Carl Eichhorn: Lelki mámorosság

 A részegek éjjel részegednek meg.

(1 Thess 5, 7)

Amíg az ember az Istentõl való elszakadottság éjszakájában él, olyan, mint aki mámoros. Nem látja világosan a dolgokat, nincs józan ítélõképessége. Elfeledkezik mindenrõl, ha elkapja a harag, vagy a kívánság fellobban benne. Nem gondol a szomorú következményekre, sem súlyos felelõsségére. Engedi, hogy magával ragadja a mámor, és a pusztulásba rohan. Ha azután már késõ, akkor fájdalmas kijózanodással ébred rá a valóságra. Éppen így ködösít el a gond is. Rémületbe hajt, úgy hogy az ember nincs is igazán magánál. A gõgösség, elbizakodottság is olyan mint a köd, körülfogja a lelket. Az ember önmagával van eltelve, álmodozik a saját nagyságáról, ügyességérõl és kiválóságáról. Önmagával kapcsolatban elvesztette józan ítélõképességét. Hamis lélek csapja be, a hízelgõk csak fokozzák rossz állapotát, annyira, hogy szinte a talajt is elveszti a lába alól. - Néha egy egész népet elfog a gõg. A jelszavaknak félelmetes hatalmuk van, mégha nincs is bölcsesség bennük. A korszellem szinte varázslatos igézete alatt tartja az emberek lelkét.

A Biblia lerántja a leplet mindenrõl és megmutatja az ilyen mámorosság sátáni eredetét. A démoni hatalmak egész tömegeket elvakíthatnak és majd isznak Isten haragja mámoros kelyhébõl, aki odaadja õket a sátáni befolyásnak, hogy napról napra a tévelygést tartsák igazságnak és a gonosztettet erényként dicsõítsék.

Csak egy mód van rá, hogy kijussunk a lelki ittasság állapotából: az igazság Igéje! Aki hallgat rá, józanná lesz. Az Igében a Szentlélek munkálkodik és ha Õ befolyásolhatja az embert, akkor az magához tér, világosan és értelmesen gondolkodik, mint az a megszállott, aki azután Jézus lábainál ült, miután meggyógyult (Lk 8, 35). A világ ugyan az igazi hívõt rajongónak, túlzónak és józantalannak tartja, de valójában a világ szelleme teszi az embert bolonddá és rajongóvá. Önmaguktól várnak mindent, azt hiszik, hogy felfelé haladnak, holott lefelé zuhannak. Azt remélik, hogy az emberiség a külsõ körülmények megjavítása által is megteremtheti a boldogság állapotát, megtérés és a gondolkodás megváltoztatása nélkül is. Úgy vélik, az emberek csak azért rosszak, mert rosszul megy a soruk. Mindez józantalanság!

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn