Érezd jól magad! Joyce Meyer

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

10,10 … én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne, sőt bőségben éljenek (a túláradó teljességig). (János 10:10 – angolból fordítva – AMP Bible)

Gyermekkoromban egyáltalán nem éreztem jól magam. Igazából soha nem engedték, hogy valóban gyerek lehessek. Emlékszem, még abból is baj lett, ha játszottam, és még le is szidtak érte.

Az otthonunk nem volt kellemes hely. Betöltötte a félelem. Felnőtt keresztényként döbbentem rá, hogy bűntudatom volt, ha mertem magam jól érezni. Akkor éreztem magam biztonságban, ha valamilyen munkával voltam elfoglalva, és az örömöt teljesen megtagadtam magamtól. Úgy gondoltam nekem az nem jár. Viszont nehezteltem azokra, akik nem dolgoztak olyan sokat és olyan keményen, mint én.

A férjem mindig is örömét lelte az életben, és ez engem dühössé tett. Úgy gondoltam, sokkal többet elérhetne, ha komolyabb lenne. Most már látom, hogy nem azért voltam dühös Dave-re mert ő élvezte az életet, hanem azért mert én nem. Ostobaság volt tőlem, hogy bosszankodtam miatta és mások miatt, mert az öröm számomra is ugyanúgy elérhető lett volna.

Nem szerettem magam. Mélyen, belül úgy éreztem, nem vagyok jó ember, és mivel rossznak éreztem magam, azzal büntettem magam, hogy semmit nem élveztem. Elvégre a rossz emberek nem érdemlik meg, hogy jól érezzék magukat! A Szent Szellem nagyon sokáig munkálkodott bennem, mire végre megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy örömömet leljem az életben. Jézus azt mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne.”

Szükségünk van arra, hogy jól érezzük magunkat. Különben az életünk kibillen az egészséges egyensúlyból, és ezzel ajtót nyitunk a gonosznak, aki arra vár, hogy elnyeljen minket (1 Péter 5:8). Az Úr előtt való öröm ad nekünk erőt (Nehémiás 8:10). Megvan az ideje a munkának, megvan az ideje a pihenésnek, megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek (Prédikátor 3:1-8). Ügyelj rá, hogy ne tagadd meg magadtól a jogos szükségeket. Nagyon jó dolog másokon segíteni; keresztényként ez az elhívásunk. Azonban, teljesen helyénvaló, ha a magunk örömére is teszünk dolgokat. Figyelj arra, hogy időt szakíts magadra. Szánj időt olyan dolgokra, amiktől jól érzed magad.

Friderika Édenkert

A NÉGY HELYEN ELTÖRT LÁB AZONNAL MEG GYÓGYULT

Ige: A kishitüség.

A kishitűségről sok mondanivalója van az Úr Jézusnak. Amikor életünk hajója viharba kerül, azt így példázza az Úr. A tanítványok hajóba szállva át akartak menni a túlsó partra, de hatalmas vihar lett: „És hozzá menvén (a tanítványok), felköltik őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait (és ráparancsolt a hullámokra); és megszűnnek (és lecsillapodtak), és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?...” (Luk. 8,24-25)

Máté is bizonyságot tesz erről: „És monda  (Jézus) nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén [felállt], megdorgálá [és ráparancsolva megfeddi,] a szeleket és a tengert [vagy a tavat], és lőn nagy csendesség [vagyis nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett]” (Mát. 8,26)

Amikor a mindennapi dolgok miatt aggodalmaskodunk: „Az öltözet felől [ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [és miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek, és nézzétek meg; és tanuljátok el] a mező liliomaitól [vagy a bíbor színű pipacs virágaitól], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is]. Ha pedig a mezőnek füvét [vagyis a mezei virágot], amely ma van [és virít], és holnap kemencébe [a tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]” (Mát. 6,28-30)

Ha a viharban levesszük szemünket az Úrról. Péter a vízen járt: „De látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [mert amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett, megijedt, megriadt, és félt]. És amikor kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [hangosan kiáltott, rikoltott, sikított, és ordított] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [és megfogta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mát. 14,30-31)

Az Úr kijelentése: a kishitűség = a hitetlenséggel. A tanítványokhoz hoznak egy démontól gyötört gyereket, de ők nem tudják a démont kiűzni: „Ekkor a tanítványok magukban (külön) Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek (vagyis kishitűségetek) miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne (oda); és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat (vagyis a hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és böjtölés által” (Mát. 17,19-21)

Ige: Az Úr Jézus kijelentése az Ő követéséről

 „A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét,(vagyis az ő kínkaróját) és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani (és menteni) az ő életét (vagyis önmagát), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (vagyis önmagát) én érettem és az evangéliumért, az megtalálja (és megmenti) azt.

Mert mit használ (ugyanis) az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében (vagyis életében, és önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul (vagyis váltságdíjul) az ő lelkéért (vagyis életéért, önmagáért)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és e nemzedék előtt), az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38)

 Már Dávid így prófétál: „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek (vagyis életüknek) váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

(Más fordítás: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt. 49,8-9)

János apostol is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (és ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//és meg//hal, sok gyümölcsöt terem (és sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét (vagyis önmagát), elveszti azt (mert elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (vagyis kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét (azaz önmagát) e világon, örök életre tartja (és őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26)

Mert: „Valaki igyekezik (és törekszik) az ő életét megtartani (és megőrizni), elveszti (mert elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja, életben tartja, és életre kelti) azt” (Luk. 17,33)

Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (A görög szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [vagyis rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10)

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)

„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)

Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [vagyis ítéled el] a te atyádfiát? [a te testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [és oda jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye; a trónja] elé” (Róm. 14,10)

Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (és ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13)

„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)

Ige: Az Emberfia eljövetele

„Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján” (Luk. 17, 25) 

Victoria Osteen: Csukd be az ajtót a félelem előtt

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (1 János 4,18 )

Sokszor az emberek megrekednek az életükben egy bizonyos szinten; és ennek az oka a félelem. A félelem visszatart minket attól a legjobbtól, amit Isten tervezett számunkra. Megakadályoz abban, hogy az Isten által tervezett módon növekedjünk, fejlődjünk. Mint egy betegség, a félelem az életünk minden területére kiterjed és hatással van.

Viszont a jó hír az, hogy nem kell félelemben élnünk. Nem kell engednünk, hogy lenyomjon és visszatartson minket. Hívőkként győztesek vagyunk a félelem felett! Azt tanítja az Írás, hogy a félelem nem Istentől van. A 2 Timóteus-ban azt olvassuk, hogy nem a félelem, hanem az erő a szeretet és a józanság lelkét kaptuk Istentől.

Az ellenségünk a félelmet használja, hogy eltorzítsa a valóságot, és megpróbáljon visszatartani minket attól, hogy előrébb jussunk. Ezért fontos, hogy a félelemről lehúzzuk a leplet és meglássuk, mi is az valójában: egy hazugság, amit az ellenség arra használ, hogy visszatartson minket!

Lehet, hogy már hallottad, hogy az angolban a félelem, „fear” szó mozaikszóként is funkcionál, „false evidence appearing real”, melyet valahogy így fordíthatnánk: valóságosnak tűnő hamis látszat. Ha felismerjük a félelem gyökerét, ami a hazugság, akkor vissza tudjuk utasítani, és képesek leszünk megragadni Isten Igéjének az igazságát, ami megszabadít minket. (János 8:32)

Például, ha vonakodsz valami új dologtól, mert félsz, hogy elbuksz, utasítsd vissza a hazugságot és ragadd meg az igazságot, mely szerint mindenre képes vagyok Krisztus által, aki megerősít engem (Filippi 4:13). Ha a jövőtől való félelem miatt aggodalmaskodsz, akkor tudd, hogy ez egy hazugság. Tagadd meg ezt a hazugságot és ragadd meg Isten igazságát, ami azt mondja: Isten reményteljes, jó jövőt tervez számomra (Jeremiás 9:11).

 Keresd ki a Bibliából, hogy mit mond Isten az adott szituációval kapcsolatban, és hagyd, hogy az igazság mélyen beleivódjon a szívedbe. Miközben Isten igazságán gondolkodsz, az megszabadít és erőt ad, hogy túllépve a félelmen tovább tudj menni.

Ne felejtsd, hogy Isten tökéletes szeretete az, ami kiűzi a félelmet az életünkből. Amikor ragaszkodsz ahhoz az igazsághoz, hogy Isten szeret, akkor semmi sem tud visszatartani.

Hagyd, hogy az Ő szeretete tegyen képessé. Hagyd, hogy az Ő szeretete adjon magabiztosságot. Az Ő szeretetében találd meg a biztonságot, békességet és örömöt, mert amikor ezt teszed, akkor becsukod a félelem előtt az ajtót!

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/159-csukd-be-az-ajtot-a-felelem-elott.html

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

HUMOR A panaszkönyv

Napi gondolat

...nem kell gondolkoznod azon,helyesen cselekszel-e.  Ha helyesen cselekszel, tudni fogod. (Maya Angelou) 

Kegyelem és bűnbocsánat

"Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké" (Zsolt 103,9).

Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.

Milyen vigasztaló is ez az ígéret: "Nem perel mindvégig" az Úr. Ha bűntől megtört szívvel megtérünk Hozzá és a bűnt megtagadjuk, Atyánk tüstént kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen fordít haragos arcot azok felé, akiket szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes örömmel örvendezni tudunk.

Gyertek azért, keressük arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket szerető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk: "... bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál" (Ézs 12,1). 

Félre minden sötét gondolattal, amely csak rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek, szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan szeretetének!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Balogh Ferenc - De szép a világ

Isten munkája bennünk

 „Hálát adok az én Istenemnek valahányszor megemlékezem rólatok és mindenkor, minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mivel az első naptól fogva mind ez ideig közösséget vállaltatok az evangéliummal. Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig.”

Filippi 1: 3-6. (Rev. Kar.)

Ma reggel különösen megszólított engem ez az Ige. Elképzeltem, hogy a lelkipásztorom minden reggel imádkozik, sőt mi több könyörög értem. Odavisz engem naponta az Úr elé. Méghozzá örömmel beszélget rólam Jézussal! Áldást és erőt kér számomra, elmondja, milyen boldog, mert tudja, hogy odaszántam életemet az Úrnak. Örül azoknak a tapasztalatoknak, amiket Jézussal szereztem – és ezt az én lelkipásztorom megköszöni! Hálás értem az Úrnak, mert elfogadtam az evangéliumot, az örömhírt, amit Jézustól ajándékba kaptam, és mert odaszántam életemet e jó hír terjesztésének.

S végül meg van győződve arról, hogy az az Isten, aki elhívott, aki a szívemben el kezdett munkálkodni, aki elindított az úton – nem végez félmunkát. Befejez engem! Felkészít és elkészít Isten országa – az Örök Élet számára.

TE is lehetsz valakinek ilyen LELKI PÁSZTORA! Akiért felelősséget érzel, akit vezetni szeretnél, akiért örömmel hálát adhatsz az Úrnak, akiért naponta kitartóan könyöröghetsz. Biztosan van valaki a környezetedben, akivel együtt örülhetsz Istennel szerzett tapasztalatain.

TE is bátoríthatsz ma valakit, hogy „Ne aggódj Barátom! Az az Isten, aki elkezdett életedben dolgozni, befejezi munkáját, és elkészít Téged az ő dicsőséges eljövetelére.

http://reggelidicseret.blogspot.com/search/label/%C3%B6r%C3%B6m

Életcseppek

Életcseppek

"A gyülekezet kórház a bűnös embereknek, nem pedig hotel a szenteknek." /Rick Warren/

Aki feddhetetlenül él, biztonságban él

„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” (Példabeszédek 10:9.)

A feddhetetlen emberek becsületesen élnek, akkor is, ha a becsületesség hátrányokkal jár, vagy bonyodalmakat okoz nekik. Becsületesen harcolnak, akkor is ha a környezetük nem.

A feddhetetlen emberek megtartják szavukat, ígéretüket. Az „igen”-ük „igen”-t jelent, a „nem”-ük „nem”—et.

A feddhetetlen emberek hitelesek és őszinték; ugyanúgy cselekszenek bármi is történjék. „Amit látsz, azt kapod” alapon élnek.

A feddhetetlen embereknek egyenes a viselkedésük. Nem rejtegetik, amit csinálnak. Nem mondanak egy dolgot, és aztán csinálnak meg egy másikat. Olyan ember, akinek „nincs lelkében álnokság”(Zsoltárok 32:2.)

A feddhetetlen emberek pártatlanul magyarázzák el a tényeket, nem úgy, hogy magukat jobb színben tüntessék fel, mint mást. Tiszteletre méltóak, segítőkészek és kegyelmesek mindenkihez.

A feddhetetlen emberek mosollyal mennek végig a plusz mérföldön. Többet tesznek, mint amit kívánnak tőlük.

A feddhetetlen emberek nem félnek segítséget kérni. Nem félnek attól, hogy Isten legyen az erősségük. Képesek kezelni ezeket a helyzeteket tudva, hogy Isten munkálkodik bennük.

A feddhetetlen emberek arra összpontosít „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes” (Filippi 4:8.).

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. 09. 28.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/05/aki_feddhetetlenul_el_biztonsagban_el

Nem tudom miert

Ravasz László

Akkor áldásos a Biblia-olvasásunk, amikor az Ige beteljesedik rajtunk. 

Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor

A hit hajója mindig Kolumbusz hajó, amely új világot fedez fel.  A hit kikötőhelye pedig: Isten hűsége. 

Nincs saját érdemünk

 „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”

(Galatziabeliekhez írt levél 6. fejezet 14. vers)

Manapság mindenhonnan azt halljuk: „Ha valamit el akarsz érni az életben, sikeres felvételit kell tenned, jó önéletrajzot kell írnod, színvonalas pályázatot kell leadnod…”

Így állandó megfelelés kényszer alatt tartanak bennünket. Munkahelyen, iskolában, óvodában, s lassan már a megszületéshez is bizonyos referenciával kell, rendelkezzen az ember.

Nem véletlen, hogy a mennyország és az örök élet elnyerésével kapcsolatban is megihletett már néhányakat ez a helyzet, melynek egyik szülötte az alábbi elképzelt kis történet:

„Egy ember halála után bebocsátásra vár a mennyország kapujánál. Szent Péter a következő szavakkal köszönti: Üdvözöllek itt a kapuban, de tudod nem engedhetlek be, csak ha megfelelsz a most bevezetett pontrendszer alapján.

- Pontrendszer a mennyben? Mit jelent ez? - Kérdez vissza az ember.

- Arról van szó, hogy csak azt engedjük be, aki eléri a 100 pontot. - mondja Péter. - De kezdjük is el! Az első kérdésem: Gyakoroltad-e hitedet?

- Igen, igen. Minden nap többször imádkoztam, olvastam a Bibliát, sőt több igeverset megtanultam.

- Nagyon jó. Ez 1 pont. A következő kérdésem: Családodban gyakoroltad-e a Szentírás elveit?

- Igen. Feleségem és én rendszeresen napi áhítatot tartottunk gyermekeinknek. Ha összezördüléseink voltak, igyekeztünk azonnal megbeszélni és megoldani a problémákat. Így a gyerekek életünkben láthatták az igaz megbocsátás örömét.

- Nagyszerű. Ez még 1 pont. Már csak egy kérdésem van: Felhasználtad az Úrtól kapott képességeidet mások megmentése érdekében is?

- Hűséges tagja voltam az egyháznak. A gyülekezetben vezető tisztséget töltöttem be. Az evangelizáció több területén szolgáltam, tanítás, táblamunka, stb.

- Akkor ezért még 1 pontot adok. Így összesen 3 pontot értél el a 100-ból.

- Mindezért csak 3 pont? Mi lesz most velem? Én azt hittem, hogy Jézus áldozata miatt örök életem lehet. Abban reménykedtem, hogy a kegyelem és az Isten szeretete kipótolja és elfedezi bűnös emberi természetem, és így az Ő érdeméért bejuthatok az Ő országába.

- Tudod, annyian jönnek saját érdemeiket méltatva. Miért nem mondtad az elején, hogy te kegyelemből szeretnél üdvözülni? Gyere be Uradnak örömébe!

http://reggelidicseret.blogspot.com/search/label/kegyelem

Mindenki a szívében hordja a saját világát!

Készítette: Mosoly Stúdió

Volt egyszer egy öregember, aki legtöbbször egy város kapujában üldögélt.

Odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:

- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?

Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.

- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is. - válaszolt az öreg.

Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:

- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?

Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Jók voltak és együttérzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.

- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg.

Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:

- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, ugyanarra a kérdésére?

- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.

Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.

Mivelhogy tudod, az emberek sem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni!

New Age - Új Korszak

Misty Edwards Aug 4 2011

'Grace' (magyarul) Egy kéz ...

Hit Gyülekezete-Pirkadat

Több dal(Mikor minden szó elszáll)

Mikor még semmi nem létezett

Ige: Az Úr Jézus felismerése

Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. Erről így tesz bizonyságot Pál apostol, azt is kijelentve, hogy ezután már csak a Szent Szellem vezetésére támaszkodott, példát adva a mindenkorban élő hívők számára: „De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott [különválasztott; kiszemelt] engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel, [és azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (és mindjárt nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek)]” (Gal. 1,15-16)

Ez a kijelentés szükséges ahhoz, hogy bemerítkezzen valaki, met így nyer hitet. Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem a szerecsen komornyik történetén keresztül is: „Filep pedig száját megnyitván (beszélni kezdett), és elkezdvén ezen az íráson (és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva), hirdeti néki a Jézust. Mikor pedig menének (és amint tovább haladtak) az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik (vagyis az udvari főember): Ímhol a víz: mi gátol (és mi akadálya annak), hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállnak mindketten a vízbe, Filep és a komornyik (vagyis az udvari főember); és bemeríti őt” (Csel. 8,35-38)

Pál megtérése az Úr Jézussal való találkozása, és a Szent Szellembe való bemerítése után azonnal, mert így jön létre a hit azokban, akik meghallják a Szent Szellem kijelentését: „… prédikálá (és hirdetni kezdte) a zsinagógákban (Jézusról) hogy ő a Krisztus, az Isten Fia” (Csel. 9,20)

 És: „Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben” (1 Ján. 4,15)

Ige: A jel

Kánában változtatta az Úr borrá a vizet: „Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai” (Ján. 2,11).

Már Ézsaiás prófétán keresztül kijelentette az Úr: „Mert mint leszáll (és lehull) az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, és gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én igém rémám = kijelentésem), amely számból kimegy. nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, (és véghezviszi) amit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem (és eléri célját, amiért küldtem)” (Ésa. 55,10-11)

Nincs más Név csak JÉZUS

Ige: Az aratás

 „Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

[Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét]” (Ján. 4,35-38)

És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Luk. 10,2)

68-as ZSOLTÁR

Spurgeontól gondolatok

Pénz nélkül lenni kellemetlen, egészség nélkül lenni aggasztó, barát nélkül lenni lehangoló, otthon nélkül lenni nyomasztó. De minden hiány legszörnyűbb hiánya: Krisztus nélkül lenni. 

Szeresd és kövesd az igazi bölcsességet

„Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik 

keresnek" (Péld 8,17).

   A bölcsesség azokat szereti, akik azt szeretik, és azokat keresi,
akik azt keresik. Aki igyekszik bölcs lenni, az máris bölcs, aki pedig
szorgalmasan keresi a bölcsességet, már csaknem megtalálta azt. Ami
általában érvényes a bölcsességre, az kiváltképpen érvényes a mi Urunk
Jézus Krisztusban testet öltött bölcsességre. Őt kell szeretnünk és
keresnünk, akkor meg fogjuk tapasztalni szeretetét, és megtaláljuk Őt
magát is.

   Keressük Őt már ifjúságunk idején! Boldogok azok az ifjak, akik
életük reggelét az Úr Jézussal töltik. Sohasem kereshetjük Őt túl
korán, de aki korán keresi, bizonyosan megtalálja. A szorgos
kereskedők általában korán kelők, a szorgalmas hívő is korán kezdi
keresni az Urat. Mindenki, aki már megtalálta Krisztusban a
gazdagságot, teljes szívvel kereste Őt. Először Őt kell keresnünk,
előbb, mint bármi mást. Krisztusé legyen az Őt megillető első hely.

   A keresésben az az öröm, hogy meg is találjuk Őt. Ahogyan keressük,
egyre világosabban megmutatja magát, egyre szorosabb közösségbe von
önmagával.

Boldogok az Őt keresők, mert ha egyszer megtalálták, velük
marad mindörökké, és egyre drágább kincs lesz szívük és értelmük
számára.

C. H. Spurgeon "
Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Kenneth E. Hagin: Mi a helyzet Jóbbal?

Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást [‘az Úr megszabadította Jóbot fogságából’ — ang. ford.], miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. - Jób 42,10.

— De azt elfelejtetted, Hagin testvér, hogy Isten tette Jóbot beteggé — mondta valaki. —Nem, nem Ő tette — hanem az ördög. — Na igen, de Isten adott neki engedélyt rá! De nem Isten rendelte el Jób nyomorúságát. Isten meg fogja engedni neked, hogy akár kirabolj egy benzinkutat (szabad akaratod van), de nem fogja elrendelni, hogy megtedd.

Isten csak egy értelemben adott “engedélyt” az ördögnek. Ha te megengeded a sátánnak, hogy megtámadjon téged, akkor ezt Isten is meg fogja engedni, mert a sátán e világ istene (2Kor. 4,4), te pedig az ő területén élsz.

Maga Jób nyitott ajtót az ördögnek a félelmeivel. Jób azt mondta: “Mert amitől remegve remegtem, az jöve rám…” (Jób 3,25) Sok Biblia-kutató megegyezik abban, hogy Jób egész története mindössze egy kilenc–tizennyolc hónapos időszakot ölel fel. Láthatjuk, hogy végül Isten megszabadította Jóbot a fogságából. Amikor tehát Jób beteg volt, az ördög fogságában volt. Amikor szegénységben volt, az ördög fogságában volt. Isten azonban megszabadította Jóbot fogságából! Kétszeresen adta vissza neki mindazt, amije volt. Ez a jellemző Isten munkájára!

Megvallás: Isten megszabadít minket fogságunkból! Nem Ő kötöz meg minket. Isten megszabadít minket! Jézuson keresztül én szabad vagyok! Sohasem fogadom el a betegséget és testi bajt, mintha az Istentől jönne! Én tudom, hogy honnan jön — és ellenállok neki!

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Elgos - Velem

Spurgeon gondolatok

A türelem zavarba hozza a dühöngőt (Charles Haddon Spurgeon)

Imádság:

Uram, én annyiszor menekülnék, amikor döntés elé állítasz engem.

Pedig tudom, a döntés súlyában van a győzelem.

Nehéz nekem, Uram, ezt a súlyt cipelnem. Hordozásában, kérlek, légy velem!

 Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Isten nem mondja: szenvedjetek minél többet, ez erény és kötelesség, viszont tudnod kell: a fájdalmat is felvette magáéra. (Prohászka)

Járj a vizen

Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. (Máté 14:20.)

Jézus Pétert, akit már majdnem elvittek a hullámok, a víz tetejére hívta. Fölülről, a dolgok, ügyek, események tengere tetejéről hív, hogy nézzük az életet. Ő uralja mindezt. Amíg a habok között próbáljuk túlélni a mindennapokat, addig minden pillanat nyereség vagy veszteség. Nem is vesszük észre, hogy kapkodjuk a levegőt, amikor válogatunk a kendermagban, és azon gondolkodunk, mi is lenne a legjobb megoldás, a bundás kenyér vagy a meleg szendvics.

Jézus magasan fölé emel ezeknek a kérdéseknek, gazdagságnak, szegénységnek, és hatalommal vezeti az életünket. Ha meglátjuk Őt, ha meglátjuk azt a valakit, aki belehelyezett ebbe a világba, aki mindenét odaadta, akkor könyörögni fogunk mindenért, és nem a maradék-kezelés lesz a gond. Én magam is alul maradok ebben a küzdelemben, egyáltalán nem vagyok jobb senkinél. Dobál a szétdobáló, az ördög, hogy ne a lényeges dolgokkal foglalkozzam, foglalkozzunk, hanem csak vergődjünk nyugodtan a tárgyak, elintéznivalók és ügyek hullámain. Könyörögjünk Jézushoz, hogy hívjon járni a tengeren! Érezzük az ő minden badar földi dolog fölötti erejét! Hogy örömmel láthassuk a csodát, a tizenkét tele kosár maradékot, és ne az üres házon, a meg nem evett kenyéren sopánkodjunk. (Fekete Ágnes)

Kubinyi Károly - Az egyház utolsó kijelentése

A Szentlélek ígérete ...!

„Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam, az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel.” Luk.3,16.

„Gondolkodtál-e már valaha azon, miért is élt a tanítványokban olyan halált megvető bátorság? Mi adta nekik azt az erőt, hogy az akkor ismert világ határáig elvigyék az evangéliumot a lehető legkedvezőtlenebb körülmények ellenére is? Péter önelégült kijelentések helyett hűségesen alárendelte magát az Úr akaratának, és hatalmasan hirdette az örömhírt. Tamás kétségeit felváltotta a sziklaszilárd hit. Jakab és János, a mennydörgés fiai is teljesen megváltoztak: az Úr Jézus alázatos szolgáiként munkálkodtak. Máté, a ravasz adószedő az evangélium hűséges krónikása lett; Máriát, az egykori rosszhírű nőt pedig később a kereszt tiszta életű, szerető szívű hőseként ismerték. A pünkösdi események drámai változást hoztak mindnyájuk életébe, és ugyanez történhet veled és velem is! A Szentlélek hatalma által ezek az emberek megváltoztatták a világot. Néhány évtized leforgása alatt a Római Birodalom határáig eljuttatták az evangéliumot.

Vajon Jézusnak a Szentlélekre vonatkozó ígérete csupán tanítványainak szólt? A mennyei ajándék kiáradása kizárólag az ő kiváltságuk volt? Vagy pedig Isten sokkal többet szeretne nekünk adni, mint amit mi elképzelhetünk? A pünkösdi ígérettel kapcsolatosan Pál kijelenti: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Csel 2:39)

Ellen White szintén megerősíti, hogy az ajándék számunkra is elérhető. „Az idők múlása nem változtatott Krisztus búcsúígéretén, hogy elküldi a Szentlelket, mint képviselőjét. Nem az Úr tartja vissza kegyelmének gazdagságát, hogy az nem árad ki a Föld felé az emberekre. Hogy ígéretének teljesedése nem észlelhető úgy, ahogyan lehetne, azért van, mert az ígéretet nem értékelik, ahogy kellene. Ha mindenki készséges volna, elnyerhetné a Szentlelket. Ahol alig gondolnak a Szentlélek szükségességére, ott lelki szárazság észlelhető, lelki hanyatlás és halál látható. Ahol jelentéktelen dolgok kötik le a figyelmet, ott hiányzik az isteni erő, amely az egyház növekedéséhez és boldogulásához szükséges, ami minden más áldást maga után von, és amit a menny végtelen bőségben kész reánk árasztani. (Ellen G. White: Az apostolok története, Budapest, Advent

Kiadó, 2001, 32.)”

A Biblia és a prófétaság modernkori ajándékának írásai is egyértelműen bizonyítják, hogy a Szentlélek ígérete mindnyájunknak szól. Isten vágyik arra, hogy ma is kitöltse Szentlelkét egyházára.  Egyáltalán nem a menny vonakodásán múlott, hogy a Szentlélek késői esőjének hatalma még nem töltetett ki az Úr művének befejezése érdekében. Az egész mennyei világ arra vár, hogy Isten népe megtegye a szükséges lépéseket, és megkaphassa a Szentlélek hatalmát az evangélium misszióparancsának teljesítéséhez.”

 (Részlet Mark A. Finley: 10 nap a felházban c. könyvéből - Advent Kiadó, Budapest, 2011.)

http://reggelidicseret.blogspot.com/2012/01/szentlelek-igerete.html

Készítette: Kiss László

Egy asszony látomása

Készítette: Kiáltó Szó A Pusztában

Egy asszony elment a gyülekezet pásztorához, és elmondta neki, hogy amikor imádkozik, látomásban megjelenik neki Jézus.

„Olyan valóságosan jelenik meg nekem, mint ahogy ön itt áll most!” – mondta az asszony. „És beszél is hozzám. Azt mondja, hogy szeret engem, és hogy velem akar maradni. Gondolja, hogy megőrültem?”

„Egyáltalán nem!” – válaszolta a pásztor. „De, hogy biztosak legyünk benne, valóban Jézus az, aki megjelenik, tegyen fel neki egy kérdést. Kérdezze meg tőle, hogy milyen bűnöket vallott meg legutóbb imádságban. Aztán jöjjön vissza, és mesélje el, hogy mit válaszolt.”

Néhány héttel később az asszony visszament a gyülekezet pásztorához.

„Újra volt látomás?” – kíváncsiskodott a pásztor.

„Igen, volt!” – kiáltotta örömtelien az asszony.

„Feltette neki a kérdést?”

„Igen, és azt válaszolta, hogy: Elfelejtettem!”

Jézus kegyelmesen megbocsátja és elfelejti bűneinket, amikor megvalljuk azokat. A Szentírás biztosít bennünket:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket...” (János 1. levele 1:9);

„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat..., és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43:25).

Ha egyszer Isten megbocsátotta a bűneinket, örökre eltűnnek, olyan messzire kerülve tőlünk, „amilyen messze van napkelet napnyugattól” (Zsoltárok könyve 103:12; Zsidókhoz írt levél 8:12).

Britt Nicole - The lost get found magyar felirattal

Fehér zsebkendő

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A férfi a járda szélén ült, és az utcát bámulta. Néhányan visszafordultak, és a pillantásukkal végigmérték a borotválatlan arcú, görnyedt vállú és szakadt cipőjű idegent. Ő azonban ezt észre sem vette, mert gondolata a távoli múltban járt. Már nem egy éhenkórász csavargó volt, aki az elmúlt éjszaka a vasúti híd alatt aludt, hanem egy kisfiú, aki egy piros téglaházban lakott a szomszéd utcában, több mint 20 évvel ezelőtt. Ki tudja, azóta talán már le is rombolták azt a házat. Csak remélni merte, hogy közben nem taposták agyon az árvácskákat. Különös, hogy milyen tisztán emlékezett az árvácskákra, a hintára, amit az apja fölszerelt neki, meg a kerti útra, ahol biciklizni tanult. Hónapokig tartott, míg sikerült elég pénzt félretenni arra a biciklire!

Hirtelen vállat vont, mert a képek élénksége szinte fájt. Gondolataiban inkább továbbment még vagy tíz évet. A biciklit közben felcserélte egy motorkerékpárral, és attól kezdve ritkábban látogatott haza. Közben állása is akadt, és barátokban sem volt hiány. A szülei mindig szomorúnak látszottak, és valahogy olyan unalmas volt a társaságuk – a kocsmában sokkal jobban érezte magát. Ezekre, az évekre nem is nagyon akart visszagondolni. Amikor eladósodott, hazament, pénzt akart kérni a szüleitől. Teával kínálták, de a végén nem tudta elmondani, miért is jött. Azt viszont jól tudta, hogy apja hol tartja a pénzt, és amikor kimentek a kertbe, minden nehézség nélkül hozzájutott a pénzhez.

Akkor látta szüleit utoljára. Külföldre ment, és szülei semmit sem tudtak róla, sem az évekig tartó bolyongásról, sem a börtönbüntetésről. De ott, a cellájában sokat gondolt rájuk, különösen éjszakánként. Amikor nem tudott elaludni és csak forgolódott, miközben a hold fénye végigpásztázta a falat; de sokszor eszébe jutottak! Ha kiszabadul, még egyszer szeretné látni őket, ha még életben vannak egyáltalán, és akarják őt látni!

Amikor idejét letöltötte, munkát keresett a városban, de valahogy nem tudott megnyugodni. Mintha valami húzta, vonta volna hazafelé, és ettől a sürgető érzéstől nem tudott szabadulni. Minden alkalommal, amikor az utcákat járta, valami eszébe juttatta a kis téglaházat és a kisfiút, aki az iskolából szaladt hazafelé.

Nem akart pénz nélkül érkezni, ezért vagy gyalog, vagy autóstoppal tette meg a hazaút nagy részét. Hamarabb is hazaérkezett volna, de hirtelen elbizonytalanodott. Mi joga van ahhoz, hogy ilyen állapotban a szülei szeme elé kerüljön? Vajon össze tudnák egyeztetni ezt a tönkrement, megviselt férfit azzal a fiúval, akit annyira szerettek, és aki olyan nagy csalódást okozott nekik?

Vett magának ennivalót, és szinte az egész napot egy fa alatt töltötte. A levél, amit aznap este adott postára, rövid volt nagyon, de órákig tartott, mire megírta. Ezekkel a szavakkal zárta:

„…tudom, nem várhatom, hogy egyáltalán látni akartok…rajtatok áll! Csütörtök reggel korán eljövök az utca végébe. Ha szeretnétek, hogy jöjjek, akasszatok ki egy fehér zsebkendőt a régi szobám ablakába! Ha ott lesz a zsebkendő, jövök. Ha nem akkor búcsút intek a régi háznak, és tovább megyek.”

És most elérkezett a csütörtök reggel. Ő pedig megérkezett az utca végébe. De most, hogy ott volt, egyáltalán nem találta sietősnek a dolgot. Csak leült a járdára, és a köveket bámulta. Nos, hát mindörökre nem várhat vele, és – ki tudja – közben talán el is költöztek. Ha nem lesz ott a zsebkendő, megpróbál érdeklődni, mi lett velük, mielőtt elmenne a városból. Ahhoz még nem volt bátorsága, hogy végiggondolja, mit is tenne, ha a szülei nem akarnák látni őt.

Nagy nehezen felállt, mert minden porcikája sajgott a járdán töltött éjszaka után. Az utca még mindig árnyékban volt. A hűvös hajnali levegőben megborzongott, és lassan odament a vén platánfához, ahonnan tisztán, világosan lehetett látni a régi házukat. Egy pillanatig csukott szemmel állt az ágak alatt. Majd mély lélegzetet vett, és kinyitotta a szemét. Azután meg csak állt és állt, szemét meresztve bámult!

A nap már rásütött a kis piros téglaházra, de most már nem kis piros téglaháznak látszott, mert a ház össze fala ünnepi fehérbe öltözött! Minden ablakban lepedők lógtak, párnahuzatok, törülközők, abroszok, zsebkendők és szalvéták, a padlásszobából pedig fehér muszlinfüggönyt fújt ki a szél a tetőre. Az egész ház úgy ragyogott a reggeli napsütésben, mintha hóból épült volna! Szülei semmit sem bíztak a véletlenre! A férfi felemelte a fejét, és a megkönnyebbülés kiáltása szakadt fel belőle. Azután végigszaladt az utcán, s egyenesen be a nyitott ajtón át!

Isten vár. Várja, hogy akik elveszettek voltak, most visszataláljanak Teremtőjükhöz. Ő nem örül az emberek nyomorúságain, nem örül a szenvedéseiken, és nem örül, amikor a szakadékba beleesnek. Ő kinyújtja a kezét, és ki akar menteni mindenkit, hogy megismerjék az Ő végtelen kegyelmét. Isten otthagyja a kilencvenkilencet, csakhogy azt az egyet /aki lehet, hogy éppen te vagy!/ megtalálja és visszafogadja.

„…nagyobb öröm lesz a Mennyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége a megtérésre.”

/ Lukács 15, 7/

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!”

Kísérlet egy metró állomáson

Készítette: Oravecz Nóra

.. lefordítottam, de csak azért, mert EZ senkit sem hagyhat ki. megosztani ér.

-----------------------------------------------------

/// A Washington Post társadalmi kísérleteként Joshua Bell, világhírű zenészt kérte fel, hogy inkognitóban játsszon a metró állomáson. ////

Washington DC. Egy hideg januári reggelen egy férfi leült a metro állomáson, és elkezdett játszani a hegedűjén. Hat Bach darabot adott elő körülbelül 45 perc alatt. Ezalatt az idő alatt – tekintve, hogy a legforgalmasabb órákban ült ki – megközelítőleg 1100 ember haladt át az állomáson, legtöbbjük munkába sietve.

Három percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy középkorú ember felfigyeljen arra, hogy egy zenész játszik. Lelassított, és megállt egy pár másodpercre, aztán tovább sietett.

Egy perccel később megkapta az első dollárját: egy nő menet közben hajította oda a férfinek, majd elsétált.

Pár perccel később valaki nekidőlt a falnak, hogy hallgathassa a zenét, aztán ránézett az órájára, és elballagott. Valószínűleg késésben volt a munkahelyéről.

A legtöbb figyelmet egy mindössze 3 éves kisfiú tanúsította. Az anyja magával húzta, hiszen siettek, de a gyerek megállt, hogy hallgathassa a hegedűművészt. Végül, az anyja erőteljesen magával rángatta, a kisfiú pedig elindult, de megállás nélkül vissza-vissza nézett. Ezt a fajta magatartást számos gyerek megismételte, míg a szülők kivétel nélkül arra kényszerítették őket, hogy haladjanak.

Lassan 45 perce játszott a zenész, csupán 6 ember állt meg és hallgatta őt egy rövid időre. Megközelítőleg 20 adott neki pénzt, de azonnal tovább is sétáltak. 32 dollárt gyűjtött össze. Amikor befejezte a játékát, a hirtelen beálló csendet senki sem vette észre. Senki sem tapsolta meg, vagy ismerte fel.

Senki sem tudta, de a hegedűművész Joshua Bell volt, a világ egyik legtehetségesebb zenésze. A valaha írt legbonyolultabb darabokat adta elő, a hegedű pedig, amin játszott 3,5 millió dollárt ért.

Két nappal a metrós fellépése előtt, a Bostoni színházba szóló előadására minden jegy elkelt, átlag 100 dollárért.

Ez egy igaz történet.

A Washington Post társadalmi kísérleteként Joshua Bell, világhírű zenészt kérte fel, hogy inkognitóban játsszon a metró állomáson.

Le akarták tesztelni az emberek érzékelését, ízlését, és a prioritásukat. Körvonalakban: egy hétköznapi környezetben, a legmegfelelőbb időben: Képesek vagyunk-e felfogni a szépséget? Meg tudunk-e állni, és tudjuk becsülni azt, ami valóban érték? Felismerjük a tehetséget egy váratlan környezetben?

Az egyik legfontosabb konklúzió talán ez lehet:

Ha nem vagyunk képesek megállni, és meghallani a világ egyik legjobb zenészét, aki a világ legjobb zenéit játssza, akkor ugyan mennyi dolgot nem veszünk észre életünk során?

Megosztani ér..

Forrás: http://www.facebook.com/prdetour

Fordította: Oravecz Nóra

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Látom azokat a dolgokat, amelyek most derengenek fel előtted, amelyek leterheltek téged. Tudom, hogy mindent megteszel, ami tőled telik, hogy erős legyél és győztes, de mégis úgy érzed, hogy gyenge vagy és nem vagy képes megküzdeni ezzel. Én azt mondom neked, hogy Én vagyok a te erősséged minden helyzetben. Én vagyok a te békességed a viharban. És Velem semmi sem lehetetlen. Indulj el hittel és békességgel. Megteszem veled azt, hogy nem csak kitartó leszel, hanem sikeres is, mondja az Úr.

Filippi 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Forditotta: Országh György

Amen! Amen!

Aldott, szep napot kivanok mindenkinek!

Hit Gyülekezete-Vágyom Jelenlétedet

Balogh Ferenc Hatalmas Isten a szabadító.wmv

Kísértés

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit Tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, Hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben. "

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet Adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam Azon, hogy el kellene járnom valahová gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, egy Legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak ennyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért.:"
(ismeretlen szerző)

Nekem nincs más Rajtad kívül Jézus...flv

Hallelúja, dicsérd Istent.....wmv

Gyere haza gyermekem !

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A leány életében először minden olyan érdekes volt, de azután minden szertefoszlott, és nem maradt más, mint a nyomorúság. Végül is Chicago alvilágában kötött ki.

Zajos mulatságokat csapott barátaival és barátnőivel, szíve mélyén azonban ott volt az elveszett otthon utáni vágy.

Anyja egész éven át várt gyermekére. Szívesen utána ment volna, hogy megkeresse, de hol? A szeretet találékony. Levelet írt. De hová? Leányának címét a bűnügyi rendőség sem tudta már évek óta felfedezni.
Csináltatott magáról egy csomó fényképet, úgy, ahogy volt, a szomorúságtól megöregedve; a képeket papírlapra ragasztotta, és minden egyes papírra felírta:

Gyere haza, Anyád vár!

A képeket azután elvitte azokra a szórakozóhelyekre, ahova a chicagói alvilág járt,
és engedélyt kért, hogy a falra akaszthassa. Vajon ér ez valamit? Elolvassa a lánya? És ha igen, hallgat rá?

Sötét éjszaka volt. Az egyik bárban valami nótát játszott a zenekar. Fiatal nő imbolygott a bárpult felé a bűnbarlangon végig. Lelke üres volt, élete elrontva. Hirtelen megállt, mint akit villám sújtott végig.

A falon egy idős asszony képét látta....

Szívszaggató sikoltás hallatszott: Anyám !

Egy órával később otthon volt.

Csupán négy szó : nem sok !

De ebben a négy szóban benne van annak a levélnek a tartalma is , amit Isten küld Neked.

Gyere haza !

Valaki aki nagyon szeret, vár Rád !

Isten is így vár rád! Ha megfáradtál, eltévedtél akkor ne feledd: Ő mindig vár Reád!

"WINNER" Ashleigh and Pudsey - Britain's Got Talent 2012 Final

Ige: A házassági szövetség

Mert: „… Valaki elbocsátja feleségét [vagyis aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [a paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [és okot ad neki a házasságtörésre, sőt házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott asszonyt vészen el [feleségül, és összeházasodik vele], paráználkodik [vagyis házasságot tör]” (Mát. 5,32).

Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „… Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12).

Hát: „…Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy (hús)test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6).

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [(katallaszszó): nézeteltérést elrendez] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11).

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).

„Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (1 Kor. 7,2-3).

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16).

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19).

Ismét: „Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [vagyis aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [vagyis kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [és az maga is házasságtörést követ el]. És aki elbocsátottat vesz el [vagyis elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [és az maga is házasságtörővé lesz]” (Mát. 19,9).

„Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm.7,2-3).

Mert Isten kezdettől így: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27).

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,24).

A szerződés a házasság mindkét résztvevőjére vonatkozóan meghatározza a feladatokat. Aki ezeket nem teljesíti, szövetségtörővé – azaz: házasságtörővé – lesz: „A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének. A feleség nem ura a maga testének (szóma = személyének) hanem a férje; [Az asszony testével (szóma) nem maga rendelkezik, (teljhatalommal) hanem a férje], hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, (szóma) hanem a felesége. [éppígy a férfi testével (szóma) sem ő rendelkezik, (teljhatalommal) hanem a felesége]. Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös [megegyezéssel, egyenlő] akaratból  bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)]. Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]. Ezt pedig kedvezésképpen [engedményként; engedékenységből] mondom, nem parancsolat szerint. [parancsként]” (1 Kor. 7,3-6).

A férfiakra vonatkozóan is részletes utasítást ad a Szent Szellem az apostolon keresztül:  „Ti férfiak, szeressétek [(agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette [agapaó] az egyházat [a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta, kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]” (Eféz. 5,25).

„(Hasonlóképpen) úgy kell (kötelesek, tartoznak) a férfiak(nak) szeretni [(agapaó) = önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az ő feleségüket, mint az ő tulajdon [saját] testüket [(szóma): lényüket, énjüket]. Aki szereti [agapaó] az ő feleségét, önmagát szereti [agapaó]. Mert soha senki az ő tulajdon [saját] testét [(szarx): hús, hústest] nem gyűlölte [(miszeó): megvet, utál, kevésbé szeret)]. Hanem (ellenkezőleg) (fel)táplálgatja [(ektrephó): gondját viseli, táplálja; felnevelni egészen addig, amíg éretté válik] és ápolgatja [(thalpó): gondozza, melengeti, babusgatja] azt, miképpen (akárcsak) az Úr (Krisztus) is az egyházat [(ekklészia): (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát]” (Eféz. 5,28-29).

És a kijelentés fontossága miatt meg is ismétli: „Ti férfiak, (agapaó: önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben)] szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák; s ne legyetek indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván velük]” (Kol. 3,19).

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje: „A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel, az ismeretnek megfelelően feleségükkel). Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlenebb) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7).

És mindkét házasfélre vonatkozóan: „És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul

[Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

 És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32)^.  

Ige: Az örökkévaló Igéről

 „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből egy pontocskának elesni [Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne]” (Luk. 16,17)

Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [vagyis fennáll; meg nem semmisül], a törvényből [(nomosz): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [egy i betű vagy egy vesszőcske, egyetlen írásjel sem vész el, és nem veszíti érvényét], amíg minden be nem teljesedik. [amíg csak minden meg nem történik, valóra nem válik, és meg nem lesz]” (Mát. 5,18).

Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33).

Dávid próféciájában kerül kijelentésre, hogy kitette a kijelentést: „Uram (JHVH=Jahve)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89).

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

 Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a mező) virága. Megszárad (elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).

Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön (mert az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van), és az ő igazsága a fiaknak fiain (még az unokáikkal is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18)