2012. november 6.

Kenneth E Hagin: Hajtsd a füledet - 1. rész



Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség. (Példabeszéd 4,20-22)

Így is mondhatnánk: az élet szava, az egészség szava. Mindezek Isten Igéjében vannak! Mit is mond itt? „Figyelmezz a szavaimra”, azaz „adj az Igének osztatlan figyelmet, minden mást zárj ki. Figyelmezz, hajts a füledet a szavaimra, azaz igyál a füleiden levő kapukon keresztül.” Nyisd meg a füleidet Isten szavaira, mondásaira. Ha erre megnyitod, akkor viszont be kell zárnod másra. Vagyis nézd és hallgasd, és ne engedd hogy eltávozzaak a szemeidtől. Mi ne távozzon el? A „szavaimtól”! Azaz folyamatosan nézd az Igémet. És tartsd meg a szíved közepén. Miért? Mert ez az élet. Az élet szavai, Igéje.

Mert élet ez azoknak, akik megtalálják, és az egészségnek a szava, a gyógyulás szava. Szavak, melyek az orvossághoz hasonló hatásúak. Az én Bibliám margóján az van írva: a gyógyszer szava, minden testrészed számára. Most egy mondatra összpontosítunk, és használjuk többé-kevésbé ebben a prédikációban: „hajtsd a füledet az én szavaimra.” Meg fogjuk nézni, mit is mond Jézus ezzel kapcsolatban. Nem mindent, de a legfontosabbakat.

És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére. És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! abbólz én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva. (Máté 15:21-28) 

Azt mondja Jézus, hogy az Ő szavai a gyermekek kenyere. Hajtsd a füleidet azokra - hozzád tartoznak, tiéid. (Mondd: „a gyógyulás a gyermekek kenyere. Ezért a gyógyulás az én kenyerem.”) Vannak, akiknek többször kell kimondani, hogy leérkezzen a szívükbe. Ha csak a fejedben van, nem fog működni a számodra. Akkor jó, ha már a bensődben van ez az Ige. Jézus azt mondta, a gyógyulás a gyremekek kenyere. A gyógyulás családi jogunk is, mert Isten gyermekei vagyunk, Isten családjának a tagjai. Ezért a gyógyulás egyszerűen a miénk, a mi üdvösségi jogunk, mert része az evangéliumnak, a jó hírnek. Az Úr Jézus Krisztus mondja, hogy törvény szerint a mi jogunk a gyógyulás, mégpedig azért, mert az Újszövetség egy jogi dokumentum, Jézus vérével megpecsételve. S ez a miénk! A gyógyulás a megváltásból származó jogunk, mert ez Isten megváltói tervének a része - Ő hordozta a betegségeinket, viselte fájdalmainkat, s az Ő sebeiben meggyógyultunk.

Másrészről a gyógyulás egy szükségből fakadó jogunk: szükségünk van rá, és ezt Isten megadja nekünk (betölti minden szükségünket, mondja az Ige.) Továbbá a gyógyulás imádkozásból származó jogunk is, amit csak kérsz, amikor imádkozol - megadja neked a mennyei Atyánk. Végül a gyógyulás a mi isteni jogunk, mert isteni, mennyei Atyánk isteni gyógyulást ad nekünk, hogy felszabadítson minket bármilyen korlátokból. A királyi asztalhoz való jogunk tartalmazza az isteni gyógyulást is, azért, mert asztalt terít nekünk az ellenségeink előtt.­­

„Hagin testvér, mondhatod ezt nekem, de mi az, hogy hajtsam a fülemet…?” Ne velem vitatkozz, hanem az Igével. Mondtam valakinek, csak azok a jogok illetik meg, amiben hisz is, és nekünk jogunk van a teljes Bibliához, de nincs jogunk a saját hiedelmeinkhez. „Hajtsd a füleidet!” „Ó, én ezt már mind hallottam, minek újra hallani?” - mondhatná valaki. De Isten Igéjében nem az van, hogy valamikor hallgattad az Igét, és ezért fogsz meggyógyulni, ez egy folyamatos jelen idő: „hajtsd a füledet”. Ennek folyamatos cselekvésnek kell lennie. „Az én Igém egészség az egész testnek.” S a Bibliám margóján ott van: gyógyszer a testemnek.

A világban előfordulnak fertőzéses betegségek, s ha elmentél az orvoshoz, adott ezek ellen gyógyszereket. Ha ebben az évben lesz megint egy vírus, el kell menned újra az orvoshoz, és kérni új gyógyszert. Mert a tavaly beszedett gyógyszerek nem hatásosak - újakat kell beszedned. Tehát az Ő Igéje egészség a testnek, de nem elég, ha ezelőtt 10 évvel hallottad, a gyógyuláshoz folyamatosan szedned kell az Igét. Folyamatosan. Nem azt mondta: valamikor már egyszer hajtottad a füledet, sőt azt sem, majd egyszer fogod hajtani azt, hanem jelen időben mondja.

Csak hangsúlyozni tudom: a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallásból, hallásból. Nem abból, hogy valamikor hallottad - folyamatosnak kell lenni az életedben.(Róma 10:17)

Máté 8:1-4 Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága. És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.

Ez az Ige a hegyi beszéd után hangzott el, amikor Jézus lejött a hegyről. Hajtsd a füledet… - mit is mond Jézus? Azt mondta, miután megérintette a leprást: AKAROM, tisztulj meg! (Hajtsd a füleidet Isten beszédére! Amit Jézus mondott, az Isten beszédeként jelentette ki, mondván: amit szóltam, azt az Atyától kaptam. Nem az én saját mondataim ezek, hanem az Atyáméi.) Olvasd el a négy evangéliumot alaposan, figyelmesen, és húzd alá azokat a mondatokat, amiket Jézus mondott - soha nem találsz olyat, amikor Jézus nem akart volna gyógyítani. AKAROM, GYÓGYULJ MEG! Vegyük észre: a leprás tudta, hogy Jézus képes gyógyítani de megkérdőjelezte Isten akaratát. Megkérdezte: HA AKARSZ, meggyógyíthatsz. Tehát hitte, hogy Jézus meg tudja gyógyítani, megkérdőjelezte viszont az akaratát. Nagyon sokan követik a hitetlen teóriát, és meghamisítják Jézus egyszerű tanítását. Jézus ugyanis világossá tette, hogy Ő akarja. Ez volt a válasz a leprás kételkedésére. Ha akarod, akkor megtisztíthatsz engem. Jézus erre egyszerűen annyit mondott: „AKAROM.” S ezzel maga Isten mondta: „akarom, gyógyulj meg.”

Ha egyvalakinek mondta, mindenkinek mondta, mert Ő nem személyválogató! Ne keverjük ezt azzal, hogy valakit szolgálatra hív el. Mindenkit elhív, és mindenkinek engedelmeskednie kell. A mai keresztények inkább követik a leprás kételkedését, mint Jézus szavait. Ő egyszerűen és világosan azt mondta: akarom, gyógyulj meg.

Máté 8:5-10 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.

Látjuk? Jézus azonnal el akart menni (7.vsz: elmegyek és meggyógyítom őt). Jézus soha nem mondta: „most nincs kedvem, nem akarom.” Sohasem fogja mondani ezt azoknak, akik hisznek benne.

10. vsz. Nem találtam ilyen hitet Izraelben. Jézus nagy hitnek tartotta a százados hitét. Mi a nagy hit jellemzője? Egyszerű: hit az Ő igéjében, ez a nagy hit. A százados azt monda: „nem kell eljönnöd a házamba, én a szavaidban hiszek. Azt mondod… Az én hitem a szavaidban van, és abban, hogy neked hatalmad van. Csak mondd ki a szavakat, és a szolgám meg fog gyógyulni.” Később azt mondja Jézus: nem láttam ilyen hitet egész Izraelben, menj haza és a szolgád meg fog gyógyulni.És így is történt.

Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Máté 8:17)

Emlékezz a Példabeszéd 4-re: hajtsd a füledet az Úr beszédére. Ha meg akarod tudni, hogy Isten mit mond nekünk, akkor hallgasd jézust. Mit mond Isten Igéje? Hajtsd a füledeit az én Igémre. Hallgass Jézusra, hallgass Isten Igéjére! Azért hogy beteljesüljön, amit Ézsaiás próféta által mondott az Úr - s így a Szent Szellem által -: Ő hordozta betegségeinket, viselte fájdalmainkat. 

„Igen, igen - mondhatnád -, de…”
Én pedig azt mondom: a „de” nincs benne az Igében! A 13. vsz: Jézus azt mondja: menj az utadra, s amit csak hittél, meglesz neked. Eredj el, és legyen a hited szerint. Hiszem, hogy ugyanezt mondja Jézus nekünk ma: „Legyen a te hited szerint. Csak menj, és amiben hiszel, az legyen meg.” S az ő szolgája még abban az órában meggyógyult.

És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik. Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget; Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. (Máté 8:14-17)

Nayon sok minden van ezekben az Igékben. Most egyetlen igazságot emelnék ki, ami a legfontosabb: sokan hisznek abban, hogy Isten képes gyógyítani, de abban már kételkednek, hogy mindenkit meg is akar. Nézzük meg Péter anyósát. Úgy gondolom, Isten Igéje azért kapcsolta össze Péter anyósát a nagy sokasággal, hogy tudd: a gyógyulás nem csak néhány kivételezetté, pl. egy apostol anyósáé, s az Ige azt mondja: még ugyanaznap - szombaton - Péter anyósa meggyógyult, és este, azaz hat óra után nagy sokaságot vittek hozzá. Sokakat, akik ördögi megszállottak voltak, és szavával kiűzte ezeket a szellemeket, és meggyógyított mindenkit. Miért tette ezt Jézus? Figyeljük csak Isten Igéjét: azért, hogy beteljesedjen Ézsaiás beszéde, „hiszen Ő hordozta betegségeinket, hordozta fájdalmainkat”.

Péter anyósának meggyógyítása kapcsán sokaknak juthat eszébe az a gondolat: "persze, egy apostol anyósát meggyógyítja az Úr, de nem mindenkit." Ám az Ige nem azt mondja, hogy Ő hordozta Péter anyósának betegségeit, és hordozta Péter anyósának fájdalmait. Ha visszamegyünk ahhoz az Igéhez, amikor a leprást gyógyította meg az Úr, vagy a százados esetére is, mondhatnád: „ez egy különleges eset! A leprás zsidó volt, a százados pogány, Isten csak meg akarta mutatni, hogy ő képes ezt is, azt is meggyógyítani, hogy neki hatalma van a zsidók és pogányok föltt is.” Vannak akik ezt így magyarázzák.
De a fejezet egésze azt állítja, hogy mindenkire vonatkozik a gyógyulás! Nem csak a leprásé, a századosé és szolgájáé, vagy Péter anyósáé. Hiszen Ő a MI betegségeinket hordozta és a MI fájdalmainkat viselte! Ez az Ige magyarázza meg azt, hogy mindenkit meggyógyított, aki beteg volt. Hajtsd a füledet az én szavaimra. A Biblia Isten szavait tartalmazza.

Nagyon szeretem ezt a magyarázatot: Jézus = Isten akcióban. Mikor Isten cselekszik, Ő jézus. Mi is Isten akarata? Az, hogy én meggyógyuljak? Ez az a pont, mikor sokan hibáznak. A gyógyítás szolgálatban 51 éve vagyok már benne, és a tapasztalataim szerint a legnagyobb probléma, hogy nem hisznek abban, hogy Isten akarja is az ő gyógyulásukat. Hisznek abban, hogy képes, de abban már nem, hogy akarja. Még akkor sem, ha nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy meggyógyuljanak.

„Lehet, hogy Istennek nem is akarata, hogy engem meggyógyítson. Lehet hogy másokat igen, de engem? Nem jártam mostanában az Úr akaratában…” De ők nem hajtják a fülüket Isten beszédére! Ha Isten beszédére hajtod a füledet, akkor tudod, hogy Jézus azt mondta: nem azért jöttem, hogy a saját akaratomat cselekedjem, hanem azét, aki elküldött engem. Azért, mert ma ettem egy finom sztéket, ez nem jelenti azt, hogy a következő nap nem kellene ennem, ha nem akarok éhen maradni. Nem mondom a pincérnek az étteremben: „nem kérek ebédet, mert a múlt héten már ettem.” Folyamatosan táplálkoznod kell, hogy a tested erős maradjon. De a szellemedet is folyamatosan táplálnod kell, hogy erős maradjon, hogy hitben maradj. Tápláld magad az isteni gyógyulás Igéivel, hogy felépítsd a gyógyulásodat és a a tested meggyógyulásában való hitedet. Isten azt mondja: az én Igém egészség az egész testednek.

A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele. (Apcs 10:38)<

Mit mond Isten? Hogy hajtsuk a fülünket az Igére. Jézus pedig azt mondta: „az én Atyám akaratát cselekszem, nem az enyémet.” Hogyan kente fel Isten Jézust? Nem gondolkoztál el még azon, hogy vajon nem Isten akaratát cselekedte, amikor körbejárt és mindenkit meggyógyított? Biztos vagy benne, hogy Jézus Isten akaratát cselekedte itt a földön? Hiszem, hogy azt tette. Te is hiszed?

Nos, ha Jézus Isten akaratát cselekedte, akkor kérdezem: vajon Isten megváltoztatta az akaratát? Nem, nem. Ennek az egy Igének is elégnek kell lennie, hogy meggyőzzön arról, a gyógyulás Isten akarata.

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. És bár az angyalokról [így] szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává, Ámde a Fiúról [így]: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája. (Zsid 1:1-8) 

Jézus Isten, aki beszél hozzánk. Mit is mond? Amikor körbejárt jót tévén, és minden beteget meggyógyított… - vajon Istennek mi az akarata: hogy néhány embert meggyógyítson, vagy mindenkit? Isten Jézuson keresztül mutatta meg az emberiségnek, hogy Ő szerető mennyei Atya. S mit mond, mikor Jézus által szól hozzánk? A Mt. 7-ben láttuk: ha ti gonosz létetekre jót tudtok adni a gyermekeiteknek, mennyivel inkább a mennyei Atyátok, aki a mennyben van. (Zsid 1:1-8 )

Olvasd el, jelöld meg, húzd alá ezt az Igét, vésd a szívedbe.

Tudjuk, hogy Isten a mi atyánk, mert újjászülettünk. A gyermeke vagy, és Ő mint Atyád szeret téged, és a legjobbat akarja neked. Jó dolgot akar adni a gyermekeinek. „Én, mint mennyei Atya, szeretem a gyermekeimet.” Mennyivel jobban, mint mi emberek! Hányan vagytok itt szülők, akik meggyógyítanátok lázas gyerekeiteket, hogy jobban legyen? Mennyivel inkább Isten, és Neki van is erre hatalma. Kérdezheted: „miért nem gyógyít meg akkor mindenkit?” Azért, mert a hatalom nálad van. Isten csak azt fogja megtenni, amire te „engedélyt” adsz. Isten nem fogja megtenni azt, amit te nem akarsz. Meg tudná tenni, de nem akarja. (Különben néha befogná a szádat, hogy ne beszélj butaságokat.)

Mondhatod: Isten mindent meg tud tenni, amit csak akar. Nem, mert ez esetben Ő fizetné a te tizededet! A II. világháború alatt odajött hozzám egy texasi férfi: „ebben az egész tized-dologban nem hiszek” - mondta nekem. - „Sem Sztálin, sem Mussolini, sem Hitler, sem az ördög nem hisz, hát én ilyen társasában nem lennék!”- mondtam neki. - Úgy nézett rám, mintha arcon vágtam volna. Néhány másodperc múlva hümmögve elsétált.

Gyakran hallom: „ha Isten akarata lenne, meggyógyítana, ebben biztos vagyok! Mivel nem tette, ez nem az Ő akarata.” Isten, és Jézus az életedben tiszteli a jogosultságodat, a hatalmadat. A házadban te vagy az úr. Úgy tekintsd a testedet, mint a házadat. Neked van fölötte hatalmad. A te döntéseden múlik, hogy az ördögnek adod a hatalmat, vagy Istennek. Az otthonodban szintén te gyakorlod a hatalmat. Így hatalmad van a gyermekeid élete fölött is, amíg kicsik. De aztán megnőnek, megházasodnak, s akkor már nekik van hatalmuk a saját életük felett. Akkor már a szülőknek nincs.

Mennyi problémát okoznak az emberek maguknak, amikor az ördöggel működnek együtt. Ilyenkor minden bánat, könny már csak önsajnálat. Ha csak azt tennék az emberek, amit a Biblia mond, olyan sok szomorúságtól és szenvedéstől kímélnék meg magukat!

Hogyan is kezdődött az emberiség történelme? Mózes első könyve eredetileg a teremtés, származás könyve. Amikor a föld és az ég teremtését befejezte az Úr: Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját...

…Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. (1Móz 2:4-9;24)


Ez az Ige már meg is oldja az anyósproblémát sokszor. A férfinak és az asszonynak el kell hagynia a szüleit, és ragaszkodniuk kell egymáshoz - tudod mit jelent az, hogy „ragaszkodni”? Ne engedd el, ragadd meg, ne engedd eloldódni a köteléket. A férfinak és a nőnek egyaránt ez parancs. Ismertem olyan fiatalembert, aki Biblia iskolába akart jönni, de a szülei miatt nem tette. Nem volt elég esze ahhoz, hogy elhagyja a szüleit, miután megházasodott. A házasságuk zátonyra is futott. Mondtam neki: „ez az első lehetőség az ördögnek, ha a szülők együtt laknak a fiatal házasokkal.” Nem azt mondom, hogy egy városban sem lakhatnak, hanem hogy a hatalmuk, uralmuk alól ki kell jönni. Ha valaki nem engedelmeskedik egy dologban, nagy a valószínűsége, hogy másban sem fog. Az engedetlenséggel ajtót nyitsz az ördögnek. Sokkal jobban jársz, ha hallgatsz arra, amit a Biblia mond. Legyen a Biblia a végső tekintély az életedben!

Tehát visszatérve: hatalmad van a saját házadban, a tested fölött, a családod fölött. A gyerekek miután felnőnek és megházasodnak, és saját életet kezdenek élni, attól kezdve már az ő hatalmukban van az életük, minden tekintetben: természetes szinten, és szellemben is. Isten nem tud töbet tenni a házadban annál, amennyit adsz neki. Mert úgy teremtette az embert, hogy saját akarata legyen. Jézus mondja:Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. (Jel 3:20) Hiába vagy újjászületett keresztény, a saját akaratod megmaradt. Meg tudod nyitni a füledet arra, amit Isten mond, de be is tudod zárni.

Isten azt mondta: „ha gonosz létetekre jó ajándékokat adtok a fiaitoknak, mennyivel inkább mennyei Atyátok. Ő jó dolgokat ad nektek, a gyermekeinek, akik kérik.” Ne felejtsd el, hogy ezt hitben kérik, ahogy az Ige környezetéből kiderül. Isten akar jót tenni az életünkben, de nem teszi, amíg nem engedjük. Ehhez kérni kell. Hála Istennek, ha ezt megtesszük, Ő cselekszik.

Kezdetben szólt különféle módokon, a prófétákon keresztül, az utolsó időkben szól egyszülött Fia által.(Zsid 1:1) Jézus maga Isten, amint szól hozzánk. S mit is mond nekünk az Apcsel 10:38-ban? „Széjjeljárt és jót tett…„ Azt mondja, hogy sátán az elnyomó, az igába taszító, de Isten a szabadító. Jézus a szabadító! Isten kente fel, hogy szabadító legyen. Jézus a gyógyító! Honnan gondoljuk ezt? Ez rejtély? Nem - a Bibliában minden világosan le van írva, a rejtély le van írva, mert a Szent Szellem a tanító, s már nincs semmi titok előttünk. Sátán akar megtéveszteni, aki a kínzó, aki a betegségek, fájdalmak szerzője.

A Jelenések könyve szerint a sátán az idők végén meg lesz semmisítve, és a Biblia szerint azután már semmit sem tud ártani vagy rombolni. Ma még jöhet rombolás, fájdalom, és a sátánnak kell lennie a forrásának, hiszen amikor el lesz távolítva a földről, már nem lesz pusztulás és fájdalom.

Jézus azt mondja - hajtsátok a fületeket az ő mondására! -: A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. (Ján10:10) Lehet nekünk még több életünk, és ebben még jobban bővölködhetünk. Mondhatod: „Isten rám tette ezt a betegséget, biztosan célja van vele, rejtélyes, számomra nem jelentette ki.” Ezzel ezek az oktondi hívők ajtót nyitnak az ördögnek, és engedik, hogy megrabolja őket Isten áldásaitól, a gyógyulástól, az egészségtől, amit Isten meg akar adni nekik. Isten egy jó Isten. Ő azt akarja, hogy jól légy! „Fiam, hajtsd a füledet az én beszédeimre, ne távozzanak el a te elmédtől, tartsd meg a szíved közepén, mert ezek élet azoknak, akik megtalálják. A szavam egészség az egész testnek.”

Ez kell hogy legyen Isten akarata, különben nem adta volna az Igéjét. Az Ő akarata kell hogy legyen a gyógyulás a gyermekei életében, ha nem az lenne, akkor Isten Igéjének meg kellene mutatni, hogyan tudunk Isten akarata ellenére meggyógyulni. Ehelyett azt mondja: „hajtsd a füleidet a beszédeire.” Ha Isten ezt akarja, miért ne akarnánk mi is? Az embereknek lehet rossz képük is Róla, torzított jellemű Istent látnak sokan. De ha az Igében keresik az Ő karakterét, akkor már helyes képet kapnak. „Hajtsd a füleidet az én beszédeimre, mert élet az mindazoknak, akik ezt teszik, és egészség egész testüknek.”

Néhány éve Új-Mexikóban prédikáltam egy helyi gyülekezetben, ahol a feleségemmel voltunk. Szombat este a teljes evangélimi üzletemberek összejövetelén beszéltünk, vasárnap pedig egy hit-szemináriumot kezdtem el, ami öt napig tartott. Előtte néhányan összejöttek imádkozni, s mi is odatartottunk a feleségemmel, amikor egy hölgy megállított minket. Mondtuk, hogy sietünk az imaalkalomra, és máris késésben vagyunk, mert betegeknek szolgáltunk eddig. A hölgy így velünk lépést tartva újságolta el, hogy 47 éves, és ma van először életében egy új cipő a lábán.

Ezt különbözőképp lehetne értelmezni, akár így is: „szegény asszony, mostanra engedhetette meg magának, hogy új cipőt vegyen…” Sok gondolatod támadhat ugye? De a hölgy folytatta: „én nyomorék lábbal születtem. Egész életemben csak az egyik lábamra tudtam normális cipőt venni, de soha nem tudtam egy párat. A másik ugyanis olyan torz volt, hogy speciális cipőre volt szükségem. A nyomorék lábam rövidebb volt és el is volt deformálódva.” Majd így folytatta: „soha nem gondoltam, hogy meggyógyulhatnék, de valaki adott egy tanítássorozatot kazettán.” (Amit mi Hit-sorozatnak neveztünk el.) A hölgy hozzátette: „teljes evangéliumi gyülekezetben nőttem fel, de soha nem volt arról szó, hogy meg tudok gyógyulni. Ám meghallgattam a kazettáidat, és először az Igék semmit sem jelentettek számomra. De újra és újra és újra meghallgattam őket.” Hat hónappal később, miután naponta meghallgatta azokat, vagy másképp: hat hónappal azután, hogy fülét Isten Igéjének a hallgatására adta oda, meggyógyult! A hölgy azt mondta, soha senki nem imádkozott érte, pedig a gyülekezetben rendszeresen imádkoztak a betegekért - „senki sem helyezte a kezét rám, sőt, még magamért sem imádkoztam.”

Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy ne kérjetek imát, vagy ne imádkozzatok a gyógyulásotokért, hisze a Biblia tanít erre minket. De a Példabeszédekben azt mondja Isten: „hajtsátok a fületeket az én beszédeimre, tartsd meg a szíved közepén, mert életük ez azoknak, akik hallgatják és egészség.” Itt nincs egyetlen utalás sem arra, hogy imádkozni kellene. Természetesen Isten nagyon sokszor az imádra is válaszol - a te szinteden - , csak azt szeretném mondani, hogy ebben az Igében egy szó nem szerepel az imáról.

Ennek a hölgynek az életében valósággá vált ez az Ige. A fülét Isten szavának hallására adta, szemét nem távoztatta el tőle, szíve közepébe rejtette, és így élet lett a számára és egész testének egészség. Tehát hat hónap kitartó hallgatása a tanításoknak - semmi mást nem tett, mint négy órát hallgatta ezeket - s mi történt? Nőtt benne Isten Igéje. Érted már? Láttunk már csodákat, s azt várjuk, hogy hasonló módon történjen a mi életünkben is. S meg is fognak, mert ez is Isten Igéje.

De ez az Ige mindig működik!

Nem tudom neked garantálni, hogy egy gyógyító összejövetelen meg fogsz gyógyulni, mert a Szent Szellem adja az ajándékait, ahogy akarja. Nem tudom most sem, hogy a gyógyítás csodája ma megtörténik-e. Az 1 Korinthus 11:12 alapján: „ahogy a Szellem akarja.” Azt sem tudom garantálni, hogy különleges hit alapján fogsz megyógyulni, bár néha így történik, de nem tudom garantálni. Mert az 1 Korinthus 11:12 alapján a Szent Szellem kilenc megjelenését Ő határozza meg. De azt tudom garantálni, hogy Isten Igéje mindennap képes működni az életedben! Számíthatsz rá, mert Isten áll a Biblia minden egyes szava mögött - s Ő mondja, hogy figyelmezz az Igére.

Mi történt volna, ha ez a hölgy három hónapig hallgatja a tanítást, és utána abbahagyja? És mi történt volna, ha hat hónap után sem lett volna eredmény? Abbahagyta volna? De ő azt mondta: hat hónap után nem imádkoztam, és senki sem imádkozott értem, a lábam egyszer csak, egyik pillanatról a másikra normális lett, olyan mint a másik. 46 éves korában mindkét lába egészséges volt! Ha azt mondod: „ó, ez számomra úgysem működne!” - akkor felejtsd el.

Megnéztük a feleségemmel a lábát, és teljesen normális volt mindkettő. Elfogadtuk hát a bizonyságát. De nem tudom, te hogy vagy, én szeretek utánanézni a dolgoknak. A hölgy mondta nekem: „egyik barátod, akiről említést tettél a prédikációban, pásztorom volt korábban.” A találkozásunk után felhívta a feleségem ezt a bizonyos pásztort, és ahogy megemlítette a hölgy nevét, az rögtön rávágta: „akinek az egyik lába nyomorék, arról beszélsz, ugye?” A feleségem mondta: „már nem az, meggyógyult.” A vonal másik végén a pásztor erősítette: de bizony nyomorék, már így született.” Tehát a bizonyságtevés helyes volt, láttuk a teljesen egészséges lábait. Hogyan történhetett ez meg?

Félre ne értstetek, nem beszélek a Szent Szellem csodái ellen. Most nyáron Philadelfiában tartottunk egy összejövetel sorozatot, első alkalommal négy tolószékes ember ült a színpad előtt . Hirtelen a Szent Szellem kenete jött rám, a különleges hit kenete, amit a Szent Szellem abban a pillanatban megadott. Azt mondta, mutassak rá az egyikükre. Ezt tettem, s mondtam az illetőnek: „amikor még egyszer rád mutatok, ki fogsz szállni a tolószékből” - és így is történt. A másik három hölgy felé nem így szolgáltam, mert a Szent Szellem a csodák megjelenését adja, ahogy akarja. Tudtam hármójukért hittel imádkozni, akik ezt elfogadták, és meg is gyógyultak.

Ezt azért mondtam, hogy illusztráljam a különbséget. Keresztényként az jelenthet problémát, hogy mivel láttunk már ilyet, a saját életünkben is hasonló módon akarjuk a csodát. De az vagy megtörténik, vagy nem. Ám Isten Igéje mindig működik! Ezért tanítjuk folyamatosan azt, és hangsúlyozzuk, hogy az emberek hajtsák a fülüket rá. S garantálom, hogy ennek csoda-eredménye lesz. Ezért a nyomorék hölgyért nem kellett imádkozni, mert egyszerűen helyreállt a lába. Nem csoda által, nem a gyógyítás ajándéka által, nem is különleges hit által, hanem hat hónapi Ige hallgatás után. Elmondta: „lassan kezdett el a szívemben érni az üzenet, nem hirtelen, hanem fokozatosan növekedett a hit, míg végül a gyógyulás teljesen természetessé vált a számomra.” Pusztán azért gyógyult meg, mert hallgatta, amit Isten mondott. Nem ez az egyedüli módja, hogy valaki meggyógyuljon, de ez a legbiztosabb módja. Ha ezt teszed, mindig az úton maradsz.

John G. Lakes mondta, aki pünkösdi volt: „nagyon sokszor történik azonnali gyógyulás velünk, de az emberek utána elmennek, és el is felejtik. A kilenc leprásból csak egy ment vissza megköszönni. De ha fokozatosan gyógyul meg, aki hitben jár, egyre jobban és jobban lesz, ráadásul egy nagy szellemi leckét is megtanul - s ez egész életében működöképes lesz. Köszönjük Uram a Te Igédet!

(Megvallás: Isten Igéjére hajtom a fülemet, mert az Ő Igéje, szavai élet mindazoknak, akik megtalálják azt, az Ő Igéje élet a számomra, és az Ő szavai egészség egész testemnek a fejem búbjától a talpamig. Isten Igéjében járok, tehát így életben járok, és egészségben, Isten Igéjében járok, az dolgozik bennem, s ez az Ige egészséget eredményez, és gyógyulást. Mg vagyok gyógyulva, tele vagyok élettel, egészséges vagyok, azért mert Isten Igéjében járok, és az mindig működik bennem.)

Annyira izgalmas az Igét olvasni, nagyon fontos számomra ez a fajta gyógyulási mód, mert én is így gyógyultam meg. Tudtam, hogy soha nem játszhatok a velem egykorúakkal - 17 éves koromig. Láttam őket, ahogy szaladgálnak, nevetgélnek, az én gyerekkorom soha nem volt normálisnak mondható, ráadásul végül ágyhoz kötött lettem tizenhat évesen. Több hónapig, tizenhat hónapig feküdtem. Tudom mit jelent, amikor valaki önállóan soha nem tud semmit tenni, mindig rá van szorulva valakire, még étkezésben is. Mintha egy barlangba lennél zárva, borzalmas érzés, szinte lehetetlen leírni.

Emlékszem, milyen, mikor nappal azt kívánod, bárcsak éjjel lenne, éjjel pedig azt, bárcsak nappal. Emlékszem, öt orvos is lemondott rólam: „ennek a fiúnak meg kell halnia.” - jelentették ki. Odakint ragyogó nappal volt, de a szobámban sötétség és halál. Emlékszem, megkérdezték tőlem: „milyen éneket énekeljünk a temetéseden?” Hála Istennek voltam így - de csak VOLTAM! Halleluja!!! Dicsőség Istennek!

Ott voltam, amikor a fény betört az életembe, mert az Ő Igéje fényt ad. Addig azonban nem tud betörni a szívedbe, míg a füledet nem hajtod az Igére. Mert Isten Igéje ad fényt. Sokan nem is tudjátok elképzelni ezt a helyzetet. Már ismertem a Márk 11:24-et korábbról, mielőtt betegágyba kerültem volna. Emlékszem, éjszakánként azt vártam, hogy meghaljak. S mikor mindenki más is ezt várta, emlékszem, ezt az Igét ismételgettem. Nem egyszer egész éjszaka ismételgettem ezt az Igét, több ezerszer elmondtam, mielőtt meggyógyultam volna. Egész éjszakákat imádkoztam a Márk 11:24 ismételgetésével. De hála Istennek, a fény végül betört az életembe. Egész testem egészséges lett.

Mondhatod: „Könnyű neked, Isten elhívott, hogy az Igéjét prédikáld.”
Nem ezért gyógyultam meg, hanem mert az Ő Igéjére hajtottam a fülemet!

Fordította: Orbán Tibor

-

Testvérek - Tápláló szent kenyér

2012. november 5.

Máté evangélium 17. fejezet: az Úr Jézus dicsőségben jelenik meg (revideált)


Mát. 17,1 És hat nap múlva magához [vagyis maga mellé] vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magukban [külön] egy [igen] magas hegyre.

Mát. 17,2 És elváltozék [és átalakult] előttük, [ott szemük láttára], és az ő orcája ragyog [fénylik, és világítani kezdett] vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn [és fehéren ragyogott, tündökölt], mint a fényesség [és úgy vakított, mint a fény, mint a napsugár; mert ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának].

Mát. 17,3 És ímé megjelenék [és egyszerre láthatóvá lett] ő nékik [és megjelent előttük] Mózes és Illés, akik beszélnek [illetve beszélgettek] vala Ővele [vagyis Jézussal].

Mát. 17,4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó [kellemes, eszményi szép, és kitűnő)] nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk [én felállítok] itt három hajlékot [három sátrat], néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

Mát. 17,5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes [és fénylő, ragyogó, világos] felhő borítá [és takarta, árnyékolta] be. [És hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk; nagy fényes köd vevé körül] őket. és ímé szózat lőn [és hang hallatszott] a felhőből [vagyis a ködből], mondván: Ez az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] Fiam, akiben én gyönyörködöm [kiben én megnyugodtam; ő nyerte el tetszésemet; Őbenne telik kedvem]: Őt hallgassátok [és reá hallgassatok].

Mát. 17,6 És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének [arcra borultak] és igen megrémülnek [és nagyon és roppant megijedtek, megrettentek, és nagy félelem fogta el őket].

Mát. 17,7 Jézus pedig hozzájuk menvén [és hozzájuk lépve], illeti [ás megérintette] őket, és monda: Keljetek [és álljatok] fel és ne féljetek!

Mát. 17,8 Mikor pedig szemeiket [vagyis tekintetüket] fölemelik [és felnéztek, feltekintettek], senkit sem látnak, hanem csak Jézust egyedül*

*Márk bizonyságtétele így hangzik:És hat nap múlva magához (vagyis maga mellé) vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük (az ő szemük láttára); És a ruhája fényes lőn, igen fehér (és olyan tündöklő fehérré lett), mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot (három sátrat), néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja vala mit beszél (és nem tudta, mit mondjon), mivelhogy megrémülének (mert annyira megrettentek). És felhő támada, mely őket befogá (és beárnyékolta), és a felhőből szózat jöve (és hang hallatszott), mondván: Ez az én szerelmes (szeretett) Fiam; őt hallgassátok (és reá hallgassatok). És mikor nagyhirtelen körültekintenek, senkit sem látnak többé maguk körül (már senki mást nem láttak maguk mellett csak), egyedül Jézust” (Márk. 9,2-8)

(az időpont megjelölésében: „hat nap múlva”, nem számítja a határnapokat, míg a római módon számító Lukács nyolc napról beszél). 

Lukács bizonyságtétele szerint, amikor az Úr Jézus a tizenkét tanítványát kiküldte az evangélium hirdetésére: „És lőn e beszédek (elhangzása) után mintegy nyolcad nappal (vagyis mintegy nyolc nap múlva), hogy (Jézus) maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn (és fehéren tündöklött). És ímé két férfiú beszél vala Ővele, kik valának Mózes és Illés. Kik dicsőségben megjelenvén, (élete végéről szólottak, és) beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni (amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie) Pétert pedig és a vele lévőket (vagyis a társait) elnyomá az álom; de mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele (ott) állnak vala. És lőn, mikor azok eltávoztak Őtőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot (vagyis készítsünk három sátrat), egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond. És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat (vagyis őket) beárnyékozá; ők pedig megfélemlének (és nagyon megrémültek), mikor azok bementek a felhőbe (amikor a felhőbe kerültek). És szózat lőn (és hang hallatszott) a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam (akit kiválasztottam), őt hallgassátok (és reá hallgassatok). És mikor a szózat lőn (és a hang hallatszott), találtaték Jézus csak maga (már Jézust egyedül találták). Ők pedig hallgatnak, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban” (Luk. 9,28-36)

Péter apostol bizonyságtétele: „Mert nem mesterkélt (és nem kitalált) meséket (mítoszokat) követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét (és megjelenését); hanem mint akik szemlélői voltunk az Ö nagyságának (mert szemtanúi voltunk isteni fenségének). Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott (és ilyen szózatot intézett): Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm: Ezt az égből (vagyis a mennyből) jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen” (2 Pét. 1,16-18)

Már Mózes így prófétált az Úr Jézusról, ezt mondva: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat, mint én: azt hallgassátok (és őreá hallgassatok)! Mind a szerint (egészen úgy), amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a (össze)gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé (mert nem tudom tovább hallgatni) az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé (mert nem tudom tovább nézni) ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak (mert meghalok)! Az Úr pedig (így szólt hozzám és) monda nékem: Jól mondták, amit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és (ő pedig) megmond nékik mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon (és azt én felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,15-19)

És az apostol megerősíti, hogy kiről szólt a prófécia: „Mert (maga) Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai (vagyis testvéreitek) közül, mint engem (vagyis olyat, mint én); őt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd (és amit csak mond) néktek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül” (Csel. 3,22-23)

Ézsaiás pedig így beszél az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én szolgám, akit gyámolítok (és akit támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé (mert Szellememmel ajándékoztam meg), törvényt beszél (és hirdet) a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mát. 17,9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá [és meghagyta, a lelkükre kötötte] nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el amit láttatok [vagyis ezt a látomást], míg fel nem támadt [és életre nem kelt] az embernek Fia a halálból [és a halottak közül].

Mát. 17,10 És [erre] megkérdezték Őt az Ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók [és miért tanítják azt a törvénytanítók], hogy előbb [vagyis először] Illésnek kell eljőnie?

Mát. 17,11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony [valóban] eljő előbb, és mindent helyreállít;

Mát. 17,12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt [de nem ismerték fel], hanem azt mívelék vele, és [kényük-kedvük szerint bántak vele, és azt tették], amit [csak] akarának. Ezenképpen [és ilyen módon, és hasonlóan fog] az Emberfia is szenvedni* majd őtőlük.

260 Szenvedni: (paszkhó): átél, megtapasztal; elvisel, eltűr.


Mát. 17,13 Ekkor [látták be, és] értették meg a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról szól [és beszél] nékik*

*Márk bizonyságtétele: „És megkérdezték őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés (már el) is eljött, és azt cselekedték (és tették) vele, amit (csak) akartak, amint meg van írva ő felőle” (Márk. 9,11-13)

Lukács így számol be Bemerítő János sorsáról: „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett (és megintetett) ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért (vagyis minden gonosz tettéért), amiket Heródes cselekedett, Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté (tömlöcbe csukatta)” (Luk. 3,19-20)

 „Majd elküldvén [embereit a király], fejét véteté Jánosnak [vagyis lefejeztette Jánost] a tömlöcben [a börtönben]” (Mát. 14,10)  

És így folytatja az Úr Jézus: „Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én (hírvivő) követemet [vagyis angyalomat] a te orcád [a te színed] előtt, aki megkészíti előtted a te útadat, [hogy előtted járva előkészítse a te útadat]. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek [az asszonyok magzatai] között nem támadott [és nem lépett fel] nagyobb Bemerítő Jánosnál [mert Ő legnagyobb azok között, akik valaha is megszülettek erre a világra]; de aki legkisebb a mennyeknek országában [az egek Istenének Királyságában], nagyobb nálánál” (Mát. 11,10-11)

Zakariáshoz angyalt küldött az Úr, hogy bejelentse az örömhírt, fia születik, és a születendő gyermek feladatáról így szól: „Monda pedig az angyal néki: … nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő [vagyis mámorító, és bódító] italt nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít [vagyis visszafordít] az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És az Ő [vagyis az Úrnak színe] előtt fog járni az Illés szellemével [jelentése: erősségem az Úr] és erejével [(dünamisz) képességével, és erejével, hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [és visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [vagyis a megigazultak vagy megigazítottak, igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára térítse, és vezesse; és a megigazultak észjárására, és megfontoltságára hozza; vagyis az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé] tökéletes [és alkalmas; és tökéletesen felkészült] népet” (Luk. 1,13-17)

És őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (és egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (vagyis hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön (sőt jön már), azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (és téríti), a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)

Mát. 17,14 És mikor [visszamentek és] a sokasághoz [a tömeghez] értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén [térdre borult, térdre hullott] Őelőtte [és így kérlelte őt],

Mát. 17,15 És mondván: Uram, könyörülj [segíts] az én fiamon, mert holdkóros [epilepsziás és nagyon sokat] és kegyetlenül [gonoszul] szenved [és rosszul van]; mivelhogy [sokszor megtörténik vele, hogy] gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

Mát. 17,16 És [amikor] elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták [nem voltak képesek; de ők képtelenek voltak] őt meggyógyítani*

*Lukács így mondja el a történetet: „És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak (vagyis lejöttek), sok nép (és nagy sokaság) méne elébe. És ímé egy (ember) a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: És ímé (időnként valami) szellem megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja (és rázza) őt, annyira, hogy tajtékot túr (vagyis tajtékzik), és nehezen megy el tőle (miután meggyötörte), szaggatván őt. És kértem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták” (Luk. 9,37-40)

Márk beszámolója a tanítványok tehetetlenségéről, így hangzik: „És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengenek (és vitatkoztak) vala. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodik (és megdöbbent), és hozzásietvén (és eléje futva) köszönté őt. Ő pedig megkérdezi az írástudókat: Mit versengetek ezekkel, (miről vitatkoztok velük)? És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, akiben néma szellem van. És ahol csak előfogja (megragadja), szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr (mert úgy leteperi őt, hogy tajtékzik), a fogát csikorgatja, és elfonnyad (és megmerevedik). Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták” (Márk. 9,14-18)

Mát. 17,17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult [elfordított, eltérített, eltévelyedett, elhajlott, fonák, romlott, torz] nemzetség [és nemzedék]! Vajon meddig leszek veletek [meddig kell még köztetek maradnom; meddig tűrjelek és hordozzalak titeket]? Vajon meddig szenvedlek titeket [meddig kell még türelmesnek lennem veletek; meddig foglak még elviselni benneteket]? Hozzátok őt [azt a fiút] ide nékem [vagyis hozzám].

Mát. 17,18 És megdorgálá őt Jézus [rákiáltott; ráparancsolt; keményen, szigorúan rászólt], és kiméne belőle az ördög [vagyis a démon, a gonosz szellem]; és meggyógyult a gyermek azon órától fogva [és attól az órától fogva egészséges lett a gyermek]263
Mát. 17,19 Ekkor [amikor Jézus egyedül volt] a tanítványok magukban Jézushoz menvén [odamentek hozzá], és mondának néki: Mi miért nem tudtuk [miért nem voltunk képesek] azt [a gonosz szellemet] kiűzni [kihaj(í)tani]

Mát. 17,20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt [a ti kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek]. Mert bizony [és igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [és számotokra].

Mát. 17,21 Ez a fajzat pedig ki nem megy [mert ez a fajta pedig nem távozik el], hanemha könyörgés [vagyis imádság] és böjtölés által*

Az Úr azért mondja ezt a tanítványainak, mert nem sokkal korábban történt, hogy: „És előszólítván [magához hívta] tizenkét tanítványát, (telj)hatalmat [képességet, felhatalmazást, jogosultságot] ada nékik a tisztátalan [és gonosz] szellemek felett. Hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(fajta) betegséget [bajt, csapást] és minden erőtlenséget [és gyengeséget]” (Mát. 10,1)

Lukács is bizonyságot tesz arról, hogy az Úr mielőtt kiküldi a tanítványait: „… ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen (vagyis minden démonok, gonosz, tisztátalan szellemek felett), és betegségek gyógyítására. (Luk. 9,1)

És Márktól megtudjuk, hogy az Úr: „… kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan szellemek (démonok) fölött.” (Márk. 6,7)

Mert a hitetlenség szellemét csak ima és böjt által lehet kiűzni: „És Jézus … monda nékik: Legyen hitetek (és higgyetek) Istenben. (Más fordítás: legyen Isten hite bennetek). Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj (és emelkedjél) fel és ugorjál (vesd magadat) a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki (mert annak meg is adatik az), amit mondott” (Márk. 11,22-23)

Mát. 17,22 Mikor pedig [újra együtt voltak, és] Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik [mert szükségszerű, hogy az Emberfiát átadják majd az embereknek];

Mát. 17,23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad [és életre kel]. És [erre] felettébb megszomorodnak*

*Márk bizonyságtétele: „És onnét (elindulva, és) kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja (és felismerje). Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. De ők nem értik vala e mondást (ezt a beszédet), és féltek őt megkérdezni” (Márk. 9,30-32)

Lukács is bizonyságot tesz: „… monda az ő tanítványainak: Vegyétek füleitekbe (és jegyezzétek meg jól) ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. De ők nem érték e mondást (ezt a kijelentést), mivel el vala rejtve előlük, hogy ne értsék (és hogy fel ne fogják) azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől (a kijelentés értelméről)” (Luk. 9,43-45)

 Az Úr Jézus feltámadása, és a Szent Szellem kitöltetése után az apostolok központi üzenete ez, azt is kijelentve, hogy miért történt mindez: „Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket (ezeket az igéket). A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert (akit az Isten igazolt) előttetek erők, csudatételek és jelek által. Melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből (az Isten elhatározott döntése és terve szerint) adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára (vagyis kínoszlopra) feszítve megölétek (mert ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek): Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,22-24)

Pál apostol kísérőivel Thessalonikába érkezett, ahol volt a zsidóknak zsinagógájúk, és: „Pál pedig, amint szokása vala, beméne hozzájuk, és három szombaton át vetekedék (és vitába szállt) velük az írásokból (vagyis az Írások alapján). Megmagyarázva és kimutatva (és bizonyította nekik), hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek” (Csel. 17,2-3)

Mert Ő az: „aki halálra adatott [vagyis halált szenvedett; mert ki lett szolgáltatva] bűneinkért [azaz: vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott [vagyis feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]. De Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (Róm. 4,25; 1Kor. 15,20)

És minden városban ezt hirdeti az apostol, példát adva minden igehirdetőnek: „Mert azt adtam előtökbe [erre tanítottalak] főképpen [és elsősorban azt hagytam rátok], amit én is úgy vettem [amit magam is kaptam; (melyet én is tanultam)], hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért [vagyis céltévesztésünkért] az írások szerint. És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott [és életre kelt] a harmadik napon az írások szerint (1 Kor. 15,3-4)

Mát. 17,24 Mikor pedig eljutottak [és megérkeztek] vala Kapernaumba, a kétdrahma-szedők [akik a templomadót szedték] Péterhez mennek és mondának néki: A ti mesteretek [a ti tanítótok] nem fizeti-é a kétdrahmát [a templomadót? (a kétdrahma = fél siklus (20 krajcárnyi értékű)]

Mát. 17,25 Monda: [de] Igen. És mikor beméne a házba, megelőzi őt Jézus, mondván: Mit gondolsz [és hogy vélekedsz] Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól-e, vagy az idegenektől [vagyis másoktól]?

Mát. 17,26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok [ezek szerint a fiaiknak nem kell fizetni; akkor tehát a fiak adómentesek].

Mát. 17,27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk [fel ne háborítsuk; hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek], menj a tengerre [vagyis eredj a tóra], vesd be a horgot, és vond [fogd] ki az első halat, amely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert [egy ezüstpénzt] találsz [majd] benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted [a kettőnk templomadójaként]*

*Az Úr Jézus kijelentése a templomadó (vagyis a szent sátor adója) céljáról: „Azután szólt az Úr Mózesnek, mondván: Mikor Izráel fiait (a számba veendőket) fejenként számba (vagyis névjegyzékbe) veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az ő megszámláltatásakor (vagyis adjon mindenki váltságdíjat magáért az Úrnak), hogy csapás ne legyen rajtok (hogy ne érje őket csapás (ptószisz): romlás, összeomlás, bukás) az ő megszámláltatásuk miatt. Ezt adja mindaz, aki átesik a számláláson (vagyis a számba vételen): fél siklust (argürion): ezüstpénz, drachma vagy sékel=siklus) a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak (vagyis fele legyen az Úrnak szóló felajánlás). Mindaz, aki átesik a számláláson, húsz esztendőstől fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak. A gazdag ne adjon többet, és a szegény (a nincstelen) ne adjon kevesebbet fél siklusnál, amikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti életetekért (vagyis amikor megadjátok az Úrnak szóló felajánlást váltságdíjul magatokért, életetekért). És szedd be az engesztelési pénzt (a váltságdíjat) az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorának szolgálatára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az, az Úr előtt, (a meglátogatás, az Úr jelenlétében) engesztelésül a ti életetekért (hogy mint értetek adott váltságdíj emlékeztesse az Urat Izráel fiaira)” (2 Móz. 30,11-16)

És az Úr Jézuskijelentése: „Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek (és sáncot húznak), és körülvesznek (körülzárnak) téged, és mindenfelől megszorítanak (és szorongatnak) téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned (akik benned laknak); és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg (és nem ismerted fel) a te meglátogatásodnak (episzkopé: vagyis a meglátogatás) idejét” (Luk. 19,43-44)





*Márk bizonyságtétele így hangzik: „Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség (és nemzedék), meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a szellem azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala

(Más fordítás: és amikor meglátta őt a szellem, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott).

És megkérdezé (az Úr Jézus) az atyját (vagyis a fiú apjától): Mennyi ideje, hogy ez esett rajta (hogy ő így van)? Az pedig monda: Gyermeksége (vagyis gyermekkora) óta. És gyakorta (és sokszor) veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse (hogy elpusztítsa) őt; de ha valamit tehetsz (szánj meg minket), légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek

(Más fordítás: Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz).

A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek (és segíts a hitetlenségemen). Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul (és összefut), megdorgálá a tisztátalan szellemet (és ráparancsolt), mondván néki: Te néma és süket szellem, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás és erős szaggatás között kiméne

(Más fordítás: Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle);

az (a gyermek) pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt (hogy vége van). Jézus pedig megfogván (megragadta a) kezét, fölemeli (és magához térítette); és az fölkele” (Márk. 9,19-27)

 Lukács is bizonyságot tesz a történtekről: „Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség (és nemzedék)! Meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek (és szenvedlek még) titeket? Hozd (és vezesd) ide a te fiadat! Amíg pedig az (a fiú feléje tartott, és) odaméne, azon közben az ördög (vagyis a démon, a tisztátalan szellem) földhöz üté (leteperte és megrázta) azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá (és ráparancsolt) a tisztátalan szellemet, és meggyógyítá a gyermeket, és (vissza)adá azt az ő atyjának (az apjának). Elálmélkodnak pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején (és nagyságán). Mikor pedig mindnyájan csodálkoznak mind azokon, amiket Jézus cselekedik, monda az ő tanítványainak” (Luk. 9,41-43)

„… Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába” (Mát. 18,3)

Mózesen keresztül pedig így hangzik a prófécia: „Gonoszak voltak hozzá (elromlottak), nem fiai (már), a magok gyalázatja; romlott és elvetemült (hitvány, fonák és hamis) nemzedék (ez)” (5 Móz. 32,5)

Indulj a harcba

Ima: szabadításért


„Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitől védj meg engem!” (Zsolt. 140,2)


Az Úr a tanító


„Én az Úr (Jahve) vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik. Azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ésa 48,17)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Vigyázz azokkal az apróságokkal, amelyek figyelmet igényelnek. Azok a részletek, amelyeket ebben az időben figyelmen kívül hagysz, megakaszthatják a szellemi sodródásodat, és később nagyobb problémákat okozhatnak.

A mostani alaposságod nagy hasznodra lesz neked is és a körülötted levőknek is a jövőben.

Fordíts időt arra, hogy minden feladatot jól végezz el, mondja az Úr. Örülni fogsz majd, hogy megtetted. 

Énekek Éneke 2:15 Fogjatok nekünk rókákat, kis rókák rontják a szőlőket; pedig a mi szőlőnk virágzásban van.
https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3042054485133650203-4297738787004923460?l=gyurinaploja.blogspot.com

Szeretnél boldogulni? Légy alázatos!


"Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket." (Jakab 4:10)

Ha meg szeretnéd szüntetni a konfliktusokat az életedben, ha szeretnél jól kijönni másokkal, akkor meg kell tanulnod bocsánatot kérni Istentől és azoktól, akiket megbántottál. Jakab 4:8-ban ezt olvassuk: "Tisztítsátok meg a kezeteket, ...és szenteljétek meg a szíveteket". A kezünk a viselkedésünket szimbolizálja, a szívünk pedig a hozzáállásunkat.

Pál alapvetően ezt írja: Tisztítsd meg a cselekedeteidet! Bánd meg az önzőségedet. Igenis nagy ügy, mikor a társad érzései sérülnek. Vedd komolyan. Ha valaki azt mondja, megbántottad, akkor így is volt! Talán számodra nem olyan nagy ügy, de neki igen. Bocsánatot kell kérned.

Gondolj arra az emberre, aki a legtöbb konfliktust okozza az életedben. Szeretnéd elkezdeni megoldani a konfliktusod azzal az emberrel? Hajlandó vagy bocsánatot kérni a te saradért? Lehet, hogy 95%-ban az ő hibája, de a te felelősséged felelni azért az 5%-ért és Istenre hagyni a többit.

Mennyire lenne megalázó számodra azt mondani: "Tudom, hogy különbözünk egymástól és tudom, hogy nem mindig voltam figyelmes. Sokszor többet gondoltam magamra, mint a te szükségleteidre." Ez nemcsak alázatos dolog lenne, hanem Isten kegyelme nélkül lehetetlen is. Az egyetlen módja a változásnak, ha alázatos leszel és az egyetlen módja, hogy alázatossá válj, a bocsánatkérés.

Az első lépés a legnehezebb, de egyben a legfontosabb is. Igen, megalázó, de Isten áldását adja az alázatosságra. Talán a héten írnod kellene egy levelet, vagy fel kéne hívnod valakit. Tedd meg az első lépést!

Isten nem akarja, hogy a padlón ragadj. A Jakab 4:10-ben írja: "Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket". A tisztelethez az út az alázaton keresztül vezet. Régen azt gondoltam, ha azt akarom, hogy a feleségem és a gyerekeim tiszteljenek, akkor nem szabad bevallanom, ha hibáztam. Úgy véltem, ha a gyerekeim azt látják, hogy tévedtem, nem fognak tisztelni többé. Nem volt nagy meglepetés, amikor rájöttem, hogy ők már rég tudják, hogy én nem vagyok tökéletes. Rájöttem, hogy úgy érem el, hogy a családom tiszteljen, ha bevallom a tévedéseimet. Ha azt akarod, hogy tiszteljen a férjed vagy a feleséged és az Úr, akkor meg kell aláznod magad.

Hogy megállítsd a csatát, meg kell adnod magad Istennek, bölcsebbé kell lenned a Sátán ellen, közelebb kell kerülnöd Istenhez és hajlandónak kell lenned bocsánatot kérni.

Beszéljetek róla:
Gondolj a legutóbbi alkalomra, mikor elfogadtad valaki alázatos bocsánatkérését. Milyen hatással volt az egymással és az Úrral való kapcsolatotokra?

Van valaki, akitől bocsánatot kell kérned még ma? Van valaki, akinek meg kell bocsátanod még ma?

Elhiszed, hogy Isten helyre tud állítani egy kapcsolatot, amit te már rég feladtál? Mit gondolsz, mit szeretne, mit tegyél, hogy ez megtörténhessen?
(Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.22.)


Adonáj Te vagy a Pásztorom

Klaus Douglass:Visszatérni a reformátori középpontba


Az olyan teológia képes rugalmas kereteket létrehozni, amelynek egyértelmű a középpontja. Ha homályos a középpont, a keretek megmerevednek.

Vida Sándor: Mézcseppek:


- Minden probléma megoldása azon múlik, mennyire ismerem az Urat.

Guti Tünde: OKTÓBER 31. A REFORMÁCIÓ ÜNNEPE


   Ki ne ismerné történelemből 1517. október 31. napját?  
   A reformáció ünnepén Luther Mártonra és a wittenbergi várkapura kifüggesztett hittételeire emlékezünk, amelyben közhírré tette saját álláspontját, vallást téve az egyedül hit általi üdvözülés mellett, egyben elítélve a búcsúcédulák árusítását. Ezzel magára vonta az egyházi klérus haragját, de a totális sötétségben sínylődő híveket felrázta, és széleskörű mozgalmával megreformálta az Egyházat.

   Azonban a reformáció igazság szerint mégsem ünnep, hanem egy nélkülözhetetlen velejárója a keresztyén életnek!

   Minden korban, minden földrészen és minden társadalomban szükség van újra és újra Isten Szent Szelleme általi megújulásra, teológiai definícióinktól kezdve a szívünk legmélyéig ható, egész életvitelünkre és gondolkodásunkra kiterjedő megreformálásra!

   Vissza kell térni a bibliai kezdetekhez, a bibliai normákhoz, ami csak radikális módon lehetséges!

   Jézus Krisztus menyasszonyának, az Egyháznak folyamatos ébredésben kell élnie!

Guti Tünde

Bob Gass: Mondjatok igazat


 „Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat!” (Efézus 4:25- Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. )

Jude Werra, egy kutatóközpont vezetője, álláskeresők önéletrajzait vizsgálja, és dokumentálja a csalásokat. A felmérései szerint készült „Hazudozók Indexe” nemrég elérte az utóbbi öt év eddigi legmagasabb értékét. Többek között egy tekintélyes főiskola dékánja is a csalók között szerepelt, aki állította, hogy három különböző intézményben is tudományos fokozatot kapott, ám valójában az általa felsorolt intézmények egyikében sem sikerült ezt megszereznie.

Salamon azt mondta: „Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája” (Példabeszédek 20:17-Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az ő szája kavicsokkal. ).

Pál figyelmeztet azokra az emberekre, akik olyan „jól” és olyan régóta hazudnak, hogy már képtelenek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól (ld. 1Timóteus 4:2- Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben. ).

Dr. Harold Sala írja: „Vannak emberek, akik annyira jók az igazság elferdítésében, hogy önmagukat is meggyőzik… A megrögzött hazudozó számára annyira életstílussá vált a hazugság, hogy nehézséget okoz neki felismerni az igazságot… és nem csupán arról van szó, hogy Isten az ilyen életvitelt megveti, de a hazudozó saját szavahihetőségét is rombolja…

Ahhoz, hogy a tisztességtelen életmódtól el tudj fordulni, fel kell ismerned, hogy komoly problémád van: nem gyógyíthatatlan, de makacsul ellenálló. El kell ismerned, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nyilvánosságra kerül.”

Ha nehezedre esik igazat mondani, ezt a négy lépést kell követned:

1) Bánd meg! „Ha megvalljuk bűneinket… ő megbocsátja” (1János 1:9). Isten bocsánatával pedig segítsége is vele jön.

2) Legyél elszámoltatható! Keress valakit, aki nem fél attól, hogy nehéz kérdéseket tegyen fel neked! Ne feledd, hogy az igazságtól először általában nyomorúságosan érzed magad, mielőtt megszabadít.

3) Szabadulj meg ettől a magatartásformától! Nem lehet hazudni arra számítva, hogy Isten majd úgyis megbocsát. Ezzel leértékeled a kegyelmét.

„Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla!” (Róma 6:1-2-// 1. Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
  2. Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban? ).

4) Maradj szigorú elszámolásban Istennel! Ha elszúrod (és időnként mind el szoktuk rontani), hozd rendbe gyorsan Istennel és azokkal az emberekkel, akiket félrevezettél!


Dicséretek. (lejátszási lista)

DÁVID ÉS GÓLIÁT, EGY IGAZ TÖRTÉNET AZOKNAK, AKIK NEHÉZ HELYZETBEN VANNAK

A mai alkalommal Dávid és Góliát történetét fogjuk jobban megnézni. A történet rengeteg mindenre megtanít bennünket, és remélhetőleg több tanulságot is le tudunk vonni belőle. 

Sámuel első könyve 17:1 És összegyűjtik a Filiszteusok seregeiket a harcra… 2 Saul és az Izraeliták pedig … csatarendbe állának a Filiszteusok elle
n. 3 És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izraeliták pedig a hegyen állottak túlfelől, úgy hogy a völgy közöttük vala. 4 És kijött a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, akit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala. (Nagyjából 3 méter magas) 5 Fején rézsisak vala és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala. 6 Lábán réz lábpáncél és vállain rézpajzs volt. 7 És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a pajzsot hordozza vala. 8 És megállván, kiállta Izráel csatarendjeinek, és monda nekik. Miért jöttetek ki, hogy harcra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-e én és ti Saul szolgái? Válasszatok azért magatok közül egy embert, és jöjjön le hozzám. 9 Ha azután meg bír velem vívni és engem legyőz, akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én győzöm le őt és megölöm, akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk. 10 Monda továbbá a Filiszteus. Én gyalázattal illetem a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással. 11 Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izrael a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek és igen féltek vala.

Izrael népe, egy igen nagy problémával találta szembe magát Góliát személyében. Annyira ijesztő volt Góliát a szemükben, hogy mindenki megrémült tőle, és annyira félt, hogy mielőtt kiálltak volna ellene, már VESZTESNEK HITTÉK MAGUKAT, és így nem is küzdöttek meg vele, csak egyszerűen feladták.
Mennyire sok ilyen nagy problémával találkozhatunk az életünk során, mint ebben a történetben Góliát. A mi „Góliátunk” lehet egy családi konfliktus, egy munkahelyi probléma, vagy akár egy betegség, anyagi nehézség stb.

12 És Dávid, Júda városából, Betlehemből való amaz Efratita embernek volt a fia, akit Isainak hívtak, akinek nyolc fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt korban előhaladt. 13 És Isainak három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, akik a háborúba mentek, ezek valának neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma. 14 És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után. 15 Dávid elment és visszatért Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Betlehemben. 16 A Filiszteus pedig előjön vala reggel és este, és kiáll vala negyven napon át.

Érdekessége ennek az eseménynek az, hogy olvassuk, negyven napon keresztül ment ez a megpróbáltatás. A 40-es szám a Bibliában, a megpróbáltatást, a küzdelmet jelenti. Mózes 40 napig volt Isten jelenlétében, mielőtt Isten neki adta a törvénytáblákat. Izrael népe 40 évig vándorolt a pusztában, mielőtt bejuthatott Kánaán földjére, Jézus 40 napig vándorolt a pusztában, miután bemerítkezett a Jordán folyóban, most pedig azt olvassuk, Góliát 40 napon keresztül, nap mint nap csatára hívta ki Izrael katonáit.

17 És monda Isai az ő fiának, Dávidnak. Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez. 18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tőlük jelt. 19 Saul pedig azokkal együtt és az egész Izráel az Elah völgyében valának, hogy harcolnának a Filiszteusok ellen. 20 Felkelt azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a terhet és elment, amint meghagyta néki Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott. 21 És csatarendbe állának Izráel és a Filiszteusok, csatarend csatarend ellen. 22 Akkor Dávid rábízta a holmit arra, aki a hadi szerszámokat őrzi, és elfutott a harctérre és odaérve, kérdezősködék testvéreinek állapota felől. 23 És míg ő beszélt velük, íme a bajnok férfi, a Góliáth nevű Filiszteus, aki Gáthból való volt, előjöve a Filiszteusok csatarendjei közül, és most is hasonlóképen beszél vala; és meghallotta ezt Dávid. 24 Az Izraeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutottak előle, és igen féltek vala. 25 És mondának az Izraeliták: Láttátok-e azt a férfit, aki feljött? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben. 26 És szólt Dávid azoknak az embereknek, akik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, aki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?!

Érdekes megfigyelni, hogy Dávidban nem Góliátnak a termete maradt meg, hanem az, hogy Góéiát meggyalázta szóval Izrael népét és Istenét.

27 A nép pedig e beszéd szerint felelt neki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, aki megöli őt. 28 És meghallotta Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszélt; és nagyon megharagudott Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! 29 Dávid pedig felelt: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. 30 És elfordult tőle egy másikhoz, és ugyan úgy szólt, mint korábban, és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszolt neki.

Dávid testvére nem ismerte jól őt, és nem tudta, mi volt valójában Dávid szívében. Olyannal vádolta Dávidot, és olyat állított, ami nem volt igaz. Itt megint tanulhatunk egy fontos dolgot. Ne törődjünk azzal, más mit gondol rólunk, ha a mi szívünk tiszta, nincsen mitől aggódni.
Van egy jó magyar mondás, ami nagyon igaz erre a helyzetre. „Akinek nem inge, ne vegye magára.” Engedjük el a fülünk mellett, aki kritizálja a hozzáállásunkat ilyen, és hasonló helyzetekben. Akik, nem hisznek Istenben, vagy nem igazán tudnak bízni Isten ígéreteiben, nem lesznek képesek megérteni hozzáállásunkat. Bolondnak tartanak majd bennünket.

31 És mikor meghallották azokat a szavakat, amelyeket Dávid szólt, megmondták Saulnak, ki magához hívatta őt. 32 És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal. 33 Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala. 34 És felelt Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül. 35 Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítottam szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakállánál fogva, és levágtam és megöltem őt. 36 A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte. Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illette az élő Istennek seregét. 37 És monda Dávid: Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled!

Itt kettő dolgot is szeretnék kiemelni. Egyik, a gyermeki lelkület, amivel Dávid rendelkezett, másik
pedig a tapasztalat. Dávid még nem volt megrontva a világ által, egyszerűen csak hitte, hogy amit
Isten megígért, az úgy igaz, és egy csepp kétely sem volt benne, hogyha valamilyen okból kifolyólag ő
bajba is jut, „Hőse”Isten ne tudná őt kiszabadítani abból.
A gyermekek hisznek, a gyermekek bíznak, a gyermekek hisznek a csodákban. Nem véletlen az, hogy Jézus a következőket mondta: Lukács 18:16 De Jézus magához hívván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 17 Bizony mondom nektek: AKI NEM ÚGY FOGADJA AZ ISTEN ORSZÁGÁT, MINT GYERMEK, SEMMIKÉPPEN NEM MEGY BE ABBA.
A másik fontos motívum itt, hogy Dávid már tapasztalatból beszélt. Került Ő már korábban is bajba, és akkor is Istenhez fordult, Isten pedig válaszolt is neki, megszabadította őt a nehéz helyzetből. Azaz, Dávid úgy gondolkozott, ha akkor Isten segített, most is fog. Miért is lenne ez másképp.
Nagyon fontos nekünk is, hogy rendszeresen forduljunk Istenhez, vegyünk győzelmeket, mert ezek a győzelmek segíteni fognak bennünket abban, hogy később nagyobb győzelmeket is vehessünk.

38 És felöltöztette Saul Dávidot a maga harci ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltöztette őt páncélba. 39 Akkor Dávid felkötötte kardját, harci ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és levette azokat Dávid magáról. 40 És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledett a Filiszteushoz.

Minden helyzetben lesznek világi, emberi megoldások, eszközök, amelyekhez fordulhatunk, és ha Istennel élünk, lélekben sétálunk, ott lesznek Isten megoldásai és eszközei, ott lesz a lelki fegyverzet is. Miben fogunk bízni? Szükséges lenne felismernünk azt, hogy Isten nem véletlenül ruházott fel bennünket a lelki fegyverzettel (korábbi cikk), nem hiába mondja, benne bízzunk. A világi eszközök és megoldások működésére, nincsen garancia. Vagy segítenek vagy nem. Isten szava viszont mindig áll, az Ő eszközei működnek. Jeremiás 17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi (ember), aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! 6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. Ebben a történetben, így néztek ki Izrael seregének katonái. Nem bíztak Istenben, elfelejtették, kinek az oldalán harcolnak. Csak a saját erejükre gondoltak, és azt hamar belátták, az itt most kevés lesz. Nem hittek abban, itt most győzni fognak, mert Istent kihagyták a terveikből. Jeremiás 17:7 Áldott az a férfi (ember), aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr. 8 Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. Ez a leírás, tökéletesen ráillik Dávid hozzáállására. Dávid nem félt, biztos volt a győzelemben! Ő Istenben bízott!

41 Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledett, az az ember pedig, aki a pajzsát hordozza, előtte vala. 42 Mikor pedig oda tekintett a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű. 43 És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-e én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazta a Filiszteus Dávidot Istenével együtt. 44 Mondta továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jöjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam. 45 Dávid pedig monda a Filiszteusnak. Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél. 46 A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. 47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy NEM KARD ÁLTAL és NEM DÁRDA ÁLTAL TART MEG AZ ÚR, mert AZ ÚRÉ A HAD, és ő titeket kezünkbe fog adni.

Dávid tudta, hogy az Úr hadakozni fog Ő érte, és a saját népéért. Nem a lehetetlennek tűnő helyzetre, hanem Isten ígéretére tekintett, és ahogyan olvassuk majd, futva, bátran indult neki a küzdelemnek.

48 És mikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledett: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé. 49 És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyedet, és arccal a földre esett. 50 Így Dávid erősebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében. 51 És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vette annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölte őt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig amint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodtak. 52 És felkeltek Izráel és Júda férfijai és felkiáltottak, és üldözték a Filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a Filiszteusok sebesültjei és a Saraim felé vezető úton Gáthig és Ekronig.

Isten győzött, Dávid és Izrael népe is általa. Ne felejtsük el, hogy minden lehetséges a hívőknek. Istennel együtt győztesek vagyunk. Ha mi győzünk, abból más is erőt merít, mint ahogyan tették ezt Izrael katonái. Amikor a világ veszít ellenünk, megfutamodik, mint ahogyan megfutamodtak a Filiszteusok is. Nekik Góliát volt a hősük (a csodafegyver), aki pillanatok alatt meghalt. A nagy hős, az erős katona, tetőtől talpig páncélba öltözve, egy fiú által legyőzetett, aki egy kaviccsal eltalálta őt. Mekkora az esély arra, hogy a kavics pont ott talál be, ahol rés van a páncélzaton? Nagyon csekély, de nem Istennel. Így van ez más nehéz helyzetekben is, amelyekkel szembetaláljuk magunkat az életünk során. Lehet, hogy látszólag csekély az esély arra, hogy abból a helyzetből győztesen kerüljünk ki, de nem Istennel! Ezt soha ne felejtsük el.
Mindig lesznek „Góliátok” az életünkben, a kérdés az, hogy mi „Dávidok” leszünk-e.
Tanuljuk meg, milyen a gyermeki lelkület, bízzunk Istenben, ne féljünk az ellenségtől, hanem fogadjuk meg Isten tanácsát, vegyük fel a lelki fegyverzetet, nézzünk szembe az ellenséggel és menjünk „hadba”. Az ÚRÉ a HAD, Ő győzelemre vezet bennünket!

Végezetül néhány záró gondolat.

Józsué 1:3 Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek.
Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében, amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. 6 LÉGY BÁTOR ÉS ERŐS, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nekik adom azt. 7 CSAK LÉGY BÁTOR ÉS IGEN ERŐS, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! 8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. 8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz. 9 Avagy nem parancsoltam-e meg neked: LÉGY BÁTOR ÉS ERŐS? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

Testvérek - Utam a fény

2012. november 4.

Csak egy ISTEN van!


Készítette: Szapáry-Erdei István
Csak egy ISTEN van, neki a neve pedig: JÉZUS KRISZTUS Ő kezdetben Atya, testben Fiú, és bennünk Szent Szellem!

 És így szól Jahve: „Halld Izráel: az Úr (Jahve), a mi Istenünk, az egyetlen Úr!” (5 Móz. 6.4

„Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam, hogy megtudjátok és higgyetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr (Jehova), és rajtam kívül nincsen szabadító!” (Ésa. 43,10-11)

És újra: „Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 44,6-8)

Hiszen:  „… én vagyok az Úr (Jahve), a te Istened Egyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kívülem, és rajtam kívül nincs más szabadító!” (Hós. 13.4

 „Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több! Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!” (5 Móz. 4,35.39)

És hogy ki adatott láthatóan Izráelnek, arról Pál apostol így tesz megvallást:  „…Krisztus … aki Isten mindenek felett, és örökké áldandó Isten Ámen” (Róm. 9,5)




Ige: Hűséges az Úr!


 „De hű [(pisztosz) hűséges, megbízható, szavahihető] az Úr, aki megerősít [(sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz] titeket és megőriz [és megvéd; megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz] a gonosztól [(ponérosz): rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól]” (2 Thess. 3,3)

Pál apostol megvallása, példaként minden korban élő hívőknek: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20).

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

És én: „… meg vagyok győződve, [Biztos vagyok ugyanis benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál; vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [Uralkodó szellemi lények; hírvivők (közvetve) pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok; részint földi, részint mennyei „angyali hatalmasságok].

Sem hatalmasságok [erősségek; erők; angyali hatalmak. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem jelenvalók [jelen időben történő, beálló; a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni].

Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kosmos időbeli, sem a kosmos (= világűr) térbeli jelenségei (a csillagok világára utal)] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [megjelent; megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban(Róm. 8,38-39).

Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyéválásra]” (1Kor 1,9).

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).

„Mert kegyelemből [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása irántatok] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez(Eféz. 2,8)





Ige: Az imádságról


 „Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással.  Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért [és amely miatt most] fogoly is vagyok [és melyért bilincset is viselek].  Hogy nyilvánvalóvá [és világossá] tegyem [és nyilvánosságra hozzam] azt úgy, amint nékem szólnom kell [és hogy azt hirdethessem]” (Kol. 4,2-4)

Adj még többet magadból.

Spurgeon: Alvásról


Azok alszanak a legédesebben, akiket a hit ringatott el. A legpuhább vánkos az isteni Ige, és a legjobb paplan a krisztusi üdv bizonyossága.

Imádság:


Irgalmas Istenem! Köszönöm azt a gyülekezetet, melynek tagjaként Veled és embertársaimmal közösségben lehetek. Milyen keveset imádkozom gyülekezetem épüléséért, növekedéséért, testvéreim életéért… Add, hogy ne feledkezzem meg másokról! Ámen

A nap gondolata:


Könnyebb hűségesen munkálkodni, mint hűségesen imádkozni.


A kitartó ima


 Ezek pedig kitartóan részt vettek az … imádkozásban…(ApCsel 2:42)

Imádság nélkül semmi sincs egy gyülekezetben. Semmi. Színpad és nem élettér. Díszlet és nem hajlék. Álarc és nem őszinteség. Pletyka és nem párbeszéd. Taposás és nem szeretet.

Imádság nélkül, a keresztyénnek nevezett, a krisztusinak mondott üres lesz, az élő pedig megfullad. Nekem az imádság levegővétel. Nélküle halott vagyok. Lehetek ügyes, okos, tehetséges, ha nincs kapcsolat, mégpedig kitartóan Istennel, mit sem ér az egész. Nem akarhatunk „gyülekezetesdit” csinálni addig, míg az imaéletünk be nem indul. Mondom ezt akkor, amikor itt, közöttünk is vannak szenvedők, azaz gyászolók, akik távol kerültek valakitől, vannak örülők, azaz házasságra készülők, akik közel kerültek valakihez, és vannak közöttünk betegek, akiknek fájdalmai vannak. És ki az, akinek itt, ma ne lennének szükségei?

A megoldás: imádkozó emberré kell válni. Ahogy Jakab apostol mondta: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Lovász Krisztián)

Dicséretek. (lejátszási lista)