Creflo Dollar: Legyőzni a vádlást

Témánk: legyőzni a vádlást és az önmagunkban való kételkedést. Ez a két legkeményebb szellem a pokolban. Megmutatom, hogyan lehet megbénítani a hatásukat. Olyan emberről van szó, aki kételkedik magában, képességeiben, hogy Isten mire is hívta el őt – összeségében megkérdőjelezi saját magát ez az ember. Különböztessük meg azt, hogy Isten felé kérdezek, és azt, hogy saját magamat kérdőjelezem meg. Sokáig azt gondoltam, hogy rossz dolog Istennek kérdést feltenni, pedig nem az. A Biblia inkább azt mondja, kerüljük valaminek a megkérdőjelezését. Máriához angyal ment azzal az üzenettel, hogy áldott állapotba kerül, és ő feltette a kérdést: hogyan lesz ez Uram? Ennek épp az ellenkezője bemerítő János, aki, amikor börtönbe vetették, megkérdezte: te vagy az Uram, vagy mást várjunk? Ez rossz kérdés volt, hiszen látta, amikor megnyílt a menny és hallotta: „ez az én szerelmes fiam”. De ő inkább neheztelt, és azért kérdezhette ezt. Talán úgy gondolta: nem kellene ennek így lenni, nem kellene börtönben ülnöm, és ez volt benne a kérdésében. Kételkedett – Isten szavában, Isten ellátásában. Ehhez hasonló az önmagunkban való kételkedés, ami akkor lép fel, ha folyamatosan bűntudatban vagy. Tegyük fel, éppen imádkozol, de közben arra gondolsz, most inkább a Bibliát kellene olvasnod. Vagy épp fordítva. Netán alváshoz készülsz, és arra gondolsz, nekem most inkább mást kellene tennem. Házasként megfordulhat a fejedben: nem kellene inkább egyedül lennem? És fordítva. De sorolhatnánk. Úgy érzed, imádkozol, de nem lesz hatásos az imád. Úgy érzed, hogy nem tettél eleget Istenért, a családodért, a világért. Ezt nevezik önmagadban való kételkedésnek. Pedig tudod, mit mond Isten Igéje, de kételkedsz benne. Megkérdőjelezed Isten Igéjét, mint végső tekintélyt az életedben. Azt mondja az ilyen ember: Igen, imádkoztam, hogy Isten bocsásson meg, de... És mindig ott az a de.... Isten Igéje azt mondja, amikor imádkozol Hozzá, hogy bocsásson meg, akkor ő hű és igaz, hogy megbocsásson. De ez nála más – mondja az ilyen ember. Sok keresztény életében alakulnak ki így önvádlások. Uram nem imádkozom eleget, stb. Ha annyira kételkedsz saját magadban, tudod, mit mond erre a Biblia? Azt, hogy dupla elméjű vagy, <>kételkedő. A sátán a kételkedés királya. Amikor a Bibliában találsz egy igéretet, állj meg és elmélkedj rajta, de ne kételkedj, mert az megerőtleníti az Ige erejét. Állj meg azon, amit Isten mondott, és cselekedd, amit mondott, de ne kételkedj! Jakab 1,7-8: mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól, a minden útjában álhatatlan ember. Mit mond? A kételkedő ember bizonytalan és labilis. Egyik nap azt mondja: tudom, a másik nap: nem tudom. Az az ember, aki kételkedik önmagában, nem stabil. Lehet, hogy Éva is így volt: egyik nap hitt Istennek, a másikon pedig már kételkedett. Én nem akarok olyan emberrel üzletet kötni, aki kételkedik magában. Az ilyen ember nem stabil. Ha valaki egy területen dupla elméjű, kételkedő, az ugyanilyen bizonytalan más területen is. Démonikus támadás érheti és éri is az ember önértékelését, önbizalmát, önbecsülését. Az ördög ezeket célozza meg, mert így ki tudja billenteni az Igével való kapcsolatból is. Ugyanazt a démoni támadást éli át az ember, mint az Édenkertben. Hallották Isten szavát, és az ördög az önértékelésüket támadta meg: - tudod, mit mondott neked Isten? Adj magadnak lehetőséget! - mondta. Az önmagadban való kételkedés a bizalmadat ássa alá Isten Igéjében. Pedig a hit a gyakorlati kifejeződése a bizalmadnak Isten Igéjében. Az ördög ellen a legbiztosabb fegyver a hit, s mivel a hit bizalom Isten Igéjében, ezért az ördög ezt támadja. Hogyan? Egyszerűen megkérdőjelezi Isten elhívását az életedben, Isten igéreteit. Egyszer bizonyos vagy benne, máskor pedig teljesen bizonytalan. A Zsidó levél 10,35 mit is mond? Ne dobjátok hát el a bizodalmatokat, mert annak nagy jutalma (kompenzációja) van. Reggel imádkoztam, és azt mondta az Úr nekem: ha az elmémet rajta tartom, akkor Ő tökéletes egészséget, békességet, bővölködést, és szentséget ad. Az Isten igéjében való bizalmad mindig együtt jár a jutalommal – mintha egy csekket adna az Úr neked. Képzelheted, hogy az ördög ezt meg akarja támadni! Ha megtanultad Isten Igéjéből, hogy te Isten igazsága vagy, s ő megtámadja az Isten Igéjében való bizonyosságodat, akkor ezzel aláássa azt is, amit Isten Igéje szerint megkaptál. Például megtanultam, hogy a vetés-aratás hogyan működik. Az ördög nem akarja, hogy ebben bizonyosságom legyen. Más: hiszel a bizonyságtétel erejében és Jézus vérében – az ördög viszont azt akarja, hogy kételkedve élj, hogy Jézus vérében, a bűnbocsánatban kételkedj. Hogy ötvenszer is imádkozz, mert nem tudod, hogy Isten válaszolt-e vagy sem. Pedig mint kereszténynek teljesen bizonyosnak kell lenned, hogy ha Isten mond valamit, akkor az úgy is van. De az ördög ezt a bizonyosságot támadja meg. Ha például a bövölködésben van bizonyosságod, és tudod, hogy ha vetsz, jön az aratásod, akkor ezt. Az ördög mindig azzal operál, hogy hoz egy második gondolatot. Péternek, mikor a vizen járt, rögtön hozott az ördög egy második gondolatot. Nem meglökte Pétert, vagy kibillentette. Nem! Inkább megkérdezte: mit csinálsz te Péter, meg vagy őrülve, a vizen jársz? Hányan voltatok már úgy, hogy elkezdtek változni a dolgok, és jött egy második gondolat: úgyis el fogod rontani! Ha ezt befogadod, máris veszítettél. Ne engedd! Ádámnak és Évának is azt mondta a kígyó: tudom, mit mondott Isten, de... Vagy Jézusnak azt mondta: ha valóban te vagy Isten fia, akkor... és itt jön a megkérdőjelező második gondolat. Először is bizonytalanságba kerget, ezután a bizonyosságod már meg van kérdőjelezve. De ha megőrzöd a bizonyosságodat Isten Igéjében, jön a jutalom, a kompenzáció, a csekk. Amikor jön a második gondolat, a jutalomnak is oda. (Ráadásul ma már a világban annyi minden vesz körül, hogy harmadik és negyedik gondolat is jön.) Az első gondolat: Isten meg akar, és képes is meggyógyítani engem! Miért olyan veszélyes a bizodalom elhagyása? 1János 5,14 „Ez az a bizodalom.”... Tudjuk, hogy minden imát meghallgat az Úr, ez a teljes bizodalmunk! Jön a második gondolat: lehet hogy rosszul kértem, lehet hogy a körülmények most nem olyanok, hogy meghallgasson az Úr. Az Igében benne van: ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk. Van úgy, hogy nem látszik rögtön a válasz. Az ima és a meghallgatás közötti időszak a legveszélyesebb, ekkor támadja meg az ördög a bizodalmamat. Emlékezzetek Illésre: három évig nem esett az eső, de nem változott a bizalma. Az ördög rögtön megtámadja ezt az egyszerű igéretet, és kérdezi: biztos hogy meghallgatta Isten az imádat? Egyszerű, amit tennem kell: szilárdan megragadnom a bizodalmat, és ellene kell állnom a második gondolatnak. S mi az a bizodalom Őbenne? Az, hogy nekünk nem kellett fizetnünk semmit Istennek. Ez ad nekünk bizodalmat. Nem tettünk semmit Istenért, de Ő cselekedett értünk. A legerősebb bizalmat ez adja! Nézd azt, mit tett Ő érted! Honnan tudom, hogy válaszol-e Isten? Meg tudod számolni, hány imát meghallgatott már? Honnan tudom, hogy Isten kifizeti ezt a számlát? Nézz vissza: hány számládat fizette már ki? Honnan tudom, hogy meg fog-e gyógyítani – hányszor tette már meg? Ki fog-e ragadni a bajból – hányszor mentett már ki, és adott menekülési útvonalat? Tartsd meg a bizodalmadat! Hidd azt a szeretetet, amivel Isten szeret téged! Tudom, hogy tudod ezeket az Igéket, de hidd is ezt a szeretetet! Ha elkezdesz valóban hinni ebben, ez felpumpálja, megerősíti a bizalmadat az Úrban. Nem azért szeret az Úr, mert olyan okos, csinos, vagy értékes vagy. Mennyit fog Isten fizetni azért, hogy téged megvegyen? Jó, ha emlékezteted magad arra, hogy Istennek mennyit érsz. Te olyan fontos és drága vagy, hogy Jézus vére volt az ár, amit kifizetett érted! S ha látod Jézus vérét, akkor emlékeztetni tudod magad arra, hogy Istennek mennyire fontos vagy. Tudja az Úr a fejem hajszálait is. Tudja, hogy én egy mesterdarab vagyok – mert Ő formált. Reggel azt mondtam: Uram, köszönöm hogy megmutattad, hogyan lehetek a gyermeked itt a földön. Megmutattad, hogyan tudjak kézrátétellel imádkozni a betegekért, hogy azok meggyógyuljanak, hogyan tudjak vetni, hogy arassak, hogyan tudjak parancsolni az időjárásnak – mert én Isten fia vagyok. Isten fia megduplázza az Atyát. De nem tudod ezt megtenni, ha dupla elméjű vagy! Akkor nem látsz csodát! Azt mondod: én csak egy egyszerű ember vagyok. De Isten azt mondja: az én képmásomra teremtettelek, még nagyobbakat is cselekszel... Az én gyermekem vagy! Ha úgy gondolkodsz: ó nem tudom én kiűzni az ördögöt! - hát igen, te egy dupla elméjű vagy, aki nem kaphatsz semmit. Pedig csodálatos, amit kaptunk Istentől! Én elhatároztam, addig elmélkedem Isten Igéjén, amíg el nem hagy a kételkedés teljesen. Nincs szükség olyan sok mindenre, amit meg kell tenned. Isten azt akarja, hogy csak azt tedd, amit Ő akar, hogy tégy. Semmit nem kell tenned például, hogy a mennybe kerülj! Gondolkozz ezen: mennyire értékes vagyok a menny számára. Milyen sokba került, hogy az Úr megvásároljon. Mondd magadnak: hiszek a szeretetben, Isten felém irányuló szeretetében. Hiszem, hogy Isten szeret engem. Annyira, hogy amikor szükségben vagyok - betölti azokat, ha fájdalmaim vannak - meggyógyit, ha bajban vagyok - megszabadít. Mert hiszem, hogy Ő szeret engem. Nem izgulok az életem alakulásával kapcsolatban, mert tudom, Ő szeret engem. Tudom, hogy az életem rendben van, és rendben is lesz, mert szeret engem. Annyira sok mindent meg tudok tenni, csak azért, mert hiszem, hogy Ő szeret engem. Hogyan tudjuk megállítani a kételkedést? Fejezd be a második gondolat befogadását! Utasítsd vissza! Tedd azt, amit Isten mondott, hogy tedd. A ti aratásotok már elérkezett. A termés már megvan. (Emlékszel az Ószövetségre? Mindig hagyni kellett a lévitáknak és a szegényeknek.) Máté 14,28: S Péter válaszolt neki, és azt mondta: Uram, ha te vagy az, parancsold nekem, hogy menjek hozzád. Péter látta, hogy Jézus sétál a vizen, és azt hitte, hogy egy szellem. Tele voltak a tanítványok félelemmel. Jézus azt mondta: én vagyok, ne féljetek! De Péter még kételkedett, mert azt mondta: ha te vagy Uram... Péter nem olyan volt, mint mi, ő kimondta, amit gondolt. Ez esetben Jézusnak semmit sem kellett tennie, csak annyit mondania: gyere! Jézusnak Péter azt mondta, azzal bizonyitsd be, hogy Te vagy, hogy mondd azt: gyere. Péter kész volt a hitében, hogy kiszálljon a csónakból a vízre. Arra nem volt még kész, hogy a vizen járjon, de arra igen, hogy Jézusban maximálisan bízzon. S Jézus egy szót mondott: gyere! Ha Jézus ezt mondja neked, akkor ez már felszerel téged mindazzal a képességgel, amire szükséged van. Az Igében megvan minden képesség, amire csak szükséged van! Ha az Úr azt mondja, hogy épits egy gyülekezetet, akkor az ehhez szükséges fizetés, anyagiak már benne vannak ebben a szóban. Az áttörésedhez egy Igére van szükség Istentől, mert ez felszerel téged mindennel, hogy azt beteljesítsd. Lehet, hogy ismered az Igét, de abba a helyzetbe kell kerülnöd, hogy halld tőle az Igét. Amikor Jézus itt járt a földön, a tanítványok úgy vették, hogy tőle Isten szava jön. Ha olvassuk az Igét, úgy kell vennünk, hogy ez Istentől jön. Ha Isten azt mondja, hogy tedd ezt vagy azt, akkor ne kételkedj, hanem bízz abban, hogy benne van a hozzá szükséges képesség. Ha engedelmességben vagy, akkor Ő megadja a képességet, ha kell, feltartja az ellenséget. (Ha viszont még sohasem hallottál Istentől, de azt mondod, hogy igen, akkor ebből meg kell térned.) Ha kijelentést hallottál, ezt ne mondd el a szomszédodnak, mindenkinek megadja az Úr a saját kijelentését. Az Ő Igéje, ha rémaként jön hozzád, fel van szerelve az Ő minden eszközével, támogatásával, hogy meg tudd tenni, amire elhívott. Nem kell izgulnod, csak egyszerűen meg kell cselekedned. Vigyázni kell azonban, mert az ember hajlamos módszert faragni. A következő alkalommal ne akard ugyanazt tenni, mert ha nem rémát hallasz, de mégis teszed, az nem fog működni. A „recept”: menj az Úrhoz: Uram, szükségem van az Igédre. Nincs módszer. Jézus egyszer sárral kente be valakinek a szemét, vagy megérintette, máskor csak szólt, stb. Ne házasodj össze a módszerrel. Házasodj össze azzal, hogy tudod, szövetséged van Jézussal. Fejlessz ki egy képességet, hogy beszéld Isten Igéjét. Annyira buzgók vagyunk arra, hogy a „termékkel”, és nem a „gyártóval”, a Teremtővel kössünk szövetséget. Jó, ha megtanulod az Igéket, de ne felejtsd el, ki a „gyártója”. Hozzá menj a „termékért”. Ne vallásosak legyünk, hanem kapcsolatunk legyen Jézussal. De emlékeztetlek: megvan a kapcsolatod? Nagyon fontos, hogy mit mondott az Úr, hiszen ez fejleszti a kapcsolatot Vele. Ám az az igazi, amikor emésztő vágy van benned Az után, Akitől jönnek az Igék. Ne módszerekhez ragaszkodj, hanem Ahhoz, aki ezeket az Igéket teremtette. Ess szerelembe vele. Én tudom, hogy a szeretet apostola vagyok. S a szeretet apostola tudja, mit tegyen, amikor a gazdagság a kezeihez jön. Isten gondoskodik rólam, én pedig az Ő királyságáról. Jó hallgatni a prédikációkat, de halld meg azt az Igét, amiből a prédikáció született, azt az Igét, ami a prédikáció mögött van. Mert az az Ige fog téged fölszerelni mindarra, amit majd tenni fogsz a prédikáció alapján. Úgy prédikálok, hogy meg tudd érinteni az Igét, ami mögötte van. Mint tudjátok, New Yorkban indítottunk egy gyülekezetet, és én tervszerűen haladtam előre a prédikációkban. Az Úr pedig azt mondta: gyermekem, tanitsd őket, hogy halljanak Tőlem! Nekem egy idő-tervem van ezzel a gyülekezettel. (Mert Jézus már tervezi a visszajövetelét.) Azt mondta: gyorsabban, gyorsabban és jobban! Beszéljünk Péterről. Mikor Péterhez jött az Ige hogy „gyere”, az összes kenet, eszköz, minden, amire szüksége volt ahhoz, hogy ezt megtegye, benne volt abban a szóban. Benne volt az az erő, amely ellene állt a gravitációnak. Egy nagyobb erő: Jehova Jire, a gondoskodó Isten jelent meg. Amikor Jézus azt mondta: „gyere”, a gravitációnak meg kellett szűnnie. Annak a szava jött, aki megteremtette a gravitációt. A gravitáció tudta, ki teremtette meg őt. S akárki akármit mond: Péter járt a vizen. Sokan leszólják, mondván, Jézus is járt. Rendben, ő Isten fia volt. De ki volt Péter? Egy ember járt a vizen, függetlenül azoktól a törvényszerűségektől, amik kormányozzák ezt a világot! Egy ember egy magasabbrendű törvény szerint cselekedett, mint ami a földön érvényes. Az az ember, akinek bizalma volt Jézusban! Aki látta Jézus sok csodáját. Aki ugyan (halászként is) jól tudta, hogy ha beleugrik a vizbe, elsülyed. Ennek ellenére jobban bízott Jézusban. És járt a vizen! Egy ember, aki ha hisz, ugyanolyan lehet, mint Isten, és mielőtt gondolkozott volna, mielőtt a sátán szólt volna, úgy cselekedett, mint Isten. A sátán pedig azt mondta, ezt megakadályozzuk. Ez a második gondolat. Tanúja lehetünk a folyamatnak, ahogy a második gondolat megérkezett. Péter járt a vizen,... ha Péternek megvolt a képessége, hogy járjon a tengeren – ez azt jelenti, hogy nekünk is megvan. Tudjuk, hogy Jézus nem személyválogató. Jézus nem mint Isten sétált, ő azt mutatta be, hogy Ő ember. Jézus Isten Fiaként azért jött, hogy bemutassa, emberként mit tud cselekedni. S azt mondja, mi is meg tudjuk tenni ugyanazt. Ha teljes bizalmad van az Igében, be tudod ugyanígy mutatni. Gyere! – mondta