A maradék darabok

 Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. (Máté 14:20.)

Hétvégén egy családos lelki feltöltődésre mentünk egy faluba. Úgy tűnt, hogy nem tudunk elmenni, végül azonban azt történt, hogy szinte mindenki visszamondta, és mi elmentünk. A háziak készültek, de a ház üres maradt. Nemcsak a ház maradt árván, hanem ott feküdt az asztalon tizenkét kenyér. Ennyit rendeltek a vendégeknek. Azonnal eszembe jutott Jézus története, amikor tizenkét tele kosárral szedték össze a maradékokat a kenyércsoda után. Nálunk pedig nem volt, aki megegye a tizenkét kenyeret.

Ott az volt a kérdés, hogyan lakhat jól a szegény, ma azon spekulálunk, hogy bundáskenyér vagy melegszendvics formájában együk meg a maradék kenyeret. És itt nem az ennivalón van a hangsúly, hanem a bőségen. Lelki túltengésben is vagyunk. Nem arról van szó, hogy van végre egy hely, ahol a lelkem megtelik, ahol erőt kapok, és megyek tovább az úton, hanem van ezer hely, ahol a legkülönfélébb módszerekkel feltupírozzák a lelkemet, én meg válogatok a szellemi-lelki javak között is.

A megmaradt tizenkét tele kosár világát éljük. Ma nem csoda a maradék, hanem munka. Néha egy-egy keresztény közösséget is úgy látok, mint egy cukrászdát. Nem az a kérdés, hogy a lelkileg éhes emberek enni kapjanak, hanem hogy a dobos torta vagy a Rákóczi túrós a kedves lelki eledelük, és minden egyes igényt igyekeznek a lelkészek kiszolgálni. Aki magyarosan kéri az Igét, azt is megkapja, aki az amerikai stílust szereti, az is megtalálja a magáét. Üres a ház, de ott marad a tizenkét kenyér. Ez a fájdalmas kép mindennél élőbb ma. (Fekete Ágnes)