„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek
tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem
marad el tőled.”
5 Mózes 31,6
Életünk válaszútjai során többször is találkozunk ezzel a
kérdéssel.
A játszótér mellett figyeltem a kisfiát biciklizni tanító
apukát. A gyermek egyre ügyesebben tartotta az egyensúlyát és a szülő tekintete
vegyes érzelmeket tükrözött. A büszkeség és a féltés keveredett egymással. A –
„Milyen ügyes!” – és az – „El ne essen, ne legyen semmi baj!” – érzése. Mi a
fontosabb? Elengedni vagy megóvni?
Az uszodában a gyerekek úszni tanultak. A nebulók bátran
lubickoltak az edző bácsi közelében, aki most először adta ki a következő
utasítást:
- Lássam, mit tanultatok! Most mindenki önállóan elúszik a
medence végéig, ott kimászik a szélére és lassan visszasétál hozzam. Na,
indulás!
A kicsik közül ki bátrabban, ki félénkebben fogott neki a
végrehajtásnak. Mi a fontosabb? „Menjek, vagy maradjak?” – gondolhatták. „Még
sohasem úsztam végig ekkora távot az oktató nélkül. Vajon meg tudom csinálni?
Nem lesz semmi gond?”
Mózes népe több mint negyven éve vándorolt úgy, hogy Mózes
volt a vezető. Őt küldte Isten hozzájuk, értük. Ő ált a fáraó elé a csapások
idején. Ő ment fel a hegyre, hogy átvegye a törvényt. Ő tudta, hogy merre kell
menni. Minden fontos döntést ő hozott meg eddig. Most is ő mondta:
- Keljetek át a Jordánon!
De ő nem megy velük! Nem léphet be az ígéret földjére, mert
most Isten magához veszi. Elveszi tőlük, és ők egyedül maradnak. Mi a
fontosabb, menni vagy maradni?
Életünk válaszútjain mindig ez a kérdés: Mi a fontosabb? A
veszteség, amit el kell szenvednünk a választásunk miatt, vagy a nyereség?
Legyen szívünkben aggodalom, félelem, ne feledjük – bármit veszítünk is, az Úr velünk
lesz, ha az Ő útját járjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.