Egy asszony látomása

Készítette: Kiáltó Szó A Pusztában

Egy asszony elment a gyülekezet pásztorához, és elmondta neki, hogy amikor imádkozik, látomásban megjelenik neki Jézus.

„Olyan valóságosan jelenik meg nekem, mint ahogy ön itt áll most!” – mondta az asszony. „És beszél is hozzám. Azt mondja, hogy szeret engem, és hogy velem akar maradni. Gondolja, hogy megőrültem?”

„Egyáltalán nem!” – válaszolta a pásztor. „De, hogy biztosak legyünk benne, valóban Jézus az, aki megjelenik, tegyen fel neki egy kérdést. Kérdezze meg tőle, hogy milyen bűnöket vallott meg legutóbb imádságban. Aztán jöjjön vissza, és mesélje el, hogy mit válaszolt.”

Néhány héttel később az asszony visszament a gyülekezet pásztorához.

„Újra volt látomás?” – kíváncsiskodott a pásztor.

„Igen, volt!” – kiáltotta örömtelien az asszony.

„Feltette neki a kérdést?”

„Igen, és azt válaszolta, hogy: Elfelejtettem!”

Jézus kegyelmesen megbocsátja és elfelejti bűneinket, amikor megvalljuk azokat. A Szentírás biztosít bennünket:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket...” (János 1. levele 1:9);

„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat..., és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43:25).

Ha egyszer Isten megbocsátotta a bűneinket, örökre eltűnnek, olyan messzire kerülve tőlünk, „amilyen messze van napkelet napnyugattól” (Zsoltárok könyve 103:12; Zsidókhoz írt levél 8:12).