Akit szeretsz, annak igáját is húzod örömmel. (Sumér költő)
2012. július 3.
Bizalomjáték
„Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”
Zsoltárok könyve 43:5
Bizalom. Különlegesen súlyos szó, ismered jelentését, és az
évek során megtanultad, hogy szűkmarkúan kell osztani az emberek felé. És ha
egyszer valaki visszaél vele, felrúgja, kijátssza, vagy talán saját hibáján
kívül elveszíti, annak már nincs második esély.
Mondd, barátom, mennyire könnyű számodra Istennek bizalmat
szavazni? Elfogadni azt, hogy kettőtök közül Ő a bölcsebb, és hinni abban, hogy
csak jót akar neked. Hinni, hogy a javadra válik, amitől most talán szenvedsz,
hogy neki terve van veled, és gondot visel rólad. Vigyáz rád akkor is, amikor
annak talán semmilyen jelét nem érzed, de hidd el, ott van melletted. Tudja
miken mész át, és hidd el, meghozza számodra a szabadulást.
Tudom, hogy a csüggedés, a reménytelenség és a
kilátástalanul szoba sarkában kucorgó lét sokkal könnyebb, és valahogy a
természetünkből fakad.
Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy tanulj meg újra bízni
Benne! Tanulj meg bizalmat szavazni akkor is, amikor sokkal egyszerűbb lenne
menekülni, és utána tisztes távolból szórni a miérteket az ég felé. Tanuld meg
kimondani ma és minden nap: Legyen meg a te akaratod! És hidd el, meglátod majd
Isten szabadítását!
Oswald Chambers: MÉG MINDIG EMBERI!
"...akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére
cselekedjetek" (1Kor 10,31).
A testté létel nagy csodája egy kisgyermekben megy végbe, a
megdicsőülés nagy csodája újra leereszkedik a démonoktól megszállt völgybe, a
feltámadás csodája pedig egy tengerparti reggelibe alázkodik bele. Ezek nem
ellentétek, hanem Isten nagy kijelentései.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztyén tapasztalatunkban
valami csodálatosat várjunk; hősies érzéseink még nem jelentik azt, hogy hősök
is vagyunk. Diadalmasan átmenni egy válságon egészen más, mint mindennap Istent
dicsőítve élni, amikor annak nincs tanúja, nincs rivaldafény, amikor senki a
legcsekélyebb figyelemre sem méltatja.
Ha tán nem is kívánjuk a középkori szentek dicsőségét, mégis
legalább annyit megkívánnánk, hogy az emberek megjegyezzék rólunk: "Milyen
csodálatosan imádkozik ez az ember!" "Milyen kegyes, áhítatos
asszony!" Amikor igazán odaszántad magad Jézus Krisztusnak, elérted azt a
fenséges magaslatot, ahol már soha senki nem gondol arra, hogy észrevegyen
téged, hanem csak azt az egyet veszik figyelembe, hogy Isten hatalma mindig
újra kiárad rajtad át. "Csodálatos elhívást kaptam Istentől!"
A mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz,
hogy a legkisebb kötelességünket is Isten dicsőségére végezhessük el. Isten
bennünk munkálkodó Szelleme az, aki emberi módon olyan tökéletesen a magáévá
tesz, hogy az fel sem tűnik. A szent életének próbája nem a siker, hanem a
hűség. Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni; pedig a cél az,
hogy Istent dicsőítsük életünkkel. Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi
állapotunkban. A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes
élete.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Baráti üzenet:
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél. Reméltem, hogy
beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is: megkérdeznéd a
véleményemet, vagy megköszönnéd azokat a jó dolgokat, amelyek a napokban történtek
veled. De észrevettem, hogy nagyon elfoglalt voltál. Megint vártam, amikor
föl-alá szaladgáltál a házban és készülődtél. Túlságosan lekötött az, hogy
milyen ruhát vegyél fel. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj egy
pillanatra és köszönj, de te túl elfoglalt voltál. Egyszer egy ideig tétlenül
várakoztál, 15 percig dologtalanul üldögéltél.
Aztán láttam, hogy talpra ugrasz, és már azt hittem,
beszélgetni akarsz velem. De végül a telefon után nyúltál, és felhívtad egy
barátodat, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen
néztelek. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is
megossz velem. Sokkal több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál
volna rám egy kis időt.Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak
érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg a fejed. Viszont megláttad,
hogy 3-4 asztallal arrébb néhány barátod köszönetet mondott, mielőtt nekiláttak
volna az étkezésnek, de te mégsem tetted ezt. Nem baj! Amikor hazamentél, úgy
tűnt, hogy otthon is sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél közülük,
bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, hogy te szereted-e a tévét, vagy sem, mert nem
sok lényeges dolog történik ott. Ennek ellenére sok időt eltöltesz a készülék
előtt, nap mint nap, holott nem gondolsz közben semmire, miközben csak bámulod
a képernyőt. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál. Ez
alkalommal sem szóltál hozzám. Lefekvéskor úgy láttam, hogy már túl fáradt
voltál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok
alatt el is elaludtál. Nem baj! Talán még észre sem vetted, hogy én mindig ott
vagyok melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Még van idő, és remélem,
hogy egyszer majd fogsz velem beszélgetni.Szeretnélek megtanítani arra, hogy
légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy
fejbólintásra, egy imára, vagy a szíved mélyéről feltörő hálaadásra. Nagyon
nehéz egyoldalúan beszélgetni veled.Nos, amikor te másnap ismét felkelsz, én
újra várni fogok rád a szeretettemmel. Remélem, az új nap során szánsz rám egy
kevés időt.
Szerető barátod:
Jézus
Horváth Ede - keresztények..
"... az egyháznak nem az a feladata, hogy
bántson téged. Nem az a feladata, hogy téged degradáljon, kárhoztasson. Nem az
a feladata, hogy "bebizonyítsa" milyen bűnös vagy. Nem az a feladata,
hogy a "fejedre húzza" a kárhoztatást. Hanem az afeladata, hogy megetessen téged bűnös létedre mannával, isteni eledellel, hogy megetessen téged Isten jelenlétével, hogy megetessen téged azzal, ami a menyasszonynak jár: az Isten szerelmével! Azért, hogy a szíved visszaforduljon az Úrhoz. Ez a szerelem indította el az Újszövetséget. És ebből a szerelemből mi csináltunk kárhoztató gyülekezetesdit, ahol mindenki mindenki ellen volt, és egyik egyház a másiok ellen." Kubinyi Károly
" Az egyház, az EGY. A menyasszony, az EGY. Jézusnak nem "egyszemélyes" a menyasszonya, hanem ez egy titok - azt mondja Pál. Ez egy titok. Ez egy olyan menyasszony, ami az egyházból áll. És megtisztítja az Úr! Teljesen kiábrázolódik bennünk a Krisztus, és teljesen rendbe vagyunk. ...hát ez az ördögi üzenet a kereszténységben, hogy a bűneid köré akarnak téged csoportosítani, hogy tagadd meg, hogy legyél jobb, hogy határolódj el, hogy ne nézzél TV-t, hogy ne menj ide... strandra se menjél... meg ezt se csináld, meg azt se csináld... és a kereszténység egy tilalomfa lett, holott a kereszténységnek az lett volna a feladata, hogy összekapcsoljon téged a Vőlegénnyel....és amikor a Vőlegénnyel összekapcsolódsz a szerelemben, akkor abból a szerelemből kifolyólag megváltozik a lelked, és az életed, és egészen máshogy fogsz élni. E MIATT!" Kubinyi Károly
"Mi menyasszonyi ajándékot kaptunk. A Szentszellemben. Foglalót. A szívünkben elpecséltettünk... az Istentől... elküldte a jegyajándékot, hogy elfogadott bennünket. Szentté tett bennünket, és a bűnös testünkbe beköltözött a Szentszellem. Döbbenetes dolog nem? A keresztény egyház azt prédikálja, hogy ha majd bűntelen lesz a tested, majd akkor jöhet a Szentszellem, mert addig nem vagy alkalmas rá. Isten meg a Mennyből úgy látta, hogy Jézus miatt alkalmassá lettél. Ő miatta! Ezért ne magadra nézzél! Hanem Őrá nézzél! Őt fogadd el, és abba higgyél, hogy, ha Ő így látja, akkor én is így látom. Ne arra nézzél, ami megtapintható, megfogható, mert ez a világ, és ezek a dolgok elmúlnak. Elmúlnak a bűneid, elmúlik a bűnös természeted, a húsod meg fog rohadni, és a kukacok eszik meg." Kubinyi Károly
Az Úr kezében van a jövőd
Készítette: Melinda Vörösné
4,18 "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy
evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást
hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon
bocsássam a megkínzottakat,
4,19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét." (Lukács)
Egy teljesen működésképtelen családból származom, ahol
rengeteg bántásban volt részem. A gyermekkorom telve volt félelemmel és
gyötrelemmel. Szakértők szerint egy gyermek személyisége élete első öt évében
formálódik ki. Hát az én személyiségemmel igen nagy bajok voltak! Tettetésben
éltem a védelmi falaim mögött, amiket azért emeltem, hogy megvédjem magam az
emberek bántásától. Kizártam másokat, ugyanakkor magamat bezártam. Annyira
telve voltam félelemmel, hogy csak úgy tudtam elképzelni, hogy szembenézzek az
élettel, ha szüntelenül én irányítottam, így senki sem tudott bántani.
Fiatal felnőttként megpróbáltam Jézusért élni, és követni a
keresztény életstílust. Azt tudtam, honnan jöttem, de azt nem, hogy hová
tartok. Úgy éreztem, a múltam mindig tönkre fogja tenni a jövőmet. Azt gondoltam:
„Ilyen múlttal a hátam mögött, hogyan lehetnék valaha is rendben?
Lehetetlenség!” Azonban, Jézus azt mondta, hogy Ő pont azért jött, hogy
meggyógyítsa a betegeket, a megsebzetteket, az összetört szívűeket, és azokat,
akiket csapások, szerencsétlenségek sújtottak.
Jézus azért jött, hogy megnyissa a börtönajtókat és szabadon
bocsássa a foglyokat. Semmivel sem jutottam előrébb, amíg nem kezdtem hinni
abban, hogy szabad lehetek. Magamévá kellett tennem egy pozitív látásmódot az
életemre nézve. El kellett hinnem, hogy a jövőmet nem a múltam, és még csak nem
is a jelenem határozzák meg.
Lehet, hogy nagyon fájdalmas múltad volt, vagy lehet, hogy a
jelen körülményeid lehangolóak, negatívak. Lehet, hogy olyan helyzettel kell
szembenézned, ami semmi reménnyel nem kecsegtet. De teljes bátorsággal mondom:
nem a múltad és nem a jelened határozzák meg a jövődet!
Joyce Meye
2012. július 2.
Ige: Isten tökéletes kijelentése Fia által
„Minekutána az Isten sok rendben [(polümerósz):
sokféleképpen, sok részletben, a
különféle alkalmakkal] és sokféleképpen [(polütropósz): sokféleképpen, változatos, és különféle
módokon, vagy formában] szólott [és
beszélt] hajdan [a régi időben; (palai):
az ősi, a távoli múltban] az
atyáknak [(patér): ősatya,
ősszülőknek] a próféták által. Ez utolsó időkben [(eszkhatosz): utolsó, legvégső korszakban] szólott nékünk Fia által. [Más fordítás: De
most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk]” (Zsid. 1,1)
Filep azt kéri az Úr Jézustól, hogy
mutassa meg nekik az Atyát, mire az Úr: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél
meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát; mi módon (és hogyan) mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A
beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki
én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában
vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért
higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11)
Ige: Isten végtelen kegyelme
Pál apostol megvallása elhívásáról, és Isten végtelen
kegyelméről: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott [jutott
osztályrészül] ez a kegyelem [ez az
ajándék], hogy a pogányoknak
[nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a
Krisztus végére mehetetlen [felfoghatatlan, kinyomozhatatlan,
kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát;
És hogy
megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől,
amely elrejtetett vala örök időktől [örök korok;(világ)korszakoktól (aionoktól)]
fogva
az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.
[Más fordításban: és
felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől
fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében].
Azért, hogy
megismertettessék [kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására
hozza] most a mennybeli fejedelemségekkel
[az égi helyeken lévő kormányzatokkal; fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [a kihívott gyülekezet (eklézsia)] által az Istennek sokféle [és szerfölött
sokrétű] bölcsessége (Eféz. 3,8-10)
És így folytatja az apostol: „Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam [üldöztem] az Isten anyaszentegyházát.
[eklézsiáját; kihívott gyülekezetét]. De
Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok
[az], ami vagyok. És az ő hozzám való
[rám (belém) árasztott; nekem
juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló
[nem maradt bennem hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen,
(tartalom nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam [keményebben
dolgoztam; fáradoztam], mint azok
mindnyájan [mindegyiküknél] de nem
én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1
Kor. 15,9-10)
„Ki előbb istenkáromló
(rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék:
de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott
pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi
Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó,
hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen
türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és
így) az
örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16)
Mert az Úr Jézus az: „Aki
által vettük [nyertük; kaptuk] a
kegyelmet és az apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért,
[hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden
pogányok [nép; nemzet] között,
[munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért;
[neve dicsőségére]” (Róm. 1,5)
„… Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a
ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol.
1,25)
Ige: Az örökkévaló Úr!
„Régente
fundáltad a földet (Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (és
alkotása).
Azok elvesznek, (elpusztulnak) de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet,
elváltoztatod azokat, és ők változnak. De te ugyanaz vagy, (és ugyanaz
maradsz) és a te esztendeid el nem
fogynak (mert éveidnek soha sincs vége). A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll előtted.(Más
fordítás: Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik (unokáik) is
megmaradnak)” (Zsolt. 102,26-29)
Mert: „Jézus
Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13,8)
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Kedvesem, utasítsd vissza és nehogy meghallgasd az ellenség
fecsegését, amikor megpróbál meggyőzni arról, hogy tele vagy hibával és
értéktelen vagy. Én nem kárhoztattalak soha és nem is kárhoztatlak. Te az Én különleges
kincsem vagy, és ki vagy választva az Én saját céljaimra. A Sátán azért van
ellened, mert Ellenem van, mondja az Úr, ezek a hazugságok pedig az ellened
készült fegyverek. Ne higgy ezeknek.
Az életadó folyam
 |
A próféta látomásában az éltető víz a Holt-tengerbe ömlik,
és még ebbe a halott tóba is életet visz. Amerre Isten kegyelme jár, ott
azonnal maradandó szellemi élet támad. A kegyelem szabadon áramlik Isten
akaratának engedelmeskedve, amiképpen a folyó is jótetszése szerint kanyarog.
Amerre csak halad, nem azt várja, hogy az élők menjenek hozzá, hanem Ő teremt
életet a maga megelevenítő áradatával. Bárcsak végigfolyna utcáinkon és
sikátorainkon is! Bár beáradna a házamba és addig emelkedne, amíg minden egyes zug
megtelne vele.
Uram, áraszd az élő vizet barátaimra, családomra, és add,
hogy engem se kerüljön el. Már ittam belőle, de kívánok belemerítkezni, sőt
úszni benne. Ó, Megváltóm, szeretném, ha gazdagabb lenne az életem. Kérlek,
jöjj hozzám, tölts el, míg teljesen megelevenedem és megerősödöm a szolgálatra.
Kérlek, Uram, Istenem, tölts meg a belőled áradó élettel!
Nyomorult, száraz és merev vagyok. Jöjj és eleveníts meg,
hogy kirügyezzem, virágot hozzak és gyümölcsöt teremjek a Te dicsőségedre.
Eleveníts meg, Krisztusért kérlek. Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
.jpg)
Boldogságok
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is
megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell
szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert öröm lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert
békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége
szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a
vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt
és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert
megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók
többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és
aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok
barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert
környezetük megbecsüli őket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy
nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és
békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a
fintort, mert útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait,
akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és
imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha
megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus
nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit,
mert teljesebb lesz az életük
Az elégedett emberek többet tesznek félre és ritkábban kerülnek adósságba
"Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a
jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság!" (Préd 5,9)
Minél többet szerzel,
annál többet akarsz. Ilyen az élet. Egyszer megkérdezte valaki a billiomos
Howard Hughes-t:"Mennyi kell ahhoz, hogy egy ember boldog legyen?"
Azt felelte:"Csak egy picivel több."
Ez a fajta gondolkodás adósságba viszi az embert. Ha szereted
a javaidat, soha nem leszel boldog. Mindig többet fogsz akarni. Az egy mese,
hogy minél többed van, annál boldogabb leszel, vagy több élvezetet kapsz. Egy
400 ezer dolláros ház nem fog boldogabbá tenni, mint a 200 ezer dolláros.
Az elégedetlenség mindig az összehasonlításból születik. A
Biblia azt állítja, az összehasonlítás bolondság. Tönkre fog tenni anyagilag.
Megtetszik egy autó, elmész és megveszed. Azonban, miután meglátod a szomszédod
autóját észreveszed, hogy van valami többlet rajta ami a tiéden nincs, tehát
adósságba kerülsz azért, hogy egy hasonló autót vegyél - és mindezt egy
összehasonlítás miatt.
Az adósságot magába foglaló összehasonlítások ellenanyaga a
megelégedettség. A Biblia azt mondja: "Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be
azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem
hagylak téged." (Zsid 13,5)
A megelégedettség így szól: "A körülményeimtől
függetlenül, Krisztussal az életemben, megbirkózom vele". A Krisztussal
való kapcsolatodban való boldogságról szól, függetlenül attól, hogy gazdag vagy,
vagy szegény, lent vagy, vagy fent.
A megelégedettség elvezet téged a lényeghez. Az elégedett
emberek többet tesznek félre - és ritkábban kerülnek adósságba.
(Daily Hope by Rick
Warren, 2011 Oct.11.)
Sivatagi Pete
Sok-sok évvel ezelőtt fáradt vándor bandukolt mérföldeken
keresztül a sivatagban; a nap forrón tűzött a hátára. Elfogyott a vize, és
tudta, hogy ha nem talál hamarosan vizet, amivel elolthatná a szomját, biztosan
meghal.
A távolban megpillantott egy elhagyatott bódét. Felvillant
benne a remény, hátha ott vizet talál. Odaért a bódéhoz, és egy régi kutat
talált. Kétségbeesetten kezdte pumpálni a kút fogantyúját, hogy vizet húzzon,
de a pumpálástól csak a por szállt.
Aztán észrevette, hogy a pumpához egy konzervdoboz van
kötve, benne egy cetlivel. A cetlin ez állt:
Kedves Idegen!
Ez a pumpa 1932. június óta működik. Kicseréltem a dugattyú
tömítőgyűrűjét, és ez sokáig jó lesz. A tömítőgyűrű azonban kiszárad, és vizet
kell bele tölteni. A fehér kő alá eltemettem egy üveg vizet, jól bedugaszolva,
védve a naptól. Elegendő víz van benne ahhoz, hogy bevizezd a kútszivattyút, de
ha előbb iszol belőle, akkor nem lesz elég. A víz egynegyedét öntsd bele a
szivattyúba, és hagyd, hogy egy percig beszívja, hogy átnedvesedjen a bőr
tömítőgyűrű. Aztán a többi vizet közepes gyorsasággal öntsd bele, és pumpálj
erősen. Lesz vized. Higgy benne! Ez a kút még sose száradt ki.
Amikor eleget ittál, töltsd meg az üveget, és tedd vissza,
ahogy találtad, a következő vándor számára, aki erre jár. (Pete)
Neked lenne hited arra, hogy az üveg vizet a kútba öntsd,
ahogy az utasítás mondja? Jézus azt mondta: „Aki megtalálja életét, az elveszti
azt, aki pedig elveszti életét Énértem, az megtalálja azt" (Mt 10,39). Ugyanez
az elv érvényes itt is. Ha önzően éled az életedet, biztosan meghalsz. Ha
azonban odaadod magad másokért („elveszted életedet" az evangéliumért),
akkor élni fogsz. A boldogság és megelégedettség utáni szomjúságod ki lesz
elégítve.
A feljegyzésében Sivatagi Pete azt írta: „Ez a kút még sosem
apadt el". Ugyanígy Isten is hűséges, és ígéretei igazak. Ő sosem hagyta
cserben a Benne bízókat.
Boldog, aki hisz
„És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket
az Úr néki mondott.”
(Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers)
Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak
meggyógyításáról szóló festményt.
- Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az
egyik.
- Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos.
Minden mesterien ki van dolgozva. Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az
arckifejezések. Minden, nézze csak, minden tökéletes.
- És látja ott a kép szélén azt az eldobott botot? Ahhoz mit
szól?
- Valóban. Mit gondol, mit keres ott az a bot?
- Én úgy gondolom, az az otthagyott bot a hit kifejeződése.
- Hogyhogy?
- Ez az ember ott ülhetett az útfélen, de mikor meghallotta
Jézus közeledését, kiabálni kezdett. Mikor Jézus magához hívta, a botját
hátrahagyva ment a Mesterhez. Ezzel is kifejezve a gyógyításban való hitet,
hiszen a botra már úgysem lesz szüksége.
Igen, ez az igazi kifejeződése a hitnek. Mikor még a
teljesülés előtt eldobod a mankót, odabotorkálsz Jézushoz és várod az ígéret
teljesülését.
Mégis, mily sokszor Tamás módjára csak a szemünknek és
kezünknek hiszünk. Saját magunk próbálunk emberi mankókkal, emberi eszünk
szerint végigbotorkálni életünk útján és persze ugyanakkor szeretnénk ebből
kigyógyulni, de nem merjük teljesen Istenre bízni magunkat, hogy az Ő kérései
szerint éljünk.
Pedig ez a hit a valódi boldogság kulcsa. Jézus ezt mondja a
mai lelki vakoknak és Tamásoknak is; „boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
(Ján.20:29)
Dobd el tehát a mankót! Kelj fel és járj Jézus ereje
szerint!
2012. július 1.
Ige: Isten Fia
.jpg)
A görög szöveg szerint Az Úr
Jézus: „Aki az ő (vagyis Isten) dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása,
visszfénye, Szó szerint: kifénylése,
Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása,
külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével,
hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza,
összetartja és irányítja az egész
világmindenséget. Aki minket
bűneinktől, vagyis céltévesztésünket,
tévedéseinket, hibáinkat leemelve,
eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva], üle a Felségnek a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára
a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe]”
(Zsid. 1,3)
Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született. És Ő
előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő
mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15.17).
„Aki, mikor Istennek
formájában [(morphé): alakjában,
látható megjelenési formájában]
vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak
[ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem
tekintette olyan dolognak, amelyhez
föltétlenül ragaszkodnia kell]” (Fil. 2,6).
Így magyarázza ezt a titkot a Szent
Szellem: „Kezdetben (arkhé: eredetileg) vala az Ige (logosz: - az Isteni Kifejeződés
(vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben (arkhé: eredetileg) az Istenben vala. Minden [a világmindenség] Őáltala
lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s
egyetlen létező sem lett Őnélküle). És az Ige (logosz:
Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt)
sátorozott; sátrat vert; letáborozott)
mi közöttünk (közöttünk vett
szállást) és láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét. (mint
az Atyától származó egyszülött dicsőségét). Aki
teljes vala kegyelemmel (kharisz: Isten szeretetének
konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE);
akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő
volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelem
fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva). Az Istent soha senki nem
látta (horaó: pillantotta meg, jelent meg,
vált láthatóvá); az egyszülött
Fiú, aki az Atya kebelében van, az
jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt.
(Ő jelentette ki; hirdette
meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18).
A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én
és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30). A tanítványoknak – vagyis az
övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg
engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz:
abban bízik)? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te:
Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az
Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem
önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.
Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig
másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11).
Mert: Isten Őbenne vett lakozást,
ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert
tetszett az Atyának [az egész
Teljességnek], hogy Őbenne
lakozzék az egész teljesség [minthogy
az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést
betölti]. „Mert Őbenne
lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében),
[Más fordítás: Mert őbenne, az Ő
lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol.
1,19. 2,9.
Kol. 1,15).
„Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül
(közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme
titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben
(pneuma). Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok
(népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a
halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden
fejedelemségen és hatalmasságon és
(ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet
segítségül hívnak] nemcsak e
világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami
még KÖRÜL fog venni; az eljövendő
(világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt
tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott
gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma
= lénye), teljessége Őnéki
[amely telítve van azzal], aki mindeneket
betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23).
A feltámadott Úr parancsa János apostolnak: „A Laodiceabeli (kihívott)gyülekezet angyalának (küldöttének) is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz
bizonyság (a hű és igaz tanú), az
Isten teremtésének kezdete (arkhé: Isten
teremtésének eredete)”
(Jel. 3,14).
János apostol bizonyságtétele. „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld
alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken
ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom
örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és
imádá (Őt) az örökkön örökké élőt (Jel. 5,13-14).
És János apostol meglátja az örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy
halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az
utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak
a halál és a pokol kulcsai” (Jel.
1,17-18).
Nehémiás így tesz bizonyságot a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr (JHVH=Jahve)! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet
és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te
adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)
A jubileumi kommentár
magyarázata, a megmagyarázhatatlanról: „Jézus Krisztus Isten tökéletes
kijelentése. - Jézus Krisztus az Isten „személyének képmása” (charaktér tés
hypostaseós autou). A „charaktér” szó tulajdonképpen a fémre, kőre vagy bármely
más tárgyra bevágott, bemetszett írást, jelt, ábrát vagy képet jelent. Jelenti
továbbá azokat a testi vagy szellemi ismertető jeleket, amelyeket egy tárgy
vagy személy magán visel, s amelyeknek alapján azok felismerhetők vagy
azonosíthatók. Jézus Krisztus Isten
lényege a földi-emberi valóságba bemetszve. Isten önmaga lényegének
ismertető jegyeit Fiára írta rá, emberi testében metszette ki oly világosan és
élesen, hogyha valaki reá néz, lehetetlen, hogy meg ne lássa az Atyát” (Zsid.
1,1–4)
A Szent István
Társulat idézete a Bölcsesség könyvéből: „Ő a fényből lett fény. Az Atya Isten az ősfény, melyből a Fiú mintegy
kisugárzik. Robinson Ő nemcsak
próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és
elviselhető formában (Robinson).
Ige: Isten titka
Isten az
apostolainak kijelentette titkát: „Tudniillik
ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott;
nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek. Akikkel az
Isten meg akarta ismertetni [jelenteni;
tudtára akarta adni] azt, hogy
milyen nagy [bőséges] a pogányok [nemzetek] között eme titok
dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik,
hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége: [Más
fordításban: Velük (Isten szentjeivel) akarta (ugyanis) megismertetni
az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok (nemzetek) számára
ez a titok (hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső
gazdagsága a nemzetek között): Krisztus bennetek (Ő a mi dicső
reménységünk) a megdicsőülés reménye]” (Kol. 1,26-27)
És azért
jelentetett ki: „hogy szívük felbátorodjék,
összeforrva szeretetben, és eljussanak
a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten
titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret
minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3)
Hatalmas titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16)
És most már: „...a
Krisztus ti bennetek van...” (Kol.
1,27)
Erről a titokról már Dávid is
prófétált „...a király ellenségeinek
szívében” (Zsolt. 45,6)
És folytatódik a kijelentés:„Mert úgy tetszett neki, hogy
megismertesse velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott]
magában, és amelyet kijelentett Őbenne. Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére [megvalósítására] nézve, hogy ismét
egybeszerkeszt [egybefoglal; (összefog); megújít] magának mindeneket
[újra egyesíti a mindenséget] a Krisztusban [mint Főben], mind,
amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak. Hogy egyesüljön
abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve
különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a
mindenséget áthatja, s azon munkálkodik, Hogy szolgáljunk felsége dicsőségére,
mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük (elváró) reményünket (Eféz.
1,9-12)
De amíg hústest szerint élünk,
addig azt mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi
emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]”
(1 Kor. 3,1)
„A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek;
teljességre jutottak] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e világnak,
[ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ
múlandó fejedelmeinek [nem
e világkorszak (aion)
vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét,
[miknek hatása elvész]. Hanem
Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk,
azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7)
Ige: Isten kibocsátotta Fiát
„Mikor pedig eljött [elérkezett] az
időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [és elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki törvény alatt lett [a
törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott],
Hogy a törvény alatt
levőket megváltsa [kivásárolja], hogy
elnyerjük [vagyis visszanyerjük] a
fiúságot [és Isten fiaivá
legyünk]” (Gal. 4,4-5)
És beteljesült az Úr ígérete,
amelyet a bűneset után tett: „És
monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden
barom (minden állat) és minden mezei
vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És
ellenségeskedést szerzek (támasztok) közötted
és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre
tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1
Móz. 3,14-15).
Beteljesült a Jákób által mondott prófécia is: „Nem múlik (nem távozik) el Júdától a fejedelmi bot (a jogar), sem a vezéri pálca (a kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (jelentése: örömet adó, uralkodó), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).
Eljött a Megváltó,
Izráel Királya: „És az Ige (logosz)
(hús)testté lett és lakozék
[itt (élt) sátorozott; sátrat vert;
letáborozott] mi közöttünk
[közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük]
az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött
dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel
[(kharisz):
Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulása] és
igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek,
maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1,14).
És
tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és
vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál(a) által
megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a
halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való
félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).
„Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki
hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el
nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár
elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten
egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).
János
apostol megvallása: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk
(arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).
Pál apostolon keresztül nyer
kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül
(közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme
titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben
(pneuma: szellemben). Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a
pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett
dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Így
beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jehova) dicsősége, és minden (hús)test látni fogja
azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jehova//
maga mondja ezt)” (Ésa. 40,5)
Így lettünk Isten fiai: „Valakik
pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat
[lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada
azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy
Isten fiaivá legyenek [váljanak], azoknak,
akik az Ő nevében hisznek. Akik nem
vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából;
ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából
[akaratából], hanem Istentől
[Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)
Imádság:
Mennyei Atyám!
Köszönettel tartozom neked újra, és újra a nehézségek között
is. Sokszor azt gondolom Uram, hogy csak magas lángon égve lehet téged
szeretni, és nem értem most ez miért nincs így. Kérlek, adj erőt most a
nehezebb időszakban is, tartsd ébren hitemet, és a te drága Lelkedet ne vond
meg tőlem. Ámen (SA)
Oswald Chambers: MI KÖZÖD HOZZÁ?
"Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te
kövess engem!" (Jn 21,21-22)
Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem
akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok időbe telik,
amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog műkedvelő gondviselést játszani s hogy
ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe.
Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell
szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel
belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod előzni,
Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?" Ha szellemileg megrekedtél,
ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát. Talán be
kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál,
amihez nem lett volna jogod.
Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt
rajtad keresztül úgy, hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled. A te
részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Ő elhatározása
általad jusson el másokhoz az ő áldásukra.
Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk,
tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem
valódi élet. Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos. Annyira átadta
magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja
őt.
Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor,
akkor még el kell érnünk a következő fokot, ahol a magunkra gondolás
tudatossága eltűnik és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk. A szent
sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Életcseppek
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Nézz
fel, mondja az Úr. Ismét mondom, nézz fel! Túlságosan magadra néztél eddig és a
saját gondjaidra, és ezért nem vetted észre, amit Én cselekszem. Muszáj látnod
és tudnod, amit Én cselekszem, és azt is, hogy milyen tervei vannak az
ellenségnek ellened.
Annak
van most az ideje, amikor újra új magaslatokra emellek szellemileg, hogy még
tisztábban tudj látni és észlelni. Egy olyan kenetet is kiárasztok, ami
megnöveli a találékonyságodat, a kreatív képzelőerődet. Helyezkedj el úgy, hogy
a legtöbbet hozd ki ebből a most következő lépésből.
Zsoltár 5:3 Halld meg a szavamat reggel, Uram; reggel
Hozzád fordulok a szavammal, és felnézek.
A szabadító!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Harlem! New York néger negyede! Annak, aki először jár itt,
megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.
Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog
előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A
hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...
A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit
nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat
tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a
körülöttem ülő gazdagok!
Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is
történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú,
borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú
polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága
lett.
Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.
A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik
valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki
lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű
is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.
Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek
felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?
Ki lehet ez a személy?
Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és
gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.
És most valami különös történik, amit soha nem fogok
elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten
nézi, aztán így szól: 'Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.' Olyan
ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.
Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe
teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.
Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen
különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú
nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember
itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak
köszönheti.
Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek,
látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.
És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi,
keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a
Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És
mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet
részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének
köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.
Egy ének szavai jutnak eszembe: 'Engem is, engem is
megváltott Ő...'
S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam
lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!
Szerző: Wilhelm Busch
Levél!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A postás mindig elment az utolsó házig. Ismert mindenkit és
ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a munkáját és este hazatért kis
családjához. Panasz sosem volt rá.
A falu boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban,
örömökben is osztoztak. Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől. Egy
öreg ember. Senki sem tudott többet róla, csak hogy egyedül lakik egy kis
házban, nem jár be a faluba, és nincs egy rokona sem, aki látogatná. Egy
valakivel beszélt csak. Minden délután elsétált a falu szélső házáig, várta a
postást. Öreg botjára támaszkodva állt a földút szélén és nézte, várta a zörgő
biciklivel érkező embert. Naponta ugyanaz a néhány szó hangzott el, már hosszú
évek óta. - Fiam, maradt levél? - Nem apó, ma sincs levele.
Az öregember lehajtott fejjel, fáradtan fordult meg és
sétált fel a kis dombra a házikójához. A postás pedig a falu felé fordult és
elkerekezett.
Ezen a napon is ment minden a maga szokásos rendjén. A
postás kihordta a leveleket, az emberek beszédbe elegyedtek vele és késő
délután elért a szélső házig. Az apóka fáradt volt, szomorú szemét kérőn emelte
a postásra, de a válasz megint ugyanaz volt. Ma sincs levél. A postás
visszatért a családjához, megvacsorázott, és már éppen aludni tért volna, mikor
nyitott táskájára nézett. Valami fehérlett benne. Odament. Az apónak címzett
levél volt. Egy sóhajjal és kicsit fájó szívvel bezárta a táskát.
- Holnap kézbesítem - gondolta -. Ha évekig tudott várni, ez
az éjszaka már nem számít. "
Reggel munkába indult és délre elért a szélső házig. Kicsit
dobogó szívvel leste, mikor látja meg az öregembert. De az ne volt ott.
"Furcsa. Valaki, aki évekig várakozik, nem hagyna ki egyetlen napot sem.
Ha nincs itt, majd és fölviszem hozzá a levelet!" Megindult a domb felé,
de föltekerni nem tudott, hát tolta a kerékpárját. Úgy félúton tarthatott,
mikor észrevette, hogy néhány ember lézeng a kis ház körül. Sietősre fogta
lépteit, fönt a kerítéshez támasztotta a biciklit és bement az udvarba.
- Mi van itt? - Az apó ma éjszaka meghalt. Reggel találtam
rá - mondta az asszony, aki néha tejet hozott az öregnek.
A postás fájó szívvel fordult vissza, hazatérve nem szólt
senkihez, csak leült az ablak elé és nézett kifelé, az útra. Elgondolta milyen
érzés lehet éveken át várni valamire, és bántotta, hogy ő volt az akadályozója
az apó örömének.
"De talán amit nem tudunk, az nem fáj" - nyugtatta
magát.
Egyszer csak meglátott egy férfit, aki az érkező
lovaskocsiról szállt le. Utána egy fiú, olyan húszéves lehetett. Rossz érzése
támadt.
Föltépte az apónak címzett levelet és olvasni kezdte.
"Drága Édes Apám!
Lassan harminc éve, hogy elszakított Magától a sors. De
végre megtaláltam a címét és az élet is oly kegyes volt hozzám, hogy
meglátogathatom Édes Apámat. Szerdán érkezek estefelé, és egy meglepetést is
hozok. Az unokáját, aki lassan húsz éves. Nyugtalanul és nagy örömmel várom a
napot, hogy találkozzunk.
Sokszor öleli: fia"
A postás kinézett az ablakon, szeme könnybe lábadt. A férfi
és a fiú még mindig az út szélén álltak, ahogy az öreg szokott. Néztek a
semmibe és vártak. A postás felállt, és kiment hozzájuk.
Ujkéry Tímea Dóra
Akadály vagy lehetőség?
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Ha sziklát nem tudod elmozdítani vagy áttörni, használd
arra, hogy fölé emelkedj! Változtasd az akadályt lépcsővé!
A közeli erődben különleges fát fedeztem föl: az egyik
lucfenyő egy hatalmas szikladarabot körülölelve nőtt ki a földből. Úgy ült ott
kőszékén, mint egy óriás. Barna törzse köpenyként vette körül a sziklát.
Könnyed mosollyal, hanyagul tornyosult ellenfele fölé, mint bajnok a
megérdemelt győzelem után. A fa merészsége engem is mosolyra késztetett.
Elképzeltem kettőjük harcát: ki tudja hány évvel ezelőtt kicsi hajtás bújt ki a
földből a szikladarab mellett. A kő úgy magaslott fölé, mint egy óriás hegy.
Miféle esélye volt ennek a kicsi hajtásnak a kemény szikladarabbal szemben?
Mégis bátran birokra kelt vele. Ahogyan a sarj növekedett, újra meg újra
nekiütközött a sziklás talaj keménységének. Ez mindig hajthatatlan, kellemetlen
szomszédját juttatta eszébe. Ha a fa ember lett volna, talán morogni kezd:
”Mivel szolgáltam én rá erre? Nem tudok úgy kinyújtózni és növekedni, mint más,
rendes lucfenyő!” de a fácska minden morgás nélkül lassan tovább nőtt, az ég
felé törekedett, és kinyújtózott. Az egyetlen értelmes dolgot tette: ránőtt a
szikára. Amikor törzse végül felkúszott a szikladarab tetejére, tovább nőtt
olyan egyenesen, mint a gyertyaszál, akárcsak a többi fa. Ha ma valaki rátekint
daliás termetére, úgy tűnik, mintha a lucfenyő ezt mondaná: „Ha a sziklát nem
tudom elmozdítani vagy áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj! Változtasd
az akadályt lépcsővé!”
Mi tart vissza bennünket attól, hogy olyan emberré váljunk,
amilyenek lenni szeretnénk? Milyen szikladarabbal kell megharcolnunk? Valamit
gyermekkori trauma, ami aláásta önbecsülésünket? Nehéz természetű munkatárssal
kell együtt dolgoznunk? Házassági problémáinkkal küzdünk? Anyagi nehézségek
állják utunkat?
Kezdjünk el hálát adni Istennek az életünkben lévő
nehézségekért! Az akadályok ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy
megtapasztaljuk Isten erejét. Az akadályok vagy mindent eltakarnak a szemünk
elől, vagy lehetővé teszik számunkra, hogy föléjük kerekedve többet láthassunk,
mint előzőleg. Ez egyedül tőlünk függ.
Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy azoknak, akik Téged
szeretnek és benned bíznak, minden a javukra válik. Adj nekem erőt,
bölcsességet és türelmet, hogy az utamba kerülő szikladarabok adta esélyt
megragadjam, és közben megtapasztaljam a Te erődet, amely minden akadályt
legyőz.
Helen Lescheid
A büntetés
Készítette: Lisa Szanyel
„A nagymamám nevelt fel. Kedves keresztyén asszony volt,
szeretett, és én is szerettem őt. Gyerekkoromban azonban az a rossz szokás lett
úrrá rajtam, hogy gyakran loptam. Szegények voltunk, és könnyen elvettem a
másét. A nagymamám megbüntetett ugyan, de ez nem állított meg. Ha láttam
valamit és megkívántam, elloptam.
Egy nap nagymamám magához hívott, és ezt mondta: – Fiam, már
többször megbüntettelek a lopásaid miatt, de úgy látszik, nem használt. Ahhoz
túlságosan szeretlek, hogy hagyjam, hogy tovább tedd. Legközelebb, ha lopott
holmival jössz haza, fogok egy kötőtűt, és izzásig hevítem. Úgy megégetem vele
a tolvaj kezedet, hogy soha nem fogod elfelejteni. Egy darabig nem loptam el
semmit. Tudtam, nagymamám betartja, amit mondott.
Egy idő elteltével azonban ismét visszatértem régi
szokásomhoz. Kitömött zsebekkel jöttem haza. A nagymamám észrevette, de először
nem szólt semmit. Végül azonban nem tűrhette tovább.
– Ürítsd ki a zsebeidet! – parancsolta. Megtettem. Egy kés,
két labda, egy kupak, egy radír és néhány forint került elő.
– Fiam, honnan vannak ezek? Semmi válasz. Újra megkérdezte:
– Mondd meg, hogy kerültek – ezek hozzád? – Még mindig semmi
válasz.
– Hát akkor megteszem azt, amit ígértem – mondta a
nagymamám.
Fogta a fém kötőtűt, és beletette a tűzbe. Mikor izzásig
forrósodott, odahívott, és azt mondta: – Fiam, add ide a kezed.
Remegtem, ahogy odatartottam a kezem, de tudtam, hogy rossz
voltam. Tudtam, hogy megérdemlem. Ekkor a nagymamám megállt és így szólt:
– Fiam, hogy megértsd gonoszságod komolyságát, és soha ne
feledd, és hogy kigyógyulj belőle, tennem kell valamit. Nézd!
Ezzel kinyújtotta a kezét, az izzó kötőtűt kivette a tűzből,
és beleszúrta a saját tenyerébe. Sistergés, furcsa szag és egy kevés füst volt
minden. Kihúzta a kötőtűt; és elém tartotta a kezét:
– Ne vedd le róla a szemed!
Ez véget vetett a lopásaimnak. Ráébredtem bűneim
komolyságára, és emlékeztem, milyen sokba került annak, aki engem annyira
szeretett, és akit én annyira szerettem.”
Szeresd a családodat!
Készítette: ~ Szeretem a családomat ~
Szeresd, segítsd édesanyádat és nagymamádat,amíg lehet !! ♥
Megtartó erő! Kenneth.E. Hagin: Legyőzöttségből győzelembe c. könyvéből!
1932. május 11-én tízezres tömeg gyűlt össze Camp Kearney-n,
san Diegóban, Kaliforniában, hogy üdvözölje a világ legnagyobb kormányozható
légi járművét, az Egyesült Államok haditengerészetének nyolcmillió dolláros USS
AKRON nevű léghajóját. A kikötés sikeresnek tűnt. Aztán egyszer csak megpattant
a két rögzítő kábel egyikét tartó horgonygyűrű, és a kb 250 méter magasban levő
léghajó emelkedni kezdett. Két csapat tengerész igyekezett a kábelekhez
rögzített segédkötelekkel a kikötő árboc felé irányítani az Akront, de egy erős
széllökés bele kapott, az óriás léghajó elszabadult, és többeket akik a
kötelekbe kapaszkodtak 5-10 méter magasba emelt. Volt, aki elengedte a kötelet
és le zuhant, többen meg sérültek. Végül csak hárman lógtak a százméteres
kábelen, s az Akron tovább emelkedett. Nem sokkal később a három közül kettőnek
el fogyott az ereje, és az 50-60 méteres magasságból lezuhanva szörnyet haltak.
A harmadik, egy 19 éves oklahomai közlegény beakasztotta a lábát valami
fafogantyúba , a maradék kötelet pedig gyorsan maga köré tekerte. A hajó közben
már 600 m magasra emelkedett. Fél óra telt így el, és a távoli alak mozogni
látszott-életben volt! A tengerész kétórás megpróbáltatása úgy ért véget, hogy
a legénységnek sikerült óvatosan felhúznia a hajóba, mi közben az Akron
továbbra is San Diegó felett körözött. Utóbb faggatták:
-Hogy bírtad ilyen sokáig tartani magad?
Azt felelte:
- Nem én
tartottam magam. Amikor láttam, hogy a leugráshoz már túl magasan vagyok, magam
köré tekertem a kötelet. Szóval nem én tartottam a kötelet, hanem a kötél
tartott engem!
Amíg lent ordítottak és sikítottak, ő odafenn gyönyörködött
a kilátásban. Nem abban bízott, hogy képes lesz kitartani, hanem abban, hogy a
kötél megtartja. A kötélen himbálózott szabadon.
Éppen erről beszél Isten Igéje: „Legyetek erősek az Úrban,
és az Ő hatalmas erejében!” Kösd magad köré Isten ígéreteit, és himbálózz
szabadon!!! Érezd jól magad! Ha a magad erejéből próbálsz kitartani, egy idő
után úgyis kimerülsz! Bizony agyafúrt ellenséggel állunk szemben, de hála
Istennek, képesek vagyunk ellenállni neki!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)