„Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg
róla, hogy míg e testben (ebben a
személyiségünkben) otthon vagyunk, akkor vándorként élünk (s jövevényekként
vagyunk), az Úrtól elszakítva, idegenben, és távol járunk az Úrtól”
(Mert hitben járunk [szó szerint: járunk-kelünk, forgolódunk,
életmódot folytatunk], nem látásban [nem
szemlélésben, mert a szemlélet még nem
osztályrészünk (nem fizikai érzékelésben)]
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből
[(szómato:
a
földi élet megjelenési formája, a személyiség], és elköltözni az Úrhoz.
[Más fordítás: Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni
a testtől [(szómato)] és hazaérkezni az Úrhoz] (2
Kor. 5,6-8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.