2012. május 14.

Thomas Edison, a csődtömeg


Edison életrajzírói megörökítik, hogy a villanykörte feltalálója több mint kilencszáz olyan villanykörtét készített, ami nem működött, mielőtt elkészült volna egy működőképes. Kilencszáz alkalommal vette a fáradságot, hogy elkészítse a villanykörtét, bedugja, bekapcsolja a kapcsolót, és nézze, hogy nem történik semmi. Az emberek bizonyára azt hitték, hogy bolond, de ő tovább kísérletezett. Saját bevallása szerint Edison minden alkalommal, amikor olyan villanykörtét készített, ami nem működött, egyszerűen csak egy újabb módját fedezte fel annak, hogyan nem szabad villanykörtét készíteni. És ezzel a kizárásos módszerrel eljutott odáig, hogy végül sikerült előállítania egy olyan villanykörtét, amely világított. Ezzel minden idők egyik legnagyobb feltalálója lett.
Legtöbbünkben nem tudatosul, hogy a sikeres emberek mennyi kudarcon mentek keresztül, mire céljukat elérték. Csak arról az egyetlen alkalomról hallunk, amikor sikerrel járnak. Edisont az elszántsága tette naggyá, hogy villanykörtét akart készíteni. Nem engedte, hogy kudarcai elbátortalanítsák. Kitartott, és folytatta a kísérletezést, még ha újra meg újra el is szúrta.
A keresztyén élet is ilyen. A legtöbb keresztyén, akire felnézünk, sokszor kudarcot vallott, mielőtt eljutott volna oda, ahol ma van. Pál apostol is erről vall a Róm 7-ben. „Állandóan elrontom!" - sóhajtozik. „Nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök." Pál azonban folytatta futását a célvonal eléréséért küzdve (lásd Fil 3,14). Sohasem adta fel. Ez az elkötelezettség. Az elkötelezettség nem azt jelenti, hogy mindig sikeres vagy, hanem azt, hogy kitartasz. Továbbra is követsz el hibákat, de Edisonhoz hasonlóan megtanulhatod belőlük, hogy hogyan nem szabad élni a keresztyén életet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.