Szerző: Guti Tünde
Egyszer volt, hol nem volt a fazekasok földjén a Mester
talált egy kiváló minőségű agyagdarabot.
- Na ez szép darab!.- nézegette el-elgondolkodva. - Ezt
megmunkálom!
Amikor hazaért, gyönyörködve tette a korongra és lelki
szemeivel már látta a gyönyörű mázas korsót. Forgatni kezdte, s kérges
tenyerével, óvatos ujjaival hozzáértő mozdulatokkal simította, vizezte,
formázta a jó illatú anyagot.
Egyszer csak az agyagdarab leugrott a korongról és
könyörögni kezdett:
- Mester! Nem lehetne egy kicsit gyengédebben? Annyira fáj,
ahogy nyomkodsz, és már egészen elszédültem a forgatástól!
A fazekas csodálkozva nézett rá, majd higgadt szeretettel
így válaszolt:
- Ahhoz, hogy használhatóvá válj, ki kell bírnod ezt a
műveletet! Légy türelmes!
Azzal visszatette a munkadarabot a helyére és újra elkezdte
a korongozást. Egy idő múlva elkészült és elégedetten nézegette. Amikor
megbizonyosodott róla, hogy tökéletesre sikerült, befűtötte a kemencét. Be
akarta tenni az agyagkorsót a tűzbe, de az rémülten kiáltott fel:
- Mester! Mester! Hogy fogom én ezt kibírni?! Ez
életveszélyes! Repedések lesznek rajtam és összetörök! - siránkozott.
A kézműves megfogta és elmagyarázta neki, hogy kiégetés
nélkül használhatatlan lesz. Nem tudnak benne életmentő vizet tartani. Forró
kemence nélkül csak kirakati dísztárgy lehet belőle.
A korsó messzire nézett és elképzelte, hogyan itatnak belőle
szomjazókat a sivatag száraz homokján. Megadóan hagyta magát a forróságba
tenni, és bár nagyon szenvedett, kitartott, mert hasznos akart lenni! A kellő
égetési idő után a Mester kivette és félretette a polcra, hogy lehűljön.
- Ó, hát hiába tűrtem a kemence tüzét, mégse kellek
senkinek?
- sóhajtozott magányosan, telve elutasítottsággal.
Egyszer aztán újra kézbe vették és gyönyörű mintát festettek
rá. A korsó nagyon boldog volt.
Amikor betették a többi különböző formájú és mintájú edény
közé, hogy elszállítsák őket az oázisba, megértette, mi miért történt vele. S
mosolyogva várt a feladatra, hogy szomjat olthasson és hasznos legyen.
Ugye te is el akarsz jutni az oázisba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.