Jézus, és Péter járt a vizen. De látván a nagy hullámokat, félelem fogta el. Az Igében az van: megijedt, és... A félelem arra megy ki, hogy amit Isten mondott, az nem fog megtörténni. Azaz ki akarja ütni a bizonyosságodat Istenben, az Ő Igéjében. S mi van akkor, ha Isten Igéjében megrendül a bizalmad? Elkezdesz sülyedni. Ha látod magad sülyedni, és félsz, ne ülj le és ne légy beteg, hanem kiálts hangosan: Uram, ments meg! Egyszerűen ne nyugodj bele, hogy sülyedsz – és Jézus azonnal kinyújtotta a kezét. Tudod, hogy Isten kész azonnali cselekvésre? Ha kiáltasz hozzá, hogy Uram, ments meg engem, Ő azonnal cselekszik. Uram, szükségem van pénzre, jóindulatra... Azonnal cselekszik. Jézus azonnal megsegítette Pétert, de rögtön elkezdte tanítani, hogy mi az oka a kudarcnak: Ó te kicsinyhitű, miért kételkedsz? Milyen érdekes kifejezés, ugye? Nekem hosszú ideig gondom volt ezzel, hogy kicsiny hitű: hiszen Péter járt a vizen! Úgy látszik, a vizen járáshoz egy kicsiny hit kellett. Én próbáltam járni a vizen, de nagyon nehéz, nekem nem sikerült. Akkor miről beszél Jézus? Tudjuk, hogy Péter járt a vizen, de tudjuk, hogy gyorsan ellobbant a hite. Rövid ideig volt egy erős hite, de nem tartott ki. Te is gyakran vagy így: eljössz a gyülekezetbe, felbuzdul a hited, majd elmégy, és a parkolóban kapsz egy telefont, és már oda a hited. Gyorsan fellángoló hitnek nevezhetjük az ilyen „kicsiny” hitet. Az ok, amiért ilyen a hite, a „miért kételkedsz”? Befogadni a második gondolatot, mit is jelent? Mondhatnánk így is ezt az Igét: Ó te gyorsan ellobbanó hitű, hát miért fogadtad be a második gondolatot? Olyan szépen indult az egész, jártál a vizen, de befogadtad a második gondolatot, eltűnt a hited, és elkezdtél sülyedni. Hogy a dolgok történjenek, réma szükséges, amit Isten maga szól neked. Azt javaslom, amig a logosz nem változik rémává, ne cselekedj! Az nem elég még, hogy találsz egy Igét a Bibliában! Ragaszkodj hozzá, forgasd magadban, míg nem válik rémává. Ismerek sokakat, akik olvasták felületesen a Bibliát, de nem forgatták magukban. És nem is történt semmi. Nem elég, hogy találsz egy Igét, azt kiteszed a hűtőre, és várod, hogy már történjen is. Ez csak az ajtó. Gondolkodnod kell rajta. Józsué 1,8: gondolkodj rajta, el ne távozz tőle. Tedd a saját utadat sikeressé és bölccsé - a gondolkodás Isten Igéjén, az tesz téged bölccsé. Az Isten Igéjén való elmélkedés nyitja meg a füledet, hogy meghalld a bölcsességet, és ez tesz alkalmassá, hogy Isten szerint cselekedj. Ha fontos neked, hogy hallj Tőle, tölts időt az Igével! Mondhatja valaki: Ó de én nem tudok hallani tőle! Akkor ez eldöntendő kérdés a számodra, mert Jézus azt mondta: az én juhaim hallják az én hangomat. El kell döntened: kecske, vagy juh akarsz lenni? Teljes, tökéletes bővölködésben, szentségben, jólétben, békességben tartja azokat, akik hallják az Ő Igéjét. A KULCS: hogy elegendő ideig tartózkodjon az elméd Isten Igéjén. Ez azért fontos, mert ha jön a második gondolat, nincs hely neki, mert már foglalt. Tehát már fel vagy fegyverkezve az első gondolattal, az Ige szerinti gondolattal, s erre vagy trenírozva. Ha jön a második gondolat, már nem talál utat. Fontos, hogy fejezd be az önvádlást! Ne hallgass semmilyen vádló hangra. És győzd le a negatív gondolatokat az Igével. Meg tudod állítani az önvádlást! Ne légy az, aki hallgatsz a vádló szavakra. Ne hallgass rá! 2 Korinthus 10,5: rombolj le minden Isten ismerete ellen emelt gátat, Isten Igéjével vedd föl a harcot a romboló gondolatokkal. Ha győzni akarsz a második gondolat fölött, akkor neked uralkodnod kell az elméden, ehhez pedig ismerned kell Isten Igéjét, hiszen csak akkor tudhatod, mi emeltetett ez ellen. Van egy jó hírem: ha keresztény akarsz lenni, olvasnod kell a Bibliát! Egy példa: amikor világi tudományokat tanulok, összevetem azt az Igével, és ami nem egyezik meg vele, azt kivetem. Ha nem ismered az Igét, az baj - az Ige gondolatot produkál, a gondolat utakat, ami elvezet a végcélodhoz. Ha rossz szavaid vannak, azok rossz gondolatokat, rossz döntéseket, utakat eredményeznek, és végül rossz végcélba vezetnek. A jó ennek ellentéte. Ha Isten Igéje, gondolatai, utai, döntései vannak benned, akkor jó végcélba érkezel. Ha tele vagy Isten Igéjével, nem talál helyet a második gondolat. Mert edzésben vagy. Nem képes így behozni a vádlást, és a bizalomban való megrendülést. Az Úr azt mondta, ahol vádlás van az életemben, gondolkodjak azokon az Igéken, amelyek ellenük szólnak, hogy lerombolják azokat. A gyülekezetben megerősités, korrekció érhet. Ne érzelmekre törekedj! Ha az Ige valósággá válik, akkor úgyis fogod érezni. Inkább erre törekedj. Az utsó időben szeretnék az emberek Istent követni, de az Igét nem kérik. Nélküle pedig nem megy! Kételkedj a kételkedésben, és tápláld a hitedet! Ha az ördög jön, és mond valamit, mondd neki: tudom, hogy hazudsz. Ha azt mondja: egész életedben szegény maradsz! – Te válaszold: kételkedem ebben, te egy hazudozó vagy! Mi történt volna, ha Ádám és Éva ezt mondta volna, amikor hozájuk jött a kertben? Fordítsd a fegyverét ellene. Kételkedj abban, amit ő mond! Fordította: Orbán Tibor

