Reménység - Király vagy

Az irgalmas szamaritánus története.

Az Úr Jézus nevének hatalma

Lehet Isten ellen harcolni, de...

Az Istent üldözőbe lehet venni,

de nem lehet utolérni.

Lehet ellene harcolni,

de nem lehet legyőzni.

Lehet Őt gyűlölni, de nem lehet

végleg megölni.

Lehet Fönségét gyalázni,

de nem lehet szépségét csorbítani.

Lehet hatalmát semmibe venni,

miatta nem fog elgyengülni.

Lehet létezését tagadni,

de emiatt nem fog megsemmisülni.

Lehet sírba helyezni,

de kár sírja elé követ hengeríteni,

mert az Isten feltámadását nem lehet megakadályozni.

    

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=2199&nid=3200015

Prófétai üzenet a 2013-as évre 2. rész

„Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé. Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. mMert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.”103. Zsoltár 3-5, 8-13b.

 Szentek!

Isten jött a táborba! Isten jött a táborba! De most figyeld az alábbi sorrendet!

Izrael Istene meglátogatásával bemutatkozik Magyarországon, mint Bíró, akit eddig még nem ismertek a magyar hivők. Ma azt hiszik a vallásban, hogy a sátán végzi azt, amit pedig Isten, mint Bíró végez.

Nem, nem ez nem a sátán munkája, mert Isten először Bíróként mutatkozik be. Aztán eljön és bemutatkozik, mint a legnagyobb Próféta és Apostol.

De tovább megyek, figyeld a sorrendet!

Ezután eljön és meglátogat, bemutatkozik, mint KIRÁLY, a királyok Királya, Jesua.

Mindegyik meglátogatás és kenet egy – egy új szintre viszi a magyar egyházat, és Magyarországot. De a sorrend nem cserélhető fel, nem hagyható ki.

Isten Népe! Királyként nem fogod Őt megismerni, hogyha először nem találkozol Vele, mint Bíróval.

De hogyha találkozni akarsz ma Jézussal, akkor prófétaként és apostolként is akarja, hogy megismerd Őt, aki szabadulást hirdet a foglyoknak, a betegeknek gyógyulást, a szegényeknek az evangéliumot hirdeti; és a megérőknek a kegyelem igéit hirdeti.

Azonban, hogyha elutasítjuk Őt, mint Bírót, akkor nem fog bemutatkozni, mint Király, ahogyan a farizeusok a fenntartásaikkal és elutasításaik miatt, csupán külső szemlélői voltak az Isten meglátogatásának.

Isten meglátogatása tehát több komponensű lesz az elkövetkezendő időben, a bennünk lévő Szent Szellem fel kell, hogy ismerje mindig, amikor Ő közeledik, hogyha nem felel meg az elvárásainknak és fenntartásaink lesznek felé, akkor a meglátogatásának csupán akadályai leszünk és kimaradunk az áldásaiból, kenetéből.

Isten jött a táborba! Ilyen még nem volt sohasem! Ezt fogják látni a hivők és a gyülekezetek sok helyen ebben az évben!

Azonban lesz, ahol még Bíróként fogják Őt megtapasztalni, de lesznek gyülekezetek és hivők, akik már átmentek ezen a szinten, ők már apostolként és prófétaként fogják őt megismerni.

Erre az apostoli meglátogatásra egy másik képet adott a Szent Szellem, amit hiszem és tudom, hogy erre az évre kell kihirdetni, mert be fog teljesedni.

Ez a kép pedig a Máté 14:22-33 igéjének a prófétai képe, amely valóság lesz ennek az évnek a kezdetén.

