„… a
Szentlélek iskolát nyitott aznap Jeruzsálemben, ahol a Jézustól rendelt
apostolok tanítottak, a „padokban” pedig 3000 diák ült.” /John Stott/ Nemhogy
érettségi, hanem minden fajta előképzettség nélküli emberek: olvasottság,
tájékozottság és művelődés híján, de mint a szivacs, úgy szívták magukba a 12
apostolnak, akik szem- és fültanúi voltak az Úr Jézus életének – a tanításait.
Nincs
kifogás, nincs nyafogás, nincs morgolódás, hogy „én ezt sem, meg ezt sem
értem”. Kitartóan ott ültek a 12 lábánál és hallgatták annak csodálatos
történetét, Akiről nem is oly régen tudták meg, hogy ők ölték meg. Péter
mindenek legelején, még pünkösdi prédikációjában így szólt: „Tudja meg tehát
Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az
Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” /36/
Mert ebben az apostoli tanításban bizony az a legmegrázóbb,
hogy igaz. Bár nem tudom, hogy ha a velünk való foglalkozások, bibliaórák
kezdetén a lelkész, ezzel kezdené a tanítást, hogy „gyilkosok vagytok”, mit
szólnánk hozzá, hiszen a mai ember még azt is nehezen fogadja el, ha kimondjuk,
hogy bűnös az élete.
De ezek az első megtérők elfogadták. Miképpen a Szentlelket
is. Nem gondolták, és nem mondták, hogy „Péter, köszönjük szépen a Lelket,
nekünk már nincs szükségünk másra”. Hogy is mondhatták volna, mikor, bár a
Szentlélek tüze lángba borította szívüket, de elméjük még kietlen és üres volt.
Igazából még csak ezután fogják megtanulni és éppen az apostoloktól, amiről
Jézus a búcsúbeszédében így tanított: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az
én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe
juttat mindent, amit én mondtam nektek.” /János 14,26/(Lovász Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.