Zsoltár 43. Könyörgés védelemért; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 43,1 Ítélj meg engem oh Isten! [(šáp̄aṭ 'ĕlóhím): szolgáltass nekem igazságot] és oltalmazd meg ügyemet [(rúḇ ríḇ) és pereld peremet] az irgalmatlan nemzetség ellen [ḥásíḏ lóh lô' ló'): egy nem szent néppel szemben]; az álnok [mirəmáh: csaló, félrevezető] és hamis [(ʿavəláh ʿável ʿevel): gonosz] embertől szabadíts [(pálaṭ): ments meg, és helyezz biztonságba] engem*

*És Dávid nem szűnik meg kérni, megindokolva kérését: „Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül!” (Zsolt. 26,1).

„A Te orcádtól [a Te színed elől] jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. [Más fordítás: Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat]” (Zsolt. 17,2).

„Őrizd [(šámar): óvd] meg életemet és szabadíts [(nácal): ragadj ki, ments] meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam [Más fordítás: Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem, (ḥásah): oltalmat / menedéket Nálad kerestem]” (Zsolt. 25,20). „…Perelj Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] a velem perlőkkel; harcolj [(láḥam): győzd le] az ellenem harcolókat” (Zsolt. 35,1). „Serkenj föl, ébredj, kelj védelmemre, tégy igazságot peremben oh Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] Istenem [('ĕlóhím)], az én [(riḇ ríḇ): peres] ügyemért. Ítélj meg engem, és [(šáp̄aṭ): tégy igazságot] a te igazságod szerint, oh Uram [(jəhóváh 'ĕlóhím): Jahve, Örökkévaló, Istenem], hogy ne örüljenek [(śámaḥ): ne diadalmaskodjanak] rajtam!” (Zsolt.35,23-24).

„Ments meg, Uram, a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!” (Zsolt. 120,2).

Jeremiás is így imádkozik: „Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet” (Siral. 3,58).

„Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint! Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat. Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot, és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait. Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat] megpróbálja [(báḥan): megvizsgálja, megfigyeli, és őrködik felette]. A gonoszt [(rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él] pedig, az álnokság kedvelőjét [(ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét], gyűlöli az ő lelke [(śáné' nep̄eš): megveti, és nem adja át magát neki, és nem köti össze magát vele, vagyis nem vállal közösséget vele]” (Zsolt 7,9.12; 11,4-5).

Zsolt. 43,2 Hiszen te vagy oltalmam Istene [(máʿôz): te vagy erősségem, menedékem], miért vetettél [(zánaḥ): miért taszítottál] hát el engemet? Miért kell gyászban [(qáḏar): szomorúan] járnom ellenség háborgatása miatt, az [('ôjéḇ 'ójéḇ laḥac): ellenség elnyomása, gyötrése]?*

*És így folytatja Dávid: „Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak [Én kősziklámnak, oltalmazóm vagy]: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt [miért gyötör, sanyargat engem az ellenség]?” (Zsolt. 42,10).

Hiszen te, Uram, védőpajzsom [oltalmazóm] vagy, te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled, [felmagasztalod]” (Zsolt 3,4).

 „Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel” (Zsolt. 44,10).

Hát: „Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?” (Zsolt. 74,1).

„De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel (hozzád száll), és elédbe jut az én imádságom: Miért taszítasz, és vetsz el hát Uram engem, és rejted el orcádat én tőlem?” (Zsolt. 88,14-15).

Zsolt. 43,3 Küldd el világosságodat [('ôr): fényedet] és igazságodat, a te [('ĕmeṯ): valóságodat], azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre, a te (mišəkán): lakóhelyedre] és hajlékaidba*

*És így folytatja megvallását, és próféciáját Dávid: „Mert te vagy az én szövétnekem, (az én mécsesem) Uram, S az Úr (fénysugarat ad nekem), és megvilágosítja az én sötétségemet” (2 Sám. 22,29).

Mert: „Világosság támad fel, és (fényözön árad) az igazra, és az a tiszta szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11).

Igen: „Az igazakra világosság fénylik, és (ragyog) a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz” (Zsolt. 112,4).

Az Úr Jézusban teljesedtek be ezek a próféciák is, aki kijelenti: „Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad« (Ján. 8,12).

„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).

És: „Míg e világon (vagyis a világban) vagyok, e világ világossága vagyok” (Ján. 9,5).

 Őt kéri Dávid, így imádkozva: „Dávidé. (jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő; főember). [Dávid zsoltára, mielőtt fölkenetnék]. Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az én világosságom [('ôr): fényem, ragyogásom] és üdvösségem [(jéšaʿ ješaʿ): szabadításom, segítségem, biztonságom, jólétem, azaz üdvösségem]…” (Zsolt. 27,1).

Zsolt. 43,4 Hadd menjek be, hadd [(bô'): járuljak] Isten oltárához, vigasságos örömömnek erős Istenéhez, [(śiməḥáh gíl): jókedvű örvendezéssel, ujjongással] és hadd dicsérjelek téged citerával, [(kinnôr): hadd magasztaljalak hárfával] Isten, én Istenem!

Zsolt. 43,5 Miért csüggedsz el [(šáḥaḥ): roskadozol, és háborogsz] lelkem, miért nyughatatlankodsz [(hámáh): gyötrődsz, és sóhajtozol] bennem? Bízzál Istenben, és [(jáḥal): reménységgel várakozzál] mert még hálát adok én néki, [(jáḏáh): még dicsérni, és áldani fogom Őt] az én szabadítómnak és Istenemnek, az Ő [(páním): jelenlétében] szabadításáért [és a (jəšúʿáh): megmenekülésért, és győzelemért]^*

*Dávid panaszkodik Istennek, és bátorítja saját magát: „Istenem! Elcsügged [(šáḥaḥ): roskadozik, megháborodott] bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán [az alájövő, a lefelé folyó, siető; lejövő). H. jardén; g. Iordanész. a járad ige jelentése: leszáll, süllyed. Lehet a Jordán név jelentése: évelő (ti. állandó vizű) vagy a halál folyó] és Hermon [odaszentelés, (szent hegy; hozzáférhetetlen, száműzött; felszentelt; kiemelkedő; csúcs, kiszögellés] földjéről, a Micár [kicsinység, jelentéktelen] hegyérő Miért csüggedsz el lelkem [miért vagy szomorú] és nyughatatlankodsz [(hámáh): gyötrődsz, és háborogsz] bennem? Bízzál Istenben, és [(jáḥal): reménységgel várakozzál] mert még hálát adok én néki, és [(jáḏáh): dicsérem] az ő orcájának, az Ő [(páním): jelenlétében] szabadításáért [és a (jəšúʿáh): győzelemért]” (Zsolt. 42,6-7).

Mert még fogod mondani: „Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!” (Zsolt. 116,7).

Mert: „Bizony elrejt [(cáp̄an): megóv, megvéd, megőriz] engem az ő hajlékában [(sóḵ): sátrában] a veszedelem napján, a [(ráʿ jôm): veszélyes, gonosz napon]; eltakar engem sátrának rejtekében, [sátra mélyén] sziklára emel fel [(cur cúr): magas kősziklára helyez] engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, akik [(səḇíḇáh sáḇíḇ) minden oldalról körülvesznek], és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, és [diadalkiáltással mutatok be áldozatot hajlékában], énekelek [dicséretet mondok] és [zsoltárt] zengedezek [hangszeren játszva] az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6)