(Egyszerű fordítású Biblia) „22Közvetlenül ez után megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba. Arra kérte őket, hogy amíg ő hazaküldi az embereket, addig ők menjenek előre, át a túlsó partra. 23Miután a nép elment, Jézus felment a hegyre, hogy egyedül imádkozzon. Mire beesteledett, már teljesen egyedül volt ott. 24A hajó ekkor már távol volt a parttól, és a hullámok dobálták, mivel ellenszél fújt. 25Reggel három és hat óra között Jézus a vízen járva odament hozzájuk. 26Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tó vizén jár, megijedtek. „Kísértet!” — kiáltozták félelmükben. 27Jézus azonban rögtön megszólította őket: „Bízzatok! Én vagyok. Ne féljetek!” 28Erre Péter így válaszolt: „Uram, ha tényleg te vagy az, adj parancsot nekem, hogy menjek oda hozzád a vízen!” 29„Gyere!” — felelte Jézus. Péter ki is lépett a hajóból, és a vízen járva elindult Jézus felé. 30Amikor azonban látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Kezdett elsüllyedni, és így kiáltott: „Ments meg, Uram!” 31Jézus azonnal felé nyújtotta a kezét, megfogta őt és így szólt: „Kishitű, miért kételkedtél?” 32Miután beszálltak a hajóba, elállt a szél. 33Akik pedig a hajóban voltak, leborultak előtte és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!””

 Az elmúlt időszakban sokan voltak keresztények, akik a hullámok közt hánykolódó intézményes egyház, vagy vallásos gyülekezetek hajójából kiléptek, mint ahogy Péter, Jézus szavára kilépet a vízre. Ők elkezdtek egyedül Jézussal járni az élet tengerén, elkezdtek vízen járni, elkezdtek hitben és szellemben járni. A vádlások, kárhoztatások, elutasítások, kudarcok, csalódások hullámai között gyakran kiáltottak fel, hogy: „Uram, ments meg!”

Volt idő, amikor azt hitték, nem élik túl, mert megfojtja őket a hajóban ülő hittestvérek hitetlen előítéletei, megjegyzései, kritizálásai, kárhoztatása, esetleg ellen imái.

A vízen járás időszakában minden lépést szigorúan Jézusra figyelve lehetett csak megtenni, különben az elsüllyedés veszélye fenyegetett volna.

Másoknak, akik kiléptek a hitben járás és vízen járás szintjére, anyagi hullámok, a szükségek, a szegénység, a válság problématengerének hullámai, az eladósodás hullámai csapkodtak körülöttük.

Míg mások, akik kiléptek a betegségek, egészségromlás, fizikai fájdalmak viharai között kellett hitben járniuk.

A Szent Szellem azt mondja ma Isten népének: ne vádold, és ne kárhoztasd magad, mindez nem azért van, mert kiléptél abból a hajóból, ugyanis a hajót is dobálja a szél, és minden viharok között van most.

Ne legyen rajtad önvádlás és rázd le magadról mások kárhoztatásait, most az a fontos, hogy minden lépés Jézusra figyelve történjen, az Ő akaratában legyen, különben a hullámok elkezdenek ellepni.

Nem leszel kishitű, mint Péter, megtagadod a kételkedést, mert nincs más kapaszkodó csak a megtartó Jézusban való hit.

Ő figyeli és szemmel tartja a te vízen járásodat, és nem fogsz ott maradni, nem fogsz belefulladni a téged körülvevő problémák tengerében.

De tovább megyek, mert a Szent Szellem azoknak, akik már jó ideje vízen járnak, azt mondja: „Jézus azonnal felé nyújtotta a kezét, megfogta őt és így szólt: „Kishitű, miért kételkedtél?”

 Miután beszálltak a hajóba, elállt a szél. Akik pedig a hajóban voltak, leborultak előtte és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!””

Jézus kinyújtja most ezekben a napokban kezét felétek és megragad titeket, kiemel abból a szorult helyzetből, körülményből a 91. Zsoltár 14-16 alapján.

„Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.”

- megment, oltalmaz, meghallgat, veled lesz, kiragad, megdicsőít, megelégít, megszabadít.

Ragadd meg ma ezeket az igéket, mert kézzelfogható fizikai fordulatot eredményeznek a számodra ebben az évben.

 Drága vízen járó Péterek!

Ezzel azonban nincs vége ennek az igének, van folytatása és mondanivalója még számunkra.

Ahhoz, hogy a szél elálljon és a partra érés megtörténjen, el kell kezdeni ismét beszállni a hajóba!

Milyen hajóba?

Jézus már elkészítette számotokra azt a helyzetet, szituációt, kapcsolatokat és meg fogjátok ismerni az Ő vezetését, amikor azt a hajót meg fogja mutatni a számotokra.

Ezekben a napokban apostoli – prófétai hajók indulnak el ebben az országban. Fel fogjátok ismerni, és amint beszálltok ezekbe az apostoli hajókba Jézussal, az Isten Fia megdicsőíti magát, és a viharok el fognak csendesedni körülöttetek.

Prófétai szóval hirdetem ki, hogy ezek az igék az elkövetkezendő hónapokban meg fognak testesülni és be fognak teljesedni sokak életében Jézus nevében.

 „Legyen nekünk a Te beszéded szerint Uram!”

 Minden dicsőség Jézusé!   

Suchné S.Ilona 2013-01-05

http://judaoroszlanja.gportal.hu/gindex.php?pg=35462697

      

Kováts György: ÍGÉRET – 5.

Zsolt 33,18-19. Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy KIMENTSE LELKÜKET A HALÁLBÓL, és az éhségben [is] eltartsa őket.

„Kimentse („nácal”) lelküket („nefes”) a halálból („mávet”).”

1./ Kimenti („nácal” – héber.)

a./ Ezt láttuk, milyen hatalmas, milyen vad, milyen meg nem alkuvó harcba került ez az Úr Jézus Krisztusnak, saját vére árán, kimentett a halálból. Az ördög hatalma alól. Kiszabadított, és áthelyezett az Isten országába.

b./ Megmentésed harcban ment végbe. A harc – Isten országában – természetes velejárója az Isten akaratának. Ellene állsz az ördögnek, elfut tőled, megharcolod a hit szép harcát, nem test és vér ellen van tusakodásod (agóniáig elmenő harcod), hanem gonosz szellemi erők ellen, akik becsapással, a körülmények és helyzetek alakításával, egészségügyi és anyagi támadásokkal, megfélemlítéssel, depresszióval, lehetetlenné tétellel próbálnak támadni. Mindazzal, ami akadályozhat téged abban, hogy kibontakozhasson életedben Isten legjobb terve.

c./ A te Urad akarata az volt, hogy az Övé legyél, szabad a gonosz hatalma alól, a bűn alól, a halál erejétől. Ezért kimentett. Egyszer s mindenkorra.

d./ Megtette és megteszi, ahányszor még szükség van rá. Újra és újra kiment. Amikor megragad téged, (Zsolt 116.), körülvesz, elnyom, félelembe ejt, megbénít, reménytelenné tesz – ismét jön a szabadítás. Igéjéből, Szent Szelleme közvetlen beavatkozásával, az angyali hadsereg akciója útján, testvéreid imádságára, a menny egy hirtelen fordulatával: jön a szabadítás. A te Urad: Szabadító. Ő mindig – MINDIG – meg akar szabadítani téged. És meg is fog, ha ragaszkodsz Hozzá teljes szívedből. (Zsolt 91,14-15.)

2./ Lelkedet („nefes” – emberi lélek, érzelmi, értelmi, jellemedhez kapcsolódó, tudatos, dönteni képes, emberi lelked, pszichéd. Jelenti az „életedet” is.)

a./ Az örökkévalóságra is úgy ment meg téged, hogy TE MAGAD leszel ott Vele.

1.- Téged akar. Személyiségeddel együtt. Ahogy te élsz, amit benned megalkotott. Akarja.

2.- Természetesen átformál, és mindent, ami bűnből van, ami nem illik a mennyhez, Őhozzá, azt kitisztítja. Ez természetes.

