Máté evangélium 24. fejezet: „Legyetek éberek és szüntelen könyörögjetek” (revideált)

Mát. 24,1 És kijővén Jézus a templomból [a szent helyből], tovább méne; és hozzá menének [és melléje szegődtek] az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

Mát. 24,2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik [és ami el ne pusztulna]*

*Márk így ír a történtekről: „Mikor pedig a templomból (kifelé ment, és) kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen (és mekkora) kövek és milyen (mekkora) épületek! Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad (itt) kő kövön, amely le nem romboltatik” (Márk. 13,1-2)

Lukács még további részletekkel egészíti ki az Úr Jézus kijelentését. „És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép (és gyönyörű) kövekkel és (fogadalmi) ajándékokkal van felékesítve (és díszítve), monda: Ezekből, amiket (itt) láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.”

„Mert jőnek (majd) reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (és sáncot húznak), és körülvesznek (körülzárnak) téged, és mindenfelől megszorítanak (és szorongatnak) téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned (akik benned laknak); és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted fel a te meglátogatásodnak idejét” (Luk. 21,5-6; 19,43-44)

Már a próféták előre szóltak ezekről, kijelentve az elkövetkezendő dolgok okát is: „… ti miattatok mezővé szántatik a Sion (felszántják a Siont, mint a mezőt), és kőhalommá (romhalmaz) lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé (magaslattá)” (Mik. 3,12)

 Jeremiás így hivatkozik Mikeás próféciájára: „A móreseti Mikeás prófétált… mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint szántóföldet (fölszántják, mint a mezőt), és Jeruzsálem elpusztul (romhalmaz lesz), és e háznak hegyét erdő növi be (a templomhegy pedig erdős magaslat)” (Jer. 26,18)

Az Úr Jézus jelenti ki az okot: „Ímé, pusztán hagyatik néktek [elhagyottá lesz] a ti házatok [Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok (templomotok)]” (Mát. 23,38)

És ennek következménye – az lesz – azt mondja az Úr: Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről (akkor kiirtom Izráelt arról a földről), amelyet nékik adtam; e házat (templomot), melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim (színem) elől, és az Izráel (pedig) példabeszédül és meséül (gúny tárgyává) lészen minden nép előtt. És bár e ház felséges (bármilyen felséges is ez a templom), mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják (elborzadva szisszen föl, és ezt kérdezi): Miért cselekedett (miért bánt) így az Úr ezzel a földdel (országgal) és ezzel a házzal (templommal)? És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat (őseiket) kihozta volt Egyiptom földéből, és (más) idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak (és azokat tisztelték): ezért bocsátá ő reájuk az Úr mind ezt a nyomorúságot (veszedelmet)” (1 Kir. 9,7-9)

Ezért én is: „… elfordítom tőlük arcomat, hadd fertőztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertőztessék (Más fordításban: Elfordítom tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be oda, és meggyalázzák). És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

(Más fordításban: De én idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házakat. Véget vetek az erőszak kevélységének, és meggyalázzák a szentélyeket). Rettegés jön, s keresnek békét (de hiába) és nincs” (Ezék. 7,22.25)

Mát. 24,3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, [és amikor egyedül voltak] hozzá menének a tanítványok magukban [körülfogták és kérték] mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek [és mikor történnek] meg ezek? És micsoda jele lesz [mi jelzi majd] a te eljövetelednek, [megjelenésednek] és a világ végének [(világ)korszak (aion) bevégződésének]

*Bevégződésének: (szün tel ei a): bevégződés. Az EGYÜTT /szün/ előrag jelzi, hogy a különböző dolgok egybefutnak egy beteljesedésbe. Ez lehet pl. egy vagy az összes világkorszak (létkor) bevégződése, de nem a mi „vég” fogalmunk szerint.

 Kapcsolódó Igék: Márk bizonyságtétele így hangzik: Az Úr Jézus kijelentette, hogy a templomot le fogják rombolni: „Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András: Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek?” (Márk. 13,3-4)

Lukács is bizonyságot tesz erről: „Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? És mi lesz a jel, (hogy ez elkezdődik), és mikor mind ezek meglesznek?” (Luk. 21,7)

Mát. 24,4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok [vigyázzatok, és figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [és nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket,

Mát. 24,5 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat [sok embert] elhitetnek [megtévesztenek majd].

Mát. 24,6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek [és vigyázzatok, meg ne riadjatok; meg ne ijedjetek; és ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem]; mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; és be kell következniük]. De ez itt még nem a vég [vagyis ezzel még nem jön el a vég^*

*Vég: (telosz): beteljesedés, vég, befejeződés.

Mát. 24,7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen [fog felkelni]. és lesznek éhségek^* [és sok helyen az embereknek nem lesz mit enniük] és döghalálok^** [vagyis ragályos betegségek; dögvész], és földindulások^*** [földrengések lesznek helyenként], és mindenfelé [mert a föld megrendül itt is, ott is].

*Éhségek: (limosz): éhezés; éhínség; éhhalál;

**Döghalálok: (loimosz): járvány, pestis, általában járványos betegségek.

***Földindulások: (szeiszmosz): rengés, rázkódás, remegés, földrengés, a levegőben szélvihar.

Mát. 24,8 Mindez pedig a sok nyomorúságnak [gyötrelmeknek; a fájdalmaknak] a kezdete [Más fordítás: De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési fájdalmak (a vajúdás kínjainak) kezdete]^*

*Márk bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy valaki el ne hitessen (és meg ne tévesszen) titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek (és megtévesztenek).

Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniük; de ez még nem a vég. Mert nemzet, nemzet ellen, és ország, ország ellen támad; és lesznek földindulások (vagyis földrengések) mindenfelé, és lesznek éhségek (és éhínségek) és háborúságok (de a vajúdás kínjainak kezdete mindez)” (Márk. 13,5-8)

Lukács is bizonyságot tesz: „Ő pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek benneteket (és hogy meg ne tévesszenek titeket): mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett (már egészen közel jött); ne menjetek azért utánuk (és ti ne kövessétek őket). És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről (és lázadásokról), meg ne félemljetek (és meg ne rettenjetek); mert ezeknek meg kell lenni (meg kell történni) előbb, de nem jő mindjárt a vég. Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen; És mindenfelé nagy földindulások (vagyis földrengések) lesznek, és éhségek (és éhínségek) és döghalálok (vagyis járványok); és rettegtetések (és rettenetes dolgok történnek) és nagy jelek lesznek az égből (és hatalmas jelek tűnnek fel az égen)” (Luk. 21,8-11)

„Mert hamis Krisztusok (vagyis felkentek) és hamis próféták támadnak (és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék (és hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25)

Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen. Ímé az Úr könnyű felhőre ül (és száguld az ÚR gyors felhőn), és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak (és meginognak) előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve (a bensője) megolvad őbennük (és megdermed keblében). És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal (Egyiptomit egyiptomira uszítok), és egyik hadakozik a másik ellen (testvér testvér ellen), kiki felebarátja (és ember embertársa) ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól

(Más fordítás: Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat). És adom (vagyis kiszolgáltatom) az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4)

És: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek (és nincs biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak; Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal (mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (a ti tetteiteknek) jutalma van” (2 Krón. 15,5-7)

Azt mondja az Úr, mert: Én megindítom (és megrendítem) az eget és a földet. És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülőket, és lehullnak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere által.

(Más fordítás: ledöntöm a királyi trónokat, és megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt, elhullnak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el)” (Agge. 2,21-22)

Mát. 24,9 Akkor nyomorúságra^* adnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] majd benneteket [hogy megkínozzanak], és megölnek [öldökölnek] titeket; és gyűlöletesek lesztek^**minden nép előtt [és az összes nemzetek gyűlölete ér titeket] az én nevemért [és azért, mert hisztek bennem]^***

*Nyomorúságra: (thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás.

**Gyűlöletesek lesztek: (miszeó): a szeretet egyre fogy irántatok,ami ezután a legteljesebb ellenszenvhez és rosszakaratú megnyilvánulásokhoz vezet érzelemben és gyakorlatban egyaránt.

***Az Úr Jézus újra és újra figyelmezteti az Övéit: „De óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]. Mert törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak (bíróságoknak) fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [és megkorbácsolnak] titeket. És helytartók [vagyis vezető emberek; fejedelmek; kormányzók] és királyok elé visznek [és hurcolnak] titeket érettem [vagyis énmiattam], bizonyságul [hogy tanú(bizony)ságot tegyetek] ő [nekik] maguknak és a pogányoknak [és a más nemzetekhez tartozóknak]. >Abban az időben< halálra adja pedig testvér testvérét, atya [apa] gyermekét; [gyermekek lázadnak fel], és támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik [halálra juttatják] őket [és vesztüket okozzák]. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én nevemért [az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart; állhatatos marad], az megtartatik [megmenekül; megszabadul]” (Mát. 10,17-18.21-22)

Ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „… Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek (és bíróságoknak) adnak át titeket, és gyülekezetekben (és zsinagógákban) vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik” „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok (vagyis gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad (és kitart), az megtartatik” (Márk. 13,9.12-13)

János még további részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (és zsinagógákból) kirekesztenek (és kizárnak) titeket; sőt jön idő (és eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik (és teszik) veletek, mert nem ismerték meg (sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3)

 És így folytatódik a kijelentés a Lukács írása szerinti Evangéliumban: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és (amikor) kirekesztenek (kiközösítenek), és szidalmaznak titeket (és gyaláznak benneteket), és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (és ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)

De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint titeket). Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21)

És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé (és átadnak benneteket a zsinagógáknak), és tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (és vezetnek titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (mert ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre). Elárulnak (és kiszolgáltatnak) pedig titeket (még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket (vagyis egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által (és állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (vagyis az életet)” (Luk. 21,12-13.16-19)

Az Úr Jézus mennybemenetele után azonnal elkezdődött az üldözés: „Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül (a gyülekezet egyes tagjaival). Megöleti (vagyis kivégeztette) pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel (vagyis karddal)” (Csel. 12,1-2)

István a szanhedrin előtt tett bizonyságot, és erre a szanhedrin tagjai: „Felkiáltván pedig nagy fennszóval (hangosan kiáltoztak), füleiket bédugák, és egy akarattal reá rohanának; És (azután) kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok (vagyis a tanúk) pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le” (Csel. 7,57-58)

 Pál apostol vallja meg, hogy mennyi üldözésben és bántódásban van része annak, aki a Krisztus Nevét vallja: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és megvesszőztek), egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem (vagyis egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain). Gyakorta való utazásban (gyakran voltam úton), veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak (vagyis áltestvérek) közt. Fáradságban (és fáradozásban) és nyomorúságban (és vesződségben), gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27)

„De mindezekben [és mindezekkel szemben]  győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37)

És: „… hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57)

És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek:  „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5)

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn. 16,33)

Mát. 24,10 És akkor sokan megbotránkoznak [vagyis elvesztik a hitüket; eltántorodnak; elbotlanak; bűnbe esnek; s tőr fogja meg őket], és elárulják [és kiszolgáltatják] egymást, és gyűlölik [vagyis meggyűlölik] egymást^*

*És ez már el is kezdődött, erről így ír Pál apostol: „Igyekezzél hozzám jőni  hamar (és minél előbb). Mert Démás (jelentése: nép kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője) engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába: Krescens (jelentése: a növekvő) Galáciába, Titus (jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt) Dalmáciába (jelentése: csalárdság országa, megtévesztő fáklya; cél nélküli izzás; hiábavaló fény)” (2 Tim. 4,9-10)

És amikor Rómában kihallgatták az apostolt: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik (és ne számítson ez bűneik közé). De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és (azután) megszabadultam az oroszlán szájából (és az oroszlán torkából). És megszabadít engem az Úr minden gonosztól és megtart (és bevisz) az ő mennyei országába; akinek (Övé a) dicsőség örökkön örökké! Ámen” (2Tim. 4,16-18)

Te pedig, aki Istent tiszteled: „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által. Azt tudod, hogy elfordultak tőlem az Ázsiabeliek (jelentése: mocsár) mind, kik közül való Figellus (jelentése: menekülő) és Hermogénes (jelentése: született szónok, fordító, vagy magyarázó). Az Úr legyen irgalmas (és könyörületes) az Onesiforus (jelentése: hasznos, hasznot hozó) háznépének: mert gyakorta  megvidámított (és sokszor felüdített) engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette; Sőt mikor Rómában (jelentése: hírnév, erő) volt, buzgón keresett engem, meg is talált. Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban (jelentése: vég, határ), te jobban tudod” (2 Tim. 1,14-18)

De erre már a Szent Szellem figyelmeztetett: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) (meg)mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (démoni) szellemek tanításaira figyelmezvén (és hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)

Mát. 24,11 És sok [és számos] hamis próféta támad [és lép fel], akik sokakat elhitetnek [félrevezetnek, megtévesztenek; eltévelyítenek; tévedésbe ejtenek]^*

*Sokszor figyelmezteti az Úr Jézus az Övéit: „Őrizkedjetek [és óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek oda, és ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétákra, akik juhoknak ruhájában [vagyis báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg [és fel] őket. Vajon a tövisről [vagyis tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [és bogáncskóróról; tüskés gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16)

Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (és hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (és szívük látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (és nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16)

„Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok (és ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket), akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok (a jósok), és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok (és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (és hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 29,8-9)

„Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak (és mégis úgy igyekeztek), nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik az ő szívük csalárdságát prófétálják?” (Jer. 23,21)

János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (vagyis a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi (démoni) szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára (vagyis harcára)” (Jel. 16,13-14)

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Akik háborúságnak, vagyis viszálynak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget szítanak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; és az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük]^” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)

„Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira (és ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait)” (Eféz. 5,6)

 Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)

Meglássátok (és vigyázzatok), hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által (és hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel), mely emberek rendelése szerint (emberek hagyományához), a világ elemi tanításai szerint (a világ elemeihez), és nem a Krisztus szerint való (és nem Krisztushoz alkalmazkodik)” (Kol. 2,8)

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19)

Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (őrizővé) tett, az Isten anyaszentegyházának (eklézsiájának = a kihívottak gyülekezetének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek (és nem kímélik) a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,28-30)

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (vagyis embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (vagyis nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (és jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (és nem szólt)” (Ezék. 22,27-28)

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (és így gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (és ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)

Ezért: „Mindent megpróbáljatok (megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)” (1 Thess. 5,21-22)

Mát. 24,12 És mivelhogy a gonoszság [és a törvényszegés, és a törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], a(z) [(agapé): Isten szerinti] szeretet sokakban meghidegül. [Más fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül (és kihűl) a szeretet].

