Nick Cadena: ELVONÓKÚRA

Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Nick Cadena tulajdonképpen a század csodája. Ma olyan büszke vagyok rá, mert ő az egyike azoknak, akikért az életemet odaszenteltem, hogy az evangéliumot prédikáljam.

Nick harminchat éves, egy gépgyárban dolgozik Los Angelesben. Nős, és három kislánya van. 9 éves korában tartóztatták le először, és az ezután következő 15 évet többnyire a börtönben töltötte el. 18 éves korában heroinista lett, s ez a szokás 15 évig tartotta rabságban. Ez a szenvedélye napi száz dollárjába került,

mielőtt elvonókúrára ment. (Hideg török: ez orvosság nélküli elvonókúra.)

Semmi szép nincs a narkózisban. A kábítószeres narkózis elpusztítja a testet-lelket, és az embert elállatiasítja – beteg, okádó, tolvajjá, állattá teszi.

A gang, amelybe 9 éves koromban tartoztam, idősebb fiukból állt. A szüleim keveset tudtak a társaságomról addig, míg már túlságosan késő volt, hogy tegyenek ellene valamit. A csapatomban levő gyerekek legtöbbje valami pirulát szedett, alkoholt ivott, dohányzott és szipózott (ragasztó - új kábítószer). Néhány nappal a 10. születésnapom előtt elfogtak a nyomozók többekkel együtt. Ettől fogva többet voltam börtönben, mint szabadon. Ahogy egyik bűnesetből a másikba estem, úgy másztam a narkotikumok és izgatószerek létráján felfelé.

Különféle izgatószerek után eljutottam a marihuánához, mely a heroin bevezetője. A barátaim azt mondták, hogy a heroin jobban kielégíti az embert, mint a többi gyengébb drog. Az altatók és a nyugtatók mindig nyomasztó érzést hagynak maguk után. A marihuánánál ugyanez van. Nagymennyiségű szert próbáltam ki, és mindig valami erősebbre sóvárogtam. Mint mondtam, a heroin volt a végső.

Három évre ítéltek el a Juvenile Hallban (Lancaster Prison), mert egy 45 kaliberű pisztolyom volt, amit útonállásra használtam. Mikor 18 éves lettem, találtam egy neppert (kábítószer kereskedő), és megvettem az első heroin-injekciót. Narkomániás lettem (függő). Bár csak láttam volna a jövőt, ami úgy mutatkozhatott volna meg előttem, mint egy krimi. Nem tudtam, hogy

15 évig narkomániás leszek, rovom a hideg, nedves utcákat, sóvárogva a tű után szinte halálosan. Még kevésbe tudtam, hogy magányos, kínos órákat töltök a börtönben, ahol a beleim a bordám kalitkájában másznak és szabadulásért sikoltanak, amit csupán kábítószerrel érhetnek el. Nem tudtam, hogy kéregetni

fogok, lopni, rabolni, még a saját gyerekeimtől is lopni fogok, hogy elég pénzem legyen a következő injekcióhoz. Ha van a földön pokol, úgy az a kábítószerek világában van.

Az utolsó, narkomániás négy év napi 75-100 dollárba került, hogy kielégülést találjak. Majdnem az ötszörösét kellett ennek az összegnek összelopkodnom, hogy az „orgazda” megadja a lopott holmi darabjának 20 centjét. Ez azt jelenti, hagyományosan mondva, hogy az elmúlt négy év alatt közel félmillió dollárt kellett lopnom, hogy fenntartsam a szokásomat. Onnan szereztem, ahonnan tudtam. Loptam lakásokból, néha kirámolva minden ruhát és berendezést.

Betörtem üzletekbe, szállítókocsikba, csakhogy elég pénzt tudjak szerezni a következő injekcióhoz. Nem tudom, hányszor várt rám Pauline, a feleségem és három kislányom, hogy hazamenjek végtelen hosszú órák, esetleg napok folyamán. Egy narkomániás mellett nemigen van helye feleségnek és gyermekeknek. A szükségletek normális cselekvése, fizikai élvezetek, még a szex és táplálék normális kielégítése is meghalt a drog által. Ha a narkomániás rövid időre kiemelkedik a mámorból és szembenéz a saját nyomorúságával,

egyedüli menekvése az, ha újabb injekciót ad magának, hogy ne érezze a szégyent. Így forog a vég nélküli kör, és mindig rosszabb lesz.

Egy éjjel egy városi busz tetején találtam magamat. Nem tudtam, hogy jutottam

oda. A hátsó ülést foglaltam el, és úgy éreztem, hogy valami kényelmetlen tárgyon ülök. Felfedeztem, hogy az egy kis fekete könyv. Mikor leszálltam a buszról, magammal vittem a lakásomra. Később felfedeztem, hogy a könyv egy Szent Biblia. Nem volt szándékomban olvasni, de valami indított, hogy betegyem a szekrényem fiókjába. Nem tudtam, hogy hat hónap múlva lapozni fogok ebben a kis könyvben, hogy szabadulást találjak a megkötözöttségemből.

