2012. július 26.

Kenneth E. Hagin: Engedelmeskedni


Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. - Apostolok cselekedetei 23,1.

Érdekes végigmenni azokon az apostoli leveleken, amelyeket Pál írt az Egyháznak, és megnézni, hogy mit mond a lelkiismeretről. Ő mindig engedelmeskedett a lelkiismeretének.

Egyszer hallottam, amint prédikátorok kérdéseket tettek fel a világ egyik vezető evangélistájának. Azt kérdezték tőle: „Tudjuk, hogy Isten hívott el és kent fel téged erre a szolgálatra — de van ezen kívül valami, amivel te magad járulsz hozzá a szolgálatod sikeréhez?”

Nagyon kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani. Tudtam, hogy az ima embere, az imádság pedig fontos, de nem az imát említette.

Azt válaszolta: „Igen, Isten hívott el engem evangélistának. De ti azt tudakoljátok, hogy mi az, amivel én járultam hozzá a sikeremhez. Nos, ami részemről leginkább hozzájárult a sikeremhez az az, hogy mindig azonnal engedelmeskedem a legmélyebb előérzeteimnek.”

Más szavakkal azt mondta ez az evangélista: „Mindig engedelmeskedem annak, amit a szellemem mond — annak, amit mélyen a bensőmben kapok.”


Megvallás: A Szent Szellem az én szellememben van. Kapcsolatban van velem az én szellememen keresztül. Az én szellememnek van egy hangja. Én engedelmeskedem annak, amit a szellemem mond — annak, amit mélyen a bensőmben kapok.

Oswald Chambers: FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG


"Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek" (1Kor 10,31).

Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levő dolgokat nem Isten rendelte el. Azok ugyanúgy Istentől valók, mint a mély dolgok. Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek. Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig erről az oldalról jön -, és élő szemrehányásként járj a többiek közt, mert ők természetesebbek mint te. Őrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.

A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja. Az élet felszínén lévő dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket. Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta: "Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél" (Lk 6, 40).

A szükséges külső dolgok védelmül szolgálnak nekünk. A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektől külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek. Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtően érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.

Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelső, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Jézus, Jézus, Jézus Te szent Király

Kenneth & Gloria Copeland: Lakmározz az Igéből


Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.- Máté 4:4

Isten Igéje az a szellemednek, ami a kenyér a testednek. Ha a testedet fizikai étellel táplálod, az fizikai erőt termel. Ha a szellemedet szellemi eledellel táplálod, az szellemi erőt, vagyis hitet eredményez. Amiként nem tudod megtenni, hogy egyszer eszel, majd több hétig ennek az emlékéből élsz, akként az sem lehetséges, hogy az Igét csupán emlékezetben tartod, és emellett erős vagy hitben. Még ha százszor olvastad is, újra el kell olvasnod.

Próbáld ki: csukd be a szemedet, és képzeld el, hogy egy citromot szeletelsz. Most vedd a fogad közé a citromot, és amikor azt mondom, „három”, harapj rá olyan erősen, hogy a leve kifröccsenjen. Egy. Kettő. Három. Harapj!

Valószínűleg olyan élénken él benned, hogy milyen citromra harapni, hogy talán még mindig folyik a nyálad. De hadd kérdezzem meg: kaptál valami táplálékot ebből az emlékből? Nem.

Emlékezetben tartani Isten Igéjét nem elég. Folyamatosan táplálkoznod kell azzal, amit az Ige mond. Olvasd. Menj gyülekezetbe, ahol az Igét prédikálják.

Egy napon olvasni fogsz egy ismerős igeverset… egy verset, amit már ezerszer olvastál… és hirtelen Isten a legnagyobb kijelentést fogja neked adni, amit valaha kaptál. Egy teljesen friss kijelentés abból a régi, ismerős versből! És valószínűleg pontosan az lesz, amit tudnod kell az akkori helyzetedről.

Igen, táplálkozhatsz az Igéből, amely a szellemedben van. De emlékezz erre: nem kaphatsz folyamatosan eredményt, ha nem töltesz időt imában és Isten Igéjében, és nem engeded meg a Szellemnek, hogy naponta tápláljon téged.