3.- És te, ha szereted az Urat, ugyanezt akarod. A szeretet miatt nem tudsz te sem mást elképzelni, mint, hogy rendet tesz benned.

b./ Az újjászületésben te magad születsz újonnan. Az Úr Jézus Krisztus élete költözik be hozzád, és a te elmédet újítja meg a megelevenítő Szent Szellem, s amit eddig éltél, amilyenné eddig formálódtál, az lesz egy új, szent módon az Úré. Megszentel, átformál, TÉGED, MAGADAT. Ezt azért mondom, hogy lásd: a lelkednek – érzelmi, értelmi, gondolati, jellemedet jelentő, akaratodat formáló tudatos énednek – van jelentősége! Az Úr szereti, megbecsüli, tiszteli, és élteti azt. Életet ad lelkednek, megeleveníti, élettel tölti meg, saját életével, gondolkodásával hatja át, formálja át.

c./ Ne nézd le a lelkedet. Vannak – sajnos – olyan tanítások, amik uniformizálnák a keresztényeket, semmibe véve az egyedi lelküket, azt, ami CSAK RÁD JELLEMZŐ, az egyéniségedet. De az Úr nem teszi ezt. És nem tanít arra, hogy értéktelen vagy, csak sorszám, tömegcikk, dicsőítő-sorozattermék… NEM! Ő szeret téged, saját magadat, és megbecsül. Neki fontosak a te gondolataid, és az, amit te tudsz tenni. Nem nézi le. Lehet, hogy a bűn megrontott sok mindent, lehet, hogy ha nem tértél volna meg, elvesztél volna, egész személyiségeddel, értékes egyéniségeddel együtt – de mivel fontos voltál Neki, odaadta érted az életét, hogy élhess, és kibontakozhasson benned az új teremtés, ami megfelelő válasz a bűn leromboló munkájára!

„Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy kimentse („nácal”) lelküket („nefes”) a halálból („mávet”).”

d./ Ő ki akarja menteni lelkedet – életedet, személyiségedet, egyéniségedet, gondolkodásodat, érzelemvilágodat, emlékezési rendszeredet, döntéshozatali rendszeredet, jellemedet – a halálból. Ki akarja menteni, és ha engeded, ki is menti.

1.- Az örök kárhozatból kimentette Jézus Krisztus kereszthalála, és megtérésed által, amiben elfogadtad, amit a Megváltó érted megtett.

2.- A mostani halál-helyzetekből is ki akar menteni téged, újra és újra. Szemmel tart, mert féled Őt, és bízol az Ő csodálatos jóságosságában, türelmében és szeretetében, amivel újra és újra lehetőséget ad neked, és megment, kiemel, körülvesz, bíztat, felépít és továbblendít. Ki is fog szabadítani téged.

3.- Sok halál-helyzet támad a lelkedre – életedre. Az anyagi, a robot, a kilátástalannak tűnő élethelyzet, a reménytelen kapcsolatok, a megoldás nélküli konfliktushelyzetek. Ezek mind elsivárosítani, lerombolni, megbénítani, elpusztítani akarják lelkedet. Érzéseidet, gondolkodásodat, és döntéseidet. De a te Urad igenis IGÉNYT TART rád, lelkedre is, hozzáállásodra, döntéseidre, szavaidra, gondolataidra. Igényt tart, és ezért MEGMENT. Kiszabadít.

e./ Kiket tud kiszabadítani? Kinek a lelkét tudja megmenteni?

1.- Azokat, akik FÉLIK Őt – Hozzá igazítják döntéseiket, keresik, kutatják, mi az Úr akarata, és ha valamiben elbuktak (valami nem sikerült), azzal is Őt keresik meg, mielőbb, és bocsánatot kérnek. Ezek azok, akik Őt félik. Hozzá igazítják életüket. Neki akarnak „tetszeni”. Őt tartják szemük előtt. Viselkedésükben a Megváltó jelleme köszön vissza. Fel lehet ismerni Őt – róluk. (Zsolt 34,12-15.)

2.- Azokat, akik az Ő kegyelmében BÍZNAK. Más szóval: Rábízzák magukat. Teljesen Rá mernek hagyatkozni. Miért? Mert megismerték, és elhitték – vagy fordítva: elhitték, és megismerték – hogy Ő JÓSÁGOS. SZERETETTELI, MINDENHATÓ, AKI NEM HAGY ELVESZNI TÉGED. Aki ezt felismerte, aki ilyennek ismerte meg a Megváltót, az MEGBÍZIK Benne. Akkor tudsz BÍZNI A TE URADBAN, ha megismerted Őt. Honnan ismered meg Őt? Az Isten Igéjéből. Minden nap, minden héten, újra és újra keresed Őt, és meg akarod ismerni Őt. Akkor megismered. S ha megismerted – bízni fogsz Benne. Feltámad benned a hit, a mélységes bizalom, és odaveted magad karjaiba. S Ő megszabadít. Kiszabadítja lelkedet a halálból! Újra és újra. Ahányszor rád támad.

