Zsoltár 32. A megigazult ember boldogsága és reménysége. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 32,1 „Dávid [szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] tanítása, [(maśəkíl): éneke]. Boldog, és [áldott] az, akinek hamissága [(pešaʿ): hűtlensége, lázadása] megbocsáttatott, [(násá' náśá'): elvétetett, eltöröltetett] vétke elfedeztetett*

*Pál apostol idézi a próféciát, amely beteljesedett: „Boldogok és áldottak, akiknek megbocsáttattak és elfedeztettek bűneik, hamisságaik, gonoszságaik, vagyis céltévesztésük, azaz a cél ELVÉTÉSE, és törvényszegéseik. És akinek elengedték törvénytiprásait. Boldog és áldott ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, vagyis az a személy, akinek az Úr vétkeit, azaz céltévesztését nem rója, és nem számítja fel” (Róm. 4,7-8).

Hát jöjj az Úrhoz: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,3).

Zsolt. 32,2 Boldog, és [áldott] ember az, akinek az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] bűnt [(ʿávôn ʿáôn): hamisságot] nem tulajdonít, [(ḥášaḇ): akinek az ÚR nem rója fel bűnét, nem tartja számon vétkét] és (rúaḥ): szellemében csalárdság [(rəmijjáh): álnokság] nincsen [nem lakik]*

*És így folytatja Dávid: „Az ártatlan kezű és tiszta [(bar): őszinte] szívű, aki nem adja magát [nem (násá' náśá'): vágyik, és sóvárog] hiábavalóságra, [(šavə' šávə'): gonoszságra] és nem esküszik meg csalárdságra [akinek az esze nem (mirəmáh): csaláson, becsapáson, félrevezetésen jár, nem esküszik hamisan]. Áldást nyer az Úrtól, [(násá' náśá' jəhóváh bəráḵáh): megajándékozza, körbeveszi Jahve, az Örökkévaló jóléttel] és igazságot [(cəḏáqáh): megigazulást] az üdvösség Istenétől [(jéšaʿ ješaʿ): a megmentő, szabadító Istentől]. (Zsolt. 24,4-5).

És mert csak az Úr végezheti el ezt, ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).

És Isten ezt elvégezte, de az embernek kell elfogadni: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. [Más fordítás: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte, nem számítva fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés (logoszát), igéjét]. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne, és bátorítana benneteket mi általunk: Krisztusért, a Krisztus nevében kérünk, béküljetek meg, engesztelődjetek ki az Istennel” (2 Kor. 5,19-20).

Zsolt. 32,3 Míg elhallgatám, és amíg [(ḥáraš): némán hallgatva csendben maradtam] megavultak [(báláh): tönkrementek, elerőtlenedtek, kiszáradtak, elsorvadtak (ʿecem): teljesen] csontjaim a napestig való jajgatás miatt, az [egésznapi  (šə'áḡáh): ordításomban, üvöltésemben]*

*Mert: „bánatban [(jáḡôn): szomorúságban fájdalomban] enyészik [(káláh): múlik el] életem és sóhajtásban [('ănáḥáh): nyögésben, jajgatásban] múlnak éveim; bűnöm miatt  roskadoz erőm, a [(ʿávôn ʿáôn): bűn miatti baj, csapás (kášal): elveszi erőmet, támolygok, tántorgok, kimerült vagyok], és kiasznak csontjaim, és [(ʿášéš ʿecem): elfogy, elenyészik testem]” (Zsolt. 31,11).

Hiszen már kijelentést nyert, hogy: „Aki elfedezi és (takargatja) az ő vétkeit, nem lesz jó dolga, és (annak nem lesz jó vége); aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer” (Péld. 28,13).

Bizony a földi emberek közül: „Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől (hamartia: a céltévesztéstől)” (Péld. 20,9).

„… mert nincs ember, aki ne vétkeznék…” (1Kir. 8,46).

„Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem” (Zsolt. 14,2-3).

„Bizony nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék, és nem vétkeznék” (Préd. 7,20).

„Ha azt mondjuk [és azt állítjuk], hogy nincsen bűn mi bennünk [(hamartia ekhó): vagyis a céltévesztés nem tart hatalmában, hogy nem a céltévesztés tart irányítása alatt, és nem az igazgat], magunkat csaljuk meg [saját magunkat vezetjük félre, (planaó): és csapjuk be] és igazság [(alétheia): a valóság,vagyis  Isten szava, Igéje] nincsen mi bennünk [az Ige (hémin): nincs nekünk, és velünk]. Ha megvalljuk [(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz [megbízható és igazságos], hogy megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje tartozásunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó): tisztának nyilvánítson] minket minden hamisságtól. [(adikia): igazságtalanságtól, istentelenségtől]” (1 Ján. 1,8-9).

A prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat és gonoszságodat önmagamért, és bűneidről, és gonoszságodról nem emlékezem meg!” (Ésa. 43,25)

 Erről szól Mikeás próféta is: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és a gonoszságot, és elengedi öröksége, vagyis népe maradékának vétkét, és gonoszságának büntetését?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, és újra irgalmas lesz hozzánk; eltapodja álnokságainkat, és igazságtalanságunkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket, azaz céltévesztésünket!” (Mik. 7,18-19)

Dávid is erről prófétál: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Ne feledd el, mennyi jót tett veled. Aki, vagyis Ő megbocsátja minden bűnödet és gonoszságodat, meggyógyítja minden betegségedet és fogyatékosságodat, és rosszullétedet. Aki megváltja életedet a koporsótól, és a sírtól; kegyelemmel, és szeretettel, és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,2-4).

Zsolt. 32,4 Míg éjjel-nappal [súlyosan] rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében, »mint a nyári hőségben« Szela. [Más fordítás: Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. Megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt].

Zsolt. 32,5 Vétkemet bevallám néked, bűnömet [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh jḏʿ ʿávôn ʿáôn): vétkemet, tévedésemet, céltévesztésemet megismertem, megértettem, és a bűn következményét, a bajt, csapást megtapasztaltam], és el nem fedeztem [(kásáh): nem rejtegettem, nem takargattam tovább, és hamisságomat nem titkoltam el]. Azt mondtam [('ámar): magamban]: Bevallom hamisságomat [(pešaʿ): lázadásomat, elszakadásomat, hűtlenségemet] az Úrnak [(jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak] - és te elvetted rólam bűneimnek terhét [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): céltévesztésem következményeit, bajokat, csapásokat, és eltörölted adósságom, megbocsátottad Istennélküliségemet] Szela*

*És így folytatja Dávid: „Egyedül te ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsolt. 51,6).

És: „… URam, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” (Zsolt. 41,5).

Hiszen: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek (tiszteljenek) téged!” (Zsolt. 130,3-4).

De: „Aki elfedezi, és (takargatja) az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer” (Péld. 28.13).

Hiszen a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat, és gonoszságodat önmagamért, és bűneidről, és gonoszságodról nem emlékezem meg!” (Ésa. 43,25).

Erről szól Mikeás próféta is: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, a gonoszságot, és elengedi öröksége, a népe maradékának vétkét, gonoszságát, és büntetését?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban, és mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, újra irgalmas lesz hozzánk; eltapodja álnokságainkat, és igazságtalanságunkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik. 7,18-19).

Dávid is erről prófétál: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről és ne feledd el, mennyi jót tett veled. Aki - Ő - megbocsátja minden bűnödet, minden gonoszságodat, meggyógyítja minden betegségedet, és fogyatékosságodat, rosszullétedet. Aki megváltja életedet a koporsótól, és a sírtól; kegyelemmel, szeretettel és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,2-4).

És az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Ha megvalljuk [(homologeó): elismerjük, és bevalljuk] bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten], hű és igaz [megbízható és igazságos], hogy megbocsássa bűneinket [hogy (aphiémi): elengedje tartozásunkat, és felmentsen a céltévesztés alól] és megtisztítson [(katharidzó): tisztának nyilvánítson] minket minden hamisságtól. [(adikia): minden igazságtalanságtól, istentelenségtől]” (1 Ján. 1,9).

Zsolt. 32,6 Azért hozzád fohászkodjék [(pálal): imádkozzék, könyörögjön] minden kegyes [(ḥásíḏ): istenfélő, szent], alkalmas időben [(mácá' ʿéṯ): a szorongattatás idején, amíg megtalálhat]. Bár a [(raḇ): sok], és a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá [(nḡʿ): nem érik el, meg sem érinthetik őt]*

*És Dávid folytatja a könyörgést, kijelentve azt is, hogy mik azok az áradó vizek: „Halál kötelei [a (máveṯ): csapás, pusztulás, romlás hullámai, fájdalmai] vettek körül, [('áp̄ap̄): kerítettek be, és kötöttek gúzsba] s az istentelenség árjai [(bəlijjaʿal): gonoszság, elvetemültség hullámai, a gonoszság örvényei, álnok embereknek pusztító áradata] rettentettek [rémítettek, háborítottak meg] engem” (Zsolt. 18,5).

„Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek elértek hozzám. Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; (örvénylő vizekbe estem, feneketlen iszapba) feneketlen örvénybe süllyedtem, és az áradat elborít (elsodor) engem. Én pedig néked könyörgök, (hozzád imádkozom) oh Uram; jókedvednek (a kegyelem) idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. Ments ki engem (a sárból) az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és (az örvénylő) feneketlen vizekből” (Zsolt. 69,2-3.14-15).

„A Te orcádtól [a Te színed elől] jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. [Más fordítás: Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat]” (Zsolt. 17,2).

És az Úr válasza: „Így szól az Úr: Jókedvem, vagyis a kegyelem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek, megtartalak, megőrizlek, és nép szövetségévé teszlek, és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy megépítsd a földet, és te állítsd helyre az országot, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8).

 Mert: „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává, és benned ajándékozom meg szövetségemmel a népeket, világosságommal a nemzeteket” (Ésa. 42,6)

 És az Úr Jézus Názáretben bejelenti küldetését, s hogy Ő a próféciáknak beteljesítője: „Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, a megkínzottakat. Hogy hirdessem az Úr jókedvének, és jóakaratának kedves esztendejét, meghatározott időszakát” (Luk. 4,18).

És az apostol így bátorítja a minden korban élő szenteket: „Mert Ő és az Írás is azt mondja: Kellemetes, vagyis az elfogadás, jókedv, szívesség, jóakarat meghatározott időszakában, a kellő időben, azaz a kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség, a megmenekülés, gyógyulás, ellátás, áldás, stb. napján megsegítettelek, és segítségedre siettem, és kivonultam sereggel. Ímé most van itt a kellemetes és kellő idő. Most van a kegyelem ideje, a szívesen fogadott időszak, ímé itt az üdvösség, vagyis most van a bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadítás, oltalmazás, biztonság, jólét, egészség, boldogság, megtartatás napja” (2Kor. 6,2).

Zsolt. 32,7 Te vagy oltalmam [(siṯəráh séṯer): rejtekhelyem, menedékem, védelmem, a háborúságban, mely körülvett engem, és megóvsz engem a bajtól, szorongatástól, nyomorúságtól], Te mentesz meg, Te [(nácar): védsz, és őrzöl meg a] veszedelemtől [(cár car): ellenségtől, és megmentesz a félelemtől]. És [(sáḇaḇ pálêṭ rón): körülveszel a szabadulás örömkiáltásával]! Szela*

*És így folytatja megvallását Dávid: „Bizony elrejt [(cáp̄an): megóv, megvéd, megőriz] engem az ő hajlékában [(sóḵ): sátrában] a veszedelem napján [(ráʿ jôm): veszélyes, gonosz napon]; eltakar engem sátrának rejtekében, [sátra mélyén] sziklára emel fel [(cur cúr): magas kősziklára helyez] engem” (Zsolt. 27,5).

Bátorítva a minden korban élő hívőket: „És lesz az Úr nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem] idején, és [az alkalmas időben segítője]. Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]” (Zsolt. 9,10-11).

Mert: „Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségük a háborúság idején. Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak” (Zsolt. 37,39-40)

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela” (Zsolt. 46,2-4)

Mert: „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!” (5 Móz. 33,27)

„Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől” (2 Sám. 22,3-4)

„Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!... Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te életedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!” (Zsolt. 91,2-8; 121,7-8).

És Dávid folytatja: „Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!” „Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. A bölcs az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!” „Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 31,21-22; 107,42-43; 117,2).

Zsolt. 32,8 Bölccsé teszlek [értelmet adok neked, hogy (śáḵal): okosan, megfontoltan körültekintően viselkedj, és cselekedj], és megtanítlak téged az útra, és [(járá' járáh dereḵ zú jálaḵ): mutatom neked az utat, azt mondva: ez, ez itt] amelyen járj; szemeimmel [(ʿajin): tekintetemmel] tanácsollak téged, és [(jáʿac): vigyázok rád, őrizlek téged]*

*Dávid így imádkozott előzőleg: „Útjaidat, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess [hűségesen és oktass] engem a Te igazságodban [a Te ('ĕmeṯ): igazságod szerint] és taníts engem, mert te vagy az én szabadító [megmentő, üdvözítő] Istenem, [és gyámolom] mindennap várlak téged [mindig benned reménykedem, és tebenned bízom szüntelen]” (Zsolt. 25,4-5).

Már Mózes így könyörög az Úrhoz: „Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, (ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem) és mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted…” (2 Móz. 33,13).

Jób azt kéri: „Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem (ha álnokságot követtem el), többet nem teszem!” (Jób. 34,32).

Dávid pedig így folytatja könyörgését: „[Te igaz vagy] Uram, vezess [igazgass, vezérelj] engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt [ha rám tör ellenségem]; egyengesd [s tedd járhatóvá, egyenessé] előttem a te útadat [ösvényedet; és utamat színed előtt]!” (Zsolt. 5,9).

„Mert nagy vagy te és csodadolgokat művelsz; csak te vagy Isten egyedül! Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel tiszteljem nevedet” (Zsolt. 86,10-11).

„Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó Szellemed vezéreljen engem az egyenes úton” (Zsolt. 143,10).

Mert az én ellenségeim azok: „Akik gonoszt gondolnak (és rosszat terveznek) szívükben, és minden nap háborút kezdenek (háborúságot szítanak). Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge (viperaméreg) van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4)

Ezért kérem, hogy: „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj (vezess) engem egyenes (a helyes) ösvényen, az én üldözőim miatt (mert ellenségeim vannak)” (Zsolt. 27,11).

És az Úr válasza: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ésa. 30,21).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem Istenútját: Aki: „... Jézus, aki azt mondja: Én vagyok az út, az igazság és az élet...” (Ján. 14,6).

Zsolt. 32,9 Ne legyetek oktalanok, [(bín): értelem híján] mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát [(bálam): fékezni szilajságát,], mert [másként] nem közelít hozzád*

*És az apostol a nyelv megfékezését példázza ezzel a képpel: „Ímé a lovaknak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket [(szóma): teljes valójukat] igazgatjuk [(metagó): irányíthatjuk, és kormányozhatjuk]” (Jak. 3,3).

Zsolt. 32,10 Sok bánata van a gonosznak [(raḇ maḵə'ôḇ maḵə'óḇ rášáʿ): sok fájdalom, szenvedés, csapás éri a céltévesztőket], de aki bízik az Úrban, [(jəhóváh): Jahvéban, az Örökkévalóban,

(báṭaḥ): biztonságban van, annak nincs félnivalója, mert Ő] kegyelemmel [(ḥeseḏ): szeretettel] veszi azt körül, és Ő azt [(sáḇaḇ): megváltoztatja]*

*Mert: „A bűnösöket, (azaz a céltévesztőket) követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten” (Péld. 13,21).

Ezért: „üldözi őket a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz” (Péld. 13,21).

Mert: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,31).

Ugyanis: „Mindenkit, vagyis minden embert, aki gonoszat, vagyis rosszat, haszontalan, hibás dolgot, bajt művel, és elkövet, végrehajt, utolér a kín, a nyomorúság, aggodalom, baj, keserűség, megpróbáltatás, szorongattatás, szükség. És a gyötrelem, és ínség, szorongató veszedelem, szorongás, szorongatás, szükséghelyzet elsősorban, és először is a zsidót, azután a pogányt, vagyis görögöt, hellént. Ámde dicsőség, tisztelet, megbecsülés, méltóság, rang, tisztesség és békesség vár, vagyis épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás jut majd osztályrészül mindenkinek, aki jót tesz, és aki a jót folyamatosan munkálja. Kezdetben a júdeaiakra, azután a pogányra, vagyis görögre” (Róm 2,9-10).

És a próféta megvallása: „Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel” (Zsolt. 30,12).

Mert. „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. [Más fordítás: Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké] (Zsolt. 16,11).

Zsolt. 32,11 Örüljetek, és [(śámaḥ): örvendezzetek] az Úrban [(jəhóváh): Jahvéban, az Örökkévalóban], vigadozzatok [(gúl gíl): ujjongjatok, remegjetek, ugráljatok örömötökben] ti igazak [(caddíq): igaznak nyilvánítottak]! Örvendezzetek [(ránan) ujjongva rikoltsatok örömötökben, örömkiáltást hallassatok] mindnyájan ti igaz [(jášár): megigazult] szívűek, [és dicsekedve énekeljetek mindnyájan]!*

*Mert Isten: „Váltságot küldött az ő népének, gondoskodott népe megváltásáról, elrendelte szövetségét örökre; szent és fenséges az ő neve” (Zsolt. 111,9).

Hát: „Örvendezzetek (vigadjatok) ti igazak (megigazultak), az Úrban; a hívekhez (Az igaz /megigazult / emberekhez) illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).

 „Dicsérjétek az Urat citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón (szépen zengjenek hangszereitek). Mert az Úr szava (igéje) igaz, és minden cselekedete hűséges… és kegyelmével telve a föld” (Zsolt. 33,2-5).

Bizony: „Az igazak örvendeznek és vígadnak az Isten (színe) előtt, és ujjongnak örömmel. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át, (a pusztában száguldónak!) akinek Jah a neve, és örüljetek előtte” (Zsolt. 68,4-5).

És Mária így örvendezik,mert befogadta a Megváltót: „És örvendez az én szellemem az én megtartó, üdvözítő Istenemben, és ujjongásba tör ki. Mert reá tekintett, és meglátta az ő szolgáló leányának alázatos állapotát, alacsony voltát; mert ímé mostantól fogva boldognak, és áldottnak mondanak, és hirdetnek engem minden nemzetségek, és minden nemzedékek. Mert nagy, fenséges dolgokat cselekedék velem a Hatalmas, a Mindenható; és szent az ő neve!” (Luk. 1,47-49).

 Az apostol újra-és újra arra buzdítja a Krisztusban élőket, hogy: „atyámfiai, testvéreim, örüljetek, és örvendezzetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, és nincs terhemre; engem nem fáraszt, tinéktek pedig bátorságos, és szükséges, mert biztonságot jelent, és titeket megerősít” (Fil. 3,1).

És ismét: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek” (Fil. 4,4).

Mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22).

Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem” (Fil. 2,18).

És ismét: „Mindenkor, és minden időben örüljetek” (1 Thess. 5,16).

Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).

Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2).

„…és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Nehem. 8,10).

Új ég új föld.

KI VAGYOK KRISZTUSBAN?

Isten az én mennyei Atyám, az Ő fia vagyok, ezért kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét az én szívembe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! (Mát. 5,45; Gal. 4,6)

Melyik nép boldog?

 „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram! A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejüknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. Mert az Úr a mi pajzsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk” (Zsolt. 89.16-19)

A legnagyobb szükség.

Az egyik legnagyobb szükségünk az, hogy értékesnek érezzük magunkat. Mélyen legbelül, tudnunk kell, hogy fontosak vagyunk, és számít az életünk.

/ismeretlen/

Spurgeon: A házasságról.

Ha a házasság ruhája szorít, akkor ennek éppúgy oka a kabát és a mellény, mint a szoknya és a kötény.

SZIVEMBŐL SZÓL EGY DAL NEKED

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A Biblia nem egy múltból megőrzött relikvia, hanem Isten élő beszéde. Ami él, annak nincs szüksége megőrzésre. A benne levő gondolatok kétség nélkül minden emberi gondolatot felülmúlnak. Milliók szívét ejtette rabul - szerették és gyűlölték. Királyok rettegték és tették tiltólistára. E nélkül a könyv nélkül az élet értelméről senki sem tud semmi bizonyosat mondani. Biblia nélkül sötétben tapogatnánk, mint a vakok, nem lennének kiindulási pontjaink, és végzetesen magunkra lennénk utalva. A Biblia vet fényt az életre; nincsen és soha nem is volt még egyik ilyen könyv, és még egy ilyen személy. A Biblia nélkül az élet egy rejtély. Ez a könyv az emberi civilizációs folyamat leghatalmasabb elősegítője és ösztönzője. Isten áldjon benneteket! REINHARD BONNKE

Mai Ige

„Amikor az Ő irányítása alatt vagy, képessé tesz, hogy úgy beszélj, ahogy normális körülmények között nem tudnál.”

www.maiige.hu

Mai Ige

„Ha anélkül próbálsz győzelmes keresztény életet élni, hogy naponta megkapnád a kellő napi mennyiséget a Szentírásból az olyan, mintha azt akarnád, hogy az autód üres tankkal is üzemeljen.”

www.maiige.hu

Mai Ige

„Ha olyan agyad lenne, mint Einsteinnek, nem volna olyan matematikai feladvány, amit ne tudnál megoldani.
Ha Krisztus él benned, nincs olyan győzelem, amit ne tudnál elérni.”

www.maiige.hu

Bustye Erika - Tökéletes Jézus

Ige: Az ellenséggel szembeni magatartásról.

 „Meg nem rettenjetek az ellenállóktól. Semmiféle módon ne féljetek, ne ijedezzetek, ne riadjatok meg ellenségeitektől, és a szembeszegülőktől. Ami azoknak a veszedelem, a romlás, pusztulás jele és bizonyítéka, néktek az üdvösségé, vagyis a megmenekülésé, megmentésé, és megszabadításé, és ez az Istentől van* (Fil. 1,28)

*Az ellenséggel szembeni magatartásról egy történeten keresztül beszél a Szent Szellem: „Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó szellem volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a szellemnek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment belőle. Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, és olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (Csel. 16,16-26)

Erről tesz bizonyságot az apostol a Tessalonikabelieknek is: „Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben” (1 Thess. 2,1-2)

Minden hívőt így buzdít az apostol: „Vigyázzatok, legyetek éberek, virrasszatok, és maradjatok ébren, figyeljetek, és álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul, tartsatok ki állhatatosan a hitben. Legyetek férfiak, viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan. Legyetek erősek! Erősödjetek meg, és győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13)

„Mert nem félelemnek, nem a csüggedtség, gyávaság, félénkség szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek, hatalomnak, szeretetnek, és józanságnak, vagyis az Ige szerinti gondolkodásnak szellemét” (2 Tim. 1,7)

 „Végezetre, atyámfiai, testvérek, legyetek erősek. Erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10)

Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13).

Új dalt zeng szíven.

Tanulságos történet.

Az Úr Jézus,

 „Az Úr, az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége oltalmazója, védelmezője, megmentője. Ő a szabadulás vára” (Zsolt. 28,8). 

Ima

Drága Úr Jézus!

Hálatelt szívvel köszönöm, hogy Te eltávolítottad tőlem a betegségeket, erőtlenségeket azáltal, hogy emberi testedben vitted fel a fára, bűneimmel együtt.(1Pét.2,24.)

Spurgeon: Istenről.

Mindennek van fény- és árnyoldala, a mi Istenünk pedig mind a két oldalon megtalálható.

Oswald Chambers: HAJTOTT-E MÁR A SZERETET ŐÉRTE?

"Jó dolgot cselekedett énvelem" (Mk 14,6).

Ha a szeretet nem emel túl valakit önmagán, akkor nem is szeretet. Ha a szeretet mindig óvatos, mindig bölcs, mindig okos és számító és nem mutat túl önmagán, akkor egyáltalán nem szeretet. Lehet vonzódás, meleg érzés, de nincs meg benne a szeretet igazi természete. Hajtott-e már a vágy valaha, hogy tegyek valamit Istenért, nem azért, mert kötelességem, vagy mert hasznos, hanem csak azért mert szeretem Őt!? Felismertem már, hogy Istennek olyasmit vihetek, ami értékes neki? Vagy csak ábrándozom az Ő váltságának nagyságáról, pedig ezalatt egy sereg tennivalót elvégezhetnék?

Nem istenien nagyszerű, csodának tekinthető dolgokból, hanem közönséges, egyszerű emberi dolgok elvégzéséből láthatja meg Isten, hogy valóban odaszenteltem magamat neki. Felébresztettem-e már valaha az Úr Jézus szívében azt az érzést, amit betániai Mária?

Néha mintha arra várna Isten, vajon tanújelét adjuk-e valamiben iránta érzett tiszta, hamisítatlan, igaz szeretetünknek. Az Istennek átadott élet többet ér a személyes szentségnél. A személyes szentség középpontja a saját tisztaságunk; gondosan ügyelünk arra, nehogy megbántsuk Őt azzal, ahogyan járunk, szólunk, vagy a megjelenésünkkel. De a teljes szeretet kiűzi mindezt, amikor igazán odaszenteljük magunkat neki. Meg kell szabadulnunk attól a beállítottságtól, hogy "hasznos vagyok". Meg lehetünk győződve róla, hogy nem vagyunk azok; ezzel megközelítjük az igazságot. Sohasem a hasznosság a kérdés, hanem az, hogy magának Istennek mit érünk. Ha átadtuk magunkat neki, Ő állandóan munkálkodik rajtunk keresztül.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/

Hit Gyülekezete - Keresztre ment,ott szenvedet

Védekezés

Pastor Chris: Légy Tudatában A Szeretetének.

Készítette: Zoltan Berki

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (János 3:16).

A szeretet egy személy olyan szeretetre méltó értéke, amely olyan érzéseket kelt benned róla, hogy fontos neked. Tehát, ahogy Isten szeret téged, az az jelenti, hogy különleges és értékes vagy a Számára. Ha ez igaz, akkor ennek azt kell jelentenie, hogy az életednek van értelme; nem a semmiért élsz. Isten nem azért teremtett, hogy megbukj, hanem hogy légy a fej mindenek felett. Most már járhatsz az Ő szeretetének szabadságában és teljes bizonyosságában, tudván, hogy felette állsz a kárhoztatásnak (Róma 8:1).

Isten szeretetének tudata meg fogja változtatni az életedet és rendkívüli gondolkodásmódot ad neked. Nézzünk meg egy olyan embert, mint Dávid, akinek egyedülálló észrevételei voltak Isten szeretetéről. Az Atya szeretetének megértése miatt gondolkodott másképp. Például, a Zsoltárok 23:1-ben azt mondja, "Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm." Egyedül már ez is megmutatja neked, amit Dávid Istenről gondolt, és az okát a sikerének és a győztes életének! Tudta, hogy értékes volt Istennek és erre a következtetésre jutott: "Sosem fogok az életemben hiányt szenvedni semmiben, mert Isten szeret engem; Ő az én pásztorom!" Micsoda gondolkodás.

Mindig szánj időt arra, hogy elmélkedj Isten szeretetén. Gondolkodj az Ő kegyelméről, kedvességéről és a tényről, hogy ha te lennél az egyetlen a földön, az Úr Jézus akkor is az életét adta volna érted. Ennyire értékes vagy Istennek. Merj hinni ebben és hagyd, hogy ez belemélyüljön a tudatodba; ez meg fogja változtatni az életedet örökre és új meggyőződést ad neked.

Isten úgy szeret téged, ahogy vagy. Nem kell "megdolgoznod" vagy hatnod rá azért, hogy megérdemeld a szeretetét, mert saját munkáddal sosem érdemelhetnéd ki, csak az Ő kegyelméből. Ő választott ki, hogy szeressen. Annyit kell csak tenned, hogy elfogadod a szeretetét olyan egyszerűen, ahogy jön hozzád, és légy mindig a tudatában a feléd való szeretetének. Akár most is, emeld fel a kezeidet hozzá és mond, "Köszönöm Uram, hogy ennyire szeretsz engem!"

Ima

Drága Atyám, köszönöm a szeretetedet és a kegyelmedet, melyet gazdagon árasztasz rám! A Te örömöd tölti meg a szívemet és az életem a te dicséretednek és dicsőségednek kifejezése, ahogy dicsőségesen megtapasztalom a szeretetedet és ugyanezt nyilvánítom ki a világomnak, a Jézus Nevében. Ámen.

További Tanulmányok:1 János 4:7-10; 1 János 4:16

Keresztény idézetek ツ

FordulóPont Tv

Szent Szellem formálj át

Ige: Az óemberről

„Az Úr titeket is megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek miatt:

 Melyekben jártatok, és éltetek egykor evilág folyása, életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint. Igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és tevékenykedik* (Eféz. 2,1-2)

*Amikor az Úr Jézus itt járt a földön, és Szent Szellem erejével kiűzte a démonokat: „A farizeusok, …amikor ezt meghallották, kijelentették: Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.” (Mát. 12,24)

Mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2Kor. 4,4)

De nemcsak az övékét: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3)

És: „Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek az ó embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,7-10).

„Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával” (1Kor. 5,8)

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,9-11)

„Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,6-8)

„Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3)

Szent az Úr a seregek Ura

Uram!

 „Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé” (Zsolt. 28,2)

Ima

Hálát adok Neked Istenem, hogy bár halott voltam a vétkeim és a bűneim miatt, de Te feltámasztottál a Krisztussal (Ef.2,1.5) és így beteljesült rajtam szent igéd: „....és eljött az óra,.....” amikor meghallottam az Isten Fiának szavát, és meg van írva, hogy: „....akik hallják élnek.” (Ján.5,25) Ezért dicsérlek és dicsőítlek, boldogan megvallva, hogy akik élnek, csak azok dicsőítenek Téged, mint ma én. (Ésa 38,19)

Norman Vincent Peale: A legerősebb fegyver.

A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.

Bob Gass: A hit próbája

„Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk.” (Zsolt 66:10-12)

//10. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

  11. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

  12. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre. //

Amikor Jézus elmagyarázta az Ő követésének árát, néhány tanítványa elhagyta őt. De a hatás, amit azokra gyakorolt, akik maradtak, a mai világban is érezhető.

Mire leveleiket írták, Jézus apostolai megtanulták, hogy az élet minden próbáját lehetőségnek tekintsék hitük erősítésére és hatékonyságuk növelésére. A hit próbái mindig lehetőségek arra, hogy átadjunk Istennek valami számunkra értékeset, akkor is, ha jogunk van ahhoz is, hogy ezt ne tegyük meg.

Amikor a hited próbára van téve, úgy fogod érezni, hogy a körülmények ellened támadnak, és a végsőkig próbára tesznek, de Istentől nem fogod távol érezni magad; mérlegre leszel téve, de nem ítélnek el, és nem nyilvánítanak bűnösnek.

A zsoltáros ezt írja: „Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk” (Zsoltárok 66:10-12).

A hit próbája nem tesz próbára semmit, hacsak nem kényszerít messzebb, mint a legutóbbi próbád – amíg nem lépsz át egy következő szintre onnan, ahol már bizonyítottál! Ha minden alkalommal megpróbálsz elfutni vagy visszavonulni, amikor úgy érzed, hogy már a határaidhoz értél, sohasem fogod megtudni, hogy mennyire bízhatsz Istenben – vagy hogy Ő mennyire bízhat meg benned. A tűz, ami megtisztíthat minket, mint az ezüstöt, jöhet egy állás, egy kapcsolat, az egészség vagy a jó hírnév elvesztéseként – de Istennel a végeredmény sohasem kétséges.

Ha ma azon tűnődsz: „Még mennyit tudok elviselni?”, hallgasd meg J. C. Ryle püspök szavait: „Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására.” Isten országában ez így működik: ha a hited próbára kerül, a jellemed nemesedik, és végül elnyered a felüdülést.

2Krón 7,12-16  Mt 6,5-15  Lk 18,1-8

Pintér Béla: Hazahoztál

Spurgeon: A házasságról.

Aki feleségét Istentől kérte és az illetőt nem csupán alakjáért, hanem szép lelkéért vette el, az remélheti, hogy választását Isten is megáldja.

Kenneth Hagin: A FELTÁMADÁS NAGYSZERŰSÉGE

…annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy Te, én ma szültelek téged?!

- Zsidó 1,4. 5.

Isten betöltötte nékünk, az Ő fiaiknak feltámasztván Jézust: mint a második Zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy Te; ma nemzettelek téged.

- Apostolok cselekedetei 13,32. 33.

Mikor örökölte Jézus a nevét? Mikor lett neki adományozva? Akkor lett neki adományozva, amikor életre kelt a szellemi halálból, amikor Isten feltámasztotta a halálból.

Jézus feltámadásakor mondta azt Isten: „…Én Fiam vagy Te, ma szültelek téged.” A feltámadása után pedig Jézus kinyilatkoztatta, hogy minden hatalom a mennyben és a földön neki adatott. Minden kijelentés, ami szerint Jézus úgy örökölte a nevét, illetve úgy adományoztatott neki, azt mutatja: Jézus azután kapta meg nevének nagyságát, teljességét, miután feltámadt a halálból.

Megvallás: Jézus az Úr. Feltámadt a halálból és Ő az Úr. A feltámadáskor bemutatott erő és hatalom a nevében van, és Ő nekem adta ezt a nevet.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Hites Cila

Judit Robescu

Száma nincsen Uram,...

Ige: A törvényről.

 „A törvény nincs hitből, nem a hitből származik, és nem a hit alapján követelőzik, hanem amely ember cselekszi, betölti, megteszi azokat, élni fog azok által*(Gal. 3,12)

*Mert Az Úr parancsa így hangzott: „Tartsátok, és őrizzétek meg azért az én rendeleteimet, döntéseimet és az én végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 18,5)

És az apostol idézi a törvényt: „Mert Mózes a törvényből való a törvényből eredő igazságról, vagyis megigazulásról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, megtartja, betölti, teljesíti él azok által” (Róm. 10,5).

Megyünk az Úr elé

Miért dicsérjük az Urat? Mert közöttünk lakozik:

 „Kik félik az Urat: áldjátok az Urat! Áldott az Úr a Sionon, aki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 135,20-21).

KI VAGYOK KRISZTUSBAN?

Istennek szeplőtlen gyermeke vagyok... az elfordult és elvetemedett... világon, mert az élet igéjét megtartom. (Fil. 2,15-16)

M Luther King: Az igazság.

A bárhol elkövetett igazságtalanság mindenhol az igazság létét veszélyezteti.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Figyelj jól, és figyeld meg a jeleket a természetes dolgokban, amelyek megerősítik azt, amit Én a szellemiekben végzek. Amikor utasítást és útmutatást adok neked, akkor megerősítem az azt követő jelekkel, mondja az Úr. Az már rajtad áll, hogy higgy, és annak alapján reagálj. Viszont nem lehetsz olyan, mint egy betolakodó. Meg kell várnod, amíg a lehetőségek ajtói megnyílnak, illetve bezárulnak. Nagy előnyödre válik, ha megmaradsz a Szellem sodrásában.

Márk 16:20 azok pedig kimenvén, prédikáltak mindenütt; az Úr együttműködvén velük, és az igét erősítvén a kísérő jelek által.

 http://gyurinaploja.blogspot.com

Tal and Acacia - Garbage in, garbage out (Szemét be, szemét ki)

Spurgeon: Megváltás

Isten megváltási művében Krisztus érdemének oly nagy és mély óceánját látom, hogy tekintetem nem fog be partot, és a mérőón nem ér le a tengerfenékre.

Tyúkszárny vagy sasszárny

„Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határát teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Ézsaiás könyve 40. rész 28-31. versek

Ahogy ma reggel végiggondoltam ezt a szakaszt, csak úgy kavarogtak fejemben a gondolatok.

Úgy éreztem magam, mint amikor beengednek egy hatalmas áruházba, és az ajtóban azt mondják, hogy minden – ingyen az enyém lehet, amit egyszerre ki tudok hozni a boltból.

Hogy miért? Hát olvasd el még egyszer ezt a gyönyörű szakaszt.

-          Örökkévaló Isten a Te Teremtőd, aki elképzelhetetlen aprólékossággal és figyelmességgel megteremtett

-          Soha nem fárad el! Naponta ezerszer elmondhatod neki, kérheted, megszólíthatod, sírhatsz és nevethetsz előtte – ő nem küld el, mert már elege van belőled.

-          Kikutathatatlan a bölcsessége. Azaz mindenre van megoldása. Nem tudsz olyan dologgal hozzá fordulni, amire összecsapná a kezét, és azt mondaná – ne haragudj, de ezt nem tudom!

-          Erőt ad. Minden reggelre megújítja erődet, de valahogy napközben is mindig ad egy-egy erő-infúziót. Számtalanszor tapasztaltad már, hogy amikor olyan enervált voltál, valami jó hír hallatán, egy bibliaszöveg elolvasása után, vagy egyszerűen – csak úgy – megújult az erőd.

-          Nem tudom, hogy fiatal vagy-e vagy idős, de a következő gondolat valamelyike Neked szól. Elfáradhatsz, ha fiatal vagy, megtántorodhatsz, ha idősebb, sőt még a legkülönbek is eleshetnek, de ha bízol az Úrban, szárnyra kelsz, mint a sas. Micsoda kép! A tyúkoknak is van szárnyuk, mégsem ezt a hasonlatot választotta. A sas a magasba tör. A sziklák fölé. Az ég felé! Nem engedi, hogy bármi lehúzza. A tyúk ilyesmire képtelen. Isten Neked sasszárnyat ajándékozott, nem tyúkszárnyat. Használd hát! Törj felfelé! Tedd próbára belé vetett hitedet! Meglátod, mennyi örömöd lesz ott fenn!

Most már érted, miért érzem úgy magam, hogy egy nagyáruház bejáratánál állok, ahol azt mondják, minden az enyém lehet, amit ki birok hozni? Gondolj bele!

Van egy Teremtőm, aki őszintén és feltétel nélkül szeret engem.

Olyan, aki soha nem fárad el.

Aki bölcs, és mindenre tud megoldást.

Képes megújítani erőmet.

Sasszárnyat ad, hogy a magasba szálljak.

Melyiket válasszam? Elbírható ennyi ajándék egyszerre? Szerinted?

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/09/tyukszarny-vagy-sasszarny.html

Mai Ige

„Igen, mindenki elesik, a győztesek azok közül kerülnek ki, akik újra felállnak.”

www.maiige.hu

BIBLIA

Mondd el az egész világnak

Ige: Az Úr Jézus kérdése a minden korban élő Övéihez:

„Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mi módon értitek meg majd a többi példázatot?

A magvető az igét a [logoszt] hinti, Isten üzenetét veti, azaz Krisztus tanítását, amelynek útjain kellene járni.

Az útfélen, valók pedig azok, akiknek hintik az igét [a logoszt], de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívükbe a bensőjükbe vetett igét, [a logoszt].

És hasonlóképen a köves helyre, a sziklás talajra vetettek azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt örömmel, és ujjongással fogadják,

De nincsen őbennük gyökere, nem tud mélyen belegyökerezni a szívükbe, a bensőjükbe, és nem így nem is ereszt bennük gyökeret, hanem ideig való, vagyis csak rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, és alkalomszerű. Azután ha nyomorúság, vagyis üldözés, vagy háborúság, vagy nyomás, szorítás, szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás, baj támad az ige [a logosz] miatt, azonnal megbotránkoznak, és felháborodnak, eltántorodnak, tüstént tőrbe esnek.

A tövisek, vagyis a tövises, szúrós növények, és a bogáncsok közé vetettek pedig azok, akik az igét [a logosz] hallják, felfogják és megértik,

De a világ, vagyis ennek a létkornak gondjai, és az emiatti aggódás, tépelődés, törekvés, és a gazdagság csalárdsága; a vagyon, és bőség csábítása; és a csalóka, félrevezető gazdagság, és egyéb, más dolgok kívánsága, és megkívánása közbejővén; és egyéb vágyak szívükbe lopódzva, és a többi dolgokat körülrajzó vágyak belopóznak, behatolnak a szívükbe, és elfojtják, teljesen elnyomják az igét a [logoszt]. És így gyümölcstelen lesz. Úgyhogy ez sem hoz termést, meddő, eredménytelen marad.

A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják, felfogják, és megértik az igét, és beveszik, befogadják, magukévá is teszik, és gyümölcsöt teremnek, termést hoznak, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit*(Márk. 4,13-20)

*Az Úr Jézus Ézsaiás prófétát idézi, akinek a kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek meg. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-10).

„Mert tanács-vesztett, tanácstalan nép ez és nincs bennük értelem ezért értelmetlen” (5 Móz. 32,28).

Az Úr Jézusban nem ismerik fel az ő Istenüket, ezért így szól az Úr: „Hogy beteljesedjék az Ézsaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ézsaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket; hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ézsaiás, amikor látá az Ő dicsőségét; és beszél Ő felőle” (Ján. 12,37-41).

Pál apostol Rómában hirdeti a zsidóknak a Krisztust, de: „Mivel pedig nem egyeznek meg, és nem értettek egyet egymással eloszlanak, vagyis szétoszlottak. S ekkor Pál ez egy szót, ez egy igét mondá: Jól és helyesen szólott a Szent Szellem Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: Eredj és menj el ehhez a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok meg! Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Legyen azért néktek tudtotokra, és vegyétek tudomásul, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek üdvözítése, és ők meg is hallgatják. És mikor ezeket mondotta, eltávoztak a zsidók, maguk között sokat vetekedve, és vitatkozva” (Csel. 28,25-29).

És kijelentés az értetlenség okáról: „Ha mégis leplezett, és nem elég világos a mi Evangéliumunk, azoknak leplezett, és csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, és gondolkozását, mert hitetlenek, hogy ne lássák, és így nem is látják meg a Krisztus dicsőséges evangéliumának, vagyis a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képe, az Isten képmása” (2 Kor. 4,3-4).

Mert: „… megtompultak, megkérgesedtek, érzéketlenné váltak az ő elméik, és az érzékeik, a gondolkozásuk, értelmük, és felfogóképességük. Mert ugyanaz a lepel, ugyanaz fedél, vagy fátyol mind e mai napig megmaradt, és ott van az Ószövetség olvasásánál felfedetlenül, ezért felolvasáskor nem ismerik fel, és rajta is marad, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

[Más fordítás: De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát]^” (2 Kor. 3,14).  

Hát: „Meglássátok azért, és vigyázzatok, mi módon és hogyan hallgatjátok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még amijét gondolja is, hogy van, elvétetik tőle” (Luk. 8,17-18).

Sok vizek sem olthatják el

MEGVALLÁS ÉS IMA

Áldalak Úr Jézus, amiért betegségeimet Te viselted, és fájdalmaimat hordoztad;

hagytad, hogy megsebesíttessél az én bűneimért, hogy megrontassál az én vétkeimért, és békességem büntetését is Te viselted; és én a Te sebeiddel gyógyultam meg. (Ésa.53,4-5.) 

Imádság:

Te szólsz, Te cselekszel bennem.

Átjár, átértelmez a kegyelem.

Már nem feszít, nem szakít szét,

hogy mivé kell lennem.

Rendelkezz, Uram, Te velem.

ÁMEN

(Hajdú Zoltán Levente)

Zwingli: A gondról

A gond az imádság karjaiba űz, az imádság pedig kiemel a gond karjaiból.

Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Péter 5:7)

Egy amerikai gyülekezet vezető lelkésze, évekkel ezelőtt elveszítette – viszonylag fiatalon – a rendkívül tevékeny édesapját szívroham következtében. Azt érezte, hogy nem tud létezni a nélkül az ember nélkül, aki nagyon bízott benne, és akivel remek kapcsolata volt. Kavarogtak benne a kérdések: miért kellett ennek megtörténnie? Hogyan fog megbirkózni apja elvesztésével? Kiheverhető-e ez egyáltalán?  Hogy tehette ezt Isten, ha valójában szereti? Kérdezte ezeket ő, a hívő ember! Egyszer csak úgy érezte, hogy megszólal az Isten, és ezt mondja neki: „Én elég vagyok neked! Most még nem hiszed el, de bízz bennem!”

A történet mesébe illő, de a következmények egyértelműek voltak: nem volt kétsége afelől, hogy Isten gondoskodik róla, és képes lesz megbirkózni az élet kihívásaival apja jelenléte nélkül is! Szomorúsága megmaradt – írja önmagáról – apja halála mély sebet ejtett rajta, és mindig is hiányozni fog neki, ám nem sodródott el, mint egy horgony vagy iránytű nélküli hajó. Mindez az Istennel eltöltött, túláradóan személyes imádságnak volt köszönhető, melyben erőt, bátorságot, és reményt kapott!

Testvéreim! Úgy gondolom, hogy ez a lelki élmény bárkié lehet! Ugyanis mindenki átéli életében egy vagy több szerettének elvesztését. Lehet, hogy súlyos betegség, lehet váratlan tragédia következtében távozik valaki az élők sorából. És pontosan ezt éli át a hívő ember is: sebet kap a lelkünk, szomorúságunk megmarad, hiányzik az elhunyt, de ha tudjuk, hogy életünkben és halálunkban egyaránt Jézus Krisztus tulajdona vagyunk, és hogy tőle még a halál sem tud elválasztani, akkor szellemünkben tapasztalhatjuk meg Isten gondviselő jelenlétét életünkben!

Te sose hagysz el