Mát. 24,13 De aki mindvégig állhatatos marad [mindvégig, a végsőkig [a megvalósulásig, beteljesedésig, befejeződésig] kitart; [tűr, elvisel, kibír; helytáll, ellenáll], az üdvözül [az megmenekül; az meg lesz tartva]^*

*A Szent Szellem így szól minden Istenfélő, Istennek kedves emberhez, vagyis az Övéihez: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be (nehéz idők jönnek). Mert lesznek az emberek magukat szeretők (vagyis önzők), pénzsóvárgók, kérkedők (dicsekvők), kevélyek (gőgösek), káromkodók (istenkáromlók), szüleik iránt (szüleikkel szemben) engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok (szentségtelenek), Szeretet nélkül valók (szeretetlenek), kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek (féktelenek), a jónak nem kedvelői (jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent). Kiknél megvan a kegyességnek látszata (és az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan), de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (fordulj el tehát ezektől)” (2 Tim. 3,1-5)

Mert: „A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi, démoni) szellemek tanításaira figyelmezvén (és hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)

Ahogy Izráel fiai, amikor látták az Úr csodáit: „… hittek az ő beszédeinek (hittek ígéreteiben), és énekelték az ő dicséretét. Hirtelen elfeledék cselekedeteit (csakhamar megfeledkeztek tetteiről); nem várták az ő tanácsát (nem bíztak tervében)!” (Zsolt. 106,12-13)

Az Efézusbeli (jelentése: vég, határ) hívőknek  azt mondja az Úr: „De az a mondásom (panaszom) ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad (hogy nincs meg már benned az első szeretet). Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek (aki győz) enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van. Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell (amit el fogsz szenvedni): Ímé a Sátán (az ördög) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív (légy hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,4.7)

Filadelfia (jelentése: testvérszeretet) hívőihez pedig így szól az Úr: Mivel megtartottad az én béketűrésre (és állhatatosságra) intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején (a kísértés órájában), amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja (hogy megkísértse) e föld lakosait (akik a földön laknak)” (Jel. 2,10)

Mát. 24,14 És az Isten országának [az Isten királyságának] ez az Evangéliuma [örömhíre, jó híre] hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és [csak] akkor jő el a vég. [Más fordítás: és Isten Királyságának ezt az evangéliumát (örömhírét) hírnökök fogják hirdetni az egész lakott földkerekségen tanúbizonyságul minden nemzetnek és akkor jön el a vég*

*Vég: (telosz): megvalósulás, beteljesedés, befejeződés szó szerint: bevégzés, de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében: beteljesülés.

Kapcsolódó Igék: Akkor teljesül be az az Ige, amely azt parancsolja, hogy: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20)

És az az Evangélium fog hirdettetni minden népnek, amelyet az Úr Jézus hirdetett: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát [a királyság örömhírét], és gyógyítva [orvosolt] a nép között minden betegséget (kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek) és minden erőtlenséget [erőtlenség, nagyfokú gyengeség, bágyadtság; szó szerint: lágyság; puhaság csüggedés, kedvetlenség, bátortalanság, ernyedtség]” (Mát. 4,23)

 „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58)

De ennek az a feltétele, hogy: „…megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan [megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan; egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)] reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott] minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett világon az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23)

És így bátorít a Szent Szellem. „Hallgassatok rám, kik tudjátok (ismeritek) az igazságot, te nép (én népem), kinek szívében van törvényem (mely szívébe zárta tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától (és gyalázkodásától), és szidalmaik (szitkozódásuk) miatt kétségbe ne essetek (és ne rendüljetek meg)!” (Ésa. 51,7)

Mát. 24,15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság [az a gyalázat; ocsmányság; és hogy a pusztítás iszonyatossága], amelyről Dániel [Jelentése: Isten a bírám; a bíró igazságot szolgáltatott; Isten ítélete; Isten bírója] próféta szólott, ott áll a szent helyen [és hogy a szent helyen megjelenik az az utálatos dolog, ami pusztítást okoz]  - aki olvassa, [gondolkodjék róla] és értse meg:

Mát. 24,16 Akkor [mindenki], akik [éppen] Júdeában lesznek, fussanak [meneküljenek] a hegyekre;

Mát. 24,17 A ház tetején levő ne szálljon alá [és ne jöjjön le], hogy házából valamit [a holmiját] kivigye;

Mát. 24,18 És a mezőn levő [nehogy visszaforduljon és hazamenjen] ne térjen vissza, hogy az ő [felső]ruháját [köntösét; vagy köpenyét] elvigye.

Mát. 24,19 Jaj pedig a terhes [vagyis várandós] és szoptató asszonyoknak azokon a napokon [és azokban a napokban].

Mát. 24,20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok [a ti menekülésetek] ne télen legyen, se szombatnapon:

Mát. 24,21 Mert akkor [és abban az időben olyan] nagy nyomorúság [olyan nagy szorongás; szorongatás; és gyötrelem] lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha [és nem is lesz ilyen újra].

Mát. 24,22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember [egyetlen élőlény /(hús)test/] sem menekülhetne [szabadulna] meg; de a választottakért [a kiválogatottakért] megrövidíttetnek majd azok a napok^*

*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene (ahol nem volna szabad) – aki olvassa, értse meg – akkor akik Júdeában lesznek, fussanak (és meneküljenek) a hegyekre; A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen. Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen (hús)test (egyetlen halandó) sem menekülne meg; de a választottakért, akiket (Ő) kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat” (Márk. 13,14-20)

Lukács bizonyságtétele pedig így hangzik: „Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve (mert hadseregek kerítik be), akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor akik Júdeában lesznek, fussanak (és meneküljenek) a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból (és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan); és akik a mezőben (vidéken vannak), ne menjenek be abba. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön (nagy nyomorúság szakad a földre), és harag e népen (vagyis erre a népre). És elhullnak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé (és kardélre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé); és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól (és pogányok tapossák Jeruzsálemet), míglen betelik (és amíg be nem telik) a pogányok ideje” (Luk. 21,20-24)

A hústestté lett Ige a Dánielen keresztül mondott próféciát erősíti meg: „A hatvankét hét múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás (Más fordítás: A hatvankét hét eltelte után megölik a Felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat). És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet, és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad (Más fordítás: Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom szegélyére (vagyis tetejére) odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés)” (Dán. 9,26-27)

„És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot

(Más fordítás: Parancsára előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt). És akik gonoszul cselekesznek (és vétkeztek) a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja (és ráveszi, hogy elhagyják hitüket) hízelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép (azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz) felbátorodik és cselekszik (és bátor tetteket visznek véghez). És a nép értelmesei (és okosai) sokakat oktatnak (és meggyőznek), de hullanak (és elesnek) fegyver és tűz miatt, fogság és rablás (és fosztogatás) miatt napokig (de csak egy időre). És miközben elhullnak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájuk képmutató beszédekkel.

(Más fordítás: Elesettségük idején kapnak egy kevés segítséget, mire sokan számításból csatlakoznak hozzájuk). És elhullnak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van

(Más fordítás: Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a megszabott idő).

És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik

(Más fordítás: Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket mond még az istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie).

Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát

(Más fordítás: Nem törődik őseik istenével, nem törődik az asszonyok bálványával, egy istennel sem, mert mindegyiknél nagyobbnak tartja magát).

De ahelyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái (az ő ősei), tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal (és egyéb értékes dolgokkal). És az erődített városokban így teszen az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt

(Más fordítás: Az erődökkel ellátott városokkal így bánik az idegen istenek nevében: amelyik elismeri, annak a tekintélyét megnöveli, uralomra juttatja sokak fölött, és földet oszt jutalmul). De a vég idején összetűz (és összecsap) vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel (és harci kocsikkal), lovasokkal és sok hajóval, és betör (behatol) az országokba, elözönli (őket, mint az áradat) és végigjárja azokat. És bemegy a dicső (az ékes) földre (is), és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből (megmenekülnek a hatalmából): Edom (Jelentése: földből való), Moáb (jelentése: jóllakott, az atya leszármazottai; kívánság) és az Ammon (jelentése: tőrőlmetszett; eredeti, önálló) fiainak színe-java. És kezeit az országokra veti (és kiterjeszti hatalmát az országokra), és Egyiptom (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság /e világ szimbóluma/) földe meg nem menekedhetik (vagyis nem menekül meg Egyiptom sem). És ura lesz Egyiptom arany – és ezüst – kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek (Líbia jelentése: szomjas, száraz föld) és szerecsenek (etiópok Jelentése: fekete, szerecsen, sötétbőrű) is lesznek az ő kíséretében” (Dán. 11,31-43)

„És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító utálatosság, ezerkétszáz és kilencven nap lesz (Más fordítás: Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el). Boldog, aki várja (és aki állhatatos marad) és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot (ezerháromszázharmincöt nap elteltét). Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol (és elpihensz), és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén (a végső napon)” (Dán. 12,11-13)

És: „Ezenképpen lesz azon a napon (is), melyen az embernek Fia (az Emberfia) megjelenik. Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon (és ne jöjjön) le, hogy elvigye; és aki a mezőn (lesz), azonképpen ne forduljon hátra (és az se forduljon vissza)” (Luk. 17,30-31)

Mát. 24,23 Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne higgyétek.

Mát. 24,24 Mert hamis Krisztusok [hamis felkentek] és hamis próféták támadnak [fognak fellépni, és állnak majd elő], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [és visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [és megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat [a kiválogatottakat; még az Isten választottait] is.

Mát. 24,25 [Emlékezzetek] Ímé eleve [és előre] megmondottam [ezeket] néktek.

Mát. 24,26 Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában [a sivatagban] van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek^*

*Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus figyelmeztetéséről: „Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: (Nézd) ímé itt a Krisztus (a Felkent), vagy: (Nézd) ímé amott, ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok (hamis felkentek) és hamis próféták támadnak (és jelennek majd meg), és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék (és megtévesszék), ha lehet, még a választottakat is. Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent” (Márk. 13,21-23)

Lukács így írja le az Úr szavait: „Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő (és jönnek majd napok), mikor kívántok (és szeretnétek) látni (akár egyetlen) egyet az ember Fiának (vagyis az Emberfiának) napjai közül, és nem láttok. És (ha ezt) mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el (és ne menjetek oda), és ne kövessétek (és ne fussatok utána)” (Luk. 17,22-23)

A tanítványok pedig: „Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek (amikor ez elkezdődik)? Ő pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek benneteket (és hogy meg ne tévesszenek titeket): mert sokan jőnek (majd) el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk (és ne kövessétek őket)” (Luk. 21,7-8)

Mert: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (az ő szégyenét)” (Jel. 16,15)

És azért így, mert: „Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája (vagyis a ház ura), mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné (és nem hagyná), hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia (vagyis az Emberfia)” (Luk. 12,39-40)

Az Úr így figyelmezteti a minden korban élő népét: „Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád (tudtodra) néked. Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen (más) isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat. Ne hallgass efféle jövendőmondónak (és prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek csak próbára tesz benneteket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből (vagyis teljes lényetekkel)? Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Egyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, amelyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül

(Más fordítás: Annak a prófétának és annak az álomlátónak pedig meg kell halnia, mert el akart téríteni Istenetektől, az Úrtól, aki kihozott benneteket Egyiptom földjéről (vagyis e világból), és kiváltott a szolgaság házából. El akart tántorítani arról az útról, amelyet megparancsolt neked Istened, az ÚR, hogy azon járj, azért takarítsd ki a gonoszt a magad köréből)” (5 Móz. 13,1-3.5)

 „Hívságot (és hiábavalóságot) láttak s hazug jövendölgetést (és jóslatot), kik ezt mondják: Monda az Úr! holott az Úr nem bocsátotta (és nem is küldte) őket, és még várják, hogy betelik beszédük (és hogy beteljesítse szavukat). Avagy nem hiábavaló látást (és látomást) láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést (és jóslatokat) szóltatok-é? midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr! holott én nem szólottam! Ennekokáért így szól az Úr Isten (az én Uram, az ÚR): Mivelhogy hívságot szólottatok (és hiábavalóság a beszédetek) és hazugságot láttatok (és hazugság a látomásotok), azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten. És lészen kezem a próféták ellen (és kezem ránehezedik azokra a prófétákra), kik hívságot (és hiábavalóságot) látnak és hazugságot jövendölgetnek (és jósolgatnak); az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek (és nem jutnak el), és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten (hogy én, az ÚR, Úr vagyok)” (Ezék. 13,6-9)

Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (és beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (és hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (és szívük látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (és nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16)

„Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok (és ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták), akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok (és jósok), és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok (és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (és hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 29,8-9)

 „Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak (és mégis úgy igyekeztek), nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik az ő szívük csalárdságát prófétálják?” (Jer. 23,21)

Ezeket az Igéket ismerve figyelmeztet az apostol: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)

Mát. 24,27 Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad [és megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik; felragyog, fénylik] és ellátszik egész napnyugtáig [vagyis nyugatig], úgy lesz az ember Fiának eljövetele [megérkezése, látogatása), és megjelenése; visszajövetele] is [Más fordítás: Mert amikor eljön az Emberfia, az olyan lesz, mint az égen, keleten felvillanó villám, amelyet még nyugaton is lehet látni].

Mát. 24,28 Mert ahol a dög [a tetem, a hulla van], oda gyűlnek a keselyűk [a saskeselyűk]; [Más fordítás: Ahol a keselyűk összegyűlnek, ott van a holttest]^*

*A tanítványok kérdésére még egyértelműbb választ ad az Úr, kijelentve, hogy ahol a testi ember nem született újjá, vagyis halott (szóma=holttest): „… Ő pedig monda nékik: ahol a test (szóma: holttest, tetem) oda gyűlnek a saskeselyűk (a démonok szimbólumai)” (Luk. 17,37)

Mert a saskeselyű: „Fiai vért szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott terem” (Jób. 39,33)

Hiszen aki nem születetett újjá, az még mindig bűneiben van, akiről azt mondja a Szent Szellem: „A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut.

(Más fordítás: Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma; de az erőszakos ember évei meg vannak számlálva).

Ijesztő (és rémítő) hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is

(Más fordítás: A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító).

Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti, merthogy Isten ellen emelte (és nyújtotta ki) a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval (és erősködött a Mindenható ellen)” (Jób 15,20-21.25)

És ezért: „Mert ímé, feltámasztom (útnak indítom és idehozom) a Káldeusokat (azaz Babilónia lakóját, aminek jelentése: harcias), a kegyetlen és vakmerő (és vad) nemzetet (a szilaj népet), amely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, amelyek nem az övéi. Rettenetes és iszonyatos (félelmetes és borzalmas ez a nép), önmaga szerzi törvényét és hatalmát (ereje szab neki törvényt és hatalmat). És lovai serényebbek (és gyorsabbak) a párducoknál, és gyorsabbak (és vadabbak) az estveli (a pusztai) farkasoknál, és előtörtetnek (és vágtatnak) az ő lovasai (és özönlenek); és az ő lovasai messziről jőnek, repülnek, mint a zsákmányra siető (és lecsapó) keselyű” (Hab. 1,6-8)

Mát. 24,29 Mindjárt pedig [közvetlenül] ama napok nyomorúságai [szorongattatásai; megpróbáltatásai, szorongásai; vagyis e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét], és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget összetartó erők] megrendülnek [és a mennyei hatalmak meginognak].

Mát. 24,30 És akkor feltetszik [feltűnik; megjelenik; felragyog, fénylik, láthatóvá lesz; (Itt: felragyog, fénylik; felvillan /felvillanása után tartósan árasztja fényét/] az ember Fiának jele [ismertetőjele (vagyis: az önmagán túlutaló történés, esemény, cselekvés)] az égen. És akkor sír [és jajgatásba tör ki; jajveszékel; gyászolni fog, és mellét veri] a föld minden nemzetsége [népe, és törzse], és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben [az és felhőin] nagy hatalommal [és erővel] és [és nagy] dicsőséggel és [erőben és hatalommal]^*

*A szanhedrin előtt is megvallja az Úr Jézus az Ő visszajövetelét: „… És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt (azt) mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben” (Mát. 26,63-66)

Az Úr Jézus kijelentése tanítványainak az Ő visszajöveteléről: „Mert miként a felvillanó villámlás (cikázik) az ég aljától az ég aljáig (és egyszerre villan fel és) fénylik; úgy lesz (és úgy jön el) az embernek Fia is az ő napján. De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől (és ettől a nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25)

De: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek, akik nem kóstolják [és nem ízlelik, nem tapasztalják] meg a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát eljőni [királyként] az ő országában [és az ő királyságában]” (Mát. 16,28)

Az Úr Jézus feltámadása után negyven napig tanította a tanítványait, majd: „… az ő láttukra felemelteték, és felhő fogá el [és takarta el] őt szemeik elől

 [Más fordítás: felemelkedett, azután felhő vette hátára, s elszakította szemüktől].

És amint szemeiket az égre függesztették [és mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, hogy hogyan emelkedik az égbe], mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok [itt] nézve a mennybe [az égre emelt tekintettel]? Ez a Jézus, aki felviteték [és fölemelkedett] tőletek a mennybe, akképpen [és ugyanazon a módon] jő [majd] el [ismét], amiképpen [és ahogy] láttátok őt felmenni a mennybe [és ahogyan szemetek láttára (szemlélve őt) elment az égbe]” (Csel. 1,9-11)

Márk így ír az Úr Jézus visszajöveteléről: „De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok (és az egek tartóerői) megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben (vagyis a felhőkön) nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az ő angyalait (az Ő hírnökeit, követeit), és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől (a világ négy tájáról), a föld végső határától az ég végső határáig (a föld sarkától az ég sarkáig)” (Márk. 13,24-27)

 Lukács is bizonyságot tesz: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog

(Más fordítás: És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban),

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek

(Más fordítás: Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek).

És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, (nagy) hatalommal és nagy dicsőséggel” (Luk. 21,25-27)

János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkkel (és a felhőkön); és minden szem meglátja őt, még (azok is) akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8)

Ahogy elragadtatásban látta: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek (vagyis Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik (és harcol). És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga

(Más fordítás: szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat (a népeket); és ő fogja azokat legeltetni (pásztorolni, kormányozni) vasvesszővel (pásztorbot; királyi pálca, ami vasból készült. A vas képletesen: erős, szilárd, rendíthetetlen. Lehetséges fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozod őket); és ő nyomja (és tapossa) a mindenható Isten (búsult) haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán (vagyis derekán) oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16)

Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét (és csodálatos hatalmát) megmutassa szentjeiben, vagyis bennetek], és csodáltassék [és csodálat tárgya legyen] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.

 [Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]” (2 Thess. 1,10)

Ézsaiás is az Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van (és közeledik) az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól (és a Mindenható pusztításaként jön el). Ezért megerőtlenülnek (és lehanyatlanak) minden kezek, és elolvad (megdermed) minden embernek szíve; És megrémülnek (megriadnak), kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek (gyötrődnek), mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra és) egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul (és lángban ég). Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással (és kegyetlenül) és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról (és kipusztítja róla a vétkeseket). Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (és világosságukat), sötét lesz (a fölkelő) nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti (és nem fénylik a hold világa). És meglátogatom a földön a bűnt (és megbüntetem a világ gonoszságát), és a gonoszokon vétküket (és a bűnösök bűnét), és megszüntetem az istentelenek (törvénytelen, törvényszegő; törvényen kívüli) kevélységét (és véget vetek a kevélyek gőgjének), és az erőszakoskodóknak gőgjét (és gőgösségét) megalázom. Drágábbá (és ritkábbá) teszem az embert (a halandót) a színaranynál, és a férfit (az emberiséget, az ádámi fajt) Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása (és féktelen haragja) miatt, és felgerjedett (és izzó) haragjának napján” (Ésa. 13,6-13)

Jóel is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! (hatalmas tömeg van) az ítélet (ḥáruc: döntés) völgyében! Mert közel van az Úrnak napja (a sorsdöntő nap) az ítélet (a döntés) völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják (és elvesztik) fényüket; Az Úr (hangja) pedig megharsan a Sionról (jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a harcos vagy a diadalmas Egyház) és megzendül (és mennydörög) Jeruzsálemből (Jelentése: béke birtoklása; békesség alapja), és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma (menedéke, védelme, és népét megoltalmazza) és az Izráel (Isten harcosa) fiainak erőssége (lesz)!” (Jóel. 3,14-16).

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok (és alkotások) is megégnek. >Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek< Mivelhogy azért mindezek (így) felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben (és milyen szentül és hívő módon kell nektek élnetek), Akik várjátok és sóvárogjátok (és siettetitek) az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva (és lángolva) felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,10-13)

A megdicsőült Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (az ő szégyenét)” (Jel. 16,15)

Az Úr „kilopja” Övéit a Gonosz kezéből, és ez azért történik így, mert: „… ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában (hogy melyik őrváltáskor) jő el a tolvaj: vigyázna (virrasztana), és nem engedné, hogy házába törjön” (Mát. 24,43)

Mát. 24,31 És elküldi [és szétküldi] az ő angyalait [az Ő hírnökeit, és követeit] nagy [és hangos] trombitaszóval [és harsonazengéssel, (kürtszóval) az egész földre]. És egybegyűjtik [és összegyűjtik ugyanarra a helyre] az ő választottait a négy szelek [vagyis a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj] felől, az ég egyik végétől a másik végéig

[Más fordítás: És szétküldi az Ő követeit a föld minden részére, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait;. Amikor ezek elkezdődnek, nézzetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a megváltásotok]^*

*Márk bizonyságtétele: „És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől (a világ négy tájáról), a föld végső határától az ég végső határáig (a föld sarkától az ég sarkáig)” (Márk. 13,27)

 Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak ((koimaó): inkább az alvás állapotára utaló szó). Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (vagyis főangyal) szózatával és isteni harsonával leszáll (vagyis alászáll) az égből (a mennyből): és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen (és így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel (ezekkel az igékkel)” (1 Thess. 4,15-18)

„Néktek pedig, akik szorongattattok (akiket gyötörtek), nyugodalommal művelünk együtt, (és enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert) amikor megjelenik (vagyis kijelentetik, lelepleződik) az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival (az Ő követeivel), Tűznek lángjában, ki bosszút áll (Aki igazságot szolgáltat) azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10)

De: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől (és ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat), se ne háboríttassatok (és ne rémíttessetek) meg, se szellem által (sem valamely szellemtől származó kijelentés), se beszéd által (sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás/logos), se nékünk tulajdonított levél által, mintha (közvetlenül) itt volna már a Krisztusnak (az Úrnak) ama napja. Ne csaljon meg (és ne vezessen félre) titeket senki semmiképpen (és semmiféle módon). Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia

(Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia),

Aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak (vagy szentnek) mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát (és azt állítva magáról, hogy ő isten). Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt?” (2 Thess. 2,1-4)

Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem:  „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (az Ő harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél), hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját (és rájuk zúdítja lángoló haragját), és megfeddését (és fenyítését) sebesen égő lánggal (és lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (és kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29)

„Mert az Istennek beszéde (az Ő igéje) élő és ható (vagyis élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (és kardnál), és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig (és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait)” (Zsid. 4,12)

 Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde (Igéje)” (Eféz. 6,17)

Mát. 24,32 A fügefáról vegyétek pedig a példát [és okuljatok]: mikor az ága [a hajtása] már zsendül [és amikor gyenge hajtást hoz], és levelet hajt [és a levelei kibontakoznak], tudjátok, hogy közel van a nyár:

Mát. 24,33 Azonképpen ti is, mikor mindezeket [az eseményeket] látjátok [megtörténni; beteljesülni], tudjátok meg [és vegyétek észre], hogy közel van [az idő, és Ő], az ajtó előtt [a küszöbön van, és hamarosan eljön].

Mát. 24,34 Bizony mondom néktek, el nem múlik [és nem hal ki] ez a nemzetség [és ez a nemzedék], mígnem mindezek meglesznek [és be nem következnek]^*

*Márk bizonyságtétele: „A fügefáról vegyétek pedig (és tanuljátok meg) a példát. Amikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek (hogy ezek történnek), tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség (és ez a nemzedék), amíg meg nem lesznek mindezek (és amíg mindez végbe nem megy)” (Márk. 13,28-30)

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Monda pedig nékik egy példázatot (is): Tekintsétek (és nézzétek) meg a fügefát és minden fákat: Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, (már) ti magatoktól (is) tudjátok, hogy már közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek (és hogy mindezek bekövetkeznek), tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség (és ez a nemzedék) el nem múlik (addig), mígnem mind ezek meglesznek” (Luk. 21,29-32)

Jakab apostol pedig így inti a mindenkori hívőket: „Legyetek azért, atyámfiai (testvéreim), béketűrők (és legyetek tehát türelemmel) az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető (és a földművelő) várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (vagyis korai) és estveli (vagyis késői) esőt kap. Legyetek ti is béketűrők (és legyetek türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok (és ne panaszkodjatok) egymás ellen, atyámfiai (testvéreim), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó előtt áll” (Jak. 5,7-9)

Mát. 24,35 Az ég és a föld [vagyis a föld mint látható világ] elmúlnak [de nem a végleges megsemmisülés értelmében, hanem csak továbbhalad, eltűnik, (Más fordításban: megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek át)], de az én beszédeim [az én szavaim (logoszaim: Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik érvényüket]^*

*Márk is ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak (és semmiképp sem veszítik érvényüket)” (Márk. 13,31)

Dávid így prófétál Arról, aki: „Régente fundáltad a földet (és Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (és alkotása). Azok elvesznek (és elpusztulnak), de Te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és (ők) elváltoznak. De te ugyanaz vagy (és ugyanaz maradsz), és a te esztendeid el nem fogynak (mert éveidnek soha sincs vége)” (Zsolt. 102,26-28)

 Az apostol idézi a Dávid által mondott próféciát: „És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet (és Te vetettél alapot a földnek) és a te kezeidnek művei (alkotásai) az egek; Azok elvesznek (és elpusztulnak), de Te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod (és összegöngyölíted) azokat és elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy és (maradsz) a Te esztendeid el nem fogynak” (Zsid. 1,10-12)

Mert az egész teremtett világ mulandó: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek (és tekintsetek le) a földre ide alá. mert az egek, mint a füst elfogynak (és szétfoszlanak), és a föld, mint a ruha megavul (és szétmállik), és lakosai hasonlókép elvesznek (és úgy elhullnak, mint a legyek). De szabadításom örökre megmarad, és igazságom (az Isten által ajándékozott, hit által való megigazulás) meg nem romol (meg nem rendül)” (Ésa. 51,6)

És én: „… ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (és a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17)

Ezt az ígéretet idézi Péter apostol is: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság (hit által való megigazulás) lakik” (2Pt. 3,13)

Mát. 24,36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai [még a mennyei angyalok] sem [sőt a Fiú sem], hanem csak az én Atyám [mert csak Isten tudja az időt] egyedül^*

*Márk bizonyságtétele. Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait: „Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek (és legyetek ébren), vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,32-33).

„Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája (a ház ura), mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia” (Luk. 12,39-40)

Ezért: „… az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2)

Erről tesz bizonyságot Péter apostol is: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok (és alkotások) is megégnek (Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek)” (2 Pét. 3,10)

Zakariás is az Úr eljöveteléről prófétál: „… Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak (nem lesz sem hőség, sem hideg, sem fagy). De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején (Más fordítás: Akkor csak nappal lesz - az ÚR tudja ezt. Nem lesz külön nappal és éjszaka, világos lesz még este is). És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészük (az egyik ága) a napkeleti tenger felé, felerészük (a másik ága) pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy (Más fordítás: Azon a napon az ÚR lesz az egyetlen Isten és neve az egyetlen név)” (Zak. 14,5-9)

                                                                                                                      

Mát. 24,37 [Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [jelentése: megnyugvás; pihenés, vigasztalás)] napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [és megérkezése] is [Más fordítás: Amikor az Emberfia ismét eljön a földre, hasonló lesz a helyzet, mint Noé idejében volt].

Mát. 24,38 Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne.

Mát. 24,39 [És semmit sem sejtettek] és semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá], mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [és elsodorta]. Akképpen lesz az ember Fiának eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is [Más fordítás: Az emberek addig nem tudták, mi fog történni, és nem ismerték fel a veszélyt, amíg a vízözön oda nem ért, és el nem pusztította őket (valamennyiüket). Ugyanígy lesz, amikor az Emberfia eljön a földre]^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És miként a Noé napjaiban lett (és történt), úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és (azután) eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte (és mindenkit elpusztított)” (Luk. 17,26-27)

Noé napjairól így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és (hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve gondolatának minden alkotása (is) szüntelen csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre (és látta), és ímé meg vala romolva (és látta, hogy mennyire megromlott), mert minden (hús)test megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem (és elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és ímé elvesztem (és elpusztítom) őket a földdel egybe (vagyis a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13)

„És oda vesze minden földön járó/és mozgó (hús)test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (és minden féreg); és minden ember. Mindaz (meghalt), aminek orrában élő lélek (vagyis élet) lehelete vala, a szárazon valók közül (és ami a szárazföldön élt) mind meghala. És eltörle az Isten minden állatot, amely a föld színén vala (és minden élőt), az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetnek a földről; és csak Noé marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23)

Péter apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát” (2 Pét. 2,5)

„Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó időben (és az utolsó napokban) csúfolkodók támadnak (akik mindenből gúnyt űznek), akik saját kívánságaik szerint járnak (és élnek), És ezt mondják (és ezt kérdezgetik): Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt (mert rejtve marad előttük, és szándékosan meg is feledkeznek róla), hogy egek régtől fogva voltak, és föld (is), mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára. Amelyek (az isteni szó) által az akkori világ (özön) vízzel elboríttatván (és elárasztva) elveszett (és elpusztult): A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek (és megmaradtak), tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának (és pusztulásának) napjára” (2 Pét. 3,3-7)

Mát. 24,40 [Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is] Akkor ketten lesznek a mezőn [vagy a szántóföldön]; az egyik felvétetik [vagyis az egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [és a másik ott marad].

Mát. 24,41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik [vagyis az egyiket elviszik; magukhoz veszik; az egyik elragadtatik], a másik ott hagyatik [ott marad; Ketten lesznek egy ágyban: egy felvétetik, egy ott hagyatik]^*

*Lukács bizonyságtétele így hangzik: „Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik (pedig) elhagyatik (ott hagyatik). Két asszony őröl együtt (ugyanott); az egyik felvétetik, és a másik (pedig) elhagyatik (ott hagyatik). Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik (ott hagyatik)” (Luk. 17,34-36)

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban (Más fordítás: Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak (anisztémi: felkel, feláll) a Krisztusban elhunytak »elaludtak«); Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1 Thess. 4,16-17)

 Egy példázattal világítja meg a Szent Szellem az előző Igét: „Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait. Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa (az ő mécsese). Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek. Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő (vagyis az utolsó) napnak. Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén (és szeretetre tanít). Vigyáz a háznépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!” (Péld. 31,15-18.20.25-29)

Mát. 24,42 Vigyázzatok azért, [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok^*

*És az Úr újra és újra figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13)

 „Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia” (Luk. 12,40)

És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (és a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt

(Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36)

Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)

És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)

 „Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2)

Mát. 24,43 Azt pedig jegyezzétek meg [és emlékezzetek erre; értsétek meg, és legyetek tudatába], hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj: [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön^*

*Ezért azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (és az ő szégyenét)” (Jel. 16,15)

Mát. 24,44 Azért legyetek készen [mindig álljatok készenlétben, olyanok, mint a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia^*

*Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)

Mát. 24,45 Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt [Más fordítás: Az, akit azért rendelt a többi szolgája fölé az ura, hogy idejében (hogy kellő időszakban) odaadja nekik az ételüket (a táplálékot, az eledelüket].

Mát. 24,46 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor haza jő, ily [és ebben a] munkában [ebben a tevékenységben] talál.

Mát. 24,47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt [és ura meg fogja bízni egész vagyona kezelésével].

Mát. 24,48 Ha pedig ama gonosz (rab)szolga így szólna az ő szívében: Halogatja [és elhalasztja] még az én uram a hazajövetelt

[Más fordítás: ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (vagyis magában) ezt mondja: késik (elidőzik) az uram];

Mát. 24,49 És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel [és a korhelyekkel] pedig enni és inni kezdene:

Mát. 24,50 Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja [és nem is sejti],

Mát. 24,51 És kettévágatja [kegyetlenül megbünteti, és kettéhasítja] őt, és a képmutatók [a kétszínűek] sorsára juttatja [és s részét a képmutatók között jelöli ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás^*

*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű, (okos) és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén (akit az úr szolgái fölé rendel), hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi (és az egész vagyona fölé rendeli) őt. Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt (és késik); és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek (és hűtlenek) sorsára juttatja. És amely szolga tudta (és aki ismerte) az ő urának akaratát, és (és nem fogott hozzá teljesítéséhez, és) nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg (és sok verést kap). Aki pedig nem tudta (nem ismerte ura akaratát), és büntetésre méltó dolgokat cselekedett (és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat), kevesebbel büntettetik (és az kevés verést kap). És valakinek sokat adtak, sokat követelnek (és sokat kívánnak) tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle (és attól többet kérnek számon)” (Luk. 12,42-48)

 Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Úgy tekintsen [és úgy értékeljen] minket [és úgy számoljon velünk] minden ember, mint Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valakit; katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy] és Isten [szent] titkainak sáfárait. [gondnokait; intézőit]. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [a gondnokokban; intézőkben, aki a megbízó (a tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek [és megbízhatónak] találtassék, [és bizonyuljon]” (1 Kor. 4,1-2)

„Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17)

 És így buzdítja a Szent Szellem a hívőket: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (és lámpásotok) meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg (mikor tér vissza) a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki (az ajtót). Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy (és megérkezik), vigyázva (és virrasztva) talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat (az asztalhoz), és előjövén (odamegy), (fel)szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő (és érkezik is) meg, és úgy (virrasztva) találja őket, boldogok azok a szolgák!” (Luk. 12,35-38)

Ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek (és meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel

(Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8)

Mert: „Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve őbennük, hogy gonoszt cselekedjenek

(Más fordítás: Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel)” (Préd. 8,11)

Isten ezt a napot azért adta

A szabadító Isten

„Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai, Istenünk szabadítását” (Ésa 52,10)

C. H. Spurgeon: A szeretet

A szeretet a hűség csontvelője, a jámborság ütőere, a lelkierő izma, úgyszólván, maga az élet. 

Igaz barát

Szerző: bacsipista

Egy történetet szeretnék megosztani veletek amely az igaz barátságról szól.

Volt két barát, akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért.

Egy nap visszavonulás közben az egyik barát kapott egy halálos lövést, és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.

- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!

A barát meghökkent, de mihelyt elment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele.

Menet közben ö is kapott egy halálos lövést. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire visszaért legjobb barátja holttestével, de beért a futóárokba.

A parancsnoka ismét mondta neki;

- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked?

A barát még annyit tudott mondani;

- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá, így szólt!

Tudtam, hogy eljössz értem!

"Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért."

János ev. 15,13

Elmebaj

Volt egyszer egy ember, aki azt hitte, hogy meghalt. Aggódó felesége és barátai elküldték őt a közelben lakó ismerős pszichiáterhez. A pszichiáter elhatározta, hogy oly módon gyógyítja meg az illetőt, hogy meggyőzi őt egy tényről, amely ellentmond annak a nézetének, hogy halott.

A pszichiáter azt az egyszerű igazságot választotta, hogy a halottak nem véreznek. Egészségügyi szövegeket olvastatott a páciensével, hullaboncolásokat nézetett vele, stb. Több heti munka után a páciens végül azt mondta: "Jól van, meggyőzött. A halottak nem véreznek." Ekkor a pszichiáter megszúrta a páciáns karját egy tűvel, és folyni kezdett annak a vére. A férfi eltorzult és holtsápadt arccal nézte a karját, s feliáltott: "Te jó ég! Hát mégis véreznek a halottak!"

Ez a pédázat azt mutatja, hogy ha az ember kellő kitartással ragaszkodik megalapozatlan előfeltevéseihez, akkor a tények semmit sem változtatnak, és megteremteti saját, valóságtól elszakadt világát, amelyre a valóság nem hathat. Ez az állapot (melyet a filozófusok szolipszizmusnak, a pszichiáterek autisztikus pszichózisnak, a jogászok pedig elmebajnak neveznek) egyenértékű a halállal, mert megszakadt a valós világgal való kapcsolat.

http://velunkazisten.hu/small_story/Elmebaj

Fókuszálj rá hogy mit tudna Isten tenni rajtad keresztül

"Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre." (Zsidók 6,1)

Jóllehet Isten végzi a nagy munkát a Krisztus képére való átformálódásunkban, nekünk mégis felelőségteljesnek kell lennünk a tanítványságban való fegyelemben.

Tehát már többé nem céltalanul futunk; hanem az a jelentős célunk van, hogy éppen olyanná váljunk mint maga Jézus. Így tehát, ahogy Pál apostol elmagyarázza ezt, megsanyargatjuk a testünket ahogy tovább haladunk előre a célunk felé (1Korinthius 9,26-27)

De ahogy fegyelmet próbálunk beleerőszakolni a gondolatainkba és a viselkedésünkbe, túl gyakran átcsúszunk oda hogy képtelenség megtartani mindazt amit kellene. (Róma 7,16-25)

A helyzet a következő: Olyanná válni mint Jézus éppen elég nehéz enélkül a "Próbáld jobban!" mentalitás nélkül is, amit próbálunk magunkra erőszakolni. Beleszippant minket a "jobban kell csinálnom", "többet kell imádkoznom" és a "mostanra már lelkileg érettebbnek kellene lennem" ismétlődő körébe. Hátramaradunk a legyőzöttség érzésével és csak jobban beletaszít minket a mi körünkbe, ahol egyre jobban próbáljuk Isten szintjéhez mérni magunkat.

De látod hogy ez csak saját magunkon tartja a fókuszunkat, és azon amit nem vagyunk képesek megtenni?

Isten azt akarja, hogy fókuszáljunk arra amit ő tud megtenni általunk. Azt akarja hogy tudjuk, hogy ő elkezdte a jó munkát bennünk, és "elvégzi azt Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1,6)

Pál mondja, hogy mennünk kell előre az ideális felé, de ezeket az mércéket soha nem arra szánták, hogy szükségszerűen "muszáj" kijelentések legyenek, azonnali tökéletességet megkívánó igényeket támasztva előttünk. Valószínűleg Pál bármelyikünknél jobban érti a kétségbeesett szükségünket Isten kegyelmére.

A mi célkitűzésünk hogy mindent megtegyünk azért, hogy olyan hívőkké váljunk akik éppen úgy cselekednek és gondolkoznak ahogy azt Jézus is tenné. Lehet hogy megbotlunk, vagy éppen egy hatalmasat esünk, de nekifeszülünk hogy megragadjuk az Urunkban Jézus Krisztusban való bőséges életet! (Filippi 3,12)

http://napiremeny.blog.hu/2012/01/04/2012_fokuszalj_ra_hogy_mit_tudna_isten_tenni_rajtad_keresztul

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Joel Osteen: Csendesedjetek el, és tudjátok meg…

Készítette: Lisa Szanyel

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! (Zsoltárok 46:11.)

Kultúránkban az emberek többsége számára az állandó foglalatosság megszokott dolog: számítógép, internet, mobiltelefon, televízió, különböző videojátékok.

Önmagukban nem rosszak ezek a dolgok, viszont a Biblia szerint szükségünk van arra, hogy elcsendesedjünk, és Isten megismerésére koncentráljunk. Főként akkor fontos ez, amikor nehéz időkön megyünk keresztül. Amikor kihívásokkal nézünk szembe, könnyű a barátokhoz, vagy kollégákhoz rohanni. Azonban leginkább arra van szükségünk, hogy megálljunk, és kimondjuk: „Istenem, én Benned akarok megpihenni, megnyugodni. Tudom, hogy a tenyeredbe véstél.”

Ne felejtsd el, hogy a csatáink szellemiek. A problémáink forrása valójában nem az emberek, hanem a sötétség erői. Ha meghozod a döntést, hogy elcsendesedsz, és tudatosítod magadban, hogy nagyobb Az, Aki benned van, akkor ezzel az erő pozíciójába helyezed magad. Szakíts ma időt arra, hogy elcsendesedj Isten előtt. Hagyd, hogy békéjével átjárjon. Hagyd, hogy Szellemével felfrissítsen. Emlékezz rá, hogy a csatáid az Úrhoz tartoznak. Csendesedj el Előtte, hogy meglásd győzelmes karját életed minden területén!

Mennyei Atyám, alázattal jövök Eléd. Elcsendesedek Előtted. Szólj a szívemhez, hogy még jobban megismerhesselek. Bízom Benned. Kérlek, tölts be a békességeddel. Jézus nevében. Ámen.