon mégy az ösvényeden. Teljes talppal kell menned. Járj az ellenségen. Az ördög egész héten üldözött engem – mondta ezt egy hölgy. De nem erről kell bizonyságot tenned. Taposnod kell az ellenségen.

Minden földet, amit a talpad érint, az a tiéd. De rajtad múlik, mennyi győzelmet aratsz az életedben. Ha nem taposol rajta, nem lesz a tiéd. Valójában hozzád tartozik, de birtokba kell venned, és meg kell taposnod az ördögöt, hogy a tiéd legyen.

Kol 2,13-15: És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.

Az efezusiaknak azt mondta: Krisztussal együtt felemeltettünk, és leültettünk Krisztussal. Nem örülsz, hogy az Úr minden bűnödet megbocsátotta? 

Az Ige végére céloz, az Ő eltemettetéséről és feltámadásáról van szó. A foglyul ejtés a Biblia idejében úgy nézett ki, hogy ha két király háborúzott, a győztes foglyul ejtette a legyőzöttet. Jézus megfosztotta a démonokat az erejétől körülöttünk. Elszakította tőlük a hatalmat fölöttünk. Egy másik fordítás: háborús foglyokká tette. A királyok foglyai hadifoglyok voltak. 

1 Kor 2,6 (Moffat fordítás): Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét;

Veszendő fejedelmei: trónfosztott erő, hatalom, amely uralkodik a világban. Hogy lehet uralkodnia, ha trónfosztott? Úgy, hogy ez a világ még nem tudja, hogy trónfosztott lett. Ha újjászülettél, és új teremtés lettél, és a Bibliát tanulmányoztad, akkor tudod, az ellenség trónfosztott lett az életünkben. Te ebben a világban élsz, de nem e világból való vagy. Pál tovább megy: Jézus a fej, te pedig a Krisztus teste. Ennek a testnek a legkisebb része is uralkodási pozícióban van, ugyanúgy, mint maga a fej. Mi vagyunk Krisztus, mi vagyunk a test, Krisztus teste. Lehet, hogy sátán uralkodik a világban, de rajtunk nem tud uralkodni. Ehelyett mi uralkodunk rajta. 

Az Ószövetségben egy ezret, kettő tízezret győz le. Gondolj bele: mennyien vagyunk mi? Futamítsd meg az ördögöt. És mulass egy kicsit a győzelmen. Használd azt a hatalmat, erőt, hiszen felemeltettél és le is ültettél az Atya jobbján. Ott van a felhatalmazás, a hatalom helye. Nem a sátán uralkodik rajtad, hanem neked kell rajta. Ha parancsolsz, neki engedelmeskednie kell. Ő egy legyőzött Krisztusban. De ő is tudja ezt. Ezért mondja az Ige: állj ellene az ördögnek, és az elfut rettegve. Mert ismer téged: te Krisztusban vagy, Krisztus felhatalmazásával, erejével. Kelj fel végre, foglald el a helyedet! A menny, a föld, és a pokol is felismeri, hogy mit tett Krisztus a kereszten. 

Sátánnak nincs legális joga, hogy uralkodjon az életedben. Róm 5,17: uralkodnod kell az életben, mint királyok. Én nem átok alatt vagyok, a betegséget, egészséget, a szegénységet gazdagságra cserélte az Úr. Az Úr szerezte meg nekem, mert felvitte a keresztre, átokká lett értünk, hogy mi ne legyünk átkozottak, hanem Ábrahám áldása legyen a miénk. Hogy a pogányokra jöjjön Jézus Krisztuson keresztül Ábrahám áldása. Ha Krisztusban vagy, akkor Ábrahám magva vagy. Ábrahám áldása háromszoros: szellemi, fizikai gyógyulás, anyagi-pénzügyi áldás. 

Hozzád tartozik, de akkor kerül a birtokodba, ha megtaposod az ördögöt. Minden talpalatnyi föld, minden lépés, amellyel taposol az ördögön, a birtokodba kerül. Mondd: a győzelem az enyém. Nem érdekes, min mentél keresztül. mert te kígyókon és skorpiókon taposol. A gyógyulás az enyém. Egészséges vagyok, teljes vagyok. A fejem búbjától a talpamig. 

