A fenti Ige alapján azt gondolhatnánk, mintha a
megszentelõdés a mi munkánk lenne. De nem így van, különben Péter apostol
ellentmondana önmagának, mert utána rögtön így folytatja: "megváltattatok
hiábavaló életetekbõl". A hiábavaló élet üres, hiányzik belõle minden
mélyebb erkölcsi és isteni tartalom. Ebbõl a tisztátalan, bûnös életbõl váltott
meg minket a Bárány drága vére. Amint hittel megragadjátok a vér erejét, már
szabadok vagytok és megszenteltettek Isten szolgálatára. Most tehát úgy
viselkedjetek, mint szentek, amivé Isten kegyelme által lettetek! A szent Isten
szent életû gyermekeket akar.
Rendkívül fontos, hogy ez a drága igazság áthasson bennünket
és abbahagyjuk a megszentelõdéssel kapcsolatos minden igyekezetünket; rá kell
álljunk a hit és kegyelem talajára. Krisztus Jézusban megszenteltek vagyunk (1
Kor 1, 2), Õ szentségünkké lett nekünk. Amint hittel megragadjuk Õt, nagy
változás történik: Õbenne már nem vagyunk tisztátalanok, hanem tiszták. - De
hát nem talál-e az ember a hívõkben is sok hibát? És mégha mások nem is látják,
nem érzik-e õk maguk, hányszor vesz erõt rajtuk a régi, tisztátalan természet?
Mégis szentek õk, amíg minden tisztátalanságot engednek magukban megítélni,
bûnbánatban meghajolnak és Megváltójukat újra meg újra megragadják. Már
nincsenek a tisztátalanság uralma alatt, a bûn többé már nem életelemük; nem
élnek benne úgy, mint a hal a vízben. A Szentlélek befolyása alatt állnak; aki
Jézusban hisz, mind elnyeri a Szentlelket. Szívük mélyén elszakadtak a bûntõl,
az a vágyuk, hogy tisztán és szentül éljenek. Minden hibájuk, bûnük és beszennyezõdésük
ellenére is szenteknek nevezhetik magukat. A korinthusiakban még nagyon sok
kifogásolni való volt, mégis szenteknek nevezi õket az apostol.
De ha valaki Isten kegyelme által szentté lett, az járjon is
úgy és engedje, hogy a Szentlélek határozza meg gondolkodását, beszédét,
cselekedetét. A szentség adománya feladattá lesz: amivé lényünk mélyén lettünk,
az mutatkozzon meg életünkben és magatartásunkban! "Ha Lélek szerint
élünk, Lélek szerint is járjunk" (Gal 5, 25). Az új természet és az új
irány, amit kaptunk, életünk minden megnyilvánulásában érvényesüljön. Minden
tettünkben, kapcsolatunkban, beszélgetésünkben, rejtett belsõ döntéseinkben és
lelki elõhaládasunkban ez a szentség mutatkozzék meg!
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.