Zsoltár 76. Hála a győzelemért; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 76,1 Az éneklőmesternek [(nácaḥ): a karvezetőnek] hangszerekkel; [(nəḡínáh): húros hangszerre]. Aszáf zsoltára, ének.

Zsolt. 76,2 Ismeretes az Isten Júdában, [jelentése: dicsőítve lesz] nagy az ő neve Izráelben [jelentése: Isten erejével győző, ő Isten hercege lesz; Isten győzedelmeskedik].1033

Zsolt. 76,3 Mert hajléka [sátra] van Sálemben, és lakhelye Sionban.1034

Zsolt. 76,4 Ott törte össze a kézív, az [(qešeṯ): íjászok] villámait, [(rešep̄): a tüzes nyilakat], pajzsot, szablyát [(ḥereḇ): kardot] és a hadat [(miləḥámáh): a harci eszközöket, és a háborút]. Szela.1035

Zsolt. 76,5 Jöttél, te Hatalmas, fénybe öltözötten: hegyekre szóló zsákmányt szereztünk.

Zsolt. 76,6 Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat alusszák, és minden hős kezének ereje veszett. [Héber szerint: (šálal): kifosztottak lettek a ('abbír): kemény, makacs (léḇ): bensők. (šéná' šénáh núm): álomba merült a ('ĕnôš): halandó, esendő ember, (ḥajil): elvesztette erejét (mácá'): a harcosok (jáḏ): karja lehanyatlott].1036

Zsolt. 76,7 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló. [Héber szerint: Harsány kiáltásodtól, oh Jákób Istene halálos rémületbe estek, megtorpantak, mozdulni sem tudtak (ráḏam reḵeḇ): és mély álomba merültek a lovak és a szekerek].1037

Zsolt. 76,8 Te, te rettenetes [(járé'): fenséges, csodálatos] vagy, és ki állhat meg orcád, a Te [(páním) jelenléted] előtt, [('áz): abban az időben] mikor haragszol?1038

Zsolt. 76,9 Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent [megrendült] és elcsendesedett. [Héber szerint: A (šámaí šámajim): mennyből (šámaʿ): hallatja (dín): döntését; A ('erec): föld (járé'): remeg és (šáqaṭ): elcsendesedik].1039

Zsolt. 76,10 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden [(ʿánáv): elnyomott, elgyötört] nyomorultját! Szela.1040

Zsolt. 76,11 Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat. [Héber szerint: Még a (ḥémáh): haragvó ('áḏám): emberek is (jáḏáh): megvallanak, és magasztalni fognak téged, és azokkal, akik megmenekülnek a (ḥémáh): haragtól, a (šə'éríṯ): maradékkal, a megmaradtakkal (ḥáḡar): felövezed magad].

Zsolt. 76,12 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, akik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek. [Héber szerint: Tegyetek [(náḏar): fogadalmat], és (šálém): kössetek békét az Úrral, (jəhóváh): Jahvéval az Örökkévalóval, és a (səḇíḇáh sáḇíḇ): környékről (jáḇal): vezessetek embereket (šaj): ajándékként (móráh mórá' môrá'): tisztelettel].1041

Zsolt. 76,13 Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz. [Héber szerint: A (náḡíḏ): fejedelmek (rúaḥ): haragját (bácar): kivágja, (járé'): remegnek, reszketnek a ('erec): föld (meleḵ): királyai].1042

---

1033 Mert: „Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett. Tiszteljék ((jáḏáh): dicsérjék, magasztalják) a te nagy és fenséges nevedet, - szent az!” (Zsolt. 99,2-3).

1034 Dávid arra buzdít, hogy: „Zengjetek az Úrnak, énekeljetek dicséretet, dicsőítsétek az Urat aki Sionban lakik, beszéljétek el, és hirdessétek a népek, a nemzetek között az ő cselekedeteit, az Ő hatalmas tetteit” (Zsolt. 9,12). Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem” (Zsolt. 132,13-14). És hogy hol lakik az Úr, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „...ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16). „Isten van benne, nem inog meg. Már hajnalban is védelmezi” (Zsolt. 46,6). Ezért: „Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, akik gyűlölik a Siont” (Zsolt. 129.5.

