Bővített Biblia

2012. március 17.

A vallásos szellem

Szeretettel ajánlom drága testvérnőm Janyik Józsefné most megjelent üzenetét.

A vallásos szellem

Folytassuk a bizonyságtétel sorozatot az Isten igéjéből a vallásos szellem megnyilvánulási formájáról és annak felismeréséről.

A mi szerető Atyánk az Ő terve szerint ezekben a napokban erővel, kenettel, hatalommal fogja építeni Jézus Krisztus élő Testét. Olyan tanításokat fog küldeni az Ő igéjén keresztül, hogy felismerjük azokat a leuraló szellemi hatalmasságokat, és azok munkálkodásait, amelyek sajnos napjainkban nagymértékben leuralják a keresztény világot.

Jézus Krisztus élő Testébe azokat a személyeket és gyülekezeteket tudja a Szent Szellem beépíteni, ahol az a megtisztulási folyamat meg tud történni, amit az Úr el akar végezni napjainkban. Ahol a vallásos szellem teret kap a gyülekezetben, a közösségben, az igehirdetés ennek a szellemnek a befolyásolása alatt történik, ott az ige átformáló ereje le van blokkolva.

Jakab 1:22 Csia ford.

„Legyetek az igének megtevői s nem csupán hallgatói, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot. Mert az, aki az igének hallgatója és nem megtevője, olyan emberhez hasonlít, aki megnézte természetes arcát a tükörben, szóval megvizsgálta magát, de ahogy eljött onnan, elfelejtette, milyen volt.”

Így működik az ige, ami nem a Szent Szellem által van hirdetve, mire hazaérsz a közösségedből már egy szó sem marad az emlékezetedben belőle. Hallgattad ugyan az igét, a tükörbe néztél, és utána minden elfelejtettél, mert nem lett kijelentve az igazság, amely szabaddá tesz.

János ev. 17:17

„Szenteld meg őket a te igazságoddal, a te igéd igazság.”

Tehát hangsúlyos üzenetként kell kihirdetni, a megszentelő erő a Szent Szellem által kihirdetett igében működik.

Most ki kell, hogy hirdessük az Ő időzített tervét a szolgálati ajándékok előhívására és működésére, mert Ő mindent az igében előre megírt igazságban és egységben végez ezen a földön.

Működésbe fogja hozni a Szent Szellem a szolgálati ajándékokat, mert Ő Jézus Krisztus dicsőséges testét erőben és hatalomban fogja helyreállítani és építeni. Az Igét a Szent Szellem élő kenete által fogják hirdetni, és ahol hallják ezt az igét, ott új élet fakad és sarjad újra.

A Szent Szellem le fogja leplezni a vallásos szellem leuralását. Arról ismerhetjük, fel, hogy ahol ez a szellem uralkodik, ott mindig szervezkednek, programokat készítenek, fókuszban mindig a programok és az emberi tervek vannak. Ahol viszont Jézus Krisztus Teste épül, ott a zsinórmérték az Ige, ott a fókuszban az láttatik, hogy az élő Ige be fog épülni a Test élő templomában.

Az Isten kedves gyermekei életviteléből és cselekedeteiből az Isten élő Igéjét lehet olvasni, mert hitben járnak és nem látásban.

János ev. 3:16 (csia ford.)

„ Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.”

Mi közvetlenül az Úr Jézus visszajövetele előtti időben élünk. Vajon van-e hitünk arra, hogy el tudjuk fogadni az igékből, a Szent Szellemtől kijelentett üzenetet? Kérjük el ezt a hitet az Úrtól.

A vallásosság szelleme úgy működik, hogy az Ő kerítőhálójába bekerítette azokat az embereket, akik nem ismerik az Isten tiszta megírt igéjét. Mert ők az igéhez vagy hozzátesznek vagy elvesznek belőle, a saját vallási felfogásuk igazolására.

II.Tim.3:16 (Csia ford.)

„Az egész írást Isten sugallta s hasznos az a tanításra, meggyőzésre, helyreállításra, igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere az eklézsiába beilleszthető legyen (Isten embere tökéletes legyen), minden jó munkára felkészített.”

Az Úr egy Ószövetségi történetből fog nekünk tanítást adni, hogy egy vezető, hogyan válhat vallásossá és milyen hatást gyakorol azokra az emberekre, akik az ő vezetése alatt vannak.

Saul király élettörténetén keresztül fogja nekünk az Úr bemutatni a vallásos szellem működését és hatását. Röviden beszéljünk Izraelnek arról az időszakaszáról, amikor Saul király lett. Izrael népének a szíve elfordult az Ő Urától Istenétől és a körülötte lévő népek szokásai szerint kívánt magának királyt. Abban az időben volt Sámuel Istennek igaz prófétája és nála volt az Úr szava, és bánkódott a nép kérése miatt az Úr előtt. De az Úr bátorítóan szólt Sámuelhez, hogy fogadja meg a nép tanácsát, mert a nép az Urat utálta meg.

I.Sámuel 10.1

„Akkor elővevé Sámuel az olajos szelencét és az ő fejére tölté és megcsókolá, és mondá: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az Ő öröksége felett?”

Az Ószövetségben a próféták voltak az Úr szavának a közvetítői. Nézzük meg, hogy milyen tanácsokkal látta el Sámuel Sault. Olvassuk tovább az igét:

I. Sámuel 10:5

„Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a filiszteusok előőrsei vannak. Mikor pedig bejutsz oda, a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyről jönnek le, előttük lant, dob, síp és hárfa lesz és ők maguk prófétálnak. Akkor az Úr Szelleme reád fog szállni és velük együtt prófétálni fogsz és más emberré leszel.

8.vers: Most azért menj le előttem Gilgálba, én lemegyek tehozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.”

Saullal, a frissen megválasztott királlyal egy nagyon fontos esemény történt. Erről a 6.vers tudósít bennünket, amikor a próféták seregeivel találkozott, akkor velük együtt prófétált és más ember lett.

10:23 „Akkor elfutának és előhozák őt, és mikor a nép közé ála, kimagaslék egészen, vállától kezdve felfelé.És Sámuel mondá az egész népnek:látjátok kit választott az Úr, hogy nincs hozzá hasonló az egész nép között. Akkor felkiálta az egész nép és monda:Éljen a király.

10:27 Némely kaján emberek azonban azt mondák:Mit segíthet ez rajtunk. És megveték őt, és ajándékokat nem vittek neki. Ő pedig olyan volt, mintha semmit sem hallott volna.”

Saul életében valóban meglátszott a változás, nem figyelt arra, mikor a kaján emberek csúfolták, és nem élt a királyi hatalmával. A 11.rész története bizonyságot tesz arról, hogy Saul valóban mád emberré lett, mert amikor megtudta, hogy az ammonita Náhás ki akarja szúrni az Izrael fiainak jobb szemét, összegyűjtötte Izrael seregét és Sámuellel együtt győzelmet aratott. Ezután elment az egész gyülekezet Gilgálba és ott újra megerősítették Saul

Királyságát. Amíg Saul hallgatott az Úr prófétájának a szavára, addig a harcai győzelmesek voltak. Láthatjuk, hogy milyen jó hatást gyakorolt ez az Izrael fiaira és a körülötte lévő emberekre.

Világosan be fogja mutatni számunkra az Isten igéje, hogy munkálkodik napjainkban is ez a jelenség.

I.Sámuel 13:8

„És várakozék 7 napig, a Sámuel által meghagyott ideig. De Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszéledt mellőle. Akkor monda Saul:hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatot, és égőáldozatot tett. És mikor elvégezte az égőáldozatot, ímé megérkezék Sámuel. Saul elébe ment, hogy köszöntse őt. És monda Sámuel:Mit cselekedtél? Saul pedig felele:Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem és te nem jöttél el a meghagyott időre, a filiszteusok pedig összegyültek már Mikmásban azt mondám: mindjárt rám jönnek a filiszteusok Gilgálban és én az Úrnak színe előtt nem imádkoztam. Bátorságot vettem azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot. Akkor monda Sámuel Saulnak: esztelenül cselekedtél. Nem tartottad meg az Úrnak a te Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt neked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izrael felett.”

Láthatjuk Saulnak, a fiatal királynak a viselkedését. Tanítson bennünket az Úr.

Voltak Saulnak megtapasztalásai, hisz rajta volt a felkenetésnek az olaja, az Úr Szelleme is rászállt a próféták között. Sámuelben is bízhatott, mert amit mondott, minden úgy teljesedett be. Akkor mégis mi volt az oka, hogy nem tudott várakozni Sámuelre?

Hangsúlyosan ki kell hirdetni, hogy vannak vezetők, akik nem az Isten tökéletes akaratából kerültek a vezetői pozícióba, tisztségbe, hanem az Úr megengedett akaratából, és így volt ez Saul esetében is. A felolvasott igei történetből láthatjuk, hogy Saul nem hallgatott a prófétán keresztül mondott Isten szavára., a körülményekre nézett, a félelem felbátorította, hogy a próféta helyett ő mutassa be az áldozatot, holott neki nem lett volna szabad megtennie. Ez az első pont, ahol bejött az életébe a vallásos szellem működése, majd még később összekapcsolódott a varázslással.

Legyen ez intő tanulság a számunkra: ha egy vezető Isten tökéletes akaratából kerül be a vezetésbe, az figyel az Úr szavára, amit az Ószövetségben a prófétákon keresztül küldött az Úr. Napjainkban pedig a Szent Szellem a vezető, rajta keresztül jön az Úr szava az igéből, vagy közvetlenül az Úrtól hozzánk.

János 16.13 Csia fordítás szerint.

„Ha azonban eljön ő, az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban. Mert nem magától fog beszélni, csak amit hall, azt mondja el, s a jövendőt tudatja veletek.”

Vajon figyelnek –e erre a mai vezetők? A Szent Szellem vezetése szerint működnek-e vagy a saját látásik szerint? Nagyon fontos, hogy lépésről lépésre lássák meg az Atya akaratát és aszerint cselekedjenek. Ne hozzanak olyan áldozatot, ami nincs a saját hatáskörükbe rendelve és nem az Úr akarata szerint való áldozat, mert ez minden esetben a vallásos szellemnek fog utat nyitni. Ennek a szellemnek a működése láttatik napjainkban a keresztény világban.

Térjünk vissza újra a Saul életéhez.
A meg nem engedett áldozat bemutatása után lépésről – lépésre láthatjuk majd a vallásos szellem megnyilatkozását. A következő összeütközése, mivel nem hallgatott az Isten prófétájának Sámuelnek a szavára, Sámuel ott hagyta őt.

I.Sámuel 14:2,6

„Saul pedig Gibea határában a gránátfa alatt tartózkodott, mely Migron nevű mezőn van. És a nép, amely vele volt, mintegy hatszáz ember. És mondta Jonatán az ő szolgájának, aki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez, talán tenni fog az Úr értünk valamit. Mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés által szerezzen szabadulást.”

Amíg Saul a gránátfa alatt tartózkodott az ifjú Jonatán figyelt az Úr vezetésére, és meg lett neki mutatva a csata kimenetele. Most figyeljük meg a vallásos szellem kétféle megnyilvánulását.

I. Az első megnyilvánulási formával kapcsolatosan olvassunk igét :

I. Sámuel 14:18

„És monda Saul Ahijjának: hozd elő az Isten ládáját, mert az Isten ládája akkor Izrael fiainál volt. És történt, hogy amíg Saul a pappal beszélt, a filiszteusok táborába nagyobb lett a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: hagyd abba, amit kezdtél, és felkiálta Saul és a nép, amely vele volt. Elmentek az ütközetre, ott pedig egyik a másik ellen harcolt és igen nagy zűrzavar lett.”

Saul szívében nem volt semmi tisztelet az Úr felé, megszakította a pap szolgálatát, a saját jó meglátása szerint cselekedett. A vallásos szellemnek nem fontos az Úr vezetése. A második megnyilvánulási formája: valamit valamiért cserében.

Nehéz ütközet alatt böjtre kötelezte a népet, nem eszünk, azért majd az Isten győzelmet ad nekünk. Napjainkban is világosan látható az ún. keresztény világban a vallásos szellem megnyilvánulása. Két példával szeretném bemutatni.Pl. a „nagy üdvözítő egyházban” kevésnek tartják Jézus Krisztusnak, az Isten Bárányának a bűnökért hozott tökéletes áldozatát. Az egyházban ha a hívek bűnvallást tesznek a papnak azért, hogy a bűneik meg legyenek bocsátva, a pap különböző szentek szobraihoz küldi a híveket és meghatározott mennyiségű imát kell elmondani azért, hogy meg legyenek bocsátva a bűneik.

Azért tudok erről bizonyságot tenni, mert ebből a háttérből jövök én is, és magam is ezt gyakoroltam. De az Úr megkönyörült rajtam és tiszta látást adott, és az Ő kegyelme által megismerhettem az igazságot. Legyen ez alátámasztva az Isten igéjével. Olvassunk igét a

János ev.8:32

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

Isten drága Szelleme ezekben a napokban azon munkálkodik, hogy ki legyen hirdetve az Ő igéjének a tiszta igazsága a Szent Szellem által. Amikor ezekben a napokban Ő építi és helyreállítja Jézus Krisztus Testét nagy szeretettel, Ő le fogja leplezni a vallásos szellem működését és megnyilvánulási formáit, és adja a lehetőséget arra, hogy felismerjük és kiszabaduljunk a fogságából az Ő hatalmas Szelleme által.

II. A második megnyilvánulási formája ezekben a napokban, hogy a keresztény vezetők bizonyos célok elérése érdekében böjtbe viszik az embereket, a saját látásaik megvalósítására. Az Isten szerinti böjt által, kijelenti az Úr az Ő akaratának cselekvését.

Ap.csel 13:2-3 (Csia Lajos ford.)

„Mialatt az Úrnak szolgálatát teljesítették és böjtöltek, megszólalt a Szent Szellem: „Válasszátok most nekem külön Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.”

Akkor böjtölés és imádkozás után rájuk tették kezüket, és útnak bocsátották őket.”

Ez az Úr szerint való böjt, amikor nyilvánvalóvá válik az Isten akaratának a bemutatása. Most nézzük meg a böjtnek egy másik megnyilvánulási formáját, amelyről

Ézsaiás próféta 58:6 – 8 - ban olvasunk.

„Hát nem ez-é az a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyissad a gonoszságnak bilincseit, és az igának köteleit szétoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, hogy minden igát széttépjetek?

Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és [megszűnsz] ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;

Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.”

Tanítson az igéken keresztül az Úr. Néha Saul módjára viselkedünk, nem tartjuk fontosnak az Úr tanácsát: böjtölünk az emberi lelkünk nagy indíttatására, a saját céljaink megvalósítása érdekében. Ha megvizsgáljuk az Ézsaiás prófétánál felolvasott igéket, vajon tükör ez a mi számunkra? Igákat, terheket cipelünk és nem vesszük észre, hogy ezeket a terheket a vallásos szellem rakta ránk és ez elhomályosította a látásunkat, és nem vesszük észre azt, hogy a körülöttünk lévők is szenvednek az igák, a kötelek, a terhek alatt, és nekünk nincs arra szabadságunk, hogy segítsünk,, hogy a köteleket letépjük és az igából feloldozzuk az Isten gyermekeit.

Ezek nagyon nehéz napok és nem vesszük észre, hogy a körülöttünk lévő emberek és lehet, hogy a szellemi testvéreink is éheznek és fáznak és lehet, hogy a segítségnyújtás helyett nem foglalkozunk a körülményeikkel. Érezzük, hogy valami nyom, valami leterhel, az önvizsgálat helyett inkább a böjtbe menekülünk, azt gondoljuk, hogy így majd meg fognak oldódni a problémáink. Sajnos így nem tudunk kijönni a vallásos szellem leuralása alól, továbbra is a sötétben botorkálva járunk és nem adjuk meg a lehetőséget az Úrnak, hogy az Ő csodálatos világossága át ragyogjon az életünkön és szabadulást kapjunk a vallásos szellem megkötözöttsége alól.

Azt jegyezzük meg örökérvényű igazságként, hogy a vallásos szellem által leuralt és megkötözött keresztények és vezetők, soha nem tudják a szabadítás igéjét szólni és soha nem tudják a szabadítás szolgálatát alkalmazni abban a közösségben, gyülekezetben, ahol ők a vezetők és a vallásos szellem irányítása alatt működnek. Nem így lesz ez Jézus Krisztus Élő Testében, mert ott erő és hatalom által minden nemű megnyilvánulása a vallásos szellemnek el lesz távolítva, nem vehet erőt és leuralást egyetlen egy emberen, keresztényen sem, aki Jézus Krisztus Testének a beépített tagja.

Ez a második példája a vallásos szellem megnyilvánulásának. Saul életében is második pontként van kijelentve, hogy az Úr tanácsa helyett a saját látása szerint vitte böjtbe a népet és ez a vallásos szellem erőteljes megnyilvánulási formája.

III. Nézzük a harmadik eseményt Saul életéből, ahol egyre mélyebbre kerül a vallásos szellem hálójának fogságába. Folytassuk tovább a történetet az I. Sámuel 14:27-30 versében.

„Jonathán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és bemártá azt a lépesmézbe, és kezét szájához vivé; és felvidulának az ő szemei.

Szóla pedig valaki a nép közül, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Átkozott az, aki csak kenyeret is eszik ma, és e miatt a nép kimerüle.

És monda Jonathán: Atyám bajba vitte az országot; lássátok [mennyire] felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebből a mézből. Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajon nem nagyobb lett volna-é akkor a Filiszteusok veresége?!”

I.Sámuel 14.45

„A nép azonban monda Saulnak: Jonathán haljon-é meg, aki ezt a nagy szabadulást szerezte Izráelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy egyetlen hajszála sem esik le fejéről a földre, mert Istennek [segedelmével] cselekedte ezt ma. Megváltá azért a nép Jonathánt, és nem hala meg.”

Itt újra nyilvánvalóvá válik, hogy Saul nem az Úr tökélete akaratából lett vezető király Izrael felett. Ő nem ismerte fel, hogy ennek a harcnak a győzelme, Jonatán Isten iránti engedelmessége és a vezetésre való figyelése árán született meg. Jonatán nem tudott az apja vallásos cselekedeteiről, hogy a pap szolgálatát félbeszakítva és saját felhevült lelke indulatából kihirdette a böjtöt, és a népet esküvel kötelezte a böjtre.

Az Úr az esküvel tett fogadalmat komolyan veszi, még hogyha az indíték is az Ő akarata szerint történik. Saul nem ismerte fel, hogy az Úr Jonatánon keresztül adott győzelmet, a nép azonban felismerte, Jonatán mellé állt és kiváltotta az apja ítélete alól.

Nézzük meg ennek a szellemnek a működését napjainkban.

Ma azokban a napokban élünk, amikor Illés Szelleme újra működik a Malakiás prófétánál megírt igék szerint.

Malakiás 4:5,6

„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.

És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”

Nagy szükség van arra, hogy az Úr a testi apák, és a fiak kapcsolatát helyreállítsa. Még inkább, hogy a szellemi atyák, és a fiak szíve egymás felé forduljon. De ahol a vallásos szellem helyet kap, a közösségekben, a gyülekezetekben, ott a szellemi atyaság nem működik; ott az atyák a saját tekintélyüket, látásaikat építik. Annyira el vannak foglalva saját magukkal, hogy nem veszik észre, hogy a körülöttük lévő fiataloknak van látásuk és kijelentésük az Úrtól. Elhallgattatják a fiatalokat azzal, hogy nincs élettapasztalatuk, nem érettek arra, hogy szolgáljanak. A vallásos szellem, ahol jelen van, ott az emberi gondolatok kiteljesedésének a melegágya tapasztalható.

Az Úr teljesen más szemszögből néz a fiatalokra.

Ap.csel 2:17

„És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.”

Azt hiszem, azt mindannyian láthatjuk a körülöttünk zajló eseményekből, hogy mi valóban az utolsó időkben élünk, hisz a szemeinkkel láthatjuk, a füleinkkel hallhatjuk a felolvasott igéknek a beteljesedését

A felolvasott igék egyértelművé teszik a számunkra, hogy a mi szerető Istenünknek célja van a fiainkkal és a lányainkkal. Az Ő szeretetéből küldi a tanítást a vallásos szellem munkájának a felismeréséről, leleplezve ezt a szellemet, mert nagymértékben akadályozza, gátolja az Úr munkájának a kiteljesedését.

Azért az Úrnak az a hangsúlyos üzenete a számunkra: ha felismerjük a személyes életünkben, vagy a gyülekezetben a vallásos szellem működését, akkor őszinte bűnbánattal menjünk az Atyához, és Ő meg fog szabadítani bennünket ennek a szellemnek a fogságából.

Azért kedves atyák!

Érezzétek át a felelősségét annak, hogy a fiaknak szüksége van az atyaság gyakorlására, szeretetére és a megfelelő bátorításra. De ez csak akkor fog működni, ha hagyjátok azt, hogy az Illés Szelleme, aki itt van ezekben a napokban, hogy ezt az atyai áldást és szolgálatot ki tudja munkálni a szívetekben, és fordítsa a szíveteket a fiak felé, akiket az Úr valóban használni fog az elkövetkezendő időben.

De ez csak akkor fog működni az életetekben, ha engeditek és akarjátok, hogy a vallásos szemüvegetek összetörjön, és készségesek vagytok arra, hogy Isten kedves Szelleme tiszta látást adjon az Ő cselekvési tervéről és időzítéséről, Jézus Krisztus Testének a felépítéséről, személyre szabott szolgálatot és helyet, amit a számotokra készített.

Fiak és lányok!

Éreznetek kell Illés Szellemének munkáját, amit rajtatok akar elvégezni ezekben a napokban.

Szeretettel forduljatok az atyák felé, szánjátok oda magatokat újra és újra az Úrnak, ahogy Jonatán tette, és ha azt tapasztaljátok, hogy az atyák életében nem működik az atyaság áldása olyan mértékben, hogy erre szükségetek lenne, ne ítéljétek el az atyákat, fogjatok össze imádságban és álljatok az Úr elé, figyeljetek a Szent Szellem vezetésére, hogy Mennyei Atyánk meg tudja az Ő tervét valósítani rajtatok keresztül.

Azért, hogy be tudjon teljesedni rajtatok az ige, hogy a fiak szívét az atyák felé tudja fordítani az Úr, az atyák szívét, a fiak felé, hogy az atyák és a fiak is el tudják végezni azt a feladatot, amit az Úr rájuk szabott. Ehhez azonban fel kell ismerni a vallásos szellem fogságát, és ki kell jönni a vallásos szellem fogságából, mert az Úr csak akkor tudja igazán megvalósítani az Ő tervét rajtatok keresztül.

IV. Menjünk tovább Saul útjának az elemzésével, és nézzük meg a negyedik pontot, ahol még erőteljesebben megláttatik Saulnál a vallásos szellem működése, itt már a varázslás is összekapcsolódik a vallásos szellemmel.

I. Sámuel 15:1-3,8-24

„ És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára. Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Egyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.

1Sám 15:8 És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, ami jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem ami megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.

Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván: Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka. És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, [ezt] mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba,

És amint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.

Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, [mely] füleimbe [hat] és az az ökörbőgés, melyet hallok? És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk. Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, amit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ő pedig monda néki: Beszélj. Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izráel felett?!

És elkülde az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenök, míg megsemmisíted őket.

Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és [miért] estél néki a prédának, és cselekedted azt, ami bűnös az Úr szemei előtt?

És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam. A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre [rendelt] juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.

Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!

Mert, [mint] a varázslásnak bűne, [olyan] az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király. Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; [de] mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavokra.”

Azért olvastunk ilyen hosszan az igéből, hogy be legyen mutatva a vallásos szellem működése. Ott kezdődött Saul életében, amikor Sámuel helyett bemutatta az áldozatot, és elindult a saját látásainak az útján. Ez volt a nyitott ajtó arra, hogy őt a vallásos szellem fogságba ejtse és leuralja. Itt fogságába esett a félelemnek, félt az ellenségtől és félt a saját népétől, és többé nem tudott az Úr szavának engedelmeskedni.

A vallásos elveszi a látás tisztaságát, és nem érzékeli az ember, hogy mennyire eltért a cselekedeteivel a számára az Úrtól meghatározott útvonaltól.

Ő azt gondolta, hogy mindent úgy tett, ahogy az Úr rendelte Sámuel prófétán keresztül. Az ige tesz bizonyságot, hogy nem így történtek az események Saul idejében. Sámuel prófétánál volt az Úr szava. Napjainkban nagy szükség van a halló fülekre, a látó szemekre, mert ma is az Isten leírt igéje az útmutató a Szent Szellem kinyilatkoztatásában. Ma azonban szembe találjuk magunkat azokkal a súlyos tényszerű megállapításokkal, hogy vannak felekezetek, un. egyházak, akik meghamisítják a saját látásaik alátámasztására az Isten drága igéjét, amely a Szent Szellem által lett megíratva.

Nem mindegy, hogy bennünket vezet a Szent Szellem, az ige világos megértésére és gyakorlati életünkben való megvalósítására, hogy alá tudjuk rendelni az életünket az Isten drága igéjének. Vagy pedig mi akarjuk vezetni a Szent Szellemet, hogy a saját nézetünket, látásunkat támassza alá az igével, - ez nem fog működni. Itt már a vallásos szellem veszi át a vezetést, ő minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a megírt igéből elvegyenek, vagy a saját látásaik szerint hozzáadjanak, hogy így bizonyítva legyen az Isten igazsága helyett a saját emberi igazságunk.

Figyeljük meg Saul tettét, amikor ő úgy gondolta, hogy mindent úgy tett, ahogy Sámuel próféta megmondta. Emlékoszlopot állított magának.

Hogy néznek ki napjaink emlékoszlopai, amit a mai vezetők állítanak maguknak?

Építenek csodálatos imaházakat, templomokat, ahol ún. istentiszteleti alkalmakat tartanak. De ezek az alkalmak szinte kulturális összejöveteli szintre süllyednek, ahol előre összeállítják a programokat és mindennek pontos időzítési sorrendben kell történnie. Ezekről az alkalmakról kizárják a Szent Szellem vezetését, ugyanis Őt itt a földön nem lehet beprogramozni, Ő a programját az Atyától hozza, neki nem lehet kereteket állítani.

A programok a vallásos szellem jelenlétét bizonyítják, és ez lehet egy vallásos vezető emlékoszlopa, ahol arról beszélnek, hogy nagyon szép az épület, csodálatosak a programok, de JÉZUS NEVE KIMARAD, JÉZUS NEVE DICSŐÍTÉSE ELMARAD.

A vallásos szellem soha nem dicsőíti Isten Bárányát, soha nem ad dicsőséget az Istennek.

EMBEREKET EMEL, PROGRAMOKAT EMEL, ÉPÍTMÉNYEKET EMEL.

Hatalmas egyetemeket, iskolákat építenek, szervezetten oktatják a jövő generáció szolgálattevőit.

Minden teológiai tudományt elsajátítanak, de ha valakinek nincsen Istentől elhívása egy-egy szolgálatra, ezek az emberek a szolgálatban nagyon hamar kiégnek, és azok között sem jelentenek áldást,akik között a szolgálatukat végzik.

Lehet, hogy jó szándékkal indul el egy- egy ilyen intézmény, de ha a vallásos szellem valahol be tud férkőzni, és emberre vetíti az elismerést és a „jó hírnevet”, ez csak a vallásos szellem által felépített emlékoszlop lehet.

Még egy emlékoszlopot szeretnék bemutatni. Vannak nagy közösségek, gyülekezetek, ahol a vezetők újságokat és magazinokat szerkesztenek, hoznak forgalomba. A médiákon keresztül hallott híreket, politikai eseményeket saját szemszögükből megítélve tárják a nyilvánosság elé. Nyilvánosságot, forgalmat próbálnak szerezni az újságnak, még olyan áron is, hogy nagy értékű ajándékokat sorsolnak ki az előfizetők között. Sok mindenről lehet olvasni ezekben a lapokban, de az Isten munkájáról szinte semmit. Jézus neve dicsőítése helyett az alapító-főszerkesztő neve emeltetik

Ez is a vallásos szellem megnyilvánulása: minél többet beszéljenek az emberek a közösség nevéről. El fogják dönteni az emberek, hogy mire van szükségük: az agyoncsépelt politikai szlogenekre, vagy Isten, tiszta meghamisítatlan élő igéjére. Arra is figyelmet fognak fordítani, hogy egy forrásból kétféle víz nem folyhat. Ez is egy erős emlékoszlop, amit a vallásos szellem által sikerült felállítani.

V. Nézzük tovább az igében az 5. pontot.

Itt már nyilvánosan látszik Saulnál, hogy a vallásos szellem összekapcsolódása a varázslás szellemével. Ez a szellem nagyon ravasz, csak kezdetben működik egyedül. Ha eljut egy bizonyos szintre, akkor jönnek a társzellemek pl. a varázslás szelleme, Babilon szelleme, Jézabel szelleme, a Béliál szelleme, a Mammon szelleme, és nem utolsósorban az Antikrisztusi szellem.

Jézus Krisztus Testében, amit erővel és kenettel épít a Szent Szellem ezekben a napokban, ahol működnek az ajándékok, ott a Szent Szellem megnyilvánulásán kívül, semmi idegen szellemi megnyilvánulásnak helye nincs.

Mert a Szent Szellem le fogja leplezni és féltékenyen fog a Test dicsőségére vigyázni, mert ez a Test Jézus Krisztus szeretetét és dicsőségét sugározza ki magából, és az Atya nagyszerű tervét dicsőíti ezen a földön az Isten Szelleme által.

Olvassul el mégegyszer az I.Sámuel 15:22,23 verset.

Ezek nagyon komoly és hangsúlyos igék. Végig kísérhettük Saul útját, az igéken keresztül nyilvánvalóvá lett előttünk, hogy távolodott el az Úr szavától, ami Sámuel próféta által lett küldve az ő számára. Ennél a pontnál már nincs megállás. Amikor az Úr határozott utasítást adott az amálekiták kiirtására Saul nem az Úr szava szerint tett, a népre hallgatott, és itt már a vallásos szellem és a varázslás szelleme együtt működését láthatjuk.

Ez olyan szinten leuralta Sault, hogy teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. Mikor találkozott Sámuellel akkor azt mondta: „mindent aszerint tettem, ahogy az Úr megparancsolta nekem.”

Legyen ez intő példa különösen a vezetők számára, ezek nagyon nehéz napok. A régi, gonosz ellenség mindent megtesz azért, hogy ne engedelmeskedjünk az Úr szavának, ami számunkra a megírt ige, amit az Úr az Ő időzített terve szerint jelent ki az Ő Szelleme által a számunkra.

Amikor engedetlenek vagyunk a kijelentett igének, akkor a mi életünk is nyitott ajtó lehet a varázslás szelleme számára.

Adjon az Úr kegyelmet nekünk, hogyha felismerjük az engedetlenségünket,tudjunk az Úr elé őszinte bűnbánattal jönni, és ha úgy érezzük, hogy ezek után sem vagyunk szabadok, akkor kérjünk segítséget, hogy ez a szellemi erő kitakarodjon az életünkből.

Az engedetlenség következménye a varázslás bűne, ez egyenlő értékű a bálványozással és a bálványimádással. Tehát az engedetlenség egy ilyen szintet tud képviselni az életünkben, hogy valakit bálványozunk és ezzel bálványimádást követünk el.

Újra mondom, hogy szükséges újra és újra az Úr jelenlétében megvizsgálni az életünket és őszinte szívvel bűnbánatot tartani.

Ma a keresztény világ nagy hányada engedetlenség bűnébe szenved, mert a vezetők nem veszik komolyan az Úr tanácsát, mennek a saját jó látásaik után, és a nép, aki követi őket. A vallásos szellem becsapása által a hivőknek a saját vezetőik lettek a bálványaik, mert rájuk hallgatnak és nem az Isten kijelentett igéjére.

Saul soha többé nem tudott kiszabadulni a varázslás bűne alól és a saját életével fizetett ezért.

Nézzük meg Saul életében az 5. pontban, hogyan nyilvánul meg ennek a szellemnek a működése.

I. Sámuel 15:24-31

„Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; [de] mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavokra.

Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak. Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.

És mikor megfordula Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakada.. Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá tőled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, aki jobb náladnál.

Izráelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.

És ő monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt és Izráel előtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.

Visszatére azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az Úrnak.”

Saulnál itt már együttműködött a vallásos szellem a varázslással, és a bálványozás csírája is láttatik már. Saul, király volt Izrael felett, az igéből tudjuk, hogy Izrael fiainál egy fejjel magasabb volt mindenkinél. Ha emberi módon gondolkodunk, akkor a király ott fizikailag is erőfölényben érezhette volna magát. Itt már a vallásos szellem együttműködött a varázslással. A varázslás szellemének a jelenléte egy ledermedést, félelmet és bénulást hoz. Ezért nem tudta azt tenni, amit az Úr parancsolt neki, hanem a nép akaratát teljesítette.

Saul nem ismerte igazán az Urat. A bálványozás csírája igazán abban nyilvánul meg, arra kérte Sámuelt, hogy bocsássa meg a vétkeit. Mikor Sámuel el akart menni, megragadta, hogy ne menjen el.

Az igéből több helyen olvassuk, hogy hadd könyörögjön az Úrnak, a Sámuel Istenének. Tehát Sámuelnek nem volt közössége az Úrral, ő csak annyit ismert az Úrból, amennyit Sámuel bemutatott a számára. Így működik ez napjainkban is.

Nagyon sok keresztény életében nincs személyes kapcsolat az Úrral. A vezetők

megtapasztalásából és kinyilatkoztatásából élnek.

Nevezzük ezt átvett kenetnek, de ez csak ideig – óráig nyújt egy hamis érzést, hogy minden rendben van. A vezetőknek fel kell arra figyelniük, ha a közösség némely tagja erősen kötődik hozzájuk, hogy ez nem egészséges megnyilvánulás, e mögött nem a Szent Szellem munkája működik.

Az Úr világosan bemutatta a vallásos szellem többféle megnyilvánulásának a működését és a hozzá csatlakozó társ szellemek megnyilvánulását. Nagy a felelősségünk, ha felismerjük a vallásos szellem és társainak jelenlétét a személyes életünkben és a közösségünkben.

Ha a vezetők a helyükön vannak, a szent Szellem vezetése alatt, akkor fel tudják szabadítani a közösséget ennek a szellemnek a jelenlététől és megnyilvánulásának az ereje alól.

De ha a vezetők is a vallásos szellem fogságában vannak és nem is akarnak kijönni alóla, akkor a vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.

Küldje az Úr az Ő Szent Szelleme által a tiszta látást a felismerésre.

Még egy eseményre fel kell figyelnünk: ha egy vezető az Úr szava iránt engedetlen és nem

az Ő vezetése alatt cselekszik, ha ezt nem ismeri fel és nem megy őszinte bűnbánattal az Úr elé, ha tovább halad a saját látásának az útján, átengedi az élete felett irányítást teljesen a vallásos szellemnek, akkor a legfontosabb a számára, hogy az emberek előtt megmaradjon a tekintélye.

Olvassuk el mégegyszer a 15.résznek a 30. versét:

„És ő monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt és Izráel előtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.”

A napnál világosabban láthatjuk, hogy itt már Saulnak az volt a fontos, hogy a vezetők és a nép előtt megmaradjon a tekintélye.. Lehet, hogy imádkozott Sámuel Istenéhez, de őszinte bűnbánatot, a bűnbánatnak a helyét nem találta meg.

Minden bizonnyal napjainkban is lehetnek ilyen vezetők, akik az Úrral való közösséget már régen elvesztették, de a tekintélyes, híres emberekkel szeretnek megjelenni a nyilvánosság előtt.

Tiszta szívemből kívánom, hogy az Úr nyissa meg a szellemünket az Ő felismerésére és tarthassunk őszinte bűnbánatot.

Most egy kicsit nagyobb léptekkel fogunk haladni Saul történetében, és két ponton akarja még a számunkra világossá tenni az Úr a vallásos szellem és a társ szellem működését.

I.Sámuel 16:14-16

„És az Úrnak Szelleme eltávozék Saultól, és gonosz szellem kezdte gyötörni őt, [mely] az Úrtól [küldetett]. És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől [küldött] gonosz szellem gyötör téged!

Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek [olyan] embert, aki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől [küldött] gonosz szellem reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.”

I.Sámuel 18:10

„Másnap pedig megszállta Sault az Istentől [küldött] gonosz szellem, és prófétálni kezdett a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként [szokta], és a dárda Saul kezében vala.

1Sám 18:11 És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle.

1Sám 18:12 És félni kezdett Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.”

VI. Nézzük meg a a 6.pontban, hogy Saul milyen állapotba jutott a vallásos szellem és a a varázslás leuralása után. Már a szolgái előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy Saultól eltávozott az Úr, és egy Tőle küldött gonosz szellem látványosan gyötörte.

Szolgái egy bölcs tanácsot adtak: keresni kell egy olyan embert, aki az Úr kenetét hordozza és hárfával tiszta szívből dicséri az Urat.

Nem akartam hosszan olvasni az igéből, hisz úgy gondolom, hogy ismerős a történet. Amikor Saul nem cselekedett az Úr szava szerint, akkor elvette tőle a királyságot, mert talált az Úr

egy szíve szerint való embert, Dávidot. Sámuel felkente Dávidot az Úr szava szerint királlyá. Dávidon rajta volt a felkenetés olaja és az Úr Szelleme.

I.Sámuel 16:13

„Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak Szelleme Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.”

Mit akar az Úr Saul életének ebből a szakaszából bemutatni,és a figyelmünket hangsúlyosan felhívni. Tanítani akar az Úr bennünket: honnan indult és hova jutott Saul.

Hisz az ige tanúskodik arról, hogy jól kezdte Saul a királyságát.

Egészen addig jó úton haladt, amíg Sámuelen keresztül hallgatott az Úr szavára. Amikor engedetlen lett az Úrnak, akkor lépésről – lépésre látni lehet a vallásos szellem leuralását, és hogy csatlakoztak hozzá a társ szellemek. És amikor szembekerült az Úr felkentjével, aki szeretett volna rajta segíteni, de a gyilkos szellem leuralta az életét és mindjárt gyilkos támadásba indult. Ez a gyilkos szellem végig kísérte az életét, végül saját maga gyilkosa lett.

Figyeljünk arra, mit üzen az Úr a számunkra ezen a történeten keresztül.

Mit üzen a napjainkra?

Ma is kétféle királyság működik.

Az egyik királysághoz azok tartoznak, aki elveszítették az elhívásuk célját, hogy az Úr által készített úton járjanak, az Úr terve és időzítése szerint. Engedetlenné váltak a Szent Szellem vezetésének és a saját jó meglátásuk vezetése alatt haladnak és működnek.

Nagyon szép vallásos kerítéseket építettek maguk körül, az a véleményük saját magukról, hogy mindent jól csinálnak. Nem is gondolnak arra, hogy mi az Úr véleménye erről, hisz Saul is azt gondolta, hogy mindent az Úr szava szerint tesz.

Sajnos nagyon sok közösség jár ezen az úton és mozog a saját kerítésén belül. Az ellenség támadásaival szemben tehetetlenek újra és újra fogságba esnek. Megvetés, ellenszenv van a szívükben azok felé, akik a másik királysághoz tartoznak.

Ők azok, akik figyelnek a Szent Szellem vezetésére, elkötelezettek arra, hogy felismerjék az Atya tervét, amit napjainkban akar megvalósítani, és egyre nyilvánvalóbbá lesz az Atya tervének a kibontakozása, és épül Jézus Krisztus Élő Teste.

Egyre nagyobb lesz az ősi ellenség gyűlölete azok felé, akik a Szent Szellem egységében kívánnak járni, és a számukra az Atya által elkészített helyen végezni a munkát.

Ők nem építenek kerítéseket, mindenki felé készségesek a szolgálatra, ahogy Dávid is tette, még hogyha a földi királyok dárdája célba is veszi őket.

Örök érvényű igazság, hogy a test szerint élő és gondolkodó vallásos személyek, évszázadokon át üldözték az Isten gyermekeit, ezekben, a napokban még intenzívebbé fog válni, ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik a szétválasztás.

VII. Még egy nagy lépést lépjünk előre Saul történetében, ez a 7. pont.

Olvassuk el az I. Sámuel 28:6.versét.

„És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.”

Végül a halottidézője felé fordul, hogy tudakozódjon a jövője felől.

A Szent Szellem egy nagy tanítást adott a vallásos szellem és a hozzá csatlakozó szellemek megnyilvánulása felől.

Az Úr nyissa meg a füleinket a hallásra és fordítsa meg a szívünket a megértésre, hogy ne úgy keljen befejezni ezt a földi életet, ahogy Saul befejezte, hogy ne az örök kárhozat legyen az osztályrészünk, hanem abban a kegyelemben, amelyet az Úr Jézus adott a számunkra.

Mindvégig meg tudjunk maradni és tudjunk a Szent Szellem egységében növekedni a szerető Atyánk tervének megvalósításában.

Hálás lehet a szívünk Atyánk szeretetéért, hogy ilyen csodálatos világosságban jelenti ki a különböző szellemi leterheltséget, amely leuralja napjainkban a keresztény világot.

A felismerés által szabadokká akar tenni bennünket, és ezt prófétai szóval hirdetjük.

Dudar. 2012. február 27.

Janyik Józsefné

http://www.facebook.com/pages/J%C3%BAda-Oroszl%C3%A1nja-Pr%C3%B3f%C3%A9tai-oldal/154790624570509

Gyógyító Rain a Michael W. Smith

2012. március 16.

Pál Apostolnak a Thessalonikabeliekhez írott II. levele. 1. fejezet: A hit dicsérete (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Thess. 1,1 Pál [jelentése: a kicsi, alacsony, csekély] és Silvánus [jelentése: hallgatag; erdei] és Timótheus >jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; istenfélő< [írják e levelet] a Thessalonikabeli [kihívott] gyülekezetnek [eklézsiájának], Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban [áll fenn, és él]*

*Silvánusról Péter apostol is megemlékezik: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban (Jelentése: tenger, hullám), Galáciában, Kappadóciában (jelentése: nádas vidék), Ázsiában (jelentése: mocsár) és Bithiniában (jelentése: korai sietség) elszéledt (szétszóródott) jövevényeknek (idegen, azaz aki rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodik (tehát olyanok, akiknek nem otthona a világ). Silvánus által, aki amint gondolom, hű atyátokfia (akit hűséges testvéreteknek tartok), röviden írtam, intve (bátorítva, buzdítva) és bizonyságot (tanúságot) téve (figyelmeztetlek titeket és tanúsítom), hogy az az Istennek igaz(i) kegyelme, amelyben (benne) állotok. (Ebben tartsatok ki.)” (1Pét 1,1; 5:12)

Timóteusról pedig így tesz bizonyságot Isten igéje. Pál apostol: „Juta pedig Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó) és Listrába (jelentése: feloldó város): És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek (és dicsérőleg szóltak) vala a Listrában és Ikóniumban (jelentése: kép, képoszlop) levő atyafiak (testvérek). Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának (az ott lakókért): mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3)

2 Thess. 1,2 Kegyelem [(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása nyilvánuljon meg] néktek és békesség [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól [Édesapánktól], és [Urunktól] az Úr Jézus Krisztustól*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk [prédikáltunk], én és Silvánus (jelentése: hallgatag) és Timótheus (jelentése: valaki, aki Istent tiszteli; Istenfélő), nem volt igen és nem [nem volt Igen is, meg Nem is], hanem az igen lett [valósult meg] Őbenne^” (2 Kor. 1,19)

„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)

2 Thess. 1,3 Mindenkor [szüntelen; folytonos] hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai [testvéreim], ti érettetek, amiképpen méltó is [ezt tennünk], mivelhogy felettébb megnövekedék [és nőttön nő] a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik [gazdagodik; sokasodik; gyarapszik] az egymáshoz való [kölcsönös (agapé): Isten szerinti] szeretet.

[Más fordítás: Igen, erre minden okunk meg is van, mert a hitetek olyan csodálatosan erősödik, és az egymás iránti isteni szeretet is folyton növekszik bennetek]^*

*Az apostolon keresztül a Szent Szellem már korábban is így buzdította a hívőket, és ma is ezt teszi: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban. Szüntelenül [(adialeiptósz): megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, szünet nélkül, szakadatlanul] emlegetve a ti hitetek munkáját [hitből eredő munkátokat], és a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek fáradozását [szeretetből jövő fáradozásotokat]. és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való [elváró] reménységeteknek [(elpisz): az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) reménység] állhatatosságát [kitartását], az Isten előtt, a mi Atyánk [színe] előtt.

[Más fordítás: Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre, és a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire]. Tudván [tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve], Istentől szeretett atyámfiai [testvéreink], hogy ti ki vagytok választva [hogy ti választottak vagytok].

(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt (logosz)], hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]. Amiképpen tudjátok [láttátok], hogy milyenek voltunk [hogyan éltünk, hogyan léptünk fel] közöttetek ti érettetek [a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk]” (1 Thess. 1,2-5)

És minden gyülekezetért való imában a hit és szeretetért ad hálát, így a Rómaiakért is: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van; [dicsérettel szólnak; hirdettetik]. Mert bizonyságom [tanúm] nékem az Isten, kinek szellem szerint [szellemben] szolgálok az ő Fiának evangéliumában [amit hirdetek], hogy [imáimban] szüntelen [szakadatlanul; megszakítás, megállás nélkül] emlékezem felőletek, [említést teszek rólatok]” (Róm. 1,8-9)

A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor [valahányszor] tiértetek könyörögvén, [imádkozunk]^.Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)

Az Efézusbeliekért: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17)

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája (a koronánk és dicsőségünk)? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19-20)

2 Thess. 1,4 Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten [kihívott] gyülekezeteiben [eklézsiáiban], a ti kitartástok [állhatatosságotok, és a ti béketűrésetek, reményteljes tűrésetek] és hitetek felől, [amellyel] minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok [háborúságitokban; zaklatás, viszontagságok (thlipszisz: megpróbáltatás, gyötrődés)] között, amelyeket szenvedtek [és nyomorúságot elviseltek, bátran vállaltok, és kibírtok].

»Más fordítás: Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket«*

*És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (a saját népetektől), miként azok is a zsidóktól” (1 Thess. 2,14)

„Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok [részt vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban [buzdítás és felbátorodásban] is” (2 Kor. 1,7)

„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12)

De nem kell félnetek: „Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17)

„Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18)

Ezért: „… meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt.

Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,28-29)

„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)

És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt, mert csak így maradhatnak meg hitben és szeretetben még az üldözések idején is. „És az én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem] nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; hatóerőnek] »(dünamisz): csodatevő erő« megmutatásában, [megnyilvánulásában]. Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején [hatalmán] »(dünamisz): erő, csodatevő erő« nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5)

„Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek, azaz: pogánynak]” (Róm. 1,16)

2 Thess. 1,5 Bizonyságául az Isten igazságos [jogos, és helyes] ítéletének [előjeleként]; hogy méltóknak ítéltessetek [nyilváníttassatok] az Isten országára [az Isten Királyságára; hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába], amelyért szenvedtek is

[Más fordítás: Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte].

2 Thess. 1,6 Mert [hiszen] igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak [üldözőiteknek, zaklatóitoknak, akik nektek most szenvedést okoznak, zaklatással fizessen meg]

»Más fordítás: hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, azoknak, akik titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, és üldözéssel fizessen meg«

2 Thess. 1,7 Néktek [üldözötteknek; zaklatottaknak] pedig, akik szorongattattok [akik most szenvedtek; (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak], nyugodalommal mivelünk együtt [enyhülést, megpihenést és nyugalmat fog adni], amikor megjelenik [(apokalüpszisz): lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] az Ő hatalmának [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő); képesség, lehetőség, hatalom] angyalaival »(aggelosz): hírnök, követ; küldött«

[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt (angyalseregével)].

2 Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló tűzben], ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll [(didómi): megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre].

»Más fordítás: nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«

2 Thess. 1,9 Akik meg fognak lakolni [(tinó): megfizet(i az árát), kiteszi magát valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál] az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől, jelenlététől], és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől >(doxa): fényesség, ragyogás<.

[Más fordítás: Ezek majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt, hanem minőséget jelölő görög szó< pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;

Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani],

2 Thess. 1,10 Amikor [(hotan): amikor csak, valahányszor] eljő [(erkhomai): eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben [Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [csodálat tárgya legyen és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]*

[Más fordítás: Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára, ha meg is szenvedtek érte].

»Más fordítás: hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, azoknak, akik titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal, és üldözéssel fizessen meg«

[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt (angyalseregével)].

»Más fordítás: nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«

*És így folytatódik a kijelentés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (és ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, ne ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, próbára tevés, próbatétel,ingerlés, provokáció) végett támadt köztetek (amelyen kell átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (fordulna elő) veletek; Sőt, (aszerint) amennyiben részetek van (személyes közösséget vállaltok, részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben (szenvedéseivel), örüljetek (vidám, azaz békésen boldog), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül, ujjong) örvendezhessetek (vidám, azaz békésen boldog)” (1Pét 4:12-13)

Mert: „Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8)

Énok is prófétált erről, ahogy ez meg van írva: „Ezekről is prófétált pedig Énok (jelentése: odaszánt, odaszentelt, kezdő), aki Ádámtól (jelentése: vörös földből való ember; a vörös) fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer (müriasz): megszámlálhatatlan) szentjével (szent seregeivel). Hogy ítéletet tartson (kriszisz): megkülönböztetés, különbségtétel, döntés, (meg)ítélés, ítélethozatal, ítélet, büntetés, igazságosság, válság, változás); mindenek felett, és feddőzzék (exelenkhó: megcáfol, rábizonyít, bizonyítékkal nyilvánvalóvá tesz, feltár valamit) mindazok ellen, akik közöttük istentelenek (Isten nélkül élők), istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény (szklérosz: kemény, durva, nyers, rideg, szigorú, kérlelhetetlen, kegyetlen) beszédért, amelyet az istentelen bűnösök/ként (hamartólosz: a célt eltévesztők) szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15)

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak), hogy megfizesse (rájuk zúdítja) búsulásában az Ő (lángoló) haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal (és fenyítését lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde (logosz=Ige) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és (és áthatol az elmének és) szellemnek, az ízeknek (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (amely rejtve volna) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (fedetlenek) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Neki kell majd számot adnunk)” (Zsid. 4,12-13)

És ennek a „fegyvernek az erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava (phóné): egy hang, értelmes szó; kiáltás; a tagolt beszéd) tűzlángokat szór (Az ÚR hangjára lángok törnek elő). Az Úr szava (hangja) megrengeti (megremegteti) a pusztát, megrengeti (megremegteti) az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat (Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat), lehántja (letarolja) az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső (templomában mindenki őt dicsőíti)!” (Zsolt. 29,7-9)

Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek (nemzetek): anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2)

És „Igazságban ítéli a gyöngéket (igazságosan ítél a nincstelenek ügyében), és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett (és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában); megveri a földet szájának vesszejével (logosz=Ige), és ajkai lehével (pneuma=Szellemével) megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője (csípőjének öve pedig) a hűség” (Ésa. 11,4-5)

Már Bemerítő János így hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó [alkalmas; megfelelő]; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11)

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk].

Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele” (Róm. 6,3-8)

2 Thess. 1,11 Mivégből imádkozunk [könyörgünk] is mindenkor [(pantote): azaz minden időben] ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson [méltóvá tegyen] titeket az elhívásra [hogy ezt el is érjétek, hiszen erre hívott el benneteket], és töltsön be titeket [teljesen hatalmával] a jóban való teljes gyönyörűséggel. >(eudokia): öröm, szándék< [Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának], és a hitnek hathatós [(dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom; csoda(tevő erő)] munkálásával >(ergon): cselekvés, eredmény, teljesítmény< [az Ő ereje által, és a hit minden erejével].

»Más fordítás: Azt kérem, hogy Isten hatalma által teljesen véghez tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül. Igen, mindazt, amire a hitetek indít benneteket; és hathatósan befejezze a hitből fakadó törekvéseteket«.

2 Thess. 1,12 Hogy dicsőíttessék meg [hogy megdicsőüljön] a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve [(onoma): hatalom (tekintély), jellemvonás] ti bennetek, és ti is Őbenne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből. >(kharisz): Szószerinti jelentése: öröm<.

[Más fordítás: Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb bennetek és általatok. Ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban és általa. Mindez pedig Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus kegyelme által valósul meg].

Hallelujah hallelujah hallelujah

Idézetek

"Ha nem építhetsz kastélyt, építs legalább házat, de nem fogod magad jól érezni a házban addig, amíg kastélyról álmodozol." (Michel Quoist)

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Békességet Istentől imádság által nyerhetsz. A békesség Istene veled lesz, ha Igéjének engedelmeskedsz.

Re: Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (2)

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6- Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt)

Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között.

Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked.

A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép.

Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább.

A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik!

Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel.

Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni.

Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel.

Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.

Forrás_Lángok.wmv

Idézetek

"Legnagyobb áldás, melyben Isten az embert részesíti az, hogy elválasztja bűnétől." (C.H. Spurgeon)

Aforizmák

A Tv az agy rágógumija, a lélek McDonald's-a.

Oswald Chambers: A MISSZIÓI ÜZENET KULCSA

"És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is" (1Jn 2,2).

Jézus Krisztus engesztelő áldozata a kulcs a missziói üzenethez. Krisztus művének akármelyik oldalát nézed is, pl. a gyógyítást, vagy a szabadítást és a megszentelést, mindegyik korlátozott. De: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét" (Jn 1,29) - ez már határtalan. A missziói üzenet Jézus Krisztusnak, mint bűneink kiengesztelőjének határtalan nagy jelentőségére mutat rá, és Isten országának a munkása az az ember, akit ez a kijelentés teljesen átjárt.

A missziói üzenet kulcsa Krisztus életének kiengesztelő volta, nem a kedvessége vagy jósága, vagy hogy Istent Atyának jelenti ki. Nagy és végtelen jelentősége az, hogy Ő a kiengesztelés vétkeinkért. A missziói üzenet nincs tekintettel hazafiasságra, nemzetre és egyénekre - az egész világnak szól. Amikor a Szent Szellem betér hozzánk, nem veszi figyelembe, mivel rokonszenvezünk, hanem egyesít az Úr Jézussal.

Isten szolgája olyan ember, aki Urának és Mesterének eljegyezte magát, azaz nem a saját véleményét és meglátásait, hanem Isten Bárányát hirdeti. Könnyebb olyan közösséghez tartozni, ahol azt mondják el, mit tett Jézus értük, könnyebb az isteni gyógyítás, vagy különleges megszentelődés, vagy a Szent Szellem keresztsége rajongójának lenni. Pál nem azt mondta: "Jaj nekem, ha nem hirdetem, amit Krisztus tett értem" - hanem: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" Az evangélium pedig ez: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!"

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers