„Ti nem azt
mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az
aratás [ideje, és a betakarítás]?
Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek,
megértek] az aratásra.
És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
Mert ebben [az esetben]
az a mondás [az a logosz: az a
kijelentés] igaz [és valóságos],
hogy más a vető, más az arató.
Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti
munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
[Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy
betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak
vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét]”
(Ján. 4,35-38)
És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a
munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek
azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Luk. 10,2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.