Kétségbeesett lettem. Attól a perctől fogva, hogy felébredtem, amikor aggodalomtól űzött testem kábulatba esett, talán két-három nappal később, teljesen elfoglalt annak a kieszelése, hogy mily módon elégítsem ki olthatatlan sóvárgásomat a drog iránt. Állandósult nálam az az ijesztő tény, mely arra irányult, hogy a tű meghozza a feloldódást minden megoldatlan problémámra. Úgy egy óráig a jó érzés állapotában voltam, aztán újra visszatértek a tünetek és újra azon kellett gondolkodnom, hogyan szerezzek pénzt újabb csomag fehér porra. A körforgás állandó és kérlelhetetlen volt. Úgy látszott, nincs több remény a szabadulásra.

1965-ben egy vasárnap reggel elmentem hazulról, hogy felkeressem Campbellt, a neppert, aki korombeli narkós társ volt. Normális körülmények között a narkós és a nepper közötti viszony rövid, rejtett találkozás szokott lenni, vevő és eladó kicseréli a kis celofánba burkolt csomagot. De én régóta ismertem Campbellt és

barátok voltunk. Az utcán támolyogtam betegen, hányingerrel küzdve, és lelkemben segítségért sírtam. Többször meg kellett állnom és az épületek falához támaszkodnom pihenni, míg a rosszullét elmúlik és tovább támolyoghatok. Úgy láttam, engem kivéve mindenki boldog. Campbellel a házuknál találkoztam. Hé, Nick – mondta. Tudod mit? Egy hölgy jött az Angelus templomba és Istenről fog beszélni. Én már voltam a szolgálatain. Azt hiszem, ő meg tud minket szabadítani. Tudod, nekem nem jól jön, mert te vagy a

legjobb vevőm. De, Nick, te meg fogsz halni, ha így megy tovább. Menjünk hát! Oké? Talán imádkozik értünk, és el tudjuk hagyni a „szokást”. Nem tetszett a bolondozása. Kidobtam a pénzemet az asztalra és rávetettem magam a csomagra és kiráztam belőle a heroint. Campbell érezte, hogy mennyire elkeseredett

vagyok, és gyorsan elkészítette a port és az eszközöket, amik szükségesek voltak a fixhez. Szinte őrjöngő ujjakkal téptem fel a csomagot és a tartalmát egy kanálba szórtam. Egy csepegtetővel kevés vizet kevertem a porhoz. Campbell gyufát tartott a kanál alá, míg a por felolvadt. Gyorsan kötést csavartam a

felső karom köré az övemből. A könyököm nagyvénája tisztán látható lett. Akkor vettem az injekciós tűt és megtöltöttem a kanál tartalmával. Lassan, nagyon lassan. A tiszta folyadékot a fémtű végébe nyomtam és belepréseltem a vénába, hogy a véráramba jusson. Közvetlen ezután megkönnyebbült nyugalmat éreztem és békesség szállt rám. A remegésem abbamaradt és hátradőlve cigarettára gyújtottam. Hosszú ideig ültem ott a narkósok szokott hajlott testtartásában, mint aki egy időre megkönnyebbült.

No, pajtás – mondtam végül. Mit is mondtál arról a női prédikátorról? No igen – szólt Campbell. Voltam néhány összejövetelén. Nagyszerű! Úgy hiszem, az emberek meggyógyultak mindenféle betegségekből. Látnod kell, akkor elhiszed. Fogadok, hogyha rád teszi a kezét, abbahagyod a „szokást”. Akarsz eljönni? Már mindent megpróbáltam, semmi se használt. Az elkeseredéstől képes voltam mindent megpróbálni, még ezt is. És így ezen az estén Campbell és én elmentünk az óriási Angelus Temple karzatára Los Angelesben.

Életemben még sohase voltam templomi összejövetelen. Sőt, az evangéliumot se hallottam még. A terem zsúfolva volt emberekkel. Még sohase láttam ilyen vegyes tömeget. Mindenki dicsőítette Istent. De a prédikáció ... nos, számomra nehéz volt megérteni. Az igazat megvallva nem is nagyon hallgattam. A fix

hatása lassan csökkenni kezdett, és kezdtem abba az állapotba jutni, mikor egy narkós már másik fixre éhezik. Campbell hirtelen meglökött a könyökével. Nick, oltárhoz hiv. Gyerünk, menjünk le. Imádkozni fog érted és rád teszi a kezét, és te megszabadulsz. Gyerünk! Megráztam a fejemet, de ő erőszakolta, és így végül is lementünk az előcsarnokba, onnan végig a hosszú oldalfolyosón az auditórium elejére. Félúton lefelé visszaindultam. Campbell megfogta a karomat: hé, mi az, pajtás? Nem mehetsz vissza. Mindenki téged néz.

Le kell menned! Vonakodva egyeztem bele, de elbújtam a tömeg mögé a sarokba. De a tömeg hirtelen szinte szétnyílt, és láttam, hogy miss Kuhlman átnéz az embersoron – egyenesen rám. Ön – mondta, és ujjával rám mutatott, ön,

fiatalember, ha most mindjárt idejön, szívesen imádkozom önért.

Minden oldalra nézegettem. Nem lehet, hogy hozzám szólt. Azt se tudtam, tulajdonképpen, kicsoda, és mit keresek én itt lent. De a hosszú ujjával pont rám mutatott. Elindult felém és azzal az ujjával odaintett engem maga mellé. Próbáltam megfordulni és elfutni, de többen voltak mögöttem és nem volt kiút.

Önt gondolom, fiatalember – mondta újra miss Kuhlman parancsoló hangon. Jöjjön ide fel, és imádkozni fogok önért. Azon vettem észre magam, hogy az emberkanyonban feléje megyek. Az embertömeg előtt találkoztunk és kezét a fejemre tette és imádkozni kezdett. Mielőtt tudatára ébredtem volna, a padlón feküdtem. Feltápászkodtam és ijedten ránéztem, majd menekülni akartam a tömegen keresztül, ahol Campbell még állt. Jöjj, ember, hadd menjek ki erre. Nem bírom ezt elviselni. Ez az asszony üldöz engem. Ember, nekem fix kell. Még tántorogtam a szörnyű nagy teher alatt, amit a testemen átáramló erő rám rakott. De valami más volt itt. Féltem. Jobban féltem, mint bármikor életemben.

Campbell lakására mentünk, ahol kaptam egy fixet. Nem tette meg a szokott hatást és még egyet akartam. Nicky, te leszel felelős, ha túladagolod magadnak.

Meg fogsz halni! Nem tehetek róla – mondtam. Valami történt velem és kell, hogy fixet kapjak, hogy meg tudjak nyugodni. Ezen az éjszakán lidércnyomásom volt. Újra és újra felébredtem és sikoltoztam. Visszaemlékeztem a Bibliára és a szekrényemhez tántorogtam, ahol összetúrtam a ruhákat, míg végre megtaláltam. Pauline felgyújtotta a lámpát és én ott ültem az ágy sarkában, felnyitottam a könyvet és olvasni kezdtem. A Jelenések Könyve volt. Semmit se értettem abból, amit olvastam. De mégis átolvastam az egész könyvet... Aztán az éj hátralevő részében Paulinnel beszélgettem. Érezte, hogy valami nagy dolog történt az életemben, valami félelmetes és bámulatos. De éppúgy képtelen volt megérteni, mint én.

Ha valami történne velem, nem vagyok elkészülve – mondtam. Elkészülve? Mire? – kérdezte Pauline. Nem készültem fel a halálra – lihegtem, és azt hiszem, talán meg is halok. Hogyan készülnél fel a halálra? – kérdezte feleségem és a szeme megtelt könnyekkel. Nem tudom, nem tudom, nem tudom ... kiáltottam, végigesve az ágyon és az öklömmel vertem a matracot. Csak azt tudom, hogy nem készültem rá. Ez így ment három hónapig, míg azt hittem, meg kell bolondulnom. Naponta 100 dollárt költöttem heroinra és csak azt ettem, amit Pauline belém diktált. Akkor még nem tudtam, de attól a perctől fogva, hogy miss Kuhlman reám tette a kezét, a Szent Szellem kezdett munkálkodni az életemben. Megállapítottam, hogy már régóta munkában van körülöttem. Ő adta a Bibliát. Ő űzött a Campbell-házba. Ő befolyásolta Campbellt, hogy elvigyen a szolgálatra. De ezen az éjjelen a Szent Szellem belépett az életembe, és most már tudom, hogy ettől fogva tudatában voltam, hogy bűnben élek.

Futottam, küzdöttem, menekültem, amennyire csak tudtam. Mégis, mint Saul a damaszkuszi úton, bármilyen soká küzdött is, meg kellett adnia magát Istennek. És így egy este, a nyár elején, feltámolyogtam a Teen Challenge lépcsőin Los Angelesben (David Wilkerson szolgálata). Tudtam, hogy ők arra vannak felkészülve, hogy narkósokon segítsenek, hogy megszabaduljanak a „szokástól”. Nem ismertem a dolog lefolyását. Semmit se tudtam róluk. Csak azt tudtam, hogy meg kell szabadulnom, és az emberek azt mondták, hogy majd ők segítenek rajtam. Attól a perctől, hogy beléptem az ajtón, éreztem a Szent Szellem erejét, újra, sokkal jobban, erősebben, mint azon az éjszakán az Angelus Templomban. És ami elkezdődött azon az éjjelen a Kathrin Kuhlman szolgálaton, három hónappal azelőtt, teljessé vált a Teen Challengeben, mikor

elhagytam a „szokást” – hideg török módra. Két hónapig voltam a Teen Challengeben, és mind lelkileg, mind testileg talpra álltam. Mikor hazatértem Paulinehez, új ember voltam.

Azóta Pauline és a három kislány is átadták szívüket az Úrnak. Egy keresztyén üzletember fogadott szolgálatába a gépgyárába. Azelőtt sohase volt állásom, nem volt időm dolgozni, annyira elfoglalt a lopás. De új főnököm megállapította, hogyan kell megtanítani engem, hogy dolgozzam, és türelmes volt velem. Időt ad nekem arra is, hogy beszéljek a többieknek Isten csodálatos kegyelméről. Beiratkoztam egy bibliaiskolába, hogy többet tudjak meg Isten országáról és az Igéről.

Életem nagy szenzációja havonta egyszer, ha elmegyek a Shrinebe a csodaszolgálatra. Nemrég az egyik összejövetelen az emelvényen voltam, mikor több, mint száz hippi felelt a hívásra. A balkonról jöttek le és az előtéren csoportosultak, és átadták életüket Jézusnak. Furcsa jelenet volt, mikor a Szent Szellem átáramlott a tömegen és megérintette lelküket és életüket. Fiúk hosszú, göndör szakállal és vállukra omló hajjal és lányok indián kosztümben, földig érő ruhákban, a hajuk leért a derekukig, lejöttek és fél körben csoportosultak az

emelvény előtt. Miss Kuhlman fürgén járt köztük kézrátétellel és imádsággal. A fiuk és lányok közül sokan földre estek Isten ereje alatt, aztán újra talpra állva örömükben ölelgették egymást. Különösen felfigyeltem egy leányra, aki biztosan nem volt idősebb tizenhárom évesnél, keblén újszülött babája volt. Ugyanolyan volt, mint a többiek: mezítlábas, hosszú hajú és indián ruhában – de a szeme leírhatatlanul szomorú volt, amint tartotta a picike babát.

Aztán miss Kuhlman felhívott engem, hogy vezessem őket az emelvényről egy mellékszobába, ahol beszélhetünk és imádkozhatunk velük. Mikor lementünk a porondról, sokan közülük feltartott kezük ujjaival a hagyományos V jelet mutatták, ami szokásban van a „virág-gyermekek” között. Ma ennek a jelnek más jelentősége van – gondoltam. A szolgálat után egy szkeptikus barátom a fejét rázta. Nem fog soká tartani, Nick – mondta. Azoknak a gyerekeknek halvány sejtelmük sincs róla, mit tesznek. Eljönnek, mert a többiek is eljöttek. Igaz, leesnek a hatalom alatt, de elmúlik. Csak várj, majd meglátod.

Nem vitatkoztam vele. De visszagondoltam a három év előtti eseményekre, mikor ugyanez történt velem is. Sejtelmem se volt, miért jöttem ide, miért jöttem előre. Azért jöttem, mert valaki erőltette a dolgot. Lehanyatlottam az erő alatt és nem volt róla tudomásom, mi történt. Senki se volt, aki hívott volna. Nem jártam vasárnapi iskolába, nem vezetett lelkész. Minden, ami volt, az a kis Biblia, amit a buszban találtam és a Szent Szellem. De az sohase múlt el. Nem, és nem is fog. Gyakran eszembe jut Campbell. Eltűnt régi lakhelyéről és az Angelus templeben töltött este óta nem láttam. Amint tudom, még mindig abban a szörnyű narkós pokolban él. Személyesen szeretnék beszélni Campbellel,

teljes szívemből kívánom, akárhol is van. Campbell, van remény a számodra. Nem tudom, hol vagy és mit csinálsz, de szeretlek. És Isten is szeret

téged. Tudom, mert megmutatta szeretetét irántam is. És ha engem szeret és meg tudott szabadítani, tudom, ugyanezt teérted is meg akarja tenni. Campbell, nem tudom elmondani, az életemben mennyi az öröm, megelégedés, békesség és bővőlködés Krisztusban. A narkót nem is lehet hasonlítani ahhoz, amit Krisztus

adni tudna neked. Semmi sem hasonlítható a Szent Szellem erejéhez és vezetéséhez. Isten szeret téged, Campbell, és azt akarja, hogy fordítsd az életedet Jézus Krisztus felé és szüless újjá. Nem kell hallgatnod

Kathrin Kuhlman összejöveteleit. Nem kell, hogy rád helyezze a kezét. Csupán Jézusra van szükséged, és ő bizonyára most is veled van. Akárhol is vagy, Campbell, ha meg akarod kapni Őt és utána nyúlsz, ő bejön a szívedbe és megváltoztat téged. Ó, Campbell! Jöjj Hozzá most, ó jöjj!

Pásztor Chris: Elhívva Szellemi Áldozatra

Készítette: Berki Anett

Ti magatok, is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által (1 Péter 2:5).

Szentírás versei teljesen mélyek. De még sem ezt sugallják, inkább azt Péter a Szent Szellem ihlete által, megerősíti Isten célját az életünkbe, Ő felépít bennünket, mint Szellemi házat, és szent papságot, hogy szellemi áldozatot hozzunk, ami elfogadott Ő általa Jézus Krisztusban. Ez a te célod, ez az egyik oka annak, hogy te itt a földön vagy, és ha te azt nem töltöd be, egy másik álmot élsz meg, nem Isten célját.

Amikor meghatározod ezt, mint célodat, akkor felfogod, hogy Isten nem csak azért van, hogy megválaszolja az imáidat vagy, hogy azt lássa, minden rendben van veled. Persze Ő megválaszolja az imáidat, és ügyel arra, hogy minden rendben menjen veled kapcsolatosan, de Ő nem azért van. A közösséged Ő vele, sokkal fontosabb. Ha te betöltöd az igazi célod, amiért Ő elhívott téged, te azon veszed észre magad, hogy te az Ő tervében jársz, és az Ő tervén belül vagy, te védve vagy a gonosztól. Neked nem kell folyamatosan imádkozni azért, hogy megvédjen a gonosztól, mint azok, akik mindig így imádkoznak „Oh, Istenem, amint a mai napon kimegyek, imádkozom, hogy ne történjen gonosz velem”. Ez a szellemileg kisgyermekek imája.

Amint szellemileg növekszel és, Isten céljában működsz az életedre vonatkozóan, te felfedezed, hogy nincs szükség ilyen fajta imára, mert a Jézus Krisztus imája érted már megválaszoltatott. Mielőtt Ő meghalt, Ő imádkozott, hogy mi megszabadítassunk, védelmeztessünk és megtartassunk a gonosz ellen (János 17:15). Amikor Ő feltámadt a halálból, néki adatott minden hatalom mennyen és földön, és Ő nékünk adta a hatalmat, hogy uralkodjunk a sátán, betegségek, kórok és a sötétség hordái felett.

Ezért a te életed az Ő dicséretének a kifejezője legyen, hálaadás és imádat. Neked folyamatosan szellemi áldozatot kell hoznod, ami elfogadott Isten előtt

Jézus Krisztus által, hogy bevigyen téged a szabadság és uralom életébe, hogy

uralkodj és kinyilvánítsd az Ő jellemét és jóságát a földön.

Ima

Drága Mennyei Atyám, imádattal hódolok neked és imádlak téged, áldott legyen a Te neved mindörökre, mert megvilágítottad a szívem, hogy megismerjem és megértsem a Te akaratod az életemben. Ezért az én célom te benned van, szorgalmasan járok a Te kegyelmedbe a bővölködésre, Isteni egészségre, védelemre, és győzelemre naponta, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: ApCsel 26:16; 2 Timóteus 2:21

1 éves biblia olvasási terv: Lukács Evangéliuma 19:28-48;

I. Sámuel könyve 16-17

2 éves biblia olvasási terv: Márk Evangéliuma 4:21-29;

Megvakítva

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Ha mégis leplezett a mi Evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges Evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. (2KORINTHUS 4,3. 4.)

Épeszű ember nem száguldozna végig az autópályán kétszáz kilométeres sebességgel, miközben piros lámpák és közlekedési táblák figyelmeztetik: “Vigyázat! Vigyázat! A híd nem üzemel!” Csak az tenne ilyet, aki részeg vagy aki kábítószer hatása alatt áll.
Hasonló módon: épeszű ember nem menne végig az életen úgy, hogy végül is átlépve az örökkévalóságba, a pokolba lezuhanva találja magát, elveszve. Az emberek mégis ezt teszik. Miért? Mert az ördög elkábította és megvakította őket.
Amikor Dub bátyám üdvösségéről volt szó, én rájöttem, hogy az ördög kötözte meg Dubot és tartotta vissza az üdvösségétől. Ezért azt mondtam: “Jézus Krisztus nevében, sátán, megtöröm a te erődet Dub bátyám élete felett, és követelem az ő szabadulását és üdvösségét.”
Nincs hatalmunk az emberek akarata felett, de van hatalmunk azok felett a gonosz szellemek felett, akik megkötözik és megvakítják az embereket. Meg vagyok győződve, hogy ez egy olyan terület, amelyről többet fogunk megtudni, és ezt használni is fogjuk a jövőben.
Megvallás: E világ istene nem fogja megvakítani az én szeretteim szemét, mert én Jézus nevének birtokában megtöröm felettük az ellenség erejét.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Bizonyságtétel

Készítette: Bata Maria

Tegnap reggel egy férfi megszólított az utcán, majd azt mondta a végén, Isten áldja meg magát! Akkor én azt kérdeztem tőle, hogy maga hisz Jézus Krisztusba? Azt válaszolta:

- Van amikor igen, van amikor nem! - mondta magabiztosan.

- Mikor nem hisz benne és mikor igen?

- Nézze! Ha maga annyi rosszon keresztül ment volna, mint én, akkor jó oka lenne nem hinni benne!

- Nos, az előbb azt mondta, Isten áldjon meg engem! A férfi bólintott, hogy igen. Akkor miért mondta ezt, ha nem hisz benne, hogy engem áldjon meg?

- Nézze! Én megjártam a börtönt! Nem egy könnyű az életem. Egyáltalán nem könnyű! Miért engedte ezt meg? Hm? - adott nyomatékot ezzel a hmmel.

- Amikor maga elkövette, amit elkövetett, Isten szólt, hogy neee! Maga ezt figyelmen kívül hagyta. Annak a következménye volt a börtön. Isten szereti magát és tud mindenről, ami történik maga körül. Miért nem fordul hozzá segítségért? Miért nem kiált hozzá? Isten várja magát. - majd közbevágott.

- Tudja, nagyon sok nehézségen megyek keresztül és nem segít nekem! Én nem hiszek benne! Nem hiszem, hogy létezik....

- most én szóltam közbe:

- De, maga hisz benne, hiszen vádolja egyfolytában. Akiben nem hiszek, azt nem vádolom semmivel. Szólítsa meg Istent! Maga nem tudja én min mentem keresztül, hiszen nem ismer, és azt hiszi az én életem könnyebb, mint a magáé. Látja? Istent se ismeri, mert ha ismerné, nem vádolná semmivel. Akarja Őt megismerni. Tudja, nem kell mást tennie, mint azt mondani: Ki vagy Te? Hogyan ismerhetnélek meg? Segítenél nekem? Valóban ennyire szeretsz? A férfi csak nézett rám és némán nézett maga elé. Akkor beszálltam a kocsinkba és tovább hajtottunk.