És akkor lesz a tiéd, mikor használod a hatalmadat.

Fordította: Orbán Tibor

http://www.mindenlehetseges.hu/gyozelem-az-ellenseg-minden-ereje-folott/

David Wilkerson - Jézus visszajövetele

Egy szív

Tihamér tanítása

„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!”Mikeás 7,8 

Élt egyszer Tihamér a kis hangya, aki hosszú vándorútra indult egy szép nyári napon. Ahogyan ment mendegélt a ragyogó napsütésben, egyszer beért egy kő árnyékába. Kétségbeesetten elkezdett kiabálni „Segítség, ellopták a napot!” . Ha két lépést tovább megy, ismét meglátta volna a napot.

A ma reggeli igénk olvasásakor Szigeti Jenőnek az előbbi kis meséje jutott az eszembe. Sokszor eltakarják a napot előlünk is az életünk nagy problémái. Sokszor azt érezzük, hogy nincs tovább, feladom, pedig ilyenkor csak pár lépést kellene tennünk a megoldásig.

Ez az Ige a megoldásról, erről a pár lépésről szól. Mindegy, hogy hol vagyok, a sötétségben, vagy a világosságban, a nap akkor is süt. Lehet, hogy a közüzemi számláim sorban állnak befizetetlenül, lehet, hogy megszűnt a munkahelyem - igaz nem is olyan kis kövecskék ezek – de abban biztos lehetek, hogy az Úr tudja, látja és Nála ott van a megoldás is.

Boenhoffer mondta, - aki evangélikus lelkész, teológus volt - a flossenbürgi koncentrációs táborban, nem sokkal a kivégzése előtt, hogy "minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el." Ő mártírhalált halt és vállalta.
Minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el, és ez nekem elég ahhoz, hogy békességem legyen. Sok miértemre nincs válasz, de Nála megvan a válasz, és az Ő kezében vagyok élve is meg holtan is, mert az életet, amit nem tudnak elvenni tőlem a kivégzéssel sem, tőle kaptam.

Át tudjuk-e így adni életünket ezen a reggelen Istennek?

Hajtsuk meg a fejünket és egy csendes imában mondjuk el: „Uram, néha úgy érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, de én tudom azt, hogy Te kinyújtod a kezedet felém. Megragadom, és kiemelkedem a hullámokból. Kérlek, segíts meg, hogy bármilyen vihar tombol is körülöttem, szívemben békesség legyen, mert Te ma is mellettem vagy, Ámen.

http://reggelidicseret.blogspot.com

Az Úr legyen szívedben az Úr!

Készítette: Keresztény szépségportál

Engedd, hogy számodra az Úr legyen minden mindenekben.

(Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

A népszerűség ára

Készítette: Keresztény szépségportál

Ha népszerű keresztény akarsz lenni, csak azt mondd a Bibliából, amit az emberek szívesen hallanak. Ha nem, akkor mondd az igazat.

(Alex Fairy)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az indián kisfiú

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy szép napon kirándulni mentek az Örömhír klub tagjai. Busszal mentek egy darabon, majd az erdőben gyalog. Egy szép tisztásra érkeztek. Meguzsonnáztak a gyerekek, majd labdajátékot játszottak Kati néni vezetésével. Jó mulatság volt a labdázás, a gyerekek alaposan kifáradtak.

Gabi - egy kislány - lehasalt a földre, egy fűszállal egy morzsát cipelő hangyát terelgetett elgondolkodva.

- Imre bácsi, én ezt nem értem! Ha Isten olyan hatalmas Úr, miért kellet Jézusnak, az Ő Fiának erre a Földre jönni?

- Tudod, csak így tudott rajtunk segíteni. De hatalmas király sem találhatott volna jobb megoldást, hogy megmentsen minket. Ismered a mesét az indián kisfiúról és a hangyáról?

- Sohasem hallottam róla!

- Akkor figyelj, talán így jobban megérted, amit Jézus tett!

Taga egy indián kisfiú volt. Messze Észak-Amerikában élt egy indián rezervátumban, hatalmas erdő szélén. Nagyon szerette az erdőt! Jó barátságban volt minden állatával. Gyakran kószált a rengetegben. Figyelte az erdő hangjait, mozgását, mikor elfáradt a futkározásban. Legszívesebben egy hatalmas hangyaboly mellett pihent meg. Lehasalt melléje és nézte-nézte a szorgos hangyanép életét.

Egy napon, amikor éppen kedvenc megfigyelőhelyén kucorgott, ismerős hang ütötte meg a fülét. Hiszen ez vészjel! Ezzel szokták egymás tudtára adni, hogy ég az erdő!

Valóban, mintha máris érződött volna a füst kesernyés szaga, távolról, a túlsó hegyoldalról szállt fel. Taga tudta, hogy az erdőtűz milyen hamar terjed, ezért gyorsan menekülni kellett.

Az erdő állatai is tudták ezt! A szarvasok riadtan suhantak el. A vaddisznó családostul csörtetett át az avaron. A madáranyák vészjeleket adtak le fiókáiknak. A róka szájába vette apró kölykeit, menekítette őket biztosabb odúba.

- Meneküljetek! Meneküljetek, hangyák, mert porig ég a boly! Most még van időtök!

A hangyák azonban rá sem hederítettek. Végezték tovább szorgos munkájukat. A bábokat hozták a napra, mintha nem is fenyegetne veszély.

- Nem értitek? Hát jön a tűz! Rögtön végetek! Menekülni! Gyorsan! - A hangyák azonban nem értették. - Hogyan segítsek nektek, hiszen nem értitek a szavam? Én hatalmas óriás vagyok hozzátok képest. Ha szólok, azt hiszitek, hogy mennydörög. Mit tegyek? - A füst már közeledett. Utolsó lehetőség a menekülésre! - Hangyává kell lennem, hogy megértsétek, kicsivé, hogy a kicsikkel beszélni tudjak!

A mesében az indiánok ismertek egy fűszálat, amit ha az ember elrágott, kicsivé és naggyá is változhatott tőle, csak kívánni kellett. Taga talált egy ilyen füvet. Szempillantás alatt elrágta és hangyaméretűvé zsugorodott.

- Hangyapajtások! Nagy baj van, meneküljetek! Itt az erdőtűz!

- Erdőtűz? Hűha! Azonnal jelentem a parancsnokomnak! - el is rohant nyomban. Nem telt bele két perc, az egész boly katonás rendben kivonult a veszedelmes területről.

Taga újra rágicsált a fűből és ismét kisfiúvá vált. Még idejében hazajutott. Indiántársai közben elfojtották a tüzet. Mert hát a mesében ilyen egyszerű minden...

- Tudod, miért meséltem én ezt? - kérdezte Imre bácsi. - A mesebeli Tagának hangyává kellett válni, hogy megértsék a szavát!

- Igen - mondta Gabi - Jézusnak pedig emberré kellett lennie, hogy megérthessék az emberek az Ő szavát. Így tudott segíteni rajtunk. Kicsivé lett, mert mi kicsik vagyunk.

- Így van! És ez nem mese! Ez igaz!

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Nem annak van az ideje, hogy földhöz kötött legyél, vagy hogy elvonják a figyelmedet a problémák és az aggodalmak. Annak van az ideje, amikor át kell engedned a gondjaidat Nekem, és bíznod abban, hogy Én bölcsességet fogok adni és megmutatom a megoldás útját. Olyan lesz a hited, mint a szél, ami felemel és hordoz, mint egy madara

t, a szellemi rendeltetésed világába. Tedd rendbe a prioritásaidat, és keresd az arcomat, mondja az Úr, és Én egy örökkévaló kilátást adok neked.

Ézsaiás 40:31 De akik az Úrra várnak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

Forditotta: Országh György
Ha'la'san koszonjuk Gyuri szolgalatat az Urnak!

Amen! Halleluja!
Aldott, sikeres napot kivanok mindenkinek, a Krisztusban!


Forras: http://ft111.com/
http://gyurinaploja.blogspot.com/

 

Friderika - Hirtelen leszáll