Azért szükséges,
hogy Szellemben imádják az Atyát, mert: „… a Szellem … segítségére van
[segítségére siet] a mi erőtlenségünknek [a mi szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene,
nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk]. De
maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk
kimondhatatlan [és összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott
beszéddel], és fohászkodásokkal
[és szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal]. [S Ő] Aki
pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván, és
mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése, és akarata] szerint [és Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel
szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27). „
"Az Úr ugyanis
Szellem…” (2 Kor. 3,17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.