Az Ige és az újjászületés

Nem mulandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élõ és maradandó beszéde által.

(1 Péter 1, 23)

Az újjászületésnek Isten Igéje az eszköze. A Jézusról való bizonyságtétel vezet a Jézusban való hitre, és a benne való hit által vesszük a Szentlelket s leszünk új emberekké. Az Ige személyünkben szólít meg minket, lelkiismeretünkhöz és akaratunkhoz szól. Az Ige vezet hitre, ami azt jelenti, hogy egész lényünket alávetjük Krisztusnak és evangéliumának.

A keresztség önmagában véve nem elegendõ. Ha nem kerül sor az üdvösségnek személyes megragadására, ha elzárkózunk Jézus elõl és a világnak, valamint bûnös hajlamainknak élünk, akkor megkeresztelt voltunk ellenére is a gonosz gyermekei vagyunk. Isten fiai csak a Jézus Krisztusban való hit által vagyunk (Gal 3, 26).

Jézus szerint víz és Lélek által kell újjá születnünk. Ezt sokan úgy értelmezték - tévesen -, hogy ez a keresztségre vonatkozik. Jézusnak ezek a szavai a vízre vonatkozólag csak a Keresztelõ János keresztségére utalhattak, aki magáról azt mondotta: "én vízzel keresztelek, de aki utánam iön, Szentlélekkel és tûzzel keresztel majd titeket". Nikodémus, akivel Jézus ezekrõl a dolgokról beszélt, csupán a János keresztségére gondolhatott. A keresztyén értelemben vett keresztségre vonatkozólag Jézus csak késõbb adott parancsot.

Jánosnak a vízkeresztsége a bûnbánatot példázta. Aki ezt vállalta, az arról tett bizonyságot, hogy a bûnnek tisztátalanságától szeretne szabadulni. Nyilvánvaló, hogy a víz csak külsõ tisztulást eredményez, új életet ném ad. Erre csak a Szentlélek képes, aki az élet Lelke. Azonban a bûnbánat és a bûnnel való szakítás elengedhetetlen feltétele a Szentlélek elnyerésének. Tehát mind Jánosnak, mind Jézusnak a tanítása minden idõkre érvényes; mert az újjászületéshez két dolog szükséges: a mi részünkrõl bûnbánat, gondolkodásmódunk megváltozása, õszinte elhatározás, hogy elszakadjunk régi énünktõl; de - és ez a fõdolog - valaminek felülrõl kell megtörténni, amikor is a Szentlélek új lelkületet teremt. Gondolataink új irányt kapnak, melynek szükségességét már a bûnbánat felismertette velünk. De amennyire a természeti életet sem mi adjuk önmagunknak, éppen úgy a lelki élet is adatik, mégpedig az Isten Igéjébe vetett hit által.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn