4,10 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok
azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. (1 Péter)
Sajnálatra méltó, hogy az emberekben rejlő lehetőségek
mennyire kiaknázatlanok és mennyire parlagon hevernek ebben a világban. Isten
minden egyes embert arra teremtett, hogy saját körén belül valamiben nagyszerű
legyen. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy nagyszerű feleségek, anyák,
varrónők, férjek, apák vagy éppen üzletemberek lehessünk.
Akármivel is foglalkozunk, nem szabad, hogy kicsi álmaink
vagy kicsi látásunk legyen. A kicsi dolgok nagyon fontosak és nem szabad
megvetnünk a kicsiny kezdetet. Azonban, kell, hogy nagy álmunk, látásunk
legyen, mert egy nagy Istent szolgálunk. Sokkal jobban örülnék, ha a nagy
álmomnak csak a felét látnám megvalósulni, mint egy kicsiny álom egészét.
Hiszem, hogy amikor Isten megalkotott minket, minden egyes
embert gondosan megformált, az élet leheletét lehelte belé, majd fogott egy kis
részt önmagából és azt is belé helyezte. Egyikünk a zenében tehetséges, a másik
jól beszél, a harmadiknak pedig az írásra van ajándéka. A probléma abból
adódik, amikor ajándékunkat, melyet Istentől kaptunk arra használjuk, amire
valaki más van elhívva, ahelyett, hogy a saját lehetőségeinket adottságainkat
fejlesztenénk.
Istenből egy rész bennünk van. Nem egy gyártási hiba
eredménye vagyunk. Nem kell az életünket a kispadon tölteni. Nem vagyunk sem
túl fiatalok, sem túl öregek. Isten-adta álmokkal és látással rendelkezünk. De
ez a látás és ezek az álmok, melyeket Isten ad a jövőnkre nézve, lehetőségek
melyeket kiaknázhatunk (vagy nem). Istennel minden lehetséges, de szükség van a
mi együttműködésünkre, hajlandóságunkra, odaszántságunkra, engedelmességünkre
és a kemény munkánkra is ahhoz, hogy Isten kimunkálja, amit belénk helyezett.
Joyce Meyer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.