Ezek pedig kitartóan
részt vettek a… közösségben…(ApCsel 2:42)
Közösség. Ez nem
puszta együttlétet jelent, hanem szoros kapcsolatot, testvériséget. És tovább
megyek. Ennek a szónak a számomra – és remélhetőleg mindannyiunk számára
legmegragadóbb jelentése az, hogy „részvétel”. Azaz: én is benne vagyok, én is
ott vagyok, én is részt veszek…; tehát nem bezártságban, hanem nyitottságban
élek.
Miért mondom ezeket? Azért, mert sokszor mondják nekem is,
hogy „Tiszteletes úr! A hit magánügy. Meg hát otthon is tudok én imádkozni,
hisz tudja, a magam módján vallásos vagyok…” Micsoda szemérmesség és
önérzetesség árad ebből a gondolatból? A félreértésről nem is beszélve.
Egyrészt: az én lelki életem, a természetfelettivel való kapcsolatom senkire se
tartozik. Másrészt: végképp senki se lássa meg a hibáimat, gyengeségeimet, bűneimet.
Harmadrészt: a saját magam elképzelései szerint élve, bizonyos határokat
betartva, a magam módján - imádkozok, hiszek, „bibliázok”…
Határokkal. És a „határ” én vagyok. Tehát mindezt addig,
amíg én, magasságban és szélességben terjeszkedek. És megint bezárult a kör,
hiszen ez a fajta „behatároltság” bezártsághoz vezet. Ebből nem lesz közösség,
ebből nem lesz részvétel… (Lovász Krisztián)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.