"Akiben van..., a bűnök bocsánata..." (Ef 1,7).
Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint
kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol
nincs helye az ilyen gondolkozásnak. Isten egyetlen alapon bocsáthat meg
nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. Más indokot keresni
a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. Isten csak Krisztus keresztje által
bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá!
Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába
került. Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent
Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy
árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen.
A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. Jézus Krisztus
keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent
Isten maradjon. Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára
hivatkozva elhomályosítja a megváltást. A kijelentés azt mondja Istenről, hogy
nem bocsáthat meg. Saját természetének mondana ellene, ha megtenné. Egyetlen
módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez.
Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.
A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés
megtapasztalása csekély. A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos
kifejeződése az emberi életben. Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a
bűnbocsánat ébreszti. Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával. Amikor
végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy
megragad, mintha satuba lennél szorítva.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.