Ige: A kishitüség.

A kishitűségről sok mondanivalója van az Úr Jézusnak. Amikor életünk hajója viharba kerül, azt így példázza az Úr. A tanítványok hajóba szállva át akartak menni a túlsó partra, de hatalmas vihar lett: „És hozzá menvén (a tanítványok), felköltik őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait (és ráparancsolt a hullámokra); és megszűnnek (és lecsillapodtak), és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?...” (Luk. 8,24-25)

Máté is bizonyságot tesz erről: „És monda  (Jézus) nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén [felállt], megdorgálá [és ráparancsolva megfeddi,] a szeleket és a tengert [vagy a tavat], és lőn nagy csendesség [vagyis nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett]” (Mát. 8,26)

Amikor a mindennapi dolgok miatt aggodalmaskodunk: „Az öltözet felől [ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [és miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek, és nézzétek meg; és tanuljátok el] a mező liliomaitól [vagy a bíbor színű pipacs virágaitól], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is]. Ha pedig a mezőnek füvét [vagyis a mezei virágot], amely ma van [és virít], és holnap kemencébe [a tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]” (Mát. 6,28-30)

Ha a viharban levesszük szemünket az Úrról. Péter a vízen járt: „De látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [mert amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett, megijedt, megriadt, és félt]. És amikor kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [hangosan kiáltott, rikoltott, sikított, és ordított] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [és megfogta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mát. 14,30-31)

Az Úr kijelentése: a kishitűség = a hitetlenséggel. A tanítványokhoz hoznak egy démontól gyötört gyereket, de ők nem tudják a démont kiűzni: „Ekkor a tanítványok magukban (külön) Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek (vagyis kishitűségetek) miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne (oda); és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat (vagyis a hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és böjtölés által” (Mát. 17,19-21)