Lukács Evangélium 16. fejezet: Az igazi gazdagság (szerkesztett)

Luk. 16,1 Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag [egy vagyonos] ember, kinek vala egy sáfára [egy intézője, egy vagyonkezelője]; és az bevádoltatik nála, hogy javait [és vagyonát] eltékozolja [és elfecsérli].

Luk. 16,2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról [és számolj be gondnokságodról, a te intézőségedről, és a vagyonomról, és a vele való gazdálkodásodról]; mert nem lehetsz [és nem maradhatsz] tovább sáfár [intéző, vagyis vagyonkezelő].

Luk. 16,3 [Az intéző így gondolkodott, és] Monda pedig magában a sáfár: Mit műveljek [és mitévő legyek], mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot [az intézőséget]? Kapálni [és ásni] nem tudok [és nem bírok, mert nincs erőm]; koldulni [és kéregetni] szégyellek!

Luk. 16,4 Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom [hogy amikor elmozdítanak, és leváltanak a sáfárságból, a gondnokságból; amikor az úr elcsap az intézőségből, barátaim legyenek], és befogadjanak engem házaikba.

Luk. 16,5 És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát [egyenként], és monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?

Luk. 16,6 Az pedig monda: Száz bátus [egy bátus kb. 37 liter, azaz: 3700 liter] olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat [az adósleveledet], és leülvén hamar írj ötvenet.

Luk. 16,7 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus [egy kórus kb. 393 liter, tehát. 39300 liter] búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat [az adósleveledet], és írj nyolcvanat.

Luk. 16,8 És [még] dicséri [is] az úr a hamis [a hűtlen, és tisztességtelen] sáfárt [vagyis intézőt], hogy eszesen [és körültekintően] cselekedett [és hogy okosan csinálta, és megfontoltan járt el]. Mert e világnak [ennek a világkorszaknak] fiai eszesebbek [és megfontoltabbak] a világosságnak fiainál [vagyis mint a fény fiai] a maguk nemében [a saját nemzedékükben]

Luk. 16,9 Én is mondom [és azt ajánlom] néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból [vagyis a hamis mammonnal, és használjátok a világi vagyont, hogy „barátokat” szerezzetek magatoknak], hogy mikor meghaltok [vagyis, hogy mikor az elfogy az életidő], befogadjanak [és magukhoz fogadjanak] benneteket az örök hajlékokba [az örök sátrakba, az elkezdődött világban]

Luk. 16,10 Aki hű [megbízható, és becsületes] a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb dologban], a sokon [a nagy dolgokban] is hű [megbízható, és becsületes] az; és aki a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb dologban] hamis [igaztalan, istentelen], a sokon [a nagy dolgokban] is hamis [igaztalan, istentelen] az.

Luk. 16,11 Ha azért a hamis mammonon hívek [hűségesek megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok [és nem kezeltétek hűen a világi vagyont], ki bízná reátok az igazi kincset [a valódi, és valóságos gazdagságot]?

Luk. 16,12 És ha a másén hívek [hűségesek megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok, ki adja oda néktek, [azt] ami a tiétek?

Luk. 16,13 Egy szolga sem szolgálhat [és senki sem lehet rabszolgája] két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli [vagyis ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [vagyis a másiknak teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [alárendeli magát, és rendelkezésére áll, és tiszteli], és a másikat megveti [lenézi, és lekicsinyli]. Nem [lehetséges, mert nem vagytok képesek] szolgálni az Istennek és a mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek és a fösvénységnek, és kapzsiságnak]

Luk. 16,14 Hallák pedig mindezeket a [kapzsi] farizeusok [vagyis a kiemelkedően és kirekesztően vallásos emberek] is, kik pénzszeretők [fukar, kapzsi pénzsóvárak] valának; és csúfolják őt [és kinevették, kigúnyolták őt].

Luk. 16,15 És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok [megigazultaknak mutatjátok]; de az Isten ismeri a ti szíveteket [mert belelát szívetekbe, a bensőtökbe]: mert ami az emberek közt magasztos [és ami az emberek szemében nagy érték, és nagyra becsült], az Isten előtt utálatos [és megvetést érdemel]

Luk. 16,16 A törvény és a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek, akik Isten jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket] Bemerítő Jánosig [jelentése: az Úr megkegyelmez, Isten kegyelmet ad] valának. Az időtől fogva az Istennek országa [királysága, és uralma] hirdettetik [vagyis Isten királyságának jó hírét, győzelmi hírét hirdetik], és mindenki erőszakkal tör abba. [és mindenki teljes erejéből igyekszik bejutni oda].

 »Más fordítás: a törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét, az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik.  És mindenki erejét megfeszítve törekedik be abba, mert senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül«

Luk. 16,17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből egy pontocskának elesni [Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne]

Luk. 16,18 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik [vagyis házasságtörést követ el]; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik [szintén házasságtörést követ el]

Luk. 16,19 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba [finom lenvászon ruhába], mindennap dúsan [pazarul, pompával, fényűzően] vigadozván [Más fordítás: és nap, mint nap fényes lakomát rendezett, és dúsan lakmározott, és pompában vigadott]:

Luk. 16,20 És vala egy Lázár [jelentése: akit Isten megsegít] nevű [szegény, magával tehetetlen] koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve [aki ott feküdt a gazdag kapubejárata előtt], fekélyekkel tele [fájdalmas gennyes sebekkel borítva].

Luk. 16,21 És kíván vala [és vágyódott, és örült volna] megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit [az ő fekélyeit].

»Más fordítás: És azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták az ő sebeit«.

Luk. 16,22 Lőn pedig, hogy meghala a [szegény, nincstelen, nélkülöző] koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemettették [vagyis elhantolták].

Luk. 16,23 És [amint ez] a pokolban [a láthatatlan országban, az alvilágban] felemelé az ő szemeit [az ő tekintetét], kínokban lévén [és kínok között gyötrődve], és látá [megpillantotta, és észrevette, a feltűnő, megjelenő, és láthatóvá váló] Ábrahámot távol, és Lázárt [jelentése: akit Isten megsegít] annak kebelében [vagyis: ölében].

Luk. 16,24 És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam [és szánj meg engem], és bocsásd el [és küld el] Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem [fájdalmasan szenvedek, és kínlódok, és iszonyúan gyötrődöm] e lángban.

Luk. 16,25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, [jusson eszedbe], és emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted [vagyis megkaptad, és hogy milyen jó dolgod volt] a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait [éppen úgy, mint Lázár a bajokat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és hogy kijutott neki a rosszból]. Most pedig ez [ő] vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel [te pedig szenvedsz, és a te osztályrészed pedig a gyötrelem]

Luk. 16,26 És mindenekfelett [mindezekben], mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van [egy hatalmas áthághatatlan szakadék tátong], úgy, hogy akik akarnának [és hajlandók volnának] innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek [nem képesek rá, mert nem lehetséges számukra], sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek [mert nem képesek rá, mert nem lehetséges számukra, mert innen nincs átkelés].

Luk. 16,27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el [és küld el] őt az én atyámnak házához;

Luk. 16,28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, [figyelmeztesse őket, és beszéljen a lelkükre] hogy ők is ide, e gyötrelemnek [e kínzó fájdalomnak] helyére ne jussanak

Luk. 16,29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat [és hallgassanak rájuk].

Luk. 16,30 Ama pedig [tovább erősködött], és monda,: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül [feltámad, és úgy] megy valaki hozzájuk, megtérnek [vagyis más felismerésre térnek, és megváltoztatják gondolkozásmódjukat]!

Luk. 16,31 Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, [még] az sem győzi meg őket [és még annak sem adnának hitelt, és még annak sem hisznek majd], ha valaki a halottak közül feltámad.

Te vagy a legfőbb kincsem

Pünkösd - Kubinyi Károly

Életcseppek

 "Egy vágy lehet a szolgám, a kívánság viszont már a gazdám." /John White/

Több dal(Mikor minden szó elszáll)

Uszkaiak szolgálata - Attila

SZERENCSE A SZEMÉTBEN

3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6 Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" 7 Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." 8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám."

9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" 10 Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."

12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? 13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint

én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16 Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek." Jn 13,3-17.

                      SZERENCSE A SZEMÉTBEN

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16)

Itt a börtönben megbíztak egy munkával. Szemeteszsákkal és kesztyűvel felszerelkezve cigaretta csikkeket, ételmaradékot és más kellemetlen szemetet szedek össze. Elég irritáló, amikor a bentlakók, és az őrök gondolkodás nélkül dobnak el valamit a földre, néha éppen mögém, miközben a munkámat végzem.

Egyik nap szemétszedés közben a járda szélén egy papírdarabot vettem észre. Ez egy szerencsekártya volt egy kínai süteményből. Majdnem a zsákba dobtam, de úgy döntöttem, hogy először elolvasom. Ez volt rajta: "A te példád másokat fog inspirálni." Ezek a szavak gondolkodásra indítottak.

Amikor Jézus magára tekert egy törülközőt, és letérdelt, hogy megmossa a tanítványai lábát, akkor alantas munkát végzett - olyasmit, amit egy szolga szokott. De fontosabb volt a hozzáállása. Jézus szolgálta a barátait, csakúgy, mint ahogy én is szolgálom az őröket és a

bentlakókat. Milyen példa vagyok én? Örömmel végzem a rám bízott feladatot - ahogyan Jézus tette -, vagy pedig kelletlenül? Amint ezeken a kérdéseken gondolkodtam, a munkához való hozzáállásom megváltozott. Az a papírdarab a mai napig a Bibliám lapjai között van

emlékeztetőként.

Imádság: Istenünk, emlékeztess, hogy mindenféle munkával megmutathatjuk szeretetedet az embereknek. Ámen.

Az emberek figyelnek. Mire buzdít az én példám?

Bruce W. Glover (Florida, USA)

www.csendespercek.hu

Gyöngyszemek

Vannak pillanatok, melyben egy szál rózsa fontosabb, mint egy darab kenyér.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Tegyél meg mindent, ami szükséges ahhoz, hogy fenntartsd a békességet a környezetedben. Fékezd meg a testet és kötözd meg az ellenséget. Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz cselekedet is van. (Jakab 3:16)

A megosztás, viszály és versengés ereje járja át most a kormányzatokat, nemzeti szinttől a helyi szintig, sőt személyes szinten is. Csak ti tudjátok, Én népem, fenntartani a szellemi kiegyensúlyozottságot a káosz közepette. Az Én békességemet adom nektek, mondja az Úr.

János 14:27 "Békességet hagyok nektek, az Én békességemet adom nektek; nem úgy adom Én nektek, mint a világ adja; ne nyugtalankodjék a szívetek és ne féljen."

http://gyurinaploja.blogspot.com/

Hit Gyülekezete - Lesz egy pásztor

Elena Pando állkapocs-problémája

Aforizmák

Nem a világ lett sokkal rosszabb, hanem a hírszolgáltatás lett sokkal jobb.

Bob Gass: A huszonnegyedik óra kegyelme

„Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.” (Máté 20:14)

Jézus elmondott egy történetet egy gazdáról, aki napszámosokat fogadott fel: néhányat reggel hatkor, néhányat kilenckor, néhányat délben, néhányat délután háromkor és néhányat még 5-kor is, egy órával a munkaidő lejárta előtt. Meglepő módon mindegyiküknek ugyanannyi bért fizetett.

Amikor elkezdtek jönni a panaszosok, a gazda ezBob Gass: A huszonnegyedik óra kegyelmet mondta: „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked”.

Azt mondod: „Senki sem fizet ki egy egész napi bért valakinek, aki csak egyetlen órát dolgozott”. Isten mégis megteszi.

A halálos ágyon megtérők és az egész életükben szentek ugyanazon a kapun mennek be a mennybe. Nem ugyanazt a jutalmat kapják, de ugyanaz a kegyelem menti meg őket.

Az utolsó pillanatban megtérő ugyanazt a kegyelmet kapja, mint aki egész életében Istent szolgálta? Ez nem tűnik igazságosnak. A Jézus példázatában szereplő munkások is kifogásolták. Ezért a gazda elmagyarázta nekik a tulajdonlással járó kiváltságokat: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok?” (Máté 20:15).

 A kereszten függő lator bizonyítja, hogy ha utolsó leheleteddel kegyelmet kérsz, Isten válaszol az imádságodra. A tékozló fiú „…eltékozolta a vagyonát…” (Lukács 15:13).

A görög nyelvben a „tékozolni” szó a földműves képét tárja elénk, ahogy két kézzel szórja a vetőmagot a földbe. Képzeld el, hogy a tékozló fiú így dobta el magától apja jóságát, elment és mindent eltékozolt. De visszatért. És amikor visszatért „…apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20).

 Az apa fenntartotta a fia helyét. És Ő a te helyedet is fenntartja. A 24. óra kegyelme azt jelenti, hogy ha el tudod olvasni ezeket a sorokat, és válaszolni tudsz rá, akkor még nincs túl késő.

Ne bírálj

Készítette: Az élet igazságai

Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Nem vagyok tökéletes. Nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!

 - /Bob Marley