Az idő 3

…méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)

 A mai jeremiási Igében maga Isten mondja népének, hogy elküldte Igéjét, „…méghozzá idejében küldtem!” Isten becsületes Isten. Nem az utolsó percben esik be. Nem késik el. Az ember megtérését, szíve megnyerését türelemmel, nagy odafigyeléssel viszi véghez.

Isten jól él az alkalmakkal. Nem mondhatta Izrael akkoriban és ma sem mondhatja senki, hogy ne lett volna lehetősége már meghallani a hívó szót és az Úr felé idejében megtenni a lépéseket. Nem volt könnyű kor a Jeremiásé, alig hittek neki, de az idő őt igazolta.

Igen. Ma is lehet okoskodni, mint Jeremiás kortársai is az Isten által teremtett alkalmakkal kapcsolatosan. Ma is lehet modern szemlélettel az ellenkezőjét állítani ezeknek, de csak akkor, ha balga módon elfelejtjük, hogy az időt még mindig nem tartjuk a kezünkben. Különösen az alkalmak nem tőlünk erednek. S aki ezt alázattal felismeri, az hálás lesz Istennek azért, amit munkálni kész az életében, hálás lesz minden hallott Igéért, minden olyan emberi kapcsolatáért, s azért a számtalan gyülekezeti összejövetelért, melyen az Úr előtt lehettünk, melyeket hisszük, Isten készített el és adott nekünk.  (Berencsi Balázs)