„A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr
az őt félők iránt.”
Zsoltárok könyve 103:13
Emberi eszünkkel fel sem foghatjuk milyen nagyszerű dolog,
hogy ilyen Istenünk van. Irgalma, könyörülete, türelme, megbocsátó lelkülete
számunkra érthetetlen. Az idézett zsoltár első sorai így hangzanak: „Áldjad én
lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és
el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet. A ki
megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg
téged. A ki jóval tölti be a te
ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.”
Megpróbálom felsorolni, hogy csak ez a zsoltár mit mond el
Isten hozzánk való viszonyulásáról, cselekedeteiről: jót tesz velünk;
megbocsátja bűneinket; meggyógyít minden betegségből; megvált a haláltól;
megkegyelmez; irgalmaz; jóval tölt be; igazságot tesz; késedelmes a haragra…
Mindez a jó elérhető mindenki számára: „De az Úr kegyelme
öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak
fiain; azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő
parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.” (17-18.v)
Míg Isten tetteit hosszasan lehetne sorolni, az emberi rész
egy mondatban összefoglalható: megtartani a szövetséget és a parancsolatokat.
Még rövidebben: hűség és engedelmesség.
Visszhangozzon ez a két szó minden nap a fülünkben, miközben
végezzük dolgainkat. Hűséges szövetséges társa vagyok-e Istennek, ill. örömmel
engedelmeskedem-e minden parancsának?
Ez nem egy olyan „adás-vételi” szerződés, mint amit
emberekkel kötünk. Ez egy természetes reakciója annak az embernek, aki
megtapasztalta a SZERETET Istenének jelenlétét az életében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.