Dr-Kováts György: JÓ SZÓ - vagy hallgatás... - 6.

Péld 17:27 Aki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és aki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.

Péld 17:28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

Akarsz győztes lenni a beszédedben? Igen. Én akarok. Ezért tudatosan keresem a hallgatást. A JÓ HALLGATÁST. Azt a hallgatást, ami ugyanakkor odahallgatás is, a mennyre. Mit akarsz, Uram, hogy szóljak? Mi a Te véleményed? Mit szeretnél Te, hogy most mondjak?

S eközben meghallgatod a másik embert is.

Hallgass mosolyogva. (Persze ez is helyzetfüggő – ne bosszants senkit mosolyoddal, nehogy fensőbbségesnek, vagy kinevetősnek gondoljon.) Ha mosolyogsz, ezzel bátorítasz. Szeress, miközben hallgatsz. Bíztass a megszólalásra. Bíztass azzal, ahogy hallgatsz – hallgatásod legyen MEGHALLGATÁS. Ha szeretsz, akkor meghallgatsz. Ha szeretsz, kérdezel. Ha szeretsz, kíváncsi vagy rám. Ha szeretsz, megtisztelsz.

Mennyire fáj, ha nem hallgatnak meg téged, ugye? Mennyire fáj, ha átnéznek rajtad, ha nem fontos, amit át akarsz adni, ki akarsz fejteni, vagy, hogy be akarod engedni a másikat életed egy területébe! Te ne okozz ilyen fájdalmat.

Tedd azt, amit szeretnél, hogy veled tegyenek! (Mt 7,12.)

Aki megvall engem...

- Na, fiúk, ki akar jönni? Ki fogadja el azt a nagyszerű meghívást? – kérdezte Kovács osztályfőnök mosolyogva.

Csak úgy repültek a kezek a levegőbe.

- Természetesen mindnyájan – fordult Kovács tanár úr a mellette álló férfihez, aki mint egy nagyobb tanszergyártó cég képviselője az iskolákat látogatta. – Ki is tudna nemet mondani egy ilyen kínálatra: ingyen mozilátogatás, utána óriási adag fagylalt a Vár Szálló teraszán.

- Ott középen az uraságok között azonban ül valaki, aki nem jelentkezett, úgy látszik, ő nem lelkesedik túlzottan a meghívásomért – mondta az ügynök.

Igen, Henrik ott kuksolt dobogó szívvel a székén. Ő volt az egyetlen, aki nem emelte fel a kezét. Pedig de szívesen ment volna a fagyizásra! Szülei szegények voltak, apja már régóta munkanélküli. Most az egyszer igazán jóllakhatna fagylalttal! Csakhogy ehhez az első lépés: a mozi. Oda pedig Henrik nem akart többé menni. Ezt megtérésekor megfogadta. Épp eleget járt azelőtt, szenvedélyes mozilátogató volt, és hogy megzavarták, felkavarták a filmek! Nem, oda nem megy többé! Még akkor sem, ha a mai darab többé-kevésbé ártatlannak látszik.

- Erdős Henrik, te nem jelentkeztél. Miért? - kérdezte az osztályfőnök.

Henrik felállt lehajtott fejjel, de nem válaszolt. Minden arc felé fordult.

- Gyere ki ide előre, fiam. – kérte a tanár.

Henrik megállt a két férfi mellett, és szíve majd szétpattant a heves dobogástól. Hogy tudná megmondani az igazságot? Kinevetnék. És mégis, Urát és Megváltóját nem szabad, nem akarja megtagadni. Végül így szólt:

- Én… én elhatároztam, hogy nem járok többé moziba. Megfogadtam… az Úr Jézusnak.

Kovács tanár úr csodálkozva nézett rá. Még nem ismerte nagyon az osztályt, hiszen csak néhány napja vette át. Ezért csupán annyit mondott:

- Akkor ma délben átmész a harmadikba, és részt veszel a műhelygyakorlaton.

A gyár képviselője, Szabados úr, nem szólt semmit. Egyre Henriket nézte, aki most felemelt fejjel visszament a helyére. Utána viszont megkérdezte az osztályfőnöktől:

- Ki ez a fiú?

- Ó, eddig nem figyeltem fel rá különösképpen. Szorgalmasan, rendesen dolgozik. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen különc nézetei vannak. Rendezett szülői házból való, sajnos, édesapja pillanatnyilag munkanélküli, mint sokan mások, akik az építészetnél dolgoztak.

Szabados úr elbúcsúzott Kovács osztályfőnöktől, és nagyon elgondolkodva hagyta el az iskolát. Henrik hazaérve édesapját a kertben dolgozva találta.

- Van már valami, Édesapám? – kérdezte szorongva.

- Nem, Henrik, még mindig semmi.

Apja felegyenesedett, az ásót erősen a földbe nyomta, és bátorító tekintettel nézett a fiára. Nem szabad a reményt elveszíteni!

Anya a konyhában készítette az ételt, és Henrik csendben figyelte. Az asszony észrevette, hogy a fiút valami foglalkoztatja, aki végül el is mondta iskolai élményét.

- A befejező fagyizásnál szívesen ott lettem volna – vallotta be őszintén.

- Elhiszem, fiam. De ha meggondolod, milyen kicsiséget adtál fel Jézusért ahhoz képest, amit Ő tett érted…?

Henrik bólintott.

- És ne felejtsd el, áll az ígéret: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” (1Sám. 2,30)

Mikor Henrik másnap hazaért az iskolából, azonnal érezte, hogy valami különös van a levegőben. Anyja boldogan újságolta:

- Képzeld, apa munkát kapott! Már hétfőn kezdhet!

- Ma reggel becsengetett egy férfi és azt mondta: hogy jelentkezzem a Havas és társa Cég irodájában. Azonnal felvettek. – tette hozzá apa ragyogó arccal. – Imáink meghallgatásra találtak!

A kis család előtt valóságos csodának látszott, hogy Isten ilyen gyorsan segített, és apának olyan állást adott, ami igazán tetszett neki.

Néhány hét múlva azt is megtudták, hogy történt az egész. Henrik egy napon hazafelé tartott az iskolából, amikor nagy, szürke kocsi suhant el mellette. Az autó hirtelen megállt, és a vezető odaintett Henriknek. Szabados úr volt az.

- Hogy tetszik édesapádnak az új munkahely? – kérdezte.

- Jól! Nagyon tetszik neki! – felelt Henrik elpirulva. Zavarba jött, mert eszébe jutott az iskolai eset.

- Szóltam az érdekében egy barátomnak. Akkor tehát sikerült. Nagyszerű!

- Ó, nagyon-nagyon köszönöm!

- Nincs mit köszönnöd, fiam. Nagyon tetszett a válaszod, amit az iskolában mondtál, és elgondolkoztatott. Csak így tovább, Henrik! Nem neked van köszönnivalód, hanem nekem!

És ezzel továbbhajtott.

Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; (Lukács 12,8)

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_easyblog&view=entry&id=17&Itemid=77

Pásztor Chris: Te Telve Vagy Kegyelemmel

Készítette: József Balogh

Az Úr Jézus Krisztus Kegyelme az Istennek szeretete és a Szent Szellem közössége, mindnyájatokkal. Ámen (2 Korintus 13:14).

A kegyelem a külső visszatükröződése Isten dicsőségének a szellemedben. Az Isten megnyilvánult jóindulata az életedben. Efézus 4:7 azt mondja, „… mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.” Tehát, te telve vagy kegyelemmel. János 1:16 azt mondja, „És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.” Te befogadtad az Úr teljességét, hogy légy az Ő kegyelmének kifejezője.

A kegyelem a természetfeletti befolyása, ami munkálkodik benned, és annak okozója, hogy mindent, amit teszel, fellendüljön, ez az Isteni képessé tevés, ami növekedést hoz létre, előléptetést, és előmenetelt! Azonban, a fokozata annak, hogy az Isten kegyelme benned kívülre tükröződjön, az tőled függ csupán. Minél jobban betöltöd a szíved az Isten Igéjével, és munkálkodik a Szent Szellem az életedbe, nagyobb kegyelem fog ragyogni kifele.

Te növelheted Isten dicsőségének kifele való visszatükröződését a te szellemedből, olyan kiterjesztését, ami mások számára is nyilvánvaló válik, és annak tanúi lesznek. Lehet, hogy nem leszel képes azt megmagyarázni, de ők dicsőíteni fogják Istent az Ő szépségéért és kiválóságáért, ami megnyilvánul az életedben. A 2 Péter 3:18-ban, az Istennek Szelleme, Péter apostolon keresztül int bennünket, hogy növekedjünk kegyelemben. „Növekedj kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.”

A szó „nő” a görög „auxano” ami azt jelenti „növekedés” vagy „kiterjesztés”. Más szavakkal, Isten azt akarja, hogy növekedj a kegyelemben és ismeretben a mi megtartó Urunk Jézus Krisztusban. Például, amikor az Úr Jézus gyermek volt, a Biblia azt mondja, Ő „… nőtt (növekedett) és egyre erősebbé vált szellemben, és megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme rajta volt” (Lukács 2:40). Ő növekedett kegyelemben mikor még gyermek volt, és jó indulatot nyert Isten és ember előtt (Lukács 2:52).

Istennek a kegyelme bevonzza a helyes embereket, anyagot, és forrást, amire szükséged van ahhoz, hogy működj az Isten elrendelésében, az életben.

Ünnepeld meg ezt a kegyelmet az életedbe.

Ima

Köszönöm Drága Uram, a te kegyelmed, amely elfogadottá tett engem, jóindulatot hozott, örömet, és előnyt! Előre nyomulok a mai napon, tudatában a bensőmben folyó munkának és a Te kegyelmed külső megjelenésének az életemben, és növekedek az én Uramnak megtartómnak kegyelmében és ismeretében Jézus Krisztusban. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Péter 3:18 Böv. Bibl.

1 éves bibliaolvasási terv: Lukács Evangéliuma 23:26-49;

II. Sámuel könyve 4-6

2 éves biblia olvasási terv: Márk Evangéliuma 6:14-29;

4 Mózes könyve 2

Helyes_Beat - Nincs más Isten [OFFICIAL VIDEO]

Ige: Az útkészítőről, minden hívő előképeként.

 „Azokban a napokban pedig eljöve [megjelent, fellépett, és feltűnt] Bemerítő János [jelentése: az Úr megkegyelmezett], aki prédikál vala [és ezt hirdette, tanítván] Júdea pusztájában [a Júdeai-sivatagban]”* (Mát. 3,1) 

*Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be atyjának, Zakariásnak: „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1,13)

A Lukács írása szerinti Evangélium így ad hírt Bemerítő János szolgálatáról, meghatározva az időt is, amikor szolgálatát elkezdte: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás. Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában. És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba (a Jordán egész környékén) prédikálván (hirdetve) a megtérésre való bemerítést a bűnöknek bocsánatára;

 Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava (Kiáltónak hangja szól) a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek (és tegyétek egyenessé) az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik (és minden szakadékot töltsetek fel), minden hegy és halom megalacsonyíttatik (és minden hegyet és halmot hordjatok el); és az egyenetlenek(a görbe utak) egyenesekké, és a göröngyös utak simákká lesznek; És meglátja minden test (minden halandó) az Istennek szabadítását. Monda azért a sokaságnak, amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg (kicsoda figyelmeztetett) titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?

Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik. Mikor pedig a nép (reménykedve) várt és szívükben mind azon gondolkoztak (azt fontolgatták) János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus.

Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan bemerítlek titeket vízbe; de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét (szíját)megoldjam: az majd bemerít titeket Szent Szellembe és tűzbe: Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja (az ő csűrébe takarítja), a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. És még sok egyebekre (sok másra) is intvén (buzdította) őket, hirdeti az evangéliumot a népnek” (Luk. 3,1-18)

Márk így ír róla: (Történt pedig hogy) Előáll vala János, bemerítvén a pusztában és prédikálván (hirdetvén) a megtérésnek bemerítését a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya (egész vidéke) és a Jeruzsálembeliek is, és bemerítkeznek mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén”(Márk. 1,2-5) 

János írása szerinti Evangélium is róla tesz bizonyságot: „(Megjelent) Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez (Ő) jött tanúbizonyságul (tanúként),hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen (bizonyságot kellett tennie) a világosságról” (Ján. 1,6-8)

 „És ezt mondja [és így prédikált; ezt hirdette] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]* (Mát. 3,2) 

*Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten népét: „Így szól a Seregek Ura (JHVH: Jehova), Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket (tetteiteket), és veletek lakozom e helyen (és akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok)!” (Jer. 7,3)

„Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál (erőtlenné lettél)álnokságod (igazságtalanságod, az Ige hiánya) miatt! Vigyetek veletek beszédeket(Igéket, kijelentéseket), és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot (Bocsáss meg minden igazságtalanságot)! És fogadd el(szívesen) azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hós. 14,2-3)

„Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámós. 5,4)

„Térjetek az én dorgálásomhoz (az én bizonyítékomhoz); ímé közlöm veletek (és én kiárasztom rátok) az én lelkemet (pnoé: Életet adó erőmet), tudtotokra adomnéktek (és megismertetem veletek) az én beszédemet” ((logosz): az én igéimet)”(Péld. 1,23)

Az Evangélium pedig kijelenti, hogy kit ismertet meg az Úr:  „És az Ige (a logosz)(hús)testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)

 „Mert Ő az, akiről Ézsaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg [és tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit*(Mát. 3,3) 

*Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát: „És az Őelőtte fog járni [az Úrnak színe előtt] az Illés [jelentése: erősségem az Úr)]szellemével és erejével [Képességével, és  hatalmával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen, makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [megigazultak vagy megigazítottak, az igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára és megfontoltságára térítse, észjárására hozza és vezesse; és az egész személyiség „beállítottságát”, „irányultságát megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak [és állítson az Úr elé]tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,17)

Zakariás is így prófétál fia körülmetélésekor: „Te pedig kis gyermek, a magasságos[a Magasságbeli; a Legmagasztosabb; a Legfelsőbb] Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr [színe] előtt jársz, hogy az ő útjait megkészítsed [és előkészítsd]”(Luk. 1,76)

Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja (elegyengeti) előttem az utat, és mindjárt (és hamar) eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (sőt jön már),azt mondja a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (a fiakhoz téríti),a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal (és hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)

Őróla szólt Ézsaiás próféta is: „Egy szó (Egy hang) kiált: A pusztában készítsétek(építsétek) az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek (és készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (és süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává (a dombvidék síksággá). Mert megjelenik az Úr dicsősége, és minden test(minden ember egyaránt) látni fogja azt; mert az Úr szája szólt” (Ésa. 40,3-5)

Maga Bemerítő János is így tesz bizonyságot arról, hogy a próféták által megjövendölt útkészítő ő: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? (Erre ő így felelt és) monda: Én kiáltó szó (kiáltó hang) vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját (és készítsetek egyenes utat az Úrnak), amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,19.23)

Szívünkből zeng énekünk Neked Uram!

Tapasztaltátok, hogy jó az Úr:

 „Annak ellenére sem hittetek Istenetekben, az ÚRban, aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben, nappal felhőben, és kiszemelte azt a helyet, ahol táboroznotok kellett, és megmutatta az utat, amelyen járnotok kellett” (5Móz. 1,32-33)

Spurgeon a szeretetről

Aki meg akarja ismerni a szeretetet, az menjen a keresztrefeszítés hegyére, és szemlélje ott a Fájdalmak Emberének halálát.

Az Úr velem!

„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6)

Istenre szomjazva

Utánad szomjazik lelkem... mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld." (Zsoltárok 63:2)

Mark Roberts írja: Egy hegyi túrán... megláttunk egy csúcsot, ami úgy tûnt, csak néhány mérföldnyire van, tehát elindultunk felé. Mire felértünk, majdnem az összes vizünk elfogyott. Visszafelé... hála Istennek lefelé kellett jönni, de nem volt egyetlen aprócska forrás sem, amely olthatta volna gyötrõ szomjúságunkat. Három óra hosszán át vágyakoztam a vízre, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy milyen csodálatos érzés lesz, amikor kaphatok majd egy pohár innivalót."

Amikor Dávid ezt írta: Utánad szomjazik lelkem... mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld", ellenségei erõsen szorongatták, és már azon tûnõdött, hogy talán Isten elfeledkezett róla. Voltál már így valaha? A fájdalom elviselhetetlen és Isten olyan távolinak tûnik? A fizikai szomjúsággal testünk azt jelzi, hogy vízre van szükségünk; lelkünknek is van egy szomja, amit egyedül Isten tud csillapítani. Õ pedig meg is teszi: Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." (Jeremiás 29:12-13).

A fél szívvel végzett erõfeszítés nem lesz elég hozzá! Egy bibliatanító ezt mondta: Istent csakis elsõ kézbõl lehet megismerni. Azok, akik megelégednek a másodkézbõl való információkkal, igazából nem ismerik Õt... Azt akarják, hogy mások imádkozzanak értük, ahelyett, hogy maguk imádkoznának... hogy igéket mondjanak nekik, ahelyett, hogy maguk olvasnák. Megelégszenek egy televíziós istentisztelettel, vagy azzal, hogy meghallgatnak egy igehirdetést az interneten...

Mindenkinek ki kell próbálnia Istent... hogy meglássa az-e, akinek mondja magát... hogy ígéretei igazak-e... hogy válaszol-e az imádságra... hogy ott lesz-e, amikor szükségünk van rá... hogy ad-e bölcsességet, erõt, kitartást és állhatatosságot...

Igen, Õ az, akinek mondja magát, igen, ígéretei igazak, igen, válaszolni fog, igen, ott lesz - minden egyes alkalommal."

www.maiige.hu

Joyce Meyer: A falon is átugrom

22,29 Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben.

22,30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
22,31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek. (2 Sámuel)

Katie Brown-tól, a világbajnok sziklamászótól, és számos aranyérem birtokosától szeretnék idézni nektek: „Az Istenbe vetett hitem nem jelenti azt, hogy nincs bennem egy egészséges félelem, vagy óvatosság, amikor extrém magasságokban mászom, viszont nagyon is segítségemre van abban, hogy megfelelően kezeljem a különböző kihívásokat. Az a tudat, hogy Isten nem kárhoztat, ha nem nyerek, óriási nyomástól szabadít meg. Tehát nincs semmi, ami miatt aggódnom kellene. A többi versenyzőt látva, azon tűnődöm, vajon, hogy tudnék versenyezni, ha nem lenne hitem Istenben.”

A „falak” melyekkel szembe kell nézned az életben, lehetnek kapcsolati, vagy érzelmi falak. Teljesen rendben van, ha valamiféle félelmet érzel az életedben tornyosuló falak miatt. Ahogy Katie is fogalmazott, helytelen lenne, ha nem tulajdonítanánk megfelelő jelentőséget a nagy kihívásoknak. Azonban nyugalmat és biztonságot találsz abban az igazságban, hogy Isten nem fog elítélni, kárhoztatni, ha nem sikerül feljutnod a fal tetejére, vagy ha csak a századik próbálkozásod sikeres. Istent jobban érdekli az erőfeszítésed, hogy hűségesen próbálkozol – olyan erőfeszítéssel, ami az Ő szeretetéből nyeri a bizonyosságát.

Uram, Te ismered a falakat, amikkel szembe kell néznem. Segíts átugranom rajtuk… még ha százszor is kell próbálkoznom. Ámen.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/183-a-falon-is-atugrom.html

MEG- ÉS ÚJRAFORMÁLVA

1 Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak: 2 Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. 3 Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. 4 De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. 5 Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: 6 Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. 7 Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. 8 De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá. 9 Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem. 10 De ha azt műveli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni. 11 Most azért
mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja az ÚR:
Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg
azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!

12 De ők ezt mondták: Nem érdemes! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk! Jer 18,1-12.

                       MEG- ÉS ÚJRAFORMÁLVA

Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian. (Ézs 64,7)

Feszülten figyeltem, ahogy a fazekas ritmikusan mozgatta lábával a kereket, miközben a kezével formázta az agyagot. Az agyag fokozatosan felvett egy bizonyos formát. Váratlanul azonban a fazekas hölgy megállította a korongot, összegyúrta az agyagedényt, és elölről kezdte. Ezúttal az edény jobban hasonlított az elképzeléséhez. Majd ráhelyezte egy polcra száradni a többi alkotás mellé.

Később az edényeket kiégetik, vagy felmelegítik egy kemencében. Majd levágják a felesleges részeket, lecsiszolják, mázolják, és újból kiégetik őket.

A fazekast nézve arra gondoltam, Isten a mi fazekasunk. A föld porából vétettünk, és a Teremtőnk elképzelése szerint formáltattunk. Isten a saját képére teremtett minket. De vétkeztünk, mivel azt tettük, amitől óva intett bennünket (1Móz 1-3). Emiatt olyan edényekké váltunk, amiket újra kell formálni. Ezért Isten Jézus Krisztus vére által esélyt ad nekünk az újjászületésre. Új életet ad nekünk.

Agyaggá lehetünk Isten kezében, ha elengedjük vágyainkat, és Istenre bízzuk életünk vezetését. Akkor Isten Jézus képére formál bennünket, hogy újjászülessünk olyan életre, amit a kezdetektől tervezett nekünk.

Imádság: Szent Istenünk, köszönjük, hogy megszületett Fiad, Jézus
Krisztus, aki által újjáformáltathatunk és újjászülethetünk az örök
életre veled. Ámen.

Isten újjá tud formálni minket, akármilyen állapotban vagyunk.

Xavia Arndt Sheffield (Maryland, USA)

http://csendespercek.hu

Az Úr az én hű pásztorom.....wmv

Ige: A KÍMÉLET ÉS SZERETET SZAVAI

2 Kor. 2,1 Azt tettem pedig fel [úgy döntöttem] magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal. [szomorúságotokra]^*

*Az apostol ezt kérdezi a Korinthusban élő hívőktől: „Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21)

2 Kor. 2,2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít [megörvendeztet; földerít; fölvidít] engem, hacsak az nem, akit én megszomorítok?

2 Kor. 2,3 És azért írtam néktek éppen azt [a levelet is], hogy mikor oda megyek [megérkezem], meg ne szomoríttassam azok miatt [szomorúság ne érjen azok részéről]^* akiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

^*Mert: „...félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek.

Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek” (2 Kor. 12,20-21)

 „Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek a szerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott” (2Kor. 13,10)

2 Kor. 2,4 Mert sok szorongattatás [gyötrődés] és szívbeli háborgás [szorongás; aggodalom] között írtam néktek sok könnyhullatással [szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek között], nem hogy megszomoríttassatok [nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek], hanem hogy megismerjétek azt a [(agapé): Isten szerinti] szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem. [amely bennem különösen nagy irántatok]

2 Kor. 2,5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat^*

^*Amivel megszomorította valaki az apostolt, arról így ír: „Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él” (1Kor. 5,1)

Pedig ő már írt erről: „Mert nem írtunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek, sőt remélem, hogy teljesen meg fogtok érteni” (2Kor. 1,13).

