Ige: Krisztus ajándékai az Ő testének – és nem az egyes „ gyülekezeteknek”

„És Ő (Krisztus) adott némelyeket apostolokul [követként]. Némelyeket prófétákul Némelyeket evangélistákul [az evangélium, az örömüzenet hirdetőjeként], némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul [ajándékul az embereknek]:  

A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz): teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma): személyének; lényegének, erejének] építésére

[Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:  

Míg eljutunk [(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének [megértésének] egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus teljességével [befejezettség] ékeskedő kornak [érett kor] mértékére.

[Más fordítás: a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk]:

Hogy [(méketi): ezentúl] többé ne legyünk gyermekek [kiskorú, éretlen hívő], kiket ide s tova hány a hab [(klüdónidzomai): ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága [csalása, becsapása] által, a tévelygés [(plané): félrevezetés] ravaszságához való csalárdság által.

[Más fordítás: hogy ne legyünk tovább kiskorúak (gyermekek), akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, (kiket hullámok sodornak el), az emberek csalásától, (álnokságától), tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés csalárd módszerétől és álnokságától)];

Hanem az igazságot [(alétheuó): valóságot /Ige] követvén [(agapé): isteni] szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej [(kephalé): ura, betetőzése, koronája], a Krisztusban.

[Más fordítás: ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba]; Akiből az egész test [szóma): személy; lényege, ereje], szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén [(szünarmologeó): ízenként szorosan összeilleszt] az Ő segedelmének [(epikhorégia) segítség / támogatás] minden kapcsaival [(haphé): érintés, érintkezés, ízület], minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.

[Más fordítás: Ő illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató minden ízével és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse szeretet által]” (Eféz. 4,11-16)

Ez a test pedig: „… az Ő (Krisztus) teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23).

 Mi pedig Őt, vagyis Krisztust hirdetjük: „Akit mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt, érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

De csak: „A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak »az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett«] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).

És minden újjászületett hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szóma: lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27).

És hogy érett férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4).

Hogy: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).

És kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által (különféle idegen tanításoktól) ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak (akik velük élnek)” (Zsid. 13,9).

Hát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. 

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«.  (Kol. 2,8).

És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő (ezekért sújt le) az Isten haragja a hitetlenség (az engedetlenség) fiaira” (Eféz. 5,6).

„Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá):  ügyesség, azaz (rossz értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás)” (1 Kor. 3,19).

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni)” (Gal. 5,1).

Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként (szolgaságra): Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent, sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok (és hogyan akartok újból szolgájukká lenni)? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket (és aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre). Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek (értetek)” (Gal. 4,3.9-11).

Hiszen ti már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (azokat keressétek, amik odafent vannak), ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”  (Kol. 3,1-2).

„Mert sokan járnak (sokan élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk (és polgárjogunk) mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,18-20).

Ezek azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben], a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén [ellátva] és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet [(szóma):az egész személyt] inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik]. »És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet [(szóma):az egész személyt mint oszthatatlan egységet], hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést« . //Ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben] belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését//. (Kol. 2,19)^.  

De akik még friss megtértek, azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1Kor 3,1). Nekik még fel kell nőni Krisztusban, mert: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14). 

Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (1 Kor. 14,20)

Ne félj!

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ésa. 43,2)

Bárhova megyek, Uram, Te ott vagy!

„Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a Te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem…” (Zsolt. 139,9)

Szellemben és Igazságban, szívem

Thámár - Kubinyi Károly

Ima

Istentől rendelt feladat

"Mordokaj azonban ezt üzente vissza Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!" Eszter könyve 4:13-14

Eszter királynő története nagyon szép példa arra, hogy Isten hogyan képes szabadítást adni népének a legnehezebb időszakban is. Izraelnek mindig is voltak ellenségei, és Sátán, aki a vesztüket akarta most különösen közel került a győzelemhez.

Hámán, a méd-perzsa birodalom "Hitlere", személyes bosszútól indíttatva ravasz csellel arra vette rá Ahasvérós királyt, hogy a rabszolgaként odahurcolt zsidókat mészároltassa le. A király belement a dologba, bár valószínűleg nem sejtette döntésének súlyát és következményeit. A visszavonhatatlan" rendelet végrehajtását végül Eszter királyné közbenjárása akadályozta meg, aki maga is zsidó származású volt, tehát a király majdnem megölette saját asszonyát. A történet végül jól végződik, hiszen a zsidók megszabadulnak, melynek emlékét őrzi ma is a purim ünnepe.

Van ennek a történetnek egy láthatatlan szála is. Isten és Sátán között ma is folyik a harc, melyben mindkét fél emberi eszközöket is felhasznál. Mindig voltak gonosz, pusztító emberek, és mindig voltak akik, "szabadítóként" jelentek meg a bajban.

Eszter a saját életét kockáztatta mikor hívás nélkül belépett a király elé. Mégis, miután imában felkészült erre az alkalomra, bátran szólt, és Isten küldte a szabadítást.

Istennek ma is ilyen emberekre van szüksége. Lehet, hogy eddig Eszter csak a szépsége miatt volt emlékezetes, de innentől kezdve úgy tekintettek rá, mint megmentőre. Az kritikus pillanatban megtette, amit kellett.

Kész vagy-e arra, hogy akár ma, akár később, szólj ha kell, hallgass, ha kell, és megtedd azt amit tenned kell. Tisztában vagy-e azzal, hogy tetteid, szavaid mások életére is óriási hatással lehetnek? Kérjünk Istentől bátorságot és erőt, hogy az oldalán állva, mások szabadítói lehessünk.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/istentol-rendelt-feladat.html

Ha ismered az Urat

Ha igazán ismered Krisztust, a Békesség Fejedelmét, akkor nem bajkeverő, hanem béketeremtő leszel – a munkahelyeden, otthon vagy az iskolában.

Bob Gass: Ami „eladható”

„Más Jézust hirdet… más lelket… más evangéliumot.” (2Korinthus 11:4)

Egy régi képregényben az új tanév kezdetén a diákok azt a feladatot kapták, hogy írjanak fogalmazást arról, mit jelent számukra visszatérni az iskolába. Lucy ezt írta: „A vakáció szép dolog, de jó visszatérni az iskolába. Nincs semmi más, ami olyan elégedettséggel tölt el, és olyan nagyszerű kihívások elé állít, mint a tanulás. Alig várom, hogy ebben az évben is gyarapítsam tudásomat.” A tanár teljesen meghatódott, és nagyon megdicsérte Lucyt a fogalmazásáért. Az képregény utolsó képkockájában Lucy áthajol a padtársához, Charlie Brownhoz, és ezt suttogja neki: „Egy idő után megtanulod, hogy mi eladható”. Mindig fennáll a kísértés, hogy azt prédikáljuk, „ami eladható”.

 Pál figyelmezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy őrizkedjen az olyan tanítóktól, akik „más Jézust… más lelket… más evangéliumot” hirdetnek. Jónáshoz hasonlóan mi is arra kaptunk elhívást, hogy olyan embereknek prédikáljunk, akik valami mást szeretnének hallani. A megfutamodás azonban nem segített Jónáson, és rajtunk sem fog. „Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek” (Jónás 1:4).

 Ha kell, Isten zátonyra futtatja terveinket azért, hogy eljuttasson oda, ahová mennünk kell, és azt mondjuk, amit ránk bízott. Egy lelkipásztor nemrég felismerte, hogy üzenete nagy tömegeket vonzott, de nem formálta az embereket tanítványokká, ezért irányt változtatott.

Isten azt mondta Jónásnak, hogy ha Ninivébe ér, elsőként ezt mondja: „Bánjátok meg a bűneiteket!”

Az evangélium két dolgot tesz: vigasztalja a szenvedőket és felzaklatja az elkényelmesedetteket. A felszabadító igazságtól először rosszul érezzük magunkat, csak aztán éri el bennünk, hogy jól legyünk. Istennek nem az a célja, hogy kényelemben éljünk, hanem az, hogy kifejlődjön bennünk Krisztus jelleme, és ezáltal Hozzá vonzzuk az egész világot.

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Úgy szerette Isten

Spurgeon: A hibákról

Aki nem akar nagy hibába esni, annak vigyáznia kell a kis hibára.

Bölcsesség

Készítette: Dr-Kováts György

‎(2) Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A te Urad azt akarja, hogy épüljön a ház. (Az életed. A jövőd. A házasságod. A gyermekeiddel való kapcsolatod. A szüleiddel való kapcsolatod. Az, ahogy evangelizálsz. Tanulmányaid. Minden, ami hozzád tartozik.)

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A te Istened az építkezés Istene. Mindig szeme előtt tartja a jövőt. Mindig szeme előtt tartja, hogy mi helyes, mi épít, mi visz előre. Úgy a saját életedben, személyiségedben, tanulmányaidban, munkavégzésedben – mint családod életében. Szeretteiddel kapcsolatban. Házasságodban. Gyermeknevelésed során. Mindenben, ami az életedhez tartozik. Ő az építkezés Istene. Szeret, és ezért épít. Szeret, és ezért akarja, hogy épülj. Szeret, és ezért a jövődet tartja szeme előtt.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

Nem az épít elsősorban, ami gyorsan meglátszik. Sokszor az a legfontosabb, amit nem is látnak az emberek. Ami a háttérben van.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

Az embert az kísérti, hogy arra dolgozzon, ami látszik. De a háttér – nem annyira fontos. Pedig az építkezésben sokszor azon múlik minden, hogy milyen anyagok vannak beépítve. Milyen vastag a fal. Miből készült a tetőzet és a gerendázat. Milyen módon vannak összeillesztve a szerkezetek, amik tartani fognak. Ezek nem látszanak.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A mai világ a látszatok világa. Szereti azt feltenni felülre, amit mások igenelni fognak, irigyelnek majd, amire a lájkok jönnek.

De az Úr más. Ő szereti a valóságot. A valódit. Amit te belül teszel – az vagy valójában. Amit te akkor engedsz meg magadnak, amikor úgy gondolod, senki nem lát – ez vagy, és ez jellemez téged. Lehet, hogy az emberek nem tudnak róla – de ez a valóság. A menny ezt látja.

Szeresd az Urat, teljes szívedből – belül van. Teljes lelkedből – ez sem látszik. Teljes elmédből – a gondolataid, a törekvéseid, a terveid, az emlékeid, ezek is belül vannak, nem látszanak. És teljes erődből – ez talán látszik, igyekvésed, buzgóságod. De nem biztos, hogy felszínre kerül, hogy mennyit fektettél be, mennyit tettél le, mennyire maradtál ott, amikor kellett, hiszen itt is lehet mondani, mutatni, hogy milyen sokkal áldoztál, és lám, mégsem sikerült. Ne tedd ezt. Tudd, hogy az Úr a valóságot keresi. (Enyém a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő – Ő a valóság Istene. Péld 8,14. De a valóság a Krisztusé – Kol 2,14. itt a „szóma” szerepel – ez a Krisztusé. Szemben a különféle emberi és szellemi erőlködésekkel. A Krisztus Teste a Krisztusé. A valóság.)

Áttörés

 Elõttük megy, aki utat tör..." (Mikeás 2:13)

Arra gondolsz: Nálam soha nem jön el az áttörés, nem fogom tudni elérni"? Próbáld megérteni a következõ két dolgot. Elõször: a problémád csupán lehetõség Isten számára, hogy az érdekedben cselekedjen. Azért kerültél ebbe a helyzetbe, hogy megtapasztald a következõ szavak igazságát: Elõttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Elõttük megy át királyuk, élükön maga az Úr."

Isten kegyelmébõl felülkerekedhetsz a körülményeiden. Felülemelkedhetsz a csüggedésen és azon a vesztes hozzáálláson, amely azt mondja: Semmi sem fog jóra fordulni." Azt mondod: De már próbáltam, és kudarcot vallottam!" Jól van, akkor ezt már kipipálhatod a listádon, és mondhatod: Most már tudom, hogy ez nem mûködik." Örülhetsz azonban, mert Isten tudja az utat, és Õ megy elõtted!

Másodszor: mielõtt megtapasztalnád az áttörést, általában megrázkódtatások következnek. Chuck Jaeger, második világháborús hõs, aki elõször repült a hangsebességnél gyorsabban, egy lovasbalesetben eltörte a bordáit egy nappal azelõtt, hogy beült volna a pilótafülkébe, és megkísérelte volna azt, amit soha senki azelõtt. A barátai ezt mondták: Túl nagy fájdalmaid vannak. Ne csináld!" A saját félelme ezt mondta neki: Még soha senkinek nem sikerült, neked sem fog." Amikor elérte a 700 mérföld/óra [1120-1130 km/h] sebességet, a gép vadul rázkódni kezdett. Aztán hirtelen átjutott valahová, amit így tudott leírni: hatalmas csend".

Ilyen az, amikor megtapasztalod az áttörést. Amikor körülötted minden rázkódni kezd, és a félelemszinted az egekbe szökken, nem fogsz összetörni és elégni, csak épp az áttörés küszöbén vagy!

http://www.maiige.hu

Elvégeztetett!

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. (Filippi 1,6)

Érdekes, hogy Jézus utolsó szava a kereszten pont ez volt: „Elvégeztetett” (János 19:30). Úgy nézett ki, hogy mindennek vége. Hiszem, hogy Jézus részéről ez nem csak egy egyszerű ténymegállapítás volt, hanem egy hitbeli kijelentés. Ezzel azt mondta az Atyának: „Én megtettem a részemet. Betöltöttem a küldetésemet. Most teljes bizonyosságom van afelől, hogy Te is bevégzed, amit elkezdtél, Atyám.” Még ha úgy nézett is ki a dolog, hogy mindennek vége, valójában ez csak a kezdet volt!

Amikor az életünk nagyon sötétnek tűnik, és a dolgok nem az elképzeléseink szerint mennek, akkor te is, mint Jézus, merd bátran kijelenteni: „Elvégeztetett.” Ezzel tulajdonképpen a következőket mondod: „Istenem, tudom, hogy meg fogod változtatni ezt a helyzetet. Tudom, hogy meg fogsz gyógyítani. Tudom, hogy helyre fogod állítani a családomat. Tudom, hogy meg fogod adni az áttörést, amire szükségem van.” Ne járj-kelj panaszkodva, hanem szóld a győzelem szavait a körülményeidhez. Bízz Isten hűségében, és ő véghez fogja vinni benned, amit elkezdett!

Mennyei Atyám, köszönöm a hűségedet az életemben. Köszönöm, hogy te befejezed, amit elkezdtél bennem. Beléd vetem a bizalmamat és a reményemet, tudva, hogy Te a színfalak mögött munkálkodsz és győzelmet hozol az életem minden területén. Ámen.

Joel Osteen

A NYÚL. Igaz történet!!!

Készítette: Kunyik Zsolt

Még a 90’-es évek elején történt. Húsvétra készülődve, eszembe jutott hogy mi volna ha vennénk egy pici nyuszit. A gondolatot tett követte, kimentünk a piacra, és találtunk is egy koromfekete kis csöppséget. Több nyuszi között volt egy kb 60 x 60 cm-es dobozban, összezsúfolva. A doboz magassága max. 30 cm volt. Már akkor felfigyeltem arra hogy a nyulak nem próbálnak kimászni, kiugrani, pedig megtehették volna, mivel nem újszülöttek voltak…

Na, azután hazaérve nagy örömmel nézegettük a kis feketeséget, és bátran kitettük a szőnyegre. Akkor döbbentem meg nagyon: a nyúl nem tud járni!!! Csak gubbasztott a szőnyegen és riadtan nézett körbe, az ismeretlen világban… Nem értettem… Miért nem akar elrohanni??? Rájöttem: mert soha nem látott a dobozon túl! Ott élt idáig, ez volt az élettere, és nem volt igénye sem másra, hisz nem is tudta hogy milyen is a világ!!!

Először néhány esetlen lépése volt, esetlen ugrása, de egyből elesett… fájó szívvel néztem hogy az a kis állat aki futásra, ugrásra volt teremtve, csak botladozik… de szerencsére nem sokáig tartott ám! Beindultak az ösztönök, és órák alatt megtanult ugrálni és elkezdte felfedezni a világot (és körbepotyogtatni a lakást). Azután már bizony nem maradt meg a kis dobozában… sőt nagyon vissza sem lehetett tenni, mert azonnal a kiutat kereste…

Nos, mi emberek is ilyenek vagyunk. Valamiben eltöltöttük az életünket, tapasztalatokat szereztünk, sírtunk, nevettünk, voltak sikereink, bukásaink, kapcsolataink, szégyeneink, dicsőségeink… de nem láttunk még túl a doboz szélénél!!! Pedig tudjuk a lényünk legmélyén, a génjeinkbe kódolva, hogy van ennél több is! Tudjuk hogy nem csak a látható világ létezik, és akaratlanul is vonzódunk oda… Azután jön Buddha, Síva, jönnek keleti filozófusok, történelmi egyházak, különböző tanítások, izmusok, jön valaki az agykontrollal, és mesélnek neked a másik világról…  de csak arra jók hogy a dobozban jobban érezd magad, hogy lenyugodjon a lelked, de kiutat nem adnak, és nem is tudnak adni!!!

Engem valaki kivett ebből a dobozból 7 évvel ezelőtt, és felfedeztem egy másik világot! Azért jöttem vissza a közétek hogy elmondjam ezt Nektek. Sokan hazugnak, képmutatónak tartanak, ismervén a múltamat, pletykálkodnak rólam, és azt mondják: bolond… de a szívem szakad meg ha látlak benneteket bezárva… Akarom hogy megtudjátok: csodálatosabb világ vár rátok, amit még nem láthattok, de ahhoz ki kell jönnötök a világosságra! El kell fogadnotok a kinyújtott kezet, és nem rettegni a változástól. Mit veszthettek? Annyi mindent kipróbáltunk már…

Higgyétek el Nekem… nincs okom hazudni… Jézus keze most is ki van nyújtva feléd, aki most olvasod ezeket a sorokat! Ő az életét adta azért hogy Te kijöhess a dobozból!!! Ezért Neked mondom a Jézus nevében:

„… Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus” Efezus. 5,14

Jegyezd meg jól!!

Isten munkatársai

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Hallottad már a történetet arról a fiúról, aki házról házra járva árult ceruzákat 10 centért, hogy pénzt gyűjtsön egy harmincmillió dollárba kerülő kórház építésére? Egy asszony ezt mondta neki: Fiam, igen nagy célt tűztél ki magad elé, hiszen te csak egy kisfiú vagy, és aprópénzért árulsz ceruzákat."

A fiú széles mosollyal válaszolt: Ó, nem egyedül csinálom. Látja azt a fiút a

z utca másik oldalán? Ő a társam; együtt csináljuk." Nos, ha neki ekkora bizalma volt a társa felé, aki épp olyan kicsi volt, mint ő, nem kellene nekünk nagyobb bizalommal lennünk Isten felé, akinek hatalma összehasonlíthatatlan, és akinek a társasága garantálja a sikert? A Biblia azt mondja: ...Isten munkatársai vagyunk..." Ha valóban hiszel ezekben a szavakban, akkor elkezdesz úgy élni, mint akinek nincs határ".

Amikor Robert Morrison hajóval missziói útra indult Kínába, a hajó kapitánya folyton kritizálta őt, és nagyon megnehezítette helyzetét. Amikor Morrison elhagyta a hajót, a kapitány ezt mondta neki: Gondolom, most azt hiszi, hogy nagy benyomást fog tenni Kínára." Morrison így felelt: Nem, de hiszem, hogy Isten igen!" Erről van szó, ha Isten a társad, a lehetőségeid határtalanok.

Íme, egy ima számodra: Zavarj fel, Uram, amikor az álmaim csak azért válnak valóra, mert túl kis dolgokat álmodtam! Kavard fel az életemet, amikor csak azért érkeztem meg biztonságban, mert végig partközelben hajóztam! Rázz fel, amikor a megszerzett dolgok miatt már nem szomjazom jobban Rád! Zökkents ki, amikor sikert értem el, de elvesztettem a kiválóság iránti vágyamat! Nyugtalaníts, amikor túl hamar feladom, és megelégszem sokkal kevesebbel, mint a Te célod az én életemre!"

...Isten munkatársai vagyunk..." (1Korinthus 3:9)

A keskeny út

Készítette: Ildikó Oláhné Paszternák

Csillogó szemű bátor kis vándor indult útnak a betlehemi csillag örök fényessége nyomán. Nem a jászolbölcsőhöz vette útját, mint a keleti bölcsek tették sok száz év előtt. Az üldözött, a földönfutó kisded azóta dicső Király lett réges-régen... A kicsi vándor a mennyei Jeruzsálem felé haladt. Ennek a mennyei városnak arany kapui vannak, de csak az léphet be rajtuk, aki hófehér tiszta 

ruhát visel. Hosszú fekete haja, mélyenégő kék szeme, kedves arcocskája volt a kicsi zarándoknak. Hófehér ruhát is kapott és azt a komoly intést, hogy nagyon vigyázzon, semmi folt ne érje ruháját. Lehet a vándornak bármilyen szegényes ruhája, de piszkos nem, semmiképpen.

Pirosló hajnal derengett, mikor a lányka útnak indult. Látszott jól az út is, ami nyílegyenesen vezetett a távolba, zöldellő táj közepén. A csillag még ragyogott az égen halvány fénnyel, de drága ígéretekkel bíztatóan. De jaj, amint eljutott az útra, és haladni kezdett rajta a nappali fényben, hamar kitűnt, hogy a zöldellő táj, szelíd mezők helyett roppant ingoványt rejt, amely mindkét oldalról bekeríti az utat. Jaj annak, aki lelép az útról és belekerül.

A kezdetben szép sima út furcsa módon folytatódott, mert durva, egymásra hányt kődarabok, sáros tócsák következtek az egyetlen járható vonalon. Az ég is elborult és szemezni kezdett az eső. Egyszer csak rémülten vette észre a kis zarándok, hogy az út mellett itt is, ott is, rút posványba keveredett zarándoktársak küzdenek a szennyes ingovánnyal. Hófehér ruhájuk csúf, sáros és rongyos. Valahogy egy óvatlan pillanatban leléptek az útról, talán megbotlottak egy nagy kőben, talán megcsúsztak egy tócsában. A lányka elszorult szívvel vigyázott hófehér ruhájára. Szinte fel sem merte emelni szemeit az útról, nem mert tekinteni sem jobbra, sem balra. Hirtelen kétségbeesett kiáltás ütötte meg a fülét.

- Segítség! Segítség! Krisztus nevében kérlek, ments ki a hínárból! -Vékony gyerekhang kérte a segítséget, Krisztus nevében. A zarándok megállott. Óvatosan az út szélére ment. Már lehajolni készült, de eszébe jutott a fehér ruhája. Még egészen tiszta volt.

- Nem, nem! - kiáltotta önmagával küszködve, - nem merek lehajolni érted, nézd, mindjárt sáros lesz a hófehér ruhám' És zokogva elfordult, két kezével befogta a fülét, hogy ne hallja a kétségbeesett kiáltást. De alig ment pár lépést, rémülten látta, hogy ruhája egyik sarkán szennyes zöld folt támadt. Ijedten kapott oda, de nem lehetett a foltot lekaparni. Amint gondolkodott, gyorsan le akarta vágni a foltot, egyszerre csak a ruha közepén látott egy újabb pecsétet és a foltok elkezdtek növekedni, amíg az egész ruha zölddé nem változott.

- Ó, hová lett az én hófehér ruhám? Mit vétettem? Mit vétettem? - kiáltotta keservesen sírva. De semmi felelet nem jött, csak távolról hallatszott kétségbeesett jajveszékelése a vergődőnek. Ekkor a csillogó szemű, egykor oly boldog zarándok leült egy durva nagy kőre az út közepén. Könnyei úgy folytak, mint a záporeső, míg egyszer csak így szólt magában:

- Ha már vége van a szép fehér ruhámnak, ha már nem is jutok be soha az aranykapun, még mindig van erőm, hogy megmentsek a pusztulástól egy szegény fuldokló testvérkét. - És letörölte könnyeit, elindult a csapkodó esőben, goromba kövek között visszafelé. Amint odaért a láp sarában küszködő leánykához, letérdelt a lucsokba az útra, aztán összeszedte minden erejét és a küszködő testvérkét kihúzta a mocsárból.

Ó, milyen örömmel ölelték most meg egymást! Szomorúságában is öröm volt, hogy kimentett valakit a szörnyű veszedelemből. A sötét szürkületben csak az aranykapu fénylett a távolból. Elindultak hát arrafelé. De jaj, a bizonytalan félhomályban egyszer csak az életmentő kis zarándok botlott meg és esett a mocsárba. Összevérezte arcát, a félelem megbénította az erejét. A kis zarándoktestvér teljes erővel kapott utána. Kicsiny karját megacélozta a szeretet és a hála érzése. Így oda tudta vonszolni az út szélére a vergődőt, aztán egyesült erővel sikerült kivergődni a mocsárból. És egyszer csak ott álltak az út végén, szemben az aranykapuval, két ágrólszakadt, bánatos kis zarándok, mindegyiknek csupa rongy és cafat a ruhája a fekete iszap alatt, amit rájuk kent a mocsár. De hogy is lehetne reményük, hogy bejussanak a nagy Király városába.

Amint bánatos, ámuló szemükkel odaértek az aranykapu elé, íme váratlanul csoda történt: A sáros, fekete cafatos, iszapos rongyaik átváltoztak egy pillanat alatt vakítóan fehér, fénylő ruhává, olyan vakítóan fehérré, hogy az angyalok fényhez szokott szeme is csak ámulva tudott rátekinteni. Az aranykapu nehéz szárnyai szélesre tárultak a két kicsi zarándok előtt.

Péld 4,18: Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.

Máté 10,42: És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.

A mennyországba utazó kislány

Készítette: Edith Moldovan

A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úti c

somagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:

- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. - De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.
- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
- Ez egy angyal!
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. - Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.
- A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt:
- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.
Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek: - Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
Azaz utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett "mennyei útjáról".
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást? Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úti célunk?

Tüzed Uram Jézus