3./ A halálból („mávet”).

a./ Kiszabadítja lelkedet a halálból – a pokolból, az ördög világából. Nem hagy elveszve maradni. Megment – újjászül, új életet ad. „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz Annak, aki engem elbocsátott, örök élete VAN, és NEM MEGY a kárhozatra (halálos ítéletre), hanem ÁTMENT a halálból az életre (már nem tartozik az ördög hatalma alá, hanem bekerült az Isten országába).

b./ Kiszabadítja lelkedet – életedet – a halálos betegségből, a csapásból, ami azért támadt rád, hogy elvegye életedet, életkedvedet, életlehetőségeidet. Kiszabadítja lelkedet – életedet – a pusztulásból, a romlásból, a leépülésből, a kilátástalanságból. Ez mind a „mávet” jelentéséhez tartozik. S vajon van-e valami alapja annak, hogy ezt elvegyük ebből az Igéből? Hogy „csak” az „örök kárhozat és örök élet” értelmében értsük ezt? Az Ige minden értelemben beszél a halálról – és megígéri, hogy kiszabadítja lelkedet a halálból, ha féled Őt, és bízol az Ő kegyelmében (jóságosságában és hűséges szeretetében).

Jeanne

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A kislányt Jeanne- nak hívták. Tíz éves volt és félvér, egy francia prémkereskedő és egy keresztény indián asszony törvényes gyermeke. Immár árva. Édesanyja röviddel a szülés után meghalt.

Édesapja nevelte határozott következetességgel és nagy szeretettel. A férfi soha többet nem nősült meg. Veszélyes élet volt az övé. Nem talált olyan nőt, aki felvállalta volna egy árvával együtt. Túl nagy felelősség volt az ellenségektől és vadállatoktól hemzsegő puszta közepén. Jeanne gyermekkora hamar véget ért. Hat éves korától besegített a háztartásba. Nemsokára teljesen ő viselt gondot rá. Mégsem panaszkodott. Főzni nagyon szeretett. Varrni is. Minden házimunkát művészetnek tartott, még a takarítást is. Ezért tudta élvezni. Apja olvasni, írni is megtanította. Naponta forgatta a Bibliát. Igaz, nem sokat értett belőle. De azzal tisztában volt, hogy a környező csodálatos és vad természet egy művészi alkotás, egy mestermű. Nyilván egy ilyen rendkívüli alkotásnak a leghatalmasabb személy az alkotója. Jeanne minden teremtményt és földrajzi képződményt nagyon egyedinek, mégis jellegzetesnek talált. Tudta, hogy itt a Földön minden múlandó. Az emberi élet része a halál is. Sok ilyen esetet látott. Fagy, háború, nyomor, betegség, emberi ostobaság és kegyetlenség szedték áldozataikat a messzi északon. A tisztes öregkort ott nem ismerték. Jeanne ebbe nőtt bele. Édesapja halála azonban nagyon megviselte. Igazán egyedül maradt. Fehér rokonai messze éltek, Európában. Nem is tudtak róla. Édesapja Franciaországban egy nemesi család tagjaként a hugenottákhoz tartozott. Az üldöztetés elől jött Amerikába, hitéért lemondva rangjáról és az azzal járó összes előjogról és vagyonról. Felvállalta a közrendűség kemény sorsát. Prédikált az indiánok között és megnyerte az egyik törzs főnökét Krisztusnak. Vele együtt megtért a törzs fele. A többi indián azonban ragaszkodott pogány vallásához és elköltözött a főnök falujából. Ide tartozott Jenne anyjának, Julianne-nek rokonsága is. A kislányt apja halála után elvitte nagynénje. A törzs szokásai szerint az árva rokonai családjának tulajdona, cselédje volt. Különösen igaz volt ez a megvetett félvérekre. Anyja nővére tartotta is magát ehhez. Kegyetlenül bánt vele. Egész nap keményen dolgoztatta. Ez még nem volt baj, hisz Jeanne kis gyerek kora óta egyedül viselte apja háztartásának terhét. Hanem a verések… A nagynéni dühében még a Bibliát is elégette, annyira gyűlölte a kereszténységet. A gyáva ember vallásának tartotta, Jézust pedig gyengének. Jeanne sokszor nem kapott enni. Ha a nagynéni elégedetlen volt a munkájával, akkor éheztette. Ha mégis adott neki enni, akkor abból, amit a kutyáknak és a malacoknak löktek oda. A néni két nagy fia sem volt irgalmasabb hozzá. Ha szerét tehették, kegyetlenkedtek vele, kínozták, basáskodtak rajta, otromba tréfákkal szórakoztatva magukat és barátaikat. Jeanne rongyokban járt, télvíz idején lyukas, kinőtt mokaszinban. Unokatestvérei lusták, részegesek voltak. Ha megtehették, a férfimunkák java részét is vele végeztették el. Egyszer azonban egyikőjük egy asszonnyal tért haza.

