2016. október 10.
Az Úr parancsa.
Ha győztes életet akarsz élni,
„A testvéredet meg ne csald, hanem tiszteld a te Istenedet: mert Ő az
Úr, a ti Istenetek”
(3 Móz. 25:17)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
A hit nem
az értelmünk megerőszakolása, hogy olyan dolgokban higgyünk, amik lehetetlenek,
vagy amikről tudjuk, hogy nem igazak. Különösen nem „valamiben” való hitet
jelent. A hit feltétlen bizalom Istenben, és mint ilyen, személyes. Az
evangéliumokban Jézus soha nem arra buzdította a követőit, hogy higgyenek
valamiben, talán egy csodában, és akkor megtörténik, hanem azt mondta, hogy
higgyenek Őbenne. Sorsunk a hiten nyugszik: hit által nyerünk üdvösséget. „Aki
hisz a Fiúban, örök élete van” (János 3:36). Isten, akiben bíznunk kell, méltó
rá, hiszen úgy szeretett minket, hogy Fiát adta, hogy a bűneinket a keresztfára
vigye. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE
2016. október 7.
Római levél 8. fejezet: Megszentelődés Krisztusban. (revideált)
Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk, vagyis
kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletük azoknak, mert nincsen helye velük szemben,
de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet, akik
Krisztus Jézusban vannak, akik Krisztusban élnek, kik nem hústest szerint
járnak, vagyis nem hústest szerinti életmódot folytatnak, és viselkednek, hanem Szellem szerint*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Azért ha valaki, és mindenki, aki
Krisztusban van, új, ismeretlen, szokatlan, meglepő teremtés, egy új teremtmény. A régiek, az eredeti,
kezdeti, ősi elmúlt a régi megszűnt,
tovatűnt, ímé újjá lett minden. Valami
új valósult meg, új jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).
Így valósult meg
a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat
emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd
kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa.
43,18-19).
Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való, vagyis a
természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a
kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn, vagyis a céltévesztés és a
halál törvényétől*
*A
bűnbeesés, azaz a cél elvétése után, miután az ember befogadta a sátán - aki a
halál ura – szavát, és ezzel természetét, ennek következményét így jelenti ki
az Úr. „… visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét
porrá leszesz” (1 Móz. 3,19).
Így jött létre a
halál törvénye: „És amint elrendeltetett,
hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsid. 9,27).
Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mert a törvény
a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest
miatt, mert a hústest gyengévé
tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, és elküldve bűn, azaz
a céltévesztés hústestének
hasonlatosságában, hasonmásában és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt, és elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben*
*Ezt a
problémát Isten úgy oldotta meg, hogy: „Mert azt, vagyis Krisztust, aki bűnt, azaz: céltévesztést nem ismert,
bűnné, azaz: céltévesztéssé tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk
Őbenne” (2 Kor. 5,21).
És: „Az Ige hústestté
lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének
dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn. 1,14).
Azért, hogy az
embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek hústestből
és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által
megsemmisítse, vagyis működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És
megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok
valának” (Zsid. 2,14-15).
Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága, az igazzá-tétel
eredménye, a megigazulás beteljesüljön bennünk, kik nem hústest szerint
járunk, és élünk, hanem Szellem szerint, vagyis akiknek életmódját, és
viselkedését nem a hús vezérli, hanem a Szellem.
Róm. 8,5 Mert a hústest szerint valók, és élők, a húshoz
igazodók a hústest dolgaira gondolnak. A hús dolgain jár az eszük, és a hústest
dolgaira összpontosítanak. A hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, arra törekszik,
ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai. A Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira, a
szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik*
*És
hogy a hústestet milyen ügyek és vágyak kötik le, arról így szól Isten Igéje: „… e
világnak gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát. 13,22) köti le, a vágyai pedig, amelyek
cselekedeteit irányítják, ezek: „…házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás; bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás,
féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság,
részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten
országát” (Gal. 5,19-21).
A szellemi emberben
pedig megteremnek a Szellem gyümölcsei – és ezekről lehet őket felismerni –
melyek ezek: „… szeretet, öröm, békesség,
türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Nem az ilyenek ellen van a törvény” (Gal. 5,22-23).
Róm. 8,6 Mert a hústestnek
gondolata, kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest
gondolatvilága, és észjárása halál, vagyis halálra visz, halálra vezet. A
Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága,
és észjárása pedig élet és
békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó
egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás.
[Más
fordítás: Mert az elmének a
hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való
irányítása életet és békét jelent]*
*Már
Dávid így vall az Úrról: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt
teljes békében, mivel Te benned bízik”
(Ésa. 26,3).
Az embernek kell
eldöntenie, hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt:
„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember,
azt fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd pusztulást;
aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal.
6,7-8).
Róm. 8,7 Mert a hústest gondolata, bölcsessége, törekvése,
észjárása, gondolatvilága, vágya ellenségeskedés, és ellenszegülés Isten ellen;
minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá magát, mert nem
is teheti, sőt nem is képes rá, mert
az természete ellen van.
[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása
ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének,
hisz nem is lehet]*
*A hústesti,
vagyis az: „Érzéki ember, azaz a pusztán emberi, testi, vagyis az olyan ember, akinek életét emberi,
természeti elgondolásai, szempontjai, vagyis a saját emberi értelme, akarata,
érzelmei irányítják - pedig nem foghatja meg, és nem fogja fel, és nem is fogadja el az
Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki. Mert balgaságnak tartja,
oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség
az számára. És meg sem értheti, nem is képes rá, mivelhogy szellemileg
ítéltetnek meg, vagyis szellemileg kellene megvizsgálni” (1
Kor. 2,14).
Az Úr Jézus kijelenti,
hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem
születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől
született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).
Azok a hústesti
emberek: „...akikben nincsen Szent
Szellem” (Júd. 1,19).
És azok a szellemi
emberek, akikben: „...az Isten Szelleme
lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).
Róm. 8,8 Akik pedig hús testben vannak, vagyis hústest szerint élnek, nem lehetnek
kedvesek Isten előtt, és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy
örömet okozzanak, vagyhogy tetszenek*
*Hát:„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak
erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a
gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt
haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) .
Róm. 8,9 Ti azonban nem hústest, vagyis nem húsban, hanem
Szellem szerint, vagyis Szellemben éltek,
ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a
Krisztus Szelleme, az nem az övé.
[Más
fordítás: Ha pedig valakinek a
Krisztus Szelleme nem birtoka, vagyis nem birtokolja, az nem is az Övé]*
*Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki életre kelt, a hústest nem használ semmit: a
beszédek, a (rémák): a kijelentések, amelyeket én szólok néktek, Szellem és
élet” (Ján. 6,63)
„És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és
ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1
Ján. 3,24).
Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma) személy, azaz az egó / az én
holt, illetve halandó a bűn miatt, vagyis a céltévesztés következtében. A
szellem azonban örökélet, vagyis természetfeletti élet az igazságért. Vagyis
a szellem örökéletet, természetfeletti életet ad megigazultság által*
*És
folytatódik a kijelentés: „És ti Őbenne - Krisztusban - vagytok beteljesedve vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága,
aki feje, vagyis Ura minden
fejedelemségnek, kormányzatnak
és hatalmasságnak, és hatalomnak.
És ti benne lettetek ennek a teljességnek
részesei, titeket pedig Ő tölt meg” (Kol. 2,10).
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész
teljessége testileg, azaz (szómájában): az Ő
személyében” (Kol. 2.9).
Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik és él bennetek, aki
feltámasztotta, vagyis életre keltette Jézust a halálból, a halottak közül,
ugyanaz, aki feltámasztotta és életre keltette Krisztus Jézust a halálból, a
halottak közül, megeleveníti és életre kelti a
ti halandó testeiteket (szóma)
személyeteket
is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által*
* „Mert
ha hisszük: hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az is bizonyos hogy az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a
Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14).
„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket
is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14).
„Mert ha az ő halálának hasonlatossága
szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé
szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm.
6,5).
Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, testvérek! Nem vagyunk adósok,
és nem vagyunk lekötelezve a hústestnek, hogy a hústest kívánságai szerint
éljünk a földi életben*
*Mert: „Akik
pedig Krisztuséi, a hústestet
megfeszítették indulataival, kívánságaival, szenvedélyeivel, és vágyaival együtt”
(Gal. 5,24).
Pál apostol is megvallja, hogy: „… megsanyargatom, megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, és
alávetem testemet (szóma): egész lényemet, és szolgává teszem.
Rabszolgaságba kényszerítem, leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, hirdetem
az Igét, - hogy amikor másokat versenybe hívok - magam valami módon méltatlanná
ne váljak, hogy magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. Magam valamiképpen
olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát” (1Kor. 9,27).
Ezt meg is tudjuk
tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó
emberünk Ővele megfeszíttetett, oszlopra
szegeztetett, hogy teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste. (amartias
szóma): a céltévesztett én, hogy tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában
álló, a céltévesztett test (szóma) én. Hogy ezután ne szolgáljunk, vagyis ne
legyünk rabszolgája a bűnnek, a céltévesztésnek. Mert aki így meghalt,
felszabadult a bűn alól, és megigazult, igazságossá lett, felmentést nyert a
bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL”
(Róm 6,6-7).
Róm. 8,13 Mert, ha hústest kívánata szerint éltek, meghaltok,
azaz minden bizonnyal be fog következni a halálotok. De ha a hústest
cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, vagyis kiszolgáltatjátok a
halálnak, és halálra adjátok, éltek. Mert ha a Szellemmel azt, amit a hús
művel, megölitek, élni fogtok*
*A
hústest kívánságairól, és cselekedeteiről pedig így beszél Isten Igéje: „A hústestnek cselekedetei pedig
nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság,
bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás,
féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság,
részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek,
amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten
országát” (Gal. 5,19-21).
Hát: Ne engedjétek, hogy uralkodjék a bűn a ti mulandó, és halandó testetekben (szóma) személyetekben, hogy
engedjetek néki az ő kívánságaiban, és az ő vágyainak” (Róm. 6,12.13).
Róm. 8,14 Mert mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme vezérel,
vezet, irányít, és kormányoz, azok mind Istennek fiai*
*Mert
azt mondja az Írás: „Valakik pedig
befogadák őt, lehetőséget, jogot, jogosultságot, és hatalmat ada
azoknak, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik
az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából
és ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából és vágyából, hanem Istenből születtek.” (Ján. 1,12-13)
És Pál apostol
kifejti: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma): egész lényetek a
bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a
magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent
testetekben (szóma): egész személyetekben” „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok
a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be,
Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs
szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a
Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok,
és ígéret szerint örökösök” „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte
Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy
többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (1
Kor. 6,19-20; Gal. 3,26-29; 4,6-7).
Róm. 8,15 Mert nem kaptatok rabszolgaság szellemét ismét a
félelemre, hogy félelemben
éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek, hanem a fiúságnak Szellemét
kaptátok és nyertétek
el, aki által kiáltjuk: Abbá, az-az szerelmes Atyám, vagyis: Édesapám! Apu: aminek
következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai
lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család
szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok
birtokosai lettetek*
*Mert
Isten: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad
minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint” (Eféz. 1,5).
És: „Mikor
pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól
lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy
elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5).
Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól
az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit
által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,26-27).
Így kaptuk meg a
fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten,
hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).
Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy
feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult
és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban”
(Fil. 2,15).
És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz
és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára”
(Fil. 1,10).
És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket,
feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi
Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1
Thess. 3,13).
Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot tesz, és együtt tanúskodik
a mi szellemünkkel együtt, és a mi szellemünkben, hogy Isten született
gyermekei vagyunk*
*A kijelentés így
folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez
a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz
abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján.
5,10).
Tehát: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten
elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal.
4,6).
Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek,
örököstársai pedig Krisztusnak, ha
ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg*
*Úgyhogy: „Azért
nem vagy többé rabszolga, hanem fiú;
ha pedig fiú, akkor Isten akaratából, és kegyelméből Istennek örököse is, akit maga Isten tett azzá Krisztus által, Krisztusonban” (Gal. 4,7).
Mert azt mondja
az Írás, hogy így lettünk Isten fiai:
„Valakik pedig befogadák őt, az Úr Jézust, hatalmat lehetőséget, jogot,
jogosultságot ada azoknak, vagyis
azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő
nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, vágyából;
ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, akaratából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,12-13).
Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól
az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit
által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal.
3,26-27).
Így kaptuk meg a
fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten,
hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).
De: „Lássátok
milyen nagy szeretetet adott nékünk és
tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk!
A világ azért nem ismer minket, mert nem
ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1)
És nektek, Isten
fiainak: „néktek adatott az a kegyelem a
Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,29).
„Sőt, a szerint amennyiben részetek van, vagyis részt
vehettek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva, és ujjongva
örvendezhessetek” (1Pét 4,13).
Róm. 8,18 Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban
megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.
[Más
fordítás: Úgy számítom ugyanis,
hogy a mostani idő, vagyis ennek az
életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a
dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]*
*Hiszen: „… a
mi mostani, pillanatnyi könnyűsúlyú,
és könnyen elviselhető, jelentéktelen szenvedésünk,
nyomorúságunk, szorongattatásunk,
gyötrésünk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, szorongásunk igen-igen
nagy, minden mértéket meghaladó, örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét
szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra” (2 Kor. 4,17).
„Akiket Isten
hatalma őriz egy helyőrséggel, és megvéd hit, hitvallás, és hűség által az
üdvösségre, megmenekülésre, amely készen vár, hogy az utolsó időben
nyilvánvalóvá legyen, lelepleződjék. Amelyben örvendeztek, ugráltok az örömtől,
és ujjongtok, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle
kísértések, a gonoszság megtapasztalása által, sokféle, és sokrétű kísértés
miatt” (1Pét 1:5-6).
Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és
ne ütközzetek meg attól a tűztől, amely kísértés, ingerlés, provokáció végett
támadt köztetek, amelyen kell átjutnotok, mintha valami rémületes, idegen,
szokatlan dolog történnék és fordulna elő veletek” (1Pét 4:12).
Sőt: „Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak,
szidalmat kaptok, ócsárolnak titeket. Mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek
és az Istennek Szelleme, Akit amazok káromolnak, becsmérelnek, és
tiszteletlenül beszélnek Róla, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:14).
„A mindenfajta
kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére, és dicsőségébe hívott el
minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, vagyis
rövid szenvedésetek után ő maga tegyen, - és fog tenni – tökéletesekké,
alkalmassá, erősekké, szilárdakká. Ő megerősít, támogat, megszilárdít szellemi
ismeretekben és hatalomban, és
állhatatosakká tesz, és megalapoz.”
(1Pét 5:10).
Ezért: „Teljes, és nagy örömnek tartsátok testvéreim, ha
sokféle kísértésbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által” (Jak. 1,2).
Róm. 8,19 Mert a teremtett világ, vagyis a teremtmények, és az egész természet
sóvárogva, epedő sóvársággal, feszülten várja az Isten fiainak megjelenését, megnyilvánulását, kijelentését,
kinyilatkozását*
*Mert
bár már: „… most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy
mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő
hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).
Az egész
teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti – a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot,
és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát
eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak
sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr
ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai
gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma
dicsőség lészen” (Ésa. 65,25;
11,9-10).
Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság, mulandóság, üresség,
haszontalanság, sikertelenség alá vettetett, és minden teremtmény
mulandóságnak van alávetve. Nem önként, nem önszántából, készségesen, és szabad
akaratból, hanem azért, és az által, aki az alá vetette*
*És
hogy ki helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz
bizonyságot Isten Igéje: „A
kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett
vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek
egyetlen fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak
gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette
van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is
érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok
meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a
ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És
látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és csábítja
a szemet, és kivánatos az a fa a bölcsességért, mert okossá tesz: szakaszta azért annak gyümölcséből, és
evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).
És az Úr
kijelenti az engedetlenség következményét, azt mondva: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és
ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld
átkozott, mert átkot hoztál, és átok
alá helyeződött a föld miattad.
Fáradsággal élsz belőle egész életedben! Tövist és bogáncskórót terem tenéked;
s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a
földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!”
(1 Móz. 3,17-19).
A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés
arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az embernek
minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek
mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza
arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul,
körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a
tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók,
újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az
ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt,
ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a
nap alatt” (Préd. 1,3-9).
Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk
ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük
hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk”
(Zsolt. 90,10).
Róm. 8,21 Azzal a nekünk adott reménységgel, hittel és
bizalommal,
hogy maga a teremtett világ is megszabadul, vagyis hogy a teremtett
világot is fel fogja szabadítani a romlandóság rabszolgaságától. Azaz a
mulandóság szolgai állapotából az Isten fiai dicsőségének szabadságára és hogy a teremtett világ is átjut az
Isten fiainak dicsőséges szabadságába*
*Péter
apostol megvallása: „De új
eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13).
Isten ígérete: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem
is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs.
65,17).
János apostol
látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld
elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel.
21,1).
Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ, vagyis a teremtmények,
és az egész természet együtt, azaz: egyetemben fohászkodik, sóhajtozik,
nyög, nyöszörög és vajúdik, a szülés fájdalmaiban kínlódik mind idáig,
vagyis egészen mostanáig*
*A
prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése, és gonosszá
válása mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még a föld, meddig marad
száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer.
12,4).
Róm. 8,23 Sőt, nemcsak ez a világ, hanem maguk a Szellem
zsengéjének, azaz kezdetének
birtokosai, akik mint a Szellem teljességéből az első részlet, mi magunk is,
akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét, fohászkodunk, sóhajtozunk, és
nyögünk magunkban, azaz bensőnkben, a szellemünkben. Várván a fiúságot, azaz
egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba,
kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre. A mi testünknek megváltását,
azaz a holttestünkből való, váltság általi megszabadítást*
*Az
apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít
meg? Ki vált meg, ki fog kiragadni engem e halálnak testéből, azaz (szómából
): holttestből? „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a
Krisztus Jézuson keresztül” (Róm.
7,24-25).
„Azért
is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha
ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk,
megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni
rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).
„Mert e romlandó testnek, e mulandóság állapotában lévőnek , romolhatatlanságba kell öltöznie,
és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor.
15,53).
„Mert a mi
országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos, lealacsonyított, megalázott testünket (szóma):
személyünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, azaz személyéhez
amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)
„Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a
Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor.
1,22).
„Aki záloga, foglalója, a mi örökségünknek s
feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének
magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének
dicséretére”(Eféz. 1,14).
Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg, vagyis megváltásunk
még reménybeli, ugyanis megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem
kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel
együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső
emberünk. A reménység pedig, ha láttatik, nem
reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Hiszen: Az a remény,
amit már teljesedni látunk, többé nem remény?
Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással,
állhatatosan,
és békességes tűréssel, örömteli, és reményteljes türelemmel, de
sóvárogva várjuk*
*És hogy mire
várunk, arról így szól a Szent Szellem: „arra az el
nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van
fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4)
A türelmes
várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól
az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24)
Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7).
Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van
segítségére siet a mi erőtlenségünknek, a mi szellemi gyengeségünkben. Mert azt,
amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; És hogy mit imádkozzunk, és hogy
azt hogyan kell helyesen tennünk,
nem tudjuk, de maga a Szellem esedezik, és jár közben miérettünk
kimondhatatlan, [összefüggéstelen, nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel,
és fohászkodásokkal, vagyis
szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal*
*Ezért
az apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Minden imádságotokban és
könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)
Ézsaiás prófétán
keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a nyelveken szólás oka és
eredménye: „Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Az Úr,
mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és
ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat
megtartóztatám: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok!
Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A
folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat
olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A
sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ésa. 42,12-16).
Róm. 8,27 És Ő, aki pedig a szíveket vizsgálja, fürkészi, kutatja,
tudja mi a Szellem gondolata, hogy mit kíván, és mire irányul a Szellem
elgondolása, törekvése, mert Isten tetszése, és
akarata szerint, Istenhez igazodva esedezik. Közben járva, és könyörögve emel
szót a szentekért*
*A
próféták mind a szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki Ő:
„… az igaz Isten vizsgálja
meg a szíveket és veséket” (Zsolt.
7,10).
Ő a: „…
Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20).
És hogy ki Ő: „… Ezt
mondja az Isten Fia,… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel.
2,18.23)
És Ő Jahve: „Én,
az Úr (Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket
vizsgálom…” (Jer. 17,10).
Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik* minden javukra van, minden javukra válik,
javukra szolgál. Minden összedolgozik, együttmunkál, és összejátszik, minden körülmény,
esemény, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.
[Más
fordítás: és mint akik az ő
végzése értelmében és az Ő elhatározása szerint arra hivatottak, hogy szentek legyenek]**
*Szeretik (agapaó): Ez azt
jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni,
teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele.
**Azoknak: „Akik ki vannak
választva az Atya Isten eleve elrendelése, előzetes
elhatározása szerint, a Szellem megszentelésében, vagyis a Szellem megszentelő
munkája, azaz Isten céljaira való elkülönítése által engedelmességre, figyelmes hallgatásra, vagyis
szolgálatkészségre, és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…”
(1 Pét. 1,2).
Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert, akiket öröktől fogva
tudott, kiválasztott, és felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől előre
különválasztotta. Hogy azok az ő Fia ábrázatához, az Ő képéhez hasonlatosak
legyenek, vagyis: Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot
viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált. Hogy ő legyen az
elsőszülött, a legelőször
előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya sok
atyafi, vagyis testvér között*
*Az
idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül
mindeneket: „Eleve
elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő
akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve
elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának
tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11)
Mert az Úr
Jézusban jött el maga az Isten: „Mert benne lakik az istenség egész
teljessége testileg”„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)
És Ő az: „Ki
elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, (szóma): halott
énünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas
munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21)
„És amiképpen
hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,49).
„Ez felel meg
örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11).
És az eleve
kiválasztásra itt adja meg a választ Isten: „Aki eleve el volt ugyan rendelve,
és ki volt választva, a világ
megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1 Pét. 1,20).
Róm. 8,30 Akiket pedig eleve vagyis előre elrendelt,
elválasztott, különválasztott, azokat el is hívta. És akiket elhívott, azokat
meg is igazította, vagyis megigazulttá tette. Akiket pedig megigazított, azaz
megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette*
*És
tette ezt azért: „… hogy
megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve
elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a
pogányok közül is” (Róm. 9,23-24).
Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? És mire következtethetünk
ebből? Ha az Isten velünk, értünk, és mellettünk van, kicsoda lehet, és mit
tehet ellenünk*
*Megvallhatom,
ha az ellenség támad: „Meghátrálnak
majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van”
(Zsolt. 56,10).
Ha emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit
árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én
gyűlölőimre” (Zsolt. 118,6-7).
Hiszen: „…Ő
mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”. Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr,
nem félek, ember mit árthat nekem?”
(Zsid. 13,5-6).
Hiába szövik
terveiket: „Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak,
úgysem sikerül, mert velünk az Isten!” (Ézs.
8,10).
Ha csüggednék,
Isten újra és újra megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én veled vagyok, ne
csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes
jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek
téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed őket,
és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged
háborgatnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt
mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs. 41,10-13).
Róm. 8,32 Aki az Ő saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért
odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi módon ne ajándékozna vele, és miért ne adna ingyen, kegyelemből az
ö Fiával együtt mindent minékünk*
*Ugyanis: „Az
Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét, és isteni természetét abban
mutatta meg, és azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök,
vagyis céltévesztettek voltunk, Krisztus már akkor meghalt érettünk” (Róm. 5,8).
„Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő
egyszülött, az Ő egyetlen Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, vagyis a Fiúban, el ne
vesszen, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen, örök, azaz
természetfeletti életet birtokoljon” (Ján.
3,16).
Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki
megigazít, aki a megigazulást adta?*
*A
Szent Szellem már előre kijelenti a vádló - a sátán - bukását: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel
énvelem? Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten
megsegít engem, kicsoda ítélne el engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha
megavulnak, moly emészti meg őket” (Ésa.
50,8-9).
De nem is vádolhatja már a szenteket, mert
János apostolon keresztül jön a kijelentés: „Hallottam, hogy egy hatalmas
hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a
királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink
vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. És ők legyőzték
azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket
nem kímélték mind halálig”. (Jel. 12,10-11).
Róm. 8,34 Kicsoda az, aki elítél? Talán
Krisztus Jézus? Az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki életre is kelt,
aki az Isten jobbján van, aki esedezik is és közbenjár érettünk*
*Hiszen:
„Ő Isten dicsőségének a
kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget,
aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3).
„Ezért
üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő
mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid.
7,25).
„Mert nem
kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem
magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid.
9,24).
Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt vagy kicsoda választ el minket a
Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás,
szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás,
vagy szorongattatás? Vagy szükség, szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet, kín,
gyötrelem, ínség, vagy üldözés? Vagy éhség, - éhínség - vagy
mezítelenség, vagy veszedelem, vagy
életveszély, vagy fegyver, kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom?
Róm. 8,36 A mint meg van írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk és
öldököltetünk minden napon. Olybá tekintenek, és annyira becsülnek, mint vágó
juhokat.
[Más
fordítás: Minket minden nap miattad visznek és juttatnak halálba, és
olyanok vagyunk, mint a leölésre szánt juhok]*
*Beteljesült
a Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és
szétszórtál a népek közé” (Zsolt. 44,12).
„Miattad
gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23).
És az apostol
megvallása: „Mert úgy gondolom, hogy Isten minket apostolokat, utolsókul
állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak,
az angyaloknak és az embereknek” (1Kor.
4,9).
„Mindenütt
szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk
kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem
veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben, azaz személyünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá
legyen testünkben, azaz a húsunkban)”
(2Kor. 4,8-12).
„Naponként a
halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való
dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (1Kor. 15,31).
Róm. 8,37 De mindezekben, és mindezekkel szemben győzteseknél
is többek vagyunk, és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges,
fölényes győzelmet aratunk Őáltala, aki minket szeretett*
*A mi
győzelmünk Istentől van: „De
hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57).
És mindazok
győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami
Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a
világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy
Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).
Az Úr Jézus így
bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom
nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, és
szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, szorongásban
lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ
legyőzve áll alattam” (Jn.
16,33).
Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, és biztos vagyok benne hogy
sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál, vagyis a hústest
halála, sem élet, azaz a természeti - biológiai - vagyis a hústestben való
élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek,
vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi,
részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem
csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a
jelenlevő dolgok, sem következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni,
amik elkerülhetetlenül meg fognak történni,
Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, vagyis sem magasságban sem
mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a
kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában
történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az
Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk
Jézus Krisztusban*
*Nincs
semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban
jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár
világ, vagyis a teremtett világ,
azaz: az angyalok és emberek együtt. Akár élet vagyis a fizikai, vagy biológiai
élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, azaz eljövendők,
bekövetkezendők, minden a tiétek.
Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).
Az emberi tervekről, elhatározásokról
„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul
meg”
(Péld. 19:21).
Ki a Teremtő?
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett
vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élőlénnyé”
(1Móz. 2:7)
A Szent Szellem bizonyságtétele az Úr Jézusról:
„A mindenség Ő általa teremtetett,
rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála nélkül, Tőle
különválasztva semmi sem lett,
ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle”
(Ján. 1,3)
A Biblia felemel minket Istenhez, aki adta azt.
„Az én lábamnak
szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsolt.119,105).
Háromezer éve tartja a
vezető helyét, mint a világ legolvasottabb könyve. Titka, hogy nem csak tudást közöl,
vagy irodalmi élményt nyújt, hanem átformálja az olvasóit. Az olyan embernél,
akinek szétesik a Bibliája a gyakori olvasástól, nem kell tartani attól, hogy
szétesik az élete. A nyitott Biblia ajtót nyit a mennyre.
Reinhard Bonnke
2016. október 3.
Római levél 7. fejezet. A megigazultak és a törvény. (REVIDEÁLT)
Róm. 7,1 Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek-e atyámfiai,
testvéreim, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény csak annyi ideig
uralkodik, csak addig van hatalma az emberen, amíg él?
Róm. 7,2 Mert a férjes asszony, míg él a férj, a férfi* ehhez van
kötve, vele van összekapcsolva törvény szerint. Hiszen a férj hatalma alatt
élő, férfinek
alávetett nőt is a törvény
csak az élő férjhez köti. De ha meghal a férj, felszabadul, vagyis feloldoztatott az asszony** a férj törvénye alól.
*Férfi (ánér):
jelenti az érettkoru embert is, ellentétben a gyermekkel.
**Asszony (güné): az asszony szó többnyire
szellemi tekintetben a női jellemet és modort jelöli, de jelenti a nőnemű
emberi lényt is. És jelenti a gyülekezetben élő, kíváncsiskodó embert is.
Róm. 7,3 Azért tehát az ő férjének életében házasságtörőnek
mondatik, ha más férfihoz megy, ha
azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, vagyis megszabadul a
törvényes kötöttségtől, úgy hogy nem lesz házasságtörő, ha más férfihoz megy*
*Az Úr Jézus kijelentése a házasságról, és a házasság szereplőiről: „Mondom pedig
néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, és
aki elválik feleségétől, hanemha paráznaság miatt, - vagyis kivéve, ha az
asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el, - és mást vesz el
feleségül, az maga is házasságtörést követ el. És aki elbocsátottat vesz el,
vagyis elvált nővel köt házasságot az maga is házasságtörővé lesz”
(Mát. 19,9).
Márk
is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Onnan pedig felkelvén és
elindulva, Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét
sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. És a
farizeusok is hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét
elbocsátani, kísértvén őt. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek
Mózes? Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy váló levelet írjunk, és
elváljunk. És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége, azaz a szellemi érzékelés hiánya, szegényes
volta miatt írta néktek ezt a parancsolatot; De a teremtés
kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja
az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek ketten
egy testté! Azért ők többé már nem két, hanem egy hústest. Annakokáért amit az
Isten egybe szerkesztett, és egybekötött, ember el ne válassza. És odahaza az ő
tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. Ő pedig monda nékik: Aki
elbocsátja feleségét és mást vesz el feleségül, házasságtörést követ el az
ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, máshoz megy
férjhez, szintén házasságtörést követ el” (Márk.
10,1-12).
A
kijelentés fontossága miatt újra és újra megismétli az Úr: „Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja, és elküldi feleségét,
és elválik feleségétől, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom
néktek: Valaki elbocsátja feleségét, és aki elválik a feleségétől, paráznaság
okán kívül, a házasságtörés esetét kivéve, házasságtörővé teszi azt, mert okot
ad neki a házasságtörésre. És aki elbocsátott asszonyt vészen el feleségül, és
összeházasodik vele, az is házasságot tör” (Mát. 5,31-32)
Az
Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak,
házasságban élnek, akiknek van házastársuk, hagyom és parancsolom, rendelem, és
utasítást adok, de nem én, hanem az Úr, hogy az asszony, vagyis a feleség
férjétől nehogy elváljék. A feleség ne hagyja el férjét. Hogyha pedig elválik is, vagy ha mégis elhagyná. maradjon házasság
nélkül, vagy béküljön meg, rendezze el a nézeteltérést férjével. És a férj se
bocsássa el a feleségét, és nehogy elhagyja” (1 Kor. 7,10-11).
És megismétli az apostol: „Az asszonyt törvény köti, azaz le van kötve, össze van kapcsolva míg
férje él, de ha férje meghal, vagyis elalszik, felszabadul, és szabadon férjhez
mehet, akihez akar, de csak az Úrban. De boldogabb, ha úgy vagyis ha ilyen állapotban
marad, az én véleményem az én értelmem szerint, pedig hiszem, hogy bennem is
Istennek Szelleme van, én is az Isten Szellemének birtokában vagyok” (1
Kor. 7,39-40).
Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben, és legyen
megbecsült mindenki előtt a házasság,
és a szeplőtelen házaságy. És a házasélet
legyen tiszta. A paráznákat pedig és a házasságrontókat, a házasságtörőket
megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).
„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja
annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent,
akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot
kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek
ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm, és megvetem azt, aki elválik
feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak, és gonoszság tapad
ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (Malak. 2,14-16).
Mert
aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt
kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet
nélkül valókhoz…” (Péld. 2,17-19).
Mert
Isten kezdettől így: „Teremté … az embert
a maga képmására, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket”
(1
Móz. 1,27)
„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő
anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté” (1 Móz. 2,24).
Róm. 7,4 Azért atyámfiai, testvéreim, ti is meghaltatok a
törvénynek, vagyis a törvény számára a Krisztus teste (szóma) = személye, lényege, ereje által, hogy legyetek máséi: azé / vagyis hogy ahhoz tartozzatok
Krisztus testében (szómájában): személyében / aki a halálból feltámasztatott, és
életre kelt, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek*
*Pál apostol megvallása, és
tanítása: „Mert én a törvény által meghaltam a
törvénynek, hogy Istennek éljek.
[Más fordítás: Mert engem a törvényen keresztül ölt meg
a törvény, hogy Istentől legyen az életem].
Krisztussal együtt megfeszíttettem, azaz oszlopra
szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet
pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett
engem és önmagát adta, és feláldozta
érettem” (Gal. 2,19-20).
Újra és
újra arra tanít az Úr, hogy: „Ezért tehát ti
is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a
Krisztus Jézusban” „Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a
törvény, hanem a kegyelem alatt / Isten
öröme és jótéteménye, felmentése,
uralma alatt éltek” (Róm. 6,11.14).
„… mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki
meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak
éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor. 5,14-15).
Mert
Krisztus az: „Aki adta, és feláldozta
önmagát a mi bűneinkért, azaz céltévesztésünkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen,
kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz, nyomorúságos, nehéz, szűkös,
tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges, züllött világból, a jelen
világ gonoszságából, ebből a gonosz korszakból / létkorból az Istennek és a
mi Atyánknak akarata, elhatározása, rendelése szerint” (Gal. 1,4).
„hogy
többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt.
4,2).
Róm. 7,5 Mert mikor a hústestben voltunk, és a hústest szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi
tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak.
[Más
fordítás: Mert
mikor a hústest szerint éltünk, a törvény által szított, és fölébresztett
bűnös szenvedélyek, és az emiatti fájdalommal járó érzelmek működtek, hatottak,
és dolgoztak testrészeinkben, amelynek velejárói: baj, csapás, szenvedés, hogy
gyümölcsöt érleljenek a halálnak]*
*És folytatódik a
kijelentés: „Micsoda gyümölcsét vettétek? Micsoda gyümölcsöt termett ez akkor azoknak,
amiket most szégyenletek? Mert azoknak az eredménye, a
vége halál” (Róm. 6,21).
„Mert, ha a
hústest kívánata szerint éltek, meghaltok. Mert minden bizonnyal be fog
következni a halálotok, de ha a hústest cselekedeteit a Szellem által
megöldöklitek, halálra juttatjátok, vagyis a halálba viszitek, éltek.
(Más
fordítás: De ha a Szellemmel azt, amit a hús
művel, megölitek, élni fogtok)” (Róm. 8,13).
Ezért: „Mondom pedig, és intelek
titeket, hogy Szellem szerint járjatok, és
éljetek, és a hústestnek kívánságát, vágyait, szenvedélyét ne
teljesítsétek, és véghez ne vigyétek.
(Más
fordítás: Ezért azt javaslom, engedjétek, hogy
a Szent Szellem irányítsa a viselkedéseteket. Akkor bűnös természetetek
kívánságai nem fognak érvényesülni).
Mert a test, a hús kívánsága a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a hústest ellen, vagyis a Szellem kívánsága a húsé
ellen fordít titeket. Ezek pedig egymással ellenkeznek, és viaskodnak, hogy ne
azokat cselekedjétek, amiket szeretnétek, és akartok.
(Más fordítás: Mert a bűnös
természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent Szellem pedig a bűnös
természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak egymással. Ebből
következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek. Mert a hústest arra vágyik, ami a
Szellem ellenére van, a Szellem pedig, ami a hústest ellenére van. Mert ezek
egymással ellenkeznek, és ellentétben állnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket
akartok)” (Gal. 5,16-17).
„Mert a hústest szerint
élők, a húshoz igazodók, a hústest dolgaira gondolnak. A hús dolgain jár az
eszük, a hústest dolgaira összpontosítanak. A Szellem szerint valók pedig a
Szellem dolgaira, vagyis a
Szellemhez igazodók a Szellem dolgaival törődnek.
(Más fordítás: A
hústesti ember bizony hústestiekre vágyik, törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a
hús dolgai, ügyei, vágyai, a szellemi ember
ellenben szellemiekre törekszik).
Mert a hústestnek gondolata, kívánsága,
törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, észjárása halálra
visz, halálra vezet. A Szellem gondolata, vágyódása, törekvése, okossága,
bölcsessége, gondolatvilága, észjárása pedig élet és békesség.
[Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent,
de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent].
Mert a hústest gondolata, bölcsessége,
törekvése, észjárása, gondolatvilága, vágya, ellenségeskedés és ellenszegülés
Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, nem veti alá
magát, mert nem is teheti, sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van.
(Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést
jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet).
Akik pedig hústestben vannak, és hústest szerint élnek, nem lehetnek
kedvesek Isten előtt, Istennek nem
tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, hogy tetszenek” (Róm. 8,5-8).
Az embernek kell eldöntenie,
hogy melyik utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne
tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt
fogja aratni is: mert aki a hústestének vet, az a hústestből arat majd
pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).
Mert: „Senki sem szolgálhat két
úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és ellenszenvet
érez iránta, és a másikat szereti, teljesen
odaszánja magát. Vagy az egyikhez ragaszkodik, és tiszteli, és a másikat
megveti, megutálja, lenézi, lekicsinyli…” (Mát.
6,24).
És folytatódik a
figyelmeztetés: „Ne engedjétek, hogy uralkodjék… a bűn a ti
halandó, és mulandó testetekben,
vagyis (Szómátokban): azaz
személyetekben, ami ki van téve a halálnak, hogy engedjetek néki az ő
kívánságaiban, és vágyaiban” (Róm. 6,12).
Pál apostol példát ad a testi
vágyak elleni harcról: „...
megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet, a (szómámat) = énemet, egómat,
hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27).
Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a
paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a
kapzsiságot, ami bálványimádás.” (Kol.
3,5)
Péter apostol is felhívja a
hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek
titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a hústesti vágyaktól, amelyek az életünk ellen
harcolnak” (1Pt. 2,11).
Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve,
hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld
utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék
rajtam!” (Zsolt. 119,133).
Róm. 7,6 Most pedig felszabadultunk, mentesültünk,
feloldoztattunk, megszabadultunk a törvénytől, vagyis a törvény hatálya alól,
minekutána meghaltunk arra nézve, vagyis a törvény számára, amely által lekötve
tartattunk, és ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában, újszerűségében,
és új voltában, és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem
az Írás elavult régi betűvilágában*
*Pál apostol
megvallása / követésül minden igehirdető / számára arról, hogy Isten tesz
alkalmassá a Szellem szerinti szolgálatra:
„Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy
bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő
tett alkalmassá minket arra, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem betűé,
hanem Szellemé, mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít” (2 Kor.
3,5-6)
De ez a szolgálat: „ … nem
azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Róm.
9,16).
Róm. 7,7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn, azaz céltévesztés
-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által;
mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, és a vágyat, és a mohó kívánást sem
ismerném, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd*
*Mert a törvény így
szól: „Ne
kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se
szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te
felebarátodé” (2 Móz. 20,170).
Az apostol levonja a
következtetést: „Annakokáért a törvénynek
cselekedeteiből, vagyis olyan
tettekből, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hústest sem igazul meg Őelőtte, azaz Isten előtt: mert a bűn ismerete, és felismerése a törvény által vagyon” (Róm. 3,20).
Róm. 7,8 De a tiltó] parancsolat által a bűn, azaz a cél elvétése alkalmat vett, ösztönzést,
indíttatást, lökést, ugródeszkát, támaszpontot kapott és nemzett, és
fölébresztett, felszított, felkeltett, kimunkált bennem minden gonosz
kívánságot, és mohó kívánást, és
megismerkedtem a bűnnel = elkövettem a bűnt. Mert
ugyanis törvény nélkül holt a bűn, azaz a céltévesztés*
*Mert a kívánság
pedig – ha gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn
pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak. 1,15).
Róm. 7,9 Én pedig éltem régen, vagyis egykor a természeti,
fizikai, biológiai életet a törvény nélkül: de ama parancsolatnak
eljövetelével, megérkezésével felelevenedett, föléledt, életre kelt a bűn, azaz
a céltévesztés.
Róm. 7,10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, és kitűnt, hogy
az a parancsolat, mely életre való, amelynek életet kellett volna adnia, nékem
halálomra van. Mert számomra halálhozónak bizonyult, és a halálba vitt*
*Mert: „A törvény …nincs hitből, hanem amely ember
cselekszi azokat, élni fog azok által” (Gal. 3,12).
Hiszen az Úr parancsa így hangzott: „Őrizzétek, és
tartsátok meg azért az én rendeleteimet, döntéseimet és az én végzéseimet,
amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)
Mert aki: „Az én parancsolatimban jár és rendelkezéseim szerint él, és
törvényeimet megőrzi, és megtartja és hűségesen teljesíti, hogy igazságot
cselekedjék; ez az igaz, ő élvén él, ezt mondja az Úr Isten, az én Uram, az ÚR” (Ezék. 18,9).
És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való a törvényből
eredő igazságról, azaz megigazulásról azt írja, hogy aki azokat megtartja,
betölti, teljesíti, megteszi él azok
által” (Róm. 10,5)
Róm. 7,11 Mert a bűn alkalmat vévén, ösztönzést, ugródeszkát,
indíttatást kapott a parancsolattól; / ugyanis
a bűn a tilalommal kapta vonzóerejét /
és kiinduló / tám / pontot talált ama parancsolat által,
és végképp megcsalt, tévútra vezetett, és elcsábított engem, és megölt általa.
Róm. 7,12 Azért ám a törvény természetesen szent, és a
parancsolat szent, igaz, és igazságos és jó*
*Az apostol
megvallása a törvényről: „Mi azonban
tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is,
hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek,
a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és
anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a
hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az
egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium,
amely énrám bízatott” (1
Tim. 1,8-11).
Róm. 7,13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt
inkább a bűn, azaz a céltévesztés az, hogy megtessék, megmutatkozzék, és kitűnjék
a bűn, azaz a céltévesztés mivolta, mely a jó által nékem halált szerez,
halált munkál, és valósít meg. Hogy felette igen bűnös legyen a bűn, azaz a céltévesztés a parancsolat által. Így a bűn a
parancs által mutatta meg igazi céltévesztő jellegét, és fokozott erejű bűnné
lesz*
*Ugyanis: „A halál fullánkja, tövise pedig a bűn, azaz a céltévesztés; a bűn, azaz a céltévesztés
hatóereje, és hatalma pedig a törvény”
(1 Kor. 15,56).
A törvény pedig azért adatott, hogy a sátántól
visszaforduljon az ember Krisztus – vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény a valóságban haragot nemz, haragot szül, munkál, eredményez, ahol pedig nincsen
törvény, ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen. Ott nem lehet áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15).
„A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Távol legyen! Semmiképpen
sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, és életet
adni, valóban a törvényből volna az igazság, a törvény alapján volna a
megigazulás. De az Írás mindent, és mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az
ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusban vetett hit alapján
adassék a hívőknek, azoknak, akik hisznek. Minekelőtte pedig eljött a hit,
törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
Ekként a törvény Krisztusra vezérlő nevelőnkké, és mesterünkké lett, hogy
hitből, vagyis hit által igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem
vagyunk többé a vezérlő mester alatt, nem vagyunk a nevelőnek alávetve” (Gal. 3,21-25).
„Mert a bűn, vagyis a cél elvétésének zsoldja, a bér, amellyel a bűn fizet halál. Az Isten kegyelmi ajándéka, a Szent Szellem pedig örök élet, vagyis
a természetfeletti élet a mi Urunk
Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).
Róm. 7,14 Mert tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi; de én hústesti vagyok, a
bűn alá rekesztve, eladva rabszolgának a bűn alá*
*Hogy Isten
kegyelme kiáradhasson kivétel nélkül minden emberre: „… az Írás mindenkit bűn,
vagyis céltévesztés alá rekesztett, és összezárt azért, hogy az
ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22).
És folytatják az apostolok: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, és hitetlenség, csökönyös és lázadó
makacsság alá rekesztett, mindnyájukat
a hitetlenségbe hagyta merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken,
vagyi mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön, irgalmazzon, irgalmasságot
gyakoroljon” (Róm. 11,32)
Az engedetlenség
alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem!
Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan
engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)
Isten azonban –
aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen
Őbenne az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert a
sátán hatalma alatt maradt, mivelhogy
nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)
„az ítélet pedig az, hogy e világ
fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján.
16,11)
„Most megy végbe az ítélet e világ felett; mert
most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján.
12,31).
Róm. 7,15 Mert hiszen amit cselekszem, nem ismerem: nem
szeretem, és magam sem értem. Mert gyakorlatilag nem azt művelem, s nem azt
hajtom végre, amit akarok, vagy amit tervezek és
szándékozok tenni, hanem a rosszat, amit gyűlölök, utálok,
amitől undorodom, ami iránt ellenszenvet érzek, azt
cselekszem, és azt teszem meg*
*És hogy miért, arról Dávid
így prófétál: „Ímé én
vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” (Zsolt. 51,7).
És az Úr
Jézus jelenti ki Dávid megvallásának értelmét: „Ami hústesttől született, test az, vagyis ami hústestből van nemzve, amit hústest hoz létre, hústest az; és ami
Szent Szellemtől született,
Szent Szellemből jön létre, szellem az” (Ján. 3,6).
Mert a hústest a bűn teste, amelynek
természete is bűnös: „Mert a bűnös természet a Szent Szellem ellen támad, a Szent
Szellem pedig a bűnös természetünk ellen. Ezek tehát állandó harcban állnak
egymással. Ebből következik, hogy nem azt teszitek, amit szeretnétek. Mert a hústest arra vágyik, ami a
Szellem ellenére van, a Szellem pedig ami a hústest ellenére van. Mert ezek
egymással ellenkeznek, ellentétben állnak, hogy ne azokat tegyétek, amiket
akartok” (Gal. 5,17).
De Isten megáoldotta ezt a problémát:
„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről
tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a
hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván,
elküldve bűn, azaz a céltévesztés hústestének
hasonlatosságában, hasonmásában és a bűnért, a céltévesztés miatt, elítélte a bűnt, azaz a céltévesztést a hústestben, vagyis, hogy elítélje a
hústestben levő bűnt, a céltévesztést”
(Róm. 8,3).
Róm. 7,16 Ha pedig azt cselekszem, azt teszem, és művelem, amit nem
akarok, megegyezem, és egyetértek a törvénnyel, és elismerem róla, hogy jó.
Róm. 7,17 Most azért valójában már nem is én cselekszem és
művelem azt, hanem a bennem lakozó, és bennem, az egómban / énemben otthonra lelt bűn vagyis céltévesztés.
Róm. 7,18 Mert tudom ugyanis, hogy nem lakik én bennem, azaz a
hústestemben semmi jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem
találom. Mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem
vagyok képes*
*Ennek oka az, hogy az első ember a sátán szavát, és
ezzel a sátán természetét fogadta be: „És látá az Úr, hogy megsokasult és mennyire elhatalmasodott az ember
gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása és minden
szándéka és gondolata szüntelen csak
gonosz” (1 Móz. 6,5).
És hogy: „… az
ember szívének gondolatja és szándéka gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1
Móz. 8,21).
És az Úr Jézus kijelenti, hogy a szív, vagyis az ember
bensőjének gonosz volta mit eredményez: „Mert
a szívből, vagyis a bensőtökből
származnak, és erednek és törnek elő a gonosz gondolatok és gonosz
fontolgatások, és szándékok; a gonosz tervek, és rossz gondolatok,
gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, vagyis szexuális bűnök.
Tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek, lopások,
hamis tanúbizonyságok, és hamis tanúskodás, káromlások, az istenkáromlások; és
a gonosz beszédek mások ellen; a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés, és
szitkozódás” (Mát. 15,19).
Ezt ismerve vallja meg az Úrnak Dávid: „Lásd,
én bűnben, vagyis céltévesztésben, és
ezért törvénynélküli állapotban születtem, anyám vétekben, vagyis a
céltévesztés miatt törvénynélküli állapotban fogant engem” (Zsolt. 51,7).
Erre csak egy megoldás van, és ezt az Úr Jézus így
jelenti ki: „Szükség néktek újonnan, vagyis felülről születnetek, fentről kell származnotok. Mert ami hústesttől született, hústest az,
vagyis ami hústestből van nemzve, amit hústest hoz létre, hústest az. És ami
Szent Szellemtől született,
Szent Szellemből jön létre, szellem az” (Ján. 3,7.6).
Róm. 7,19 Mert nem a jót cselekszem, és nem azt teszem, melyet
akarok; hanem a gonoszt, a rosszat, károst, ártalmast cselekszem, és azt hajtom végre folyamatosan, és
azt valósítom meg, melyet nem akarok*
*Ha pedig ez így
van: „Akkor pedig már nem is én teszem
azt, hanem a bennem lakó bűn, vagyis a céltévesztés” (Róm. 7,17).
Róm. 7,20 Ha pedig én azt cselekszem, azt teszem, és művelem, amit nem
akarok, nem is én művelem, munkálom, és viszem véghez már azt, hanem a bennem
lakozó bűn, vagyis a céltévesztés.
Róm. 7,21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom
cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn, a rossz, káros, ártalmas megvan bennem.
[Más
fordítás: Magamra nézve tehát azt találom
törvénynek, hogy a bűn hozzám van ragadva, mert bár a jót szeretném tenni,
mégis a rossz, a gonosz, káros, ártalmas áll közel hozzám, és van a kezem ügyében; és a rosszra vagyok készen.
Róm. 7,22 Mert gyönyörködöm, és gyönyörűségemet és örömömet
lelem az Isten törvényében a belső ember szerint.
Róm. 7,23 De látok, és érzek, és észlelek egy másik, egy
ellenkező törvényt az én tagjaimban szómám: személyem, az énem egy-egy funkciót végző részében,
mely ellenkezik, és küzd, hadakozik, harcol, és hadban áll a szellemem értelmének törvényével. És engem rabul,
vagyis foglyul ád a bűn, azaz a céltévesztés törvényének, mely van az én
tagjaimban, vagyis az énem egy-egy funkciót végző részében, és amely a bűn, vagyis
a céltévesztés törvényébe zárva, fogolyként vezet*
*Az apostol a
továbbiakban így figyelmezteti a hívőket:
„Mert a hústest a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással
ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal. 5,17).
Hiszen: „Honnan vannak
viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok
okozzák-e ezeket?” (Jak. 4,1).
Ezért mondja az apostol,
hogy: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket,
tartóztassátok meg magatokat a hústesti kívánságoktól, amelyek az életetek ellen vitézkednek” (1
Pét. 2,11).
Róm. 7,24 Óh én nyomorult, szegény, szerencsétlen, szenvedő ember! Kicsoda szabadít meg, ki fog
kiragadni engem e halál-testből? Ebből
a halálra ítélt testből szóma thanatosz = halott személyből, ebből a testből,
amely a halálé;
[Más fordítás: Ki
szabadít, ki ment meg engem ebből a holttestből]?
Róm. 7,25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Azért jóllehet én magam a szellemem értelmével az Isten törvényének, de a hústestemmel a bűn törvényének
szolgálok.
[Más
fordítás: Az
Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül.
Következőleg én, mikor szellemi értelmem indít, Isten törvényének teljesítek
rabszolgálatot, de amikor hústestem indít, a bűn, vagyis a céltévesztés
törvényének vagyok rabszolgája].
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)