Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a
maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. (Máté 14:20.)
Jézus Pétert, akit már majdnem elvittek a hullámok, a víz
tetejére hívta. Fölülről, a dolgok, ügyek, események tengere tetejéről hív,
hogy nézzük az életet. Ő uralja mindezt. Amíg a habok között próbáljuk túlélni
a mindennapokat, addig minden pillanat nyereség vagy veszteség. Nem is vesszük
észre, hogy kapkodjuk a levegőt, amikor válogatunk a kendermagban, és azon
gondolkodunk, mi is lenne a legjobb megoldás, a bundás kenyér vagy a meleg
szendvics.
Jézus magasan fölé emel ezeknek a kérdéseknek, gazdagságnak,
szegénységnek, és hatalommal vezeti az életünket. Ha meglátjuk Őt, ha meglátjuk
azt a valakit, aki belehelyezett ebbe a világba, aki mindenét odaadta, akkor
könyörögni fogunk mindenért, és nem a maradék-kezelés lesz a gond. Én magam is
alul maradok ebben a küzdelemben, egyáltalán nem vagyok jobb senkinél. Dobál a
szétdobáló, az ördög, hogy ne a lényeges dolgokkal foglalkozzam, foglalkozzunk,
hanem csak vergődjünk nyugodtan a tárgyak, elintéznivalók és ügyek hullámain.
Könyörögjünk Jézushoz, hogy hívjon járni a tengeren! Érezzük az ő minden badar
földi dolog fölötti erejét! Hogy örömmel láthassuk a csodát, a tizenkét tele
kosár maradékot, és ne az üres házon, a meg nem evett kenyéren sopánkodjunk.
(Fekete Ágnes)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.