2015. december 17.
1 Korintusi levél 2. fejezet: Az igehirdető feladata, és az igehirdetés módja.(göröggrl éd kapcsolódó igékkel / revideált)
1Kor. 2,1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, atyámfiai, nem azért
mentem, és nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás keresett szavaival, vagy
magasröptű, fellengző beszéddel, vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az
Isten, vagyis Krisztus bizonyságtételét, misztériumát, szent titkát,
tanúságtételét*
*Pál apostol
küldetésének céljáról, így tesz megvallást:
„Mert… azért küldött engem a Krisztus,
hogy...az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a
Krisztus keresztje, vagyis kínoszlopa
hiábavaló ne legyen” (Kor. 1,17)
„Mert nem beszédben áll, és nem szavakon
alapszik, vagy szóban nyilatkozik meg az
Istennek országa, az Isten királysága, uralma, hanem erőben, hatalomban, és
csodatevő erőben” (1 Kor. 4,20).
1Kor. 2,2 Mert úgy határoztam, és úgy döntöttem, hogy nem tudok közöttetek másról,
vagyis nem akarok semmiről sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is
mint a megfeszítettről, mint az oszlopra feszítettről*
*Pál apostol
vallástétele: De: „… én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy
tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és -
ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,3)
Ezért: „Mi Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan
botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot” (1 Kor. 1,23).
„Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust,
az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5).
1Kor. 2,3 És én erőtlenség, és gyöngeség, félelem, és a félelem miatt elerőtlenedve,
és nagy rettegés, reszketés, és remegés között félve és nagyon elfogódottan jelentem meg
nálatok, és érkeztem meg hozzátok*
*Az apostol
betöltötte ezt az Igét is: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és
örüljetek, és vigadjatok reszketéssel” (Zsolt. 2,11).
De az Úr így bátorítja Pált: „Monda pedig az
Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass; Mert én
veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem
van ebben a városban” (Csel. 18,9.10).
1 Kor. 2,4 És az én beszédem és az én prédikálásom,
az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a
bölcsesség meggyőző és rábeszélő
szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és
erőnek, hatalomnak, és csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában]*
*Feladatáról így
tesz megvallást Pál apostol: „Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy
az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus
kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor.
1,17)
És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem
a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek
magyarázva” (1Kor. 2,13)
„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem
erőben” (1 Kor. 4,20)
És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz,
hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem
Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor.
1,12)
„az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb
és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7)
„Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő
szavakkal félrevezessen” (Kol. 2,4)
„Mert a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak
szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is;
amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5).
1Kor. 2,5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán
nyugodjék*
*És ezt azért mondjuk, hogy: „Vigyázzatok,
hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres
megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem
Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8).
1Kor. 2,6 A tökéletesek, vagyis a teljességre jutottak, érett korúak,
és nagykorúak, vagyis a hitben férfiak,
azaz felnőttek között azonban mi is
bölcsességet szólunk, és hirdetünk. De
nem e világnak, vagyis nem ennek a világkorszaknak, sem e világ múlandó
fejedelmeinek, és nem e világkorszak vezetőinek, akik elpusztulnak, akik
eltöröltetnek, és megsemmisülnek bölcsességét,
miknek hatása elvész, megszűnik, hatástalanná és eredménytelenné válik,
kudarcba fullad, és csődöt mond]*
*És tesszük ezt
mindaddig: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő
kornak mértékére. Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tovahány a hab
és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés
ravaszságához való csalárdság által. Hanem az igazságot követvén szeretetben,
mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,13-15).
1Kor. 2,7 hanem Isten titkos, és titokzatos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett, és titokban tartott bölcsességet, amelyet az Isten
öröktől fogva és előre, az örök korok, vagyis a világkorszakok (aionok) előtt
elrendelt, és ki jelölt külön a mi dicsőségünkre, vagyis a mi megdicsőülésünkre*
*A Szent Szellem kijelentése Isten titkáról: „Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én
evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése
folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva. Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata
szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak, vagyis minden
nemzetnek tudomására adatván...; Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az
emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és
prófétáinak a Szellem által” (Róm.
16,25-26; Eféz. 3, 5)
Hatalmas titok ez, hogy: „... Isten megjelent hústestben...” (1 Tim. 3,16)
És most már: „... a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)
Erről a titokról már Dávid is
prófétált „... a király ellenségeinek
szívében” (Zsolt. 45,6).
1Kor. 2,8 Ezt e világ, vagyis e világkorszak (aion) fejedelmei és vezetői, és
uralkodói közül senki sem ismerte fel,
egy sem tudta, mert ha felismerték, és ha tudták volna, a dicsőség Urát soha nem feszítették volna meg, nem vonták volna kínoszlopra*
*És az ige
bizonyságtétele azokról, akiket ő fejedelmeknek nevez: „Akkor
egybegyűlnek a főpapok, az írástudók
és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak,
hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4)
Péter
apostol a Szent szellem kitöltése után így beszél a zsidókhoz: „Az Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát,
Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt,
hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok,
hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig
megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.
De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is” (Csel. 3,13-15.17).
1Kor. 2,9 Hanem hirdetjük, [és
prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és
ember szíve, vagyis a bensőnk meg sem sejtett, föl nem fogott, és meg sem
gondolt azt készítette el az Isten az őt szeretőknek, azoknak,
akik magukat teljesen átadják Istennek, és eggyé válnak vele]*
*Ézsaiás és
Jeremiás így prófétál erről: „Soha, senki sem hallotta, fülébe nem
jutott, szemével nem látta, hogy volna Isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a
benne bízókért. Az Úr ígérete: És adok néktek szívem szerint való pásztorokat,
és legeltetnek tudománnyal és értelemmel. És ha majd megsokasodtok és
megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják
többé: Az Úr szövetségének ládája, vagyis a
frigyláda! Szívére se veszi
senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra. Mert ímé,
új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak
észbe sem jutnak” (Ézs. 64,3; Jer.
3,15-16;Ésa. 65,17)
Péter apostol ennek a
próféciának a beteljesülését hirdeti és várja az: „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság
lakik” (2Pt. 3,13).
1Kor. 2,10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta, kijelentette, feltárta, megjelentette,
leleplezte, és nyilvánvalóvá tette Isten az Ő Szelleme által, mert a Szellem mindent megvizsgál, mindent átlát,
kikutat, kifürkész még Isten mélységeit is.
[Más fordítás: Mert a
bennünk élő Szellem mindent kutat, vizsgál, tanulmányoz, még Isten igazi lényegét] is*
*Az Úr Jézus
kijelenti, hogy az Övéi érteni fogják Isten országának titkait: „... néktek
megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait...” (Mát. 13,10-11).
Ahhoz, hogy megértsük Isten
terveit, gondolatait, szükségünk van Tőle való kijelentésre, mert a bennünk élő
Szent Szellem még Isten igazi lényegét is ismeri: „...a Szent Szellem...mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe
juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (1 kor. 2,10; Ján. 14,26).
Mindazok, akik befogadták Őt,
meg is kapják: „És néktek kenetetek van a
Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek
marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint
az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és
amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne” (1 Ján. 2,20.27).
Isten titkait az ördög nem
tudja megjelenteni: „Felele Dániel a
király előtt, és mondá: A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek,
varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak. De van
Isten az égben, aki a titkokat megjelenti. És ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban” (Dán. 2,27-28)
És hogy ki Ő, aki a
kijelentést adja, vagyis a bennünk élő Szent Szellem: „Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát
az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked,
annak neve: az ÚR (JHVH = Jahve), a
Seregek Istene” (Ám. 4,13)
Pál apostol is erről tesz
bizonyságot, és egyben arról is, hogy ki a Seregek Ura: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a
Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal.
1,12).
„Amely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek
fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a
Szellem által” (Eféz. 3,5).
És hogy a kijelentés a Szent
Szellemtől, vagyis az Úrtól származik, azt onnan tudhatjuk meg, hogy Ő az Úr
Jézusról fog bizonyságot tenni: „...az én
rólam tesz majd bizonyságot... és engem dicsőít...” (Ján. 15,26;16.14).
1Kor. 2,11 Mert ki ismerheti, és ki tudhatja, és ki láthatja meg az emberek közül
azt, ami az emberekben van, az emberek benső dolgait, lényegét? Egyedül az
emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, vagyis Isten titkait, benső
titkos dolgait, csak Isten Szelleme.
[Más fordítás: Mert ki ismerheti az emberek bensőjét,
lényegét teljesen? Csak az ember szelleme. Ugyanígy Istent sem ismerheti
teljesen senki, csak Istennek bennünk lakozó Szelleme]*
*Az ember szelleme
az Úr ajándéka: „Az Úrtól való szövétnek az embernek szelleme, aki megvizsgálja a
szívnek, vagyis a bensőnek minden rejtekét” (Péld. 20,27)
De az ember bensejét – szívét
és szellemét – az Úr ismeri: „Csalárdabb
a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok a
szívek vizsgálója, a szellemek megítélője...” (Jer. 17,9-10)
De ahogy a másik emberről
beszélsz, az megmutatja, hogy mi van a szívedben: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak.... Mint a vízben
egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat” (Mát. 15,18; Péld. 27,19).
1Kor 2,12 Mi pedig nem a világ, vagyis nem a világrendszer, a kozmosz
szellemét kaptuk és fogadtuk be, hanem az Istentől eredő, az Istenből való Szellemet hogy megismerjük, és megtudjuk azokat és tudatában legyünk
annak, amit az Isten a kegyelemben, vagyis amit Isten kegyelme ajándékozott
nekünk*
*Pál apostol
megvallása: „Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a
félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba,
Atyám! Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten
gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek,
örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm.
8,15-17).
Az Úr Jézus parancsa a
tanítványaihoz: „...rájuk lehelle, és
monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján.
20,22).
A
legfontosabb kérdést tette – és teszi – fel Pál
apostol azokhoz, akik hívőkké lettek: „...Vajon vettetek-e Szent Szellemet,
minekutána hivőkké lettetek?” (Csel.
19,2).
Mert: „Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki
nincsen az Istenből, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1
Ján. 4,6).
1Kor. 2,13 Ezeket hirdetjük, és prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult
szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek
nyújtva, és magyarázva*
*Csak azután lehet
mindenki az Úr Jézus hiteles tanúja, amikor beteljesedik rajta az Úr Jézus
ígérete: „Hanem vesztek erőt, minekutána
a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim ...a földnek mind
végső határáig” (Csel. 1,8)
Az Úr Anániást azért küldte
Saulhoz – aki Pál lett – hogy vegye a Szent Szellemet: „Elméne azért Anániás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda.
Saul atyámfia, az Úr küldött engem,
Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és
beteljesedjél Szent Szellemmel.” Csak ezután értette meg az Írásokat, és
hirdette a Krisztust: „És azonnal mintegy
pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén,
bemerítkezett; És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az
Isten Fia” (Csel. 9,17.18.20)
Így teljesedett be – és ma is
így teljesedik be minden hívő életében – az Úr Jézus szava: „...ami adatik néktek abban az órában, azt
szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem... Mert a
Szent Szellem azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Márk. 13,11; Luk. 12,12).
1 Kor. 2,14 Érzéki ember* azaz: pusztán emberi,
testi, vagyis olyan ember, akinek életét a saját emberi értelme, akarata,
érzelmei irányítják, pedig nem foghatja meg, és nem fogja fel, ezért nem fogadja
be az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki,
mert balgaságnak tartja, oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára. Meg sem értheti, és nem képes, és nem is lehetséges számára, hogy
megértse, és megismerje, mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg, azaz: szellemileg
kellene megvizsgálni**
*Érzéki ember: pszükh
i kosz görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét
emberi, természeti elgondolásai, szempontjai, vagyis a saját emberi értelme,
akarata, érzelmei irányítják
**A (hús)testi
ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a hústest szerint valók a hústest
dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira...
Minthogy a hústest törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten
törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm. 8,5.7)
Az Úr Jézus kijelenti, hogy
mi az oka ennek: „...Ha valaki nem
születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami hústesttől
született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6)
Azok a hústesti emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19)
És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig
nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé”
(Róm. 8,9).
1Kor 2,15 Noha a szellemi ember mindent megítél, vagyis mindent alaposan megvizsgál,
de őt nem ítéli meg senki, vagyis ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik*
*Így figyelmeztet a szent Szellem „A gonoszságban élő, vagyis a rosszul,
helytelenül, szerencsétlenül, nyomorúságosan élő emberek nem értik meg az igazságot; akik pedig keresik az Urat, mindent
megértenek” (Péld. 28,5).
1Kor. 2,16 Mert ki ismerte meg, ki látta át, és érte fel úgy az Úr gondolatát,
értelmét, hogy Őt kioktathatná, vagy
taníthatná?* Bennünk pedig Krisztus értelme, gondolkozásmódja,
megértése van**
[Más fordítás: Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus értelmének]***
*Pál apostol így
tesz vallást az Úrról, idézve Ézsaiást: „Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és
tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s
kinyomozhatatlanok az ő útjai! Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? Vagy
kicsoda volt néki tanácsosa? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy annak visszafizesse
azt? Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség
mindörökké. Ámen” „Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint
tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság
ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?” (Róm. 11,33-36; Ésa. 40,13-14).
**Értelme (núsz): értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód, vélekedés; Itt
szellemi értelem, vagyis a szív értelme. A Krisztus értelmét csak az új
teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot, hanem dinamikus,
azaz állandó újulásra van szüksége.
***Krisztus
gondolatai – értelme pedig – úgy van bennünk, hogy az Ő beszédét hallgatjuk, és
befogadjuk: „Kezdetben
már vala az Ige, és az Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Ez
kezdetben, eredetileg az Isten. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem
lett, ami lett. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten
fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Ján. 1,1-3.12)
Az Úr Jézus imája a minden
korban élő tanítványokért: „Mert ama
beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták, és igazán
megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem” (Ján. 17,8).
A Megváltóról
Jézusban
maga a mindenható, teremtő Isten jött el, hogy megmentse azt az embert, aki
saját akaratából elhagyta Őt, és szolgája lett a sátánnak. Ő jött el, hogy
megszabadítsa mindazokat, akik Őt, a békesség fejedelmét befogadják, akik
átadják az életüket teljesen Őneki, akik nemcsak egy vallási vezetőt, vagy
vallásalapítót, hanem a Megváltó, Szabadító, Megmentő, mindenható Istent
felismerik Őbenne.
A
döntés az emberé, az emberiséggé.
Aki
még ma is választhat Isten, és az embergyilkos sátán között.
A jövő
Aki
mágusoktól, és varázslóktól várja, hogy új élete legyen, az csalódni fog, mert
a mágusok, varázslók, okkult tudományokat űzők soha nem fognak tudni a föld
porából életet teremteni.
Ezt
csak a Teremtő, az Úr Jézus teheti meg veled is.
Az
Úr parancsa: sújtsd meg a föld porát:
„És … Áron kinyújtá kezét az ő vesszejével, és
megsújtá a föld porát, és… a föld minden pora tetvekké lőn Egyiptom egész
földjén. A mágusok, az egyiptomi varázslók is megkísérelté titkos
mesterségükkel, az ő varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem
teheték” (2 Móz. 6,17.18)
Bölcsesség tanácsa:
„Fiam, vigyázz, hogy okos és megfontolt légy,
vigyázz a bölcsességre, és a megfontoltságra! Ez élteti személyedet, és ékesíti
nyakadat” (Péld. 3,21-22)
Ima
Magasztallak
Úr Jézus, amiért Te vállaltad, hogy a Te belső részeid megháborodjanak és
szétolvadjanak Te benned (J.Siralm. 1,20.és Zsolt.22,15.) hogy nekem minden
belső szervem ép és egészséges legyen, és
a Te terved szerint tökéletesen és hibátlanul működjön.
Megvallás.
„Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert ő szabadít meg engem a
madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be, és szárnyai
alatt lészen oltalmam; pajzs és páncél az ő hűsége. Nem félhetek az éjszakai
ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár; a
döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőlem ezren, és jobb kezem felől
tízezren; és hozzám nem is közelít. Bizony szemeimmel nézem és meglátom a
gonoszoknak megbüntetését!... Az Úr megőriz engem minden gonosztól, megőrzi az
én életemet. Megőrzi az Úr az én ki- és bemenetelemet, mostantól fogva
mindörökké!” (Zsolt. 91,2-8; 121,7-8).
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
A Biblia Istenét hidegen hagyják a vallások. Őt az EMBEREK érdeklik. Jézus az
emberekért jött, az emberekért élt, és az emberekért halt meg, és most az
emberek szívének ajtaja előtt áll és kopogtat (Jelenések 3,20). Miért? Mert be
akar menni hozzájuk, és része akar lenni az életüknek. És ha már egyszer bent
van, alaposan rendet is rak odabenn. Jézuson kívül valójában senki sincs, aki
teljesen önzetlen szándékkal akarná megnyerni a szívedet. Kérlek, engedd be Őt!
REINHARD BONNKE
2015. december 14.
Korinthusiaknak írt I. levél (Revideált)
1. fejezet: Az Úr jézus a mi megváltónk, szentségünk,
és megigazulásunk.
1Kor. 1,1 Pál, hivatala szerint Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, meghatalmazott, teljhatalmú
megbízottja, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik*
és Sosthenes** a
testvér,
*A Rómabelieknek
azt is kijelenti az Úr, hogy mi az apostol feladata: „Pál, Jézus Krisztusnak, a Felkentnek
rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, vagyis az Úr Jézus
által kinevezett követ, elválasztva
és kiválasztva, elkülönítve, vagyis külön
választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól, Isten
Evangéliumának, azaz: Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes
hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására” (Róm 1,1).
És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a
pogányok, vagyis a nemzetek között,
munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves
és a Szent Szellem által megszentelt.
[Más
fordítás: Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a
Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány
népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm.
15,16).
Saul – aki később
Pál – elhívása úgy történt, hogy az Úr Jézus megszólította a damaszkuszi úton,
majd az elhívást emberen és a prófétákon keresztül megerősítette egy Anániás nevű tanítványát
küldve Saulushoz, így szólva hozzá: „…
Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a
pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta:
„Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton,
amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szent Szellemmel.
És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután
felkelt, és bemerítkezett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt
volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban
Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (Csel.
9,15.17-20).
Majd a Szent Szellem
embereken keresztül felkeni az apostolt: „Valának
pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók:
Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és
Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és
Saulus. Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a
SzentSzellem: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én
őket elhívtam. Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok
vetették, elbocsáták őket” (Csel.
13,1-3).
És az apostol elhívó Igéi: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már
ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; népek
prófétájává tettelek” (Jer. 1,5)
„Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol
való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett
nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el
engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem:
Szolgám vagy te, Izráel, akiben én megdicsőülök” (Ézs. 49,1-3).
**Őt Pál apostol merítette be, és ő új nevet nyert
Krisztusban: „Krispus pedig, a zsinagógának feje
hűn az Úrban egész háznépével egybe, … hisznek vala, és bemerítkeznek vala” (Csel. 18,8).
Erről az apostol is bizonyságot tesz: „Hálákat
adok az Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, kivéve Krispust és
Gájust)” (1 Kor. 1,14).
1Kor. 1,2 Írják e levelet az Isten kihívott
gyülekezetének, eklézsiájának amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban
megszentelteknek* hivatalos, elhívott szenteknek, akik már kapcsolatba kerültek
Istennel, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus
Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét, hatalmát,
tekintélyét bárhol, mind az ő helyükön mind a miénken, és mind az ő
helyzetükben, és körülményeikben segítségül hívják**
*Hogy kik a
megszenteltek, és ez által szentek, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Júdás… az
elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól
megtartattak” (Júd. 1,1).
„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve
rendelése szerint, a Szellem
megszentelésében, engedelmességre és Jézus
Krisztus vérével való meghintésre…” (1
Pét. 1,2).
„Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s
mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által” (Zsid. 10,10).
Aki: „… egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a
megszentelteket” (Zsid. 10,14).
**Mert
beteljesedett a prófécia, amely így hangzott: „De mindaz, aki az Úrnak, vagyis
Jahvénak nevét hívja segítségül, megmenekül, vagyis üdvözül. Mert a Sion
hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, és a menedék a menekültek számára, amint megígérte az Úr, vagyis Jahve, és akik megmaradtak, és megszabadultak,
közt lesznek azok, akiket elhív az Úr,
azaz Jahve!” (Jóel. 2,32).
1 Kor. 1,3 Kegyelem, vagyis Isten jótéteménye,
amely örömet vált ki néktek és békesség, vagyis:
az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus
Krisztustól.
1Kor. 1,4 Hálát adok szüntelenül értetek
Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek
a Krisztus Jézusban adatott.
1Kor. 1,5 Mert a vele való közösségben, vagyis Őbenne, mindenben meggazdagodtatok,
minden beszédben, azaz (logoszban):
vagyis Igében, és minden ismeretben, vagyis Istenismeretben, tudományban,
1Kor. 1,6 Abban a mértékben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel, vagyis tanúságtétel megerősödött, és megszilárdult bennetek*
*Isten tesz
bizonyságot az apostolokkal együtt a Krisztusról, hogy megerősödjenek Őbenne: „Aki pedig
minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az” (2 Kor. 1,21).