1035 És így folytatja Dávid a próféciáját: „Jöjjetek, lássátok, az Úr tetteit, aki pusztaságokat [(šammáh): elhagyatott helyeket] szerez [(śím śúm): állít helyre] a földön; Hadakat némít el [megálljt parancsol a hadaknak, (miləḥámáh šáḇaṯ): háborúkat szüntet meg] a föld széléig [(qéceh qáceh): a föld határáig]; ívet tör, [(qešeṯ šáḇar): íjat tör össze] kopját ront, [(ḥăníṯ qácac): dárdát szálakra hasít] hadi szekereket éget el tűzben” (Zsolt. 46,9-10). Ézsaiás, és minden próféta erről az időről prófétál: „Ki ítéletet tesz (šáp̄aṭ:) a pogányok (a nemzetek) között, és bíráskodik, és (jḵḥ: igazságot tesz) sok nép között; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ésa. 2,4). „És sok népek között ítéletet (šáp̄aṭ: igazságot) tesz, és megfedd  (jḵḥ: megvéd) erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának (jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak) szája szólott” (Mik. 4,3-4). És: „a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen. (Más fordítás: Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz” (Ésa. 9,5). „És fát nem hordanak a mezőről, sem az erdőkről nem vágnak, hanem a fegyverekből tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az Úr Isten” (Ezék. 39,10). „És azon a napon frigyet szerzek (szövetséget kötök javukra) a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, (a földön csúszó-mászó állatokkal) és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik (és biztonságban élhetnek)” (Hós. 2,17).

1036 És Jeremiáson keresztül folytatódik a kijelentés: „Kőhalommá lesz Babilon, sakálok tanyájává. Pusztává és iszonyatossá lesz, lakatlanná válik. Együtt ordítanak, mint a fiatal oroszlánok, morognak, mint az oroszlánkölykök. Mikor fölhevülnek, lakomát készítek nekik, lerészegítem őket, hogy vigadjanak, aludjanak örök álmot, és ne ébredjenek föl! - így szól az Úr” (Jer. 51,37-39).

1037 És így folytatódik a kijelentés: „Ímé rátörök, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit…” (Náh. 2,13). „Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel; …a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg” (Zak. 12,4). „Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jöttél! Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg paizzsal azt, és töltést sem készít ellene. Az úton, amelyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr” (Ésa. 37,29.33-35). „Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugszanak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse. Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!” (Náh. 3,18-19).

1038 És így folytatódik a kijelentés: „De kicsoda szenvedheti el, ki bírja majd ki az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!” (Malak. 3,2). „A hegyek reszketnek, és (megrendülnek) előtte, és a halmok (remegnek), és szétmállanak. Tekintetétől megrendül (megindul) a föld, és a világ, és minden, ami rajta él (minden lakója). Ha megharagszik, ki állhat meg előtte, izzó haragjának ki állhat ellene? Lángoló haragja árad, mint a tűz, még a sziklák is szétporladnak tőle” (Náh. 1,5-6).

1039 Mert az Úr: „Hadakat némít el [megálljt parancsol a hadaknak, (miləḥámáh šáḇaṯ): háborúkat szüntet meg] a föld széléig [(qéceh qáceh): a föld határáig]; ívet tör, [(qešeṯ šáḇar): íjat tör össze] kopját ront, [(ḥăníṯ qácac): dárdát szálakra hasít] hadi szekereket éget el tűzben.”  És így szól: Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön [(rúm): magasztalnak a népek, (rúm): magasztal a föld]” (Zsolt. 46,10-11).

1040 És: „Örül, és [(śámaḥ): örvendezik] az igaz, a [(caddíq) megigazult], mikor látja a bosszúállást, az [(náqám): igazságszolgáltatást]…” (Zsolt. 58,11).

1041 „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még lesz idő, amikor népek jőnek el, és sok városoknak lakói. És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten menjünk el az Úr orcájának engesztelésére, és a Seregek Urának keresésére; én is elmegyek! Nagy népek és erős nemzetek jönnek Jeruzsálembe, hogy a Seregek Urához folyamodjanak, és az Úrhoz könyörögjenek. Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvű pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hagy menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!” (Zak. 8,20-23).És:  „Abban az időben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és sima arcú nép, a közelben és távolban rettegett nép, az elsöprő erejű nép, amelynek hazáját folyók szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére” (Ézs. 18,7). Pál apostol megvallása Isten igéjének való engedelmességéről: „Amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16).

1042 És így folytatja Dávid: „Rettenetes [(járé'): fenséges, csodálatos] vagy, oh ('ĕlóhím): Isten, a te szent hajlékodban [(miqədáš): szentélyedben]…!” (Zsolt. 68,36). „Mert az Úr [jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] felséges, [(ʿeləjôn): magasságos] rettenetes [(járé'): tiszteletreméltó, csodálatos]; nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas, erős] király az egész földön [minden ország felett]” (Zsolt. 47,3). „És ő változtatja, és szabja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek” (Dán. 2,21)