Bob Gass: Sáfárság

   ,,...megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Máté 25:19)  

 A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus rámutat két dologra az Istennek végzett

 sáfárságunkra vonatkozóan:

 1) A gazda ,,kinek-kinek képessége szerint" adott tálentumot (Máté 25:15). Isten tudja, hogy mivel tudsz megbirkózni, ezért nem ad többet, ne is kérj tőle! Ő tudja, hogy mire hívott el téged. A gazda nem terhelte meg az egytálentumos embert öt tálentum felelősségével, sem fordítva. Ezzel nem azt mondom, hogy azok, akiknek több mindenük van, jobb sáfárok, vagy hogy azok, akiknek kevesebbük van, rossz intézők, hanem, hogy Isten mindannyiunkat jól ismer, és ennek az ismeretnek a birtokában jól tudja, hogyan bánjon velünk. Azért tehát nem kell felelned, amit Isten nem bízott rád, hanem valaki másnak adta. Csakis magadért vagy felelős. Bármit is bízott Isten a te irányításodra, tudta, hogy képes vagy kezelni azt.

 2) ,,Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." Lehet, hogy hosszú időnek tűnik, de Jézus újra el fog jönni! Nem gondolta meg magát, és nem változtatta meg a tervét. Először azért jött el, hogy megmentsen, másodszor azért jön, hogy uralkodjon - és megjutalmazza sáfárait. ,,Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel...? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, munkában talál!" (Lukács 12:42-43).

 Ne fáradj bele, és ne engedd, hogy eltérítsenek! Tartsd a szemedet a jutalmon! Képzeld el, amikor a Gazda majd azt mondja neked: ,,Jól van!" Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem igaz?

Kenneth E. Hagin: Bőséges ellátás

…Hadd mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, aki gyönyörködik az Ő szolgájának gyarapodásában. (Zsolt. 35,27)

Van még valami, amit az Úr mondott nekem abban a látomásban, 1959 februárjában. Az nem csak az én érdekemben hangzott el, hanem a tiédben is.

Azt mondta: „Ha megtanulod követni ezt a belső bizonyosságot az életed minden területén, én gazdaggá teszlek téged. Vezetni foglak az élet minden területén — az anyagiakban éppúgy, mint a szellemiekben. Én nem ellenzem, hogy a gyermekeim gazdagok legyenek. Azt ellenzem, hogy kapzsik legyenek.” (Sokan hiszik, hogy az Urat csak a szellemi életünk érdekli — és semmi más — Őt azonban minden érdekli, ami minket érdekel.)

Az Úr tényleg megtette velem, amit mondott, meggazdagított engem. Hogy milliomos vagyok-e? Nem. Az a szó, hogy gazdag nem ezt jelenti. A ‘gazdagság’ teljes ellátást jelent, bőséges ellátást. Nekem több mint teljes ellátásom van, több mint bőséges. Ez azért van, mert megtanultam követni a Szent Szellem vezetését — és ez belső bizonyosság által jött.

Isten téged is gazdaggá tesz, ha megtanulsz hallgatni a belső bizonyosságra! Jézus azt mondta nekem abban a látomásban: „Most menj és tanítsd meg az én népemet arra, hogyan vezeti őket az én Szellemem.”

Megvallás: Isten Szelleme vezet engem az élet minden területén. Ő vezet a szellemi dolgokban, és az anyagiakban is. Én pedig mindig hallgatok a belső bizonyosságra.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Nagyszerű kisbabák

Egy turistacsoport bejárta Európát, ellátogatva a történelmi helyekre. Lenyűgözte őket, hogy milyen sok kis falu volt nagy művészek, költők, zeneszerzők és politikai vezetők szülőhelye. Amikor egy különösen festői szépségű falucskában sétáltak, az egyik turista odament egy férfihoz, aki az egyik épület előtt ült, és megkérdezte: „Elnézést... születtek ebben a faluban nagy emberek?"

Az idős ember egy pillanatig gondolkodott, aztán így felelt: „Nem. Csak nagyszerű kisbabák!"

Mindenki kisbabaként kezdi - és lehetősége van arra, hogy nagy emberré váljon. Ez nemcsak a világban igaz, hanem Isten királyságában is. Amikor keresztyénné válunk, „újjászületünk" mint „Krisztusban kisdedek". Növekednünk kell.

Pál így ír: „Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el" (1Kor 3,1-2). Ezek a szavak felnőtt hívőknek szólnak - Pál mégis „kiskorúaknak" nevezi őket.

De nem maradhatunk örökre kisbabák. Növekednünk kell. A Zsidókhoz írt levél írója azt mondja: „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre..." (Zsid (1,1). Ezért fontos részt venni az istentiszteleteken, vasárnapi iskolai alkalmakon, ifjúságikon, bibliaórákon és hasonlókon. Mind alkalmat ad a növekedésre. A hit „nagy emberei" is kisbabaként kezdték, akárcsak te.

http://velunkazisten.hu/small_story/Nagyszeru_kisbabak

Tükörkép

Készítette: Lelkünk Dolgai

George Summer: Az Ő neve: Jézus! - Benny Hinn

Ige:Jézus neve

Idézet: A szeretet

Idézet: A szeretet

Kenneth & Gloria Copeland: Vesd bele magad az igazságba

De mikor eljön Ő, az igazság Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. - János 16:13

Jézus azt mondta, hogy a Szent Szellem elvezet bennünket minden igazságra. Nem csak annyi igazságra, amennyi éppen elég a túléléshez. Nem is csak alkalomadtán, hogy segítsen, mit tanítsunk a vasárnapi iskolában. Minden igazságra!

Ha üzletember vagy, ez azt jelenti, hogy a Szent Szellem megmutatja, hogyan növeld a nyereségedet, és hogyan csökkentsd a kiadásaidat. Ha édesanya vagy, ez azt jelenti, hogy a Szent Szellem megmutatja, hogyan csendesítsd le a veszekedést a gyermekeid között. Ha diák vagy, ez azt jelenti, hogy a Szent Szellem megmutatja, hogyan jeleskedj a tanórákon.

Valójában ha ismered Jézus Krisztust, és megkeresztelkedtél a Szent Szellemben, akkor valahogyan benned van a válasz minden létező pénzügyi nehézségre, minden létező szellemi és fizikai problémára. Nálad van a válasz olyan problémákra, amelyekről még nem is tudsz!

Például a II. világháború alatt az Egyesült Államok belefutott néhány komoly problémába. Az ellenség gyorsabban elsüllyesztette a hajóikat, mint hogy ők újakat tudtak volna építeni – és ez abban az időben egy évbe telt.

A probléma megoldására tett erőfeszítéseik közben egy olyan módszert dolgoztak ki, amely által egyetlen nap alatt meg lehetett építeni egy hajót. A probléma az volt, hogy a folyamat közben a feje tetejére kellett állítani a hajót, és amikor visszafordították, a hegesztés tönkre ment, és a hajó szétesett.

A problémát egy nagyon szellemi ember elé tárták, aki abban az időben híres iparos volt. „Kitalálom, hogyan oldjuk meg,” mondta. És valóban, napokig tartó ima és böjtölés után Isten megmutatta neki a hegesztési módszert, ami össze tudja tartani a hajót.

Ha valamilyen problémával nézel ma szembe, ne próbáld saját magad megoldani. Fogd szaván Jézust, és kérd meg a Szent Szellemet, hogy adja meg neked a megoldáshoz szükséges tudást.

Használd a régi korok bölcsességét a munkádban, a családodban és a világodban. Vesd bele magad azokba az igazságokba, amelyeket Ő a bensődbe helyezett.

Igei olvasmány: János 14:6-17

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Ne nézz hátra, jön a farkas, nagyot üt a hátadra!

„Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács evangéliuma 9:62

Vége egy újabb hétnek. Öröm, bánat, csalódás, győzelem és bukás. Megjártad a mennyet és a poklot, küzdöttél és néha el is buktál. Foggal-körömmel ragaszkodtál az elképzelésedhez, az idealista álmaidhoz, hogy a dolgoknak így és így kell történnie, és görcsösen hitted, hogy úgy is lesz minden. De jött egy váratlan esemény, ami felborította az általad eltervezett jövőt, és ez összetört téged, mint ahogy te összetörted az örökségből rád maradt porcelánvázát.

Ma reggel Isten újra szemeid elé szeretné tűzni az igazi célt, az Ő országát. Itt az idő, hogy mindent helyre tegyél önmagadban. Ami megtörtént, megtörtént, már nem tudsz, és nem is lehet rajta változtatni. Egyszer talán meg is érted a miérteket, de most nem ez a dolgod. Zárd le magadban a múlt hét fejezetét, és lépj tovább, mert utad vár, és neked menned kell előre.

Ne bánkódj a múlt kudarcain és a téged ért sérelmeken, mert feladatod van. Élned kell Emberként az emberek között, és tenni azt, amire elhívott az Isten.

Hát lásd meg újra a célt, az igazit, és ne nézz többé hátra!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/09/ne-nezz-hatra-jon-farkas-nagyot-ut.html

Britt Nicole - Don't worry now (magyarul)

Heaven and Hell -1000 to 1, by Pastor Park

Ige: A hívő földi életéről

„Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben (ebben a személyiségünkben) otthon vagyunk, akkor vándorként élünk (s jövevényekként vagyunk), az Úrtól elszakítva, idegenben, és távol járunk az Úrtól”

 (Mert hitben járunk [szó szerint: járunk-kelünk, forgolódunk, életmódot folytatunk], nem látásban [nem szemlélésben, mert a szemlélet még nem osztályrészünk (nem fizikai érzékelésben)]

Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből [(szómato: a földi élet megjelenési formája, a személyiség], és elköltözni az Úrhoz. [Más fordítás: Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől [(szómato)] és hazaérkezni az Úrhoz] (2 Kor. 5,6-8)

Ige: A terméketlen fügefáról

És az Úr Jézus a terméketlen hívő életről is mond egy példázatot: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És (erre) monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje (ide)járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki (és hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (és körülásom) és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk. 13,6-9)

Ige: Figyelj az Igére!

Ne fordulj el attól, aki a mennyből szól hozzád, mint a zsidók, akik elutasították az Úr Jézust, ezt mondva: „Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való” (Ján. 9,29).

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Vigyázzatok, meg ne vessétek (és el ne utasítsátok) azt, aki szól; mert ha azok meg nem menekültek, akik a földön szólót (és aki a földön adott kijelentést) megvetették, (és elutasították) sokkal kevésbé (menekülünk meg) mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből vagyon (és a mennyből szól hozzánk)” (Zsid. 12,25).

Hillsong - Jesus Generation (Levél Atyádtól)

Isten az én Szabadítóm

Bízzatok Istenben!

Az imádkozásról

Lakatos Béla Projekt - Jót terveztél

Joel Osteen: Győzelmes jobbjával támogat

Készítette: Melinda Vörösné

Joel Osteen Lakwood Gyülekezet

41,10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás)

Életünk során mindannyian szembekerülünk olyan helyzetekkel, melyekről úgy érezzük, hogy kicsúsztak az irányításunk alól. Ilyenkor könnyű elbátortalanodni és utat engedni a félelemnek. Azonban, ehelyett összpontosítsunk inkább arra a tényre, hogy Isten győzelmes jobbjával támogat minket! Semmi sincs, ami túl nehéz, vagy lehetetlen lenne a számára, vagy ami meghaladná a képességeit. Ha Isten a jobbjával támogat, akkor biztonságban vagy az Ő gondjaiban.

Az Ő jobbjában győzelem van. Az Ő jobbjában erő van. Az Ő jobbjában gondoskodás van. Minden megvan Benne, amire szükséged van. Nem számít, min mész éppen keresztül, bízhatsz Istenben, hogy Ő érted van. Ahelyett, hogy magadba zuhannál, vagy elcsüggednél a körülményeid miatt, nézz fel Istenre, aki a kezében tartja a helyzetedet.

Ébreszd fel a hitet a szívedben és a figyelmedet az Ő jóindulatára, áldásaira és arra a tényre összpontosítsd, hogy Ő mindig növelni akar téged, hozzáadni az életedhez. Ha elméddel és szíveddel Rá figyelsz, és engedelmeskedsz az Ő Igéjének, olyan mértékű előrejutást fogsz megtapasztalni, amire nem is gondoltál, mivel Ő győzelmes jobbjával természetfölötti módon támogat téged.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy győzelmes jobboddal segítesz és támogatsz engem. Akkor is Benned bízom, ha nem értem a dolgokat, és ha kicsúsztak az irányításom alól. Minden gondomat Rád vetem, mert tudom, hogy Te mindent a javamra munkálsz. Ámen.

Joel Osteen

Joel Osteen: Ne add fel a holnapod!

Készítette: Melinda Vörösné

Nem számít, mi történik ma, Isten nagyszerű jövőt tartogat a számodra! Lehet, nem könnyű ezt most észrevenned, de Isten már új kezdetet, új barátságokat, új lehetőségeket készített el számodra. Lehet a tavalyi évben ért pár kudarc és nehézség, de ne kövesd el azt a hibát, hogy azt hiszed ez az év is ugyanilyen lesz. Ideje valami újat látni, mert ez egy új nap!

Hívőként ez legyen a hozzáállásunk: "A rossz gazdasági helyzet ellenére nem aggódom. Tudom, Isten előttem jár, és megígérte, hogy folyót fakaszt a sivatagokban".

Vagy pedig: "Talán az orvosi jelentés nem ígér sok jót, de az én másik kijelentésem azt mondja, Isten visszaállítja az egészségem. Hiszem, hogy Isten elkezdte a gyógyításom, egészségem és győzelmem biztos Őbenne."

Vagy talán lehet, hogy gyermeked nem a helyes úton jár. Emberileg lehetetlen helyzetnek tűnik. De a mi hozzáállásunk ez:

"Tudom, hogy Isten képes a lehetetlenre!

A gyermekem betölti elhívását!"

Légy ma bátor, és ne add fel a holnap reményét, mert Isten nagyszerű jövőt tartogat a számodra!

Jeremiás 29:11

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.

Károli Gáspár fordítás

Mond el ezt az imát: Drága Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy reményt és jövőt adsz nekem. Köszönöm, hogy szeretsz engem. Köszönöm, hogy engem választottál. Köszönöm, hogy örömöd leled bennem. Kérlek, hogy a szívem és lelkem a Te terveiden keresztül újuljanak meg. Jézus nevében kérlek téged, Ámen.

Joel Osteen

How Great is Our God version reggae

Jól vagyon, jó és hű szolgám!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Még a dagadt Han Bingli, csúfnevén „Nagy Vas” is eljött, aki Ottokár halála után csatlakozott a bandához. Fényesre krómozott békebeli tűzoltósisakjában szórakozottan majszolta szokásos óriás hamburgerjét öreg Harley Davidsonja nyergében.

Azt állította, hogy képes Istennel gondolatban kommunikálni. Ezért a többiek Jemit kivételével mind dilisnek tartották. „Sámánnak” csúfolták és mindig azzal húzták, hogy „beszélnek a fejében”. Jézussal kapcsolatban a született szkeptikusok közé tartozott. Egyben igazi hedonista volt, az érzéki örömök megszállottja, persze a maga komótos módján. Nem sietett soha sehova. Lassan élvezte az életet, ahogy ő mondta. Megjelenése ezért valódi csodának számított. Elhitte, hogy van Isten, de Jézussal valahogy nem tudott kibékülni. Nem fért a fejébe, ha Isten addig meghallgatta minden imáját, akkor miért volt szüksége arra, hogy Jézus Krisztust elfogadja Megváltójának. Bosszantotta az, hogy ezt az egészet nem értette. Azért akart eljönni az istentiszteletre, hogy erre a kérdésre elfogadható választ kapjon. Olyan hihetetlennek, nehezen felfoghatónak, meseszerűnek tartotta a feltámadást. Képtelen volt hinni abban, hogy az által van csak jövetele az Atyához.

- Ebben az egészben nem hiszek, Istenem. – gondolta. – Hiszen így is meghallgatod az imáimat.

- Hiába élsz egy boldog életet, ha utána a pokolba kerülsz. – jött a válasz gondolatban.

- Hogy lehet az? Hiszen én senkinek sem akarok ártani és ha valami rosszat teszek azt rendszerint megbánom. – döbbent meg Han Bingli.

- Ez engem nem érdekel. Tisztátalan vagy az eredendő bűntől. A bűnbánatod és a jótetteid is mocskosak emiatt. Mindened hiábavaló, mert a romlandó és múlandó emberi természetedből táplálkozik. Ezért nem fogadhatom el, sőt számomra ezek a dolgaid nem is léteznek.

- Ezek szerint hiába kértelek rá, nem bocsátottad meg a vétkeim? – kérdezte magában ijedten Han Bingli.

- Nem, ezeket a kéréseidet meg sem hallottam, mert nem vagy a fiam. Csak azok jutottak fel hozzám, amelyek a szükségeidről szóltak. Azokat nem tagadtam meg tőled, hiszen te is a teremtményem vagy. – válaszolta Isten.

- Szóval címzett ismeretlen, vissza a feladónak. Ezért éreztem azt, hogy újra meg újra bocsánatot kell kérnem. Olyan volt, mintha nem szívből tettem volna. A szégyenérzet és a lelkiismeret-furdalás maradt… Én akkor sem tudom bevenni ezt a Jézus-maszalagot. Ne haragudj, talán nem vagyok ehhez elég érett vagy intelligens. Esetleg pont ellenkezőleg, lehet, hogy nem vagyok eléggé gyermekien naiv. – töprengett a dagi motoros.

- Az üdvösség nem érettség vagy agyi képesség kérdése, hanem tudatos döntésé. Mikor fogadod végre el, hogy Jézus az én Fiam? Amíg ezt nem teszed meg, a kárhozat gyermeke vagy. Az én Egyszülöttem azért lett emberré, hogy Vele közösségben lehess és az Ő vére által fiammá fogadhassalak. Nem kell érte semmit adnod vagy tenned. Az örök élet ingyen van. Csak akarni kell. – bíztatta Isten.

- Sajnos nem megy. Buliztam, ettem-ittam, csajoztam satöbbi, mert jól esett. Igyekeztem nem ártani másoknak. Egész földi életemet élveztem idáig. Miért nem mondta meg eddig senki, hogy ez bűn? Ez nem fair! Segíts, Istenem, nem akarok pokolra kerülni! – esett kétségbe Han Bingli.

Isten tudta, hogy az utolsó mondat kivételével ez mind hazugság volt, ám nem vitatkozott vele.

- Jól van. – felelte. – Akkor menj el az istentiszteletre. Majd ott elmondom, mit tegyél.

Han Bingli megfogadta Isten tanácsát. A többiekkel együtt elment a Sáron Rózsája Gyülekezet épületéhez és leparkolt előtte. A gyülekezeti ház eléggé lepukkant volt. Kívülről leginkább egy hajléktalanszállóra emlékeztetett. A felső tízezerhez tartozóktól a koldusokig mindenféle nép szállingózott az istentiszteletre. Boldogan üdvözölték egymást. Barátnők puszilkodtak, ölelték meg egymást bensőségesen, férfiak fogtak kezet úton-útfélen az épület előtti járdán. Fiatal és idősebb házaspárok, sőt egész családok jöttek a kapu felé. Mindenki örömmel köszöntötte ismerőseit. Öltönyös-nyakkendős emberek beszélgettek elmélyülten, de mégis fesztelen lazasággal a hajléktalanokkal és a farmeres, kockásinges munkásokkal. Ősz hajú bácsikák és nénikék társalogtak flitteres pólójú csitrikkel, bőrdzsekis srácokkal mindenfajta merev távolságtartás és manír nélkül. Fekete és sárgabőrű diákok, jól fésült úri fiúk és tetovált kikötői figurák segédkeztek együtt a technikai felszerelés cipelésében. Mindenütt rengeteg kisebb-nagyobb gyermek száguldozott nevetgélve, kurjongatva a felnőttek között, akik gondosan szemmel tartották őket. Hihetetlenül sokszínűnek mégis egységesnek tűnt az egész forgatag. Mintha egy falu, egy törzs, sőt egy test lett volna. Mindannyian nagyon különböztek egymástól, mégis annyira hasonlóak voltak. Han Binglit elképesztő mennyiségű új élmény érte egyszerre. Az egész gyülekezet tele volt élettel. Tarkaságával és hang-kavalkádjával először leginkább egy keleti bazárra emlékeztetett. Mégis volt benne valami békés, otthonos és megnyugtató. A dagi motoros tátott szájjal állt ez előtt a rejtély előtt. Képtelen volt felfogni, vajon mi és hogyan tartotta össze ezt a kavargóan lüktető egyben barátságosan magába fogadó közösséget. Mi ez a biztonságérzet és ez a szabadság egyben? Létezik-e a világon más hely, ahol a hajléktalan egy asztalhoz ül a milliomossal, ahol a híres professzor barátságosan lehajol és beköti egy vadidegen maszatos kisfiú cipőjét, ahol a marcona punk egy mozgássérült fiú nehéz csomagjait cipeli vidáman fütyörészve? Han Bingli felfogta, hogy ez egy különleges találkahely. A gyülekezet szellemisége nemcsak megfogta, hanem magával is ragadta. Meg akarta ismerni e titok nyitját. A részese szeretett volna lenni ennek az egész hihetetlen vonzerejű dolognak. Láthatólag a többi motoros is így érzett. Lassan ocsúdtak a kezdeti ámulatból és élénken lépkedtek fel a bejárati lépcsőkön. Bent először hatalmas, sárgafalú előtér fogadta őket ugyanazzal a kavargó, színes tömeggel és fantasztikus hangulattal. Han Bingli követte társait és a gyülekezeti tagokat az emeletre a nagyterembe. Felérve az órájára tekintett. Még volt tíz perce az istentisztelet kezdetéig. A büféhez ment. Mikor sorra került, viccesen egy pofa sört kért, mire a büfés mosolyogva azt felelte, hogy eltévesztette a házszámot, ahol sörözni lehet, az egy másik hely. Han nem próbálkozott tovább a poénjaival. Kért egy sima „falmelléki átlátszót” – egy szénsavmentes ásványvizet. Nem akarta, hogy az istentisztelet alatt jöjjön rá a hangos böfögés, mert egyébként ő sohasem tartotta vissza. Úgy gondolta, hogy az nem egészséges. Lassan mindenki beszállingózott és helyet foglalt a teremben. A szülők és nagyszülők lekísérték a gyermekeket a bébiszitter szobába és a gyerekszolgálathoz. Közel háromszáz ember ücsörgött együtt. Han Binglit az egész az iskolai ünnepségekre emlékeztette. A várakozás miatt először kicsit elveszettnek érezte magát. Egyszer csak mindenki elhallgatott. Egy fiatalember jött fel színpadra és halkan imádkozni kezdett. Az emberek lehajtották fejüket és vele együtt mélyültek el az imában. Han kezdett elsüllyedni a székében. Behúzta nyakát és laposan pillogott, azt nézte, vajon figyeli-e valaki. Ő nem volt képes név szerint Jézushoz imádkozni, mert nem hitt Benne. Ezért megszólította Istent.

- Istenem, mit tegyek most?

- Úrvacsoraosztás lesz. Menj ki és vegyél magadhoz egy darab pászkát és egy pohár szőlőlevet. A többit majd elmondom utána. – mondta Isten.

- De hát ez lopás! Én nem hiszek Jézusban! – ijedezett a dagadt motoros.

- Te kértél segítséget, akkor bízz bennem! Az nem lopás, ha ezeket a dolgokat elveszed, csak ha nem hiszel a Fiamban, az Úr Jézus Krisztusban és megeszed, megiszod őket. Hogyha nem győzlek meg, akkor szabad vagy arra, hogy vissza vidd vagy odaadd egy fogyatékos gyermekemnek.

- Jó, megteszem. – hagyta rá Han.

Ekkor az emberek felálltak és énekelni kezdtek. Persze megint csak Jézusról. Han ismét kínosan érezte magát. Nem tudott velük dalolni. Fél óráig állt egyhelyben, alig várta, hogy leülhessen. Amikor végre megtehette, boldogan huppant le székére. A pódiumon a fiatalember megkérte a gyülekezet tagjait, hogy az ajtónálló segítők vezetésével soronként járuljanak oda az úrvacsorai asztalhoz. Halk zene közepette mindegyikőjük magához vett egy pászkadarabot és egy pohárnyi szőlőlevet. Han is sorra került. Úgy érezte, mintha a pászka és a pohár égette volna a kezét és a székéig vezető visszaúton mázsás súlyúvá váltak volna. Szája kiszáradt, szíve torkában dobogott: mi van, ha mégse…?

Ekkor a beszélő ismét megszólalt a pódiumon. Jézusról és az utolsó vacsoráról prédikált. Han semmit sem hallott belőle. A füle csengett. Izzadt és szédült, de makacsul szorította a pászkát és a pohár szőlőlevet. Ilyen még nem volt. A motoros banda zabakirálya ott ült, kezében a kajával és az innivalóval és nem csinált velük semmit. Nem tudta, sírjon-e vagy nevessen a helyzeten.

- Smucig egy nép. – vigyorgott magában. – Még sehol sem szúrták ki a szememet ilyen kis adaggal, pedig sok helyen voltam már vendégségben.

- Hallgass és figyelj rám! – szólt közbe nyomatékkal Isten. – Most nézz bele a pohárba!

- Egy párszor már megtettem az életben, mégsem tértem meg attól! – humorizált Han.

Mégis belekukkantott a pohárba. Egy pillanatig valódi vér volt benne! A dagi motoros lélegzete is elállt. Ösztönösen körülnézett, hátha valaki más is látta.

- Ez döbbenet! Vér volt, igazi vér! – ismerte be ijedten. – Isten Maga mutatta meg nekem Krisztus vérét! A saját szememmel láthattam! Az egész Jézus-történet a kereszttel és a feltámadással igaz! Elhiszem!… A megtérő ima… Gyorsan, mert mindjárt vesszük az úrvacsorát!! Bocsásd meg a bűneimet, Uram Jézus, főleg azt, hogy idáig nem hittem Benned! Hiszem, hogy meghaltál a kereszten bűneim bocsánatára és feltámadtál üdvösségemre. Elfogadlak Megváltómnak. Kérlek, jöjj a szívembe! Köszönöm Neked az örök életet. Ámen.

Végre Isten is megszólalt Han szívében:

Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

Han szemeit könnyek futották el. Felszabadult öröm töltötte el szívét. Volt már vidám, volt már boldog, de ilyet azelőtt még sohasem érzett. A meghatottságtól szipogva vette magához az úrvacsorát.

(RÉSZLET "AZ IGAZGYÖNGY" CÍMŰ REGÉNYBŐL)

Szerző: Kispál Csilla

Joyce Meyer: Őrizd a gondolataidat, ügyelj a szavaidra

Készítette: Lajos Lakatos közzétette Katalin László

1,8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. (Józsué)

Józsuénak sok ellenséggel kellett konfrontálódnia az úton. Úgy tűnt, soha nem akarnak elfogyni. De kérlek, vedd észre, hogy Isten azt mondta Józsuénak, hogy az Igét tartsa az elméjében és a szájában, nem pedig a problémát.

Ha mi is boldogulni akarunk és sikerrel járni, mint Józsué, akkor nekünk is másra kell terelni a gondolatainkat és a szavainkat, nem pedig az ellőttünk álló problémára. Fel kell hagynunk azzal, hogy a problémáról gondolkodunk, beszélünk, sőt néha még a problémáért való imát is fel kell függesztenünk. Ha már imádkoztunk érte, Isten úgyis meghallotta. Gyakran csak mondjuk, hogy Istennel vagyunk közösségben, miközben valójában a problémánkkal vagyunk közösségben.

A Márk 11:23-ban Jézus arra buzdította a tanítványokat, hogy beszéljenek a hegyhez, és nem azt mondta, hogy beszéljenek a hegyről. Természetesen, ha szükséges beszélj róla, de ha úgysem vezet sehova, akkor jobb, ha nem beszélsz róla. A szavak felkavarják az érzelmeket, ami azt eredményezi, hogy jól felhúzzuk magunkat, mert túlságosan a körülményekre koncentrálunk. Hasznos lehet, ha valami jó dologgal foglaljuk le magunkat, amiben kedvünket leljük, addig, amíg Isten megoldására várunk. Lehet, hogy nem érzel hozzá túl sok kedvet, de tedd meg mégis. Meglátod, segíteni fog. Tereld el a gondolataidat és a szavaidat a problémáról!

Joyce Meyer

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/240-orizd-a-gondolataidat-ugyelj-a-szavaidra.html

Viseljétek el egymást

Készítette: Lisa Szanyel

Öltözzétek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;

Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, ha valakinek a másik ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is;

Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek fel a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.

És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy Testben; és háládatosak legyetek.

A Krisztus Igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala. Kolosse 5:12-17.

Amen!

Szeretett Testvereim, a Krisztusban, aldasos, szep vasarnapot kivanok Nektek. :)

Kep: Australia (fotozta: Lisa)

Hegyekre nézek

Dicséret

50-es ZSOLTÁR.

Tudom, hogy kedvelsz engem!

Nem arra Riegels!

1929. január elsején a Georgia Tech csapata a UCLA (University of California, Los Angeles) ellen játszott a Rose Bowl-ban. A meccsen a UCLA egyik játékosa, akit Roy Riegels-nek hívtak, megszerzett egy eladott labdát, de valahogy összezavarodott, és rossz irányba kezdett el szaladni a pályán. Már vagy hatvan métert szaladt, mire egyik csapattársa, Benny Lonn éppen a gólvonal előtt leszerelte, és ezzel megakadályozta, hogy az ellenfélnek pontot szerezzen. Attól a pillanattól fogva a UCLA többé nem volt ura a helyzetnek. A Georgia Tech elfogta a kirúgást, és szerzett két pontot.

Az első félidőnek eme furcsa incidensét követően minden nézőt ugyanaz a kérdés foglalkoztatott: „Vajon mit fog tenni Nibbs Price edző Roy Riegels-szel a második félidőben?" Az első félidő után a játékosok elhagyták a pályát, bementek az öltözőbe, és leültek a padokra meg a földre - Riegels kivételével mindannyian.

Ő a pokrócát vállára terítve leült az egyik sarokba, arcát kezébe temette, és úgy sírt, mint egy gyermek.

A félidős szünetben az edzőnek általában sok mondanivalója van a csapata számára, és utasításokat ad a következő félidőre nézve. Ám ebben a szünetben Price edző nagyon hallgatag volt. Kétségtelenül azt próbálta eldönteni, hogy mit csináljon Roy Riegels-szel. Aztán egyszer csak bejött az öltözőbe az időfelelős, és szólt, hogy mindössze három percük van kezdésig. Price ránézett a csapatra, és egyszerűen annyit mondott:

-     Fiúk, ugyanaz a csapat kezdi a második félidőt, amelyik az elsőben játszott.

A játékosok valamennyien felálltak, és elindultak kifelé - Riegels kivételével. Ő meg sem mozdult. Az edző visszafordult és újból szólt neki; Riegels továbbra sem mozdult. Ekkor az edző odament hozzá, és azt mondta:

-     Roy, nem hallottad, mit mondtam? Ugyanaz a csapat kezdi a második félidőt, amelyik az elsőben játszott.

Erre Roy Riegels felnézett, és Price látta a férfikönnyektől nedves arcát.

-     Edző! - mondta. - Nem tudom vállalni, hogy bizonyítsak. Szégyent hoztam rád. Szégyent hoztam a Kaliforniai Egyetemre. Lejárattam magamat. Nem tudnék szembenézni ezzel a tömeggel a stadionban, hogy megpróbáljam jóvátenni, amit elrontottam!

Ekkor Price edző Riegels vállára tette a kezét, és azt mondta:

-     Roy, kelj fel, és menj vissza a pályára! A játszmának még csak a fele ért véget!

Roy Riegels visszament a pályára, és azok a Georgia Tech játékosok igazolhatják, hogy még soha nem láttak embert úgy futballozni, mint ahogy Roy Riegels játszott abban a második félidőben.

Isten kegyelme hasonlít Roy edzőjéhez. Néha úgy érezzük, annyira elrontottunk valamit, hogy fel akarjuk adni, és bedobjuk a törölközőt. Isten azonban nem mond le rólunk. Ő azt mondja: „Kelj fel, és menj ki a pályára! A játszma még nem fejeződött be." Isten kegyelmének evangéliuma a második esély evangéliuma, meg a harmadik esélyé, meg a századiké. Mi állandóan elveszítjük a labdát, de Isten soha nem állít ki minket a játékból. Ő tovább biztat bennünket.

1929. január elsején a Georgia Tech csapata a UCLA (University of California, Los Angeles) ellen játszott a Rose Bowl-ban. A meccsen a UCLA egyik játékosa, akit Roy Riegels-nek hívtak, megszerzett egy eladott labdát, de valahogy összezavarodott, és rossz irányba kezdett el szaladni a pályán. Már vagy hatvan métert szaladt, mire egyik csapattársa, Benny Lonn éppen a gólvonal előtt leszerelte, és ezzel megakadályozta, hogy az ellenfélnek pontot szerezzen. Attól a pillanattól fogva a UCLA többé nem volt ura a helyzetnek. A Georgia Tech elfogta a kirúgást, és szerzett két pontot.

Az első félidőnek eme furcsa incidensét követően minden nézőt ugyanaz a kérdés foglalkoztatott: „Vajon mit fog tenni Nibbs Price edző Roy Riegels-szel a második félidőben?" Az első félidő után a játékosok elhagyták a pályát, bementek az öltözőbe, és leültek a padokra meg a földre - Riegels kivételével mindannyian.

Ő a pokrócát vállára terítve leült az egyik sarokba, arcát kezébe temette, és úgy sírt, mint egy gyermek.

A félidős szünetben az edzőnek általában sok mondanivalója van a csapata számára, és utasításokat ad a következő félidőre nézve. Ám ebben a szünetben Price edző nagyon hallgatag volt. Kétségtelenül azt próbálta eldönteni, hogy mit csináljon Roy Riegels-szel. Aztán egyszer csak bejött az öltözőbe az időfelelős, és szólt, hogy mindössze három percük van kezdésig. Price ránézett a csapatra, és egyszerűen annyit mondott:

-     Fiúk, ugyanaz a csapat kezdi a második félidőt, amelyik az elsőben játszott.

A játékosok valamennyien felálltak, és elindultak kifelé - Riegels kivételével. Ő meg sem mozdult. Az edző visszafordult és újból szólt neki; Riegels továbbra sem mozdult. Ekkor az edző odament hozzá, és azt mondta:

-     Roy, nem hallottad, mit mondtam? Ugyanaz a csapat kezdi a második félidőt, amelyik az elsőben játszott.

Erre Roy Riegels felnézett, és Price látta a férfikönnyektől nedves arcát.

-     Edző! - mondta. - Nem tudom vállalni, hogy bizonyítsak. Szégyent hoztam rád. Szégyent hoztam a Kaliforniai Egyetemre. Lejárattam magamat. Nem tudnék szembenézni ezzel a tömeggel a stadionban, hogy megpróbáljam jóvátenni, amit elrontottam!

Ekkor Price edző Riegels vállára tette a kezét, és azt mondta:

-     Roy, kelj fel, és menj vissza a pályára! A játszmának még csak a fele ért véget!

