Az Ő nevében

Amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem..." (Jn 14,13).

Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az amit csak"-ban. Jöjj, én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm" (Zsolt 81,11).

Milyen bölcs ez az ígéret! Mindig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk. Ez bátorít minket, de egyben dicsőíti is Krisztus nevét. Mindig jogunk van arra, hogy Krisztus nevében kérjünk. Néha rejtve vannak számunkra jogaink, különösen azok, amelyek Istennel való kapcsolatunkat vagy kegyelmének megtapasztalását érintik. Ilyenkor azonban Jézus Krisztus neve éppen olyan hatalmas Isten trónja előtt, mint bármikor máskor, és nevére ekkor is teljes bizalommal hivatkozhatunk.

Milyen tanulságos ez az ígéret! Nem kérhetek mást, csak azt, amire Krisztus is ráütheti a pecsétjét. Ne merjem önző és akaratos kéréseim alá odatenni az Úr Jézus nevét. Csak azt kérhetem Jézus Krisztus nevében, amit Ő is kérne, ha az én helyemben volna. Nagy kiváltság, hogy úgy kérhetünk Jézus Krisztus nevében, mintha Ő maga tenné ezt. Iránta való szeretetünk soha nem engedheti meg, hogy olyan kérés alá tegyük az Ő nevét, amellyel Ő nem érthet egyet.

Valóban csak olyan dolgokat kérek, amit az Úr Jézus jóváhagyhat? Kéréseim alá tehetem nyugodtan az Ő pecsétjét? Ha igen, akkor megkapom mindazt, amit az Atyától kérek.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

új forrás, ha mástól már,

Joel Osteen: Egy a szükséges dolog

Készítette: Lisa Szanyel

De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle. (Lukács 10:42)
A mai világban a legtöbb ember úgy találja, hogy az élet hiánytalan, teljes. Van több, mint 500 TV csatornánk, korlátlan számú weboldalunk, hogy böngésszünk az interneten; vannak mobiltelefonjaink és PDA-ink, hogy a nap 24 órájában kapcsolatban lehessünk.
Ahov

a csak nézel, állandóan van valami tennivaló vagy valamiféle szórakozás. Ha nem vigyázunk, beleesünk abba a csapdába, hogy azt gondoljuk, mindig el kell foglalni magunkat valamivel. De Jézus arra hív bennünket, hogy csendesedjünk el, mert valójában csak egy a szükséges dolog.

Egyszer hallottam, hogy azt mondták, mi lenne, ha úgy bánnánk a Bibliánkkal, mint ahogy a mobiltelefonunkkal. El tudod képzelni, hogy az emberek a liftekben, az előcsarnokokban és a bevásárlóközpontokban a Bibliáikat lapozgatnák egész nap? Látnál embereket, akik közlekedés közben és a piros lámpáknál az Igét olvassák és tanulmányozzák?

Nem mintha ezt kellene tenni, azt akarom csupán ezzel mondani, hogy egyensúlyban kell élnünk az életünket, és Isten Igéjének kell elsőbbséget adnunk. Figyeljünk oda, és ne engedjük, hogy az élet szórakozásai távol tartsanak bennünk attól az egyetlen dologtól, ami szükséges.

Ima a mai napra:
Mennyei Atyám, ma szívemet és lelkemet Terád hangolom. Elhatározom, hogy leteszem az élet szórakozásait, és Téged teszlek első helyre, mert Te vagy az egyetlen dolog, ami szükséges. Segíts nekem, hogy elmémet Rád fókuszálva tartsam, ahogy egész nap Téged dicsérlek. Jézus nevében. Ámen.

Tetszik · 

A vihar szeme

Készítette: Élő Víz

9,10 Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. (Zsoltárok)
34,18 Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból.
34,19 Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (Zsoltárok)

Houstonban, ahol élek, elég sok vihar jön az öböl felől. Már számos hurrikánt átéltem, némelyik 130-140 km szélességű volt, a szél pedig 190 km/h sebességgel döntött ki fákat telefonoszlopokat, fújt le tetőket, és hatalmas pusztítást okozott.
De tudod, hogy pontosan a vihar közepén van valami, amit úgy hívnak, hogy a vihar szeme? A vihar szemében mindig a legnagyobb nyugalom és békesség uralkodik, annak ellenére, hogy a szélvihar, a pusztítás és az eső mind körülötted lehetnek. Ha pár km-rel arrébb mennél, az nagyon veszélyes lenne, de ha a vihar szemében maradsz, akkor minden rendben lesz. Ugyanez az elv igaz az élet viharaira. Vihar dúlhat az egészségedben, pénzügyeidben, vagy a családodban. Könnyen összeomolhatnál, de pontosan a vihar közepében van egy hely, ahová belépve békességet találsz. Lehet, hogy Isten nem szabadít meg minden vihartól, de ha megtanuljuk, hogy a vihar szemében maradunk, akkor békességünk lehet annak közepette.
Lehet, hogy nagyon nagy kihívással, próbával nézel szembe, és állandóan azzal a problémával birkózol. Annyira aggódsz, hogy még aludni sem tudsz. Lehet, hogy próbálsz valakit helyreállítani, vagy megpróbálsz valakinek visszafizetni a rosszért, amit ellened tett, vagy egyszerűen keményen próbálkozol elég hosszan imádkozni, hogy megmutasd Istennek, te komolyan gondolod. A Biblia azt mondja, hogy aki hisz, az belép Isten nyugalmába. Ha azt akarod, hogy Isten kézbe vegye a problémádat, akkor be kell lépned a nyugalom helyére. Ha békességed van, akkor azzal megmutatod, hogy tényleg bízol Istenben.
Arra bátorítalak, hogy lépj be Isten nyugalmába. Hit által valld meg:„Istenem, bízom Benned a körülményeimben. Bízom Benned, hogy irányítod a lépteimet. Bízom Benned, hogy megőrzöl minden utamon. Köszönöm, Atyám, hogy megnyitod a kegyelem, a növekedés és áldás kapuit számomra.” Ha a gondolataiddal Rá összpontosítasz, akkor Ő megőriz téged békességében. Még ha az élet viharai vesznek is körül, biztonságban leszel és békességre találsz a vihar szemében.
Joel Osteen

Egy megható történet

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A következő történet egy 17 éves fiúról szól, akit nevezzünk Olivérnek Az ő élete is csak egy példa a sok közül, hogy Jézus Krisztus még a halálban is az élet, és valóban sokkal többet tud adni, mint bármilyen halott vallás az embernek adni képes.

Az alábbi esemény, amelyről egy tábori orvos számol be, az I. világháború alatt történt:

Egy rajtaütésszerű támadás után több száz katona került a kórházamba, akik között 28 olyan súlyos sérült volt, hogy azonnal szükségessé vált az orvosi beavatkozás. Egyeseknek a lábát kellett levágni, másoknak a karját, és voltak olyanok, akiknek mindkettőt. Ez utóbbiak közé tartozott az a fiú is, akit alig három hónappal korábban soroztak be. Túlságosan fiatal volt, ezért kórházi szolgálatra osztották be. Amikor az asszisztáló orvos az operáció előtt kloroformot akart neki adni, oldalra fordította a fejét és határozottan tiltakozott ellene. Amikor tudomására hozták, hogy ez az orvos parancsa, így felelt: ,,Küldjék hozzám az orvost!
Az ágyához mentem és megkérdeztem: ,,Fiatalember, miért utasítod vissza a kloroformot? Amikor súlyos sebesüléseddel megtaláltalak, olyan gyenge voltál, hogy már azt hittem, kár téged idehozni. Amikor nagy kék szemedet ki nyitottad, arra gondoltam, talán valahol él az édesanyád, és ebben a pillanatban is a fiára gondol. Ezért nem akartalak egyszerűen otthagyni, hogy meghalj, és kiadtam a parancsot, hogy hozzanak ide. De olyan sok vért veszítettél, hogy túlságosan gyenge vagy, és altatás nélkül nem bírod ki a műtétet. Fogadd csak el!'
Kezét a kezemre tette, a szemembe nézett és így szólt:
,,Doktor úr! Majdnem tíz éves voltam, amikor egy vasárnap délután istentiszteleten átadtam az életemet az Úr Jézusnak. Már akkor megtanultam benne bízni, és azóta sem csalódtam benne. Tudom, hogy most is bízhatok benne. Ő az én Üdvözítőm, és megtart akkor is, ha ön a karomat és a lábamat amputálja'
Ekkor megkérdeztem, hogy legalább egy kis konyakot nem adhatnék-e neki. Megint rám nézett és így szólt: ,,Doktor úr! Öt éves koromban anyám letérdelt mellém, magához ölelt és így szólt: Olivér, arra kérem az Úr Jézust, hogy sohase ismerd meg az erős italok izét. Apád iszákos volt és úgy is halt meg. Akkor arra kértem Istent, hogy tegyen olyan emberré téged, aki másokat óv az alkoholtól. Most 17 éves vagyok, de sohasem ittam a kávénál vagy teánál erősebb italt. Most minden valószínűség szerint meg fogok halni és az Úr Jézushoz megyek a dicsőségbe. Ezért arra kérem, hogy ne kelljen ezt a lépést alkohollal a gyomromban megtennem."
Sohasem fogom elfelejteni ennek a fiúnak a pillantását. Akkoriban nem törődtem Jézus Krisztussal, de tiszteletben tartottam a fiú Üdvözítője iránti hűségét. Amikor láttam, mennyire bízik benne, és az utolsó pillanatig szereti, valami megérintette a szívemet, és ennek a fiúnak megtettem, amit sohasem tettem meg más katonával. Megkérdeztem, ne hívjak-e hozzá tábori lelkészt. ,,Ó igen, doktor úr!'; felelte. Amikor a lelkész megérkezett, rögtön megismerte a fiút, mert gyakran látta a tábori istentiszteleteken. Megfogta a kezét, és így szólt: ,,Olivér, nagyon sajnálom, hogy ilyen súlyosan megsebesültél." ,,Ó, jól vagyok"; felelte.; ,,Az Orvos kloroformot akart nekem adni, de én nem akarom. Aztán konyakot ajánlott, de azt is visszautasítottam. Ha az Úr Jézus most magához hív, tiszta értelemmel akarok hozzá menni."
Olivér, talán életben maradsz; mondta a lelkész; de ha az Úr mégis hazahívna, tehetnék-e még valamit érted?" ,,Igen, legyen szíves, vegye elő a párnám alól a kis Bibliámat! Megtalálja benne az édesanyám címét. Kérem, küldje el neki a Bibliámat és írja meg neki, hogy attól a naptól kezdve, amikor el kellett jönnöm otthonról, egyetlen napot sem hagytam anélkül elmúlni, hogy ne olvastam volna Bibliát, és minden nap imádkoztam azért, hogy Isten áldja meg édesanyámat! Egyszer sem felejtettem el, akár továbbvonultunk valahová, akár a kórházban voltunk."
Olivér ekkor hozzám fordult.,, Doktor Úr! Most már operálhat. És megígérem önnek, hogy egyszer sem fogok jajgatni, miközben levágja a karomat és a lábamat." Nekem azonban nem volt bátorságom hozzá, hogy ehhez a műtéthez kést vegyek a kezembe, mielőtt a szomszéd szobában meg nem engedek magamnak egy pohár italt súlyos kötelességem teljesítése előtt. Miközben átvágtam a húst, Olivér ajkát egyetlen hang sem hagyta el. Amikor azonban a csontot próbáltam leválasztani, a fiú párnája csücskét tömte a szájába, ám ekkor is csak ennyit hallottam:; ,,Ó Úr Jézus, drága Jézus Krisztus, köszönöm neked, hogy most nagyon közel vagy hozzám és segítesz." Megtartotta az ígéretét, nem jajgatott.
Éjszaka nem tudtam elaludni. Bármerre fordultam, mindenütt a fiú szelíd kék szemét láttam, és ha behunytam a szememet, fülembe csengtek szavai: ,,Ó Úr Jézus, drága Jézus Krisztus, köszönöm neked, hogy most nagyon közel vagy hozzám és segítesz." Valamikor éjfél és egy óra között felkeltem, és át mentem a kórterembe, amit addig sohasem tettem meg, hacsak külön nem hívtak. Mindenképpen látni akartam a fiút. Érkezésemkor elmondták, hogy a reménytelen esetek közül 16-an meghaltak, akiket már át is vittek a boncterembe. ,,Olivér hogy van? Ő is a halottak között van?' - kérdeztem. Nem, doktor úr; felelte az ápoló; olya mélyen alszik, akár egy gyerek. Amikor az ágya mellé léptem, az egyik nővér elmondta, hogy este kilenc óra tájban két fiatalember kereste fel a kórházat egy közeli gyülekezetből, akik felolvastak a fiúnak a Bibliából és imádkoztak vele. "Letérdeltek Olivér ágya mellett; mesélte
; és igazán szívből imádkoztak. Utána énekeltek, de olyan szépen, hogy ilyen szép éneket eddig még sohasem hallottam; Ó milyen jó benned bízni, Úr Jézus, átadom magam neked. Boldogan, hogy odaát megláthatlak téged, és örökre a tied maradok!; Még Olivér is bekapcsolódott, és mindnyájan együtt énekeltek. Egyszerűen nem voltam képes megérteni, hogyan tud még ez a fiú énekelni azok után, hogy olyan elképzelhetetlen fájdalmakat élt át.'
Öt nappal azután, hogy amputáltam a karját és a lábát, az ágyához hivatott. Tőle hallottam aznap életemben először az evangéliumot:;Doktor úr ! Elérkezett az idő, amikor mehetek és meglátom Őt, aki meghalt a bűneimért. Nem hinném, hogy megérem a következő napfelkeltét. De hálát adok az én Uramnak, és örülök, hogy nemsokára nála lehetek. Mielőtt meghalok, teljes szívemből meg szeretném köszönni a jóságát. Doktor úr! Ön zsidó ember. Nem hisz Jézusban. Mégis arra kérem, hogy maradjon itt, a halálos ágyam mellett addig a pillanatig, amíg a Megváltóm magához nem hív!"
Megpróbáltam ott maradni, de nem voltam rá képes. Nem volt bátorságom ott állni és végignézni, hogyan megy ez a fiatal keresztyén ujjongva Jézusához, akit én nem is merek. Kisiettem a teremből. Leültem a szobámban és kezembe temettem az arcomat. Húsz perc múlva jött az ápoló, és szólt, hogy Olivér látni akar.
,,Éppen most jártam nála, és nem szeretném végignézni, amikor meghal"; feleltem . doktor úr, azt mondja, hogy még egyszer beszélnie kell önnel, mielőtt meghal." Elhatároztam, hogy odamegyek vigasztalni, majd hagyom meg halni. Megfogadtam azonban, hogy ami Jézust ílleti, nem hagyom, hogy egyetlen szóval is befolyásoljon. Amikor ágyához értem, láttam, hogy gyorsan közeledik a vég. Ágya mellé ültem. Megkért, hogy fogjam meg a kezét, majd így szólt: ,,Szeretem önt, doktor Úr, mert ön zsidó ember. A legjobb barátom, akit ezen a világon találtam, zsidó származású volt.'
Megkérdeztem, ki a legjobb barátja. ,,Jézus Krisztus; felelte; akihez oda szeretném önt is vezetni, mielőtt meg halok. Doktor úr, ígérje meg, hogy sohasem felejti el, amit most mondok önnek!' Megígértem, mire a fiú folytatta; öt nappal ezelőtt, amikor a karomat és a lábamat levágta, az Úr Jézushoz imádkoztam, hogy mentse meg a lelkét."
Szavai mélyen a szívembe hatoltak. Nem tudtam megérteni, hogy miközben a lehető legnagyobb fájdalmakat okoztam' neki, annyira meg tudott feledkezni magáról és semmi másra nem gondolt, mint Megváltójára és az én el veszett lelkemre. Csak ennyit tudtam mondani neki: ,,Fiam, nemsokára minden jó lesz." Ezekkel a szavakkal hagytam ott, és 20 perc múlva elaludt ,,biztonságban Jézus karjában".
Kórházamban a háború alatt katonák százai haltak meg, de csak egyet kísértem el utolsó útjára. Ez az egy a 17 éves Olivér volt. Nagy utat kellett megtennem, hogy a temetésén részt vehessek.
A fiú utolsó szavai nagy hatással voltak rám. Abban az időben gazdag ember voltam, sokpénzem volt. Szívesen áldoztam volna fel vagyonomat az utolsó fillérig, ha helyette Krisztust úgy tudtam volna szeretni mint Olivérnél láttam. Vannak azonban dolgok, amelyeket pénzen nem lehet megszerezni. Sajnos, nemsokára elfelejtettem a fiú prédikációját, őt magát azonban sohasem felejtem el.
Ma tudom, hogy már akkoriban is súlyos bűntudat gyötört, de még mintegy tíz évig harcoltam Jézus ellen, még hozzá az ortodox zsidó minden érvével.
Ekkor azonban Isten meghallgatta Olivér imádságát, amelyet közvetlenül halála előtt értem mondott, és Isten megmentette a lelkemet. Élő hitre találtam Jézus Krisztusban Isten Fiában, aki az én bűneimért is meghalt.
Mintegy másfél évvel megtérésem után egy idegen városban istentiszteleten vettem részt. Az alkalmon különböző keresztyének számoltak be életükről. Miután többen beszéltek, egy idős hölgy állt fel; Kedves barátaim! Talán ez az utolsó alkalom, hogy megadatik nekem ez a kiváltság, amikor Megváltómról tehetek bizonyságot. Nagy öröm tudni, hogy nemsokára találkozhatom a fiammal az Úr Jézusnál a mennyben. Fiamat a háború alatt behívták, és súlyosan megsebesült. Egy kedves zsidó orvos kezelte, aki amputálta a karját és a lábát. Fiam azonban a műtét után öt nappal meghalt.
A tábori lelkész levelet írt nekem és elküldte fiam Bibliáját. Levelében arról számolt be, hogy Olivér fiam halála órájában magához hívatta az orvost, és elmondta neki:
Doktor úr, mielőtt meghalok, el akarom önnek mondani, hogy öt nappal ezelőtt, amikor levágta a karomat és a lábamat, azt kértem az Úr Jézustól, hogy mentse meg az ön lelkét."
Amikor meghallottam az idős hölgy szavait, nem tudtam ülve maradni. Felálltam, megragadtam a kezét és így szólam ,,Isten áldja meg, kedves testvérem! Az Úr meghallgatta fia imádságát. Én vagyok az a zsidó orvos, akiért Olivér imádkozott. És Megváltója ma már az én Megváltóm is.
Ennek a megindító történetnek az elolvasása után szeretném hallani a válaszodat! Nem volt-e irigylésre méltó Olivér, súlyos sebesülése és korai halála ellenére is? Olyan belső gazdagsága volt amelyet a legtöbb ember nem ismer. Halálunk órájában derül ki, mi a gazdagságunk, valóban gazdagok vagyunk-e Istenben, vagy csak földi gazdagságunk" volt. Olivérhez hasonlóan mi is örömmel és bizalommal várjuk halálunk pillanatát; vagy minden eltűnik, mert életünket csak a földi dolgok töltötték be, és csak múlandó dolgokért élünk? Minden félretett pénzünk és vagyonunk, az elért eredmények és diplomáink, jótetteink és kitüntetéseink itt maradnak, semmit nem vihetünk át magukkal a halál küszöbén az örökkévalóságba.
Ezért szeretnélek ma arra biztatni, hogy legyél teljes igazi keresztyén! Tudatosan döntsd el szívedben, hogy Krisztust választod, és egyedül Őt kövesd! Így tapasztalod meg a teljes örömet Jézus Krisztusban, amely a bajban, sőt a halálban is megmarad.
Olivér teljesen biztos volt üdvösségében és őrök életében. Ezért tudta nem sokkal halála előtt énekelni: ,,Ó milyen jó benned bízni, Úr Jézus, átadom magam neked. Boldogan, hogy odaát megláthatlak téged, és örökké a tied maradok!" Tapasztalatból tehetett bizonyságot: ,,Tudom, az én Megváltóm él! Ez a bizonyosság örömet ad. Itt nem a vallásról vagy gyülekezeti hovatartozásról van szó. Ennél több kell nekünk! Halálunk órájában nem segítenek ,,kegyes mondások, keresztyén hagyományok vagy szentségek. Arra a gazdagságra van szükségünk, amelyet a világ semmilyen szenvedése, sőt a halál sem vehet el tőlünk, olyan életre van szükségünk, amely már a halált is legyőzte! Ez az Istenből való élet nem hasonlítható össze semmilyen vallással, s nem keresztyén szokásokból vagy kívülről megtanult énekversekből vagy igeversekből áll. Ez az élet egy Személy, aki a halált megfosztotta hatalmától! Ez Jézus Krisztus, Isten keresztre feszített és feltámadott Fia, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Akié a Fiú; aki nemcsak elméletben hisz benne és tartja igaznak, amit a Biblia róla mond vagy az egyház róla tanít; azé az örök élet! Micsoda örökség, micsoda gazdagság!
Kedves Olvasó! Nem akarod-e megismerni ezt az életet, a legnagyobb kincset, és nem akarod-e, hogy a tied legyen? Olyan vagyon boldog örököse lehetsz, amiért egyszer a világ leggazdagabb és legtekintélyesebb emberei is irigyelni fognak! Bárcsak találnék rá szavakat, hogy ezt az Istenben megtalált gazdagságot le tudjam írni, és bárcsak megértethetném veled, hogy Jézus Krisztus mennyire szeret! Ne várj kedvezőbb alkalomra! Azzal se próbálkozz, hogy életedet magad irányítod vagy teszed jobbá! Hiábavaló minden olyan erőfeszítés, hogy jó cselekedetekkel kiérdemeljük a
mennyet. Nem, egyetlen alkalom és egyetlen óra sem olyan kedvező, mint a mostani, ne habozz hát tovább!
Egyedül Jézus Krisztus tud igazi életet, örök életet adni.
Szakíts minden Istennel szembeni közömbösségeddel, minden csupán külső hagyománnyal, amely nem használ neked semmit. Tudatosan add át az életedet Isten Fiának és fogadd be mint személyes Megváltódat és Uradat!
Csak így lehet a tied az a gazdagság ,amelynek örökkévaló értéke van .

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Helyünk Őbenne- Az Ő helye bennünk!

Készítette: Élő Víz

Ha nincs megértésünk a helyünkről és az Ő helyéről az életünkben, az visszatart minket a sikertől és elfojtja a hitet. Keresztény életünkben ez az oka a hitetlenségnek!
Gyakran kérdezik tőlem, hogyan tanulmányozzuk a Bibliát. Sok javaslatom van, de van egy, amely az összes többi felett áll és amit-ahol csak járok- mindenhol közzéteszek.
Mint hívő és kereszté

ny, hadd tanácsoljam, hogy kövesd ezt a módszert, ahogy végig mész az Újszövetségben, elsősorban az apostoli leveleken. Az apostoli levelek azok, amelyek neked, a hívőnek írattak.
Soha senki nem válhat sikeres kereszténnyé, ha csak a négy evangéliumban él. Ha csupán a négy evangéliumot olvasnád és azokban élnél, még azt sem tudnád meg miért halt meg Jézus. Talán úgy gondolod, hogy tudnád (mivel már olvastad az apostoli levelet) de ha csupán az evangéliumokat olvasnád, gondolod hogy többet tudnál mint az apostolok? Több mint három éven át nap mint nap Jézussal voltak, mégsem tudták, miért halt meg. Megkérdezték Tőle: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” (Apcsel.1,6)
Az evangéliumok az Ő életével, halálával, temetésével és feltámadásával foglalkoznak. A Biblia azonban a Gyülekezetnek írt apostoli levelekben mondja el nekünk, hogy pontosan miért halt meg Jézus. Az apostoli levelekből tudod meg, mi történt Jézussal a halála pillanatában, hová ment és mit tett.
Továbbá, a levelekből tudod meg, mi történt Jézussal, miután feltámadt a halálból.
Bátorítani szeretnélek téged mint keresztényt, hogy időd legnagyobb részét az apostoli levelekkel töltsd. Nem azt mondtam, hogy mást ne olvass, mert olvasnunk kell. Tanulmányozd az Ószövetséget is, de legtöbb idődet az Újszövetséggel töltsd. Nem élünk az Ószövetség alatt- az Újszövetség alatt élünk!
Ahogy a leveleket olvasod, piros ceruzával húzd alá az olyan kifejezéseket, mint „Krisztusban”, „Krisztus által”, „Akiben” és „ Őbenne”.
Keresd ki ezen Igéket, majd írd le őket. Mélyedj el ezeken az igeverseken. Kezdd el megvallani őket. Más szóval, kezdd el kimondani a száddal: „Ez vagyok én azért, mert Krisztusban vagyok, ez vagyok én Krisztusban és ez az, ami az enyém Krisztusban”!
Mert a hit megvallásai valóságot teremtenek!

Kenneth E. Hagin: Megértés arról, hogyan harcoljuk meg a hit szép harcát c. könyvből részlet.

Jézusért élni!

Készítette: Jézus szeret téged

Ajtónyitás

Készítette: Jézus szeret téged

Amikor a félelem kopogtat az ajtódon, küld a hitet, hogy válaszoljon.

Amit meg kell tanulni

Készítette: Keresztény szépségportál

Megtanultam, hogy soha ne tegyek kérdőjelet oda, ahová Isten pontot tett.

(ismeretlen)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Jövel Uram Jézus!

Készítette: Annamari Jónás

ÁMEN.

CSAK 2 PERC!! DE MEKKORA ÁLDÁS!!!

Jesus Culture - Dance

Ige: Kijelentés minden Istent szerető hívőnek

 „Te azért a munkának terhét hordozzad [vagyis: (kakopatheó): szenvedd el a nehézségeket, nyomorúságot, bajt, bántalmat, a szenvedést], mint a Jézus Krisztus jó [(kalosz): derék, vitéz, bátor, használható, hasznos] vitéze [(sztratiótész): a háborúban aktívan részt vevő katonája]” (2 Tim. 2,3)

És folytatódik a kijelentés minden Krisztusban hívő embernek, hiszen Timóteus jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).

Hogy győztesen kerüljünk ki a harcból, Isten felfegyverzett bennünket: „Legyen rajtatok Isten minden fegyvere, hogy megállhassatok az ördögnek [az ellenségnek] minden ravaszságával [mesterkedéseivel] szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen folyik a harcunk; nem test és vér ellen kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk [birkóznunk], hanem a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek (erők és hatalmak) ellen, akik a magasságban vannak. Annakokáért hordozzátok és használjátok az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok [sőt szembeszálljatok, és harcoljatok] e veszedelmes időben, így tudtok majd mindvégig harcolni, és megállni a gonosszal szemben. Álljatok hát elő körül övezvén derekatokat [csípőtöket] igazlelkűséggel [(alétheia): a VALÓSÁGGAL, vagyis ÖLTÖZZÉTEK FEL A KRISZTUS JÉZUST].  És felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába [és a hit páncéljába, mellvértjébe]. És legyetek állandóan készenlétben az örömhír, a győztes hadvezér érkezésének hírét hirdetni. minden esetben hordozzátok a hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosznak [a veszélyes ellenségnek] minden tüzes [izzó] nyilát megolthatjátok [és elfojtjátok]. Az üdvösség [vagyis a megmenekülés, megszabadulás] sisakját is fölvegyétek  és a Szellem kardját ragadjátok meg  [mert ez a hatalom támadó fegyvere], amely nem más, mint az Isten beszéde [Isten rémája, kijelentett igéje]. Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,11-18)

Jubileumi kommentár így magyarázza: Tusakodásnak (palé), szószerint: birkózásnak mondja. Az első fegyver: az igazság (alétheia). A római katona első kelléke: az öv (cingulum) volt, a hívő emberé az igazság, vagyis maga a Krisztus, amit fel kell öltenie, hogy készen álljon a harcra mindenféle hazugság ellen. A második fegyver: az igazságosság (dikaiosyné), pontosabban a megigazultság, amit mint mellvértet (lorica) kell felöltenie, és ez nem más, mint Isten bűnbocsánatban neki ajándékozott igazsága. A harmadik Szellemi fegyver: a békesség evangéliumának készsége (hetoimasia). Ez utóbbin van a hangsúly, ezt hasonlítja a saruhoz (caliga), mellyel bátran, keményen kiléphetett, minden akadályon át mehetett előre a legionárius. A következő fegyver: a hit (pistis), amit mint pajzsot (scutum) használ a hívő ember, hogy magát fedezze, védje vele. Ismét másik fegyver: az üdvösség (sótérion), melyet mint sisakot (galea) kell felvenni, hogy a fejét védje vele, egyben kiemelkedve ragyogjon az, bátorságot sugározva. Más szóval: hogy legyen üdvtudatuk és üdvbizonyosságuk, ami erősít a megpróbáló helyzetekben. A hatodik és utolsó fegyver: Isten beszéde (réma theou). Az igét, mint az egyetlen támadó fegyvert, helyesebben kardot (gladius) kell elfogadniuk és megtanulniuk, hogy lehet hatásosan forgatni azt. Nem az ő kardjuk ez, hanem a Szent Szellemé, aki mindig élővé és hatékonnyá teszi az igét és annak hirdetését” (Eféz. 6,10–20).

 Hiszen: „…az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13).

És az apostol így tovább folytatja: rólunk pedig tudhatjátok, hogy: Az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Azt bizonyítja, hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi támadó és védekező fegyverekkel” (2 Kor. 6,7).

„Mert noha [igaz ugyan, hogy] (hús)testben élünk [húsban járunk], de nem (hús)test szerint  vitézkedünk [nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk] fegyverei [harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza” (2 Kor. 10,3-4).

Ezt azért mondom, mert nektek is: „Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,30).

De fontos az önuralom is, mert nézzétek: „Mindaz pedig aki pályafutásban [küzdésben] tusakodik [versenyben vesz részt; ökölharcban küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). Harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt], mindenben [minden (módon, mindenképpen), mindig (állandóan)] magatűrtető. [(egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát]. Azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; (phthartosz): mulandó] koszorút [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. [hervadhatatlant; (aphthartosz). nem romlandó, nem mulandó, örök; halhatatlan]” (1 Kor. 9,25)

És arra buzdítlak: „… hogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért. És meg nem félemlvén [rettenve; (ptüromai): megijed, félelembe esik, félelem fogja el, megrémül; Itt: semmiféle módon ne féljetek (ne ijedezzetek; ne riadjatok meg) ellenségeitektől] semmiben az ellenségek [ellenfelek; szembeszegülők; (sátán)] előtt. Ami azoknak a veszedelem [romlásnak, pusztulásnak] jele [bizonyítéka], néktek pedig az üdvösségé [megmenekülés; megmentés; megszabadítás megmutatása], és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette. Ugyanolyan tusakodástok [küzdelmetek, harcaitok] lévén [hiszen ugyanazt a harcot (tusát) kell megvívnotok], amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem” (Fil. 1,27-30).

Az apostolok állandóan figyelmeztetik a hívőket, hogy a hit megtartása küzdelemmel – harccal – jár, és ebben a harcban csak közösen, teljes egységben lehet győzni: Júdás apostol is arra inti a hívőket, hogy harcoljanak a hitért: „Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra, a szentekre bízatott” (Jud. 1,3)

 Mert meg van írva, hogy: „Minden istentelen (akiben nincs Isten, Isten nélkül élő) fut, ha senki nem üldözi is; az igazak (a megigazultak) pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Péld. 28,1).

„Mert nem félelemnek (csüggedtség, gyávaság, félénkség) szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek (hatalomnak) és szeretetnek és józanságnak [Ige szerinti gondolkodás] szellemét” (2 Tim. 1,7)

Kifogások.

Film utolso idök jelei profécia figyelmeztetés csilla664

Halogatás 1. - Miért halogatok?

Mikor halogatsz a tegnap szolgájává válsz. Ellenben, ha cselekszel, kezdeményezel, akkor a tegnap egy kedves barát lesz, aki a válladról egy csomó terhet levesz. Tegyél valami ma, hogy a holnap megköszönje neked. Hidd el boldog leszel holnap, hogy ma elkezdted!

A biblia szerint a következő 5 dolog egyike az oka annak, amiért halogatsz valamit.

1. Határozatlanság, kételkedés

"Mert aki kételkedik, annak a lelke kétfelé ingadozik, nem képes elszánni magát, állhatatlan és megbízhatatlan mindenben." Jakab 1:8 (EFO)

Nem tudod eldönteni melyik egyetemre jelentkezz, melyik munkát válaszd, mikor házasodj, melyik ruhát vedd meg, melyik háztartási gépet válaszd. Kételkedsz a döntésed helyességében, ezért hezitálsz és késlekedsz a döntésekkel.

2. Maximalizmus, perfekcionizmus

"Aki mindig a kedvező időjárásra vár, nem fog vetni soha, aki meg az esőtől fél, aratni nem mer soha" Prédikátorok 11:4 (EFO)

Ha mindig vársz, hogy a dolgok még jobbra forduljanak, nagyon sokáig fogsz várni

3. Félelem

"Az emberektől való félelem csapdába ejt." Példabeszédek 29:25 (EFO)

Valaha előfordult már, hogy elnapoltad a fogorvoshoz menést? Vagy hogy házassági tanácsadásra menj, pedig érezted szükség van rá?

4. Harag, düh

"Aki hanyagul végzi munkáját, testvére annak, aki szándékosan rombol." Példabeszédek 18:9 (EFO)

A halogatás néha passzív ellenállás. Nem akarom megtenni, mert nem szeretem, hogy megmondják nekem, amit meg kell tennem.

5. Lustaság

"A lusta mindig sóvárog valami után, de hiába, a szorgalmas pedig bőségesen megkapja, amit kíván." Példabeszédek 13:4 (EFO)

Az egyik legnépszerűbb szó "könnyű", ha valami könnyű szeretjük, ha valami nehéz, nem szeretjük

Ha legközelebb halogatáson kapod magad, állj meg egy pillanatra és tedd fel magadnak a kérdést: "Miért?"

Rick Warren nyomán

A cikk második része:  Halogatás 2. - A halogatás ára

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/11/halogatas-1-miert-halogatok.html#ixzz2DQeMIP00

E. W. KENYON: AZ ÚJ-FAJTA SZERETET 1-2. Fejezet

Lisa Szanyel

Szeretet - a legnagyobb dolog a világon

A szeretet sohase zúzta össze vagy törte össze a hit lágyan kibontakozó virágát, mely a bizakodó szívből fakad. A szeretet Isten, aki leleplezi

Önmagát előttünk. Isten szeretet. Ez a szeretet-élet nem más, mint Isten, aki ténylegesen bennünk él,
ahogy Jézusban is. Volt valami nyers erő és ugyanakkor valami szelíd kedvesség Jézusban, amitől a gyerekek vonzódtak hozzá, amitől odabújtak a karjaiba és elkezdték cirógatni az arcát. Szerették megérinteni, fogni a kezét, a közelében lenni.
Az a szeretet, ami a galileai férfiban volt, az kellene uralja az Egyházat, az otthonokat és a szívünket is.
A szeretet az a szívnek, ami a virág a rétnek. A virágok betakarják a földek puszta, sivár helyeit is. Körülölelik a sziklákat. Kinőnek még a fák gyökerei között is. Betakarják a föld sebzett felszínét, az agyagos, sivár földeket a dicsőség és magasztosság palástjával öltöztetik fel, pazarló szépségben. Ugyanígy takarja be a szeretet az emberi természet durva, sebzett helyeit is.
A szeretet hozta létre a virágos kertet, csakúgy, mint magát a virágokat.
A szeretet csokorba szedi a virágokat, vagy úgy rendezi el egy helységben, hogy gyönyörködtesse a szemet és megörvendeztesse a szívet.
A szeretet az, ami gyönyörűvé teszi az otthont. Amikor a szeretet beköltözik egy családba és ott él, akkor az az otthon a boldogság helye lesz.
A szeretet a legszebb dolog a világon. Talán a legsérülékenyebb is, mégis magában hordozza a legnagyobb elhordozó erőt.
Amikor az embert a szeretet uralja, birtokolja és motiválja, akkor nem riad vissza bármilyen áldozattól sem.
Krisztus nem riadt vissza attól, hogy elhordozza a bűnöket, fájdalmakat és a világ vajúdását.