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=FkXKmEwwNt

A szépségről

Készítette: Keresztény szépségportál

A szépség nem az arc. A szépség fény a szívben.

Ismeretlen
www.keresztenyszepsegportal.hu

Jézus él!

Készítette: Julianna Katalin

Ezt a képet egy drága testvérem szerkesztette nekem a saját gépemen,és látom hogy sokan már másolták is ...Hála legyen Istennek ,hogy sok emberhez eljuthat a hír ,hogy Jézus Él örökké.......

Pintér Béla - Kincs

Jób 2. fejezet: Jób az Őt ért csapásokat Istennek tulajdonítja (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Jób. 2,1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai [(bén): az Istennek angyalai], hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt. [Más fordítás: Történt pedig midőn egyik napon fölkerekedtek, és eljöttek az istenfiak (vagyis az Istennek angyalai) és az Úr (JHVH = létező, vagy Örökkévaló) színe elé járultak [hogy az Úrnál jelentkezzenek]. A sátán (jelentése: szembenálló, ellenség, vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség) is megérkezett, közéjük jött, és megállt az ÚR előtt].

 

Jób. 2,2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz [honnét és hogyan kerülsz ide]? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet, [a földön barangoltam, ott jártam-keltem, és kószáltam rajta].

Jób. 2,3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é [G: (proszekhó): figyelted] az én szolgámat, Jóbot [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött]? Bizony nincs [hozzá fogható] a földön [bizony nincs] olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz [(tám): vagyis igazi ártatlan, feddhetetlen becsületes, derék ember], istenfélő, bűngyűlölő [vagyis fél Istentől, (šּׂúr súr): és elfordul, eltávozik, eltávolodik, és tartózkodik a gonosztól, és kerüli a rosszat].

Még [(ḥázaq): még most is kitartóan, ragaszkodik, és] erősen áll az ő feddhetetlenségében [(tummáh): tökéletességében, és ártatlanságában], noha [(ḥinnám): ok nélkül, indokolatlanul, és alaptalanul] ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt [(blʿ): vagyis adjam át az enyészetnek, hogy megsemmisüljön]^*

*Dávid így panaszkodik az Úrnak, kijelentve azt is, hogy az ellenség miatt – aki nem más, mint az ördög, vagyis a sátán, aki vádoló, rágalmazó, hiszen meg van, van írva: „a ti ellenségetek az ördög” /1 Pét 5,8/: „Gyalázatom naponta előttem van (mert minden nap szidalmaznak engem), és szégyen borítja arcomat. A csúfolók (a gyalázó, aki arcunkba vágva káromol, aki gúnyol, ócsárol, szidalmaz, és becsmérel), és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt, (aki folyamatosan üldöz minket) mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet (nem szegtük meg szövetségedet). Nem pártolt (és nem szakadt) el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről” (Zsolt. 44,16-19).

 És felkiáltva kérdezi: „Meddig szidalmaz, (és meddig gyalázhat) oh Isten, a sanyargató (az ellenfél)? Örökké gyalázza-é (és csúfolhatja) az ellenség a te nevedet” (Zsolt. 74,10).

 És Isten válasza az Evangéliumban: Ő nem megront, hanem helyreállít: „Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne (és rajta) az Isten dolgai.

Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: (mert) eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat. Ezeket mondván, a földre köpött, és sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, és monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodott, és megjöve látva (vagyis: és már látott, amikor visszatért)” (Ján. 9,1-4.6-7)

Jób. 2,4 És felele a Sátán [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító] az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért.

Jób. 2,5 Azért bocsásd ki csak [emeld csak rá] a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében [(šálaḥ): hagyd magára és küldj el, hogy elmenjek, (nḡʿ): és hozzányúljak, megérintsem a csontját és a húsát, vagyis a teljes hústestét]: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? [Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni]^*

*Dávid megvallja a betegség okát: „Avagy elfelejtkezett-é könyörülni (vagy elfelejtette kegyelmét) Isten? Avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát (vagy elnyomta irgalmát a harag)? Szela. És mondám: Ez az én betegségem (és az az én bajom, gondoltam), hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott” (Zsolt. 77,10-11)

Jób. 2,6 Monda pedig az Úr a Sátánnak [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító]: Ímé kezedbe [a te hatalmadban] van ő [és visszaadom], csak életét kíméld^*

*És hogy miért adja vissza Isten a sátánnak Jóbot, annak az az oka, hogy a sátán Ádám céltévesztése miatt: „… e világ (e világkorszak: aion) istene” (2 Kor. 4,4)

Jób. 2,7 És kiméne [vagyis eltávozott] a Sátán az Úr [JHVH: Jahve = létező, örökkévaló színe] elől [vagyis jelenlétéből]. És megverte [(náḵáh): csapással sújtotta] Jóbot undok [(rá šəḥín): gonosz, rosszindulatú, fájdalmas, és forró, lángoló gyulladással, és] fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig, [vagyis undok, rosszindulatú, és fájdalmas keléssel sújtotta tetőtől talpig]^*

*A csapást e világ istene zúdította Jóbra, Isten pedig az Úr Jézusban szabadította meg a sátán hatalmából mindazokat, akik ezt hittel elfogadták, mert az Úr Jézus az: „Aki a mi bűneinket (és vétkeinket) maga vitte fel testében (vagyis a testén) a fára, … akinek sebeivel gyógyultatok meg (és lettetek teljessé, és éppé, és az Ő véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket). (És az Ő sajgó sebei által gyógyultatok meg)” (1Pét 2,24)

Jób. 2,8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu^* közepett.

*A görög fordításban: és így ült a városon kívül lévő trágyadomb mellett.

Jób. 2,9 Monda pedig őnéki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben [és még most is kitartasz amellett, hogy tökéletes, és ártatlan vagy]? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

Jób. 2,10 Ő pedig monda néki: Úgy [beszélsz, és úgy] szólsz, mint szól egy a bolondok közül [mint akik istentelenek, vagyis Isten nélkül élnek]. Ha már a jót [a jó dolgokat, javakat, és áldást] elvettük [és elfogadtuk] Istentől, a rosszat [vagyis a sikertelenséget, boldogtalanságot, és szerencsétlenséget] nem vennők-é [nem fogadnánk-e] el? Mindezekben sem vétkezik Jób az ő ajkaival [és még ebben a helyzetben sem vétkezett, és nem hibázott, és nem botlott meg Jób a szájával, a beszédével]^*

*A testi emberről így hangzik a kijelentés: „Mert mi jut az embernek mindabból, amit fáradsággal és teljes odaadással szerzett a nap alatt, hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság!” (Préd. 2,22-23).

De az is kijelentést nyer, hogy a csapás kísértés, aminek célja az Istenben való hit elrablása: „Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (és a gonosztól) nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai (szeretett testvéreim)! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akiben nincs változás, vagy változásnak árnyéka (sem fénynek és árnyéknak váltakozása)” (Jak. 1,12-17).

„Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr” (Jak. 5,11).

Dávid tudta ezt, ezért az Úrhoz kiáltva várja a szabadítást: „Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? (meddig tart ez, Uram) Meddig rejted el orcádat tőlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém (és meddig hatalmaskodik) ellenségem (rajtam)?” (Zsolt. 13,2-3).

És az Úrnak panaszkodva mondja, hogy csapásában egyedül maradt, mert: „Szeretteim és barátaim félreállnak csapásomban; rokonaim (is elhúzódnak tőlem) és messze állanak (mert csapás ért)” (Zsolt. 38,12)

Jób. 2,11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta, eljöve mindenik az ő lakó helyéből

[Más fordítás: Jób három barátja pedig értesült mindazokról a csapásokról, és szerencsétlenségről, amely őt érte, és eljöttek hazájukból]. A témáni [jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék] Elifáz [jelentése: az én istenem színarany, gazdagság; az arany istene, a gazdagság istene]. A sukhi [jelentése: elnyomás, gödör, árok, mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád [jelentése: Bél szerette; a viszály fia; nyakas]. És a naamai [jelentése: az istenség gyönyörűség, kedvesség, bűbájosság] Czófár [karom, nyers, vakmerő; fütyülő, fecsegő; táncoló, ugráló; csicsergő, versengés fia].

És elvégezték [és megállapodtak egymással], hogy együtt mennek be [hozzá], hogy bánkódjanak vele és [részvéttel] vigasztalják őt. [És fejüket csóválva, élénk, keleti gesztusokkal együttérzésüket kifejezzék].

Jób. 2,12 És amint ráveték szemüket távolról [és messziről megpillantották], nem ismerték meg őt [és alig ismertek rá], és fennhangon zokognak vala [és hangos sírásban törtek ki]; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintenek [és port szórtak a] fejükre az ég felé.

Jób. 2,13 És ülnek vele hét napon és hét éjszakán át a földön, és nem szóla [hozzá] egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

Élet van Tebenned Úr Jézus

Kijelentés:

„Szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146:8).

Ravasz László: Mit jelent Jézusban hinni?

Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja.

Hozzáfordulni szegényen, és hinni, hogy meggazdagíthat.

Hozzámenni üresen és elfogadni, amivel megkínál, magunkat halálra ítéltnek tekinteni és Benne örök életet találni.

Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és megváltásunk gyanánt elfogadni.

Szentgyörgyi Albert: Az ember életéről

Ha az ember élete nem egy üzenet, mit ér akkor bármiféle üzenet? 

Ne élj együtt a bűnnel, bánkódással vagy a szégyennel

"Miképpen a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és önmagát adta azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víz fürdőjével az Ige által." Efézus 5:25-26

Nem kell többé együtt élned a bűnnel, a bánkódással vagy a szégyennel. Túl sok ember ragad meg az emlékei által a múltban, amin aztán nem tudnak túljutni. Akár téged sértettek meg és neheztelsz, akár te bántottál meg valakit és bűntudatod van. Isten nem akarja, hogy egész életedben cipeld ezt a nehéz csomagot. Azt szeretné, hogy szabad légy. Ez az egyik oka annak, hogy a Bibliát nekünk adta. Az Igéjét használja arra, hogy kiírtsa a bűnünket.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt, amikor prédikáltam, egy hölgy könnyek között jött oda hozzám. Egy nagyon szomorú történetet osztott meg velem, benne az összes hibával, amit valaha elkövetett. Kétségbeesett volt és nagyon sírt. Folyamatosan csak azt mondta, hogy mennyire bűnösnek érzi magát.

Elolvastam neki az 1 János 1:9-et: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." Ez a szappantartó igevers. Isten azt mondja, hogy megfürdet téged, megszabadít életed mocskától, megbocsát és letörli a bűneidet.

Aztán megmutattam a Róma 8:1-et: "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak." A hölgy ezt kérdezte: "Úgy érted, hogy Isten nem fog megbüntetni mindazért, amit rosszul tettem az életemben?" "Nem."- mondtam. "Miért?"-kérdezte. "Mert Jézus fizetett mindenért." "És mi a helyzet azokkal, amiket holnap fogok megbánni?"-kérdezte. "Jézus azokért is fizetett."

Isten Igéje megtisztít a piszoktól, kitakarítja az elmémet, és megtisztítja a testemet. Az összes koszt, mocskot, szennyt, bűnt és szégyent kitakarítja az életemből.

A Biblia az Efézus 5:25-26-ban ezt mondja: "miképpen a Krisztus is szerette a gyülekezetet, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víz fürdőjével az Ige által".

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.04)

http://napiremeny.blog.hu/2012/03/12/ne_elj_bunben_sajnalkozasban_vagy_szegyenben

Jézus Imája

A farizeus és a vámszedő

Két ember ment fel a templomba imádkozni...

A farizeus és a vámszedő

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik fiatal, a másik idős. A fiatal megállt és így imádkozott magában.

- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Életunt, panaszkodó, vagy mint ez az idős is. Csak megszokottságból imádkozó, a kákán is csomót kereső. Új énekekkel dícsérlek nap mint nap, elmegyek minden alkalomra.

Az idős pedig térdre borulva, szinte magába roskadva így szólt:

- Istenem elfáradtam a hitharcban. Légy irgalmas hozzám.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik idős, a másik fiatal. Az idős meghajtotta fejét, és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Könnyelmű, vagy mint ez a fiatal is. Pillanatnyi hangulata mozgatja, a gyülekezeti élet rendjét nem ismeri. Egész életemben tiszteltem nevedet. Naponta imádkozom gyermekeimért és unokáimért.

A fiatal pedig az előtérben állva, még hátul sem akart leülni, hanem csendben így szólt,:

- Isten, látod milyen üres nélküled az életem. Légy irgamas hozzám.

Mondom nektek ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik karizmatikus, a másik konzervatív. A karizmatikus felemelte a kezét és így imádkozott:

- Isten, dicsőítelek Téged, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Szent Szellemed kenete, áldásod nélküli látszathívő, vagy mint ez a konzervatív is. Böjtölök, éjszakákon át imádkozom, naponta bizonyságot teszek az embereknek.

 A konzervatív távol állva még fejét sem akarta felemelni, így szólt:

- Tiszta szívet teremts bennem Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik konzervatív, a másik karizmatikus. A konzervatív kezét összekulcsolva megállt, és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Érzelmektől hajtott, csak szájjal dícséretet mondó, újdonságokat hajhászó, vagy mint ez a karizmatikus is. Ismerem Igédet, az apostoli hitvallást, segítem a rászorulókat.

A karizmatikus pedig távol állva könnyes szemmel így szólt:

- Isten, megérintettél, és most egész életem átformáló munkádra vár.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik presbiter, a másik vállalkozó. A presbiter időben érkezett és csendben így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. A vasárnapot ágyban töltő, megbízhatatlan, vagy mint ez a vállalkozó is. Szolgálok Neked, látogatom az időseket, néped gondja-baja a vállamon.

A vállalkozó pedig megkésve és fáradtan, fejét a padra hajtva így szólt:

- Isten, szétfolynak dolgaim, légy irgalmas hozzám.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki, felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik vállalkozó, a másik presbiter.

A vállalkozó megkereste helyét, és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Akiknek csak beszédben áll az Isten országa, az élet sűrűjében tapasztalatlan, vagy mint ez a presbiter is. Üzleti dolgaimat Igéd szerint végzem, és az én adományaimból épült ez az imaház.

A presbiter pedig felment a szószékre és így szólt:

- Isten, nem vagyok méltó, hogy Igédet hírdessem, de fogadj el irgalmadból.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik újonnan megtért, a másik régi hívő. Az újonnan megtért örömmel jött és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Boldogtalan, céltalan, vétkek között élő, vagy mint ez a régi hívő is. Megtértem, megkeresztelkedtem, Igéd naponta szól hozzám, és irányítasz.

A régi hívő szokásos lépteivel jött, és magában ezt az éneket dúdolta:

- Üres kézzel menjek-é s úgy álljak-é az Úr előtt?

Mondom néktek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik régi hívő, a másik újonnan megtért. A régi hívő megállt, és így imádkozott magában:

- Isten, hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Tékozló, Igéd mélységeit nem ismerő, vagy mint ez az újonnan megtért is. Próbára tettek a nehéz időkben és nem tagadtalak meg, megbecsülnek testvéreim is.

 Az újonnan megtért pedig a hátsó padba ült, és szemét egyszerűen egy pillanatra behunyva így szólt:

- Isten, friss fogadalmam a kísértések között pillanat alatt szétporladt. Légy irgalmas hozzám.

Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

http://csendespercek.gportal.hu/gindex.php?pg=2199&nid=3256985

Dr-Kováts György: IRIGYSÉGBŐL ÉS VERSENGÉSBŐL?

Fil 1,15-16:

Némelyek ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust. /16/ Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik; [Róm. 2,8.]

Azon gondolkoztam el, hogy mi mindent nem használ fel az ember arra, hogy saját nagyságát megmutathassa a másik felett. Még az evangélizációt is végezheti ilyen indítékból. Lehet, hogy kívülről nem látszik meg ez, - legalábbis azonnal -, de a szív mélyén ilyen az indíték: bebizonyítani, hogy jobb vagyok, mint a másik, ügyesebb, nagyobb eredményt tudok felmutatni, kiválóbb vagyok, mint ő.

1./ Fájdalmas törekvés. Ki nem elégíthető vágy a szív mélyén. Hiába mutatja meg valaki, hogy ő jobb a másiknál, nem nyugszik meg benne a szíve: állandó bizonyítási vágy fogja gyötörni utána is. Mindig többre vágyik az ilyen ember, mindig többet akar felmutatni, és mindig másokhoz viszonyítja magát: ezért hát nincs megállás.

A minap olvastam Nansen életét. Nem jutott el az Északi Sarkhoz, vissza kellett fordulniuk jóval a cél előtt, mert lassú volt az előrehaladás és nem volt elegendő élelmük. Jó döntés volt, s hazajutottak. Évekkel később találkozott Amundsennel, aki szerette volna meghódítani az Északi Sarkot. Már fel is szerelték a hajót, az expedíció készen állt, de jött a hír: Pearry elérte előttük. Amundsen úgy tett, mintha folytatná erőfeszítéseit az Északi Sarki expedícióra, de belül már tudta, hogy mit fog tenni. Elindult, de néhány nappal indulása után bejelentette, hogy a Déli Sarkot tűzi ki útirányul. Meg is hódította. Miért? Mert nevét be akarta írni a történelembe. Első akart lenni. Tudta, hogy Scotték már úton vannak oda, s ha nem siet, nem lehet az első. A másodikat ugyan ki jegyzi fel? Ha pedig ezt meghódítják előtte, nem marad már más hely a Földön, amit még elsőként felfedezhetne. Ezért döntött: nem számít, hogy mire kapta a felhatalmazást, nem számít, hogy hány embert csapott be ezzel, nem számít a közvélemény - az úgyis megváltozik, ha győztesen visszatér - semmi nem számít, csak az, hogy győzzek, hogy első legyek, hogy beírjam nevemet a történelembe. Scotték ott szenvedtek ugyanazon az úton. Nem törődött velük. Megfagytak, éhen haltak, lehet, hogy Amundsen tudott volna segíteni nekik, s akkor megmenekülhettek volna. Nem volt fontos számára. Nem, mert nem segítette volna elő azt, hogy első legyen. Emberi életek mentek rá, hogy ő legyen az első. A versengés gyilkossá tette. Mint Káint. Első akart lenni. Nem akarta, hogy mások megelőzzék. Arról akart híres lenni, hogy ő a “leg”: a legelső, a leghatalmasabb, a legsikeresebb, a leggazdagabb, a legeredményesebb, a leggyorsabb, a legnagyobb.

Hány embert mozgat ez? Hány ember nem tudja elviselni a második helyet. Hány ember nem alhat, ha valaki jobb nála valamilyen területen. Hányan érzik magukat boldogtalannak, ha nem róluk van szó a társaságban, ha nem őket emelik ki dicséretképpen és nem velük példálóznak. Azt szeretik, ha irigyek rájuk, ha sóvárognak az után, amivel ők rendelkeznek.

Nansen minden bizonnyal megállt volna Scott mellett, megkereste volna őket, segített volna, és legboldogabb azzal lett volna, ha egy angol-norvég közös expedíció, a Scott-Nansen csoport éri el először a Sarkot. Megmentette volna az embert, s nem a hírnév lett volna fontos a számára.

2./ Az irigység és versengés az evangélizációban olyan tettekre sarkallja az embert, amikre nem Isten indítja őt, hanem amikkel felülmúlhatja a másikat. Nem magát, hanem a másikat. Nem az Úr terve szerint, hanem a magáé szerint. Nem azzal a célkitűzéssel, hogy az Úr nagyobbá legyen az emberek szemében, hanem azzal, hogy ő maga nagyobbá legyen a másiknál, és elismerést találjon az emberek előtt.

3./ Ez az indíték pusztító. Isten akaratát keresztülhúzza. Az ember akaratát felmagasztalja. Isten dicsőségét megrabolja. Az ember dicsőségét felemeli. S az Úr engedi. Végbe lehet vinni. Még fel is használja az Úr néha. Nem akadályozza meg, nem állítja le - sokszor. De mi lesz belőle? Az, akivel szemben versengenek, még talán épülhet is belőle - a szenvedések között. De az, aki verseng - előbb vagy utóbb, de lerombolódik. Nem marad győztes. Mert az elsőségből soha nem lehet elég, s ameddig szíve össze nem törik, addig az ember sóvárog kielégíthetetlenül. Ameddig így sóvárog, mindig további célokra tör és felemészti magát.

Uram, őrizz meg kérlek a rossz indítékból való szolgálattól! Őrizz meg, a magad céljaira. Arra, hogy Neked szerezzek dicsőséget! Ámen.

Ne járj körbr, körbe...

Készítette: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A békességről

Készítette: Keresztény szépségportál

Isteni törvény, hogy az ember csak úgy juthat el békességre, ha kész mara­déktalanul

megbocsájtani másoknak.

Trudel

www.keresztenyszepsegportal.hu

Belül

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járnod kell: szemeimmel tanácsollak téged. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, ezeknek kantárral és zablával kell szorítani az állát…
- Zsoltárok 32,8. 9.

Tudtam a belső bizonyosság által, hogy vissza kell mennem abba a gyülekezetbe. Azt is tudtam: a feleségemnek is az a belső bizonyossága, hogy vissza kell menni. Mégis azt akartam, hogy az Úr valamilyen „természetfeletti” módon mozduljon és erősítse meg ezt. (Akkor még csak huszonhárom éves voltam.) Azt akartam, hogy Isten adjon nekem egy szót, nyelveket és magyarázatát, próféciát — vagy talán még azt is, hogy írja fel az égre, hogy: „MENJ EL ODA!” Ezért böjtöltem és imádkoztam három napig. Harmadnap már térden állva sikoltoztam, kiáltoztam és könyörögtem, mivel eddig terjedt a tudományom: „Ó, drága Istenem…” Isten pedig azt mondta nekem — mert Ő éppúgy vezet belső hang által, mint belső bizonyosság által — „Kelj fel onnan, és hagyd már abba!” Én felkeltem, de azt mondtam: „Uram, ha adnál nekem egy természetfeletti jelet, akkor jobban érezném, hogy vissza kell mennem abba a gyülekezetbe.” Ő azt válaszolta: „Mindened megvan, amit adni akarok neked. Nincs szükséged semmilyen jelre, sem írásra az égen. Nincs szükséged nyelvekre és magyarázatára, se próféciára. Te belül tudod, hogy mit kell tenned. Akkor most tedd meg!”

Megvallás: Az értelmem szemei megvilágosodtak. Én belülről tudom, hogy mit kell tennem. Isten vezet engem ezáltal a csodálatos belső bizonyosság által. Én pedig hallgatok erre! 
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/

Kegyelem-4D

Ige: A kimondott szó életre kel

Jób. 1,13 Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala [lakomáztak, és borozgattak] az ő elsőszülött bátyjuknak [testvérük] házában.

Jób. 1,14 És követ jöve [hírnök érkezett] Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak [a marhákkal szántottak], a szamarak pedig mellettük legelésznek vala.

Jób. 1,15 De a Sabeusok [sébaiak] rajtuk ütnek [rájuk rontottak] és elhajtják [elvitték] azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg [a legényeket pedig kardélre hányták]. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,16 Még szól [beszélt] vala ez, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és monda [így szólt]: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészti őket. [Más fordítás: Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket]. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,17 Még ez is szól [beszélt] vala, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és monda [így szólt]: A Káldeusok [jelentése: harcias] három csapatot alkotnak és ráütnek a tevékre, és elhajtják azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg [a legényeket pedig kardélre hányták], csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked.

Jób. 1,18 Még ez is szól [beszélt] vala, mikor jöve [megérkezett] egy másik, és [így szólt, és] monda: A te fiaid és leányaid esznek [lakomáztak] és bort isznak vala [borozgattak] az ő elsőszülött bátyjuknak [testvérük] házában;

Jób. 1,19 És ímé [hirtelen hatalmas vihar kerekedett] nagy szél támada a puszta felől [sivatagon túl keletkező elsöprő erejű hatalmas orkán; a sivatagon túlról], megrendíti a ház négy szegletét [sarkát, úgyhogy az összeomlott], és rászakadt az a gyermekekre [a fiatalokra] és meghalának. Csak én magam szaladok el [menekültem meg], hogy hírt adjak néked^*

*Így elmélkedik a földi emberről a Prédikátor: „Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájuk hirtelenséggel.

(Más fordítás: Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje)” (Préd. 9,14).

 Mert: „Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jő a pusztából, rettenetes földről” (Ésa. 21,1).

De: „Jobb a siralmas házhoz menni, hogysem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.

(Más fordítás: Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él)!

Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

(Más fordítás: Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív)” (Préd. 7,2-3)