Élő víz - Kubinyi Károly

Ron Kenoly - Can`t stop praising His name

János evangélium 8. fejezet: Jézus a világ világossága; (szerkesztett)

Ján. 8,1 Jézus pedig [útnak indult, és] elméne az Olajfák hegyére.

Ján. 8,2 Jó [korán] reggel azonban ismét ott vala a templomban [és megjelent a szenthelyen], és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.

Ján. 8,3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,

Ján. 8,4 Mondának néki: Mester [tanító], ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.

Ján. 8,5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

Ján. 8,6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír [és listát készít] vala a földre.

Ján. 8,7 De mikor szorgalmazva [továbbra is faggatták, és kitartón] kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös [(anamartétosz): vagyis bűntelen, és nem vétkezett], az vesse rá először a követ.

Ján. 8,8 És újra lehajolván, [tovább] írt vala a földre.

Ján. 8,9 Azok pedig ezt hallván [(akúó): ezt felfogva, és megértve] és a lelkiismeret által vádoltatván [és meggyőzetve], egymásután kimenének [elódalogtak, elsomfordáltak] a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

Ján. 8,10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é [vagyis senki sem ítélt el] téged?

Ján. 8,11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak [vagyis én sem ítéllek el téged]: eredj el és [mostantól fogva] többé ne vétkezzél!

Ján. 8,12 Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ [(koszmosz): teremtett világ, a látható világ, vagyis: evilág] világossága [(phósz): fénye]. Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága [fénye]; »Más fordítás: Aki engem követ, soha nem él sötétségben, mert az a világosság lesz benne, amely életet ad«

Ján. 8,13 Mondának azért néki a farizeusok: Te önmagadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz [(aléthész): nem érvényes és nem valóságos].

Ján. 8,14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot önmagamról, az én bizonyságtételem igaz [(aléthész): érvényes és valóságos]; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.

Ján. 8,15 Ti (hús)test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit [és én nem ítélkezem senki felett].

Ján. 8,16 De ha ítélek [és ítélkezem] is én, az én ítéletem igaz [hiteles, és érvényes]; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.

Ján. 8,17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz [és tanúságtétele hiteles, és érvényes].

Ján. 8,18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem.

Ján. 8,19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

Ján. 8,20 Ezeket a beszédeket [(rémákat): kijelentéseket] mondá Jézus a kincstartó helyen [vagyis a templompersellyel szemben], amikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt [és senki nem emelte reá a kezét], mert még nem jött el az ő órája [a kijelölt, elrendelt idő].

Ján. 8,21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben [(hamartia): a ti céltévesztésetekben] fogtok meghalni: ahová én megyek, ti nem jöhettek [és nem juthattok] oda.

Ján. 8,22 Mondának azért a zsidók [vagyis a júdeaiak]: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda?

Ján. 8,23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok [lentről származtok], én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok [én pedig fentről származom], én nem vagyok e világból való [nem e világból származom].

Ján. 8,24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben [(hamartia): céltévesztésetekben] haltok meg [pusztultok el]: mert ha nem hiszitek, hogy én VAGYOK, meghaltok [elpusztultok] a ti bűneitekben [(hamartia): a ti céltévesztésetekben].

Ján. 8,25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: Amit eleitől fogva mondok is néktek [Más fordítás: De hát ki vagy te? A kezdet (arkhé: az eredet), amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül].

Ján. 8,26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek [(krinó): és sok helytelen dolgot kellene helyrehoznom] és sok mindent kellene mondanom rólatok: de igaz [(aléthész): valóságos, és igazságos] az, aki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam vala.

Ján. 8,27 Nem vevék észre [nem ismerték fel], hogy az Atyáról szól vala nékik. [Más fordítás: És nem (ginószkó): értették meg, hogy (autosz): Ő maga az Atya, aki beszél nekik].

Ján. 8,28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek [(hüpszoó): és felmagasztaljátok] az embernek Fiát akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok [és azt hirdetem].

Ján. 8,29 És aki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.

Ján. 8,30 Amikor ezeket mondá, sokan hivének őbenne.

Ján. 8,31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben [(logoszomban): igémben], bizonynyal [és valóban] az én tanítványaim vagytok;

Ján. 8,32 És megismeritek az igazságot [(alétheia): valóságot], és az igazság [(alétheia): a valóság felszabadít, és] szabadokká tesz titeket.

Ján. 8,33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha [és rabszolgái nem voltunk] senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?

Ján. 8,34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz [vagyis mindenki], aki bűnt cselekszik [(hamartia): vagyis céltévesztésben van], (rab)szolgája a bűnnek [(hamartia): vagyis céltévesztésnek]^.

Ján. 8,35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké^.

Ján. 8,36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek^.

Ján. 8,37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni [(dzéteó): és arra törekedtek, hogy megöljetek], mert az én beszédemnek [(logoszomnak): az én igémnek] nincs helye nálatok [(khóreó): és nem fogadjátok be].

Ján. 8,38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok [és hallottatok]^.

Ján. 8,39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.

Ján. 8,40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert [olyan valakit], aki az igazságot [(alétheia): a valóságot] beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte^.

Ján. 8,41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.

Ján. 8,42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől [az Istenből] származtam és jöttem [ki és érkeztem meg]; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

Ján. 8,43 Miért nem értitek [és miért nem ismeritek fel] az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat [(logoszomat): Igémet] »Más fordítás: Mert hallani sem bírtátok (és nem vagytok képesek befogadni) az én igémet«.

  

Ján. 8,44 Ti az ördög [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától valók vagytok [Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És a ti atyátok kívánságait [szándékát, ami kedvére van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló etheló): azt készültök, szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani]. Az emberölő [(anthrópoktonosz): embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé): eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban [(hisztémi): felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia): valóságnak], mert nincsen ő benne igazság [mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor hazugságot [(pszeudosz): hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából meríti]; mert hazug [(pszeusztész): és csaló] és [(autosz): ő maga a] hazugság atyja^.

Ján. 8,45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok [(alétheia): a valóságot mondom], nem hisztek nékem^.

Ján. 8,46 Ki vádol engem közületek bűnnel [(hamartia): céltévesztéssel]? Ha pedig igazságot [(alétheia): valóságot] szólok: miért nem hisztek ti nékem?

Ján. 8,47 Aki az Istentől van [aki Istenből való], hallgatja [(akúó): felfogja, és megérti] az Isten beszédeit [(rémáját): kijelentését, Igéjét]; azért nem hallgatjátok [(akúó): és nem fogjátok fel, és értitek meg] ti, mert nem vagytok az Istentől/ből valók^.

Ján. 8,48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög [(daimonion): démon, egy gonosz szellemi lény] van benned? [Más fordítás: A zsidók erre rátámadtak: „Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk]^.

Ján. 8,49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög [nincs én bennem démon. Nem vagyok ördögtől megszállott]; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok [(atimadzó): nem tiszteltek / nem becsültök, hanem kicsúfoltok, és megvettek] engem.

Ján. 8,50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet [(doxa): és hírnevemet, tekintélyemet]: van, aki keresi és megítéli [ő (krinó): eldönti, és igazságot szolgáltat]^.

Ján. 8,51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja [(téreó): figyel rá, és megőrzi] az én beszédemet [az én (logoszomat): igémet], nem lát [(theóreó): nem tapasztalja meg a] halált soha örökké^.

Ján. 8,52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög [(daimonion): vagyis démon, gonosz szellemi lény] van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja [(téreó): és megőrzi] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet], nem kóstol [az (geuomai): tapasztalja, nem ízleli meg] halált örökké [(aión): az örökkévalóságban].

»Más fordítás: A zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy«

Ján. 8,53 Avagy nagyobb [(meidzón): vagy idősebb] vagy-é te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod [és kinek tartod] te magadat^.

Ján. 8,54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem [(doxadzó): és magasztalom] magamat, az én dicsőségem [(doxa): tekintélyem, tisztességem, dicséretem] semmi: az én Atyám az, aki dicsőít [(doxadzó): aki dicsőségessé tesz, és megdicsőít] engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,

Ján. 8,55 Pedig nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét [az ő (logoszát): igéjét] megtartom [(téreó): megőrzöm, és betartom]^.

Ján. 8,56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett [és ujjongott azon], hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.

Ján. 8,57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad^.

Ján. 8,58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én Vagyok^.

Ján. 8,59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

Mennyei szent tűz gyúlt szívemben

Ne félj, és ne rettegj!

 „ Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5 Móz. 31,8)

Vida Sándor: Mézcseppek:

- Hitben élni nem azt jelenti, hogy elhiszek mindent, hanem azt, hogy az Úrban bízva járok.

Bemerítés.

Én vízbe merítlek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket" (Mt 3,11)

C. H. Spurgeon: Teljes bizonyosság hűségéről

Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5).

Ezt az ígéretet jó néhányszor elmondja az Úr az Írásban. Azért ismétli olyan gyakran, hogy hűségéről kétség nélküli bizonyosságot adjon nekünk. Ne kételkedjünk ebben az ígéretben egy pillanatig sem! Annál kevésbé, mert különösen erős ígéret ez. A görög szöveg ugyanis ötszörös tagadásban fejezi ki ezt a gondolatot, mintegy teljesen kizárva még a lehetőségét is annak, hogy Isten valaha is elhagyja népe egyetlen tagját, és így az joggal érezhetné Istentől elhagyottnak magát.

Ez a drága igevers nem ígér mentességet a bajoktól, de biztosít bennünket az elhagyatottság ellen. Lehet, hogy rögös és nehéz utakon kell járnunk, de az Úr segítségére és gondviselésére mindig számíthatunk. Nem kell a pénz után futnunk, mert Isten mindig lesz, és Ő többet ér, mint az arany. Az Ő pártfogása, szeretete nagyobb kincs, mint a gazdagság vagy a szerencse.

Elégedjünk meg azzal, amink van, mert aki az élő Istenben hisz, az gazdagabb, mint a világ. Mi egyebet kívánhatnánk még, mint az örökkévaló Isten szeretetét.

Jöjj, én lelkem! Ha Isten azt mondja, hogy soha nem hagy el téged, sem tőled el nem távozik, akkor ne tegyél mást, csak azért a kegyelemért könyörögj, hogy te se maradj el Uradtól, és egy pillanatra se hagyd el útjait.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Isten imádata

Az Isten Szellem, és akik imádják õt, azoknak Szellemben és igazságban kell imádniuk." (János 4:24)

Valaki azt mondta, hogy mi nem emberi lények vagyunk, akik próbálunk szellemi tapasztalatokat szerezni, hanem szellemi lények, akik próbálunk emberi tapasztalatokat szerezni. A benned lévõ életerõ Istentõl származik, Aki Szellem.

Amikor Õt imádod, ez olyan, mint visszatérni az eredetedhez és újra összekapcsolódni Vele.

Van egy történet egy kisfiúról, aki újszülött húga bölcsõje mellett ült, és ezt suttogta neki: Meséld el, hogy milyen Isten, mert én már elfelejtettem." Jézus azt mondta: Az IstenSzellem, és akik imádják õt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk."

Amikor Michael Jordant megkérdezték, hogyan tudott egyetlen mérkõzés alatt több mint nyolcvan pontot szerezni csapatának, a kosárlabda-sztár így válaszolt: Mert jó helyen voltam." Bizonyos értelemben a teljes szívû dicsõítés, imádat bevisz Isten jelenlétébe! Dávid, a zsoltáríró így élt. Naponta hétszer dicsérlek téged..." (Zsoltárok 119:164). Napkeltétõl napnyugtáig dicsõítsék az Úr nevét!" (Zsoltárok 113:3 NKJV). Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!" (Zsoltárok 42:2). Micsoda kép!

Isten jelenlétének folyamában legmélyebb szomjúságunk kielégül, sebeink meggyógyulnak, erõnk megújul, és az ellenség hatótávolságán kívül kerülünk.

Henry Blackaby mondta: Soha nem leszel elégedett azzal, ha csak tudsz Istenrõl. Isten igazi megismerése olyan tapasztalatok által történik, amikor Õ jelenti ki magát neked." Ez történik meg olyankor, amikor imádod, dicsõíted Õt.

www.maiige.hu

Joseph Prince: Áldott vagy, bárhol is légy!

28,3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. (5 Mózes)

Biztosan hallottál már olyanokról, akik azt hiszik, hogy egy új otthonba, másik munkahelyre, vagy netán egy másik országba kell menniük ahhoz, hogy megtalálják a „szerencséjüket”.

Az igazság azonban az, hogy nem egy bizonyos hely tesz téged áldottá, hanem Isten! És te, mivel Isten gyermeke vagy, már áldott vagy, Jézus Krisztusban minden szellemi áldással megáldva (Efezusi 1:3). Jézus a vérével fizetett, hogy te áldott légy. Tehát az áldás nem a helyen van, hanem az emberen!

Krisztust Jeruzsálem városában korbácsolták meg, ott átkozták Őt, és ott köpdösték le. Azután a városon kívül szegezték át, és feszítették keresztre. Ezért te áldott vagy a városban és a városon kívül is! Igazából áldott vagy, függetlenül attól, hogy hol vagy.

Lehet, hogy egy nem-keresztény környezetben dolgozol, és a főnököd nem igen kedvel. Lehet, hogy időnként még rosszul is bánik veled. Azonban Isten a főnököd ellenére képes megáldani téged. Azért áld meg, mert Benne bízol, hogy áldottá tesz. Semmi köze ennek a főnökhöz, vagy a munkahelyedhez.

Akkor miért tűnik úgy, mintha nem látnád az áldásokat?

Ha nem látod az áldásokat, akkor vizsgáld felül, hogy miben hittél és hogyan szóltál eddig. Néhányan panaszkodnak, és mindent és mindenkit okolnak maguk körül – a szüleiket, a származásukat, a nemüket, a környezetüket és a kormányt – mert nem látják az áldásokat. Szeretném, ha elhinnéd és megvallanád, hogy Jézus Krisztus kereszten bevégzett munkája miatt vagy áldott, és nem azért, mert egy bizonyos népcsoporthoz tartozol, vagy, mert egy bizonyos helyen dolgozol.

Nem számít, hol dolgozol, vagy hol laksz, milyen a bőröd színe, vagy mi a foglalkozásod. Ha Isten megáldott, akkor áldott vagy! És ezt Jézus miatt tette. Mondd magadnak: „Áldott vagyok, bárhol is vagyok – áldott vagyok a városban és a városon kívül!”

Útravaló gondolat

Isten áldása nem a helyen van, hanem az emberen!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/181-aldott-vagy-barhol-is-legy.html

Ron Kenoly - Hallelujah To The King Of Kings

John Ruskin: Előítélet.

Két egyformán pusztító előítélettől kell tartózkodni: a teológusok által tanított ama babonától, mely szerint az istenség lényegét szavakkal ki lehet fejezni, és a tudomány előfeltevésétől, mely szerint az isteni erő tudományos kísérletekkel megmagyarázható.

Guti Tünde: Hála

Tudod-e, mi a hála?

Nézz szét, gondold végig az életed!

A rosszat felejtsd el!

A jóban gyönyörködj!

Mosolyogj szeretteidre, és juttass nekik néhány kedves szót!

Ne felejts el semmit se megköszönni, és figyeld meg:

Derűsebb lesz az életed!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/hala.html