- Öltözz, te béka! – rántotta fel az éjszaka közepén a földön heverő rongyokról Jeanne-t. – Mától kezdve nincs rád szükségünk! Nem zabáltatunk többé! Menj, amerre látsz! Keresd meg az apád rokonságát vagy dögölj meg! Bánom is én. Itt nem maradhatsz többet!
Jeanne-nak nem sok ideje volt arra, hogy szedelőzködjön. Útravaló nélkül kidobták a téli éjszaka közepén a prérire. Először, mint minden nap, hálákat adva az Úrnak, imádkozott nagynénje családjának megtéréséért. Aztán tanácsot kért Istentől, mit tegyen. Hamar megérlelődött szívében az elhatározás, hogy elmegy a városba. Nagy békessége volt efelől. Feltekintett a csillagokra és betájolta a nyugati irányt. Nem sokszor járt a fehérek falujában, de a gyülekezeti házban tartott istentiszteletekre elég jól emlékezett. Ott mindenki ismerte és tisztelte az édesapját. Senki sem firtatta rajta a származását. Mindig szeretet vette körül. Vágyódott a gyülekezetbe. Elindult. Hevenyészett ruhácskája kezdetben még tartotta valahogy teste melegét, de aztán fokozatosan átadta helyét a préri csontig hatoló hidegének. Jeanne ujjai úgy fájtak, hogy ordítani tudott volna. Könnyei folytak a maró fagytól. Végtagjai egyre inkább elgémberedtek. Nem akartak engedelmeskedni. Fogait összeszorítva, makacsul vonult előre a város felé a metsző pusztai szélben. Hirtelen elfáradt. Kétségbeesett.

-Istenem, hol vagy? Segíts! – kulcsolta össze fagyott ujjait dacolva a végtelen fájdalommal, amit ez a mozdulat okozott neki.

Ekkor körülnézett. Döbbenten vette észre, hogy vadállatok szállingóznak egy irányba a város felé, mintha hívná őket valaki. Mintha összebeszéltek volna. Az éjszaka világosabbnak tűnt. Még a hó is világított. A vadak nem bántották Jeanne-t sőt utat tapostak előtte a térdig érő hóban! Hang nélkül vonultak. A kislány félelem nélkül követte őket. Nem gondolt semmi másra csak arra, hogy elérje a várost. Tudta, hogy ott várnak rá. Hajnalban feltűntek a fehér emberek házainak körvonalai a szemhatáron. Az állatok megálltak és mintha búcsúznának biccentettek Jeanne felé, amint elment köztük. A lány odaért a város határához. Végigbotladozott a hevenyészett, egyemeletes faházakkal határolt főutcán. Még egy lélek sem mutatkozott kint. Minden csendes volt. Egyszer csak megpillantott valami ismerős dolgot. A kereszt volt az egy magas ház tetején! Utolsó erejét összeszedve sántikált a templomajtó felé. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaért. Nem gondolkodott, lenyomta a kilincset. Isten háza mindenki előtt nyitva volt a nap minden órájában, befogadva az idegeneket, menekülteket, átutazókat nemre, korra, származásra való tekintet nélkül. Jeanne beesett az ajtón. Nagyon szomjas volt. A falon egy kő tálban megpillantotta a vizet. Még sohasem látott szenteltvíztartót. Inni akart. Föléje hajolt és belenézett. Szívét a szeretet és a hála melegsége öntötte el. Könnyei eleredtek. Tudta, hogy megmenekült. A halovány gyertyafénynél Jézus arca nézett vissza rá a víztükörből.