Roy Riegels visszament a pályára, és azok a Georgia Tech játékosok igazolhatják, hogy még soha nem láttak embert úgy futballozni, mint ahogy Roy Riegels játszott abban a második félidőben.

Isten kegyelme hasonlít Roy edzőjéhez. Néha úgy érezzük, annyira elrontottunk valamit, hogy fel akarjuk adni, és bedobjuk a törölközőt. Isten azonban nem mond le rólunk. Ő azt mondja: „Kelj fel, és menj ki a pályára! A játszma még nem fejeződött be." Isten kegyelmének evangéliuma a második esély evangéliuma, meg a harmadik esélyé, meg a századiké. Mi állandóan elveszítjük a labdát, de Isten soha nem állít ki minket a játékból. Ő tovább biztat bennünket.

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Nem_arra_Riegels

A kismadár

Egy vadász megfogott egy kismadarat. A madárka azt mondta a vadásznak, hogy ha szabadon engedi, három felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad neki. A vadász hosszan tépelődött, majd belement az alkuba.

A kismadár első tanácsa az volt, hogy ne ragaszkodjon a dolgokhoz, hagyja, hadd jöjjenek, hadd menjenek. A vadász úgy gondolta, ez jó tanács, és kiengedte a markából a madarat. A második tanács így szólt: bízzon abba, amit közvetlenül érez és tapasztal.

A vadász úgy gondolta, hogy ez is jó tanács, és engedte, hogy a madár felszálljon egy közeli fára. Amint ez megtörtént, a kismadár harsányan nevetve felrepült. A vadász utána kiáltott, és megkérdezte, mi olyan mulatságos, mire a madár így válaszolt:

Ha tudnád, hogy nálam van a világ legértékesebb gyémántja, nem engedtél volna el. És még jobban nevetett.

A vadász dühbe gurult, és kiabálni kezdett, hogy a madár azonnal jöjjön vissza. A madárka persze, ügyet sem vetett rá.

Hát jó, de akkor legalább tartsd be, amit ígértél-mondta. Halljam a harmadik tanácsot!

Ugyan miért mondanék neked bármit is, te ostoba, amikor az első két tanácsomat sem fogadtad meg, hiszen nem hagyod csak úgy jönni és menni a dolgokat. Nézd, hogy dühbe gurultál és próbálsz újra megfogni. És az érzékeidben sem bízol, különben felfognád, hogy egy olyan apró madár, mint én nem rejtheti el apró testében a világ legértékesebb ékkövét

A történet azt mutatja be, hogy milyen kapzsi az ember. Pedig az igazán fontos dolgok megadatnak maguktól is, ha az ember az Istent keresi elsősorban.

Bejegyezte: Laudetur.hu 

Bob Gass: Kemény szeretet (2)

„Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)

Az egyik író rámutat arra, hogy a Sátán az ellenséged, és nem az a személy, akivel kapcsolatban állsz. Az igazi csata a gonoszság erői ellen folyik (ld. Efézus 6:12).

A Sátán azt akarja, hogy azt gondold, ez egyedül a te harcod, és úgy viselkedj, mintha el lennél választva Istentől. Nem! „Az Úr harca ez” (1Sámuel 17:47 KJV).

Ő veled van. Akkor hát mit kell tenned?

1) Imádkozz a bántalmazóért! Azokat az embereket, akik folyamatosan bántanak másokat, a saját bűnük kötözi meg. Bár ez nem menti fel őket, viszont megmutatja neked, hogyan imádkozz értük. Isten tartósnak szánta ezt a kapcsolatot, de aláásta az alkohol, a harag és más hamisítványok, amiket a sátán arra használ, hogy szövetségeket és családokat romboljon le. Imádkozz a bántalmazóért, hogy azzá az emberré legyen, akivé Isten tervezte!

2) Állj meg szilárdan! Lehet, hogy szükséged lesz egy támogató csoportra és egy közvetítőre, aki jelen lehet, ha közbe kell avatkozni. Isten világossága a legnagyobb sötétséget is átjárhatja reménységgel, megújulással és megbékéléssel, és ha ez megtörténik, ez a leggyorsabb út a gyógyuláshoz. Mindazonáltal szükséged van arra, hogy szilárdan állj, és ha kell, hívj segítségül másokat!

3) Kérdezd meg Istent: „Menjek vagy maradjak?” Naivság lenne azt sugallni, hogy a külső közbeavatkozás imádsággal megfűszerezve hirtelen mindent megváltoztat. Vannak emberek, akik reagálnak a szembesítésre, másokat Isten szeretete lágyít meg. De sokan mérgezőek és bántalmazók maradnak, még akkor is, ha szeretettel szembesítjük őket, megbocsátunk, és kegyelemmel árasztjuk el őket. Lehet, hogy véget kell vetned a kapcsolatnak, bármennyire nehéz is. Ne felejtsd el, nem a te dolgod, hogy megváltoztasd a másik embert, és nem a te kudarcod, ha nem változik meg, még akkor sem, ha Isten szeretetével és igazságával szembesül.

20090111 Tuzveszely Allok es teged csodallak

Isten fest.

Győzelem!

CseriKálmán: Jósáfát imádsága

Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad... csak rád tekintünk. (2Krón 20,5-12)

  Az ellenség tehát közeledik, védekezésre nincs se idő, se mód. Mit tesz ilyenkor egy felelős vezető és a nép? A nép összegyülekezett a jeruzsálemi templomba, a király pedig mindenki füle hallatára elmondott ott egy megrendítő imádságot. Mert sem a hívő hite, sem imaélete nem magánügy. Ebben az esetben a legteljesebb mértékben közügy volt.

  Ez nem mutatvány, nem zavarában tesz valami rendkívülit, hanem mindig így szokta. Beszélget mennyei Atyjával. Ha öröme van, akkor is, ha bánat éri, akkor is, jóban, rosszban - mindig.

  Kinek vallja Istent? „Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben." Aztán emlékezik Isten nagy tetteire és igéreteire, s máris biztos talajt érez a lába alatt.

  Kinek látja az ellenséget? Onnan akarják kiűzni Jósáfát népét, ahova Isten helyezte őket. Tehát így Istennel kerültek szembe. Akkor pedig nem nekik kell legyőzniük őket, ez az Úr harca. Máris oldódik a szív szorongása, s egyre nagyobb kíváncsisággal várja, mit fog cselekedni Isten.

  És kinek látja önmagát? „...nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk." Az igazi imádság ilyen őszinte. Jézus így tanított erről a hegyi beszédben: úgy imádkozzatok, ahogyan a kisgyerek beszél apjához, akiben bízik, és akiről tudja, hogy szereti őt!

  Ilyen természetes-e számunkra az imádság, hogy nemcsak baj esetén, hanem folyamatosan kapcsolatban vagyunk Istennel? Hisszük-e, hogy a ma is cselekvő Úr, aki ki tud szabadítani emberileg reménytelen helyzetből is? Szoktunk-e imádkozni ilyen hittel népünkért?

Gyakoroljuk saját hitünk erősítésére, hogy elsoroljuk hálával Isten tulajdonságait és nagy tetteit! Ő ígérte: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0708_Josafat_imadsaga

Törvény és kegyelem

Készítette: Róbert Pávay

Amikor Mózes a hegyen volt Kőtáblát kapott és lejött a hegyről ami megítélt 3000 embert akik démonoktól megszállva imádták az aranyborjút.

Amikor Jézus lejött a hegyről hozta az Ő Kegyelmét és megmentett egy fiút aki megszállott volt és megítélte (nem a fiút) hanem a démont!

Isten szereti az embert de gyűlöli a bűnt! Te szeretheted a gyerekedet de gyűlölheted a rákdaganatot ami a testébe van.

Jézus sikeresen kettéválasztotta a rosszat az embertől és megmentette az embert!

Mózes törvényt adott! Jézus kegyelmet!

A törvény alatt növekedett a bűn és ítélet jött! A kegyelem alatt növekedik a szentség és élet jön!

A hegyen mielőtt Jézus lejött volna fennt volt Péter, Jakab, János!

Csodálatos kijelentés ez! A nevek jelentése ez:

Péter: kőszikla

Jakab: helyreállítás

János: kegyelem

Összevonva: a kőszikla (tábla) helyre lett állítva a kegyelem által!

HALLELUJA! A törvény vége Krisztus minden hívő üdvösségére!

Joyce Meyer: Legyenek NAGY álmaid!

4,10 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. (1 Péter)

Sajnálatra méltó, hogy az emberekben rejlő lehetőségek mennyire kiaknázatlanok és mennyire parlagon hevernek ebben a világban. Isten minden egyes embert arra teremtett, hogy saját körén belül valamiben nagyszerű legyen. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy nagyszerű feleségek, anyák, varrónők, férjek, apák vagy éppen üzletemberek lehessünk.

Akármivel is foglalkozunk, nem szabad, hogy kicsi álmaink vagy kicsi látásunk legyen. A kicsi dolgok nagyon fontosak és nem szabad megvetnünk a kicsiny kezdetet. Azonban, kell, hogy nagy álmunk, látásunk legyen, mert egy nagy Istent szolgálunk. Sokkal jobban örülnék, ha a nagy álmomnak csak a felét látnám megvalósulni, mint egy kicsiny álom egészét.

Hiszem, hogy amikor Isten megalkotott minket, minden egyes embert gondosan megformált, az élet leheletét lehelte belé, majd fogott egy kis részt önmagából és azt is belé helyezte. Egyikünk a zenében tehetséges, a másik jól beszél, a harmadiknak pedig az írásra van ajándéka. A probléma abból adódik, amikor ajándékunkat, melyet Istentől kaptunk arra használjuk, amire valaki más van elhívva, ahelyett, hogy a saját lehetőségeinket adottságainkat fejlesztenénk.

Istenből egy rész bennünk van. Nem egy gyártási hiba eredménye vagyunk. Nem kell az életünket a kispadon tölteni. Nem vagyunk sem túl fiatalok, sem túl öregek. Isten-adta álmokkal és látással rendelkezünk. De ez a látás és ezek az álmok, melyeket Isten ad a jövőnkre nézve, lehetőségek melyeket kiaknázhatunk (vagy nem). Istennel minden lehetséges, de szükség van a mi együttműködésünkre, hajlandóságunkra, odaszántságunkra, engedelmességünkre és a kemény munkánkra is ahhoz, hogy Isten kimunkálja, amit belénk helyezett.

Joyce Meyer

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/53-legyenek-nagy-almaid.html

A szeretet bajnoka.

Kik a boldogok?

Napi gondolat

Napi gondolat

AZ AGYAGDARAB

Szerző: Guti Tünde

Egyszer volt, hol nem volt a fazekasok földjén a Mester talált egy kiváló minőségű agyagdarabot.

- Na ez szép darab!.- nézegette el-elgondolkodva. - Ezt megmunkálom!

Amikor hazaért, gyönyörködve tette a korongra és lelki szemeivel már látta a gyönyörű mázas korsót. Forgatni kezdte, s kérges tenyerével, óvatos ujjaival hozzáértő mozdulatokkal simította, vizezte, formázta a jó illatú anyagot.

Egyszer csak az agyagdarab leugrott a korongról és könyörögni kezdett:

- Mester! Nem lehetne egy kicsit gyengédebben? Annyira fáj, ahogy nyomkodsz, és már egészen elszédültem a forgatástól!

A fazekas csodálkozva nézett rá, majd higgadt szeretettel így válaszolt:

- Ahhoz, hogy használhatóvá válj, ki kell bírnod ezt a műveletet! Légy türelmes!

Azzal visszatette a munkadarabot a helyére és újra elkezdte a korongozást. Egy idő múlva elkészült és elégedetten nézegette. Amikor megbizonyosodott róla, hogy tökéletesre sikerült, befűtötte a kemencét. Be akarta tenni az agyagkorsót a tűzbe, de az rémülten kiáltott fel:

- Mester! Mester! Hogy fogom én ezt kibírni?! Ez életveszélyes! Repedések lesznek rajtam és összetörök! - siránkozott.

A kézműves megfogta és elmagyarázta neki, hogy kiégetés nélkül használhatatlan lesz. Nem tudnak benne életmentő vizet tartani. Forró kemence nélkül csak kirakati dísztárgy lehet belőle.

A korsó messzire nézett és elképzelte, hogyan itatnak belőle szomjazókat a sivatag száraz homokján. Megadóan hagyta magát a forróságba tenni, és bár nagyon szenvedett, kitartott, mert hasznos akart lenni! A kellő égetési idő után a Mester kivette és félretette a polcra, hogy lehűljön.

- Ó, hát hiába tűrtem a kemence tüzét, mégse kellek senkinek?

- sóhajtozott magányosan, telve elutasítottsággal.

Egyszer aztán újra kézbe vették és gyönyörű mintát festettek rá. A korsó nagyon boldog volt.

Amikor betették a többi különböző formájú és mintájú edény közé, hogy elszállítsák őket az oázisba, megértette, mi miért történt vele. S mosolyogva várt a feladatra, hogy szomjat olthasson és hasznos legyen.

Ugye te is el akarsz jutni az oázisba?

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/73

Légy elégedett, hagyd abba a „majd amikor” gondolkodást

„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Prédikátor 5:18.)

 Úgy tanulsz meg elégedettnek lenni, ha abba hagyod, a „majd amikor” gondolkodást.

„Amikor majd én…, akkor boldog leszek.”

„Amikor lesz …, akkor boldog leszek…stb.”

Azért esünk ilyen csapdákba, mert kis időkre vagyunk csak elégedettek, nem pedig hosszú távon. Jön valaki, vagy valami és lecsapolja az elégedettségünket.

A Biblia azt tanítja, hogy a boldogság nem onnét jön, amit Te akarsz. A boldogság az, amikor boldog vagy azzal, amid van. Nézd azokat a dolgokat, amiket Isten adott neked!

Sajnos, sokszor arra figyelünk, hogy mi az, amink nincsen, és elfelejtjük azt a sok csodás dolgot – nem mindig fizikai áldásokat, de legalább olyan fontosakat, mint például a családunk, barátaink.

Az elégedettség kulcsa, hogy eldöntöd: boldog leszel most rögtön azzal a rengeteg dologgal, amit Isten már neked adott. Mire vársz még, mi fog majd boldoggá tenni?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 14.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/22/legy_elegedett_hagyd_abba_hogy_masokhoz_hasonlitod_magad

           

Reménység Fesztivál Budapest 2012.

Az Úr így biztatja választott népét, a Krisztus népét:

„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr (alkot viharfelhőket), és villámlást szerez, és ő ad záporesőt és mezei növényeket (és Ő ad kenyeret) mindenkinek” (Zak. 10,1). 

És az Úr válasza a kérésre: „Ímé, újat cselekszem; most készül, (most kezd kibontakozni) avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, (már készítem az utat) és a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket (fakasztok). Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem (és vizet fakasztottam) a pusztában; a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak, a népnek, amelyet magamnak formáltam, (és alkottam) hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,19-21) 

Dávid már ezért így magasztalja az Urat: „Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.(Más fordítás: Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted)” (Zsolt. 68,10). 

És Péter apostolon keresztül hangzik a kijelentés Krisztus népről: „Ti pedig (Isten tulajdonba vett népe), választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, (és nagy tetteit) aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok (és a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok)” (1 Pét. 2,9-10)

Ige: A Szent Szellem -azaz: az Élővíz - ígérete

Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (megbotlanak) a legkülönbek (legkiválóbbak) is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) 

Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett vagyok, de ő megsegít). Térj meg (térj vissza) én lelkem (bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9)

Mert: „Bő záport hintesz vala (bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősítetted) vala” (Zsolt. 68,10)

És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Ige: Az ítélkezésről

 „Ne ítéljetek [és ne ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]” (Mát. 7,1)

És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]” (Róm. 14,4)

 „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10)

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

 „[ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező. [miközben ítélkezel]” (Róm 2,1)

„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; (szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst?) és ti is szabadon bocsáttattok)” (Luk. 6,37-38)

Jézussal járok

Önvizsgálat

„Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek - e. Tegyétek csak próbára magatokat! Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.”

2Kor 13,5

Önvizsgálat. Egyre nagyobb szükségünk van rá. Sok olyan betegség van, amit még időben, a lehető legkorábbi szakaszban kellene felismernünk, hogy ne legyen bajunk. Sok olyan szórólap található az orvosi rendelőkben, a klinikákon, ami ebben segít bennünket. Következzen most egy lelki önvizsgálat három lépésben!

Első lépés: Vedd elő a Bibliád!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek: nincs Bibliád. Van, de nem tudod, hol van. Ha poros. Ha az jut eszedbe, hogy miért tennéd. Ha lelkiismeret-furdalásod, vagy más kellemetlen érzésed van, mikor a kezedben tartod.

Minden rendben, ha: hamar megtalálod, mert ott van a közeledben. Csak egy pillanatba telik, mire kinyitod a kedvenc fordításod annál a könyvnél, amit épp reggel olvastál. A szíved örömmel teli, mert végre olvashatod Barátod üzenetét, ami mindig nyugalommal tölt el.

Második lépés: Olvasd el a legkedvesebb idézeteid Jézus Krisztustól!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek: felmerül benned a kérdés, ki is az a Jézus? Csakis egyedül a János 3,16. jut eszedbe. Lázasan keresel az evangéliumokban, de közben arra gondolsz, mikor lesz már vége ennek a tesztnek, hogy mehess végre a dolgodra, mert várnak a haverok.

Minden rendben, ha: alig tudsz választani, mert olyan sok jut az eszedbe. Aztán kiválasztod azt, amit épp tegnap idéztél a barátodnak, hogy vigasztald.

Harmadik lépés: Imádkozz!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek:ezt még eddig mindig valaki más tette csak helyetted a családban, a közösségben. Erősen gondolkozol a „Mi Atyánk” szövegén. Nincs kedved hozzá, mert úgysem tudnál mit mondani. Csak folyamatosan sorolod a kéréseket: Adj egészséget, jó anyagi helyzetet, sikerüljön a vizsgám/felvételim/meghallgatásom… - de nincs hálaadás, dicsőítés és nincs benned csend az Úr előtt.

Minden rendben, ha: hálával csordultig telt szíved kitárod Isten előtt. Elmeséled a napod, megosztod örömöd, bánatod, gondolataidat, érzéseidet. Mindig van kiről beszélned az Úrnak, mert tudod, hogy a jó szándékod kevés az Ő segítsége nélkül. Bátran mersz kérdezni, vezetéséért imádkozni, mert nem akarsz időt vesztegetni azzal, hogy akarata ellen cselekszel.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/09/onvizsgalat.html

Idézetek a szeretetről

Idézetek a szeretetről

Joseph Prince: Isten többé nem emlékezik a bűneidre

Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem a Zsidó 10:17 az egy nagyszerű hír. Isten látja minden bűnünket - múltbeli, jelenbeli és jövőbelieket -, és azt mondja, "Bűneikről többé meg nem emlékezem!" 

A "többé nem" egy erős, dupla tagadás az eredeti görög szövegben. Más szóval, Isten azt mondja: "A bűneidre én egyáltalán nem fogok emlékezni, soha!"

Vajon Isten lejjebb engedett a sztenderdjéből? Nem, Ő még mindig tökéletesen szent. Ő emlékezett minden bűneinkre - 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Minden bűn, amit elkövetettünk, vagy el fogunk követni már meg lett büntetve teljes egészében a Jézus Krisztus testén, a kereszten. Ezért ma, Isten többé nem emlékszik bűneinkre. Épp ezért nem kell bűntudatosan élnünk.

Minden alkalommal, mikor bűnbe esünk, Isten azt akarja, hogy jusson eszünkbe a kereszt és ezt mondjuk: "Úr Jézus, te el lettél ítélve ezért a bűnért, amit most elkövettem. Magadra vetted az ítéletet, így Isten nem fog elítélni engem ezért a bűnért. Te kárhoztatva voltál ezért a bűnért, így Isten nem fog kárhoztatni engem is."

Ha nem tekintesz a keresztre, akkor bűntudatos leszel, és úgy fogsz élni, hogy arra számítasz, hogy bármelyik pillanatban el leszel ítélve. Az ítéletre való számításod ad lehetőséget az ördögnek, hogy elhitesse veled, hogy Isten a bűnöd miatt számon fog kérni.

El kell jutnod arra a szintre, hogy tudd és hidd, hogy minden bűnöd meg van bocsátva, hogy nincs az a bűn, ami kizárhatna téged Isten áldásaiból. Hogy nincs az a bűn, ami miatt valaha is a pokolra jutnál, mert meg van neked bocsátva és meg vagy mentve örökké.

Zsidók 10:12, 14 azt mondja: "Ő (Jézus) azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ülé az Istennek jobbjára. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket..."

Te és én örökké tökéletesek vagyunk Jézus tökéletes munkájának köszönhetően a kereszten.

 Isten teljes elfogadása tökéletessé tett minket és tökéletes az örömünk az Ő Fia munkájának köszönhetően, amely megdicsőítette az Ő szentségét. Szerettem, halld, ahogyan Isten ezt mondja neked: "Irgalmas leszek, és a te bűneidről és álnokságaidról többé meg nem emlékezem "

„Azután pedig ezt mondja: És nem fogok soha visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.”
(Zsidók 10:17 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/isten-tobbe-nem-emlekezik-buneidre_9.html#ixzz20UALygfb