Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! (Zsolt 34,9)
Az egyik kis unokám nem akart semmilyen új ételt megenni.
Amikor bíztattam, hogy legalább kóstolja meg, nem volt hajlandó, csak azt
hajtogatta, tudja, hogy úgysem ízlene neki. A másik unokám viszont megkóstolt
mindent. Kinyújtotta a kis nyelvét, óvatosan hozzáérintette az ételhez, majd
eldöntötte, hogy akarja-e folytatni. Következő lépésként egy olyan pici falatot
harapott le, amilyen picit csak el lehet képzelni. Ahogy figyeltem, azon
tűnődtem, hogy érzi így egyáltalán az ízét. Mégis legtöbbször pár másodperc
múlva mosoly ragyogott fel az arcán, és azt mondta: "Mm-mm, ez
finom!"
Látva, milyen izgatott lett, amikor rájött, hogy ízlik neki,
amit kipróbált, és onnantól kezdve már nem elégedett meg egyetlen falattal,
hanem többet akart, a bibliai vers jutott eszembe: "Érezzétek, és
lássátok, hogy jó az Úr!". Arra gondoltam, hogy ilyennek kellene lennie az
Istennel való kapcsolatunknak. A zsoltáríró azt mondja, hogy érezzük Isten
jóságát. Ha bízunk az Úrban, és követjük őt, ha imádkozunk, olvassuk a
Szentírást, és szolgálunk másoknak, meg fogjuk látni, hogy jó az Úr. Én sem
akarok kimaradni abból, amit a merész kis unokám megtapasztalt: az izgalomból,
az örömből, és még annál is többől. Én magam szeretném érezni, hogy jó az Úr!
Imádság: Istenünk, adj bátorságot, hogy megízlelhessük a te
jóságodat az életünkben. Jézus nevében kérünk. Ámen.
Isten mindörökké jó.
Marsha Howard (Texas, USA)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.