2019. december 16.
Máté EVANGÉLIUM 23-24. FEJEZET: Jézus véleménye a vallási vezetőkről
Mát. 23,1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak [a tömegnek; a népnek] és az ő tanítványainak,
Mát. 23,2 Ezt mondta: „A törvénytanítóknak és a farizeusoknak van
hatalmuk arra, hogy megmagyarázzák Mózes törvényét:
Mát. 23,3 Annakokáért amit parancsolnak [amit mondanak] néktek, mindazt megtartsátok [megőrizzétek] és megcselekedjétek; de az ő
cselekedeteik szerint ne(hogy) cselekedjetek, [cselekedeteiket
ne kövessétek]. Mert ők
mondják [beszélnek ugyan róla, mert bár tanítják], de nem cselekszik [de tetté nem váltják].
Mát. 23,4
Mert ők [elviselhetetlenül] nehéz
[súlyos] és
elhordozhatatlan [nyomasztó] terheket kötöznek egybe [hordanak össze], és az emberek vállaira vetik [rakják; róják]; de ők [maguk azonban] az ujjukkal sem akarják azokat illetni [megmozdítani];
Mát. 23,5
Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden
tettüket az vezeti; arra törekszenek], hogy lássák [bámulják] őket az
emberek [hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [imaszíjaikat; Ezért tesznek
magukra nagyobb imadobozt];
és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [szegélybojtjait; hosszú bojtokat raknak magukra];
Mát. 23,6 És szeretik a lakomákon [díszebédeken] a főhelyet [szó szerint: első helyen fekvést],
és a gyülekezetekben [a zsinagógákban] az elölűlést [az első helyre (díszhelyre) ülni].
Mát. 23,7 És a piacokon [és vásártereken] való
köszöntéseket [üdvözléseket], és hogy az
emberek így hívják [így szólítsák] őket:
Mester, Mester [Rabbi, Rabbi; tanító]!297
Mát. 23,8 Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek297A
Rabbinak, mert egy a ti Mesteretek [mert csak egy Rabbitok van], a Krisztus; ti pedig mindnyájan
testvérek vagytok.
Mát. 23,9 Atyátoknak se hívjatok [szólítsatok] senkit e földön; mert egy a ti
Atyátok, aki a mennyben van.
Mát. 23,10 Doktoroknak,297B
nevelőnek se hívassátok
magatokat, [aki vezet, utat mutat] mert egy a ti
Doktorotok [nevelőtök, vezetőtök, aki irányt mutat], a Krisztus.
Mát. 23,11 Hanem aki a (leg)nagyobb
közöttetek, legyen a ti szolgátok.
Mát. 23,12 Mert aki magát felmagasztalja [magasra
emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza,
felmagasztaltatik [magasra emelik].298
Mát. 23,13
De jaj néktek képmutató [színészkedő, kétszínű] írástudók
[törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert a mennyeknek
országát [Királyságát;
királyságának ajtaját] bezárjátok
az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat
sem bocsátjátok be.299
Mát. 23,14 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színlelő] írástudók [törvénytanítók,
törvénymagyarázók] és farizeusok, mert [nagyokat imádkozva] felemésztitek [fölélitek] az özvegyek
házát [arra hivatkozva, hogy sokat imádkoztok], és színből [színlelésből, külső látszatra] hosszan
[terjengősen]
imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek [ezzel
rendkívüli ítéletet vontok magatokra].300
Mát. 23,15 Jaj néktek képmutató [kétszínű,
színészkedő]
írástudók [törvénymagyarázók] és
farizeusok! mert megkerülitek [bejárjátok; körüljárjátok; bebarangoljátok] a tengert és a (száraz)földet,
hogy egy [egyetlen] pogányt
zsidóvá tegyetek [zsidó hitre térítsetek]; és ha azzá lett [és
ha ez megtörtént], a gyehenna
fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. [Pedig
már ti is olyan rosszak vagytok, hogy az örök gyötrelem helyére kerültök].
Mát. 23,16 Jaj néktek vak vezérek [vezetők], akik ezt mondjátok: Ha valaki a
templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [az nem érvényes, annak nem kell megtartania az esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a templom aranyára
esküszik, tartozik az [azt köti az eskü, meg kell tartania azt].
Mát. 23,17 Bolondok [balgák; ostobák, esztelenek] és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-e, vagy a
templom, amely szentté teszi [megszenteli] az aranyat?
Mát. 23,18
És [ezt is mondjátok]: Ha valaki az oltárra esküszik [vagy
fogadalmat tesz], semmi az [az
nem érvényes, annak nem kell megtartania esküjét, a
fogadalmát]; de ha
valaki a rajta levő [áldozati] ajándékra [adományra] esküszik [vagy fogadalmat tesz], tartozik az [azt köti az eskü; annak meg kell
tartania azt].
Mát. 23,19 Bolondok [balgák] és vakok: mert melyik nagyobb, az
[áldozati] ajándék-e, [az adomány] vagy az [áldozati] oltár, amely szentté teszi [megszenteli] az ajándékot [az
adományt]?
Mát. 23,20 Aki azért az [áldozati] oltárra
esküszik [vagy fogadalmat tesz],
esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra
és mindazokra, amik azon vannak.
Mát. 23,21 És aki [pedig] a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és Arra, aki abban lakozik.
Mát. 23,22
És aki [pedig] az égre [a mennyre] esküszik[vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] az Isten királyiszékére [trónjára]
és arra, ki abban ül, [magára Istenre,
aki a trónon ül].301
Mát. 23,23 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók,
törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megdézsmáljátok [mert
megfizetitek a tizedet] a
mentát, a kaprot [ánizst] és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek [ami
ezeknél fontosabb] a
törvényben, az [igazságos] ítéletet [az igazságosságot;
a jogot], az irgalmasságot [a könyörületet] és a hívséget [hűséget; és a hitet]: pedig ezeket kellene cselekedni [gyakorolni], és amazokat sem elhagyni.302
Mát. 23,24 [Ti] vak vezérek [vezetők], akik megszűritek [kiszűritek] a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek [Akik
a legkisebb hibára odafigyeltek, de a legnagyobb bűnt elkövetitek].303
Mát. 23,25 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók,
törvénymagyarázók] és
farizeusok! mert megtisztítjátok [tisztára mossátok] a pohárnak és tálnak külsejét, belől [a
belseje] pedig rakvák [tele vannak] azok ragadománnyal [mohósággal, rablásvággyal; sok csalással; kapzsisággal (rablott holmival)] és
mértéktelenséggel [és szennyel; féktelenséggel; telhetetlenséggel; és tisztátalansággal].
Mát. 23,26 [Te] vak farizeus, tisztítsd meg előbb
a pohár és tál belsejét, hogy [azután] külsejük is tiszta legyen.304
Mát. 23,27 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénytanítók,
törvénymagyarázók] és
farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a [fehérre] meszelt sírokhoz, amelyek kívülről
szépeknek tetszenek [szemre valóknak látszanak], belül pedig holtaknak
csontjaival és minden undoksággal rakvák [és minden tisztátalansággal
vannak tele].
Mát. 23,28 Épen így ti is, kívülről igazaknak [megigazultaknak] látszotok
ugyan az emberek előtt [az emberek szemében], de belül [bensőtök] rakva [tele] vagytok képmutatással [kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással,
és gonoszsággal].
Mát. 23,29 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok!
mert építitek a próféták sírjait, [mert síremlékeket emeltek a prófétáknak] és ékesgetitek [feldíszítitek; felékesítitek] az igazak [megigazultak] síremlékeit [sírköveit].
Mát. 23,30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában [idejében; napjaiban] éltünk
volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében [nem
vettünk volna részt (nem
vállaltunk volna közösséget) velük a
próféták vérének kiontásában].
Mát. 23,31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot [magatok is megvalljátok, és magatok ellen tanúskodtok azzal], hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a
prófétákat.
Mát. 23,32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét [éljetek
csak ti is atyáitok mértéke szerint]!306
Mát. 23,33 Kígyók, mérges kígyóknak [viperák] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a gyehennának
büntetését [Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]?
Mát. 23,34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és azok közül
némelyeket [egyeseket] megöltök, és
megfeszítetek, [majd] másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök.
Mát. 23,35 Hogy reátok szálljon minden igaz [megigazult] vér(e),
amely kiömlött [amelyet kiontottak] a földön, az igaz [megigazult] Ábelnek [hiábavalóság
(vagyis: valami átmeneti, mulandó). Lehelet, lélegzet, semmiség, elmúlás,
esendőség] vérétől Zakariásnak
[az Úr megemlékezik],
a Barakiás [az Úr az, aki megáld]
fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek [meggyilkoltatok].
Mát. 23,36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek [mind
utolérik, eljön] erre a nemzetségre [és mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel].308
Mát. 23,37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és
megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz gyűjteni] a te fiaidat
[gyermekeidet],
miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.
Mát. 23,38 Ímé, pusztán hagyatik néktek [elhagyottá lesz] a ti házatok.
Mát. 23,39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva [egyáltalán] nem láttok engem mindaddig,
mígnem ezt mondjátok [amíg nem zengitek, és így nem kiáltotok]: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!309
Mát. 24,1 És kijővén Jézus a templomból [a szent helyből],
tovább ment; és hozzá mentek [melléje szegődtek] az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
Mát. 24,2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-e mind ezeket?
Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik [ami
el ne pusztulna].310
Mát. 24,3 Mikor pedig az olajfák hegyén ült, [és amikor egyedül voltak] hozzá menének a tanítványok magukban
[körülfogták tanítványai és kérték] mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek [mikor történnek] meg ezek? és micsoda jele lesz [mi
jelzi majd] a te
eljövetelednek, [megjelenésednek] és a világ
végének? [a (világ)korszak
bevégződésének;311
Mát. 24,4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok [figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [nehogy
valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket,
Mát. 24,5 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt
mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat elhitetnek
[sok embert megtévesztenek majd].
Mát. 24,6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről:
meglássátok, [vigyázzatok] hogy meg ne rémüljetek, [meg ne
riadjatok; ne kerítsen
hatalmába benneteket a félelem];
mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; be kell következniük]. De ez itt még nem a vég [de
ezzel még nem jön el a vég, a beteljesedés, befejeződés].
Mát. 24,7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország
ellen [fog felkelni,]; és lesznek éhségek [éhínség; éhhalál; és sok helyen az embereknek nem lesz mit
enniük] és döghalálok [ragályos betegségek; dögvész, járvány, pestis, általában
járványos betegségek], és földindulások [földrengések lesznek; a levegőben szélvihar] mindenfelé [és a föld rázkódik, remeg, megrendül
itt is, ott is].
Mát. 24,8 De mindez még csak olyan lesz, mint a szülési
fájdalmak [a vajúdás kínjainak) kezdete].312
Mát. 24,9 Akkor nyomorúságra313 adnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] majd
benneteket [hogy megkínozzanak],
és megölnek [öldökölnek] titeket; és gyűlöletesek lesztek313A minden
nép előtt [az összes nemzetek gyűlölete ér titeket] az én nevemért [és azért, mert hisztek bennem].
Mát. 24,10 És akkor sokan megbotránkoznak [elvesztik
a hitüket; eltántorodnak; elbotlanak; bűnbe esnek; s tőr
fogja meg őket], és elárulják [kiszolgáltatják]
egymást, és gyűlölik [meggyűlölik] egymást.314
Mát. 24,11 És sok [számos] hamis próféta támad [lép fel], akik sokakat elhitetnek [félrevezetnek, megtévesztenek; eltévelyítenek; tévedésbe
ejtenek].315
Mát. 24,12 És mivelhogy a gonoszság [a törvényszegés, és a
törvénytelenség] megsokasodik
[megnövekszik, elhatalmasodik],
az [Isten
szerinti] szeretet sokakban meghidegül.
Mát. 24,13 De aki mindvégig állhatatos marad [mindvégig,
a végsőkig, a megvalósulás,
beteljesedés, befejeződésig] kitart; [tűr, elvisel, kibír; helytáll, ellenáll], az üdvözül [az megmenekül; meg lesz
tartva].316
Mát. 24,14 És Isten Királyságának ezt az evangéliumát (örömhírét) hírnökök fogják hirdetni az
egész lakott földkerekségen tanúbizonyságul minden nemzetnek és akkor jön el a
vég.316A és 317
Mát. 24,15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító
utálatosság [gyalázat; ocsmányság; hogy a pusztítás iszonyatossága], amelyről Dániel [Isten a bírám; a bíró igazságot
szolgáltatott] próféta szólott, ott áll a szent helyen [hogy
a szent helyen megjelenik az az utálatos dolog, ami pusztítást okoz] - aki olvassa, értse meg - [gondolkodjék
róla]:
Mát. 24,16 Akkor [mindenki], akik [éppen] Júdeában lesznek, fussanak [meneküljenek] a hegyekre;
Mát. 24,17 A ház tetején levő ne szálljon alá [ne
jöjjön le], hogy házából
valamit [a dolgait; holmiját] kivigyen;
Mát. 24,18 És a mezőn levő [nehogy
visszaforduljon (hazamenjen)] ne térjen vissza, hogy az ő [felső]ruháját [köntösét; köpenyét] elvigye.
Mát. 24,19 Jaj pedig a terhes [várandós] és szoptató
asszonyoknak azokon a napokon [azokban a napokban].
Mát. 24,20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok [a
menekülésetek] ne télen
legyen, se szombatnapon:
Mát. 24,21 Mert akkor [abban az időben olyan] nagy nyomorúság [nagy szorongás; szorongatás; gyötrelem] lesz,
amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha [és
nem is lesz ilyen újra].
Mát. 24,22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen
ember [halandó; egyetlen élőlény, egyetlen (hús)test] sem menekülhetne [szabadulna] meg; de a választottakért [a kiválogatottakért] megrövidíttetnek
majd azok a napok.318
Mát. 24,23 Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a
Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne higgyétek.
Mát. 24,24 Mert hamis Krisztusok [hamis felkentek] és hamis próféták támadnak [állnak
majd elő; fognak fellépni], és nagy [természetfeletti]
jeleket és csodákat tesznek [visznek végbe (mutogatnak)],
annyira, hogy elhitessék [megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat is [a kiválogatottakat is; még az Isten választottait is].
Mát. 24,25 [Emlékezzetek] Ímé eleve [előre] megmondottam [ezeket] néktek.
Mát. 24,26 Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában [a
sivatagban] van; ne menjetek
ki. Ímé a belső szobákban; ne higgyétek.319
Mát. 24,27 Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad [jelenik
meg, válik láthatóvá; felragyog, fénylik] és ellátszik egész napnyugtáig [nyugatig], úgy lesz az ember Fiának [Emberfiának] eljövetele, megjelenése [megérkezése,
látogatása); visszajövetele.] is. Mát. 24,28 Mert ahol a
dög [a tetem, a hulla van], oda gyűlnek a keselyűk. [ És ahol a keselyűk összegyűlnek, ott van a
holttest].320
Mát. 24,29 Mindjárt pedig [közvetlenül] ama napok nyomorúságai [szorongattatásai;
megpróbáltatásai, szorongásai, e gyötrelmes napok] után a nap [hirtelen] elsötétedik [elhomályosul], és a hold nem fénylik [nem világít; nem sugározza fényét],
és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei [tartóerői; a világmindséget
összetartó erők] megrendülnek
[és a mennyei hatalmak meginognak].
Mát. 24,30 És akkor feltetszik [felragyog, fénylik;
felvillan, felvillanása után tartósan árasztja fényét] az ember Fiának [Emberfiának] jele [ismertetőjele] az égen. És akkor sír [és
jajgatásba tör ki; jajveszékel;
gyászolni fog, és mellét veri] a föld
minden nemzetsége [népe, törzse], és meglátják az embernek Fiát [Emberfiát] eljőni az ég felhőiben [felhőin] nagy hatalommal [erővel] és [és nagy] dicsőséggel és [erőben és hatalommal].321
Mát. 24,31 És elküldi [szétküldi] az ő angyalait [hírnökeit, követeit] nagy [hangos] trombitaszóval [nagy
harsonazengéssel (kürtszóval) az egész
földre], és egybegyűjtik [ugyanarra a helyre] az
ő választottait a négy szelek [a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj] felől, az ég egyik végétől a másik végéig [a
föld minden részéről, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait. Amikor ezek elkezdődnek, nézzetek föl, és
emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a megváltásotok].322
Mát. 24,32 A fügefáról vegyétek pedig a példát [és okuljatok]: mikor az ága [hajtása] már zsendül [amikor gyenge hajtást hoz], és levelet hajt [és
a levelei kibontakoznak],
tudjátok, hogy közel van a nyár:
Mát. 24,33 Azonképpen ti is, mikor mindezeket [az
eseményeket] látjátok [megtörténni; beteljesülni], tudjátok meg [vegyétek észre], hogy közel van [az idő, és Ő], az ajtó előtt [a küszöbön].
Mát. 24,34 Bizony mondom néktek, el nem múlik [nem
hal ki] ez a nemzetség [nemzedék], mígnem mindezek meglesznek [be
nem következnek].323
Mát. 24,35 Az ég és a föld [a látható világ] elmúlnak
megváltoznak, más (jobb) állapotba mennek
át)], de az én beszédeim [az én szavaim (Igéim) azonban] semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik
érvényüket].324
Mát. 24,36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég
angyalai [még a mennyei angyalok] sem
[sőt a Fiú sem],
hanem csak az én Atyám [csak Isten tudja az időt] egyedül.
Mát. 24,37 [Virrasszatok, mert] amiképpen pedig a Noé [megnyugvás;
pihenés, vigasztalás] napjaiban vala, akképpen lesz az
ember Fiának eljövetele [megérkezése] is.
Mát. 24,38 Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek
és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé
a bárkába méne.
Mát. 24,39 [És semmit sem sejtettek] és
semmit nem vesznek vala észre [nem eszméltek fel; és nem is gondoltak rá],
mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá [el nem sodorta]: akképpen lesz az ember Fiának
eljövetele [visszajövetele, megérkezés, megjelenése] is.326
Mát. 24,40 [Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is] Akkor ketten lesznek a mezőn [a
szántóföldön]; az egyik
felvétetik [az egyiket elviszik; magukhoz
veszik; az egyik elragadtatik],
a másik ott hagyatik [a másik ott marad].
Mát. 24,41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik [az
egyiket elviszik; magukhoz veszik; az
egyik elragadtatik], a másik
ott hagyatik [ott marad; Ketten lesznek egy ágyban: egy felvétetik, egy ott hagyatik].
Mát. 24,42 Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok;
legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely
órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok.
Mát. 24,43 Azt pedig jegyezzétek meg [emlékezzetek erre; értsétek meg, legyetek tudatába], hogy ha
tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában [melyik órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj: [akkor
ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna,
és nem engedné, hogy házába [be]törjön.329
Mát. 24,44 Azért legyetek készen [mindig álljatok készenlétben; a felkészítettség
állapotában lévők legyetek] ti is [akiket előkészítettek erre az
eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az
embernek Fia.330
Mát. 24,45 Kicsoda hát a hű [megbízható] és bölcs [okos; értelmes; és eszes] (rab)szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő háza
népén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
Mát. 24,46 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő [visszatérő, hazatérő] ura, mikor
haza jő, ily [ebben a] munkában [ebben a tevékenységben]
talál.
Mát. 24,47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött
gondviselővé teszi őt [ura meg fogja bízni egész vagyona
kezelésével].
Mát. 24,48 Ha azonban a rabszolga hitvány és szívében (magában) ezt
mondja: késik (elidőzik) az uram;
Mát. 24,49 És az ő (rab)szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel [és
a korhelyekkel] pedig enni
és inni kezdene:
Mát. 24,50 Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja
és amely órában nem gondolja, és [nem is sejti],
Mát. 24,51 És ketté vágatja [kettéhasítja, kegyetlenül megbünteti] őt, és a képmutatók [kétszínűek] sorsára juttatja [s
részét a képmutatók között jelöli ki majd]; ott lészen sírás [jajgatás] és fogcsikorgatás.
297 Az Úr
parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról: „Szólj Izráel
fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek maguknak bojtokat az ő ruháik
szegleteire (szegélyére) az ő nemzetségeik szerint (nemzedékről
nemzedékre), és tegyenek a szeglet
bojtjára kék (bíbor-)zsinórt. És arra
való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt (valahányszor ránéztek),
megemlékezzetek az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak minden parancsolatáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne
nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után (és ne csábítson el
titeket sem a szívetek, sem a szemetek), amelyek
után ti paráználkodtok (amelyek paráznaságba vihetnek benneteket). Hogy megemlegessétek (emlékezzetek), és megcselekedjétek (és teljesítsétek) minden én parancsolatomat, és legyetek
szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41) „Mert a papnak
ajkai őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és az ő szájából törvényt (tanítást) várnak, mivel a Jahvénak az Örökkévalónak, a Seregek Urának követe ő.
De ti elhajlottatok (letértetek erről az) útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok
miatt sokan elbuktak), felbontottátok (megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Jahve az
Örökkévaló a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8) Pedig: „A
gonosznak (a bűnösnek) ezt mondja
Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet
(hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (a
feddést), és hátad mögé veted rendeléseimet
(és elveted igéimet)! Ha lopót
(tolvajt) látsz, mellé adod magad
(vele cimborálsz), és ha paráznákat,
társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (szádból gonosz beszéd jön ki), és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt.
50,16-19) Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok
által való betartásáról: „Most azért mit
kísértitek (azzal) az Istent, hogy a
tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem
hordozhattunk? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által
üdvözülünk. éppen úgy, mint ők” (Csel.
15,10-11) és Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják
meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti
(hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal.
6,13)
297A Mester (rabbi): mester, rabbi: mint elismerő, hivatalosan megtisztelő cím volt
használatos Izraelben.
297B Doktor (kathégétész): nevelő, aki vezet, utat
mutat valakinek. eredetileg olyan vezetőt jelentett, aki nevelés, tanítás,
oktatás által mutat irányt hallgatóinak bármilyen szinten: tanító, professzor.
298 Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az
alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23). Ezért
jobb az: „Hogyha megaláznak,
felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób.
22,29).
299 Már
Ézsaiás prófétán keresztül hangzott az Úr szava: „Népem nyomorgatói gyermekek (Ó népem! Gyermekek sanyargatnak), és asszonyok uralkodnak rajtatok; Népem! a
te vezéreid hitetők, és ösvényednek útját elrejtik előled (Ó népem!
Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged)” (Ésa. 3,13) „Mert e nép
vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezetnek (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16) Pedig: „Jaj azoknak, akik az Úrtól, Jahvétól az
Örökkévalótól mélységesen elrejtik tanácsukat (akik el akarják titkolni
tervüket az Úr, Jahve az Örökkévaló elől), és
akik a sötétségben szoktak cselekedni (sötétben hajtják végre tettüket,
mert azt gondolják), és mondják: Ki lát
minket és ki ismer minket?” (Ésa. 29,15) „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig (apraja-nagyja) mindnyájan
telhetetlenségnek (nyerészkedésre) adták
magukat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek
(hamisságot művelnek). És hazugsággal
gyógyítgatják az én népem leányának romlását, (könnyelműen) mondván: Békesség, békesség, és nincs
békesség!” (Jer. 6,13-14)
300 Erről
így prófétált Ézsaiás próféta: „Jaj a hamis határozatok határozóinak (akik jogtalan rendeleteket hoznak), és a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek
(és irataik csak terheket rónak ki), Hogy
elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől (elnyújtják a nincstelenek perét), s elrabolják népem szegényeinek igazságát
(megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait), hogy legyenek az özvegyek az ő prédájuk (az özvegyeket
kizsákmányolják), és az árvákban
zsákmányt vessenek (és az árvákat kifosztják). S vajon mit műveltek a meglátogatásnak (a megtorlás napján) és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak
napján (amikor megjön messziről az ítéletidő)? Kihez futtok (majd) segítségért,
és hol hagyjátok dicsőségeteket (kincseiteket)?” (Ésa.
10,1-3).
301 Már
Ézsaiáson keresztül kijelentette az Úr: „Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló: Az egek
nékem ülőszékem, (a menny az én trónusom), és a föld lábaimnak zsámolya…” (Ésa. 66,1) Dávid
megvallása a templomról: „Az Úr, Jahve az
Örökkévaló (ott van) az ő szent
templomában, az Úr, Jahve az Örökkévaló (akinek) trónja az egekben (a mennyben van)…” (Zsolt. 11,4) Az
oltár szentségéről pedig így hangzik a törvény: „Hét napon tégy engesztelő áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt,
hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen” (2
Móz. 29,37).
302 A
törvény pedig így hangzott: „A földnek minden tizede, a föld vetéséből (a szemes terméséből), a fa gyümölcséből az Úré, Jahveé az Örökkévalóé; szentség az az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak, (az Úr, Jahve az Örökkévaló szent tulajdona az)”
(3 Móz. 27,30). És a prófétákon
keresztül pedig így szólt – és szól ma is – minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a
jó, és mit kíván az Úr, Jahve az Örökkévaló te tőled! Csak azt, hogy igazságot
cselekedjél, szeressed az
irgalmasságot (törekedj szeretetre), és
hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8) „Mert
szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem
égőáldozatokat” (Hós. 6,6) Saulon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mi az Úr akarata: „Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-e az Úr,
Jahve az Örökkévaló előtt (talán ugyanúgy tetszik az Úrnak, Jahvenak az
Örökkévalónak) az égő- és véres áldozat,
mint az Úr, Jahve az Örökkévaló szava (igéje) iránt való engedelmesség? Ímé, jobb (többet ér) az engedelmesség a véres áldozatnál és a
szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség;
és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak,
Jahvenak az Örökkévalónak beszédét (igéjét), ő is megvetett (és elvetett) téged,
hogy ne légy király” (1 Sám. 15,22-23).
303 Mert:
„…
az értelmetlen nép elbukik (és el
kell pusztulnia)” (Hós. 4,14). Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vallásos
embernek] nevezed magadat [a zsidó
nevet viseled], aki a törvényre
hagyatkozol, [támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást
találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát, [a
törvényben (az Igében) megnyilatkozó
isteni akaratot] és meg tudod ítélni,
[ki tudod választani; dönteni tudsz] mi a
helyes, [mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [oktatást nyertél] a törvényből. És meg vagy
győződve [elhitetted magaddal] arról
is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [élők] világossága, [fénye]. A balgatagok [tudatlanok;
esztelenek; oktalanok] tanítója,
[nevelője; oktatója; rendreutasítója] a
kiskorúak [gyermekek; kisdedek;
tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az
ismeret [megismerés; tudás
kiformálódása] és igazság [valóság]
(külső) formáját. [foglalatát;
vázát]. Aki a törvénnyel
dicsekszel, [kérkedsz; büszkélkedsz] a
törvény megszegésével [megrontása által; áthágásával] gyalázod [tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent?” (Róm. 2,17-20.23).
304 Pedig:
„Minden
tiszta [mocsoktalan, érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan,
valódi, tiszta eredetű, romlatlan, amiben nincs idegen anyag] a tisztáknak [annak, aki hibátlan, bűntelen, ártatlan, őszinte, becsületes]:
de a megfertőztetetteknek [akik beszennyezettek,
bemocskoltak] és hitetleneknek [a
kételkedőknek, megbízhatatlanoknak, akik nem hisznek] semmi sem tiszta [semmi
sem mocsoktalan, hamisítatlan, és valódi]. Hanem megfertőztetett [sőt
szennyes, bemocskolt] azoknak mind
elméjük [szívük értelme, azaz a szellemi felfogóképessége, ezért romlott az
értelmük, és a gondolatviláguk] mind lelkiismeretük” (Tit.
1,15)
306 Nehémiás
ilyen megvallást tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek ellened, és veték
törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tőnek
ellenük, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged” (Nehem. 9,26).
308 Kain
gyilkossága pedig így történt: „Egyszer azt mondta Kain (szerzemény, nyereség, tulajdon; alkotott, képmás) a testvérének, Ábelnak (hiábavalóság
//vagyis: valami átmeneti, mulandó//. Lehelet, lélegzet, semmiség, elmúlás,
esendőség): Menjünk ki a mezőre!
Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káin a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta” (1Móz.
4,8) Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, Jahve az Örökkévaló az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk
követeit jó idején (idejében küldött nekik üzenetet követei által), mert kedvez vala az ő népének (mert
szánta népét) és az ő lakhelyének. De ők
az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit (kijelentését) megvetették, és prófétáival gúnyt űztek;
míglen az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak haragja felgerjede (oly magasra
nem csapott) az ő népe ellen, s többé nem
vala segítség (nem volt mentség)” (2 Krón. 36,15-16).
309 Amíg
a Dávid által mondott prófécia be nem teljesedik: „Áldott, aki az Úr, Jahve az Örökkévaló
nevében jön! Megáldunk titeket az Úr, Jahve az Örökkévaló házából” (Zsolt. 118,26)
310 Már a
próféták előre szóltak ezekről, kijelentve az elkövetkezendő dolgok okát is: „… ti miattatok
mezővé szántatik a Sion (felszántják a Siont, mint a mezőt), és kőhalommá (romhalmazzá) lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős
heggyé (erdős magaslattá)” (Mik.
3,12) Jeremiás így hivatkozik Mikeás
próféciájára: „A móreseti (birtok) Mikeás (ki olyan, mint Isten) prófétált… mondván: Ezt mondja Jahve az
Örökkévaló a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint szántóföldet (fölszántják,
mint a mezőt), és Jeruzsálem elpusztul
(romhalmaz lesz), és e háznak hegyét erdő
növi be (a templomhegy pedig erdős magaslat)” (Jer. 26,18) Az Úr
Jézus jelenti ki az okot: „Ímé, pusztán
hagyatik néktek [elhagyottá
lesz] a ti házatok (templomotok)]” (Mát.
23,38) És ennek következménye – az lesz – azt mondja az Úr: Kigyomlálom az Izráelt e föld színéről (kivágatik
Izráel arról a földről), amelyet nékik
adtam; e házat (e templomot), melyet
az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim (színem) elől, és az Izráel (pedig) példabeszédül
és meséül (gúny tárgyává) lészen
minden nép előtt. És bár e ház (ez a templom) felséges, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak,
és azt mondják (elborzadva felszisszennek, és ezt kérdezik): Miért cselekedett (miért bánt) így az Úr, Jahve az Örökkévaló
ezzel a földdel (ezzel az országgal) és ezzel a házzal (ezzel templommal)?
És azt felelik: Azért, mert elhagyták az
Urat, Jahvét az Örökkévalót, az ő Istenüket, aki az ő atyáikat (őseiket) kihozta volt Egyiptom földéből, és (más)
idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat
imádták, és azoknak szolgáltak (és azokat tisztelték): ezért jött ő reájuk mind ez a nyomorúság, (veszedelem)” (1
Kir. 9,7-9) Ezért én is: „… elfordítom tőlük
arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be oda, és
meggyalázzák. És elhozom a pogányok
leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok
kevélységének, s fertézett lesz templomuk. Rettegés jön, s keresnek békét (de hiába) és nincs” (Ezék. 7,22.25)
311 Bevégződés (szün tel ei a): Az EGYÜTT
/szün/
előrag jelzi, hogy a különböző dolgok egybefutnak egy beteljesedésbe. Ez lehet
pl. egy vagy az összes világkorszak (létkor) bevégződése, de nem a mi „vég”
fogalmunk szerint].
312 Már a
prófétákon keresztül így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető
jövendölés Egyiptom ellen. Ímé az Úr, Jahve az Örökkévaló könnyű felhőre ül
(és száguld az Úr, Jahve az Örökkévaló gyors felhőn), és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak (meginognak) előtte Egyiptomnak bálványai, és az
egyiptomiak szíve (bensője) megolvad
őbennük (megdermed keblében). És
összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal (Egyiptomit egyiptomira
uszítok), és egyik hadakozik a másik
ellen (testvér testvér ellen), kiki
felebarátja (ember embertársa) ellen,
város, város ellen, és ország, ország ellen. És oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik
majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat.
És adom (kiszolgáltatom) az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen
király uralkodik rajtuk, szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, a seregeknek Ura” (Ésa.
19,1-4) És: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a
hazajövőnek (nincs biztonságban sem
az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy
nagy a nyomorúsága mindazoknak (és sok gyötrelem szakad mindazokra), akik e földön laknak; Annyira, hogy egy
nemzetség (egyik nép) a másik
nemzetséget (népet) és egyik város a
másik várost elpusztítja (szétzúzza); mert
az isten gyötri őket minden sanyarúsággal (mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (erősek) legyetek, kezeiteket le ne eresszétek (ne
lankadjatok el), mert a ti munkátoknak
(tetteiteknek) jutalma van” (2
Krón. 15,5-7) Azt mondja az Úr, mert: Én megindítom (megrendítem) az eget és a földet. És felforgatom az
országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok (a nemzetek) erejét, és felforgatom a szekeret és a benne
ülőket, és lehullnak a lovak és a rajtok ülők: kiki az ő atyjafiának fegyvere
által” (Agge. 2,21-22)
313 Nyomorúság (thlipszisz): nyomás, szorítás;
szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; / lelki-szellemi
értelemben is /, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás.
313A Gyűlöletesek lesztek (miszeó): a szeretet egyre fogy
irántatok,ami ezután a legteljesebb ellenszenvhez és rosszakaratú
megnyilvánulásokhoz vezet érzelemben és gyakorlatban egyaránt.
314 És ez
már el is kezdődött, erről így ír Pál apostol: „Igyekezzél hozzám jőni
(minél előbb) hamar. Mert Démás (nép
kedveltje, a nép férfia, a nép vezetője) engem
elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába:
Krescens (a növekvő) Galáciába, Titus
(tiszteletreméltó, tisztelt) Dalmáciába (csalárdság
országa, megtévesztő fáklya; cél nélküli izzás; hiábavaló fény)” (2 Tim. 4,9-10) És amikor Rómában kihallgatták az apostolt: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt
mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik (ne számítson
ez bűneik közé). De az Úr mellettem
állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és
hallják meg azt az összes pogányok: és (azután) megszabadultam az oroszlán szájából (az oroszlán torkából). És megszabadít engem az Úr minden gonosz
cselekedettől (minden gonosztól), és
megtart (és bevisz) az ő mennyei
országára/ba; akinek (Övé a) dicsőség örökkön örökké! Ámen” (2Tim. 4,16-18) Te
pedig, aki Istent tiszteled: „A rád
bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Szellem által. Azt tudod,
hogy elfordultak tőlem az Ázsiabeliek (mocsár) mind, kik közül való Figellus (menekülő) és Hermogénes (született szónok, fordító vagy magyarázó). Az Úr legyen irgalmas (könyörületes) az Onesiforus (hasznos, hasznot hozó) háznépének: mert gyakorta megvidámított (sokszor felüdített) engem, és az én bilincsemet nem
szégyenlette; Sőt mikor Rómában (hírnév, erő)
volt, buzgón keresett engem, meg is
talált. Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon.
És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban (vég, határ), te jobban tudod” (2
Tim. 1,14-18) De erre már a Szent
Szellem figyelmeztetett: „A Szellem pedig
nyilván (világosan) (meg)mondja, hogy
az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (démoni) szellemek tanításaira figyelmezvén
(hallgatva). Hazug beszédűeknek
képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot
hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a
saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)
315 Ezért: „Ezt mondja Jahve
az Örökkévaló, a
Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak
titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr, Jahve az Örökkévaló szájából valót (nem
azt, amit az Úr, Jahve az
Örökkévaló adott)” (Jer. 23,16) „Mert
ezt mondja Jahve az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne
hitessenek el titeket a ti prófétáitok (ne engedjétek, hogy
rászedjenek benneteket a próféták), akik
közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok (jósok), és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok (és ne
hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők
hamisan (hazugságot) prófétálnak
néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr, Jahve
az Örökkévaló” (Jer. 29,8-9) „Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak
(mégis úgy igyekeztek), nem szólottam
nékik, mégis prófétáltak. Hallottam,
amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván:
Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták
szívében, akik az ő szívük csalárdságát prófétálják?” (Jer. 23,21) János
apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És
láték a sárkány (a sátán) szájából és
a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet
kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert
ördögi (démoni)
szellemek azok, akik jeleket
tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe
gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára (harcára)” (Jel. 16,13-14) Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A
szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az
ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett,
annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az
Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást
viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban
van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz
cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)
Már
Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért
ontani, az életet elveszteni (embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal
(mázolják a habarcsot): hiábavalóságot
látnak, s jövendölnek (jósolgatnak) hazugságot
nékik, mondván: Így szól az Jahve az Örökkévaló, Úr Isten! Holott az Úr, Jahve
az Örökkévaló nem
beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28).
316 Filadelfia
(testvérszeretet) hívőihez pedig így szól
az Úr: Mivel megtartottad az én
béketűrésre (állhatatosságra) intő
beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején (a kísértés
órájában), amely az egész világra eljő,
hogy megpróbálja (hogy megkísértse) e
föld lakosait (akik a földön laknak)” (Jel. 2,10)
316A Vég (telosz): megvalósulás, beteljesedés, befejeződés, szó
szerint: bevégzés, de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása
értelmében: a beteljesülés.
317 Akkor
teljesül be az az Ige, amely azt parancsolja, hogy: „Elmenvén
azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítve őket az Atyának, a
Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt,
amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ
végezetéig. Ámen!” (Mát. 28,19-20) És az az Evangélium fog hirdettetni minden népnek
amelyet az Úr Jézus hirdetett: „És bejárá
Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten
[a mennyek] országának evangéliumát
[a királyság örömhírét], és gyógyított a
nép között minden betegséget (fogyatékosságot,
rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben.
Ártalmat, bajt, csapást; gyötrő, kínos betegségekeket) és minden
erőtlenséget [nagyfokú gyengeséget,
csüggedést, kedvetlenséget, bátortalanságot]” (Mát.
4,23) „Ezért, szeretett testvéreim,
legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr
munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1
Kor. 15,58) De ennek az a feltétele,
hogy: „…megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan [megalapozottan;
szilárdan állva az alapon] és
erősen [állhatatosan; egyenesen;
mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)]
reménységétől, amelyet hallottatok, amely
hirdettetett [prédikáltatott]
minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett
világon az ég alatt]; amelynek
lettem én, Pál, szolgájává” (Kol.
1,23) És így bátorít a Szent Szellem. „Hallgassatok
rám, kik tudjátok (ismeritek) az
igazságot, te nép (népem), kinek
szívében van törvényem (mely szívébe zárta tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától
(gyalázkodásától), és szidalmaik
(szitkozódásuk) miatt kétségbe ne essetek
(ne rendüljetek meg)!” (Ésa. 51,7)
318 A
hústestté lett Ige a Dánielen keresztül mondott próféciát erősíti meg: „A hatvankét
hét eltelte után megölik a Felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem
népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán
álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. Erős
szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az
ételáldozatnak. A templom szegélyére (tetejére) odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a
végleges megsemmisülés” (Dán. 9,26-27) „Parancsára
előállnak csapatai. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a
mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt. És akik gonoszul
cselekesznek (vétkeztek) a szövetség ellen, azokat hitszegésre
csábítja (ráveszi, hogy elhagyják hitüket) hízelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép (azok, akik
ragaszkodnak Istenükhöz) felbátorodik és
cselekszik (bátor tetteket visznek véghez). És a nép értelmesei (okosai) sokakat
oktatnak (és meggyőznek), de hullanak
(elesnek) fegyver és tűz miatt, fogság és
rablás (fosztogatás) miatt napokig
(egy időre). És miközben elhullnak,
megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájuk képmutató
beszédekkel. És elhullnak az értelmesek
közül is, hogy megpróbáltassanak. Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi
áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap
telik el. Boldog, aki várja (aki
állhatatos marad) és megéri az
ezerháromszáz és harmincöt napot (ezerháromszázharmincöt nap elteltét). Te pedig menj el a vég felé; és majd
nyugszol (elpihensz), és felkelsz a
te sorsodra a napoknak végén (a végső napon)” (Dán. 12,11-13.
319 Az Úr így figyelmezteti a minden korban élő népét: „Mikor
te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád (tudtodra)
néked. Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott vala néked,
mondván: Kövessünk idegen (más) isteneket,
akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat. Ne hallgass efféle jövendőmondónak
(prófétának) beszédeire, vagy az efféle
álomlátóra, mert az Úr, Jahve az Örökkévaló, a ti Istenetek csak
próbára tesz benneteket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, Jahvét az
Örökkévalót a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből (lényetekkel)?” (5 Móz. 13,1-3) „Hívságot (hiábavalóságot) láttak s hazug jövendölgetést (jóslatot), kik ezt mondják: Monda az Úr, Jahve az Örökkévaló! holott az Úr, Jahve
az Örökkévaló nem bocsátotta (nem is küldte) őket, és még várják, hogy betelik beszédük (hogy beteljesítse
szavukat). Avagy nem hiábavaló látást
(látomást) láttatok-e, és nem hazug
jövendölgetést (jóslatokat) szóltatok-e?
midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr, Jahve az Örökkévaló! holott én nem
szólottam!” (Ezék.
13,6-9) Ezért: „Ezt
mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak
titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr, Jahve az Örökkévaló szájából
valót (nem azt, amit az Úr, Jahve az Örökkévaló adott)” (Jer. 23,16) „Mert ezt mondja Jahve az
Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti
prófétáitok (ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták), akik közöttetek vannak, se a ti
jövendőmondóitok (jósok), és ne
figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok (és ne hallgassatok az
álmodók álmaira). Mert ők hamisan
(hazugságot) prófétálnak néktek az én
nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Jer. 29,8-9) „Nem küldöttem e prófétákat, de
ők futottak (mégis úgy igyekeztek), nem
szólottam nékik, mégis prófétáltak. Hallottam,
amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván:
Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták
szívében, akik az ő szívük csalárdságát prófétálják” (Jer. 23,21).
321 János
apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkkel (a felhőkön); és
minden szem meglátja őt, még (azok is) akik
őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van.
Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van
és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8) Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki
dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az
övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek
közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk” (2
Thess. 1,10) Ézsaiás is az Úr Jézus
visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok,
mert közel van (közeledik) az Úrnak, Jahvénak
az Örökkévalónak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól (šaddaj: Saddajtól, aki önmagában elegendő). Ezért megerőtlenülnek (és lehanyatlanak)
minden kezek, és elolvad (megdermed) minden embernek szíve; És megrémülnek
(megriadnak), kínok és fájdalmak fogják
el őket, és szenvednek
(gyötrődnek), mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra és) egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba
borul (lángban ég). Ímé az Úrnak, Jahvénak
az Örökkévalónak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt (féktelen,
izzó) haraggal, hogy a földet pusztasággá
tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról (kipusztítja róla a vétkeseket). És meglátogatom a földön a bűnt
(megbüntetem a világ gonoszságát), és a
gonoszokon vétküket (a bűnösök bűnét), és
megszüntetem az istentelenek (törvénytelen, törvényszegő; törvényen kívüliek) kevélységét (véget vetek a kevélyek
gőgjének), és az erőszakoskodóknak gőgjét
(gőgösségét) megalázom. Drágábbá
(ritkábbá) teszem az embert (a
halandót) a színaranynál, és a férfit
(emberiség, emberi /az ádámi / fajt) Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a
föld is, Jahvénak az Örökkévalónak, a seregek Urának búsulása (és féktelen
haragja) miatt, és felgerjedett (és
izzó) haragjának napján” (Ésa. 13,6-13). Jóel
is erről prófétál: „Tömegek, tömegek!
(hatalmas tömeg van) az ítélet (a döntés) völgyében! Mert közel van
az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak napja (a sorsdöntő nap) az ítélet (a döntés) völgyében! A nap és hold elsötétednek; a
csillagok bevonják (elvesztik) fényüket;
Az Úr, Jahve az Örökkévaló (hangja) pedig
megharsan a Sionról (a harcos vagy
a diadalmas Egyházból) és
megzendül (mennydörög) Jeruzsálemből
(a béke alapja), és megrendülnek az egek
és a föld; de az Úr, Jahve az Örökkévaló az ő népének oltalma (menedéke,
védelme, népét megoltalmazza) és az
Izráel (Isten harcosa) fiainak
erőssége (lesz)!” (Jóel.
3,14-16).
322 Pál
apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi
Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve,
Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől (ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat), se ne háboríttassatok (és ne rémítsen) meg, se szellem által (sem valamely
szellemtől származó kijelentés), se
beszéd által (sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás/logos),
se nékünk tulajdonított levél által,
mintha (közvetlenül) itt volna már a
Krisztusnak (az Úrnak) ama napja. Ne
csaljon meg (ne vezessen félre) titeket
senki semmiképpen (semmiféle módon)” (2 Thess.
2,1).
323 Jakab apostol pedig így inti a mindenkori hívőket: „Legyetek
azért, atyámfiai (testvéreim), béketűrők (legyetek tehát türelemmel) az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető
(a földművelő) várja a földnek drága
gyümölcsét, béketűréssel (és türelmesen) várja, míg reggeli (korai) és estveli (késői) esőt kap. Legyetek ti is béketűrők (türelemmel), és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak
eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok (és ne panaszkodjatok) egymás ellen, atyámfiai (testvéreim), hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó
előtt áll” (Jak. 5,7-9)
324 Dávid
így prófétál Arról, aki: „Régente
fundáltad a földet (Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája
(alkotása). Azok elvesznek
(elpusztulnak), de Te megmaradsz;
mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és
(ők) elváltoznak. De te ugyanaz vagy
(és maradsz), és a te esztendeid el nem
fogynak (mert éveidnek soha sincs vége)” (Zsolt. 102,26-28) Az
apostol idézi a Dávid által mondott próféciát: „És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet (Te vetettél alapot a
földnek) és a te kezeidnek művei (alkotásai)
az egek; Azok elvesznek (elpusztulnak), de Te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként
összehajtod (összegöngyölíted) azokat
és elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy és (maradsz) a Te esztendeid el nem fogynak” (Zsid. 1,10-12).
326 Noé
napjairól így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „És (amikor) látá az Úr, Jahve az
Örökkévaló, hogy megsokasult (elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és (hogy az ember szívének minden
szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve gondolatának minden alkotása (is) szüntelen csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld
erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre (és látta), és ímé meg vala romolva (látta, hogy
mennyire megromlott), mert minden (hús)test megrontotta vala az ő útját (mert
mindenki rossz útra tért) a földön. Monda
azért Isten Noénak: Minden (hús)testnek
vége elérkezett előttem (elhatároztam, hogy minden élőnek véget vetek), mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg
általuk: és ímé elvesztem (elpusztítom) őket
a földdel egybe (a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13) „És oda vesze minden földön járó/mozgó (hús)test,
madár, barom, vad, és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (minden
féreg); és minden ember. Mindaz
(meghalt), aminek orrában élet lehelete vala, a szárazon valók közül
(ami a szárazföldön élt) mind meghala. És
eltörle az Isten minden (élő) állatot,
amely a föld színén vala (minden élőt), az
embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek
eltöröltetnek a földről; és csak Noé marada meg, és azok akik vele valának a
bárkában” (1 Móz. 7,21-23) Péter apostol is erről tesz bizonyságot, és egyben
figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „És
ha a régi [az eredeti,
kezdeti, ősi] világnak,a [teremtett
világnak] sem kedvezett [nem kegyelmezett,
és nem kímélte meg az őskor világát sem],
de Nóét [nyugalom, vigasztalás
megnyugvás; pihenés] az igazság [megigazulás] hirdetőjét, [hírnökét, követét] nyolcad magával megőrizte [megtartotta,
megmentette], özönvízzel borítván el az
istentelenek [az Isten nélkül élők]
világát [özönvízet borítván az elvetemült világra]” (2 Pét. 2,5).
329 Ezért
azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki
vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő
rútságát (szégyenét)” (Jel.
16,15)
330 Hát: „Ne is aludjunk
azért, mint egyebek (mint a többiek), hanem
legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)