"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal
szabadok lesztek..." (Jn 8,36).
Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen
kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: "Nem tudom megtenni." A személyiség
sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. A
személyiség egyre többet és többet kíván Istenből, ilyennek vagyunk teremtve.
Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. De a bűn és az
egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bűntől, egyéniségünktől nekünk
kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és
feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté.
Isten figyelemre sem méltatja természettől való egyéniségünket
szellemi életünk kifejlődésében. Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti
életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy
szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!"
Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. Nem
Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt
megtennünk. Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda
kalandoznak!" Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és
szabadulj fel személyiséggé!
"Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú"
helyett ne mondj "Megváltó"-t. A Megváltó a bűntől szabadít meg; itt
azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel. Erről beszél
Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem".
Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem
beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!"
Szabadok legbensőbb lényetekben, szabadok belülről.
Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal
eggyé válva, tőle nyerjük az erőt.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.