Lukács Evangélium 18. fejezet: Isten válaszol az övéinek (szerkesztett)

Luk. 18,1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig [(pantote) és mindenkor, azaz minden időben, szüntelen] imádkozni kell, és meg nem restülni [(ekkakeó egkakeó): nem szabad belefáradniuk, meglankadniuk, kimerülniük, és nem szabad feladniuk; az imádkozásban hanyagokká ne legyenek; és nem szabad elcsüggedni; elmulasztani, kihagyni, hibázni, elhanyagolni]

Luk. 18,2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült

[Más fordítás: és az emberekkel nem törődött, és embert nem tisztelt, és nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla az emberek].

Luk. 18,3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, [aki gyakran] elméne ahhoz [és azt hajtogatta], mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

[Más fordítás: Szolgáltass nekem igazságot az ellenségemmel szemben].

Luk. 18,4 Az pedig nem akará [nem volt rá hajlandó; vonakodott] egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet, Istent nem félek, [és nem tisztelek] és embert nem becsülök [az emberekkel sem törődöm, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam, mert embert sem tisztelek]

Luk. 18,5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. [Más fordítás: Hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül, és mivel folyton zavar engem ez az özvegyasszony igazságot szolgáltatok neki].

Luk. 18,6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis [igazságtalan, istentelen, vagyis Isten nélkül élő] bíró!

Luk. 18,7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak [segítségért] éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk.

 [Más fordítás: nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak? Vajon várakoztatja-e őket]?

Luk. 18,8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök [igazságot szolgáltat nekik] hamar. Mindazáltal [csak az a kérdés, hogy] az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

Luk. 18,9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, [mert azt gondolták] hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették ezt a példázatot is mondá:

[Más fordítás: néhányuknak pedig, akik meg voltak győződve arról, hogy igazak, hogy ők megigazultak, a többieket pedig lenézték, és megvetetették],

Luk. 18,10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus [elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportjába tartozó], és a másik vámszedő [vagyis: adószedő].

Luk. 18,11 A farizeus megállván, [odaállt előre, emelt fővel, és] ily módon [magának beszélve a következőket] imádkozta magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek [mint a többi ember, akik], ragadozók, [zsarolók, uzsorások, harácsolók, rablók] hamisak [gonoszok, becstelenek, igazságtalanok, csalók], paráznák [(moikhosz): házasságtörők], vagy mint ím, e vámszedő is.

Luk. 18,12 Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát [vagyis tizedet] adok mindenből, amit szerzek

Luk. 18,13 A vámszedő pedig távol állván [megállt hátul], és még szemeit [még a tekintetét] sem akarja [és nem merte] vala az égre (fel)emelni, hanem veri vala mellét, [és így könyörgött] mondván: Isten, légy irgalmas nékem [könyörülj rajtam, bűnösön, és engesztelődj ki velem] bűnösnek [(hamartólosz): vagyis a célt eltévesztőnek]!

Luk. 18,14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik

Luk. 18,15 Vivének pedig hozzá kisgyermekeket [csecsemőket] is, hogy illesse azokat [hogy kezét rájuk tegye, és megérintse őket]; mikor pedig a tanítványok ezt [észrevették], és meglátták, megdorgálák azokat [rájuk szóltak, korholták, és elutasították] őket.

Luk. 18,16 De Jézus magához híván őket, [hagyjátok] monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket [hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, és ne (kólüó): akadályozzátok, és ne tartsátok vissza őket]; mert ilyeneké [(toiútosz): az ilyen jellemű vagy személyiségűeké] az Istennek országa [az Isten királysága].

Luk. 18,17 Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek [(paidion): kisbaba, kisgyermek, átvitt értelemben: egy éretlen keresztény hívő], semmiképpen nem megy be abba

Luk. 18,18 [Jézus elé járult], és megkérdé őt egy főember, [egy előkelő ember] mondván: Jó Mester, [Tanító] mit cselekedjem, [és milyen jó dolgot kell tennem ahhoz, és milyen jótettet hajtsak végre], hogy elnyerhessem [és örökölhessem] az örökéletet?

Luk. 18,19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, [az egyetlen] Isten.

Luk. 18,20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál [vagyis ne kövess el házasságtörést]; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy [és ne tanúskodj hamisan] tiszteld [és becsüld] atyádat és anyádat

Luk. 18,21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva [vagyis ifjúkorom óta] megtartottam [és ezektől magamat megőriztem].

Luk. 18,22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned [és még egyvalami hiányzik belőled]: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek [és oszd el a nincstelenek között], és kincsed lesz mennyországban; és [azután] jer, kövess engem.

[Más fordítás: Jézus ezt felelte neki: „Akarod a végső célt elérni? (végcélba akarsz jutni), Eredj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek s kincsed lesz a mennyben. Azután jer, kövess engem].

Luk. 18,23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék, [és eltávozott]; mert igen gazdag vala

Luk. 18,24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen [és kelletlenül] mennek be az Isten országába [az Isten királyságába], akiknek gazdagságuk [vagyonuk, pénzük] van!

Luk. 18,25 Mert könnyebb [és egyszerűbb] a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a [jómódú, vagyonos] gazdagnak az Isten országába [Isten királyságába] bejutni [és bemennie]

Luk. 18,26 Akik pedig ezt hallották, mondának [hát akkor]: Ki üdvözülhet [és ki menekülhet meg] tehát?

Luk. 18,27 Ő pedig monda: Ami embereknél [az emberek szemében] lehetetlen, [és képtelenség], lehetséges az Istennél [az Isten szemében]

Luk. 18,28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk [és mindenünket hátrahagytuk], és követtünk téged!

Luk. 18,29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát [(oikia): családját, háznépét], vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért [az Isten királyságáért],

Luk. 18,30 Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, [vagyis ezen a világon] a jövendő világon pedig örök életet

[Más fordítás: hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet]

Luk. 18,31 [És félrevonta a tizenkettőt], és maga mellé vévén őket, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe [jelentése: Isten gondoskodik a békéről], és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak.

Luk. 18,32 Mert a pogányok [a más nemzetekből valók] kezébe adatik [elárulják, és kiszolgáltatják, átadják], és megcsúfoltatik, [kigúnyolják, és kinevetik] és meggyaláztatik, [(hübridzó): undorral, megvetéssel, szégyenletesen, gyalázatosan, utálatosan, gonoszul bánnak vele, és bántalmazzák] és megköpdöstetik [és leköpik];

Luk. 18,33 És megostorozván, [megkorbácsolván] megölik őt; és harmadnapon feltámad.

Luk. 18,34 Ők pedig ezekből semmit nem értének [semmit sem fogtak fel]; és a beszéd [(réma): az Ige, a kijelentés] ő előlük el vala rejtve [ez a (réma): Ige, a kijelentés rejtve maradt előlük]. és nem fogták fel [és ez a beszéd olyan homályos volt előttük, hogy nem értették meg] a mondottakat [vagyis hogy mit akart vele mondani]

Luk. 18,35 Lőn [vagyis történt] pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak [koldus] ül vala az út mellett koldulván [és kéregetett].

Luk. 18,36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, [hogy nagy tömeg megy el mellette, kérdezősködött], és tudakozódik, mi dolog az [és hogy mi történt]?

Luk. 18,37 Megmondák pedig [tudtára, és hírül adták] néki, hogy a Názáretbeli Jézus [halad], és megy el arra.

Luk. 18,38 [Erre üvölteni kezdett], és kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Luk. 18,39 Akik pedig elől mentek, [rászóltak; korholták; csitították], és dorgálják őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább [de annál hangosabban] kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Luk. 18,40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék [hogy vezessék] azt hozzá; és mikor közel ért [amikor odaért], megkérdé őt,

Luk. 18,41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön [hogy ismét lássak; hogy újra föltekintsek rád].

Luk. 18,42 És Jézus monda néki: Láss, [tekints föl] a te hited téged megtartott [meggyógyított téged].

Luk. 18,43 És azonnal megjöve annak szeme világa [rögtön föltekintett], és [csatlakozott hozzá] követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek