A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és a többit hagyjuk az Úrra. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Britt Nicole - Don't worry now (magyarul)

Ige: Amikor az Úr Jézus bemerítkezett, példát adva az Övéinek

Mát. 3,13 Akkor megérkezett, és eljőve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala.

Mát. 3,14 János azonban visszatartja vala őt, és erősen ellenállt, mondván: Nékem kell, nekem van arra szükségem, hogy általad bemerítkezzem, hogy te meríts be engem, és mégis te jössz én hozzám?

Mát. 3,15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj, hadd történjék ez most így, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk, és teljesítenünk. Ekkor engede néki.

Mát. 3,16 És Jézus bemeríttetvén, vagyis miután alámerítkezett, azonnal feljött, és kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő vagyis János látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.

Mát. 3,17 És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn, vagyis történt azokban a napokban, eljöve és odament Jézus a galileai Názáretből, és bemeríttette magát János által a Jordánban^. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, meghasadni, és a Szellemet, mint egy galambot, vagyis galamb alakjában Őreá leszállani, és rajta megnyugodni. És szózat lőn egy hang hallatszott az égből: Te vagy az én szerelmes az én kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága fiam, akiben én gyönyörködöm. Tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem^” (Márk. 1,9-11)

Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn, vagyis történt pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozik az ég.  És leszálla őreá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb, azaz galambhoz hasonló testi alakban, vagyis személy alakjában, és szózat lőn, és hang hallatszott a mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes az én szeretett Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)

Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, akit támogatok, az én választottam, akit szívem kedvel, akiben gyönyörködöm, Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)

Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak, és erőnek Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének, a szentség Szelleme” (Ésa. 11,2). Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)

Gyere áldjuk együtt nagy Királyunkat

Seneca: A tévedés

Tévedni emberi dolog, de a tévedésben megmaradni: esztelenség. 

Az Úr kérdése:

„Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!” (Jer. 8.8)

Először a legfontosabbat!

ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A J Z. 17. fejezet

Táborozásainkon mindig a legfontosabb dolgokat végeztem el elsőnek. Egy elveszett lélek megmentése: Isten legnagyobb csodája. Sohasem imádkozom addig a betegek gyógyulásáért, amíg nem hirdettem az evangéliumot és nem vezettem Jézus Krisztushoz őket. Miután prédikáltam, hitem mindig ekkor a legerősebb. A Szent Szellemtől ihletett evangélium-hirdetés segíti a hallgatókat és az én saját hitemet is. Megteremti közöttünk azt az összeköttetést, amely szükséges a hit szabadon szárnyalásához.

Egyik este, amikor az Észak-Karolinai Durhamben prédikáltam, megszállt engem az Úrnak Szelleme és felfedett előttem némely dolgot, a még meg nem térteket illetően. Beszédem elmondása után az Úr felfedte előttem, hogy hallgatóságom körében akadnak olyanok, akik Őt visszautasítják, és nekem ezeket fel kell szólítanom, hogy lépjenek előre. Tisztán és világosan jöttek ajkamra a szavak. Még ma is épp oly tisztán emlékszem rájuk, mint ahogy az Úr nekem akkor este sugalmazta azokat. Mert Ő mondta nekem, hogy ezekkel a szavakkal szóljak a néphez:
"Itt pontosan 71 olyan ember van a jelenlévők között, akik Istent visszautasítják. Ez a ti estétek! Ha ma este nem tértek meg, úgy örökre elvesztek. Ha ma este megtértek, akkor megmenekültök. Ez az este a tiétek! Ha nem használjátok fel jól, úgy saját sírotokat ássátok meg, mielőtt még felkel a nap. És mi hallani fogunk erről!"
Szokásos felhívásomra már sokan jelentkeztek megtérésre. De ez soron kívüli eset volt. Isten különösen hívott egyeseket. A 71 embert különös érzés hatotta át, úgy mint engem is. Talpra ugrottak és elindultak az oldalhajókon. Megszámoltuk őket: pontosan hetvenegyen voltak. Isten ezen a táborozáson háromszor parancsolta, hogy hasonlóképen szólítsam fel az embereket a Krisztushoz való megtérésre.

Ez az összes következő táborozáson egy vagy két esetben történt csak meg. Felhívásomra már ezer ember tért meg ezen az estén, amikor az Úr szólt hozzám. Ha érzem, hogy Isten megszólít, nem ijedek meg. Sohasem kételkedem a sikeres kimenetelben. Tudom, hogy az emberek eleget tesznek a hívásnak. Csupán két ember utasította vissza hívásomat, amikor az Úr szólt hozzám, hogy hívjam őket. Mondtam nekik, hogy ha nem jönnek, úgy a saját sírukat ássák meg. És be is teljesedett. Az egyik őrjöngési rohamban tört ki néhány óra leforgása alatt, a másik erőszakos halált halt a következő napon.

Más alkalommal, egyik vasárnapi összejövetelünkön megjelent egy férfi, aki gúnyolódva ülte végig a szertartást. Mikor a bűnösöket megtérésre hívtam, nagy számban jöttek elém. Isten azonban figyelmeztetett, hogy Ő még másokat is vár. Hívtam azokat, beleértve ezt a bizonyos férfit is. Gúnyosan nevetgélve maradt a helyén. Egyenesen a szeme közé néztem, és mondtam neki, hogy ő most megkapta Istentől a meghívást. De ő csak tovább nevetett. Ezen az estén a következő szolgálat két óra múlva kezdődött. Zongoristánk, Roberts Millard, olyan erős felelősséget érzett ezért a férfiért, hogy egész délután imádkozott, kérve Istent, hogy nyújtson számára valami váratlan megtérési lehetőséget ezen az estén. Amikor este belefogtam a prédikációmba és akkor is, amikor megtérésre hívtam az embereket, valahogyan mindig arrafelé kellett mennem, ahol az az ember ült. Végül is személy szerint szóltam hozzá:
- Isten adott még számodra egy utolsó haladékot. Ha még ma este megbánod bűneidet, megmenekülhetsz, ha nem, többé nem lesz rá alkalmad!
A gúnyos mosoly megint ott ült az ajkán. Gyorsan, mint a villámlás, szállott meg Isten Szelleme és egyszer csak hallottam saját magamat így beszélni:
- Ebből a sátorból úgy visznek majd ki téged, hogy soha többé nem tudsz járni!
Erre ismeretlen hatalom sújtott a lábaiba és rettenetes gyötrelmeket szenvedett. Hangos ordításban tört ki, majd feleségét magával vonszolva vonult az oltár elé. Azután bement az imahelyiségbe és dicsőségesen megtért.

Isten mindentudó hatalmán keresztül képes voltam felismerni hallgatóságom köréből azokat, akik öngyilkossági gondolatokkal foglalkoztak és ilyen esetekben megtérésre hívtam őket. Az észak-karolinai Goldebroban felfedte előttem az Úr, hogy a hallgatóságból három ember készül az éjjel öngyilkosságra. Az oltárhoz való híváskor közöltem a jelenlévőkkel, hogy közülük hárman: két férfi és egy nő azt tervezik, hogy innen távozva eldobják életüket. Ha az oltár elé lépnek, az Úr megmenti őket, ha nem, úgy elvesztik lelküket. Ez a három ember felállt és azonnal engedett a hívásnak. Az egyik férfi kihúzta zsebéből revolverét és az előtte lévő székre tette, amíg imádkozott és átadta szívét Istennek. Ezen az estén mindhárman megtértek és megmenekültek.
Ugyanezen a táborozáson egy börtönből való szökés világosodott meg előttem. Fiatal lány jött a megtérők sorában elém, és kért, hogy börtönbe vetett fivéréért imádkozzam. Láttam magam előtt, hogy a fivér szökésre készül. Azt mondtam a lánynak, hogy azonnal látogassa meg testvérét és figyelmeztesse, hogy ne hajtsa végre a tervét, mert ha megteszi, akkor megölik.
A lány, amilyen gyorsan csak tudott, ment a börtönbe és elmondta fivérének, amit tőlem hallott. Fivére pedig megvallotta, hogy szökést tervezett, de belátta, hogy ha ezt tenné, úgy egyenesen az őrök karjaiba szaladna, akik nyomban lelőnék. Ennek az esetnek a hatására a fiatalember megtért.

Valamennyi beszédem előtt órákat töltök a prédikációm előkészítésével. Minden alkalommal szószoros értelemben átadom magam az imának és Isten Igéjének, ezért, mikor felállok, hogy prédikáljak, mindig van új mondanivalóm. Szívemet és elmémet teljesen betölti Isten üzenete és az Ő Szelleme. Beszédemről azt mondták az emberek, hogy az Jézust egyenesen hozzájuk viszi. Ő nincs többé millió mérföldnyi messzeségben tőlük, hanem egyszeriben és pontosan közöttük van. Ez azért lehetséges, mert számomra Jézus olyan nagyon eleven valóság. Jézussal meghittebb viszonyban vagyok, mint feleségemmel, gyermekeimmel, szüleimmel, vagy bárkivel is ezen a földön. Minden napnak van néhány órája, amikor bezárkózom a szobámba Jézussal. Beszélgetek Vele, és Ő velem. Kezemet felé nyújtom, és érzem, amint Ő azt megszorítja. Bejön a szobámba, érzem jelenlétét, tudom, hogy Ő ott van. Sokszor fel és alá járva könyörgök az Ő hatalmáért és jelenlétéért, s érzem, hogy Ő ott van velem.
Pontosan mellettem van. Valóságos személy Ő az én számomra. Élő személyiség. Aki jelen van mellettem. Ha Vele vagyok, elszáll minden félelmem. Ha Bibliát olvasok, gyakran térdre borulva teszem ezt, és addig nem kelek fel, ameddig a Biblia történetei valósággá nem válnak előttem, mert csak így tudom azokat olyan módon közvetíteni a hallgatóimnak, hogy általuk segítséget nyerjenek. Megfogadtam Istennek, hogy sohasem lépek szószékre, prédikálásra, amíg nem érzem jobb kezemben az Ő hatalmát. És mindezideig éreztem. Mindenkor velem volt Ő, amikor a néppel szemközt álltam.
A kisgyermekek mindig szerették a szolgálatomat. Gyakran arra gondolok, hogy ők jobban megértik prédikációimat, mint a felnőttek. Egy kislány így szólt egyszer hozzám:
- Roberts testvér! Én úgy szeretem a te prédikációidat!
- Miért, kedveském?  - kérdeztem.
- Mert te olyan egyszerűen beszélsz, és olyan másképen, mint a mi lelkészünk.
- Mi a különbség, kedveském?
- Ő nagy szavakat használ, te pedig kicsi szavakat használsz - felelte a kislány.
Mikor a floridai Miamiban voltunk, a táborozás elnökének kisfiára mély benyomást tett a nagy sátor. Apja a nyáron egy csupán két középoszlopos, kisebb sátorban vezetett ébredési összejöveteleket. A kisfiú azt mondta:
- Papa! Roberts testvér a világ legnagyobb prédikátora.
- Miért? - kérdezte az apa - Úgy emlékszem, ezelőtt azt mondtad, hogy én vagyok a világ legnagyobb prédikátora.
- Többé nem hiszem, - szólt a gyermek - mert Roberts testvér a világ legnagyobb prédikátora.
- De magyarázd meg, hogy miért? - kérte az apja.
- Jól van, megmagyarázom. Te, Papa, két-oszlopos prédikátor vagy, Roberts testvér pedig öt-oszlopos prédikátor.

Ezideig három emberünk volt táborozásunk megszervezésére. Reg Hanson volt az első, aki Amerika egyik legismertebb üzletembere volt. Hanson testvér akkor vált hívemmé, amikor Kansas Cityben végeztem szolgálatomat. Ő kezdeményezte az egész Amerika területére kiterjedő összejöveteleinket. Ő segített hozzá olyan módszer meghonosításához, amely által jobban tudjuk szolgálni az embereket. Amikor gyógyítási szolgálatom alkalmával mellettem állt, a rajta erőt vett izgalomtól majdnem teljesen átszellemült. Az üzleti életbe visszatérve óriási segítségére vált szolgálataimnak.

A következő összejövetelek már Dr. C. E. Sproul szervezésében történtek. Ő nem csupán korunk egyik nagy embere. Az, hogy ő vállalta táborozásaim megrendezését, olyan megtiszteltetés volt számomra, amilyen eddig csak kevésszer ért. Dr. Sproul mint fiát, úgy szeretett engem. Velem maradt mindaddig, amíg bírta erővel, azután visszavonult, hogy kipihenhesse magát. Búcsúzáskor megkérdeztem tőle:
- Mit gondol, ki vehetné át a helyét mellettem?
- Bob De Weese a washingtonbeli Tacomából - felelte.
- Az, aki az összejövetelünkön elnökölt?
- Úgy van, Roberts testvér. Ez az ember az.
- Miért gondolja, Sproul testvér, hogy ő is hajlandó lenne velem tartani?
- Ha Isten így akarja, - mondta - akkor hajlandó lesz.
Felkértem De Weese testvért és ő már alig néhány perc múlva határozott. Később elmondta, hogy amikor szóltam neki, ő azonnal kész volt velem tartani. De Weese testvér és De Weese nővér ma is velem vannak, és munkateljesítményük felülmúlhatatlan. De Weese testvér a délutáni összejövetelen készíti elő a hallgatóságot az én esti szolgálatomra, éspedig úgy, ahogyan én azt mindig is szerettem volna. Lénye sugárzik az örömtől és Isten szellemiségétől. Ihlet és lelkesedés forrása számomra.
Akadt néhány remek fiatalemberünk a sátor felszerelésének kezelésére is. Ma a nagy sátor, a székek ezrei és az egész mozgó felszerelés összesen 175 tonnát nyom.

Vaden bátyám már első táborozásom egyikén megtért. Feladta foglalkozását és elkezdett velem együtt utazni. Négy évig mellettem maradt, majd visszatért magánfoglalkozásához. Vaden műszakilag igen tehetséges, és sok újítással gazdagította felszerelésünket. Legényeivel csaknem éjjel-nappal a sátornál volt, és gondoskodott arról, hogy a megállapított időpontot sohase késsük le, bárhova is mentünk Amerika területén. Ő és a fiúk vitték a felszerelést, de én sohasem aggódtam, mert tudtam, hogy mire odaérek, a sátor már a helyén fog állni. Tőlem való távozása előtt egy Collins Steele nevű fiatalembert alkalmazott, akit betanított a felszerelés kezelésére. Steele testvér valóságos lángész volt a felszerelés ügyeiben. A legnagyobb könnyedséggel és gyorsasággal kezeli azt. Kevés a legénysége, de minden egyes ember érti és elvégzi a munkáját.

50.000 wattot igényel a sátor világítása. Hatalmas reflektorokkal világítanak rám, úgy, hogy a sátor legtávolabbi sarkaiból is mindenki tisztán láthat engem. A közönséghez való szólás pedig olyan jól van megoldva, hogy még a legcsekélyebb suttogás is hallható.

Amikor a világon a legelső bibliai szabadításról szóló filmet forgattuk, táborozásunk filmre vevésének helyéül az alabamai Birminghamet választottuk. (Ventures in Faith) Óriási néptömeg árasztotta el a sátort. Micsoda látvány! 12.000 ember ült a sátorban és ezrek álltak a sátor körül. Külön elmentünk New Yorkba, hogy ott olyan világítási berendezéseket béreljünk, amelyekkel a sátor belsejét ragyogó világossággal tudtuk ellátni. Olyan tündöklő fényben úszott a sátor, mint délidőben a természet. Műszaki embereink arra használták fel nagy gépeiket, hogy minél tökéletesebben örökítsék meg az összejövetel egész lelkületét és az emberek arcát, amint figyelik és hallgatják Isten csodálatos dolgait. Ha megnézitek ezt a filmet, úgy megláthatjátok rajta a mindent elárasztó embertömeget. Láthattok engem, kezemben a mikrofonnal, prédikálás közben. Az oltárhoz való szólítást, amikor az oldalhajókon ezrek vonulnak fel, hogy átadják szívüket Jézusnak. Láthatjátok a gyógyító szolgálatot, amikor a szenvedő emberek felém ömlenek és én jobb kezemet rájuk téve, szabadulásért imádkozom. Saját szemetekkel láthattok sok döbbenetes gyógyulási csodát, és mindezeken keresztül megtapasztalhatjátok táborozásaink légkörét és szellemét.
Az elmúlt öt év alatt táborozásaink látogatóinak száma körülbelül hatmillióra tehető. Ötszázezer körül van azoknak száma, akik gyógyulásért jöttek, a megtértek száma pedig több mint kétszázezer. Ezeket a sorokat 1952 októberében írom. Ez az év hozta szolgálataim eddigi legnagyobb látogatottságát, a legtöbb megtérést és a legfeltűnőbb gyógyítási csodákat. Tizenkétezer ember jött el esténként.

Most már rádión keresztül is beszélek az emberekhez. Kétszáz tekintélyes rádióállomás közvetíti a Healing Waters (Gyógyító vizek) adásait Amerikában, Kanadában és még néhány idegen országban. Televízióra is készülök.
Filmünk mostanában került bemutatásra az oregoni Portlandben, több, mint 10.000 néző előtt, akik közül sokan megtértek.

"If You need healing - do these things" (Ha gyógyulásra van szükséged, ezeket cselekedd) című könyvecském negyedmillió példányszámot ért el és ezer példány fogy belőle hetenként. Ennek anyagi haszna a Healing Waters céljára van felhasználva. Második könyvem, a "The fourth man" (A negyedik férfi) szintén egyike a leginkább vásárolt könyveknek. Mindezért mélységes hálát érzek Isten iránt.

Táborozásunk felszerelése, vagy a tulsai hivatalos helységeink berendezése nem a saját, vagy a családom tulajdona. Pedig lehetett volna. De én szabad akaratomból Istennek ajánlottam fel azokat és nem bántam meg. Mindezek, és egész társulatunk törvényes ellenőrzés alatt áll, amely szolgálatom befejezése vagy halálom esetén felszámolja a Healing Waters-t és a többi hozzám tartozó dolgokat. Ez a felügyelet az összes jövedelmet a szolgálataimért kezeskedő egyes egyházak között osztja szét. Ezek pedig elaggott lelkészeik eltartására fordítják majd az összeget.
Ha élek, és Isten továbbra is megtart az Ő szolgálatában, úgy minden felszerelést és segédeszközt a veszendőben lévő és szenvedő emberiség megszabadítására akarom felhasználni. Ha meghalok, az agg lelkészek látják majd szolgálataim anyagi hasznát.

Mostanáig naponta átlag ezer, imáimat kérő levél érkezik hozzám. Egyetlen levél sem marad válaszolatlanul és minden imakérés teljesítést nyer. Üzleti könyveimet pedig havonta átnézik hivatalos szervek, de ezek különben is minden felelős személy számára mindig rendben vannak.

Max Lucado: Senki sem hasonlítható Hozzá

89,7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az Úrhoz…? (Zsoltárok). 86,8 Nincs hozzád hasonló, Uram…, műveidhez fogható nincsen.(Zsoltárok)

Teljes hiábavalóság lenne Istenhez hasonlót keresni. Senki és semmi nem mérhető hozzá. Senki nem ad Neki tanácsot. Senki nem segít Neki. Neked és nekem lehet, hogy van erőnk. De Ő maga az ERŐ.

A fazekastól eltérően, aki fogja a „valamit” és megformázza, Isten fogta a semmit és valamit alkotott belőle. Isten teremtett minden létezőt az Ő isteni rendelése szerint. János ezt írta a Jelenések könyvében: „Te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (4:11).

Maga Isten is felteszi a kérdést: „Ugyan kihez hasonlítanátok engem, kivel mérhetnétek össze, kivel vethetnétek egybe, akihez hasonlítanék? (Ézsaiás 46:5) Nem mintha válaszra szorulna ez a kérdés, de azért Ő maga meg is válaszolja: „Isten vagyok, nincs hozzám hasonló!” (Ézsaiás 46:9)

Áldottak vagyunk, hogy a gyermekei vagyunk! Erre az egyedüli méltó válaszunk csak az lehet, hogy ámulattal és alázattal állunk Előtte és dicsérjük szent nevét!

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/228-senki-sem-hasonlithato-hozza.html

Idomulni vagy formálódni? 4

„...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával..." (Róma 12:2)

Minden alkalommal, amikor testünket „élõ áldozatul” felajánljuk Istennek, makacs természetünk lázadni fog. Ám, ha Krisztusé az irányítás, meg tudjuk törni szorítását. „…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2) Választhatunk: idomulunk vagy formálódunk? A döntés, hogy nem fogsz a világhoz idomulni, elvezet az átformálódott életre. A régi természet természeténél fogva idomul, és a világ hatásainak rabszolgájává tesz. Az egyik angol fordítás ezt így adja vissza: „Ne engedd, hogy a körülötted lévõ világ az õ öntõformájába préseljen!” (Phillips).

A világ értékeihez, pl. az érzékiséghez, a büszkeséghez, az uralomvágyhoz stb. való idomulás megfoszt attól a felszabadító erõtõl, ami a benned élõ Krisztustól származik; helyette a bûntudat, kudarc és csüggedés állandóan visszatérõ körforgásába taszít. Ha úgy döntesz, hogy nem igazodsz a világhoz, ez megnyitja az ajtót a valódi változáshoz. Ez nem olyan, mint az alkalmazkodás, ami kívülrõl kezdeményezett folyamat, az Istennel járás a belsõ változás külsõ megnyilvánulása. Az ebihalból béka lesz, a hernyóból pillangó. Teljesen átalakul. Hogy történik ez meg? „…nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4).

Döntsd el, hogy nem vagy hajlandó idomulni, kötelezd el magad arra, hogy megújítod értelmedet – ami a görög szövegben azt jelenti, hogy Isten gondolatait gondolod a saját régi gondolataid helyett – aztán figyeld, ahogy a Szent Szellem által adott erõvel megkezdõdik benned a változás, és helyet kap mindennapi életedben!

http://maiige.hu/

Hegyek és tengerek felett

Spurgeon: A lelkiismeret.

A lelkiismeret legyen az ember fegyverhordozója, amelynek pajzsával elhárítja a kísértés nyilait.

Joseph Prince: Isten soha nem fog hátat fordítani neked!

13,5 … mert Ő (Isten) Maga mondta: Semmi esetre sem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra, sem nem hagylak segítség, támogatás, pártfogás nélkül. Nem foglak, bizony, nem foglak a legcsekélyebb mértékben sem gyámoltalanul, támasz nélkül hagyni téged, vagy elengedni (lazítani azon, ahogy tartalak)! Biztosan nem!" (Zsidók – angolból fordítva, AMP Bible)

Isten Fia hat teljes órán át függött a kereszten ég és föld között. Szenvedésének csúcsán így kiáltott a mélységes sötétségben: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet” (Máté 27:46)?

Ez az egyetlen alkalom, amikor Jézus úgy szólította meg Mennyei Atyját, hogy „Isten”. Az Atya elhagyta a Fiút. A világmindenség ítélő bírájaként Isten hátat fordított a Fiának, aki a világ bűneinek a szennyét vette magára, mert az Ő szemei túl tiszták ahhoz, hogy a gonoszságra tekintsenek (Habakuk 1:13).

Ha az Atya nem fordított volna hátat a Fiának, akkor neked kellene hátat fordítania, amikor segítségül hívod Őt a szükség órájában. De mivel Jézus elfoglalta a te helyedet a kereszten, te az Ő helyét foglalhatod el, és élvezheted, ahogy Isten mindig rád mosolyog!

Éppen most is mosolyog rád. Rád ragyogtatja az arcát (4 Mózes 6:25-26). És mindezt azért teszi, mert Jézus kifizette az árát annak, hogy Isten soha ne maradjon el tőled és soha ne hagyjon el (Zsidók 13:5).

Ítélő bíróként Isten hátat fordított a Fiának. De Atyaként sírt. A szíve megszakadt Érte. Viszont amit Jézus értünk tett, hogy megváltott minket, az tetszett Istennek. Krisztus ajándéka jó illatú áldozat volt számára: „Krisztus szeretett minket és önmagát adta értünk „Áldozati ajándékul az Istennek kedves illatként”” (Efezusi 5:2).

Emlékszel Jézus szavaira? „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem” (János 10:17). Szülőként, minden gyermekét egyformán szereti az ember. De ha valamelyik gyereked szeretetből valami különlegeset tenne neked, az megérintené a szívedet és a legszívesebben odarohannál és átölelnéd őt.

Ez történt a keresztnél is, csakhogy az Atya nem ölelhette át a Fiát, hanem hátat kellett Neki fordítania, mert a mi bűneink az Ő testében lettek megbüntetve.

Kedvesem, amikor az Atyához kiáltasz segítségért, tudd, hogy Ő meghallgat és bizonyosan segíteni fog. Jézus miatt, soha nem fog neked hátat fordítani!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/203-isten-soha-nem-fog-hatat-forditani-neked.html

Guti Tünde: VISSZA!

   Nehéz mindazt szavakba önteni, amit az ember néhány másodperc alatt él át vagy lát maga előtt. Így voltam én is ma reggel, amikor imádságos szívvel töprengtem.

   Több írásomban is megfogalmaztam már azokat a fájdalmas kérdéseket, amelyek belülről emésztenek, és oly annyira égetnek, hogy lehetetlen nem megosztanom másokkal. Nagy a baj az Egyházban, nagy a baj sokakban, nagy a baj bennem is!

   Egy kép villant fel előttem, ami meglehetősen szomorú és figyelmeztető volt. Megpróbálom leírni tömören, hozzáfűzve a megértett magyarázatot.

   Ameddig a szem ellátott, kérges földű puszta. Néha egy-egy kopasz fa törte meg a táj egyhangúságát.

   Egy sínpár mellett gyalogoltam lehajtott fejjel. A lelki fájdalom sötét csuklyaként borult fejemre, a miértek és hogyanok kérdései súlyos teherként görnyesztették vállaimat. Lépteimet lelassította a lehangoltság, mert tudtam, honnan jövök és hová megyek. A kettő közötti kietlen és a magány volt nehéz.

   Előtte egy sebesen száguldó vonaton ültem, ahol fény, zene, vidám testvérek és jó hangulat töltötte ki az időt. Valami mégis egyre erőteljesebben arra ösztönzött, hogy szálljak le, mert rossz irányba rohan a szerelvény.

   Sokáig halogattam a döntést, tépelődtem, vergődtem. Mozgó járműből kiugrani egyébként is veszélyes, komoly sérülésekkel, sőt halállal is járhat.

Azonban minél tovább vívódtam, annál inkább megbizonyosodtam arról, hogy el kell hagynom a vonatot, bármi történjen is. Egyre jobban taszított a hangoskodás, a szinte karneváli nyüzsgés. Az érzékelhető „pörgés” mint mókuskerék szédített, és nem találtam kapaszkodót. Nem láttam a célt.

   Semmire sem emlékszem a kiugrás pillanatából. Az összekapcsolt kocsik elszáguldottak, én pedig elindultam visszafelé gyalog. Az előzmények inkább ismeretként, emlékként éltek bennem. Egyetlen vágy vezetett:

VISSZA!

   Vissza a kereszthez, vissza Krisztushoz, Megváltómhoz és Uramhoz, akinek érkezését és küldetését évszázadokkal születése előtt megprófétálták. Vissza Isten Fiához, aki Immánuel, aki szolga-király, akinek nevére minden térd meghajol égen, földön s föld alatt.

   Át a pusztán, gyalogosan, egyedül, de mégis oltalmazva és vezetve, mert az a pont, ameddig vissza kell mennem, az maga a szegletkő, a sziklaalap: Jézus.

   Vissza a sínek mentén, bánkódva a többiek miatt, étlen-szomjan, magányosan, de előbb-utóbb összetalálkozva azokkal, akik korábban vagy kicsit később szálltak le, talán az utolsó percben.

   Várom, hogy az Úr a szívemre beszéljen, megtisztítson, lefejtse rólam a megkérgesedett háncsot, és életet adjon a megkövesedett hús helyére. Mert akár gondoljátok, akár nem, meg lehet kövesedni, ki lehet szikkadni egy olyan „mozgalomban”, ahol minden más fontosabb, mint a szív szentsége és az Igéhez való ragaszkodás.

   S most ballagok a sínek mentén, bűnbánattal és összetörve. Célom: az igazság és a szeretet.

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/vissza-.html

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

Olyan magas és széles, mint a világ, a teremtés szakadékaiban gyökerezik és az ég kék titkaiban tornyosodik. Napfelkelte és naplemente, ígéret és beteljesedés, születés és halál, az emberiség egész drámája, minden ebben a könyvben van. A könyvek könyve ez, a Biblia. Heinrich Heine

www.keresztenyszepsegportal.hu

Jelenlétedben

Zsidókhoz írt levél 1. fejezet: Isten tökéletes kijelentése Kriszus.

Zsid. 1,1 Minekutána az Isten sok rendben [(polümerósz): a különféle alkalmakkal sokféleképpen, sok részletben] és sokféleképpen [(polütropósz): sokféleképpen, változatos, és különféle módokon, vagy formában] szólott [és beszélt] hajdan [a régi időben; (palai): az ősi, a távoli múltban] az atyáknak [(patér): ősatya, ősszülőknek] a próféták által. Ez utolsó időkben [(eszkhatosz): utolsó, legvégső korszakban] szólott nékünk Fia által.

[Más fordítás: De most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk].

Zsid. 1,2 Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot [(aión): világkorszakokat] is teremtette [(poieó): létrehozta, alkotta]

Zsid. 1,3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése [(apaugaszma): ragyogása, kisugárzása, visszfénye,  fénylése, vagy visszatükröződése. Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár], és az ő valóságának képmása [(hüposztaszisz kharaktér): létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése], aki hatalma szavával [(dünamisz): hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával] fenntartja [(pheró pasz pasza pan): hordozza; összetartja és irányítja az egész] világmindenséget, aki minket bűneinktől  [(hamartia): céltévesztésünktől, tévedéseinktől, hibáinktól] megtisztítván, [(kathariszmosz): szó szerint: céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, megtisztítva; lemosva], üle a Felségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban.

[A görög szöveg szerint: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől, vagyis céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva], üle a Felségnek, a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe]

Zsid. 1,4 Annyival kiválóbb [feljebbvaló] lévén [hatalmasabbá lett] az angyaloknál [a hírnököknél], amennyivel különb nevet [onoma): név, hatalom, tekintély, jellemvonás] örökölt azoknál

Zsid. 1,5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek [ma nemzettelek] téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam.

Zsid. 1,6 Viszont mikor [(hotan): valahányszor] behozza [(palin): ismét bevezeti; újra bevezeti] az ő elsőszülöttét [(prótotokosz): elsőszülött, legelőször előhozott] a világba, [a lakott földre; a földkerekségre] így szól: És [leborulva] imádják őt az Istennek minden angyalai.

Zsid. 1,7 És bár az angyalokról [hírnökökről, követekről, küldöttekről] így szól: Ki az ő angyalait [hírnökeit, követeit, küldötteit] szelekké [(pneuma): szellemi lényekké] teszi és az Ő szolgáit [és szolgálattevőit] tűz lángjává [fellobbanó, és lángoló tűzzé]

Zsid. 1,8 Ámde a Fiúról [vagyis a fiúhoz ellenben] így: A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara].

Zsid. 1,9 Szeretted [(agapaó): szeretted, és többre tartottad] az igazságot [(dikaioszüné): igazságosságot, jogosságot, méltányosságot] és gyűlölted [(miszeó): ellenszenvet éreztél, és megvetetted, semmibe vetted] a hamisságot [a gonoszságot, törvénytiprást, és a törvénynélküli állapotot]: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek [ujjongásnak, és vigasságnak] olajával a te társaid felett.

[Más fordítás: Te mindig az igazságosságot szeretted, és gyűlölted a gonoszt, ezért öntötte Isten az öröm olaját a te fejedre, inkább, mint a társaidra].

Zsid. 1,10 És: Te Uram kezdetben alapítottad [(themelioó): alapot vetettél, és megalapoztad] a földet [(gé): földet, mint látható világot] és a te kezeidnek művei [és alkotása] az egek [(úranosz): a látható, és láthatatlan eget]

Zsid. 1,11 Azok elvesznek [elpusztulnak; megsemmisülnek, azok el fognak tűnni], de te [változatlanul] megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak [(palaioó): hanyatlik, bomlik, romlik, elöregszik, elkopik, tönkremennek].

Zsid. 1,12 És palástként összehajtod [összegöngyölíted] azokat és [mint a ruha] elváltoznak [(allasszó): megváltoztatod, másmilyenné teszed, és kicseréled], te pedig ugyanaz vagy [ugyanaz maradsz] és a te esztendeid el nem fogynak.

[Más fordítás: Mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak, és esztendeid nem érnek véget]^.

Zsid. 1,13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől [az én jobbomra], míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává [vagyis uralmad alá] teszem?

Zsid. 1,14 Avagy nem [papilag] szolgáló szellemek−é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?

Szeret az Úr engem

68-as ZSOLTÁR