Mi árt?

Készítette: Keresztény szépségportál

Nem az árt nekünk igazán, ami történik velünk, hanem inkább az, hogy hogyan látjuk, és kezeljük a helyzetet.

Bob Gass
www.keresztenyszepsegportal.hu

Szövetséges

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe? Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? (1MÓZES 18,23–25.)

Isten addig nem akarta elpusztítani Szodomát és Gomorát, amíg meg nem beszélte Ábrahámmal, az Ő vérszövetségi barátjával! Ábrahám imája az 1Mózes 18-ban az egyik legsokatmondóbb és legtöbb világosságot adó ima az Ószövetségben. Ábrahám elfoglalta a helyét abban a szövetségben, amelyet Isten kötött vele — ez az ó szövetség, az ó testamentum volt. A szövetségen keresztül, Ábrahám olyan jogokat és kiváltságokat kapott, amelyekről kevés fogalmunk van. Az Ábrahám által nem sokkal azelőtt megpecsételt szövetség Jehova-Istennel, adta meg Ábrahám törvényes helyzetét Isten előtt. Ebből következőleg, hallhatjuk, milyen nyíltan beszél Ábrahám, amint közbenjár Szodomáért és Gomoráért: “Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?”
Megvallás: Nekem szövetségem van Istennel, az új szövetség. Nekem szövetségi jogaim és kiváltságaim vannak, én megállok Isten előtt, közösségben járok Istennel. Használom szövetségi jogaimat és kiváltságaimat az imában. Egyesítem erőmet az én Atyámmal, hogy véghezvigyem az Ő akaratát és tervét itt a földön.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT

Ige: Az Úr Jézus eljött beteljesíteni ezt az igét is:

 „Mert így szól az én Uram, az Úr: Ímé, én magam keresem meg (juhaimat), és nyájamat, és magam tudakozódom utána (és én viselem gondjukat)”

Ezékielen keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ki Ő, aki elmegy az egyetlen eltévelyített juhot is megkeresni: „Mert így szól az én Uram, az Úr (JHVH: Jahve): Ímé, én magam keresem meg (juhaimat), és nyájamat, és magam tudakozódom utána (és én viselem gondjukat).

Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, (és gondját viseli a nyájnak) amely napon ott áll elszéledt juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így tudakozódom nyájam után, (és úgy viselem gondját juhaimnak) és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek és borúnak napján.

Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, (és eltévedtet visszaterelem) s a megtöröttet (a sérültet) kötözgetem, s a beteget (és a gyengét) erősítem; és a kövérre és az erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, mint illik (és ahogy kell)” (Ezék. 34,11-12.16)

 Az Úr Jézus – aki a jó Pásztor – kijelentése:  „Mikor pedig látta vala (az Úr Jézus) a sokaságot [a tömeget], könyörületességre indult rajtuk [és megszánta őket; megesett rajtuk a szíve], mert el voltak gyötörve és szétszórva [és elesettek, fáradtak és elhagyatottak, elcsigázottak és kimerültek voltak], mint a pásztor nélkül való juhok.

Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.

Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Mát. 9,36-38)

Mert a jó Pásztor oyan, mint az a gazda, aki nem hagyja elveszni a saját juhait: „Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván nékik: Örvendezzetek (és örüljetek) én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogysem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre” (Luk. 15,3-7)

És így folytatja az Úr Jézus: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét (vagyis életét), hanem hogy megtartsa, (és megmentse)….” (Luk. 9,56)

Választott nép

Az Úr ígérete az Ő rendelkezései megtartóinak

„Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat!

Ha tehát hallgattok ezekre a döntésekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor az ÚR, a te Istened is hűségesen megtartja a szövetséget, amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak.

Szeretni fog, megáld és megsokasít téged, megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről esküvel ígérte atyáidnak, hogy neked adja.

Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted magtalan férfi és nő, sem állataid között meddő (5Móz. 7,11-14)

Imádság:

Uram, köszönöm, hogy ezt a mai napot is veled kezdhetem el!

Köszönöm, hogy úgy kapaszkodhatom bele a Te kegyelmes szeretetedbe,

hogy emberi gyengeségeim ellenére mégis bátran és bizalommal indulhatok

mindennapi tennivalóimra.

 

Kérlek, maradj velem, erősíts szüntelen jelenléteddel engem!

Hogy a Te szavad világos, útmutató igazsága vezessen minden lépésemben.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata: A bűnről

A bűn elkövetése után nem az imádság az első teendő, hanem a töredelmes bűnbánat.

Isten végtelen türelme

Azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. (1Tim 1:16)

Pál apostolt mélyen érintette, hogy ő, aki a „másik oldalon” volt korábban, vagyis Krisztus nélkül élt, sőt üldözte Krisztus tanítványait, egyszer csak a Vele való találkozás után az „innenső oldalon” találta magát. Ez hatalmas csoda. A meggyőződéses Krisztus-ellenes ember Krisztus elkötelezett, odaszánt életű szolgája lett. Ebben egyrészt Jézus türelmét látta meg, másrészt azt, hogy az ő példája bizonyságtétel Isten kegyelmére, hatalmára és szeretetére egyaránt.

Ismerünk embereket, akik jelenleg nagyon a „másik oldalon” vannak? Nem kell róluk lemondani, nem reménytelen esetek ők sem. Isten előtt ugyanis nincs lehetetlen. Lehet, hogy ezt éppen a te megtérésed is alátámasztja, de azért, hogy ez másokkal is megtörténhessen, imádkoznunk szükséges… 

Isten szeret téged!

„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya..." (1János 3:1)

Isten mindent tud rólad, amit tudni lehet, beleértve a múltadat, a jelenedet és a jövődet. Nem téveszt szem elől semmit. Tudja a nevedet: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1). Tudja a lakcímedet is: „Tudom, hol van a lakóhelyed…” (Jelenések 2:13). De most jön a legcsodálatosabb rész: mindent tud rólad – mégis szeret! Nem mondja, hogy: „szeretlek, ha…”. Isten szívében nincsenek „ha…” mondatok. Irántad való szeretete már létezett, mielőtt megszülettél, és meglesz akkor is, ha már eltávozol ebből az életből. „…milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1János 3:1)

Azt jelenti ez, hogy Isten nem bánja, bármit is mondunk vagy teszünk?

Nem, a feltétel nélküli szeretet nem érdektelenséget jelent. Időnként összetévesztjük a feltétel nélküli szeretetet a feltétel nélküli beleegyezéssel, helyesléssel. Isten nem hagyja jóvá az árulást, az önzést, a büszkeséget, a becstelenséget, a kéjvágyat, a sértődést, neheztelést vagy a bűn bármilyen más formáját. Ezek a dolgok ellentétesek a szeretettel, amit Isten bele akar plántálni szívünkbe. Isten feltétel nélküli szeretete csupán azt jelenti, hogy ő továbbra is szeret minket, még akkor is, ha mi elszúrjuk a dolgokat; hogy vár ránk, mint ahogy az apa várt a tékozló fiúra.

Nagyon fontos ragaszkodnunk ehhez az igazsághoz, hogy Isten sosem szűnik meg szeretni minket, még ha elszomorkodik is amiatt, amit teszünk.

 „Miért olyan fontos ez?” – kérdezed. Mert Isten szeretete az a mágnes, ami mindig visszavonz minket Hozzá.

www.maiige.hu

Elhalt bennem a régi világ (Hit Gyülekezete)

Albert Einstein: A relativitásról

“Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.” (Albert Einstein)

Abraham Lincoln: A boldogságról

“A legtöbb ember körülbelül annyira boldog, amennyire boldog akar lenni.”