És amit megírt, az nem más, mint Isten kijelentett útmutatása: „… ne régi kovásszal (a régi romlott természettel) ünnepeljünk, sem rosszaságnak [álnokságnak] és gonoszságnak [(ponéria): romlottság] kovászával, hanem tisztaságnak [(eilikrineia): egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [(aletheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában. [(adzümosz): kovásztalan, azaz: nem romlott, nem megrontott]” (1 Kor. 5,8)

Mert:  „Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti” (Gal. 5,9)

Legyetek erősek az Úrban!.

Az Úr megőrző kegyelme.

„A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem érkeztetek erre a helyre” (5Móz. 1,31)

Ne féljetek!

 „Ne féljetek, megálljatok! És nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek” (2 Móz. 14,13-14)

Mi is a mi bajunk?

Valaki azt mondta: "Az a mi bajunk, hogy mindig felülről várjuk a csodát, de nem eléggé felülről. A mindenkori kormánytól várjuk, de nem a mindenható Istentől."

Böjte Csaba: Ki vagy te? Isten szép ajándéka

Uram! Köszönöm, hogy megteremtettél, Ó, Szeretet, és idetettél,

Hogy csillagok, ködök, hegyek között ember legyek.

Oswald Chambers: MIT KÍVÁNSZ?

"És te kívánsz-e magadnak nagyokat?" (Jer 45,5)

Nagy dolgokat kívánsz magadnak? Talán nem akarsz nagy ember lenni, de nem kívánsz Istentől nagy dolgokat magadnak? Isten szeretne önmagával szorosabban összekapcsolni, mint amennyire adományai elfogadása összekapcsol vele: azt szeretné, hogy megismerd Őt! Nagy dolgok a véletlennek vannak alávetve: jönnek és mennek is. Isten soha semmit sem véletlenül ad nekünk. Nincs könnyebb, mint helyes kapcsolatba jutni Istennel, kivéve, amikor nem Őt magát akarod, hanem csak azt, amit ad.

Ha még csak annyira jutottál, hogy Istentől dolgokat kérsz, akkor az átadásnak még az első lépéséig sem jutottál el. A magad felfogása szerinti keresztyén lettél. "Kértem Istentől Szent Szellemet, de a várt nyugalmat és békességet mégsem adta meg nekem." Isten azonnal rámutat az indítóokra: te nem az Urat keresed, hanem kapni akarsz valamit. Jézus mondja: "Kérjetek és adatik nektek"! Kérd Istentől, amit szeretnél megkapni, de ha nem jó dolgot kérsz, akkor még nem tudsz imádkozni. Amikor közelebb jutsz Istenhez, abbahagyod, hogy bizonyos dolgokért imádkozz. "Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). Minek akkor kérni? Azért, hogy megismerd Őt!

Nagy dolgokat kívánsz magadnak? Ó Uram, keresztelj meg engem Szent Szellemmel! Ha Ő nem teszi meg, ez csak azért van, mert még nem adtad át neki magadat egészen. Még van valami, amit nem akarsz megtenni! Hajlandó vagy megkérdezni önmagadtól, hogy mit kívánsz Istentől és miért akarod? Isten mondja: "Ne szólj nekem többé erről a dologról, hanem tedd, amit mondok. Jöjj hozzám!" Isten a végső tökéletesség érdekében nem veszi tudomásul a jelenlegi állapotod. Nem az a célja, hogy éppen most tegyen téged áldottá vagy boldoggá, Ő mindig a végső tökéletességen dolgozik: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11).

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers