Rúth emlékére

„Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”

Rúth könyve 2,11-12

Sokáig érezted, hogy nincs szebb a gyermekkor emlékeinél, nincs melegebb otthon a szülői háznál. Azt gondoltad, hogy a legfontosabb szeretet az, ami összeköt szüleiddel, édesanyáddal, édesapáddal. Amit mondtak, az maga volt a szentírás, gondolataik, amit megosztottak, volt a bölcsesség első magva szívedben. Hitük a te hited volt, álmaik a te álmaid, de sorsod világra jöttödtől kezdve megpecsételődött.

Ahogy anyád testétől elszakadtál, úgy szakadtál el később szüleidtől, hogy önálló ember légy. Megismerted őt és megszeretted, mert különleges volt, mert más volt, mint a többiek. Aztán lassan ő lett számodra az egyetlen. Nem volt könnyű őt választanod. Hiába voltak szülei a legkedvesebb emberek, akiket csak ismertél, hiába szerettek, mint saját lányukat. Különböző hitük mégis maga volt a tiszteletlenség a családoddal szemben. A szeretet kötelékéből az egyik aztán elszakadt, mert az új lett az erősebb. Hitük tisztasága olyan erővel hatott rád, hogy semmi nyomorúság nem tántoríthatott el mellőlük. Meghalt az apósod és második anyukád szemében a fény halványabb lett, meghalt a sógorod és alkony köszöntött életetekbe. Aztán meghalt a férjed és mind úgy éreztétek, soha többé nem kel fel a nap.

Te nem hallgattál a károgókra, kik az istenek büntetéséről beszéltek, de a gyönyörű szülőföld kietlenné lett a számodra. Idegenné lett az ismerős ház, a kert, a világ és benne idegenné lettek az emberek. Az utolsó próba volt a legnehezebb, mert anyósod is, kit úgy szerettél, elküldött magától. „Én haza megyek, de te ne gyere velem!” – mondta. „Te is menj haza! Várnak a szüleid. Várnak a régi barátaid, a testvéreid mind. Miért lennék én fontosabb neked?”

Akkor elgondolkodtál, és megértetted: nem ő az, aki igazán fontos. És nem is az, hogy már csak ő az egyetlen, aki volt kedvesedre emlékeztet, mert a tegnapi emlékekből – bármily szépek legyenek is – nem lehet ma élni. Megértetted, hogy nem csupán hozzá kötődsz, hanem Ahhoz, Akihez ő is kötődik. Az Egyetlenhez, Aki vigaszt adhat, Aki most is jobbra fordíthat mindent, Akit egyedül érdemes követni, nem másokért, nem a szeretteidért, hanem egyedül önmagadért.

Akit úgy hívnak: Isten.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/09/ruth-emlekere.html

Áldás

AZ AJTÓ

Szerző: Görög Tibor

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.

A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.

Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.

Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...

                                                     

(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek

Bob Gass: Helyes énkép

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek 11:3)

Mindannyian szenvedünk abban, amit a pszichológusok így neveznek: „alapvető meghatározási hiba”. Ez abban áll, hogy ha valami jó történik az életemben, akkor hajlamos vagyok ezért magamnak tulajdonítani az érdemet, de ha kudarcot vallok, ezt mindig a körülményeim hibáztatásával magyarázom. Ha jó eredményt érek el egy dolgozatban, ez azért van, mert okos vagyok; ha siralmasan teljesítek, ez azért van, mert valami (vagy több ellenem összejátszó körülmény) megzavart. Ha az embereknek tetszik a prédikációm, ezt azért van, mert jó igehirdető vagyok; ha nem tetszik nekik, akkor ők túl felszínesek.

Még többet ront az alapvető meghatározási hibán az, ahogyan más emberek viselkedését magyarázzuk. Míg a mi saját helytelen viselkedésünket enyhítő körülményekkel magyarázzuk, más emberek helytelen viselkedéséről azt tartjuk, hogy még Jób türelmét is kimerítenék. Ha engem megbüntetnek gyorshajtásért, az azért van, mert a rendőröknek teljesíteniük kell a napi kvótát, ezért csapdákat állítanak fel, pedig azzal kellene foglalkozniuk, hogy bűnözőket fogjanak el. Ha téged büntetnek meg gyorshajtásért, az azt mutatja, hogy nem szabadna a volán mögé ülnöd.

Mi a megoldás az alapvető meghatározási hibára? A kegyelem és a bűnbánat. Isten segítségére van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk az igazat magunkról. Ő ezt meg is adja nekünk háromféleképpen: a) imádságon keresztül; b) az Ő igéjének olvasásán és alkalmazásán keresztül; c) olyan emberek által, akik szeretnek, és jól ismernek minket; olyan emberek által, akik nem azt mondják nekünk, amit hallani szeretnénk, hanem amit hallanunk kell.

maiige.hu),

Bízz az Úrban!

Készítette: Lisa Szanyel

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Áldott az az ember, aki Őbenne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik Őt félik, nincs fogyatkozásuk. 
Zsoltarok 34:8-9.
Amen!

Isten mindent tud használni!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Amint Ruksid az országba érkezett, az első dolga volt, hogy megszabaduljon a nevetséges, bő keleti viselettől. Farmert és bőrdzsekit vett megtakarított pénzéből és magára a legnagyobb tetoválást, amit csak lehetett.

A hatalmas rajz beborította az egész mellkasát és hasát. Fogalma sem volt róla, mit ábrázolt, nem is érdekelte, mégis nagyon büszke volt rá. Nem keveset szenvedett és költött miatta, de úgy érezte megérte. Végre szabad volt. Nem kötötték a fojtogató családi és vallási hagyományok. Loban... Egy ország, ahol oda ment, ahova akart, arra nézett, akire akart, nem kellett odafigyelnie, hogy milyen papírba törölte a fenekét, mindkét kezedével megfoghatta az ételt, nem kellett naponta ötször hasra vágódnia, böjtölnie, mecsetbe járnia és főleg ahol a lányok nem hordanak csadort.

Mindenki járhatott szórakozni, aki nagykorú volt. Loban, egy ország, ahol szemközt köpték, aki szinesbőrű volt, ahol a keleti ember másodrangú állampolgárnak számított, ahol lenézték az akcentusa miatt, ahol a külvárosok nyomornegyedeiben jutott csak hely neki és az is nagy csoda volt, hogy felvették egy gyárba segédmunkásnak. Ezen a helyen a bevándorlók között megszűntek a történelmi és nemzeti ellentétek. A gettókban együtt élt kelet és dél minden nemzetisége izgalmas, új, színes kavalkádot hozva létre. Persze egy ilyen helyen mindig nagy a mocsok minden értelemben. A város előljárósága nem nagyon törte össze magát a bevándorló negyed közbiztonsága és köztisztasága érdekében. Ezért a lakók kénytelenek voltak maguk rendet tartani mindkét fronton.

Az alvilág és a dzsungel törvényei uralkodtak a külvárosban. Sötétedés után nem volt ajánlatos utcára lépni. Persze az a környék nappal sem volt biztonságos. Bandák rótták a koszlott utcákat a düledező épületek között. Mindennaposak voltak a csetepaték, leszámolások, merényletek. Virágzott a drogcsempészet, a fegyver- és emberkereskedelem. A gettólakók folytonosan szenvedtek a lobani galerik zaklatásaitól is. A fajgyűlölők kedvenc vadászterepe volt a környék. Gyakran portyáztak ott, gyújtogatva, erőszakoskodva. Sok gyilkosságot követtek el, ám a rendőrség semmit sem tett megfékezésükre. A hallgatólagos vélemény az volt, hogy a nincstelen, iskolázatlan bevándorlók csak gondot okoztak az országnak, rontották a foglalkoztatottsági és közbiztonsági mutatókat. Szóval menjenek haza.

Ide érkezett Ruksid. Szerencséjére viszonylag könnyen beilleszkedett. Ambíciózus fiatal volt, lelkiismeretesen, keményen dolgozott. Lakást, kocsit akart. Dolgozni mindig pontosan bement és feladatát lelkiismeretesen elvégezte. A legjobb munkások közé tartozott. Nagyon hamar megtanult lobaniul. Irni is. Nem kellett esti iskolába járnia, mint a többieknek. Ragadt rá a tudás. Élénk agyú, jó fejű, tanulékony fiatalember volt. Persze ez nem akadályozta meg abban, hogy bevándorló barátaival szórakozni járjon. Balhéból direkt a fehér negyedek klubjaiba mentek. Lobani lányokkal ismerkedtek, akiknek imponált a polgárpukkasztás. Az ilyeneknek tetszett, hogy 'színesekkel' mutatkozzanak, velük táncoljanak, járjanak. Olyan hobbyféle volt számukra.

Ruksid nem bánta. Minden nap más lánnyal ébredt az ágyban, sokszor maga sem tudta hol. Egy éjszakai züllés alkalmával épp kilépett a mulatóhely ajtaján, erősen kapatosan, egy leányzóval karján, amikor hirtelen hatalmas ütést érzett tarkóján. Elvesztette eszméletét. Egy száguldó motor hátsó ülésén ébredt fel megkötözve. Ijedten forgatta fejét. A temetőbe vezető úton a gyér utcai megvilágításban borzalmas látvány bontakozott ki előtte. Egy motoros galeri halálfejes dzsekikben, pólókban, fordított keresztekkel. Egy sátánista banda rabolta el. Felpillantott az égre. Telihold volt. Kétségbeesetten idézte fel film és könyvélményeit. - Te jó ég! Telihold van! Ezek ki fognak nyírni! Kitépik a szívemet! Nem akarok húszévesen megdögleni! Ez igazságtalanság! - kapkodta fejét. Megpróbálta magát kitépni a kötelékből, de nem sikerült. - Azonnal engedjetek el! Nem akarok megdögleni! - kiabálta feszengve. A többi motoros hangosan röhögött. - Nicsak, milyen eleven a kicsike! De nem sokáig! Hamarosan mész a levesbe! Kitépjük a szívedet és megisszuk a véredet, bevándorló patkány!

Odaérkeztek a protestáns temetőhöz. A környék teljesen elhagyatottnak tűnt. A kerítésen volt egy lyuk. Annál megálltak. Ruksid nem hagyta magát, mégis átpréselték rajta. Próbált zajt csapni. Még hangosabban kiabált. - Pofa be! - dörrent rá a bandavezér és intett egy tagnak. Az odament Ruksidhoz és egy vastag szigetelőszalaggal beragasztotta a száját. A sátánisták leszálltak motorjaikról és kezeinél, lábainál fogva megragadták az erőteljesen védekező keleti fiút. Odahurcolták egy sírkőhöz, rálökték az előtte levő fekvő kőlapra. A főnök közben ácskapcsokat vert a földbe. Így olyan lett a sír, mint egy áldozati oltár. Az ácskapcsokhoz erősen kipányvázták Ruksidot. A vezér eszelősen röhögni kezdett és elővett a motorja oldalán levő szegecselt bőrtarisznyából egy csomagot. Ruksid kétségbeesetten pillantott a föléje hajoló motoros kezére. Hatalmas vadászkés villant meg a levegőben. Mindegyik sátánfajzat ott tülekedett fölötte. Látni akarták a haláltusáját. Egyikőjük már nem bírta türtőztetni magát és erőteljes mozdulattal letépte Ruksidról a pólóját. Ebben a pillanatban mindannyian megmerevedtek. Ijedten bámultak Ruksid mellkasára. Babonás félelemmel hátráltak el tőle. Aztán minden magyarázat nélkül azonnal motorra szálltak és otthagyták. Ruksid az izgalomtól elalélt. Hajnalban tért magához.

- Csoda volt! - ismerte fel. - Isteni csoda! Ki más mentett volna meg engem a sátánistáktól, mint Maga Isten? Wow! Új életet adott nekem! Könnyei eleredtek és keveredtek a Langyosan permetező, áldott, lobani esővel. A fiú hangokra lett figyelmes. Feszengeni kezdett, hogy észrevetesse magát. Szerencsére már világos volt. A család felfigyelt rá. Odamentek hozzá. Az apa az egyik fiú kezébe nyomta a nála levő vizesvödröt. Odament a sírhoz és eloldozta Ruksidot... Ruksid később elvégezte a Teológiai Akadémiát. Családot alapított. Lelkipásztor lett. Feleségével és gyermekeivel együtt járta a világot és hirdette az evangéliumot. Isten hatalmasan használta őt és megáldotta szolgálatait.

Sok évvel megtérése után visszajött Lobanba, ahhoz a helyi gyülekezethez, amelynél fiatal hívő éveit töltötte. A külvárosi keresztény közösség egy bibliai előadás sorozatnak adott helyet, amelyre Ruksidot is meghívták előadónak. Az első alkalommal elmesélte megtérését, sztoriját a sátánistákkal. A történet osztatlan sikert aratott. Egy ember a hallgatóságból szólásra jelentkezett. - Nos, pásztor, a te megtérésed az enyém is és még másik három barátomé. Tudnod kell, hogy én téptem le rólad akkor a pólódat...a mellkasodon és a hasadon megjelent a kereszt és az a felirat, hogy 'JÉZUS ÉL!'. Azt hittem, hogy a drog okozta. De a többiek is látták! Még aznap mindannyian elfogadtuk az Urat Megváltónknak.

Friderika Te vagy a gyngy

Ige: Az önuralom

 „Valaki igyekezik az ő életét megtartani, [(szódzó): vagyis saját magát üdvözíteni] elveszti [(apollümi): elpusztítja, tönkreteszi, megsemmisíti, romlásba viszi] azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti [életre szüli, feltámasztja] azt.

[Más fordítás: Ha valaki azt keresi, hogyan menthetné / tarthatná meg a maga számára az életét, az elpusztítja, azaz: halálra adja az életét. Aki pedig elpusztítja, vagyis halálra adja az életét, az életben tartja / feltámasztja / életre kelti]” (Luk. 17,33)

*És így folytatódik a kijelentés: „És aki föl nem veszi [és aki nem fogadja el] az ő keresztjét, [(sztaurosz): kínoszlopát, vagyis: nem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, és gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét, vagyis önmagát], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt” (Mát. 10,38-39).

Lukács további részletet közöl az Úr Jézus kijelentéséről: Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)?” (Luk. 9,23-25).

Mert: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el //meg// hal, sok gyümölcsöt terem (sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét, elveszti azt (elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét e világon, örök életre tartja (őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26).

Az apostolok is így: „Erősítették a tanítványok lelkét (a tanítványokat), intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon (sok nyomorúságon, szorongattatáson, üldözésen) által kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22).

 „Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk. Mert mikor közöttetek valánk is, előre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy üldözni fognak minket); amint meg is történt, és tudjátok (és amint tapasztaltátok)” (1 Thess. 3,3-4).

„De mindazok is, akik kegyesen (vagyis Istenben való hitben) akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12)

Ige: Az imáról

 „Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig [(pantote) mindenkor, azaz minden időben szüntelen] imádkozni kell, és meg nem restülni [(ekkakeó egkakeó): nem szabad belefáradniuk, meglankadniuk, kimerülniük, és nem szabad feladniuk; az imádkozásban hanyagokká ne legyenek; és nem szabad elcsüggedni; elmulasztani, kihagyni, hibázni, elhanyagolni]” (Luk. 18,1)

A szent Szellem kitöltésére várva - amit meg is kaptak - a hívők: „… mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [vettek részt] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt” (Csel. 1,14).

Ezért így buzdítja a mindenkori hívőket az apostolon keresztül a Szent Szellem: „… a könyörgésben [imádságban] állhatatosak [szorgalmasok; kitartók; ragaszkodók]” (Róm. 12,12).

És az apostol minden gyülekezetben így buzdítja a hívőket: „…szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz. 5,16-18).

Ezért: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással] minden [teljes] állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért. [Más fordítás: Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,18).

És ismét: „Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással” (Kol. 4,2).

Dávid így imádkozik például minden kor hívőinek: „Én az Istenhez kiáltok, és az Úr (megsegít), és megszabadít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és panaszkodom és sóhajtozom, ő meghallja az én szómat (az én hangomat). Megszabadítja engem békességre a rám támadó hadtól, bár sokan vannak ellenem” (Zsolt. 55,17-19).

„Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (figyelj esedezésemre)!” (Zsolt. 88,2-3)

Ige: A szeretet törvénye

Egy törvénytudó kérdése: „Mester, melyik a nagy [a legfontosabb; a fő] parancsolat a törvényben?

Jézus pedig monda néki: Szeresd [(agapaó) magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből [(pszükhé) egész lényeddel] és teljes elmédből [egész gondolkozásmódoddal].

Ez az első és nagy [és legfontosabb] parancsolat.

A második pedig hasonlatos ehhez [ugyanannyira fontos, mint ez, úgy]: Szeresd [(agapaó) szeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] felebarátodat [(plészion): közelálló személy, embertárs, szomszéd, a másik, a különböző; „másféle” más fajtából való idegent], mint [saját] magadat.

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták [E két parancsolaton függ (alapszik) az egész törvény és a próféták]” (Mát. 22,36-40)

 Ezt már a törvény kimondta: „Halld (meg) Izráel: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből (teljes lényeddel) és teljes erődből” (5 Móz. 6,4-5)

 „Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden (és mindenben az) ő utjain járj, és szeresd őt, és tiszteljed (és szolgáld) az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből (egész valóddal)” (5 Móz. 10,12)

És: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen (a népedhez tartozókkal), hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)

Az apostolokon keresztül magyarázza a Szent Szellem az egyetlen törvényt: Mert ez az (az) üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást” (1 Ján. 3,11)

„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (amely megvan nálatok) kezdettől fogva; (ez) a régi parancsolat az (az) ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Viszont új parancsolatot írok néktek, (azt) ami igaz Őbenne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd (múlik), és az igazi világosság már fénylik. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát (testvérét) az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát (testvérét az) a világosságban (van, és) marad, és nincs benne botránkozásra való (szkandalon: csapda, kelepce; bűnre csábítás / késztetés, kihívás)” (1 Ján. 2,7-10)

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli (viszont) a maga atyjafiát (testvérét), hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát (testvérét), akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van (kaptuk) Őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát (testvérét) is” (1 Ján. 4,20-21)

Az Úr Jézus a tanítványaitól búcsúzva kijelentette, hogy miről ismerhetők fel az Övéi: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint (ahogyan) én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg (fogja megtudni) mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján. 13,34-35)

„Ez az én parancsolatom, hogy (úgy) szeressétek egymást, amiképpen (ahogyan) én szerettelek titeket” (Ján. 15,12)

Pál apostolon keresztül így szól az Úr, tovább magyarázva a törvényt:  „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok]  hanem csak azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki] Mert ez: Ne paráználkodjál [ne légy házasságtörő] ne ölj, ne orozz, [ne lopj] hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, [a másét] és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: [egy egészbe foglalja ez az egy ige] Szeressed felebarátodat [a közel levő embert, szomszédot, embertársadat] mint tenmagadat. [saját magadat] A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm. 13,8-10)

„A parancs célja tehát a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

 „Mert: az egész törvény ez (ebben az) egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)

Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha ellenben megtartjátok (és betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól (helyesen) cselekesztek” (Jak. 2,8)

Mert:  „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)

Tehát: „Amit akartok azért [szeretnétek tehát], hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, bánjanak], mindazt ti is úgy [ugyanazt] cselekedjétek [tegyétek meg] azokkal [velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Ez a törvény és a próféták tanításának lényege]” (Mát. 7,12)

Drága Istenem : Keresztény Dícséret ( Rupa Testvérek)

Imádság:

Mennyei Atyám! Taníts engem adakozni, és ne visszatartani azt, amit általam akarsz másokhoz eljuttatni. Tudom, hogy mindent Tőled kaptam.  Hálából szeretnék hűséggel és engedelmes lélekkel adakozni. Jézusért. Ámen

A nap gondolata:

A Szentírás ígéretei legyenek Isten népének közmondásai. (Spurgeon)

Az adakozás

…a jókedvű adakozót szereti az Isten. (2Korinthus 9:7)

Egy kisgyerek, aki éppen megtanulta megkötni a cipőfűzőjét, sírni kezdett. Az édesanyja megkérdezte: „Ennyire nehéz?” „Nem” – szipogott a kisfiú – „de most már egész életemben mindig meg kell csinálnom!”

Te is így érzel az adakozással kapcsolatban? Szeretnéd megtanulni, de nem vagy biztos abban, hogy az életstílusoddá akarod tenni?

Néhány fecske repülni tanította fiókáit egy tó fölé lógó ágról. Az anyamadár egyenként mindegyik fiókát az ág végére taszigálta, míg valahol az ág és a víz között felfedezték, hogy tudnak repülni. Az anya tudta, amit a fiókák nem: amíg nem tanulsz meg repülni, nem élsz igazán!

Értsd meg ezt: az adakozás egy Isten által belénk épített cselekedet; ez az a levegő, amelybe beleszülettünk. Amíg ezt fel nem ismered, mindig mindenedbe kapaszkodni fogsz! A Biblia azt mondja: „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Az életben minden vetéssel kezdődik. Bármi lehet a vetőmag, ami képes megsokszorozódni: a szereteted, az időd vagy a pénzed. Az aratás az, ami visszatér hozzád olyan nyereségként, mint az öröm, a jó kapcsolatok és – igen – az anyagiak. Ha az, amid van, nem elég az aratásra, vesd el vetőmagként, és hidd el, hogy Isten meg fogja sokszorozni, és visszaadja azt életed azon területein, ahol legnagyobb szükséged van rá. Rajta, örülni fogsz az eredménynek!

Az adakozás olyan, mint a repülés. Ha megtanulod elengedni, amibe annyira kapaszkodsz, és végre elindulsz, rá fogsz jönni: „Hiszen éppen erre születtem!”

Kenneth E. Hagin: A szellemem imádkozik

Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de értelmem gyümölcstelen.

- 1Korinthus 14,14.

Isten Szellem. Az ember szellem. Isten a szellemünkön keresztül érintkezik velünk. A szellemünkön keresztül vezet minket. Nem érintkezik velünk közvetlenül az elménken keresztül, mert a Szent Szellem nem az elménkben lakik, és a testünkön keresztül sem tart fenn velünk kapcsolatot.

A Szellemmel betöltekezett hívőnek viszonylag könnyen be kellene tudni határolnia az emberi szellemet. Azok a nyelvek a szellemedből jönnek, mélyen a bensődből. A szavakat fizikailag mondod ki — de nem az érzékszervei formálják meg. Átadod a nyelvedet a szellemednek, a Szent Szellem pedig a szellemedben adja neked a kiejtést.

A nyelvek nem az elmédből vagyis a lelkedből jönnek. Amikor nyelveken imádkozol, elméd, értelmed gyümölcstelen, nem érti, hogy mit beszélsz. Amikor nyelveken imádkozol, a szavak a legbensőbb lényedből jönnek elő — a szellemedből. Minden vezetés, amit valaha is kaptam, a szellememből jött. És főként akkor, amikor nyelveken imádkoztam — amikor a szellemem élénk volt és Istennel volt összeköttetésben.

Megvallás: Amikor nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik. A szellemem élénk, és összeköttetésben van Istennel. A Szent Szellem a szellemembe adja nekem a kiejtést.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Az Úrnak Szelleme Van Rajtam

Joseph Prince: Húzódj közel Jézushoz

Készítette: Lajos Lakatos közzétette Katalin László
45,10 Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám te, a fiaid és az unokáid, meg a juhaid, marháid és mindened.
45,11 Én majd ellátlak itt, hiszen még öt évig tart az éhínség. Így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.(1 Mózes)

Az ószövetségi történetben, miután József felfedi magát a testvérei előtt azt mondja nekik, hogy térjenek vissza apjukhoz, és vele együtt jöjjenek vissza mihamarabb. József helyet készített a családjának Gósen földjén, ahol gyermekeikkel és mindenükkel együtt a közelében lehetnek.

„Gósen” azt jelenti „közel húzódni”. Kedves barátom, az Úr azt akarja, hogy „Gósen” földjén légy, ami az Ő közelségének a helye. Szerető szíve nem elégszik meg azzal, hogy a bűneidet eltávolította. Nem, Ő többet akar. Azt akarja, hogy a jelenlétében légy. Azt akarja, hogy azon a helyen légy, ahol rád áraszthatja túláradó szeretetét! „Mert Ő is szívesen rátok zúdítja minden kegyelmét, és eláraszt jóságával. Annyira meg tud áldani benneteket, hogy minden körülmények között mindent megkapjatok, amire csak szükségetek van. Sőt, még azon felül is, hogy bőségesen adakozhassatok a rászorulóknak” (2 Korinthus 9:8).

Amikor közel húzódsz Jézushoz, nézd, mi történik. József ezt mondta: „Én majd ellátlak itt… így nem fogsz nélkülözni sem te, sem házad népe, sem semmid.” Kedves barátom, amikor közel húzódsz a mennyei „Józsefhez”, ő gondoskodni fog rólad és a tieidről. A pénzügyi válság, az emelkedő üzemanyag és élelmiszer árak közepette se csüggedj. Húzódj közel Jézushoz, mert „Gósenben”, az Ő közelségének a helyén gondoskodni fog rólad és házad népéről!

Joseph Prince

Életcseppek

Fontosabb telefonszámok: Mentők - 104.Tűzoltók - 105. Rendőrség - 107. Közvetlen vonal Istenhez - Zsoltárok 50:15. (éjjel-nappal hívható) 'Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.' (Zsolt. 50:15)

Kenneth & Gloria Copeland: Irtsd ki a gazt

Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. - Márk 4:26

Jézus a magvetéshez és az aratáshoz hasonlította Isten királyságát. Ez egy egyszerű gondolat. Mindannyian értjük. Akkor miért nem aratunk óriási mennyiségű termést minden évben? Mert csak üldögélünk, és arra várunk, hogy Isten végezze el az egész munkát.

Nála nem így működnek a dolgok. Együtt munkálkodik veled, de nem Ő végzi el az egészet. Van néhány nélkülözhetetlen dolog, amit meg kell tenned hitből, ha az aratás idején akarsz valamit kapni.

Először, hittel el kell vetned az Ige magját, várva, hogy növekedni fog. Találnod kell értékes ígéreteket Istentől az Igéjében, és el kell ültetned azokat a szívedben és az életedben.

Azután öntöznöd kell a magot. Öntözd minden nap dicsérettel. Öntözd az Ige szellemi vizével. Az Igében élet van, és azok a mag-ígéretek nem tudnak nélküle növekedni.

Végül, gyomláld ki a gazt! Amikor olyan gazok, mint a meg nem bocsátás, kétség, félelem, elbátortalanodás (és minden más szemét, amit az ördög próbál a földedbe vetni) próbálják betenni a lábukat, szabadulj meg tőlük. El fogják ugyanis fojtani az Igét.

Ehhez kell némi szorgalom a részedről. Senki nem fogja megtenni helyetted. A saját földedből neked kell kiirtanod a gazt. Tehát legyél szigorú ebben. Amikor egy kis gaz feltűnik, irtsd ki! Ne ragaszkodj hozzá egy pillanatig sem. Húzd ki gyökerestől. Permetezd be az Igével. Ne tartsál meg vadvirágot, amikor a legjobb lehet a tiéd – Isten legjobbja.

Ne várj arra, hogy Isten elvégzi helyetted az aratást! Kezdj el vetni! Kezdd el őrizni a földedet (a szívedet és az elmédet), tartsd nedvesen, az Igével megöntözve, gaz nélkül.

Tökéld el, hogy megteszed a részedet, és bízz Istenben, hogy Ő is megteszi az Övét. Hatalmas aratásod lesz idén!

Igei olvasmány: Efézus 4:22-32

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Isten lát és hall téged

"Íme nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadítana, és nem olyan süket, hogy meg ne hallgathatna" Ésaiás könyve 59:1

Láttál már fél kezű embert? Aki megváltozott képességei miatt többszöri segítségre szorul? Milyen nehezen lehet átállni egy régi, megszokott, két kezes életről egy másikra, ahol minden más. Olvasva Joni életrajzát, aki egy rossz ugrás miatt lebénult és tolókocsiba került, bele pillanthattam egy kis időre, hogy milyen nehézségekkel járt megtanulni enni, inni, feküdni, festegetni, ami magától ment addig, most újra kellett tanulni.

Nehéz, ha már nem tehetjük meg azt, amit régen oly könnyen. Feladjuk, mielőtt eljutnánk a célhoz, mert már nem érezzük képesnek magunkat rá. Annyira megszoktuk már azt, hogy a régi szép időkben milyen könnyű volt minden, hogy Istenről is azt hisszük, hogy régen Izrael idejében tudod csak vizet fakasztani a sziklából. Elhisszük, hogy igen, Jézus megáldotta a kenyeret és a halat aztán mindenki jól lakott 5000 férfi, a nőkön és gyerekeken kívül! De, hogy ma, mennyi megmagyarázhatatlant tesz azt nem vesszük észre.

Megtagadjuk Istent, mert elveszítjük a munkahelyünket, átkozzuk őt, mert ráfizettünk valamiben... És mert imáinkat nem válaszolja meg olyan gyorsan, mint ahányan lájkolják a friss fotóinkat, képesek vagyunk zúgolódni?

Isten keze, ma sem rövidebb! Nem változik meg soha! Fülére nem süketült meg, pedig Öröktől fogva való! Tegnap, ma és holnap után is, én hiszem, hogy Isten ott van velem. Tudom, hogy most nem látod, nem érzed, és süketnek, vaknak hiszed, de Isten ma is olyan hatalmas, mint amikor bezárta az oroszlánok száját (Dániel könyve 6:22), megmentette Jézust Heródes kezéből (Máté evangéliuma 2:13) vagy kiszabadította tanítványait a börtönből (Apostolok Cselekedete 16:19-36)!

Fűben, virágban, dalban, fában,

születésben és elmúlásban,

mosolyban, könnyben, porban, kincsben,ahol sötét van, ahol fény ég,

nincs oly magasság, nincs oly mélység,amiben Ő benne nincsen.

Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat,

mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,s szeme elé a fény korlátja nőtt.

Az csak olyankor látja őt,

mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,

villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/10/isten-lat-es-hall-teged.html

Hit Gyülekezete - Csendben várlak - Vidám Vasárnap 2012

CseriKálmán: Ott álltak az Úr előtt

Ne félj, és ne rettegj..., mert veletek lesz az Úr! (2Krón 20,13-19)

Elhangzott Jósáfát király imádsága, a nagy gyülekezet csendben áll és vár. Mire? Az ellenség rohamosan közeledik. Nem kellene most már tenni valamit? Mégis mit? Akármit, de cselekedni kell. - Mi a hit magatartása?

„...a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt." És várták, hogy Isten válaszol az imádságra. Mert ő hallotta azt, és ő fogja megmondani, mit tegyenek most. Nem akármit akarnak tenni, csak amit az Úr mond. - Ez hiányzik sokszor a mi életünkből. A beteges tevékenység és a tétova semmittevés közt hányódik sok ember élete. Nem szánunk időt arra, hogy Isten előtt állva megértsük az ő tanácsát, világosságába kerülve helyesen értékeljük a magunk szerepét, s merjük kivárni, míg ő indít valamire. A hit mindezt vállalja.

Ezt érdemes vállalni, mert a csendben megszólalt valaki, és elmondta Isten válaszát: „Ne féljetek, ez nem a ti háborútok, hanem Istené. Nem kell harcolnotok, csak nézzétek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr!" Ilyen is van. Meg olyan is, hogy harcba küld és győzelemre segít, máskor csak nézzük az Úr szabadítását. A legnagyobb szabadításokat egyedül szokta elvégezni az Úr. A Golgotán is egyedül győzött.

Ezt hallva a király is, a nép is „arccal a földig hajolt", és dicsőítették az Urat.

Ez a hit magatartása: tud várni Isten szavára, képes meghallani és megérteni azt, elhiszi, hogy valóban ő szólt, s amit mondott, igaz. Annyira komolyan veszi Isten ígéretét, mintha már be is következett volna, és hálát ad érte, dicsőíti Istent.

Aki az ellenségre néz, az fél. Aki a mindenható Istenre, az bízik benne. Tőle vár segítséget, és neki köszöni meg azt. Ez nem felelőtlen tétlenség, hanem felelős engedelmesség. Cselekszik, de csak azt, amit Isten parancsol neki.

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0709_Ott_alltak_az_Ur_elott

A víz alatt

Egy remete éppen elmélkedett egy folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:

- Mester, az Ön tanítványa szeretnék lenni.

- Miért? - kérdezte a remete.

A fiatalember elgondolkodott egy pillanatig.

- Mert szeretném látni az Istent!

A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá. A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát. Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.

Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.

- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?

- Levegőt! - válaszolta a férfi.

- Nagyon jó! - most menj haza, mondta a mester és akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni az Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb...

http://www.tanmesek.eoldal.hu/cikkek/amit-megtanitani-nem-lehet.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Melinda Vörösné

Szabadítsd fel magadat minden lelki rögeszme alól. Engedj el mindent, ami visszatart a potenciális győzelmedtől. Olyan gondolatokról beszélek, amik állandóan visszatérnek, mint egy forgóajtó, amik nem a leghasznosabbak számodra. Nem fogsz tudni előre haladni mindaddig, amíg teljes mértékben fel nem hagysz azzal, hogy táplálod magadban az áldozati szerepedet. Bocsásd meg és felejtsd el, mondja az Úr.

Filippi 3:13 Testvéreim, én nem olyannak számítom magam, mint aki már elérte azt, de egyet: azt, ami hátam mögött van, elfelejtettem, az után, ami előttem van, kinyújtom kezemet

Kire fordítjuk a figyelmünket?

Készítette: Katalin László

Sok féle hírt hallunk nap, mint nap. Jókat is, rosszakat is (tudom, általában túlnyomó többségben vannak a rossz hírek) … Vajon melyekre nyitom meg a szívemet? Rick Joyner a Hírlevélben levő írásából másolok ide néhány igen tanulságos sort:

"…

Kire fordítjuk a legtöbb figyelmünket - az Úrra, vagy az ördögre? Az Úr munkájára vagy a gonosznak a munkájára?

Korábban is volt már szó erről, hogy ha meg akarjuk érteni az időket, akkor sokkal több figyelmet kell fordítanunk arra, amit Krisztus cselekszik, mint arra, amit a gonosz tesz. Jó dolog ismerni az ördög szándékait, terveit, de ez csak egy kis részét foglalhatja le annak az időnek és figyelemnek, amit a megismerésre fordítunk …

Ahhoz, hogy világosság legyünk, muszáj, hogy a világosság legyen a figyelmünk középpontjában. Ez nem jelenti azt, hogy nem foguk tudni a sötétségről, sőt, hogy ne tudnánk az ördög terveiről, de azzá változunk át, amit szemlélünk, ahogyan a 2.Korinthus 3,18-ban olvassuk:

2.Kor.3,18 "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanarra a képmásra változunk el dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől."

Ha az Úr dicsőségét szemléljük, akkor az Ő képmására változunk el. Ha több időt és figyelmet fordítanánk az ördög szemlélésére, akkor olyanok lennénk, mint ő. Észrevetted, hogy sokan a tévtanítások figyelői közül egyre inkább a testvérek vádlójának a természetét veszik fel, a Krisztus természetét pedig kevésbé? Lehet, hogy valóban jobbító és őszinte vágy volt bennük Krisztus Testének a védelmezésére a megtévesztés ellen. Ha viszont túl sok időt töltenek azt nézegetve, hogy mit csinál az ördög, akkor sajnos sokkal inkább az ördöghöz hasonló módon kezdenek el viselkedni, mintsem Krisztushoz hasonló módon. Ha több időt fordít valaki a rossz dolgokra figyelve, mint a jó dolgokra, akkor az általa szemlélt tévelygés fogja elferdíteni őt.

Szóval "fel a fejjel"! Vagyis emeljük tekintetünket, szemeinket az Úrra! Dávid azt mondta:

Zsolt.16,8 "Az Úrra néztem szüntelen…"

Ez azt jelenti, hogy MINDEN időben, MINDEN helyzetben, MINDEN szituációban képesek vagyunk Őreá nézni, meglátni Őt.

1.Móz.32,30"Nevezte Jákob annak a helynek nevét Peniélnek: mert láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem."

Az Úr nyissa meg számomra és számodra is ezekben a napokban azt a kijelentés-rést, amelyen át meglátod a MOSTANI helyzetedre, MOSTANI állapotodra az Urat, mint Dicsőséges Szabadítót, a Királyt, mint Csodatevőt, Mint Bírót, aki igazságot szolgáltat.

Örömteli, 'látó', győztes napokat!

szeretettel

Forrás: Nemes PÁl

Amikor rám találtál Istenem

Graham Cooke: Isten természete (The Nature of God)

Hit Gyülekezete- Érted jönnek fel a csillagok

A SZERETET

Ige: Áldás

Idézet

Idézet

Szeret az Úr engem

J. Meyer: Hozzáállás 1-3. rész

Hozzád kiáltok Istenem

Ne aggodalmaskodjatok!

Az Úr világosítsa meg szellemi szemeteket...

A tanterem

Készítette: Ez az a nap!

A problémád csupán tanterem - egy irányított környezet, amelyben Isten a te javadra munkálkodik. (maiige.hu)

AZ VAGY, AKINEK BESZÉLNIE KELLENE

Készítette: Leleszi Balázs Károly

Van úgy, hogy a legfontosabb vallomásokat negyven vagy ötven évig rejtegetjük a szívünk mélyén, mire kimondjuk őket. Ilyen például: szeretlek, bocsáss meg, elhibáztam, neked köszönhetek mindent.

Szembeötlő, hogy mennyi vallomás marad kimondatlanul. Aztán mindig vannak, akik korán halnak meg… Pedig te az vagy, akinek élnie és beszélnie kellene.

Buzdítás

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Hit Gyülekezete-Melletted áll-Vidám Szimfonikusok-Vidám Vasárnap

Hol lakik Isten?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

- Hol lakik Isten? - kérdezte egyszer a tanító a gyermekektől.

Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket: A mennyben, a szívünkben, a templomban...

Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta:

- Isten az alsóvárosban, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett lakik.

Lett erre nagy kacagás.

Ám a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle:

- Hogyan érted ezt, kisfiam?

A legényke komoly válasza ez volt:

- Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, azt mondta édesapám: 'Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg vak apjával és béna nénikéjével. Szegények, de nagyon szeretik egymást. Imádkoznak Istenhez, szorgalmasan dolgoznak és elégedettek is. Velük lakik az Isten.'

Most már egy gyerek sem nevetett.

- Igazad van, fiacskám - szólt a tanító -. Isten ott lakik az alsóvárosban, a keresztutca baloldalán a sarokház mellett. ...De nemcsak ott...

Szerző: Einar Lyngar

Én édes Krisztusom

Oswald Chambers: BELSŐ SZABADSÁG ÁLTAL GYŐZÜNK

"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36).

Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: "Nem tudom megtenni." A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. A személyiség egyre többet és többet kíván Istenből, ilyennek vagyunk teremtve. Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. De a bűn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bűntől, egyéniségünktől nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté.

Isten figyelemre sem méltatja természettől való egyéniségünket szellemi életünk kifejlődésében. Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé!

"Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. A Megváltó a bűntől szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel. Erről beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!" Szabadok legbensőbb lényetekben, szabadok belülről.

Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tőle nyerjük az erőt.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Idézet

Idézet

Lázár Ervin: A csodapatika

– Mit nem képzel?! – ordított első vevőjére torkaszakadtából Rimapénteki Rimai Péntekh vadonatúj patikájában, amit éppen az imént nyitott meg Rimapéntek főterén.

– Hogyhogy mit képzelek?! – emelte fel a hangját az első vevő. – Talán nem az van kiírva a maga boltjára, hogy patika?! – De az – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh. – Akkor meg mit ordítozik, ha aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában? – Az is ki van írva, hogy ki a cégtulajdonos – mondta fölényesen Rimapénteki Rimai Péntekh. – Mit érdekel engem a cégtulajdonos – háborgott az első vevő –, nekem aszpirin kell, és kész. – Csak nem képzeli, hogy egy Rimapénteki Rimai Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás elleni porokat, lázcsillapítókat, lábizzadás gátlókat és popsi kenőcsöket árul?!

– Mi a szöszt árulna mást egy patikában? – mérgelődött az első vevő. – Embernek fia – mondta kissé lecsillapodva Rimapénteki Rimai Péntekh –, ez nem a test, ez a lélek patikája.

Az első vevő szemében érdeklődés csillant. – Lelki bajok ellen? – Igen – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh. Most már teljesen elpárolgott a mérge, szinte kedvesen nézett az első vevőre. Ami az ő esetében elég nagy szó. – Tisztelt barátom – folytatta kissé ünnepélyesen –, mivel ön az első vevőm, bármit vásárol, ingyen kapja. Válasszon! – Hogy őszinte legyek – toporgott izgatottan az első vevő –, nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ön patikájában… bár reménykedem… de reményemet ki sem merem mondani. – Mondja csak bátran – biztatta Rimapénteki Rimai Péntekh. – Netalán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat… Rimapénteki Rimai Péntekh átszellemült arccal bólogatott és folytatta: – Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.

 – Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?

– Van – mondta gyanakodva Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándozott örömében. – Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak használjon.

 Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a feje búbját. – Van egy bökkenő – mondta. – Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt! – Annyicska csak – mondta Rimapénteki Rimai Péntekh –, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ. – Úgy érti… – tátotta el a száját az első vevő. – Úgy – bólintott a mondat végét meg sem várva Rimapénteki Rimai Péntekh. – Hát azt várhatja – mondta elkeseredetten az első vevő. – Mit? – Hogy mondjuk, a feleségem idejöjjön, és gyógyírt kérjen irigység, lustaság, házsárt és nagykép ellen a saját maga számára. – Már miért ne történhetne meg? – Mert azt hiszi magáról, hogy jóindulatú, szerény, szorgalmas. Éppen rólam állítja, hogy irigy, lusta, veszekedős és nagyképű vagyok. – Szívesen állok rendelkezésére – készségeskedett Rimapénteki Rimai Péntekh –, kérjen csak akármelyik ellen, egy szempillantás alatt meggyógyul. – Csak nem képzeli, hogy igaz?! Még hogy én irigy?! Még hogy én lusta?! Még hogy én nagyképű?! Nevetséges! – De veszekedősnek csak veszekedős. Velem is mindjárt veszekedni kezdett, ahogy belépett. – Én?! Ember, maga veszekedett! Legjobb lenne, ha beszedne valamit veszekedősség ellen a híres gyógyszereiből. Tablettát, írt vagy balzsamot.

 – Maga nagyképű fajankó! – ordította el magát Rimapénteki Rimai Péntekh. – Takarodjon innét, mert úgy kivágom, mint a sicc! Az első vevő sem volt rest, visszaordított. Egy darabig válogatott sértéseket ordítgattak egymásnak, aztán a vevő elunta, nagy dérrel-dúrral becsapta maga után a patikaajtót. Durr! Hátha mégis igaza van – gondolta Rimapénteki Rimai Péntekh –, és be kellene vennem egy hirtelen harag elleni tablettát. Ugyan – legyintett azonnal –, nem hirtelen harag ez, egyszerűen csak igazságosság. Igazságos vagyok, annyi az egész. Abból meg kár volna kigyógyulni. Nem is vett be semmilyen tablettát. Leült, várta a vevőket. Jöttek is, de mind másnak akart venni a balzsamokból, írokból, tablettákból. Saját magának egyik sem. Minek, hiszen nekik aztán semmi hibájuk sincs! Lassan-lassan el is maradoztak a vevők. Nem akadt senki Rimapénteken, aki elismerte volna magáról, hogy nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű, kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi, torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest.

Nem tudom, ha te Rimapénteken laksz, elmentél volna-e Rimapénteki Rimai Péntekh patikájába valamilyen gyógyszerért? Igen? Nem? Mert így bizony fölkopott az álla szegény csodapatikusnak. Írjai megpenészedtek, balzsamjai megpimpósodtak, tablettái szétporladtak, ő maga meg bújában-bánatában elbujdosott, ma sem tudja senki, hol lakik, mit csinál – hacsak Bab Berci nem. De ő mélyen hallgat felőle. 

Alapjukban meginognak a hegyek...

Nincsenek fodrászok

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.

Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette: "Én nem hiszem, hogy Isten létezik." "Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég. "Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk."

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni. Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt.

A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát: "Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon!"

"Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász. - Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét."

"Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?"

"Ah, de hát attól még léteznek fodrászok!" - válaszolt a mester. - Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?"

"Hát ez az! - bólintott rá a vendég. - Éppen erről van szó! Tehet Isten arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt?"

http://velunkazisten.hu/content/story/Nincsenek_fodr%C3%A1szok

Napi gondolat

Mi a fontosabb?

„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.”

5 Mózes 31,6

Életünk válaszútjai során többször is találkozunk ezzel a kérdéssel.

A játszótér mellett figyeltem a kisfiát biciklizni tanító apukát. A gyermek egyre ügyesebben tartotta az egyensúlyát és a szülő tekintete vegyes érzelmeket tükrözött. A büszkeség és a féltés keveredett egymással. A – „Milyen ügyes!” – és az – „El ne essen, ne legyen semmi baj!” – érzése. Mi a fontosabb? Elengedni vagy megóvni?

Az uszodában a gyerekek úszni tanultak. A nebulók bátran lubickoltak az edző bácsi közelében, aki most először adta ki a következő utasítást:

- Lássam, mit tanultatok! Most mindenki önállóan elúszik a medence végéig, ott kimászik a szélére és lassan visszasétál hozzam. Na, indulás!

A kicsik közül ki bátrabban, ki félénkebben fogott neki a végrehajtásnak. Mi a fontosabb? „Menjek, vagy maradjak?” – gondolhatták. „Még sohasem úsztam végig ekkora távot az oktató nélkül. Vajon meg tudom csinálni? Nem lesz semmi gond?”

Mózes népe több mint negyven éve vándorolt úgy, hogy Mózes volt a vezető. Őt küldte Isten hozzájuk, értük. Ő ált a fáraó elé a csapások idején. Ő ment fel a hegyre, hogy átvegye a törvényt. Ő tudta, hogy merre kell menni. Minden fontos döntést ő hozott meg eddig. Most is ő mondta:

- Keljetek át a Jordánon!

De ő nem megy velük! Nem léphet be az ígéret földjére, mert most Isten magához veszi. Elveszi tőlük, és ők egyedül maradnak. Mi a fontosabb, menni vagy maradni?

Életünk válaszútjain mindig ez a kérdés: Mi a fontosabb? A veszteség, amit el kell szenvednünk a választásunk miatt, vagy a nyereség? Legyen szívünkben aggodalom, félelem, ne feledjük – bármit veszítünk is, az Úr velünk lesz, ha az Ő útját járjuk.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/11/mi-fontosabb.html

Jézus szólj ma is hozzám

Joyce Meyer: Itt van a segítség!

14,16 Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót (Tanácsadót, Segítőt, Közbenjárót, Szószólót, Megerősítőt, Hűséges Támaszt, Megbízható Segítséget) ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké… (János) (angolból fordítva az Amplified Bible alapján)

Sokan befogadták már Jézust a szívükbe, mint Urukat és Megváltójukat. Ezek az emberek a mennybe fognak kerülni, de földi életük során nem feltétlenül élik meg azt az örömteli életet, amit Isten eltervezett számukra, mert nem hagyatkoznak a Szent Szellem erejére. Egyszerűen szólva: a menny felé vezető úton haladnak, de elmulasztják az utazás örömét.

Gyakran úgy tekintünk tehetős, jó pozícióval és hatalommal rendelkező emberekre, mint akik elérték a valódi sikert. Azonban sok ilyen sikeresnek tartott ember híjával van a békességnek, örömnek, megelégedettségnek, egyszóval a valódi áldásoknak. Ezek az emberek nem tanulták meg a Szent Szellem erejére bízni magukat.

Az önmagukban bízó emberek úgy gondolják, hogy a gyengeség jele az, ha valaki Istenre támaszkodik. Pedig az igazság az, hogy a Szent Szellemre támaszkodva sokkal többet tudunk elérni az életben, mint ha csak a saját erőnkre hagyatkozunk.

Isten úgy alkotott minket, hogy vannak erősségeink, de vannak gyengeségeink is, ezért szükségünk van az Ő segítségére. És Ő akar is segíteni, hiszen ezért küldött nekünk egy Isteni Segítőt, a Szent Szellemet, hogy bennünk éljen.

Sokszor azért küszködünk elkeseredetten, mert nem élünk a segítséggel, ami a rendelkezésünkre áll. Arra bátorítalak, hogy Rá támaszkodj, ne a saját erődre. Tudd, hogy bármivel is kell szembenézned, Ő nem hagy magadra!

Istennel még a legrosszabb napod is jobb, mint Isten nélkül a legjobb napod. A Szent Szellem itt van, hogy szóljon hozzád és mindenben segítsen, amiben segítségre van szükséged.

Joyce Meyer

Életcseppek

"Ha mindig boldognak kell tűnni, az feszültséghez vezet. Sokkal több olyan embert látok, aki színleli a boldogságot, mint aki éli a valóságot. Az igazság az, hogy nem minden nap lesz 'tízpontos'." /Rick Warren/