Ne próbálj az utolsó szellemi táplálékod emlékéből élni! Újra töltsd fel magad a hit erejével! Lakmározz ma Isten Igéjéből!

Igei olvasmány: János 6:48-58

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Add át magad Nekem teljesen, mondja az Úr. Kérd, és Én megmutatom a lelkednek a területeit, ahol megtartottad magadnak az önálló irányítás és megvalósítás jogát.

A gondolatoknak és érzéseknek ezek a területei csataterek maradnak az ellenség számára, amit ellened fog használni, míg meg nem történik a teljes átadásuk és felszabadításuk.

Nem lesz nehéz felismerned ezeket a területeket, mert ezek voltak újra és újra a problémák forrásai az életedben.

Nézd meg a keserűség, a kárhoztatás, a kudarc, a félelem és az aggodalom területeit.

Az önátadás az akaratod tudatos cselekedete kell, hogy legyen. Ha átadod magad, Én elvégzem a felszabadítás munkáját.

Filippi 2:13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (4)


„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)

Nyugtalan vagy ma? Programozd gondolataidba ezeket az ígéreteket!

Még jobb, ha leírod, és mindenhová magaddal viszed, és rendszeresen elolvasod őket:

1) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk van… Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket” (2Krónika 32:7-8).

 2) „De téged megmentelek… így szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz” (Jeremiás 39:17).

3) „Ne félj… Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézsaiás 43:1-2).

4) „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15).

 5) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33).

 6) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9).

7) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból” (Zsoltárok 34:18).

  „Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18).

9)„Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr” (Jeremiás 15:20).

10) „Sem a ma félelmei… sem a holnap miatti aggodalmak… még a pokol hatalmai sem… a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39 NLT).

11) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11).

12) „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől… megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsoltárok 121:5-8).


Milyen messze lát a pók?


 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
- Egy nagyszerű példázat, hogy miképpen válaszoljunk a hitetlen emberek "Láttad már az Istent?" kérdésére.
- A tölgyerdő lombjai között szövi hálóját a pók. Még soha nem látott embert, mert csak 8 centiméter távolságra lát. Ami ezen túl van, ismeretlen számára, nem az ő világához tartozik - az csak néhány négyzetcentimétert foglal magában. Az ismeretlent ráhagyja az álmodozóra.

A legmagasabbrendű lénynek tartja magát, míg ezüstös, kerékformájú hálóját fonja. Mellette szövöget egy másik pók. A mi pókunk kinyújtja nyakát, és megkérdezi szomszédját:

"Láttál már valaha embert?"

"Még soha," - mondja csodálkozva a megszólított. "Én sem" - gúnyolódik a másik. És mindketten úgy nevetnek, hogy beleremeg a hálójuk. Néhány méterre tőlük halad el az erdőkerülő. A pókok nem látják őt, csak mondogatják: "Ember? - Még ilyet! Ha-ha-ha! Még soha sem láttam!" És mert soha nem látták, kételkednek létezésében.

Talán Te is úgy gondolkozol értelmes ember létedre, mint a pók. "Isten?! Ha-ha-ha! még soha sem láttam!"

Ember, nem az Isten tehet arról, hogy ilyen korlátolt gondolatokra jutottál, hanem Te magad, és az, hogy csak a magad kis életkörében forogsz körbe-körbe! Isten, aki mindazt teremtette, amit látsz, kívül van, túl van szűk látókörödön. Pedig még az életedet is Isten kegyelmének köszönheted. És Ő, akinek a létezését tagadod - érdeklődik irántad. Szeret, és isteni szeretetéből fakad, hogy boldoggá akar tenni.
A Bibliában így van megírva:

AZT MONDJA A BALGATAG AZ Ő SZÍVÉBEN NINCS ISTEN! (Zsolt. 14,1

Csodák estéje


Készítette: Pintér Béla
Tiszaújlak - Csodák estéje. Több mint 1000 ember... Felejthetetlen!

Ismered az élet vizét?


Készítette: Melinda Vörösné
Egy verőfényes nyári napon egy fiatalember támaszkodott a híd kőkorlátjára. Sötét tekintettel meredt a keskeny, de sebes sodrású folyóra. Boldogtalan volt. Mélyen sóhajtott.

Egy asszony ment el mellette, és amikor ezt a boldogtalan embert meglátta, megállt mellette s nézett le a folyó csillogó vizére. Mélyen hívő asszony volt s minden alkalmat megragadott, hogy szolgáljon. Halkan, de mégis úgy, hogy a fiatalember is hallja, megszólalt:

— Milyen gyönyörű itt minden! De az életnek folyóvize, amely az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jő elő, kristálytiszta. Ismeri ezt az élet-folyót?

És választ sem várva, szívében csendesen imádkozva, tovább ment. Elhintett így egy magot, és Urára bízta, hogy az kikeljen.

Évek múltak. Az asszony felkereste egy barátnőjét. Nagyobb társaság volt éppen együtt. Egy férfi sietett hozzá, leült és megindult hangon megszólalt:

— Az életnek kristálytiszta vize Istennek és a Báránynak királyi székéből jön elő! Ismeri az élet eme folyóvizét?

Az asszony meglepődve nézett reá. Eszébe jutót a jelenet a hídon, de ez a boldogságtól ragyogó arcú férfi nem hasonlított az idegenre, akivel akkor a hídon találkozott.

— Emlékszik még e szavakra? Most már én is ismerem az élet vizét és annak dicsőségét. Akkor az életemet akartam elvetni magamtól, a nyomorúságomtól akartam szabadulni,

nem láttam más kiutat. Köszönöm, hogy az utolsó percben arra jött, köszönöm, hogy megszólított. Azóta megismertem ezt az élő vizet, ittam e kristálytiszta forrásból, az életem meggyógyult, boldog és szabad ember vagyok. Azóta Jézus Krisztus megváltóm és uram és mindenem.

Forrás: Új Élet

Amaro Del - Érted adta

2012. július 25.

Ige: A menekülés útja


Jóel prófétán keresztül így szól az Úr, szólva a menekülés útjáról: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion hegyén (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) és Jeruzsálemben (a béke megalapozása, Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják (1 Kor. 1,2)

Ige: Egyetértés


„Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek” (Fil. 2,2)

Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3)

Filadelfia Jézus az út

Joel Osteen: Ébreszd fel az Igét az életedben!


 Egy alkalommal, amikor Jézus és a tanítványai a Galileai tengeren hajóztak, egy nagy vihar csapott le rájuk. Süvített a szél, hatalmas hullámok dobálták a hajót. Már úgy nézett ki, hogy elsüllyed a hajó. A tanítványok féltek. Mindeközben Jézus a hajó alsó részében, az eseményekről mit sem sejtve, békésen aludt.

Végül az egyik tanítvány így szólt: ,,Valaki menjen már, és ébressze fel Jézust, különben mindnyájan odaveszünk!" Miután Jézus felkelt, egyszerűen szólt a viharnak, és egy szempillantás alatt minden lecsendesedett.

 Annyi mindent tanulhatunk ebből a történetből. János evangéliumának első fejezete úgy mutatja be Jézust, mint ,,a testté lett Igét". A vihar közepette a tanítványok egyszerűen felébresztették az ,,Igét".

 Nekünk is ugyanezt kell tennünk, amikor szembe kerülünk az élet viharaival. Az aggódás, panaszkodás, rágódás helyett, menj az Igéhez és kezdj el békességet és győzelmet szólni.

 A viharban nem lehetünk passzívak. Ha a tanítványok tovább vártak volna, akkor lehet, hogy nem tudták volna betölteni az elhívásukat. Ugyanúgy mi sem dőlhetünk hátra, és nem hagyhatjuk, hogy a negatív gondolatok egész nap össze-vissza rohangásszanak a fejünkben. Egy dolgot nagyon megtanultam a viharral kapcsolatban: ha nem beszélek a viharhoz, akkor az fog beszélni hozzám. Ilyeneket fog mondani: ,,Úgysem fog sikerülni. Az ellenség túl nagy. Soha nem leszel jobban."

Ne hagyd magad, ébreszd fel az Igét az életedben!
Kezdd el megvallani: ,,Mennyei Atyám, Te azt mondtad, hogy, amikor az ellenség áradatként támad rám, akkor Te korlátot emelsz elé. Azt mondtad, hogy Te vagy a világosságom és üdvösségem, akkor hát kitől félnék? Azt mondtad, hogy életet adsz nekem"

- akkor a menny felfigyel. A békesség helyreáll. A vihar elcsendesedik, és te békességben mehetsz tovább az isteni rendeltetésed felé, amit Ő már elkészített számodra.

A SZABADULÁS (RÉSZLET "AZ IGAZGYÖNGY" CÍMŰ REGÉNYBŐL)


Szerző: Kispál Csilla

Kora reggel dörömbölésre és kiabálásra ébredt. A rendőrség volt az. Artikulátlanul, minősíthetetlen hangnemben követelték, hogy engedje be őket a lakásba. Végül nem várták meg, míg magára vett egy köntöst. Betörték az ajtót. Egy kommandós figura rávetette magát és a földre teperte. Ordibálva követelték rajta a leveleit, iszlámista röplapokat és vallási kiadványokat kerestek nála.

A fundamentalistákkal való állítólagos kapcsolatait firtatták rajta. Mivel nem válaszolt elég gyorsan, fogvatartója erősen hátracsavarta a kezeit. A többiek rugdosással, ütleggel, hajtépéssel próbálták beszédre bírni. Tagadta, hogy bármi köze lenne a vallási fanatikusokhoz.

Korábban egy ilyen helyzetben biztosan ügyvédet követelve szitkozódott volna. Akkor azonban csak tette, amit mondtak. A nagydarab kommandós végre leszállt róla. Így a rendőri parancsnak engedelmeskedve elment addig a dobozig, amiben a leveleit tartotta. Odahozta a rendőrök elé.

Ekkor térdre esett és a könnyei eleredtek. A zsaruk azt hitték, megtört és megbilincselték. Pedig csak magában imádkozott.

Kétségbeesésében az Úrhoz fordult igazságért. Úgy, ahogy volt, bermudában, pólóban bevitték a rendőrőrsre. Ott belökték egy teljesen sötét, ablaktalan helyiségbe és órákra magára hagyták. Amíg ébren bírta, végig szabadulásért imádkozott. Aztán simán elaludt. Arra ébredt, hogy fény vetődött rá. Kinyitották az ajtót. Bejött egy őr és felrángatta a földről. A rendőri intézkedéstől Jemitnek mindene fájt. Testét több helyen kék foltok, véraláfutások és zúzódások borították. Az őr bevezette a vallató szobába. A tisztek és a nyomozók felváltva faggatták. Hosszú ideig próbáltak kicsikarni belőle egy olyan vallomást, amiben elismeri, hogy kapcsolatban állt valamiféle fundamentalista csoporttal, aminek még a nevét sem tudta megjegyezni.

Megkísérelték megtörni fenyegetéssel, megvesztegetéssel, ijesztgetéssel, blöfföléssel, ordibálással, ravaszkodással és szép szóval is. Végig állnia kellett. Bilincsben. Mivel azonban Jemitnek valóban nem volt mondanivalója, így nem mentek vele semmire. Azután az őr visszavezette a sötét helyiségbe. Jemit ekkor már nagyon éhes volt. Ráadásnak a fájdalmas sérülésektől belázasodott. Ismét órákra elaludt vagy elájult. Másodszor is felébredt. Megint nyílt az ajtó. Az őr kivezette. Ezúttal a vallató szobában ülő tiszt lecsatoltatta Jemitről a bilincset. Hellyel kínálta.

- Mindenekelőtt elnézést kérek a kollégáim eljárása és stílusa miatt. A múlt havi calhi öngyilkos merénylet miatt nemzetközi nyomozás indult és az egyik szál önhöz vezetett. - mondta.

- Elég nagy baj az, hogy az unokaöcsém élete ilyen értelmetlen véget ért… nem is szólva a huszonhárom ártatlan áldozatról. - nézett rá komolyan Jemit.

- Nos, szélsőséges vallási irodalmat kerestünk önnél. Az egész lakást átkutattuk és csak ezt találtuk. - mondta a tiszt és eléje rakta a nagy, fekete Bibliát. - Ön szabad.

Jemit magához ölelte a Szentírást és köszönetet mondott az Úrnak.

C. H. Spurgeon: Megemlékezik szövetségéről


Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére" (Zsolt 111,5).

Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr mindig adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak. vagy a Kerít-patak (1Kir 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.

A kegyelmi szövetség szellemi áldásaival azonban örökkön-örökké el fog halmozni bennünket Isten, mindig olyan mértékben, ahogyan arra szükségünk van. Isten nem feledkezik meg szövetségéről, és sohasem cselekszik úgy, mintha megbánta volna, hogy megkötötte azt. Akkor is emlékezik szövetségére, amikor olyan kihívóan viselkedünk Vele szemben, hogy megérdemelnénk, hogy elpusztítson. Ő nem szűnik meg szeretni, védelmezni és vigasztalni minket, amiképpen azt megígérte nekünk. Szövetségének minden egyes szavára és részletére emlékezik, és soha egyetlen szava sem marad beteljesületlenül.

Mi azonban sajnos keveset gondolunk az Úrra: pedig Ő szüntelenül kegyelmesen törődik velünk. Ő nem felejtkezik el sem egyszülött Fiáról, a szövetség pecsétjéről, sem a Szent Szellemről, akinek a működése révén jött létre a szövetség, sem saját becsületéről, amellyel elkötelezte magát a szövetség mellett. Ezért az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll" (2Tim 2,19), és egyetlen hívő sem veszti el azt az örökséget, amelyet Isten a szövetségben biztosított számára.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


Pintér Béla Te vagy a példaképem

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor





APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Jusson eszedbe, hogy a "NEM" egy felkent szó, és nem kell mentegetőznöd amiatt, hogy használod, amilyen gyakran csak szükséges. Az ellenség azzal fog vádolni, hogy szívtelen vagy, és egy jó adag bűntudatot és kárhoztatást fog az utadba küldeni, de ez a támadás egy csapda. Azzal a céllal készült, hogy beleess abba, hogy a felfuvalkodott szellemmel szembesülve te is felfuvalkodottan szállj harcba, a kontrollal szemben pedig hatalmi harccal, miközben a "nem" is elég. Nem kell, hogy harc legyen belőle, csak állj meg a helyeden, és tartsd meg a jó határokat, mondja az Úr.
Példabeszédek 26:17 Kóbor kutyát ragad fülön, aki olyan perbe avatkozik, amihez semmi köze.
https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3042054485133650203-2660209030219417182?l=gyurinaploja.blogspot.com


FESTETT ÜVEG


Mk 8,34-37.

34 Jézus magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36 Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot
megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37 Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? 38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

                           FESTETT ÜVEG

Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. (Gal 2,20)

Amikor egy templomi összejövetelen vettem részt, felfigyeltem a festett üvegablakokra. Láttam az alakok körvonalait, de csak elmosódottan és homályosan. Tudtam, hogy a festett üvegű ablakok csak akkor kezdenek el ragyogni és élénk színekben pompázni, ha átsüt rajtuk a napsugár. Hitéletem során gyakran ellenálltam, mikor át kellett volna magam adni
Istennek. Úgy tűnt, hogyha megtenném, valamit elveszítenék magamból; kevésbé tartanám ellenőrzés alatt a dolgokat, ha az ő akaratát keresném. Mégis Jézus azt mondta, hogy aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt. "Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű." (Mt 11,30) Hogyan lehetséges ez? Hogyan változik életünk terhe boldogító igává?
Azon az estén az elmosódott, homályos festett üvegekre nézve megtaláltam a választ. Az üveg csak akkor válik olyanná és azzá, aminek és amilyennek szánták, ha a fény keresztülhatol rajta. Mi is csak akkor válunk élővé és igazzá, ha hagyjuk, hogy Isten fénye beragyogja életünket.

Imádság: Istenünk, segíts azt tennünk, amit te kívánsz tőlünk, hogy egyek lehessünk akaratoddal. Ámen.

Ti vagytok a világ világossága. Éljetek e szerint! (Mt 5,14.)

Drew Sappington (Florida, USA)