A bizonyságtétel módjáról,
pedig így ír az Írás: „Velük együtt
bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a
Szent Szellemnek közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid. 2,4).
1Kor. 1,7 Azért nincs hiányotok, és nem
szűkölködtök*semmiféle kegyelmi ajándékban, vagyis a kegyelem
megnyilvánulásában, azaz: a Szellem megnyilvánulásaiban** miközben
a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, kinyilatkozását, és lelepleződését
várjátok sóvárogva, és feszülten]***
*Mert bár: „Az oroszlánok
szűkölködnek, éheznek; de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek” (Zsolt. 34,11).
**Mert
megcselekedték Isten igéjét, Aki azt mondta: „Térjetek meg, vagyis változtassátok
meg gondolkozásotokat, és
merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek, vagyis
céltévesztéseteknek bocsánatára,
és eltörlésére, és
veszitek, vagyis megkapjátok ajándékként
a Szent Szellemet” (Csel. 2,38)
Ezért vették a Szent
Szellemet ajándékul: „És megtelnek, vagyis
beteljesedtek mindnyájan Szent
Szellemmel, és kezdenek szólni
más, azaz másféle, másfajta, különböző nyelveken, amint a Szellem adta
nékik szólniuk, hogy kimondják, hogy
megnyilatkozzanak (Csel. 2,4).
Így kapta meg a Szent
Szellemet Timóteus (jelentése: aki Istent tiszteli), és egyben kijelentést
nyer, hogy az ajándék a Szent Szellem: „Meg
ne vesd, és el ne hanyagold a
kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a
presbitérium kezeinek reád tevésével, vagyis a vének kézrátételével” (1
Tim. 4,14).
És: „… emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát,
amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek
Szellemét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak
Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).
Aki meg is nyilvánult úgy,
ahogyan Ő akarta: „Némelyiknek ugyanis
bölcsességnek beszéde, vagyis a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb
szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak, vagyis istenismeret
beszéde, Igéje, ugyanazon Szellem szerint, azaz a Szellem mértékéhez képest. Egynek hit, vagyis bizalom, hűség, meggyőző
erő. Egy olyan különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető
segítségében, és csodáiban tud bizakodni. Az a hit, amely hegyeket mozdít meg,
ugyanazon Szellem által. Másnak pedig
gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által, vagyis gyógyításban nyilvánul meg a
Szent Szellem. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái, azaz Isten erejének
megnyilvánulása, a csodák cselekvéséhez szükséges erő. némelyiknek meg
prófétálás, azaz: prófétai szó, prófétai
igehirdetés. Némelyiknek pedig szellemeknek megítélése, és megkülönböztetése.
Másiknak nyelvek nemei, vagyis a nyelvek fajtái, különféle nyelvek. Másnak pedig nyelvek magyarázása,
értelmezése tolmácsolása, fordítása” (1
Kor. 12,8-10).
***Minden
gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is
kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a
mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének
megjelenését” (Tit. 2,13)
Aki: „Amikor tűznek lángjában eljő
majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék
mindazokban, akik hisznek ama napon, mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele
volt ti nálatok” (2 Thess.
1,8.10).
1Kor. 1,8 Aki meg is erősít, és meg is szilárdít titeket mindvégig, hogy
feddhetetlenek, kifogástalanok és nem vádolhatóak
legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napjára*
*Ezt kéri Urunktól
az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az
Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…Ő maga tegyen
tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” „Aszerint, amint
magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi
szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10; Eféz.
1,4).
Aki: „… a békességnek Istene (Ő)
szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek,
mind testetek, vagyis a ti egész
valótok feddhetetlenül őriztessék meg
a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére”
(1 Thess. 5,23).
1Kor 1,9 Hűséges az Isten, aki által
meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, vagyis
az Ővele való eggyéválásra*
*És hogy ez
megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő
meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).
Mert bizony: „hű és,
megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít, sőt
támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket
és megőriz, megvéd, megóv,
vigyázással és erővel megoltalmaz a
gonosztól, a rosszakaratú,
rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól,
szerencsétlenségtől, és minden bajtól” (2 Thess. 3,3).
„Mert kegyelemből, Isten jóindulatú gondoskodása által tartattatok meg, hit által,
és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka, Isten adománya
ez” (Eféz. 2,8).
1Kor.
1,10 Azonban
a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek, és buzdítlak, bátorítlak titeket testvéreim, hogy
mindnyájan egyféleképpen szóljatok. Egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán,
és ne legyenek közöttetek szakadások, vagyis szétválás, összekülönbözés,
meghasonlás. Hanem legyetek teljesen egyek, és egybekötözöttek, ugyanazzal az
érzéssel, és gondolkodással,
szellemi értelemmel. És ugyanazzal a meggyőződéssel, felfogással, és ugyanazon
véleménnyel, és szándékkal igazodjatok egymáshoz [a
görög mondanivaló szerint: ugyanabban az értelemben és meggyőződésben
jutva teljességre]*
*Az apostol így
figyelmezteti a szenteket: „Mert szükség, és kell is, hogy
megosztottság, és szakadások, viszályok,
pártoskodások, meghasonlások, széthúzások is legyenek köztetek,
hogy a kipróbáltak, az állhatatosak, megbízhatóak, hitelesek
nyilvánvalókká legyenek, és megismertessenek, láthatóak legyenek, és
kitűnjenek ti köztetek. Mert a megbízhatók csak így tűnnek ki
közületek” (1 Kor. 11,19).
De: Kérlek, és buzdítlak,
bátorítalak pedig titeket atyámfiai,
testvéreim, vigyázzatok azokra, és
tartsátok szemmel azokat, akik
szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat
támasztanak, akik háborúságnak okai volnának. És akik botránkozásokat okoznak a
tudomány körül, vagyis kelepcéket készítenek, elégedetlenséget okoznak, és ez
által bűnre csábítanak, vagyis akik
más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak,
melyet tanultatok, és azoktól hajoljatok
el, és kerüljétek és távoztassátok el
őket. Térjetek ki előlük”
(Róm. 16,17).
Azért: Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok,
tiszták, és romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan,
hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem
érdemlő, támadhatatlan gyermekei,
fiai, az elfordult, és fonák,
hamis, ravasz, álnok, és elvetemedett, elfajult,
kificamodott, eltorzult nemzetség
közepette. Vagyis a gonosz és romlott nemzedékben. Kik
között fényletek, és ragyogtok, világítotok, mint csillagok, mint fénypontok e világon, vagyis a mindenségben.
Más fordítás: „Akkor Isten
ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz
és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában,
ha az élet igéjére figyeltek”
(Fil. 2,15).
Így legyünk tökéletesek: „Valakik annakokáért tökéletesek, vagyis felnőtt, érett korúak vagyunk, ilyen értelemben legyünk: és ha
valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek. Isten azt is feltárja, nyilvánvalóvá
teszi majd előttetek.
(Más
fordítás: „Mindazoknak, akik bevégzettek, vagyis szellemileg érettek vagyunk, ilyen észjárásunk van, és ha valamiben a ti észjárásotok más
volna, Isten azt is le fogja előttetek leplezni. Csakhogy amire eljutottunk,
ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.
[Más
fordítás: Csak éppen, hogy ha
valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni, azt az
igazságot követnünk is kell].
„… egyet akarva
ugyanarra törekedjetek, vagyis az
egységre törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú
dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. És
akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek
igazi Izráelén” (Fil. 3,15-16; 2,2-3; Gal. 6,16).
1Kor. 1,11 Mert azt a hírt kaptam, mert elárulták
nekem, és így megtudtam rólatok, testvéreim, atyámfiai Klóé embereitől, a háza-népe közül valóktól, hogy
viszálykodások, versengések, veszekedések, viták vetélkedések, és harcok vannak
közöttetek, és pártokra szakadtatok*
*És én: „… félek, hogy
amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is
olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás,
versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz értelemben vett
versenyből táplálkozik, veszekedés, vita, irigység, harag, önzés, rágalmazás,
vádaskodás, felfuvalkodás, vetélkedés, harc, pártoskodás lesz közöttetek” (2Kor. 12,20)
És ez azért van: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis
irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi
módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3)
Ez pedig nem Istentől van,
mert: „Ez a bölcsesség nem felülről jön,
hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott
zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,15.16)
Ennek a következménye lesz,
hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek
egymást!” (Gal. 5,15).
1Kor. 1,12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél, és így nyilatkozik köztetek: Én
Pálé vagyok, vagyis Pálhoz tartozom, én Apollósé, én Kéfásé, én
pedig Krisztusé*
*Ez is a test
cselekedeteihez tartozó dolog: „... Még testiek vagytok; ... Mert mikor
egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek
vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké
lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós
öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten munkatársai vagyunk:
Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se fuvalkodjék fel az
egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1
Kor. 3,3-4.5.6.9; 4,6).
1Kor. 1,13 Hát részekre szakítható-e, meg van osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett
meg. Pál lett kínoszlopra vonva értetek, vagy Pál nevére meritkeztetek be?
1Kor 1,14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, csak
Krispust és Gájust
1Kor. 1,15
nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevembe merítekeztetek be.
1Kor. 1,16 Igaz, bemerítettem még Stefanás házanépét, vagyis családját is,
rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is bemerítettem volna.
1Kor. 1,17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek, hanem hogy az
evangéliumot, az örömüzenetet hirdessem,
de nem bölcselkedő beszéddel* hogy a Krisztus keresztje, vagyis kínoszlopa**el ne veszítse erejét, és tartalom
nélkülivé, hasztalanná, üressé, hiábavalóvá / hatástalanná ne legyen.
*Ezért (írja Pál): „Én is, mikor
hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy
bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem,
hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint
megfeszítettről” „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi
bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek
megmutatásában” (1 Kor. 2,1.2.4).
**Kereszt: (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop,
függőlegesen felállítva.
És az Úr Jézus
kijelentése az Ő kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról: „És
amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának
felemeltetnie. Hogy aki hisz, annak örök élete legyen Őbenne” (Ján. 3,14-15)
A rézkígyó felemelése pedig
így történt: „Az ÚR pedig ezt mondta
Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha
föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit
a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra,
életben maradt” (4 Móz. 21,8-9).
1Kor. 1,18 Mert a keresztről, vagyis a
kínoszlopról szóló beszéd (logosz): vagyis Ige bolondság, és ostobaság, esztelenség, butaság,
képtelenség ugyan azoknak, akik elvesznek, vagyis elpusztulnak,
megsemmisülnek,* de nekünk, akik üdvözülünk** Istennek ereje*** a
szabadításra / megmentésre]****
*Elvesznek: (apollumenoi): Teljes feloldódás,
elpusztul, megsemmisül]
**Üdvözölünk: (szódzó; szótéria) bűnbocsánat.
Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);
boldogság, megtartatás.
***Isten ereje: (dünamisz) erő, képesség, hatalom; a
szabadításra / megmentésre.
****Kijelentés az
evangéliumról, amely megítéli a hallgatóit, és az ítélet: „Ha mégis leplezett
a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek, vagyis megsemmisülnek. Akikben
e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus
dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Mert nem önmagunkat
hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat
Jézusért” (2 Kor. 4,3-5)
„Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek
dicsőségére, mind az üdvözülők, a megmenekülők, mind az elkárhozók, vagyis az
elpusztulók, elveszők, megsemmisülők között. Ezeknek halál, a szellemi halál
illatja halálra, amazoknak pedig élet, vagyis az életből fakadó illat az
életre” (2 Kor. 2,15-16)
Ezért: „... Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az
minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek, azaz: pogánynak” (Róm. 1,16).
1Kor. 1,19 Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis eltörlöm; megsemmisítem a bölcsek
bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosak, éles eszűek,
megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom, megvetem,
félretolom, semmivé teszem, eltörlöm]*
*És Isten: „Tanácsadókat tesz
bolonddá, és bírákból űz gúnyt” (Jób. 12,17)
Azért,
mert: „... e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem,
szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi
parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon
csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme
eltűnik” (Ésa. 29,13-14)
Az
írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki
szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek
Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel
engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
1Kor. 1,20 Hol az emberi értelemben bölcs? Hol az írástudó, a törvénymagyarázó? Hol e
világ, vagyis e világkorszak, létkorszak vitázója? Nem tette-e bolondsággá, nem minősítette-e balgasággá,
oktalansággá, ostobasággá Isten a világ, vagyis evilág bölcsességét, a világi tudományt?*
*Hiszen azok: „Magukat
bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben balgatagokká, és oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek” (Róm. 1,22).
„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács
az Úr ellen.” (Péld. 21,30).
Mert csak: „Őnála
van a bölcsesség és hatalom, Övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13).
Már Ézsaiás így prófétál
evilág bölcseiről „Ugyan hol vannak
bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, hogy mit végzett, mit határozott a seregeknek Ura Égyiptom vagyis
evilág felől?” (Ésa. 19,12).
Ezt mondja az Úr: „Így
szól az Úr, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki
mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet
magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a
bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25).
E világról ezt mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét,
meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt.
33,10).
És e világ vezetőiről így
szól az Úr: „Milyen ostobák Coán
(jelentése: szilárd hely /a föld
/) vezérei, a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot
adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok
sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a
Seregek Ura Egyiptom felől! Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf vezérei
becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot, vagyis evilágot a tartományok, azaz a nemzetek vezetői. Mert beléjük
öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot, vagyis e világot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14)
„Jövendölés Egyiptom ellen. Íme, az Úr könnyű felhőre
ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az
egyiptomiak szíve megolvad őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az
egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen,
város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak
szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól,
szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. És adom az
egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól
az Úr, Jahve, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4).
1Kor. 1,21 Mivel tehát a világ, vagyis evilág a saját maga bölcsessége, tudása, ismerete és tapasztalata útján nem
ismerte meg Istent a maga bölcsességében, és nem is akart tudni róla, mert nem
is értette. Tetszett Istennek, aki úgy határozott, és döntött, mert úgy látta
helyesnek és jónak, hogy az igehirdetés bolondsága, vagyis
ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés, a prédikálás által üdvözítse,
azaz szerezzen bűnbocsánatot, megszabadítást, biztonságot, jólétet, egészséget,
boldogságot, és tartsa meg a hívőket, vagyis azokat, akik hisznek.
1Kor. 1,22 És miközben a zsidók, vagyis júdeaiak jelet és csodát kívánnak, a görögök
a hellének, vagyis pogányok pedig bölcsességet keresnek, és követelnek]*
*Az Úr a Benne való
hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk
és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján.
6,30).
Az Úr Jézus ostorral űzi ki a
kufárokat a templomból és a zsidók válasza: „...
Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18).
Az Úr Jézus hatalommal szólja
Isten igéjét, és: „...az írástudók és
farizeusok...” válasza: Mester, jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén,
monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki,
hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az
embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Mát. 12,38-40).
1Kor. 1,23 Mi pedig a megfeszített, vagyis
kínoszlopra feszített Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak,
vagyis a júdeaiaknak ugyan megütközés, vagyis tőr, csapda, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve, a pogányoknak,
vagyis a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság; oktalanság, butaság, ostobaság,
értelmetlenség*
*Izraelről így tesz bizonyságot a Szent Szelem: „Izráel....mely
az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért?
Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna.
Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés
kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem
szégyenül meg” (Róm. 9,31-33).
És ez így íratott meg: „...így szól az Úr, vagyis Jahve Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy
próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).
A megütközés köve pedig nem
más, mint maga az Isten, Izráel Istene: „A
seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek
szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két
házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s
elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!” (Ésa. 8,13-15).
És ez azért történik, mert: „testi ember pedig nem fogja fel, és ezért
nem is fogadja el az Isten Szellemének dolgait: mert ostobaságnak tartja, meg
sem értheti, mivelhogy szellemileg lehet azokat megítélni” (1 Kor. 2,14).
Csak a szellemi ember képes
hite által felfogni Isten dolgait: „Azért
van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott,
becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik
hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett
a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik
engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8).
1Kor. 1,24 de maguknak, az elhívottaknak, és a meghívottoknak, zsidóknak, vagyis
júdeaiaknak, és görögöknek azaz helléneknek, vagyis pogányoknak] egyaránt
Krisztus az Isten ereje, hatalma, és
hatóereje, és az Isten bölcsessége*
*Mert: „Benne van a
bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,3).
Azt mondja Pál apostol,
ezért: „...nem szégyenlem a Krisztus
evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak,
vagyis judeainak először, meg görögnek,
vagyis pogánynak” (Róm. 1,16).
1Kor. 1,25 Mert az Isten „bolondsága” balgasága, ostobasága bölcsebb az emberek
bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” és gyöngesége erősebb az emberek
erejénél.
1Kor. 1,26 Mert nézzétek, és tekintsétek meg, és lássátok csak a ti tőle való elhivatásotokat, és
meghívásotokat testvéreim. Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik emberi
megítélés, vagyis akik a világ, azaz a hústest szerint bölcsek, hatalmasak, és
erősek, vagy előkelők, azaz nemesek, vagy nemes gondolkodásúak]*
*Mózes már így
prófétál a kiválasztás okáról: „Nem azért szeretett meg titeket az Úr, és nem azért hajolt le hozzátok, sem nem azért választott ki titeket, hogy
minden népnél többen volnátok, vagy a
legnagyobbak volnátok; mert ti
valamennyi nép közt a legkevesebben, sőt a legkisebbek, vagyis egyszerű emberek
vagytok” (5 Móz. 7,7).
1Kor. 1,27 Sőt, ellenkezőleg azokat választotta ki az Isten, akik a világ vagyis
evilág szemében bolondok, balgák, oktalanok, ostobák, hogy megszégyenítse a
bölcseket, és azokat választotta, és válogatta ki az Isten, akik a világ
szemében erőtlenek és gyöngék, hogy megszégyenítse az erőseket:
1Kor. 1,28 és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők,
hanem alacsonyrendűek, sőt lenézettek, akiket semmibe vesznek, megvetnek, sőt
akikről tudomást sem vesznek; és a semmiket, a gyöngéket, megvetetteket, a
nemlétezőket, hogy semmikké tegye és megszégyenítse, mellőzze, félretehesse a
valamiket, az erőseket*
*Jakab apostolon
keresztül megerősíti a Szent Szellem Isten választásának elvét: „Figyeljetek
csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a
világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot,
amelyet Isten az őt szeretőknek ígért” (Jak. 2,5).
Hogy mit jelent a „szegény”
szó az Ige szerint: „Boldogok a
szellemben szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,3).
Isten kiválasztásának oka,
ahogy azt az előképben kijelenti „Ímé az
Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, ami rajta
van! De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő
magvukat: titeket választott ki őutánuk minden nép közül, amint e mai napon is
látszik” (5 Móz. 10,14-15).
Kijelentés arról, hogy kiknek az atyáiról beszél az
Ige: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak
adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint
egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az
Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,16.29).
A kiválasztás szempontját így
jelenti ki az Úr: „De az Úr ezt mondta
Sámuelnek [jelentése: akit Isten
ígért] Saul királyról: Ne
tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az
a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr
azt nézi, ami a szívben van” (1Sám. 16,7)
Mert: „Én, az ÚR vagyok a szívek vizsgálója, a szellemek megítélője,
mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint
megérdemli” (Jer. 17,10).
1Kor. 1,29 hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék az Isten színe előtt*
*Emiatt: „Hol van tehát
a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem;
hanem a hit törvénye által” (Róm. 3,27)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).
1 Kor. 1,30 Tőle, és belőle vagytok, és származtok pedig ti a Krisztus
Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, az Isten rendeléséből, és
igazságul, vagyis megigazulásul, szentségül, és megszentelődésünkül, és
váltságul, váltság általi szabadításul]*
*Isten végtelen
szeretetéből ez a
prófécia is Benne teljesült be: „Eljön majd az idő - így szól az ÚR -,
amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik,
jog és igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda,
Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6)
Őbenne: „aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért” (Róm.
4,25)
Mert Isten: „...azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette
értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2 Kor. 5,21)
Akik
ezt elhitték azokat: „Ezért Isten ingyen igazítja meg és teszi megigazulttá kegyelméből,
miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,24).
És az Úr Jézus
kijelentése: „És én őérettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké
legyenek az igazságban” (Ján.
17,19).
Mert: „Őbenne van -
az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme
gazdagságából” (Ef. 1,7).
Hiszen: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk…”
(Gal. 3,13).
„Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy
elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4.5).
Az Úr Jézus kijelentése az Ő
jövetelének céljáról: „…az embernek Fia
azért jött, hogy … adja az ő életét váltságul sokakért” (Mát. 20,28).
1 Kor. 1,31 Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék*
*Tehát: „Ezt mondja az
Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az
erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, aki
dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet,
ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja
az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz
Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a
régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16)
„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor.
10,17)
Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és
én is a világnak” (Gal. 6,14).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)