A szeretet és a kereszt

A szeretet gyönyörűvé változtatta a csúnya keresztet.
A szeretet megváltoztatta a sírt. A sötét, borzalmas sírt, ahol a halál uralkodott, széppé tette.
A szeretet megfosztotta a halált ijesztő borzalmától. A szeretet által a meztelen, töviskoszorús galileai férfiből a magányos szívek királya lett.
A szívem úgy hívja Őt, hogy a vihartól vert, megtört ember Meztelen Királya.
A szeretet arra indít engem, hogy megkoronázzam Őt, de nem töviskoszorúval, hanem a szívem teljes odaadásával.
A szeretet az, ami a gyengéd, finom szellemet hajtja, hogy elmenjen Afrika legsötétebb pogány törzseihez, és ott elviseljen minden megpróbáltatást, hogy olyan emberekkel éljen összezárva, akik pogány gondolkodásuk miatt nem is értékelik az értük hozott áldozatot, akik nem tudják mi az, hogy igazi szeretet. Akikben csak hideg közömbösség és önző kapzsiság van. Mégis, ez a szeretettel teljes szellem ott él közöttük, tusakodik értük, megossza magát velük, míg végül az a sötét hely is elkezd virágozni és az Új Teremtés finom illatát árasztja.
A szeretet, a nagy dolgok között is a leghatalmasabb, a szépek között is a legszebb. Milyen csodálatos az, amikor ez az isteni természet uralmat vesz az emberi szív fölött.

"Mint ahogy"

Van két szó az Új Szövetség Új Törvényében, vagyis a szeretetben, amin megakadtam. Ezek a szavak kinyújtották gyengéd kezeiket és megragadtak.
Láttam, ahogy a kúszónövény kecses indáival, lágy kezeivel rákúszik a durva, kemény sziklára és azután rátapad.
Ez a két szó is így ragadott meg engem finom ujjaival. Azt kérded, hogy mi ez a két szó? "Mint ahogy" "Úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket" Először megpróbáltam elhessegetni magamtól, de követtek engem úgy,
ahogy csak a szeretet tud követni.
Lelkem mélyén újra és újra hallottam, mint egy rég elfelejtett dalt, mely ott kopogtat szívem ajtaján.
Egyre csak ezt mondogattam magamban: "mint ahogy" Végül megálltam, elcsendesedtem, és azt mondtam: "mint ahogy micsoda?"
"Mint ahogy én szerettelek titeket".
Azt mondtam, "Ezt nem tudom megtenni Uram. Én nem tudok úgy szeretni, mint Te. Ha úgy kellene szeretnem, akkor az azt is jelentené, hogy mindenemet oda kellene adnom, amim csak van."
Erre Jézus szelíden ezt mondta: "Mit kellene odaadnod?"
Elkezdtem magamban egy leltért készíteni azokról a dolgokról, amikről úgy éreztem, hogy meg kellene válnom tőlük, ha úgy szeretnék, "mint ahogy" Ő szeretett engem.
Miután megtettem, azt mondtam: De mit kapnék a helyébe, ha ezekről a kincsekről lemondanék?
Akkor az Úr megmutatott nekem egy olyan gazdagságot, melyet addig soha sem láttam.
Ha úgy szeretnék, mint ahogy Ő szeretett, akkor megnyerném az Ő társaságát. Enyém lenne az Ő ereje. Enyém lenne az Ő szelídsége, az Ő hosszútűrése. Odaadnám az érzéki világom játékait, hogy megnyerjem a Szent Szellem gazdagságát.

A szeretet módszere

Odaadnék valamit, ami a használat közben egyre inkább elavul, valami olyasmiért, ami a használat által csak növeli értékét. Azután megláttam egy olyan örömet, melyet addig nem ismertem.
Mindig a boldogságot kerestem. Nem vettem addig észre, hogy a boldogság emberektől, dolgoktól és körülményektől függ, és ezért olyan könnyen elveszíthetem őket, mint egyszer a bicskámat. Rájöttem hogy micsoda illúzió ez az egész.
Úgy éreztem, most már kész vagyok lemondani dolgokról, melyek boldoggá tesznek embereket, ha helyette megkaphatom ezt az Örömet.
Ez az új élet egy olyan örömöt ad, mely a szeretetből fakad. A boldogság a minket körülvevő érzéki világból származik. Rájöttem, hogy ez az öröm viszont annyival felsőbbrendű a boldogságnál, mint amennyire a gyémánt felsőbbrendű az üvegnél vagy az arany a közönséges homoknál.
Az után megértettem, hogy mit jelent a szeretet. Úgy kell szeretnem, mint ahogy Jézus szeretett. Az Ő helyét kell elfoglalnom.
Ő most ott ül fenn a trónon, hogy közbenjárjon értem és hogy képessé tegyen engem arra, hogy elfoglaljam helyét itt a földön. Az Ő szavait kell szólnom és azokat a kedves cselekedeteket, kell végeznem, amiket Ő tenne, ha itt lenne.
Azt a szenvedélyes szeretetet fogom érezni az elveszettek és megtört szívűek iránt, amit Ő.
Az Ő helyébe kell, lépjek, és úgy kell, szeressek, mint Ő. Óh, micsoda kibeszélhetetlen öröm vár rám. Az az öröm tölt el, ami neki volt, mert úgy szeretek, ahogy Ő szeretett.


2. Fejezet
A szeretet helye az életben

Nehéz beszélni a szeretetről úgy, hogy közben ne váljál költőivé, hogy közben a költészet szelleme ne itasson át.
A szeretet sajátos, melodikus birodalmában találjuk hirtelen magunkat. Egy másik világ lüktetését érezzük, ahol a gyűlöletnek nincs helye. Egy furcsa erő felemelő érzése tölt el bennünket olyannyira, hogy szinte lebegünk a keserűség, kapzsiság és gyűlölet viharos világa felett.
Szeretet volt az, ami létre hívta az embert.
Az ember nem lett volna megteremtve, ha a Szeretet nem vágyakozott volna utána már hosszú idők óta.
A szeretet hozta létre az embert.
Amikor az ember teremtése megtörtént, a föld telve volt zenével és nevetéssel. Mindenütt virágok nyíltak és illatuk betöltötte az atmoszférát. Az egész teremtett világ az üdvözlés himnuszát énekelte.
Az Ember megérkezett! A Szeretet diadalmaskodott. A Szeretet győzött.

A Szeretet törvénye kell, hogy uralja lényünket

A Szeretet a gyógyír minden sebre. Isten szeretete az, mely kiömlik az emberi kudarc sebére.
A Szeretet a teremtő erő a Teremtésben. A teremtés törvénye.
A szeretet az oka a szülői gondviselésnek az élet minden birodalmában. A szeretet hozza létre az apaság és anyaság egységét egy szent várakozásban. A szeretet várja utódját.
A szeretet táplálja és gondozza a gyermekkort. Szeretet nélkül életet adni egy gyermeknek - bűntény a gyermek ellen. Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy a szeretet légkörében szülessen meg!
Nincs nagyobb bűn a bűnök között, mint a szeretet elleni gyilkosság.
A Szeretet adja nekünk mindazt, ami szép. Amikor a szeretetet megölik, minden, ami szép, halott.
A Szeretet az élet legnagyobb ereje. Az otthon-teremtő erő.
Ha elmegyünk egy olyan helyre, ahol nincs szeretet, akkor nem érezzük azt, amit úgy hívunk, hogy otthon. Lehet, hogy van ott egy ház és vannak ott bútorok, de amint belépünk az épületbe, rögtön érezzük, hogy valami hiányzik. Olyan, mint ha egy temetés után lennénk, vagy előtte. Halott szeretet. El nem temetett szeretet. Lehet, hogy van gazdagság, de nem érezzük az otthon melegét.
Szeretet, egyedül a Szeretet adta meg nekünk azt a szent helyet, amit úgy hívunk, hogy "otthon".
A pogányoknál, ahol többnejűség a szokás, nincs ez meg. Nekik nincs otthonuk. Csak tartózkodási helyük van.
Az Örökélet lerombolja a poligámiát. Az otthon valami olyasmi, amit a Jézus-fajta szeretet hoz létre. A udvarlási időszak törvénye a Szeretet. Nincs még egy olyan gyönyörű
dolog, mint a mátkaság időszaka. Minden teremtmény ünnepli ezt az eseményt.
Láttam már turbékoló galambpárt, láttam fecskéket, ahogy szerették egymást. Láttam méheket, ahogy virágról virágra szállva vitték a virágport
Minden teremtménynél van udvarlás, és minden teremtménynél van szeretet.

A Szeretet ad

Láttam, ahogy a virág virágzik, és azután szeretetből átadja a helyét a gyümölcsnek. Beleszippantottam a levegőbe, mely telve volt a rózsa illatával, hogy megörvendeztessen másokat. Láttam, ahogy a szirmai elbarnulnak és elhervadnak. Láttam, ahogy lehullnak a földre. Láttam, ahogy a rózsabokor ott áll, szárazan és élettelenül.
Miért? Mert a szeretet kiöntötte magát másokért.
A Szeretet az oka az életnek. Amikor a szeretet eltávozik, az élet elveszíti értelmét.
Szeretet volt az a hajtóerő is, mely létrehozta a civilizációt. Amikor a szeretet meghal, minden, ami ér valamit, elhervad.
Amikor a Szeretet meghidegül, a nap nem süt többé. Az ég felhős lesz, sötét és borult. A vihar közeledik. Mi pedig elrejtőzünk az elveszett szeretet átkozott sötétségében.
Nem csoda, hogy a széttört kapcsolat hagyja a legnagyobb szomorúságot maga után, a leghevesebb szívfájdalmat, melyet az ember csak ismer! Nem csoda, hogy a szeretet akkor van tetőfokán, amikor a kapcsolat a legerősebb!
A szív az ember élete. A Szeretet a szív élete.
A Szeretet kiemeli az udvarlást a hétköznapiságból. A csúnyát szeretetre méltóvá teszi. Saját fénye van. Olyan fénysugárral tölti be az életet, melyet semmilyen szomorúság sem tud legyőzni, elpusztítani.
A Szeretet meg tud menteni egy eltékozolt életet, széppé és hasznossá tudja változtatni azt.
A Szeretet szellemi. Felette áll az érvelés vagy az értelem világának. A Szeretet Isten. Isten behatolása az emberi élet világába.

A Szeretet és a megválaszolt ima közötti összefüggés

A szeretetben járás a szeretet útja. A szeretetben való élet az Új Szövetség útja.
Amikor kilépünk a szeretetből, akkor kilépünk a Mester akaratából is. Amikor szeretet nélkül teszünk valamit, akkor tulajdonképpen az Urunk akarata ellen cselekszünk.
Amikor az imáinkra nincs válasz, mindig meg kell kérdezzük magunktól: Kiléptem a szeretetből?
1Ján.3:16-2o megmutatja nekünk, miért nem kapunk oly gyakran feleletet imánkra.
"Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk: ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy az ő testvére szükséget szenved és bezárja előtte az ő szívét, hogyan maradhatna meg abban az Isten szeretete?... Ebből tudhatjuk meg, hogy az igazságból vagyunk, és ezzel tesszük bátorságossá a mi szíveinket előtte: mert ha a mi szívünk vádol, Isten nagyobb a mi szívünknél és mindent tud."
Isten tudja, amikor elfordulunk a mi testvérünktől, és nem segítünk neki, mert a szívünk nem érez együtt vele. Az Atya látja, amikor bezárjuk szívünket, és nem vagyunk irgalmasak a másikhoz.
A 21-23 versekben pedig ezt mondja: "Ha a szívünk nem vádol, bizodalommal vagyunk Istenhez: és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk az Ő parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves előtte. Az Ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az Ő Fiának Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást..."
A segítség megtagadása nem volt kedves az Úr szemében.
Jézus Neve bebocsátást ad nekünk az Atyához. De ha kilépünk a szeretetből, a Névnek semmi haszna sem lesz számunkra. Csak akkor használhatjuk Jézus Nevét, ha szeretetben járunk.
Amikor kilépünk a szeretetből, az Atyával való közösségünk megszakad, hitünk meggyengül és a Biblia olyanná, válik számunkra, mint, egy bezárt könyv.
A Szeretet a legnagyobb dolog a világon. Isten természete az, mely megnyilatkozott számunkra.
Az Új Család Új Törvénye ez: "hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket".
Ha betegek vagyunk, és nem kapjuk meg a gyógyulást, meg kell vizsgáljuk, hogy vajon szeretetben járunk-e.
A legtöbb ember nagyon önzővé válik, ha beteg lesz. Nem minden esetben igaz ez, de nagyon sokszor. Elvárják, hogy az egész család körülöttük ugráljon és kiszolgálja őket. Az önzésük kiveszi őket a szeretet birodalmából, abból a birodalomból, ahol az imádságok meghallgattatnak.
De ha valaki imádkozik értünk és meg is gyógyulunk, akkor sem fogják tudni megtartani gyógyulásunkat sokáig, ha nem járunk szeretetben.
Nem szerethetünk csak szavakkal. Valóságosan kell szeretnünk. Ez pedig azt jelenti, hogy egymás terhét hordozzuk.

Folytatas kov: 3. Fejezet Mit mondott Jézus?

Hallelúja, dicsérd Istent.....wmv

Máté evangélium 23. fejezet: az Úr Jézus kijelentése az írásmagyarázókról, és a szektákról. (revideált)

Mát. 23,1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak [a tömegnek; a népnek] és az ő tanítványainak,

Mát. 23,2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek

[Más fordítás: Ezt mondta: „A törvénytanítóknak és a farizeusoknak van hatalmuk arra, hogy megmagyarázzák Mózes törvényét]:

Mát. 23,3 Annakokáért amit parancsolnak [és amit mondanak] néktek, mindazt megtartsátok [és megőrizzétek] és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne(hogy)  cselekedjetek [és cselekedeteiket ne kövessétek]. Mert ők mondják [és beszélnek ugyan róla, és bár tanítják], de nem cselekszik [vagyis tetté nem váltják].

Mát. 23,4 Mert ők [elviselhetetlenül] nehéz [és súlyos] és elhordozhatatlan [nyomasztó, elviselhetetlen] terheket kötöznek egybe [és hordanak össze], és az emberek vállaira vetik [az emberek vállaira rakják; és rájuk róják]; de ők [maguk azonban] az ujjukkal sem akarják azokat illetni [vagy megmozdítani];

»Más fordítás: Szigorú szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz engedelmeskedni. Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk viszont meg sem próbálják követni ezeket a szabályokat«

Mát. 23,5 Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [és minden tettüket az vezeti; arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [az imaszíjaikat; Ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [és szegélybojtjait; hosszú bojtokat raknak magukra];

Mát. 23,6 És szeretik a lakomákon [a díszebédeken] a főhelyet [szó szerint: az első helyen fekvést], és a gyülekezetekben [vagyis a zsinagógákban] az elölűlést [vagyis az első helyre (a díszhelyre) ülni].

Mát. 23,7 És a piacokon [és vásártereken] való köszöntéseket [és üdvözléseket], és hogy az emberek így hívják [és szólítják] őket: Mester, Mester [Rabbi, Rabbi; tanító]^*

*Márk így ír a történtekről: „Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket. És a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az előlüléseket (vagyis a főhelyeken, az asztalfőn ülni), és a lakomákon a főhelyeket: Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,38-40)

Lukács is bizonyságot tesz: „Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket. Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek (és nem érintitek) azokat a terheket” (Luk. 11,43.45-46)

És az Úr ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek mutassák magukat: „Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1)

És az Úr azt is kijelenti, hogy miért óvja tanítványait, hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) az írástudóktól, kik hosszú (és díszes) köntösökben akarnak (és szeretnek) járni, és szeretik (és szívesen veszik) a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket, és a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az első ülést (a főhelyeket), és a lakomákon a főhelyeket (vagyis az asztalfőn ülni); Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből (és színlelésből) hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek (Más fordítás: Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Luk. 20,45-47)

Az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról: „Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire (vagyis szegélyére) az ő nemzetségeik szerint (nemzedékről nemzedékre), és tegyenek a szeglet bojtjára kék (bíbor-)zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt (és valahányszor ránéztek), megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után (és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek), amelyek után ti paráználkodtok (és amelyek paráznaságba vihetnek benneteket). Hogy megemlegessétek (és emlékezzetek), és megcselekedjétek (és teljesítsétek) minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41)

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és az ő szájából törvényt (vagyis tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok (és letértetek) erről az útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok miatt sokan elbuktak), felbontottátok (és megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8)

Pedig: „A gonosznak (a bűnösnek) pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet (és hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (és a feddést), és hátad mögé veted rendelésimet (és elveted igéimet)! Ha lopót (vagyis tolvajt) látsz, mellé adod magad (és vele cimborálsz), és ha paráznákat, társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (és szádból gonosz beszéd jön ki), és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19)

Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok által való betartásáról: „Most azért mit kísértitek (azzal) az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is

(Más fordítás: Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen úgy, mint ők)” (Csel. 15,10-11)

És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,13)

Mát. 23,8 Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek [Rabbinak], mert egy a ti Mesteretek [mert csak egy Rabbitok van], a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Mát. 23,9 Atyátoknak se hívjatok [és ne szólítsatok] senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.

Mát. 23,10 Doktoroknak^* se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok [nevelőtök, vezetőtök, aki irányt mutat], a Krisztus.

*Doktoroknak: (kathégétész): nevelő, aki vezet, utat mutat valakinek. eredetileg olyan vezetőt jelentett, aki nevelés, tanítás, oktatás által mutat irányt hallgatóinak bármilyen szinten: tanító, professzor.

Mát. 23,11 Hanem aki a (leg)nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

Mát. 23,12 Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és magasra emelik]*

*Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg kijelentését: „Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló (és érdemesebb) embert is hívott meg az, És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, (odamegy hozzád), és ezt mondja majd néked: Engedd (át) ennek a helyet! És akkor szégyennel (és szégyenszemre) az utolsó helyre fogsz ülni (az utolsó helyre fogsz kerülni). Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek (és becsületed lesz minden asztaltársad előtt). Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11)

 Példázaton mutatja be az Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rablók), hamisak (gonoszok), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14)

Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23)

„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)

Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van

(Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)

Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29)  

Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15)

Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (vagyis mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)

Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [és ugyanarra törekedtek].

Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek] Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3)

Mát. 23,13 De jaj néktek képmutató [színészkedő, kétszínű] írástudók [törvénytanítók, és törvénymagyarázók] és farizeusok, mert a mennyeknek országát [Isten királyságának ajtaját] bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be [Más fordítás: akik megpróbálnak bemenni, a befelé menőket, akik befelé igyekeznek, sem engeditek bemenni]^*

*Lukács is idézi az Úr szavát: „Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek (magatokhoz) a tudománynak (és az ismeretnek) kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok (és megakadályoztátok)” (Luk. 11,52)

Már Ézsaiás prófétán keresztül hangzott az Úr szava: „Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled ((Más fordítás: Ó népem! Gyermekek sanyargatnak. Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged)” (Ésa. 3,13)

„Mert e nép vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezetnek (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16)

Pedig: „Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat (akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől), és akik a sötétségben szoktak cselekedni (sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják), mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ésa. 29,15)

„Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig (az apraja-nagyja) mindnyájan telhetetlenségnek (nyerészkedésre) adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek (hamisságot művelnek). És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, (könnyelműen) mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!” (Jer. 6,13-14)

Mát. 23,14 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színlelő] írástudók [törvénytanítók, és törvénymagyarázók] és farizeusok, mert [nagyokat imádkozva] felemésztitek és fölélitek] az özvegyek házát [arra hivatkozva, hogy sokat imádkoztok], és színből [színlelésből, külső látszatra] hosszan [terjengősen] imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek [mert ezzel rendkívüli ítéletet vontok magatokra]^*

*Márk és Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,40)

Erről így prófétált Ézsaiás próféta:: „Jaj a hamis határozatok határozóinak (akik jogtalan rendeleteket hoznak). És a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek (és irataik csak terheket rónak ki), hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől (elnyújtják a nincstelenek perét), s elrabolják népem szegényeinek igazságát (megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait), hogy legyenek az özvegyek az ő prédájuk (az özvegyeket kizsákmányolják), és az árvákban zsákmányt vessenek (és az árvákat kifosztják). S vajon mit műveltek a meglátogatásnak (és a megtorlásnak napján) és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján (amikor megjön messziről az ítéletidő)? Kihez futtok (majd) segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket (és kincseiteket)?” (Ésa. 10,1-3).

Mát. 23,15 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színészkedő] írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megkerülitek [és bejárjátok; körüljárjátok; bebarangoljátok] a tengert és a (száraz)földet, hogy egy [vagyis egyetlen] pogányt zsidóvá tegyetek [és zsidó hitre térítsetek]; és ha azzá lett [és ha ez megtörtént], a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál

[Más fordítás: Pedig már ti is olyan rosszak vagytok, hogy az örök gyötrelem helyére kerültök].

Mát. 23,16 Jaj néktek vak vezérek [és vezetők], akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [mert az nem érvényes, annak nem kell megtartania az esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az [mert azt köti az eskü, meg kell tartania azt].

Mát. 23,17 Bolondok [balgák; ostobák, és esztelenek] és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi [és megszenteli] az aranyat?

Mát. 23,18 És [ezt is mondjátok]: Ha valaki az oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [mert az nem érvényes, annak nem kell megtartania esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a rajta levő [áldozati] ajándékra [az adományra] esküszik [vagy fogadalmat tesz], tartozik az [mert azt köti az eskü; annak meg kell tartania azt].

Mát. 23,19 Bolondok [balgák] és vakok: mert melyik nagyobb, az [áldozati] ajándék-é [az adomány] vagy az [áldozati] oltár, amely szentté teszi [és megszenteli] az ajándékot [az adományt]? 

 

Mát. 23,20 Aki azért az [áldozati] oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és mindazokra, amik azon vannak.

Mát. 23,21 És aki [pedig] a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és Arra, aki abban lakozik.     

                     

Mát. 23,22 És aki [pedig] az égre [vagyis a mennyre] esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] az Isten királyiszékére [a trónjára] és arra, ki abban [vagyis azon] ül [vagyis magára Istenre, aki a trónon ül]^*

*Már Ézsaiáson keresztül kijelentette az Úr: „Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem (A menny az én trónusom), és a föld lábaimnak zsámolya…” (Ésa. 66,1)

Ezt a kijelentést idézi István a szanhedrin előtt:  „A menny nékem ülőszékem (az én királyi trónusom), a föld pedig az én lábaimnak zsámolya…” (Csel. 7,49)

 Dávid megvallása a templomról: „Az Úr (ott van) az ő szent templomában, az Úr (akinek) trónja az egekben (vagyis a mennyben van)…” (Zsolt. 11,4)

Az oltár szentségéről pedig így hangzik a törvény: „Hét napon tégy engesztelő áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen” (2 Móz. 29,37)

Mát. 23,23 Jaj néktek képmutató [és kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és  farizeusok! mert megdézsmáljátok  a mentát, a kaprot és a, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben.

[Más fordítás: mert megfizetitek a tizedet ánizsból, mentából, köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb], az [igazságos] ítéletet [az igazságosságot; a jogot], az irgalmasságot [a könyörületet] és a hívséget [hűséget; és a hitet]: pedig ezeket kellene cselekedni [és gyakorolni], és amazokat sem elhagyni*

*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát (a tizedet) a mentától, rutától (a kaporból) és minden paréjtól (és minden zöldségféléből), de hátra hagyjátok (és elhanyagoljátok) az (igazságos) ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni (elhanyagolni)” (Luk. 11,42)

A törvény pedig így hangzott: „A földnek minden tizede, a föld vetéséből (és a szemes terméséből), a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak (mert az ÚR szent tulajdona az)” (3 Móz. 27,30)

És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is – minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot (törekedj szeretetre), és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)

Saulon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mi az Úr akarata: „Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-é az Úr előtt (vagy talán ugyanúgy tetszik az Úrnak) az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava (az Úr igéje) iránt való engedelmesség? Ímé, jobb (és többet ér) az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét), ő is megvetett (és elvetett) téged, hogy ne légy király” (1 Sám. 15,22-23)

Mát. 23,24 [Ti] vak vezérek [vagyis vezetők], akik megszűritek [akik kiszűritek] a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek [Más fordítás: A legkisebb hibára odafigyeltek, de a legnagyobb bűnt elkövetitek]^*

*Lukácson keresztül folytatódik a kijelentés a vallási vezetőkről: „Példabeszédet is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?” (Luk. 6,39)

Az övéihez pedig így szól az Úr: „Hagyjátok őket [ne is törődjetek velük]; vakoknak [vagyis világtalanoknak] vak vezetői ők [és vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [és mutatja az utat a világtalannak], mind a ketten a verembe [vagy a gödörbe] esnek^” (Mát. 15,14)

Mert: „… az értelmetlen nép elbukik (és el kell pusztulnia)” (Hós. 4,14)

Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vagyis vallásos embernek] nevezed magadat [és a zsidó nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [a törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [és büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; és dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [és mert oktatást nyertél] a törvényből. És meg vagy győződve [mert elhitetted magaddal] arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [és élők] világossága, [fénye]. A balgatagok [a tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [a gyermekek; kisdedek; tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret [a megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [a valóság] (külső) formája. [foglalata; váza]. Aki a törvénnyel dicsekszel, [és kérkedsz; büszkélkedsz] a törvény megszegésével [és megrontása által; áthágásával] gyalázod [és tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent?” (Róm. 2,17-20.23)

Mát. 23,25 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megtisztítjátok [és tisztára mossátok] a pohárnak és tálnak külsejét, belől [vagyis a belseje] pedig rakvák azok [és tele vannak] ragadománnyal [mohósággal, rablásvággyal; sok csalással; kapzsisággal, és rablott holmival] és mértéktelenséggel [és szennyel; féktelenséggel; telhetetlenséggel; és tisztátalansággal].

Mát. 23,26 [Te] vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy [azután] külsejük is tiszta legyen^*

*Egy farizeus meghívja ebédre az Urat, és Ő kézmosás nélkül ült le enni: „A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozik, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal (rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,38-41)

Mert: „A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták (erősen) a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz (mind, a régiek rendelését követve), És piacról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, aminek megtartását átvették (és hagyományként őriznek), poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (vagyis fekhelyeknek) megmosását” (Márk. 7,3-4)

Pedig: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

Mát. 23,27 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a [fehérre] meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek [és szemre valóknak látszanak], belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák [és minden tisztátalansággal vannak tele].

Mát. 23,28 Épen így ti is, kívülről igazaknak [vagyis megigazultaknak] látszotok ugyan az emberek előtt [és az emberek szemében], de belől [a bensőtök] rakva [és tele] vagytok képmutatással [kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással, és gonoszsággal]^*

*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató írástudók (és törvénymagyarázók) és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a (jeltelen) sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják (és mit sem sejtve járnak felettük)” (Luk. 11,44)

Mát. 23,29 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénymagyarázók] és farizeusok! mert építitek a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] sírjait [és mert síremlékeket emeltek a prófétáknak] és ékesgetitek [feldíszítitek; felékesítitek] az igazak [vagyis a megigazultak] síremlékeit [és sírköveit].

Mát. 23,30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában [atyáink idejében; napjaiban] éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében [Más fordítás: nem vettünk volna részt (nem vállaltunk volna közösséget) velük a próféták vérének kiontásában].

Mát. 23,31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot [és magatok is megvalljátok, és magatok ellen tanúskodtok azzal], hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat [vagyis fiai vagytok a próféták gyilkosainak].

Mát. 23,32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét [és éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint]^*

*Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait (mert síremlékeket építetek a prófétáknak); a ti atyáitok pedig megölték őket. Tehát bizonyságot tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit (és egyetértetek atyáitok tetteivel és helyeslitek azokat); mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat (síremlékeiket)” (Luk. 11,47-48)

Az Úr Jézus így bátorítja az Övéit, kijelentve, hogy közülük egyesekre is ez vár: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben. Mert így háborgatták [és üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [és éltek]^” (Mát. 5,12)

Jakab apostol is buzdítja Krisztus népét: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (és a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10)

Pál apostol bizonyságtétele a kijelentés beteljesedéséről: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői (és hasonlóvá) lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (és népetektől), miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (és nem kedvesek Isten előtt), és minden embernek ellenségei. Akik megtiltják nékünk (és akadályoznak minket abban is), hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (és így teszik teljessé mindenkor bűneiket); de végre utolérte őket az Isten haragja (végérvényesen)” (1 Thess. 2,14-16)

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (és ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).

Nehémiás ilyen megvallást tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek ellened, és veték törvényedet hátuk mögé. Prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tőnek ellenük, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged (Más fordítás: Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el)” (Nehem. 9,26)

Pál apostolon keresztül pedig – mindezek ellenére – így szól az Úr: „Nem vetette [nem taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [és öröktől fogva magáénak] ismert. [és előre kiválasztott]. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről?  (jelentése: Jahve az Isten, erősségem az Úr) [hogy Illés történetével mit akar mondani az Írás]? Amint könyörög Istenhez Izráel ellen, [és panaszkodott Izraelre Istennél] mondván: Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték, [meggyilkolták] és a te oltáraidat lerombolták; [feldúlták; felforgatták; lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek. [de nekem is életemre törnek]. De mit mond néki az isteni felelet [kijelentése; válasza; döntése]? Meghagytam [és félretettem, tartalékoltam] magamnak hétezer embert [és gondoskodtam a megmaradásukról azoknak], akik nem hajtottak térdet a Baálnak (a bálványimádás szimbóluma) [a Baál előtt]” (Róm. 11,2-4)

Ézsaiás pedig így prófétál a testi Izráelről: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)

Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion hegyén (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) és Jeruzsálemben (a béke megalapozása, Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

 Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)

Mát. 23,33 Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Más fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]^*

*Bemerítő János így szól: „Monda azért a sokaságnak [tömegeknek], amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák fajzati [ivadékai], kicsoda intett meg [ki figyelmeztetett; ki tanított] titeket, hogy a bekövetkező [és az eljövendő] harag [a fenyegető megtorlás] elől meneküljetek [és fussatok]?” (Luk. 3,7)

A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (a vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség) atyától valók vagytok (és származtok), és a ti atyátok kívánságait (és vágyait tudjátok), és akarjátok (és csak azt vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (vagyis embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (az Igében, a valóságban), mert nincsen ő benne igazság (vagyis az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (a hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44)

Ézsaiás pedig a megváltás nagy művéről így prófétál: „Ezért így szól az Úr Isten (az én Uram Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le (alapul), egy próbakövet (egy szilárd követ), drága szegletkövet (sarokkövet), erős alappal, aki benne hisz, az nem fut (és az nem menekül el)! És a jogosságot mérőkötéllé tevém (és a törvényt zsinórmértékké teszem), és az igazságot színelővé (vagyis mércévé), és jég(eső) söpri el a hazugság oltalmát, és vizek (árasztják el), és ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek (és felbomlik a halállal kötött szövetségetek), és a sírral való szövetségetek meg nem áll (és nem marad meg egyezségetek a holtak hazájával); az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket (és elborít benneteket), S ahányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka (is); borzalom megértetni e tanítást (de akkor a folytonos rettegés majd megérteti veletek a kijelentést); Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék (és nem tudtok kinyújtózni), és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor (és kicsi lesz a takaró, nem tudtok beburkolózni). Mert mint a Perázim hegyén (jelentése: szakadás hegye; a legyőzetés, áttörés helye), felkel (és fölindul) az Úr, és mint Gibeon völgyében (jelentése: domb, magaslat, dombon épült város), megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz (véghezviszi tettét, szokatlan tettét), és hogy cselekedje dolgát amely hallatlan lesz (és elvégzi rendkívüli munkáját). És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek (és bilincseitek) szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett (Más fordítás: a Seregek URA elhatározta az egész ország pusztulását). Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek (és ügyeljetek) és hallgassátok beszédem” (Ésa. 28,16-23)

Az Úr Jézus kijelentése a szegletkőről: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő a szegletkő]. Az Úrtól lett [az Úrtól származott] ez [az Úr munkája; mert az Úr tette azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt]. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [és elveszítitek, elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát], és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [és összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik  reá, [a kő] szétmorzsolja azt^” (Mát. 21,42-44)

 Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (és ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban, meg nem szégyenül (és azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség) (és számotokra, hívők számára tehát érték). Az engedetleneknek (aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek, elutasítottak), (megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (a szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (a botlásnak) kövévé s botránkozásnak (a botránynak) sziklájává. Akik engedetlenek (és nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) lévén, (beleütköznek), és megütköznek (és nekicsapódnak, nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8)

Pál apostol bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel [vagyis a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [vagyis a megigazulás] törvényét követte, [és amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra; a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [vagyis a megigazulás] törvényére [vagyis a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért? Azért, mert nem hitből keresték [és akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert beleütköztek [és megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak] a beleütközés [a botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba  (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg [és nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33)

A törvény pedig amelyet zsinórmértékké tett az Úr: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

még pedig „… a Krisztus Jézusban való hit…” törvénye”  (2 Tim. 3,15)

Isten rendkívüli munkájáról így tesz bizonyságot Pál apostol: „… Isten megjelent testben…” (Tim. 3,16)

Mát. 23,34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [és törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket [vagyis egyeseket] megöltök, és megfeszítetek, [majd] másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [és megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök.

Mát. 23,35 Hogy reátok szálljon minden igaz [vagyis megigazult] vér(e), amely kiömlött [és amelyet kiontottak] a földön, az igaz [vagyis megigazult] Ábelnek vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr megemlékezik], a Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek [meggyilkoltatok].

Mát. 23,36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre [és mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel]^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek; Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére (és hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért), mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott (és amelyet kiontottak a világ kezdete óta), Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett (vagyis elpusztult) az (áldozati) oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől (és e nemzedéktől)” (Luk. 11,49-51)

 Kain gyilkossága pedig így történt: „Egyszer azt mondta Kain (jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon; alkotó, alapító; kovács; alkotott, képmás) a testvérének, Ábelnak (jelentése: hiábavalóság //vagyis: valami átmeneti, mulandó//. Lehelet, lélegzet, semmiség, elmúlás, esendőség): Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káin a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta” (1Móz. 4,8)

Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején (és idejében küldött nekik üzenetet követei által), mert kedvez (és mert szánta) vala az ő népének és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit (az Ő kijelentését) megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede (és oly magasra nem csapott) az ő népe ellen, s többé nem vala segítség (és nem volt mentség)” (2 Krón. 36,15-16)

 Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg, és ma is ezt teszi, mert Ő nem változott. Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „De óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak (bíróságoknak) fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [és megkorbácsolnak] titeket” (Mát. 10,17)

„A gyülekezetekből (és zsinagógákból) kirekesztenek (és kizárnak) titeket; sőt jön idő (és eljön az óra), hogy aki öldököl (aki megöl) titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3)

De: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok [és meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok [és végig sem járjátok] Izráel városait [és igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában], míg [és mire] az embernek Fia eljövend [és visszajön hozzátok]” (Mát. 10,23)

És ez meg is történt, erről így tesz bizonyságot Saul, aki később Pál lett. Amikor az Úr Jézus a damaszkuszi úton megszólítja, így válaszol: „És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként (zsinagógáról zsinagógára járva) azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak (a te vértanúdnak), Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét (a ruháját), akik őt megölték. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (és üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 22,19-20; 26,11)

 És az Úr Jézus befogadása és újjá születése után így vallja meg, hogy: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és megvesszőztek), egyszer megköveztek…” (2 Kor. 11,24-25)

Mát. 23,37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz] a te fiaidat [a te gyermekeidet], miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

Mát. 23,38 Ímé, pusztán hagyatik néktek [és elhagyottá lesz] a ti házatok

[Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok].

Mát. 23,39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva [egyáltalán] nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok [és amíg nem zengitek, és így nem kiáltotok]: Áldott, aki jő az Úrnak nevében^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat (a te gyermekeidet), miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! Ímé pusztán hagyatik néktek (és elhagyottá lesz) a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem (addig), mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” (Luk. 13,34-35)

Vagyis amíg a Dávid által mondott prófécia be nem teljesedik: „Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából” (Zsolt. 118,26)