Közösség

 Ezek pedig kitartóan részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)

  Gyülekezetépítő sorozatunk mai szakasza újabb, életmentő gondolattal, isteni üzenettel gazdagít minket. Minket, sokszor zárt szívű, zárt fülű, zárt Bibliájú embereket. Ez a „bezártság” természetszerűleg elszigetelődéshez vezet. Az elszigetelődés elmagányosodáshoz, az elmagányosodás pedig halálba. Először lelki, majd pedig fizikai elmúlásba. Pont.

         Bezártság. Félelmetesen hangzik és még félelmetesebb az ereje. A legfélelmetesebb azonban az, amikor valaki magát zárja be. Bezárkózik. Zárt szív, zárt fül, zárt Biblia. Nem kell hát csodálkoznunk azon, hogy napjainkban sok a depressziós, ideges és alvászavaros ember. A bezártság ugyanis szorongást okoz, ami törvényszerűen kikészíti az embert.

         Mondom mindezt abban a korban, amikor az internetes közösségi oldalak „ismerős számlálói” az egekig érnek. Egyesek sportot űznek abból, hogy minél több ismerőst jelöljenek be és elmondhassák magukról, hogy micsoda kapcsolatrendszerük van. Félreértés ne essék: nem az effajta kapcsolattartás ellen szólok, csak annak kizárólagosságát kérdőjelezem meg.

Nyílik a honlap, meg az üzenőfal, és zárva marad az ajtó, és zárva marad a szív…

Nem kellene ennek így lennie. Ezért nyílik a Biblia, nyílik az üzenet és a nyitott fül bizony egy könnyen megjegyezhető, csodálatos dallamú, és még csodálatosabb jelentésű görög szóval találkozik: koinónia. Közösség…(Lovász Krisztián)