Napi gondolat

Napi gondolat

AZ AGYAGDARAB

Szerző: Guti Tünde

Egyszer volt, hol nem volt a fazekasok földjén a Mester talált egy kiváló minőségű agyagdarabot.

- Na ez szép darab!.- nézegette el-elgondolkodva. - Ezt megmunkálom!

Amikor hazaért, gyönyörködve tette a korongra és lelki szemeivel már látta a gyönyörű mázas korsót. Forgatni kezdte, s kérges tenyerével, óvatos ujjaival hozzáértő mozdulatokkal simította, vizezte, formázta a jó illatú anyagot.

Egyszer csak az agyagdarab leugrott a korongról és könyörögni kezdett:

- Mester! Nem lehetne egy kicsit gyengédebben? Annyira fáj, ahogy nyomkodsz, és már egészen elszédültem a forgatástól!

A fazekas csodálkozva nézett rá, majd higgadt szeretettel így válaszolt:

- Ahhoz, hogy használhatóvá válj, ki kell bírnod ezt a műveletet! Légy türelmes!

Azzal visszatette a munkadarabot a helyére és újra elkezdte a korongozást. Egy idő múlva elkészült és elégedetten nézegette. Amikor megbizonyosodott róla, hogy tökéletesre sikerült, befűtötte a kemencét. Be akarta tenni az agyagkorsót a tűzbe, de az rémülten kiáltott fel:

- Mester! Mester! Hogy fogom én ezt kibírni?! Ez életveszélyes! Repedések lesznek rajtam és összetörök! - siránkozott.

A kézműves megfogta és elmagyarázta neki, hogy kiégetés nélkül használhatatlan lesz. Nem tudnak benne életmentő vizet tartani. Forró kemence nélkül csak kirakati dísztárgy lehet belőle.

A korsó messzire nézett és elképzelte, hogyan itatnak belőle szomjazókat a sivatag száraz homokján. Megadóan hagyta magát a forróságba tenni, és bár nagyon szenvedett, kitartott, mert hasznos akart lenni! A kellő égetési idő után a Mester kivette és félretette a polcra, hogy lehűljön.

- Ó, hát hiába tűrtem a kemence tüzét, mégse kellek senkinek?

- sóhajtozott magányosan, telve elutasítottsággal.

Egyszer aztán újra kézbe vették és gyönyörű mintát festettek rá. A korsó nagyon boldog volt.

Amikor betették a többi különböző formájú és mintájú edény közé, hogy elszállítsák őket az oázisba, megértette, mi miért történt vele. S mosolyogva várt a feladatra, hogy szomjat olthasson és hasznos legyen.

Ugye te is el akarsz jutni az oázisba?

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/73

Légy elégedett, hagyd abba a „majd amikor” gondolkodást

„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Prédikátor 5:18.)

 Úgy tanulsz meg elégedettnek lenni, ha abba hagyod, a „majd amikor” gondolkodást.

„Amikor majd én…, akkor boldog leszek.”

„Amikor lesz …, akkor boldog leszek…stb.”

Azért esünk ilyen csapdákba, mert kis időkre vagyunk csak elégedettek, nem pedig hosszú távon. Jön valaki, vagy valami és lecsapolja az elégedettségünket.

A Biblia azt tanítja, hogy a boldogság nem onnét jön, amit Te akarsz. A boldogság az, amikor boldog vagy azzal, amid van. Nézd azokat a dolgokat, amiket Isten adott neked!

Sajnos, sokszor arra figyelünk, hogy mi az, amink nincsen, és elfelejtjük azt a sok csodás dolgot – nem mindig fizikai áldásokat, de legalább olyan fontosakat, mint például a családunk, barátaink.

Az elégedettség kulcsa, hogy eldöntöd: boldog leszel most rögtön azzal a rengeteg dologgal, amit Isten már neked adott. Mire vársz még, mi fog majd boldoggá tenni?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. 10. 14.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/22/legy_elegedett_hagyd_abba_hogy_masokhoz_hasonlitod_magad

           

Reménység Fesztivál Budapest 2012.

Az Úr így biztatja választott népét, a Krisztus népét:

„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr (alkot viharfelhőket), és villámlást szerez, és ő ad záporesőt és mezei növényeket (és Ő ad kenyeret) mindenkinek” (Zak. 10,1). 

És az Úr válasza a kérésre: „Ímé, újat cselekszem; most készül, (most kezd kibontakozni) avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, (már készítem az utat) és a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket (fakasztok). Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem (és vizet fakasztottam) a pusztában; a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak, a népnek, amelyet magamnak formáltam, (és alkottam) hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,19-21) 

Dávid már ezért így magasztalja az Urat: „Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.(Más fordítás: Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted)” (Zsolt. 68,10). 

És Péter apostolon keresztül hangzik a kijelentés Krisztus népről: „Ti pedig (Isten tulajdonba vett népe), választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, (és nagy tetteit) aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok (és a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok)” (1 Pét. 2,9-10)

Ige: A Szent Szellem -azaz: az Élővíz - ígérete

Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (megbotlanak) a legkülönbek (legkiválóbbak) is; De a kik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) 

Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett vagyok, de ő megsegít). Térj meg (térj vissza) én lelkem (bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9)

Mert: „Bő záport hintesz vala (bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősítetted) vala” (Zsolt. 68,10)

És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (sanyargatónak), a szolgaság házának (az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Ige: Az ítélkezésről

 „Ne ítéljetek [és ne ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]” (Mát. 7,1)

És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]” (Róm. 14,4)

 „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10)

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

 „[ezért] Nincs hát számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező. [miközben ítélkezel]” (Róm 2,1)

„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek] tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; (szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst?) és ti is szabadon bocsáttattok)” (Luk. 6,37-38)

Jézussal járok

Önvizsgálat

„Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek - e. Tegyétek csak próbára magatokat! Nem ismeritek föl, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.”

2Kor 13,5

Önvizsgálat. Egyre nagyobb szükségünk van rá. Sok olyan betegség van, amit még időben, a lehető legkorábbi szakaszban kellene felismernünk, hogy ne legyen bajunk. Sok olyan szórólap található az orvosi rendelőkben, a klinikákon, ami ebben segít bennünket. Következzen most egy lelki önvizsgálat három lépésben!

Első lépés: Vedd elő a Bibliád!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek: nincs Bibliád. Van, de nem tudod, hol van. Ha poros. Ha az jut eszedbe, hogy miért tennéd. Ha lelkiismeret-furdalásod, vagy más kellemetlen érzésed van, mikor a kezedben tartod.

Minden rendben, ha: hamar megtalálod, mert ott van a közeledben. Csak egy pillanatba telik, mire kinyitod a kedvenc fordításod annál a könyvnél, amit épp reggel olvastál. A szíved örömmel teli, mert végre olvashatod Barátod üzenetét, ami mindig nyugalommal tölt el.

Második lépés: Olvasd el a legkedvesebb idézeteid Jézus Krisztustól!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek: felmerül benned a kérdés, ki is az a Jézus? Csakis egyedül a János 3,16. jut eszedbe. Lázasan keresel az evangéliumokban, de közben arra gondolsz, mikor lesz már vége ennek a tesztnek, hogy mehess végre a dolgodra, mert várnak a haverok.

Minden rendben, ha: alig tudsz választani, mert olyan sok jut az eszedbe. Aztán kiválasztod azt, amit épp tegnap idéztél a barátodnak, hogy vigasztald.

Harmadik lépés: Imádkozz!

Gond van, ha a következő tünetek jelentkeznek:ezt még eddig mindig valaki más tette csak helyetted a családban, a közösségben. Erősen gondolkozol a „Mi Atyánk” szövegén. Nincs kedved hozzá, mert úgysem tudnál mit mondani. Csak folyamatosan sorolod a kéréseket: Adj egészséget, jó anyagi helyzetet, sikerüljön a vizsgám/felvételim/meghallgatásom… - de nincs hálaadás, dicsőítés és nincs benned csend az Úr előtt.

Minden rendben, ha: hálával csordultig telt szíved kitárod Isten előtt. Elmeséled a napod, megosztod örömöd, bánatod, gondolataidat, érzéseidet. Mindig van kiről beszélned az Úrnak, mert tudod, hogy a jó szándékod kevés az Ő segítsége nélkül. Bátran mersz kérdezni, vezetéséért imádkozni, mert nem akarsz időt vesztegetni azzal, hogy akarata ellen cselekszel.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/09/onvizsgalat.html

Idézetek a szeretetről

Idézetek a szeretetről

Joseph Prince: Isten többé nem emlékezik a bűneidre

Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem a Zsidó 10:17 az egy nagyszerű hír. Isten látja minden bűnünket - múltbeli, jelenbeli és jövőbelieket -, és azt mondja, "Bűneikről többé meg nem emlékezem!" 

A "többé nem" egy erős, dupla tagadás az eredeti görög szövegben. Más szóval, Isten azt mondja: "A bűneidre én egyáltalán nem fogok emlékezni, soha!"

Vajon Isten lejjebb engedett a sztenderdjéből? Nem, Ő még mindig tökéletesen szent. Ő emlékezett minden bűneinkre - 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Minden bűn, amit elkövetettünk, vagy el fogunk követni már meg lett büntetve teljes egészében a Jézus Krisztus testén, a kereszten. Ezért ma, Isten többé nem emlékszik bűneinkre. Épp ezért nem kell bűntudatosan élnünk.

Minden alkalommal, mikor bűnbe esünk, Isten azt akarja, hogy jusson eszünkbe a kereszt és ezt mondjuk: "Úr Jézus, te el lettél ítélve ezért a bűnért, amit most elkövettem. Magadra vetted az ítéletet, így Isten nem fog elítélni engem ezért a bűnért. Te kárhoztatva voltál ezért a bűnért, így Isten nem fog kárhoztatni engem is."

Ha nem tekintesz a keresztre, akkor bűntudatos leszel, és úgy fogsz élni, hogy arra számítasz, hogy bármelyik pillanatban el leszel ítélve. Az ítéletre való számításod ad lehetőséget az ördögnek, hogy elhitesse veled, hogy Isten a bűnöd miatt számon fog kérni.

El kell jutnod arra a szintre, hogy tudd és hidd, hogy minden bűnöd meg van bocsátva, hogy nincs az a bűn, ami kizárhatna téged Isten áldásaiból. Hogy nincs az a bűn, ami miatt valaha is a pokolra jutnál, mert meg van neked bocsátva és meg vagy mentve örökké.

Zsidók 10:12, 14 azt mondja: "Ő (Jézus) azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ülé az Istennek jobbjára. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket..."

Te és én örökké tökéletesek vagyunk Jézus tökéletes munkájának köszönhetően a kereszten.

 Isten teljes elfogadása tökéletessé tett minket és tökéletes az örömünk az Ő Fia munkájának köszönhetően, amely megdicsőítette az Ő szentségét. Szerettem, halld, ahogyan Isten ezt mondja neked: "Irgalmas leszek, és a te bűneidről és álnokságaidról többé meg nem emlékezem "

„Azután pedig ezt mondja: És nem fogok soha visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.”
(Zsidók 10:17 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/isten-tobbe-nem-emlekezik-buneidre_9.html#ixzz20UALygfb

Harc az Illés és Jézabel között

David Wilkerson  tanítása

A harc, amely Illés és Jézabel között kezdődött ugyanaz, amelyet ma is megvívunk.

Ugyanez a csata ma is folytatódik Isten egyházában. Csak gondolj egy olyan igazi hívőre, mint Illés. Isten munkájára feláldozott, szorgalmas, türelmes, hit által él, szolgál másokat, több és több jó munkában vesz részt. De valami hátráltatja életét. Ez a hívő egy bizonyos mértékben birtokolja Krisztus életét: megváltott, megigazult és az Atya dolgaival tölti életét, de az Úr azt mondja: „Valami panaszom van ellened, valami pusztító dolgot engedtél belopódzni az életedbe. Jézabel szelleme elcsalt és hátráltat abban, hogy engem kövess.”

„...Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod Jézabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve rabszolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozatot egyenek.” (Jelenések 2,20)

Jézus nem egy tényleges asszonyról beszél itt, aki az Egyházban arra tanít, hogy hogyan paráználkodjanak. Nem. Azokról a dolgokról beszél, amelyeket megengedünk, hogy félre fordítsák hitünket: a TV, az Internet, testi vágyaink. Ezek az erőteljes csábítók.

És mikor Jézus a bálványáldozatok evéséről beszél nem ételről beszél, hanem olyan keresztényekről beszél, akik az ördög asztalánál étkeznek. Az ilyenek talán hangosan dicsérik az Urat a templomban, de miután hazamennek, odaadják elméjüket az elképzelhető legrosszabb szexuális, erőszakos förtelmekre.

Még a világi vélemény is elítéli az ilyesmit. A New York Times-ban megjelent egyik interjú folyamán egy híres fiatal színészt kérdeztek meg: foglalkozott-e valaha is pornográfiával, mint oly sok más hollywoodi színész. A fiatal ember válaszolt: „Nem engedhetem meg hogy elmémet ilyen szenny töltse be. Azok, akik pornográfiával foglalkoznak, nem képesek kontrollálni gondolkodásukat. Gondolataikban állandóan azokat a pornó képeket látják. Én ezt nem engedhetem meg nem csak magamnak, de akármelyik hivatásos színész sem fog ilyesmivel foglalkozni.”

Szomorú, de sok keresztény hívő nem tud ilyen fegyelmezettségről beszámolni.

Gyakran mikor a Jézabel szelleme el akar csábítani, azt suttogja: „Sokat dolgoztál már, pihenned kell egy kicsit, ideje, hogy szórakozz. Kegyelem alatt vagyunk és Isten nem olyan szigorú. Menj és élvezd azt a bizonyos TV műsort, amit mindig kihagysz. Vagy menj és kölcsönözd ki azt az izgalmas videót. Ha túl messze távolodsz, mindig visszajöhetsz Jézus vére által, és megint tiszta leszel.”

Nem! Jézus azt mondja, még ha csak szívedben is adod oda magad egy vágynak, házasságtörést követtél el. Kijelenti lángoló szemekkel: „Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja paráznaságát elhagyni, nem akar más felismerésre térni.” (Jelenések 2,21)

Jézus itt Istennek azokról az elcsábított gyermekeiről beszél, akiket Jézabel szelleme elcsábított.

Az Úr így szól ezekhez: „Kegyelmes vagyok és nagyon türelmes voltam, adtam nektek elég időt, hogy megtérjetek és hátat fordítsatok bűneiteknek. Küldtem prófétákat, beszéltem hozzátok a szószékről, figyelmeztettelek barátaitokon keresztül. Szent Szellemem szeretetben szólt hozzátok, de mégsem tértetek meg.

Arra vágyom, hogy belépjetek áldásom teljességébe, minden segítséget elétek tártam, mégis mint koldusok éltek. Ez egy nagy probléma és nem fog eltűnni, míg végül ellene nem álltok ennek a hátráltató erőnek.”

Gondolj bele Jézabel életben hagyásának következményeibe.

Jézus elmondja nekünk mik a következmények:

* „Egyszer csak ágyba vetem őt...” (2,22) A görög fordítás erre: „kifáraszt, megfutamít”. Folyamatos félelmet, fáradtságot, állandó menekülést jelent.

* „nagy szorongattatásba (nyomorúságba)...” (2,22) A görög itt feszültséget, problémákat, levertséget jelent.

* „Gyermekeit halállal fogom sújtani...” (2,23) Azoknak, akik Jézabellel kötöttek szövetséget – ha meg nem térnek –, halál lesz a végük.

Miért bánik az Úr ilyen szigorúan azokkal, akik Jézabellel mentek „ágyba”? Mert mindazoknak, akik az Urat szolgálják, ezt nagyon komolyan kell venniük: „úgyhogy meg fogják tudni az összes eklézsiák, hogy én a veséket és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd.” (2,23)

Ezek a szavak nem egy ősi Ótestamentumi próféta szavai, hanem Jézus saját figyelmeztetése a kegyelem idejében. Azt mondja: „Mindenki, aki az én gyülekezetemben van, tudja, hogy Jézabel szellemét le kell rombolni, ennek a szellemnek meg kell halnia, másképpen soha nem fogjátok megismerni áldásom teljességét.”

Nézzük csak meg Illést megint. Szerintem ő a Biblia egyik legerőteljesebb személyisége, mégis hagyta, hogy Jézabel életben maradjon. Illés ok nélkül hibázott küldetésében.

Mi volt Illés kudarcának gyökere? Jézabelnek nagyobb erőt tulajdonított, mint Istennek. Csak fontold meg: A Kármel hegy győzelme után ébredés tört ki az országban, az emberek meg voltak győzve és bűnbocsánattal megtértek. Jézabelnek nem volt ereje többé, ha megkísérelte volna Illés legyilkolását, a nép védelmébe vette volna a prófétát, de Illés a fenyegetéstől megijedt és elvesztette hitét.

Érted, hogy mi az üzenet célja? Isten, aki megváltott minket, aki győzelmet adott bűneink felett, és csodákat művelt életünkben el tud pusztítani akármilyen Jézabel-vágyakozást. Le tud rombolni minden erősséget, ki tud ölni minden bűnt, és ki tud szabadítani az ellenség hatalmából.

Sok vívódó keresztény hívő azt gondolja: „Ez a szokás bennem ellenállhatatlanul erős. Hol van a győzelem?” És az ellenség suttog: „Isten nem hallja imádat, add fel a harcot, imáid ellenére is el fogsz bukni.” De az Úr válaszol: „Nem! Nincs olyan hatalom, olyan Jézabel szellem, aminek uralma van rajtatok.”

Illés úgy tett, mint legtöbb hívő: elfutott. Dávid is ír erről, hogy el szeretne repülni a pusztába, mint a madár. Jeremiás próféta egy egyedülálló kunyhóba kívánt elbújni valahol a pusztában. De ezek a hívők, akik ilyesmire vágynak, igazában a megpróbáltatások elől menekülnek.

Később Dávid is így következtetett: „... nem félek a gonosztól ...” De Illés inkább elfutott és elbújt. Feladta a harcot és Jézabel életben maradt.

Isten minden félelmük és hibájuk ellenére is szereti szolgáit.

Hiszem, hogy Illés történetében Isten egyik legkönyörületesebb tettét láthatjuk, félelemmel telt szolgája iránt. Illés a pusztában egy fenyőfa alatt találta magát, mélységes levertséggel aludt el. De az Úr elküldte angyalát, hogy ébressze fel és arra késztesse, hogy egyen kenyeret és igyon vizet. Illés evett-ivott, de levertségében megint elaludt.

Az angyal megint felébresztette egy második ajánlattal. És Isten szólt hozzá kedvesen: „Illés az út előtted hosszú, kelj fel és egyél, mert erődet meghaladó út áll előtted” (1.Királyok 19,7). Mintha azt mondta volna: „Barátom ez túl sok neked egyedül, veled vagyok.”

Isten szeretete soha nem volt kétséges a próféta iránt. Nem számított, hogy szolgája hibázott és elfutott, félelme, levertsége és vágya ellenére sem. Isten nagyon szerette Illést. És ugyanez igaz ránk nézve is, akik szeretjük Őt.

De Istennek egy másik üzenete is volt Illés számára. Egy irgalommal teli figyelmeztetés, és ez ma is igaz. Azt kérdezte: „Mit csinálsz itt Illés?”(19,13) Annak ellenére, hogy az Úr megbocsátott Illésnek, nem felejtette el az ügyet.

Túlságosan szerette Illést ahhoz, hogy elfelejtse a történteket.

Illés egy kifogással válaszolt, de Isten nem fogadta el. Megint feltette a kérdést: „Miért vagy itt?” Lényegében azt kérdezte, miért adtad fel a harcot, Illés? „Miért adtad fel a szolgálatodat? Honnan van ez a levertség?”

Végül is Isten elfogadta Illés felmondását. Lényegében az Úr azt mondta: „Nem kényszerítelek, hogy folytasd a munkád, de a helyedre Jéhut kenem fel. Ő fogja betölteni (befejezni) küldetésed, Jézabel kivégzését.”

A tény az, hogy ha abbahagyjuk szolgálatunkat, az Úr ezt megengedni. Nem fog kevésbé szeretni minket. Meg fogja engedni, hogy kisebb mértékben birtokoljuk Krisztus áldásának teljességét.

Valóban mikor az idő eljött, hogy Illés hazamenjen az Úrhoz, egy tüzes mennyei szekér ragadta el őt. Illés nagy tiszteltben volt. De mint Mózes, akinek nem volt megengedve, hogy az Ígéret földjére belépjen, Illés soha nem vehette birtokba Krisztus áldásának teljességét.

Talán azt mondod, nincs problémám vágyakkal, nem vagyok egy házasságtörő vagy parázna. Köszönet az Úrnak, hogy Jézabel szelleme nem csábított el. Örömmel hallom ezt, de minden szolga életében, akik be kívánnak Krisztus áldásának teljességébe lépni, egy Illési pillanat el fog jönni. Szembe fogtok állni azzal a legnagyobb, legellenállhatatlanabb ellenséggel, amellyel még soha sem találkoztatok. És Jézabel szelleme harcolni fog ellnetek, azt suttogva, "Most el fogsz bukni, számodra mindennek vége!”

Mikor eljön ez az idő, ne gondoljatok menekülésre. Ne adjátok fel a harcot és ne veszítsétek el Isten ígéreteit. Álljatok ellene a Jézabel szellemnek. Az Úr azt mondta, hogy nincsen hatalma felettetek.

Még egy utolsó bizonyíték Isten kegyelmére. Annak ellenére is, hogy Illés nem fejezte be feladatát, Isten megadta szolgájának az utolsó szót Jézabelt illetőleg. A Biblia azt írja, hogy Illés megprófétálta: „Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt.” (1.Kir. 21,23) És pontosan ez történt. Jézabelt legyilkolták azon a helyen, ahonnan Illés elmenekült és a kutyák nyalták fel vérét. Isten megadta prófétájának az utolsó szót.

Kedves szentjeim, Urunk diadalmassá tett minket, és ez az Ő végső szava. Állj fel és harcolj. És Ő lesz az, aki áldásának teljességébe vezet minket.

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

Hillsong - Centre of my life

Idézet

Idézet

Imádság:

Istenem! Köszönöm, hogy minél közelebbi kapcsolatot akarsz velem létesíteni, és ennek gátja csak én magam vagy a bűneim lehetnek. Hálás vagyok azért, mert Te mindent megtettél értünk, emberekért hogy a bűnbocsánat és az örök élet boldog bizonyosságában élhessünk. Ámen

A nap gondolata:

A nap gondolata:

Új beszéd, és új hallás

 Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban…(ApCsel 2:42)

Ez a 3000 diák kitartóan tanult. Vették a Szentlelket, de nem álltak meg itt. „Mondjátok, meséljétek! Péter, te tényleg jártál a vízen? Máté, te tényleg vámszedő voltál? Jakab és János, ti valóban elsők akartatok lenni a többi tanítvánnyal szemben? És ti láttátok, ahogy a naini ifjút a koporsójából feltámasztotta? Tényleg Ő a Krisztus, az élő Isten Fia? Mondjátok, meséljétek!”

Új beszéd és új hallás volt ez. Az apostolok pedig csak beszéltek és beszéltek, mindent, amit tudtak. Mert azért el ne felejtsük, hogy korábban is volt tanítás. Az Ószövetséget a korabeli zsidók a 613 szabállyal és az 1521 helyreigazítással együtt betartották.

És amikor az ember és Isten között oly nagy szakadék tátongott. Amikor a mindenható és mindenek feletti Istennel még a legrövidebb érintkezés is kockázatos volt. Amikor a Mózes könyveiben leírt áldozati és istentiszteleti szokások olyanok voltak, akár ma, a „radioaktív anyag kezelésének utasításai” – mert ez és ilyen volt az Ószövetség – amikor a félelmetes Isten, a kimondhatatlan nevű Úr helyett, valami más, valami új hangzott el.

Kitárulkozott előttük Jézus élete. Életre keltek tanításai, csodái és megmozdította őket a Hegyi Beszéd valamennyi új életrendet követelő utasítása. Nincs szakadék, nincs kockázat, nincs érthetetlenség, mint az Ószövetség nehezen érthető helyein. És még valami csoda: az Isten nevét soha ki nem ejtő zsidók, a Pünkösdtől kezdve „Abbá”-nak mondják Őt, azaz mai nyelvre fordítva, Papá-nak. Jézus hatására, és az apostoli tanításra alakult ki, erősödött meg a szerető Atya képe. (Lovász Krisztián)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel
Szabadítsd fel magadat minden meghiúsulás miatti csalódottság és ingerültség alól. Amik nem úgy alakultak, ahogy remélted, az útvonal korrekció célját szolgálták. Olyan bölcsességre fogsz jutni, amire már nagyon szükséged volt, a nemrég történt dolgokból adódóan, amelyek magukban hordozták a csalódás és a csüggedés lehetőségét. Bocsáss meg magadnak és másoknak, és kérj Tőlem bölcsességet. Én nem csak bölcsességet, hanem útmutatást és vezetést is biztosítok a számodra. Bízz Bennem, hogy megtartalak a Szellemem sodrásában, mondja az Úr.

Galata 5:16 Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.

Forditotta: Országh György


Amen!
Aldott, sikeres, szep napot kivanok mindenkinek, a Krisztusban!

Forras: http://ft111.com/
http://gyurinaploja.blogspot.com/

Csodálatos Isten üzenete!

Készítette: Szivárvány blog

Mindig ez jusson eszünkbe, ha az égen megpillantunk egy gyönyörű szivárványt. Osszuk meg másokkal a valós üzenetét, mely hirdeti Isten jóságát, szeretetét, kegyelmét, és hűségét!

Indul már a hazautazók serege (Hit Gyülekezete)

Megtartó erő!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

1932. május 11-én tízezres tömeg gyűlt össze Camp Kearney-n, san Diegóban, Kaliforniában, hogy üdvözölje a világ legnagyobb kormányozható légi járművét, az Egyesült Államok haditengerészetének nyolcmillió dolláros USS AKRON nevű léghajóját. A kikötés sikeresnek tűnt. Aztán egyszer csak megpattant a két rögzítő kábel egyikét tartó horgonygyűrű, és a kb 250 méter magasban levő léghajó emelkedni kezdett. Két csapat tengerész igyekezett a kábelekhez rögzített segédkötelekkel a kikötő árboc felé irányítani az Akront, de egy erős széllökés bele kapott, az óriás léghajó elszabadult, és többeket akik a kötelekbe kapaszkodtak 5-10 méter magasba emelt. Volt, aki elengedte a kötelet és le zuhant, többen meg sérültek. Végül csak hárman lógtak a százméteres kábelen, s az Akron tovább emelkedett. Nem sokkal később a három közül kettőnek el fogyott az ereje, és az 50-60 méteres magasságból lezuhanva szörnyet haltak. A harmadik, egy 19 éves oklahomai közlegény beakasztotta a lábát valami fafogantyúba , a maradék kötelet pedig gyorsan maga köré tekerte. A hajó közben már 600 m magasra emelkedett. Fél óra telt így el, és a távoli alak mozogni látszott-életben volt! A tengerész kétórás megpróbáltatása úgy ért véget, hogy a legénységnek sikerült óvatosan felhúznia a hajóba, mi közben az Akron továbbra is San Diegó felett körözött. Utóbb faggatták:

-Hogy bírtad ilyen sokáig tartani magad?

Azt felelte:

-           Nem én tartottam magam. Amikor láttam, hogy a leugráshoz már túl magasan vagyok, magam köré tekertem a kötelet. Szóval nem én tartottam a kötelet, hanem a kötél tartott engem!

Amíg lent ordítottak és sikítottak, ő odafenn gyönyörködött a kilátásban. Nem abban bízott, hogy képes lesz kitartani, hanem abban, hogy a kötél megtartja. A kötélen himbálózott szabadon.

Éppen erről beszél Isten Igéje: „Legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében!” Kösd magad köré Isten ígéreteit, és himbálózz szabadon!!! Érezd jól magad! Ha a magad erejéből próbálsz kitartani, egy idő után úgyis kimerülsz! Bizony agyafúrt ellenséggel állunk szemben, de hála Istennek, képesek vagyunk ellenállni neki!

Kenneth.E. Hagin: Legyőzöttségből győzelembe c. könyvéből!

Fölveszem a dicséret köntösét......wmv

A menny a hazánk.

Ne a múltad határozza meg...

Idézet

Az egérfogó

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne.

Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"! A tyúk ránéz, és azt mondja: - Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: - Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted. Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: - Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó! Az egér lehajtott fejjel tér haza.

Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron.

Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala.

De ha Krisztus él benned, nem leszel közömbös a másokat fenyegető veszedelem láttán; Mert azt ígéri az Úr: „Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és életben tartja; boldog lesz e földön, és nem adja ellensége hatalmába” (Zsolt. 41,2-3)

Isten fénye a sötétségben

Mert Te gyújtasz nekem mécsest Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben" (Zsolt 18,29).

Megtörténhet, hogy lelki sötétségben ülök, és ha ez egyben szellemi sötétség is, akkor semmilyen emberi erő nem adhat nekem világosságot. De áldott legyen az Isten, aki képes megvilágítani életemet és meggyújtani mécsesemet". Még ha akkora is körülöttem a sötétség, hogy már szinte tapintható, az Ő fénye át tudja törni a feketeséget, és képes azonnal világosságot támasztani körülöttem.

Az a nagy kegyelem ebben, hogy ha Isten gyújtja meg a lámpásomat, azt senki el nem olthatja, nem is fogy ki belőle az olaj, sem nem alszik el magától. A fény, amelyet az Úr a világ hajnalán teremtett, még ma is árad. Isten olykor talán tisztogatja lámpásait, de kialudni sohasem hagyja őket.

Ezért énekelhetek a sötétben is, mint a fülemüle. Vágyakozásom dallamot formál, reménységem adja a hangot. Hamarosan örvendezhetek az Isten által meggyújtott lámpás fényének. Most még komor és elcsüggedt vagyok. Talán az időjárás okozza, talán testi gyöngeség, vagy egy hirtelen támadt baj. Bármi is okozta sötét hangulatomat, tudom, hogy egyedül Isten gyújthat ebben a sötétségben világosságot. Csak Őrá nézek. Nemsokára itt lesz lámpása, és az Ő világosságában ítélhetem meg a dolgokat. Egyszer pedig, ha majd eljön az ideje, ott leszek, ahol nem lesz már szükség sem lámpásra, sem napfényre; mert az új Jeruzsálemet Isten dicsősége fogja megvilágítani (Jel 21,23).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Dícsérem szent Neved.

Ha megdobnak kővel...

Írta: Ismeretlen

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félretett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új "álomautót".

Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahol beparkolhat és lükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt.

Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés. A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:

- Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!

- Bácsi kérem, ne haragudjon! - válaszolta a fiú.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:

- Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább.

És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.

- Ő a testvérem és egyedül ment előre a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát!

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.

Az eset után soha nem csináltatta meg a kocsi fényezését, megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.

JÉZUS ha halk, szelíd hangon szól, nem halljuk vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk ŐRÁ. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik körülöttünk, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni...

EZ A TE DÖNTÉSED: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod, míg megdobnak kővel?

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1200:ha-megdobnak-kovel&Itemid=97

(Spurgeon)

ÉHSÉG ISTEN IGÉJE UTÁN

Zsolt 145,10-21.

10 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged. 11 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,

12 megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.

13 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

14 Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.

15 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.

16 Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.

17 Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.

18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.

19 Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.

20 Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja.

21 Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!

                      ÉHSÉG ISTEN IGÉJE UTÁN

A Szellem az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, Szellem és élet. (Jn 6,63)

Általában jó evő vagyok, de egyszer, mikor hosszabb ideig beteg voltam, egyáltalán nem volt étvágyam. Bármennyire ízletes volt is az étel, akármilyen finoman is készítették el, csak egy pár falatot voltam képes megenni. Egyszerűen nem voltam éhes. Természetesen a súlyomból is veszítettem. A fogyás nem nagyon segített a helyzetemen. Amint gyógyulni kezdtem, az étvágyam is kezdett megjönni. Azóta is előfordul időnként, hogy éhes vagyok, de a felkínált ételt nem kívánom. Valami egészen más után vágyakozom. Talán ezt az érzést mindannyian megtapasztaltuk már.

Ezek az élmények párhuzamba állíthatók a szellemi élettel is. Az Úr gazdagon gondoskodik számunkra lelki eledelről, de időnként mégsem érzünk igazi éhséget. Nem akarjuk kinyitni Bibliánkat, és nem vágyakozunk az Istennel való imádságos közösségre. Ekkor kezdünk el

"lelki súlyunkból" veszíteni. Máskor a vágy megvan bennünk igeolvasásra, imádságra, de úgy tűnik, képtelenek vagyunk elcsendesedni.

Ahogyan az ételre szüksége van testünknek, ugyanúgy szükséges a szellemi táplálék is.

Imádság: Drága Istenünk, segíts felismernünk irántad való szellemi éhségünket, hogy te betölthesd azt. Ámen.

Nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik. (5Móz 8,3)

J. L. Kyriacou (Essex, Egyesült Királyság)

http://csendespercek.hu

Mikor a napfény feljön

Nem igazi férfi

Darrell Loomis kamionsofőr volt. Minden héten Cincinnatiból szállított árut Atlantába. Kedvenc étterme a Joe's Diner (Joe étkezdéje) volt. Útjai során minden alkalommal itt étkezett.

Egy nyári délutánon Darrell leparkolt a kamionjával, és bement a vendéglőbe. Leült kedvenc helyére, - a pultnál a harmadik székre - és megrendelte a szokásos menüjét: húsos szendvicset krumplipürével és egy jeges teát. A távolban nagy porfelhő tűnt fel, és dübörgés hallatszott, majd egy tizenkét tagú motoros banda érkezett a parkolóba széles kormányú Harley-Davidsonokkal. Nagyszerű gépek voltak, és szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak, ahogy a banda leparkolt velük Darrell Peterbilt teherautója mellett.

Amint a banda becsődült a vendéglőbe, a vezérük azonnal kiszúrta magának Darrellt.

 „Ki az a kis puhány ott a pult mellett?" - kérdezte gúnyos mosollyal. Darrell csendben evett tovább. Ekkor a bandatagok félkört alkottak körülötte, és ritmusosan csettintgetni kezdtek az ujjaikkal. Darrell cseppet sem zavartatva magát, tovább folytatta az ebédjét. A banda egyik tagja felkapta Darrell jeges teáját, és a fejére öntötte. A többiek figyelték, folytatva az ütemes csettintgetést. Darrell nyugodtan letörölte az arcát zsebkendőjével, de nem szólt semmit. Egy másik bandatag kivett egy marék krumplipürét Darrell tányérjából, és betömte Darrell fülébe, majd kezét annak hátába törölte. Darrell nyugodt maradt, és nem reagált. Folytatta ebédjét, mintha mi sem történt, volna.

Bár a banda továbbra is zaklatta és gúnyolta, ő semmire nem reagált. Amikor befejezte az ebédjét, akkor is csak felállt, odafordult Joe-hoz, és némán kifizette a számláját. Egyetlen szó nélkül távozott a vendéglőből. A bandavezér röhögött, és azt mondta Joe-nak:

-     Micsoda gyáva féreg! Ő nem igazi férfi!

Joe, kinézve a vendéglő ablakán, így válaszolt:

-     Nem, és sofőrnek sem az igazi! Éppen most hajtott át tizenkét Harley-n.

Amikor Jézus eljött a földre, mint Messiás, egyáltalán nem felelt meg az emberek elvárásainak.

Sokan, akik ránéztek, azt mondták: „Micsoda puhány ember! Ő aztán nem igazi férfi! Miféle Messiás ez?"

Jézus azonban nem szólt egy szót sem. Elviselte mindazt a gyalázkodást, amit a világ Őrá szórt. Kigúnyolták, megalázták, leköpték, megostorozták, tövissel koronázták, és kegyetlenül keresztre feszítették. A Sátán minden tőle telhetőt megtett, hogy Jézust elpusztítsa, és hogy nevetség tárgyává tegye az egész világ előtt. Jézus soha nem nyitotta ki a száját. Készségesen elfogadta ezt, mert tudta, hogy végül le lesz győzve a Sátán. A Sátán és minden démonja végül szétzúzatik az Üdvözítő lábai alatt.

És persze pontosan ez történt a Golgotán. Micsoda férfi!

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Nem_igazi_f%C3%A9rfi

Ravasz László

Oswald Chambers: AMIKOR Ő ELJÖN

"És ha eljön, meggyőzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8).

Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Ő meggyőzhetett bűn tekintetében. Ismerjük azt a belső zűrzavart a rossz miatt, amit tettünk. De ha a Szent Szellem meggyőz bűn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6).

Amikor valaki így győződött meg a bűnről, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erősebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. Hogy megbocsát, az az Ő kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hű maradhasson önmagához. Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Ő szeretet. Mihelyt Szelleme meggyőzhetett a bűn felől, soha többé nem mondunk ilyet. Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztről tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan. Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! Lelkiismerete ott megnyugodott.

A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára. Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. A vele való azonosulásba Krisztusban. A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Ő magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Tenth Avenue North - You are more (magyarul)

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Auguszta Petrovics

Annak az ideje van most, amikor gyakorlati módon fogod hasznosítani a vetés és aratás szellemi törvényének a működését. Sok dolog most jut teljességre vagy tetőpontra, te pedig képes leszel felismerni, és elkezded megérteni az aratásod eredményét. Nem mindenki fog örömmel aratni, de akik szomorúsággal aratnak, lehetőséget kapnak egy újrakezdésre. Készítsd a szívedet, hogy a földed ne legyen kemény vagy ne maradjon vetetlen ugar, mondja az Úr.

Galata 6:7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is

Rodney H. Browne: Az Isten szerint nevelkedett utódokban való áldás

Készítette: Lisa Szanyel

Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. 28 És megáldá Isten őket és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. I. Mózes 1:27-28

Az öt parancsolat közül, amelyeket Isten az embernek adott - a) szaporodjatok; b) sokasodjatok; c) töltsétek be a földet; d) hajtsátok birodalmatok alá és ne adjátok oda másnak; e) ne egyetek a jó és a rossz tudásának fájából -, az első három a szaporodással és a gyermeknemzéssel áll kapcsolatban. Isten hozta létre a házasság intézményét, stabil, egészséges házasság pedig a legmegfelelőbb környezet a gyermeknevelésre. Azt mondják, hogy a legnagyobb ajándék, amelyet egy apa adhat gyermekeinek az, hogy szereti az anyjukat, mert ha egy férfi igazán elkötelezi magát felesége és a házassága számára, ezáltal gyermekei felé is elkötelezi magát. Ez egy Istentől kapott felelősség, amelyet nagyon komolyan kell vennünk.

És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könnyhullatással, írással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből. 14 És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, akit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged! 15 Nem tett ilyet egy sem, akinek még volt szelleme. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok! 16 Mert gyűlölöm az elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izrálnek Istene, és azt, aki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért szellemeteket és ne csalárdkodjatok! Malakiás 2:13-16

A fenti igerészben is Isten a férjeket teszi felelőssé, hogy tiszteljék feleségüket, hogy ne hagyják el őt más asszony miatt. Elfogadhatatlan Isten előtt, ha egy férfi önző módon használja a nőket saját szexuális vágyainak kielégítésére - legyen az házasság előtt, ill. a házasság alatt. Elfogadhatatlan, hogy a férj megcsalja a feleségét. Elfogadhatatlan, hogy a férj lecserélje feleségét egy másik nőre, csak azért, mert már nem kapja meg, amit akar, ill. mert egy jobb bőr került az útjába. A feleség nem olyan, mint az autó vagy a lakás - nem dobhatod el, amid már megvan, hogy egy jobb, fiatalabb, csinosabb típusra cseréld! A férfi felelőssége, hogy kedvében járjon feleségének, és hogy egész életét ennek szentelje. Ha a férfiak ezt az elkötelezettséget komolyan vennék, biztos vagyok benne, hogy óvatosabban és előtte sok imádságot elmondva választanának maguknak házastársat!

A házasság nemcsak egy ceremónia, amelyet egy darab papír aláírásával pecsételünk meg. Nem is egy eldobható intézmény. A házasság egy Isten előtt kötött szövetségi ígéret. A fenti igerészben az Úr tudtunkra adja, hogy miért alkot a kettőből - a férjből és a feleségből egy testet. Azért, mert az egyesülés által Isten szerinti utódokat akar létrehozni! Jövendőbeli utódaink érdekében fel kell mérnünk a költségeket, mielőtt kimondjuk: "igen", és amikor kimondjuk, hogy "igen", el kell köteleznünk magunkat a házasság számára, és arra is, hogy Isten szerinti életet fogunk élni annak érdekében, hogy - az Úr életünkre vonatkozó tervének megfelelően - Isten szerint nevelkedett utódokat tudjunk útjukra bocsátani. A hűség jutalma a stabil házasság, valamint egészséges, boldog gyermekek!

Igyál vizet a te kútadból és a te forrásod közepéből folyóvizet. 16 Kifollyanak-é a te forrásaid, az utcákra a te vizet folyásai? 17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled. 18 Legyen a te forrásod áldott és örvendezz a te ifjúságod feleségének. Példabeszédek 5:15-18

Istennek jó terve van veled. Az ördögnek is van terve - hogy tönkretegyen életeket -, és sajnos sokan nem Isten tökéletes tervét tapasztalják meg házasságukban és családjukban. Sok család szétesett, és már nem is lehet helyrehozni a dolgokat, mindettől pedig a gyerekek szenvednek a legjobban. Mivel manapság a legtöbb ember nem tartóztatja meg magát szexuálisan, sok gyerek születik egyedülálló otthonokba. Mindez jobban kiszolgáltatja őket a szegénységnek, az elhanyagolásnak és az erőszakosságnak, mint olyan társaikat, akik egész családban, a biológiai szüleikkel együtt nőnek fel. Vannak olyan gyerekek, akik azért vannak hátrányos helyzetben, mert az egyik szülő meghalt, de sokkal többen vannak olyanok, akik szüleik rossz, ill önző döntéseik miatt sérülékenyek. Számos oka van annak, hogy egyedülállóknak vannak gyerekeik: tervezett, ill nem tervezett terhesség miatt, vagy mert az apa nem vállalta a felelősséget, ill. erőszakos vagy közömbös a gyermek iránt, vagy egyszerűen azért, mert az emberek szexuális kapcsolatba kerülnek olyan emberekkel, akiket nem szeretnek, ill. akik nem szeretik és nem érdeklik őket. Mindettől a gyerekek szenvednek. Itt az ideje abbahagyni mindenfajta önző viselkedést; a szülőknek - ill. a jövőbeli szülőknek - el kell gondolkodni cselekedeteik következményein, és felelős önzetlen döntést kell hozniuk. Nem evolúció által kifejlődött állatok vagyunk, akik állati ösztöneiket követik - Isten képére teremtettünk, és teljesen képesek vagyunk legyőzni testi vágyainkat, és tiszta Isten szerinti életet élni!

Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. Zsoltár 68:7

Van jó hír! Nem számít, hogy milyen helyzetben vagyunk vagy hogy miként jutottunk oda, dicsőség Istennek, Ő azt ígéri, hogy Férjünk és Atyánk is egyszemélyben, és hogy minden szükségünket betölti. Ha megalázzuk magunkat, ha az Úrra nézünk is bízunk Benne, akkor helyre fog állítani bennünket, védelmet fog nyújtani, ellátást fog biztosítani a számunkra és meg fogja áldani a családjainkat.

A viszontlátás

Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek

Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött, a repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta. Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta, mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia: „Mama, tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem, ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!” Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta, a fia nem örül viszontlátni őt...

6 évvel később a fiú ismét külföldre utazott. Ekkor már 21 éves volt, de Édesanyja mégis kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle. Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult és sírva mondta neki: „Vigyázz magadra fiam!” ... Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem volt a repülőtéren. Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról egy csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki és olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett össze, mert élete legrosszabb pillanata volt. A levélben ez állt: „Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam, de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek egy koporsóban, mert meghaltam rákban... Sírtam, mikor a második utazásodnál hátat fordítottam neked, mert nem akartalak blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged. Nagyon szeretlek és mindig a közeledben leszek. Szeretettel, Mama.”

 ---- Mindenki, aki szereti Édesanyját, ossza meg ezt az írást. Nincs okom szégyellni magam az Édesanyám miatt, mert Ő az, aki ajándékozta nekem az életet!!!

És mindenki aki szereti az Úr Jézust, mert Tőle kaptunk örörkéletet!

Szexuális molesztálás, sztriptíz-tánc, Jézus Krisztus

Isten létezik!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy nap a góré megjelent a brigád előtt és bemutatta Józsit. Előtte azonban még 'sok szemközt' mindenkinek elmondta, hogy 'rendesnek' kell lenni vele, mert 'speciális'. Mindenki döbbenten nézett rá.

Nem értettük, mire gondolt. Az új kolléga rettegett a sötétben, mint egy gyerek és irtózott a tömegtől. Ezért aztán ő lett az éjszakai portás. Így este is nappali fényben dolgozott és nappal egyedül aludhatott a szálláson. Az emberek nehezen fogadták be. Gúnyolódtak vele. Úgy hívták, hogy 'Bolondgomba'. Ha tehették, mindenféle otromba tréfát eszeltek ki ellene. Születésnapján vettek neki egy tortát. Hogy jól láthassa az égő gyertyákat, lekapcsolták a villanyt, amikor bejött a klubszobába. Szegényt úgy kellett fellocsolni. A főnök nagyon mérges volt, ám munkaidőn kívül nem tehetett semmit.

Szerencsére Józsi nem volt sértődős. Sajnos már hozzászokott ezekhez az ugratásokhoz. Egyébként is kilógott a bandából. Betegsége miatt gyógyszereket szedett, ezért nem járt a többiekkel kocsmázni. Magányos volt már a munkabeosztása miatt is. Amikor a többiek elindultak a műszakba, ő akkor jött haza, amikor hazaérkeztek, akkor készülődött a portára váltani. Végül is örült ennek. Így kevesebbet találkozott a brigáddal. Nem szekálták annyit. A munkásszállás egy nagy faházban volt. Az épület másik felét egy gyülekezet bérelte. Józsit az egész eleinte egyáltalán nem érdekelte. Általában ő vállalta el a szálláson a nagytakarítást. Külön pénzt kapott ezért. Egy ilyen alkalommal a port törölgetve furcsa hangokat hallott a szomszédból.

- Valami előadást tartanak. - gondolta magában és hallgatózni kezdett.

Régóta érdekelték a tudományok, a történelem, a biológia, az élet rejtelmei. Gyerekkorában gimnáziumba akart menni. A szülei így is magántanulóként taníttatták a tömegiszonya miatt. De fiatalon meghaltak egy balesetben. Józsi tizennégy évesen elárvult. Rokonai nem voltak. Speciális intézetbe került, ahol mindenféle vizsgálatok sorának vetették alá. Ez évekig tartott. Addig hányódott-vetődött mindenfajta értelmes elfoglaltság és tanulmány nélkül. Mire ennek vége lett, Józsi nagykorúvá vált és ott állt szakma és érettségi nélkül az önálló élet kapujában. Nyolc általánossal a legértelmesebb ember is elveszettnek érzi magát a világban.

Józsi portásnak jelentkezett egy gyárba. Szerette azt az állást. Az elején a főnök elmondta neki, mi lesz a dolga. Az udvari munkákat becsülettel elvégezte. Nem volt rá panasz. Sokat olvashatott a portán. A fizetéséből meg tudott élni. Mint ahogy mondtam, a munkásszálláson lakott. Szomszédaival jól kijött. Ugyan nem ismerte őket, de eleinte nem is érdekelték túlságosan a mosolygós udvariassággal köszöngető arcok. Tudta, hogy összejöveteleket rendeztek, ahol fiatalok, idősek és családok is megjelentek. Túlságosan zárkózott volt. A hívőket azonban még ő is csodabogaraknak tartotta.

Őt inkább a tudományok érdekelték és a természet. Kíváncsi volt a világegyetem működésére. Mindent elolvasott, ami erről szólt. Lassan minden összeállt benne. Észrevette, hogy a dolgok milyen szabályosan összeillettek és harmóniában működtek. Amint ebben gyönyörködött egyre jobban izgatni kezdte a kérdés: jó, jó, mindez szép, de mi a célja? Minek ez az egész univerzum, különösen a Föld az emberrel, ha úgyis elpusztul? Minek az értelem, a kultúra, a tudomány, ha sorsunkban nem különbözünk az állattól és főleg a gyermekvállalás, ha úgyis mind meghalunk?

Ott állt a falnál a portörlő ronggyal kezében. Erről gondolkodott és közben hallgatózott. A szomszédban a Bibliáról volt szó. Józsi szeretett olvasni. A történelem és a vallások is érdekelték, de csak mint tudományos tárgyak. A keresztények hitét valamiféle különcségként kezelte. Korábban karácsonykor, húsvétkor volt már néhányszor templomban. Csak a hideg falakra és az unalomig ismételt rideg, gépies ceremóniákra emlékezett... és csupa idős emberre meg gyerekre.

A szomszédokat azonban nem tudta ebbe beleilleszteni. Valahogy annyira mások voltak, mint a vallásossággal kapcsolatos élményei. Mosolygós, barátságos arcok, de semmi tolakodás... és közvetlenség. Már többször is megszólították. Próbáltak vele a Bibliáról és Jézusról beszélni, de mindez annyira távolinak tűnt számára. Udvariasan elutasította közeledésüket.

A fóbiája miatt semmi sem taszította annyira, mint az emberekkel telezsúfolt zárt gyülekezeti terem. Most azonban ő maga volt kíváncsi arra, mi folyt odaát. A vékony falon át a lelkész Jézusról beszélt, mint emberről, a Bibliáról, mint hiteles, írott történelemről. Józsi így még soha sem gondolt rájuk. Pedig értelmes ember volt. Az üzenet felkeltette érdeklődését. Titokban megnézte a szomszédok kapualjában a faliújságot. Ezentúl minden istentisztelet és egyéb gyülekezeti alkalom alatt ott állt a szobája falánál és fülelt. Még jegyzetelt is közben, mint ahogy egy egyetemen szokás. Ha épp egyedül volt és a szomszédságban nem folyt semmi rendezvény, elővette a füzetét és olvasgatta. Minden jegyzet alá kérdéseket írt, amelyeket az utolsó előadás szült benne. Elhatározta, hogy ha egyszer lesz bátorsága, ezeket felteszi a lelkésznek. A legtöbbjét azonban hamarosan kihúzta, mert a következő üzenetek valamelyikében választ kapott rájuk. Olyan volt, mintha valakivel beszélgetett volna. Akkor kezdte sejteni, hogy Isten létezik.

A dolog egyre inkább izgalomba hozta. Egy alkalommal a lelkész Krisztus haláláról és feltámadásáról beszélt. Józsinak a halál nem volt ismeretlen, hisz korán árvaságra jutott. De a feltámadás? Hát az meg mi? A lelkész tárgyilagosan fejtette ki a témát, mint egy rendőrségi szakértő. Józsi lelki szemei előtt kibontakozott az egész dráma. Minden porcikáján érezte a Gecsemáné hajnalának hidegét, a Golgota fájdalmait, a megfeszíttetés gyötrelmeit. Minden olyan valóságosnak tűnt. A könnyei folytak, a szíve megtelt méltóságteljes, fájdalmas szeretettel. Alig tudta elviselni a kínokat. Mégsem jutott eszébe felkiáltani, hogy: elég, elég! Emelkedni kezdett. Kezei és lábai inain, csontjain egyre jobban érezte a teste súlyát és a szögek helye égetően fájt. Fulladt. A kulcscsontja feszült, akadályozta a levegővételben. Lenézett és látta az embereket. Furcsamód ott voltak köztük a kollégái is. Gúnyolódtak, köpködték, kővel, moslékkal dobálták. Haragos szemrehányásokat tettek, olyasmikkel vádolták, amit sohasem tett meg. Szánalommal tekintett le rájuk. Mindent megtett volna, hogy megmentse őket ebből a nyomorult állapotukból. Magára vette volna minden terhüket, bűnüket, gondjukat, csak hogy szabadnak lássa őket. Tudta, hogy erre képtelen lett volna. Hiszen ez Isten dolga. Érezte gyarlóságát, a halál fenyegető közelségét és ez még sürgetőbbé tette vágyát az Úr közelsége iránt.

- Hiszem, hogy bűnös vagyok. Kérlek, bocsáss meg nekem, Uram! Te vagy az én Megváltóm! – mondta mély meggyőződéssel.

Nagy nehezen balra fordította fejét és belenézett Jézus szemébe…

A brigádot átrendelték máshová dolgozni. Mire visszajöttek vidékről, Józsi már nem volt a szállón. Társai a többi munkástól megtudták, hogy elfelejtette bevenni a gyógyszereit, kómába esett és elvitte a mentő. Senki sem kereste. Mindenki azt mondta, hogy meghalt. Az egész dolog úgy, mint ő maga is, elfeledődött.

Évek múlva Józsi volt kollégái együtt mentek haza a munkából. Erősen sötétedett. Az utcán a forgatagban egy fiatalembert hatalmas tömeg vett körbe. Az utóbbi időkben ez mindennapos volt. Az újdonsült demokrácia jelenségei közé tartoztak a hordószónokok. A munkások nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget az utcai gyűlésnek. A kíváncsiság mégis odavitte őket. Annak előtte több évtizedig semmit sem hallgathattak, csak azt, amit nekik központilag előírtak. Most minden érdekelni kezdte őket is. Közelebb húzódtak. A főnök döbbenten bámulta a fiatal szónokot, aki Krisztusról és Isten szeretetéről beszélt nagy lelkesedéssel. A mindenség Teremtőjéről és Uráról, Aki a szeretet miatt magát megalázva emberként megszületett, tanított, hirdette az Igét, szenvedett és meghalt a bűneink bocsánatára. Ez a szeretet olyan erős volt, legyőzte a poklot és a halált is. Úgy beszélt Róla, mint aki személyesen ismerte. Hitelesen. A munkások ámulattal hallgatták. A főnök az emlékei között kutatott. Rengeteg emberrel volt dolga az utóbbi három évtizedben. A srác arca azonban nagyon ismerősnek tűnt valahonnan.

Hirtelen ijedten hátrált egy lépést, mintha szellemet látott volna.

- Mi a baj, góré? – kérdezett rá egy öreg melós.

- Egy életem, egy halálom, azt a fazont ismerem! – mondta a főnök és a pódiumon beszélő hittérítőre mutatott.

Az öreg csodálkozva nézett rá.

- Nézd meg magad is jobban. – mondta a főnök.

- Tényleg! Ez hihetetlen! – döbbent meg. – Hiszen ez a Józsi!

- Nem, ez Isten… - mondta elgondolkodva a főnök, aki addig a pillanatig megrögzött szocialistának vallotta magát, - úgy értem, idáig egyáltalán nem hittem Benne, de most már tudom, hogy létezik!

Szerző: Kispál Csilla

Jason Ma - Life (magyar felirattal)

008