A Kebbics-viszketegség
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Van egy régi haszid mese egy asszonyról, akit Anna
Kebbicsnek hívtak. Mást sem csinált, csak panaszkodott Egész nap így
siránkozott:
„Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok."
„Olyan rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó
falai."
„Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a lábaim
olyanok, mint egy-egy görögdinnye."
„A házam olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni
benne."
„A gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már
meg sem ismernek."
Egy reggel Anna Kebbics arra ébredt, hogy viszket az orra. A
viszketés egész nap nem enyhült. Elment a városba, hogy felkeresse a rabbit.
Amikor a rabbi meglátta Annát, megkérdezte:
- Hogy vagy, Anna? Anna így felelt:
- Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok. Olyan
rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó falai. Olyan messziről kell
cipelnem a vizet, hogy a lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye. A házam
olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni benne. A gyermekeim olyan ritkán
látogatnak meg, hogy lassan már meg sem ismernek. Aztán itt van ez a viszketés
az orromon, ami annyira gyötör. Mondd meg nekem, rabbi, mit jelent ez?
A rabbi így szólt:
- Anna, ezt a viszketést Kebbics-viszketegségnek hívják - a
panaszkodók viszketegségének. A jelentése pedig a következő: Amilyennek tartod
magad, olyanná válsz.
A következő reggelen, amikor Anna felkelt, még mindig
viszketett az orra. Alig tudott megmozdulni. A háta kővé vált, mint Jerikó
falai. Ahogy körülnézett, azt látta, hogy a háza úgy összezsugorodott, hogy a
karjai kilógtak az ablakon, a lábai meg a bejárati ajtón. Meg sem tudott benne
mozdulni. A lábfejei helyén két hatalmas görögdinnye éktelenkedett. Ruhái ócska
rongyokká változtak. Amikor a fia és a lánya arra jártak, Anna szólt nekik, de
azok fejüket csóválva továbbmentek - nem ismerték meg.
Az orra meg továbbra is viszketett.
Kétségbeesésében Annának eszébe jutott a
Kebbics-viszketegség jelentése: Amilyennek tartod magad, olyanná válsz! Mit
jelent ez?
Anna elkezdett gondolkodni: Tulajdonképpen elég pénzem van a
megélhetésemhez, sőt még több is. Mostantól fogva adok a feleslegemből azoknak,
akik nem állnak olyan jól. Az egészségem sem olyan rossz. Valójában a koromhoz
képest egész jól érzem magam. Örülök, hogy ilyen szép házban lakhatom. Nem túl
nagy, de kényelmes és elég meleg. Ami azt illeti, nem is bánom, hogy vízért
kell járnom. Szeretem az út menti virágok illatát. És a gyermekeim - olyan
büszke vagyok, hogy önállóak lettek, és már tudnak gondoskodni saját magukról.
Csodálatos módon, amíg Anna ezeket mondta, visszaállt az
eredeti állapota - életszemlélete pedig örökre megváltozott. Amikor a rabbik
Anna történetét mesélik, a következő mondattal fejezik be: Bárcsak örökké
viszketne az orrotok!
Lehet, hogy nem kapjuk meg a Kebbics-viszketegséget, ám arra
nekünk is szükségünk van, hogy emlékeztessenek: szemléletmódunk hatással van a
dolgok alakulására. A hozzáállásunknak nagy a jelentősége. Állandóan
panaszkodsz? A legrosszabbra számítasz mások részéről? Mindig rosszul esik, ha
azt látod, hogy másnak több van, mint neked, vagy úgy tűnik, hogy jobban megy a
sora? Az ilyen gondolkodásmód eredménye az lesz, hogy helyzeted valószínűleg
még rosszabbra fordul.
Ha viszont pozitív beállítottságú vagy, meglátod másokban a
jót, együtt örülsz azokkal, akiknek jobban megy, mint neked, és áldod Istent
mindazért, amit neked adott, ne feledd: sorsod valószínűleg jobbra fordul.
A keresztyéneknek pozitív beállítottságúaknak kell lenniük.
Minden okuk megvan erre.